Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
Megspórolja a sofőr fizetését Szenzációt a világba kiáltó hírként írtak a napilapok arról, hogy a Gödöllői Gépgyár udvarába csodaautók gurultak. A cikkek megjelenésekor egyébként az úgynevezett csodaautók már túl voltak a hazai hathetes próba- íutamon. A Gödöllői Gépgyár gazdasági igazgatója, Ács János őrnagy tájékoztatott, honnan és miért kerültek ide az angol gyártmányú Rover Maestro 700 L típusú furgonok. — A hadiipar területén eladható áruk iránti érdeklődés csökkenése miatt olyan lehetőségeket kell a gépgyárnak is teremtenie, hogy talpon maradhasson. Olyan termékeket kell gyártanunk, amelyek minden piacon eladhatók. Mivel korábban járműgyártásra szakosodtunk, szeretnénk a jövőben is a profilhoz kapcsolódóan dolgozni. Azt mi is jól tudtuk, hogy Angliában a Rover gépkocsikat közüzemi munkára fejlesztették ki, úgy gondoltuk, meg kell próbálkozni a hazai forgalmazásával. A gépgyár a Rover hazai bevezetője és elosztója szeretne lenni. Az öt VÁM- rendszámos furgon a tárgyalások kapcsán tesztelés végett érkezett az országba. A gépgyár közvetlenül akarja megoldani a forgalmazást. Az autók ellentételezésére még tárgyalunk, mi azonban felajánlottuk a Gödöllői Gépgyár teljesítményét — hallhattuk Ács Jánostól. Az autók tulajdonságairól, hasznosítási formáiról a kereskedelmet bonyolító marketingigazgatóval, Tisz- tartó Miklóssal beszélgettünk. — Hangsúlyozom, jelenleg tárgyalás közben vagyunk a Roverrel. Ök úgy vélekednek, nem kell reklámozni az autóikat. Szeretnék, ha maga a teljesítmény lenne a reklám. Akik ismerik a Parkins- motorokat, azoknak nem kell bemutatni ezeket a gépeket. Az itt levő öt furgon már hat hetet futott a fővárosban különböző közüzemeknél. Ezek az autók úgy vannak kialakítva, hogy jól tudja használni a ■posta, az elektromos, a gáz- és a víz-, vagy távfűtőmüvek egyaránt. Megkerestem a fővárosi tanácsot ■ és kikértem a véleményüket, hogy melyek azok a közüzemek, amelyek szállító- eszközei naponta több ezer kilométert futnak és esetleg vevők lennének-e olyan járművekre, amelyek munkájukat könnyítik, üzemanyagköltségüket csökkentik. Szem előtt tartottam azt is, hogy ezeknek a gépkocsiknak a kipufogógáza az amúgy is szennyezett fővárosi levegőt a legkisebb mértékben terhelje. A kipróbált gépkocsik most visszakerültek a gépgyárba, szervizelésen esnek át, és augusztus 15 -e után más közüzemeknek adjuk kipróbálásra — hallhattam Tisztartó Miklóstól. A közüzemek a furgonok berendezési terveit már megkapták. A 2,43 köbméter befogadóképességű rakodóterekbe egyaránt pakolhatok szerszámok, gépek, s kisiparosok anyagbeszerzésére is megfelelőek. Hétszáz kilogrammal ter- helhetőek, s fogyasztásuk a kö- zületek jelentése alapján 100 kilométeren 4,5-5 liter gázolaj. — Bizonyított, hogy azok a vállalatok, amelyek naponta 3—400 kilométert járatják a gépkocsijukat, óriási megtakarítást érhetnek el ezekkel a furgonokkal. Kiszámítottuk, hogy a kevesebb üzemanyaggal Énekvizsga A történet csaknem olyan idős, mint én magam. Illetve: alig fiatalabb. 1927- ben esett meg. Hétéves voltam és nyárelőre befejeztem az elemi iskola első osztályát. Némi nehézségekkel: magántanulóként. Ugyanis sok gyerekkori betegségen átesve, vézna, nyápic gyerek voltam, ezért édesapám és a legjobb barátja, felejthetetlen Láng Géza bácsi megállapodtak, hogy — annak ellenére, hogy én református gyerek vagyok, ő meg katolikus kántortanító — az első osztályt magántanulóként végzem. így is történt: szép időben én jártam hozzá, rossz időbe ő énhozzám. Nos, eltelt az év, vizsgázni kellett, mire is haladtam, ösz- szeült hát a tanteremben az iskolaszék (sok szó esik mostanában róla): az elnök, Eller Ferenc plébános, tag- : jai meg Láng Géza bácsi és édesapám. Annak rendje-módja szerint számot adtam tudományomról: olvastam szépen, verset szavaltam, írtam a táblára, ment minden, mint a karikacsapás. Ügy nézett már ki, hogy a második osztályba léphetek, amikor Eller plébános úr váratlanul kérdéssel állt elő: — És az ének? Erre írta Arany János: Döbbenet által szív ere fagyi Az iskolaszék tanácstalanul nézett egymásra. Mert minden volt a tanév során, csak énekóra nem. A plébános úr mentette meg a helyzetet: — Tudsz, fiam, énekelni? — Tudok! — mondtam önérzetesen. — Akkor énekelj valamit! ... Éles, vékony gyerekszopránommal rázendítettem a legtöbbet hallott magyar nótára: — Kinek nincsen szeretője, babája Menjen ki a zöld erdőbe bújába’... Énekeltem ín bőszen, csak azt nem értettem, miért kezd először mosolyogni, majd kuncogni, s a refrén ismétlésénél miért ful- doklik a zsebkendőjébe a háromtagú vizsgabizottság: — Írja fel a fa derekára: Ha nincs néki, majd lesz néki / Szeretője, babája! Nagy-nagy dicséretet kaptam produkciómért, és a jól megérdemelt kitűnő osztályzatot, a többi mellé. Aki nem hiszi, annak készséggel megmutatom az elsős bizonyítványomat. De újra elénekelni, főképp a bizottságnak, már nem tudom ... —kas a gépkocsivezető fizetését meg lehet spórolni. A járművek utastere reprezentatív, bárki tiszta ruhában beülhet, jól el van választva a rakodótértől melybe a csomagok pakolása könnyű, mivel alacsonyan helyezkedik el. A meghibásodá sok gyakorlatilag 200 ezer kilométerig kizártak. Angliában a Rover Maestro 700 L-eket használják például sárga angyaloknak, mindenféle szolgáltató és karbantartó te rületen, s különféle árucikkek például virág, kenyér, sütemény és még sorolhatnánk, mi minden kiszállításánál. A Gödöllői Gépgyárban ha marosan mind vállalatoktól mind magánszemélyektől vesznek fel rendelést ezekre az autókra. Az, hogy mikor kerülnek az országba, a megrendelt darabszámtól függ. Tisztartó Miklós árat még nem tudott mondani, mindig az éppen érvényes világpiaci áron szerzik be a gépkocsikat. Amennyiben létrejön a Ro- ver-üzlet, illetve -forgalmazás, az nem fogja akadályozni a gépgyárat abban, hogy a Citroën magyarországi forgalmazója is maradjon a továbbiakban. Ha Magyarországon kaphatók lesznek a Roverek, az angol cég garanciákat kér arra hogy a furgonok szervizelését hozzáértő szakemberek eredeti alkatrészekkel végezzék. A Gödöllői Gépgyár az alkatrészmegrendelést a Rover szisztémája alapján számítógépen keresztül végezheti, a forgalma zás, az ellentételezés, a szervizelés pedig munkát ad saját illetve más egységek dolgozói nak. Nem kell tehát semmi hadiüzemi csodára gondolniuk a gépgyár felé járóknak, külö nős oka nincs annak, hogy kapuin a kor színvonalát tükrö ző, de honunkban még szokatlan járművel ki-be járnak — ez ma üzletpolitikai kérdés ná luk. Árvái Magdolna ÿ A Rover-gyár prospektu- % sában fedeztük fel azt a ti ^ pust, amely a cím feletti ké ^ pen látható, s amelyből ö ^ példány gördült be a Gö ^ döllői Gépgyár udvarára László Lilla tárlata Magyar tájak László Lilla gödöllői festőművész alkotásaiból nyílik tárlat augusztus 16-án a Fiatal Művészek Klubjának Fehér kiállítótermében. A Magyar tájak című kiállítást 18 -órakor dr. Losonci Miklós művészet- történész nyitja meg. A 17 mű — melyek meg is vásárolhatók — augusztus 24-ig tekinthető meg a fővárosban, az Andrássy út 112. szám alatt, szombaton és vasárnap kivételével, naponta 10-től 17 óráig. Affetti Musicali Utolsó koncert A nyári hangversenysorozat harmadik, befejező előadását augusztus 11-én, szombaton rendezik a gödöllői arborétumban. Az est előadója az Affetti Musicali együttes. Művészeti vezetője Maiina János, aki blockfőtén játszik. Báli János barokk fuvolán és blockfőtén, Kertész István barokk hegedűn, Tódy Ilona csembalón, Nagy Ottó gordonkán műkő dik közre. Énekel Lax Éva (mezzoszoprán). A 18 órakor kezdődő műsorban szonáták és kantáták hangzanak el a barokk korból. A belépődíj felnőtteknek 70, diákoknak, nyugdíjasoknak 40 forint. A hangverseny napján 17 órakor autóbusz indul az arborétumba a városi művelődési központ elől. Rendörök is járnak piacra Amikor beindul az élet Az üzletekben csökken a vásárlók száma, és mind kevesebb áruval lépnek ki az utcára. A Gödöllőn nyíló boltok mellett gazdát cserélők is vannak. A Patak téren megszűnt Mikus Györgyné virágüzlete, a tulajdonos eladta, és a helyén már működik egy fagylaltozó. Czibula Péteréknek lakberendezési és fonalüzlete szűnt meg. A helyiséget bérbe adták, ahol előreláthatólag franciakenyeret kínálnak. Mit csinálnak a piaci kereskedők, ha nincs vásárló? Nem számítottam arra, hogy mi mindent fogok hallani. A gödöllői piacnak négy zöldséggyümölcs, egy hal- és vad-, kenyér-sütemény és tojás-baromfi kereskedője van, akiknél egész éven át tudunk vásárolni. A gyümölcsöt és a zöldséget főként a Bosnyák téri piacról szállítják, de termelőktől helyből is hoznak például dinnyét s más gyümölcsöt. Éjfél után kelnek útra, hogy amikor a piacon beindul az élet, már itt legyenek a friss áruval. Nem kis fáradsággal jár a kereskedők élete, éppen ezért fokozottan figyelik egymást. Ismerik az árukat, meg tudják mondani, melyik származik a Bosnyákról. Idáig minden rendben is volna, a probléma akkor kezdődik, amikor egy-egy kereskedő minden engedély nélkül betér a piacra, és adózás nélkül árusít. Könnyebb a sorsa annak, aki a termelőtől felvásárol, majd utána befut gépkocsijával, és olcsóbban ad mindent, mondják a kereskedők. A ilyen tisztességtelen verseny kedvét szegi az adófizető kereskedőnek. A héten is volt olyan alkalom, amikor a tanács illetékesének segítségét kérték, és a rendőrséget hívták. Félreértés elkerülése végett el kell mondani, nem az a baj, hogy a másik olcsóbban adja, hanem az, hogy adózás nélkül teszi. Hosszasan beszélgettem Mainz Dezső baromfi- és tojáskereskedővel. Az árusokat igazoltatni lehet, és érdeklődni tőlük, ők termelik az árujukat, vagy viszonteladók, fejtegette. Ezek a kereskedők gondjai, melyek a vásárlót nem nagyon érdeklik, ők az olcsó és szép árut keresik. A piaci árak: a tojás 3,80, a gomba 180, a sárgadinnye 30, a görögdinnye 12, a kelkáposzta 28, a fejes káposzta 20, a karalábé 18, a sárgarépa 44, a zöldség csomónként 22, a paradicsom 20, az uborka 28-36, a burgonya 16-18, a vöröshagyma 22-44, a fokhagyma 100-120, a saláta feje 16, a karfiol 32, a zeller darabja 16, a kukorica 9, az alma 38, a körte 38, a sárgabarack 36, az őszibarack 28-44, a zöldpaprika 40-50 forint, a lecsónak való 30 alatt is kapható. Csiba József A tizenhetedik G a Iga-expedíció A múltkutatás - a jövő építése Megkaptam az idei Gal- ga-expedieió programját, és meglepődtem, hogy az idén már 17. alkalommal táboroznak a túrái gyerekek úgy, hogy közben találkoznak szőkébb hazájukkal, a Galga mentével. Nem divatos táborhelyet keresnek fel, nem fürödnek a Balatonban. nem kalandoznak a Mecsekben. Arra vállalkoznak, hogy a kis haza szépségeivel, máig megőrzött néprajzi értékeivel, a Galga völgyében élők mindennapi örömeivel, gondjaival ismerkedjenek. Szarvas László találomra elővesz egy kazettát, és máris halljuk az 1983-ban Ácsán készült beszélgetést az akkor 78 éves Bakos Józseffel: Takács Pál és Szarvas László tanár urak biztosan meg tudnák mondani, hogy az elmúlt tizenhat nyáron hány gyerek vett részt az expedíció munkájában, és arról is számot adhatnának, hány darab fénykép, milyen hosszú filmszalag, magnótekercs őrzi az emlékeket, a régiek vallomásait, amelyet ifjú riporterek, néprajz- kutatók gyűjtöttek. Vízparti randevú ÍWV'-'Wv'-V (Hancsovszki János felvétele) — Ne függjek én senkitől se. Ne tartozzak én felelősséggel senkinek. Csak magamnak meg az Űristennek. Csak egészség legyen. Én a paraszti munkát soha nem éreztem tehernek. Még a rossz időben se. Szinte jólesett az embernek érezni, hogy ezt is kibírom. Testet-lelket megedző állapot a parasztember élete. Változatos munka. Alkotómunka. És minden évben minden elölről kezdődik, és ez olyan változatosságot ad, hogy soha nem lehetne abbahagyni, ha élnénk. Szinte azt mondhatom, beteg se lehet az ember a paraszti munka mellett — nincs rá idő. Az a nagy hit, hogy mindennek mindig újra kell kezdődnie, mert ez a világ rendje, az a nagy hit élteti az embert, az utolsókig is tele reményekkel élteti. — Expedíciónk szervezését mindig úgy fogtuk fel — mondta Szarvas László —, hogy az embert a szűkebb-tá- gabb közösségek nevelik azzá, amivé lesz, az ilyen-olyan tehetség csakis ezekben a közösségekben bontakozhat ki igazán — így törvényszerűvé válik a teljesebb érzelmi kötődés a tájhoz, az azonosulás az itt élő emberekkel, a hozzátartozókkal. Soha, semmilyen távlatban nem lehet az egyes ember születését, nevelését meghatározó társadalmi és földrajzi környezet a parttalan emberiséggel, s az egész földkerekséggel azonos. Következésképpen: minden időkre érvényes marad az ember személyes érdekeltsége, vonzalma, kötődése, elkötelezettsége azon szűkebb vagy tá- gabb közösségek iránt, amelyeknek leginkább köszönheti önmagát, melyeknek ő személyében közvetlen örököse és folytatója. Ügy gondolom, hogy a sok minden között elsősorban a szülőház, a szülőföld formálja-érleli a nevelő közösségekben az ifjút. Maradandó élményt jelent gyerekfejjel bejárni a Galga menti falvakat, megfordulni sok-sok parasztházban, körülnézegetni a szobákban, száz és száz emberrel szóba keveredni, békét kötni a becskei házőrző kutyákkal, megcsodálni az acsai asszonyok színes főkötőit, tapasztalatból megtanulni, hogy az aprópénznek is értéke van — így valahogy építi magába ki-ki napjaink valóságát a felismert múlt megőrzött és megismert emlékein, s közben gyökerez- teti magában a hazát is. Nemes, nagy célokat valósított meg évek során a Gal- ga-expedíció vezérkarának és táborlakóinak közössége. Az idei tábornak — amely július 30-án kezdődött és augusztus 8-án fejeződik be — ismét a becskei művelődési ház és annak parkja ad otthont. — Nagyon sokan segítettek — mondta ifjú Takács Pál. — A 120 fős táborba a túrái gyerekek mellett jöt'tek Bagról és Galgahévízröl is. Az expedíció tagjai előzetesen próbál tettek, s bizonyították, hogy alkalmasak a kutatómunkára. Minden gyerek fizet hozzájárulást, de a táborozásra nem kerülhetett volna sor, ha a honvédség nem ad sátrakat. Szerencsére nyújtott támogatást mind a három község tanácsa, valamint segített a kar- tali Petőfi Termelőszövetkezet és a Galga ÁFÉSZ is. — Csak jó idő kell a jó program végrehajtásához — sóhajt Takács Pál. aki minden táborban részt vett. — Kerékpárral megyünk Becskére, s még ezen a napon ismerkedünk a faluval. Az esti tábortüzünkre meghívjuk a becskei fiatalokat. Másnap Szanda- váralján kutatunk, majd Szé- csénkén, Kisecseten, Bérceién. Autóbusszal kirándulunk Bánkra, Romhányra, Vácra és P encre. Rendezünk történelmi vetélkedőt a Galga vidékéről. Szórakozunk a jelmezes karneválon. Megostromoljuk Szanda várát, s vásáron áruljuk megunt játékainkat, kiolvasott könyveinket. És szívesen várják a szülőket is, akik között sok olyan van, aki részt vett az első expedíciók egyikén. A közös beszélgetésen találkozik majd a múlt és a jelen. Fercsik Mihály
