Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
Es aztán nem kéjutazás A kényszer hajtja őket >»* -r a--» «.wvyyr-•rmr’.- 'A Budapest Józsefvárosból és Keleti pályaudvarról induló munkásvonatok zöme megáll Gyöm- rőn, A gyér utasforgalomból kitűnik, hogy mostanában sokan szabadságukat töltik (Bagóczky Sándorné felvétele) tngázök. Vonaton, autóbuszon járnak fővárosi munkahelyeikre. Az agglomerációhoz 44 település tartozik Pest megyében, ebből néhány a monori körzetben található. A leghátrányosabb helyzetűek ezek a községek, hiszen az infrastruktúra még a legtávolabbi országrészek némelyikénél is rosszabb. Nem kielégítő a kereskedelmi ellátottság sem, hacsak az italboltok számát nem számítjuk ide. Mert abból aztán van elegendő minden főváros környéki községben. Bejárók. Ck azok, akik naponta három-négy órát töltenek utazással a vonaton. Vannak, akik már reggel fél ötkor elindulnak lakóhelyükről, hogy beérjenek munkakezdésre. Mások csak reggel 5 és 6 óra között szállnak vonatra. A tisztviselők még később, 6 és 7 óra között. V. István már több mint tizenöt éve nyugdíjas, de mégis naponta utazik vonaton fővárosi munkahelyére. Ezt mondja: — Ketten vagyunk a feleségemmel, de csak nekem van nyugdíjam. Ez pedig manapság édeskevés a megélhetéshez. Egy kisiparoshoz járok be dolgozni — persze nem mindennap. Esztergályos vagyok, még most is biztosan kezelem a gépet. Ugye megérti, miért kell utaznom? Az utazás nem kerül semmibe, mivel a helyi autóbuszon sem kell már fizetnem, vagy bérleteit vennem. Elég nagy kertünk van, onnan is kikerül pár kiló gyümölcs és krumpli, no meg vannak tyúkjaim is. Ezeket a vasárnapi gyömrői piacon próbálom eladni — több-kevesebb sikerrel. Fiatal, alig húszon túli fiatalember A. Mihály. Egy egészségre ártalmas rfiunka- helyen dolgozik. Jól fizető szakmáját hagyta abba ezért. Régi munkahelyén jó, ha hathétezret vihetett haza havonta. Mostani fizetése bruttó 20-25 ezer forint között váltakozik. Igaz, ezért kemény három műszakot kellett vállalnia. Állandó egészségügyi vizsgálatokra kell járnia, mert nagy a fertőzésveszély. Mostanában már náluk is előfordul, hogy nincs mindenkinek munkája. Ilyenkor vagy hazakül- dik őket, vagy azt mondják, maradjanak otthon egy-két hétig. Pedig neki nagyon kellene a pénz, hiszen családi ház építésébe fogott. Minél előbb szeretné tető alá hozni az épületet. Ám ehhez még renAzt beszélik... öt esztendeje — két évvel a lakitelki tanácskozás előtt — Monori-erdön titokban találkoztak a szellemi élet jelesei. A kempingben tartott rendezvény főszervezője Csurka István író volt, aki ma a Magyar Demokrata Fórum vezető személyiségei közé tartozik. Azt beszélik Mo- nori-erdőn, hogy az ötéves „jubileum” alkalmából ismét összejönnek az akkori résztvevők. Az ismétlésre várhatóan szeptemberben kerül sor. örvendetes, hogy a gyömrői közéleti folyóirat első száma, a Kontra általános elégedettséget kelteit az olvasókban. Mindebből az sem von le sokat, hogy a lapot árusító gyerekek egy része 20 forintra javította a 18 forint 70 filléres árat. s így 1 forint 30 fillérrel drágábban adtak el jó néhány példányt. Azt is beszélik, hogy a legközelebbi szám már Pró és Kontra címmel jelenik meg. A halál mindig megrázó — különösen az a legközelebbi hozzátartozóknak. Még inkább az, ha egy édesanyára úgy talál rá katona fia. Azt beszélik Péteriben, hogy a napokban az egyik kis házba szabadságra érkezett haza a katona fiú. Amikor belépett a lakásba, édesanyját holtan, vérbe fagyva találta az ágyon. Már több napja halott volt, teste bomlásnak indult. Azt beszélik Monori-erdön, hogy megbomlott a település önállóságáért küzdők egysége. A hírek szerint a Zsigrai-körböl az egyik helyi pedagógus vezetésével kivált egy fiatal szakemberekből álló csoport, amelyik — saját állításuk szerint — kifinomultabb eszközökkel, a helyi igények és lehetőségek alaposabb felmérésével harcol ugyanazokért a célokért... Ügy hírlik, hogy Ecser— Rákoskert közötti földrészen csak olyanok részesültek a hétvégi telkek területéből, akiknek „megsúgták ’ az új földosztást. Ráadásul jó részük nem is ecseri lakos. Sok régi tulajdonos kérdezi a Rákos Mezeje Tsz-t: kik engedélyezték a terület szétszabdalását, ke- .rítések, bódék létesítését? A tanácsnál nem tudnak róla. Azt beszélik, hogy a gyá- Ii piac „áldásából” kijut Vecscsnek is. A piacra érkező román, lengyel és szovjet árusok ugyanis az előző estet, éjszakát a ve- csési Halomi-crdök között töltik, ott vernek tábort, s nem éppen a legtisztább terepet hagyják maguk után. Konzervdobozok, az áruk csomagolásához használt papír, összetört sörös-, borosflaskák, s ki tudja, még mi minden jelzi táborozásuk helyét. Talán nem ártana az illetékeseknek erre is odafigyelni, mert az egykori majálisok helyén, a község ivóvízbázisa mentén van már úgyis elég szemét az illegális lerakók jóvoltából. geteg pénzre volna szüksége. Már régen elköltötték az OTP-től kapott 300 ezer forint kölcsönt. A gyömrői vasútállomáshoz közeli italboltok forgalma elég nagy a kora reggeli órákban. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt — még a délelőtt 9 órai szeszstop idején — milyen nagy feltűnést keltett a mozgó italospult. Forgalma olyan nagy volt, hogy alig bírta kiszolgálni a sorban állókat. Most már legálisan nyithatnak korán a kocsmák. Van, aki csak egy kávéra tér be, de a legtöbben felesre vagy decire, így ülnek aztán vonatra, és indulnak budapesti munkahelyükre. Azt mondják, már a munkahelyeken sem nagyon szondáznak. Az erre kijelölt személyek mással vannak elfoglalva. Mindig nagy vita volt a főváros és Pest megye között abban a tekintetben, hogy a bejáró dolgozók Budapestet gyarapítják mindennapi munkájukkal. Ezért cserébe a megye semmit sem kapott.» A személyi, jövedelemadó bevezetésével valamit javult (javul) a helyzet. Az elképzelések szerint a leendő önkormányzatok a keresők személyi jövedelemadójának 80 százalékával fognak rendelkezni. A fővárosi munkahelyek is át fogják utalni ezeket az összegeket a lakóhely szerinti ön- kormányzatokhoz. Gér József A király meztelen Fizetnek, mint a katonatiszt § Ha filmnézös fajta va- ^ gyünk, most feledjük élmc- ^ nyeinket, s szálljunk le a ^ földre. Feledjük például, ^ hogy láttunk már olyasmit: ^ a biztosítótársaságok nyo- ^ mozói a yard hivatásosaival ^ szinte versenyben loholnak a tettes után. Mert megéri. % Nemcsak a szakmai önbe- $ csillés okán, hanem anya- ^ gilag is. Nálunk, a földön, ^ annak magyarországi da- $! rabkáján ez másképp van. Én amúgy megvagyok a biztosítóval —, s ezt meg is mondtam például annak az igen szimpatikus úrnak, aki a múltkoriban a Hungária képviseletében kereste fel szerkesztőségünket —, csak bizonyos dolgokat a szenteknek se vagyok képes megérteni. Akkoriban épp azt nem értettem, hogy ha valakinek egy koccanásnál megsérül a személygépkocsija, erről megtörténik a szemle, s a károsult annak rendje és módja szerint megkapja a papírt a biztosítótól, hogy csaknem tízezer forint biztosítási díjat vehet fel, akkor vajon ezt követően miért van szükség arra, hogy az ügyfelet elkezdjék utaztatni Ceglédre, Pestre. Csak ígérgetés Miért kell, hogy idegtépdesö tanácsokkal lássák el, miszerint akkor kapja meg a pénzét, ha előkeresi a károkozót, és előbányássza valahonnan a régi, sérült ajtót, s azt magával cipelve ismét bemutatja itt meg ott? Hónapokig tartott ez a hercehurca, februártól júniusig sem látott pénzt a károsult. Viszont júniusban — cikkünk után — ellátogatott a szerkesztőségbe az imént már említett hungáriás úr, amikor is kölcsönösen biztosítottuk egymást arról, hogy az ügyfélküldözgetést egyikünk sem tekinti fair eljárásnak. Ezt követően ígéretet kaptunk, hogy utánanéz az ügynek, s tájékoztat bennünket a fejleményekről. Jó egy hónapja ennek. Tájékoztatást nem kaptunk. A fejleményekről csak az ügyféltől tudunk, aki azóta sem kapta meg a pénzét, ellenben egy értesítést kapott: utazzon Pestre, az ilyen meg olyan utcába. Nem utazott. Káromkodott. Pedig ebben az ügyben még nyomozni se nagyon kellett. Meglehet, épp azért nincs pénz. Mert ha viszont nyomozni kell(ene), akkor inkább van pénz. Nemrégiben a társaságomban — néhány konkrét eset kapcsán — egy rendőrtiszt azon tűnődött fennhangon : vajh’ miért érdeke a biztosítónak, hogy ne legyen tettes? Az esetek jó részében ugyanis ismeretlen tettesek ellen indul a nyomozás, s a polgár nem győzi sürgetni a nyomozókat: az isten szerelmére, zárják már le az ügyet, adják gyorsan a határozatot, hogy nincs meg a betörő (a tolvaj, a rongáló stb.), hadd szaladjon a biztosítóhoz — amely fizet, s a kár megtérül. Fizet — s részéről ezzel el is van intézve. Hajnali durrogás A minap közvetlenebb formában is tapasztalhattam, hogyan is történik az ilyesmi. Hajnalban éktelen durrogásokra ébredtünk, melyet lángcsóvák kísértek. Mint rövidesen kiderült, az utcán dőlt ki egy primer oszlop, ami a nagyfeszültségű vezetékeket'tartja. A szerelők és a Démász monori vezetője egykettőre a helyszínen termettek, s nézegettük a rejtélyt. A rejtély abban állt, hogy a betonoszlop oldalán levő folytonossági hiányból nyilvánvalónak látszott: az oszlopot valami kidöntötte. Megvasalt, megacélozott betonoszlopról lévén szó, nem látszott viszont valószínűnek, hogy ez a valami egy kóbor tehén lehetett. Hanem például egy gépkocsi. Csakhogy az oszlop környékén sehol egy árva keréknyom. Egyetlenegy se! A Démász vezetője csóválta is a fejét: pedig a károkozó járművön is nyilván rajta hagyta nyomait az oszlop! De hát mindegy na, meglesz a szokásos eljárás: ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek, az ügy a sok eset között leül, de a biztosító fizet... Néztem. Nyeltem. Tüsténkedett a sok szerelő, ott voltak a kocsik, egy időre egy egész körzet maradt áram nélkül, ki kellett iktatni egy szakaszt, hívni kell majd Nagykőrösről egy speciális kocsit, ami az oszlopot eltávolítja, aztán helyére teszi, felszereli az újat... És a biztosító fizet! A bámészkodó gyerekek megszólaltak — mintha csak azt mondták volna, a király meztelen! —, hogy ők látták, amikor a gázvezeték fektetésekor egy munkagép nekiment az oszlopnak. Már akkor eltört, de ki még nem dőlt. A kidőléshez viszont csak egy kisebb hajnali széllökés kellett. De hát a gyerekbeszédet ki veszi komolyan? Meg minek is itt komolyan venni bármit? A kertben, ahová az oszlop bezuhant, épp nem kapálgatott senki, emberéletben kár nem esett, az ügy megy szépen a maga fényesre koptatott sínéin, s a célállomás: fizet a biztosító. Meg nem értem, ha addig élek is. A nagyvonalúságnak nincsenek határai? Hiszen ezzel a nagyvonalúsággal végső soron az is rosszul jár, aki adott esetben úgy gondolja, hogy jól járt. Nincs büntetés S mert a tettes leg- többnyire ismeretlen, nincs büntetés, bármi bármikor újra megismétlődhet. Holott, ha a a biztosító saját nyomozói gárdát „takarékosságból” esetleg sajnál is felállítani, az okosabban értelmezett nagyvonalúságból arra tán mégis futná, hogy a már most aktív hivatásosakat serkentse és jutalmazza. Minthogy ők is a piacról élnek. Nem lenne biztonságosabb és következetesebb a biztonság így valamennyiünknek? Dehogynem. —ez OKI Baráti kör Nyáron sem tétlenkednek Nyáron sincs szünet Vllőn, a honismereti baráti körben. Ezt jelzi, hogy ezekben a hetekben is rendszeresen találkoznak a helyi lokálpatrióták a közösségi könyvtárban. A honismereti baráti kör legközelebbi összejövetelére, augusztus 7-én, kedden 17 órakor kerül sor a bibliotékában, amelyre szeretettel várnak minden érdeklődőt. Gombai gondok Dolgoznak az indulatok is A gyanakvás, bizonytalanság és a bizalmatlanság munkálkodik egy ideje a gombai Fáy András Tsz-ben. Pedig ebben a közös gazdaságban meglehetősen stabilnak tűnt a vezetés, és a csönd volt megszokott... De milyen csönd? — kérdezik most jó néhányan, akik tudnak arról a levélinvázióról, ami pár hete beindult Gombán. A vádiratnak beillő küldeményekből kapott valamennyi helyi pártszervezet, a téesz ellenőrző bizottságának vezetője, s állítólag több szerkesztőség, köztük mi is. — Én is megkaptam a magamét ... — fogad Üjj István, a szövetkezet elnöke, mielőtt még álláspontját firtatnám, a szövetkezeti dolgozókat foglalkoztató dolgokról. A mondat kétértelmű, de így is,, úgy is igaz. Az első számú vezető címére szintén érkezett levél, amiben a névtelen aláírók őt teszik felelőssé a kialakult helyzetért, és személy szerint is vádolják. — A levél nagy része azzal foglalkozik, hogy egyes vezetők és társaik a szövetkezettől igénybe vett szolgáltatásokért nem fizettek ... — A vád engem is ér, pedig aligha hiszem, hogy a téeszelnöknek a feladata számon tartani, kinek milyen munkát végeznek a közös gépei, s befizették-e a munka ellenértékét. Az ellenőrző bizottság már vizsgálja, történt-e ilyen mulasztás, és ki a felelős érte. Én két alkalommal vettem igénybe tsz-fuvart: egyszer sóderszállításra, amikor a házam színeztem, egyszer pedig amikor megvásároltam a téli olajszükségletünket ... Ellenben én voltam az. aki felfedte korábban a barack- és tojástolvajlásokat, a szippantósok környezet- szennyezését. — Állítják, van ideje, mert többet látják vadászni, odahaza füvet nyírni, a bérelt szőlőjében dolgozni, mint az irodájában ... — E tekintetben is nyugodt a lelkiismeretem: a kötetlen munkaidőnek vannak olyan hátrányai, hogy akkor is le vagyok kötve, mikor más szabad. s van olyan előnye, hogy néha szakíthatok időt a saját ügyeimre napközben is. De kérem: a fű lény írása maximum két órát vesz igénybe, a szőlőmben két napot dolgoztam, akkor szabadságot vettem ki. Gondolom senki nem várja, hogy elbújva vagy ^éjszaka dolgozzam ... Vádolnak azzal, hogy bejárok inni a Bé- ny egy öngyébe, s hogy téeszkocsival hordom a feleségem dolgozni. Azt hiszem, megismertek annyira, hogy nem vagyak sznob, sem antialkoholista. Nekem is jólesik egy pohár sör, netalán üzleti tárgyalás közben. S nem lenne furcsa, ha ugyanarra a munkahelyre én autóval mennék, a feleségem pedig gyalogolna...? Egyébként az ötéves Daciámban körülbelül ugyanannyi kilométer van, mint a vállalati autóban. — Vádolják azzal is, hogy kívülállóknak „árusítja” ki a közös vagyont. — Nevetséges, de ennek a vizsgálatnak is állok elébe. Mi egyetlen négyszögöl földet nem értékesítettünk azonkívül, amit a tanácsnak adtunk át parcellázásra. Ami pedig az egyéb vagyont ' illeti: az idén vásároltuk vissza a monori kefegyártól a volt mintakészítő üzemünket. Az egyik kihasználatlan épületünket 200 ezer forintos havi díjért adtuk bérbe a HEPTA Kft.- nek, a faüzemért pedig havi 300 ezer forintot kapunk. Eny- nyi bevételt az egyik sem hozott sohasem. Ami pedig a dolgozók munkahelyféltő aggodalmát illeti: vannak nálunk Is átszervezések, de egyetlen fizikai dolgozót sem küldtünk el, s nem is szándékozunk. — Elnök úr! A levélírók szerint ön védelmezte Szegedi Béla kertészeti ágazatvezetőt, mások viszont azt állítják, azért kellett mennie, mert eltérő politikai nézeteket vallottak, s hogy helyet teremtsenek a volt párttitkárnak... — Egyik sem igaz. Szegedi Bélának közismerten magatartásbeli problémái voltak, nem tudott az emberekkel szót érteni. Ráadásul a közelmúltban egy leltár során azt tapasztaltuk, hogy az általa kezelt pálinka mindössze tíz- fokos. Egy későbbi — betörés miatti — leltárra ez a pálinka csaknem 38 fokosra erősödött. Ám időközben megérkezett Szegedi Béla kikérője, s már nem is dolgozik nálunk. Az ügyben az ellenőrző bizottság és a rendőrség is folytat vizsgálatot, ezek eredményétől tesszük függővé a továbbiakat ... Én egyébként a munkatársaimat nem politikai, hanem szakmai szempontok szerint ítélem meg. Az igaz, hogy fölmerült bennem, hogy az agráregyetemet vé- zett volt párttitkárt állítom a kertészeti ágazatvezető helyére, de tudva, hogy legalább egy éve nincsenek beszélő viszonyban, elálltam ettől. Az ágazatot így a főagronómus irányítja. A gombai Fáy András Tsz most a íelbolydult méhkashoz hasonlít. Dolgozik az ellenőrző bizottság, a belső ellenőr, s talán dolgoznak egy kicsit az indulatok is. Lehota Géza EB- elnök szerint egy hónapig is elhúzódhat a vizsgálat. Akkor lapunk olvasóit is tájékoztatjuk a megállapításokról. __ yereszki János
