Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-04 / 182. szám

Es jönnek, jönnek az embereit Van, aki naponta búcsúzik Totó-lottó kirendeltségük is lesz-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­-- — ■ ————^ N em a szakadékba ugrottak Ingázunk. Nem jószántunkból. Kényszerűségből. Kel- § lemetlen a munkavállalónak, mert időt, energiát és pénzt ^ vesz igénybe. Kényszermegoldás a munkaadónak, mert ^ szüksége van a dolgos kézre és a szakértelemre. Ezért ^ áldozni is kénytelen. Sokan ingáznak napjainkban Ccg- % lédre és Ceglédről. A Pemü cipőgyár főköny­velője Szolnokról utazgat Ceglédre. A városi tűzoltópa­rancsnok Törteiről jár be na­ponta. Egy kiskereskedő hölgy Kőbányáról vonatozik az Al­föld kapujába. A városi ügy­védi munkaközösség vezetője Jászkarajenőről kocsikázgat a Batthyány utcába. A közúti Igazgatóság és a Démász dol­gozói közül sokan laknak a környező falvakban, és baj esetén nehéz riasztani őket. De reggelente mennek ki­felé is a városból. Például a köröstetétleni tejüzem vezető­je és főmérnöke. Vagy a VI- KUV vezérigazgató-helyettese Budapestre. Az albertirsai vas­bolt vezetője, a csemői tsz el­nöke és több dolgozója. A fel­sorolás természetesen nélkülö­zi a teljességet. Az ingázás helyzetéről, esetleges változá­sairól érdeklődtünk néhány érdekelt termelő-gazdálkodó­szállító egységnél. BÉRLETTEL A Volánbusz ceglédi üzem- igazgatósága több mint fél­száz autóbuszt járat a külön­böző vonalakon. Frankó Má­tyás üzemigazgató szerint a február 1-jei 20 százalékos menetdíj-emelkedés nem be­folyásolta a Ceglédre ingázó dolgozók számát. A város környékéről naponta 2280 fel­nőtt utazik bérlettel Ceglédre. Ha szeptemberben megkezdő­dik az iskolai tanév, hozzájuk csatlakozik 2500 bejáró diák is. A legtöbben Törteiről, Cse- mőről, Abonyból, Ceglédber- celről és Jászkarajenőről bu- szoznak a körzetközpontba. Néhányan járnak Albertirsá- ról, ám az irsaiak zöme Bu­dapesten dolgozik, és általában vonaton utaznak. Ugyancsak ez a helyzet Dánszentmikló- son és Mikebudán. KARCSÚSÍTÁS Az Évig Kisgépgyár Leány- vállalat a város legnagyobb üzemei közé tartozik. A dolgo­zók létszáma manapság eléri az 560-at. Az ingázók helyze­tét legjobban Szakái Miklós személyzeti-oktatási osztály- vezető ismeri. A bejárók szá­ma nem csökkent a korábbi évekhez képest. Nincsenek új munkahelyek, ezért válogatni sem nagyon lehet. Azért, mert ingázó, senkit nem küldtek el. Csak a rosszul dolgozókat. A 160 ingázó közül mintegy 100 Törteiről naponta busszal ér­kezik a Törteli úti gyárba. Újszilvásról hatvan dolgozót Átalakulóban a természet Sivatagibb viszonyok ? A MEZÖN járó ember Arany János szépséges versé­nek a helyszínére ismerhet, mert a sziken és homokon kí­vül, még à mélyfekvésű rétek növényzete is sül. Rettenetes a szárazság. Éves viszonylat­ban legalább száz milliméter- nyi csapadék hiányzik a föl­dekből. Néhány közvetett és közvet­len jel máris mutatkozik a természetben, amely arra utal, hogy a flóránk s természete­sen faunánk is átalakulóban van. Egyre több adatunk van a xeromorfiára, amely nem je­lent mást, mint a növényzet lassú alkalmazkodását a siva­tagibb viszonyokhoz. Azon a gazda már nem is lepődik meg, hogy a kukorica levele lassan megunja a furu- lyázást, a levelei valóban szá­radnak, ráégnek a szárára. Épp most, amikor a normál tenyészidejű kukoricafajták virágoznak, illetve szerettek volna virágozni. Rendkívül vízigényes a kukorica virág­zás idején, hisz valójában nedves szubtrópusi füfcle. Ha­talmas méretű a bibeszála, amelyet a köznyelv csak ba­juszként ismer. A bibe felüle­tére jutó pollenszemek napok alatt tudnak tömlőjük segítsé­gével a várva várt mikropilén át az embriózsákba jutni, hogy ott a kettős megterméke- nyülés végbemehessen: a csí­rát éltető petesejt találkozik a hímivarsejttel, s a csírát tápláló szövetek pedig a ve­getatív sejtek megterméke- nyülése révén alakulnak ki. Ennek köszönhető, hogy az endospermium fiatal korban tejes. Ügymond, gyönge, azaz gyöngeszemes a cső, vagyis lehet főzésre szedni. De ne a másét! Az indiánbúza nagy meg­próbáltatásoknak néz elébe, ahol még nem késő, ajánlatos levágni silónak, mert még a zöldje is lassan kárba vész. így a tehetetlen ember öntözés nélkül csak arra számíthat, hogy a csutkatermés meglesz. A szem pedig nem vagy alig képződik. Érthető, hogy na­gyon kellene az eső. A másod- vetemények, s más kerti nö­vények miatt is. A petrezse­lyem, a zeller, sőt a sárgarépa is lisztharmatosodik, a meg­újulás után viszont újabb gyökérbolyhok jelennek meg a répatesten, vagyis romlik a minőség. A tarack, a csenkeszfélesé- gek, továbbá az aprószulák, a húsosodó gyökerű muhar, to­vábbá az acat rendkívül jól tűri a szárazságot, majdnem felvirulnak a haszonnövények szomszédságában. A kultúrnö­vények a szárazságot azzal is jelzik, hogy a terméseiket kényszeredetten, de idő előtt érlelik meg. A paraszti nyelv­ben kínlódva érésnek is neve­zik ezt az állapotot. A természetes növénytaka­róban is egyre jelentékenyebb takarást ad a csalán (nitro­génjelző), továbbá a nádfű; a kellemetlen vadkender jelen­léte hazánkban már komoly orvosi gondokat is okoz, szám­talan ember szenved a „nát­hától”, ami valójában allergiás jelenség. A varjúháj, illetőleg a vajparéj szinte szomszédja lett a szőrös disznóparéjnak, a vadsóskát és a cigányparéjt majdnem eltüntetve, ebben a fekete ürömfű „íácskái” is szerepet játszanak. A selyem- kóró egyre több gondot okoz, szinte kiirthatatlan a nyárfá­sokban. Az ásványi természet, mint például a talaj krónikus víz­hiánya egyre mélyebb réte­gekben is megmutatkozik. Okai nem kizárólag klima­tikus tényezőkkel kapcsolato­sak, például a rossz környe­zeti állapottól sem növekedett a rétegvizes kutak vízhozama. A vízhiányt másokkal is bi­zonyítani lehet, például az ál­latvilágban. A szöcskék és tücskök száma a nagy víz­hiány miatt is csökken foko­zatosan, sőt a vegyszerek ön­magukban nem felelősek a vadnyúlállomány gyérülése miatt. Az anya elhagyja ki­csinyeit ha nem talál vizet, mert a tejtermelés igen sok folyadékot igényel. A száraz levegőben alig van páracseppképződés, így bizony az egyházi fohász a szépséges énekben most is ak­tuális: Harmatozzatok, égi magasok! Nagyon kellene az eső vadnak, halnak, ember­nek, növényzetnek egyaránt. A táblásított mezők helyében kellene ismét a mezővédő er- dősávokkál foglalkozni, ahol elpusztultak a fasorok, Tel kel­lene azokat újítani. Semmi új ismeretet nem adnánk, ha bi­zonygatnánk e biológiai léte­sítménynek az előnyeit — annyira tudottak mindenki számára. ADDIG AZONBAN, míg er­re sor kerül, legalább tíz-ti­zenöt milliméteres eső jól jönne. Surányi Dezső bérautóbusszal szállítanak be havi 180 forintért. A Volán­busz menetrend szerinti jára­taira — a jogszabálynak meg­felelően — a bérlet 80 száza­lékát térítik, aki vasúton ér­kezik a városba, annak a MÁV-bérlet árának 86 száza­lékát nyújtják juttatásként. Igazgatói engedéllyel 3-4 dol­gozó személygépkocsival jár munkába, és kilométerenként 1,20 forint térítésben része­sül. A MÁV ceglédi üzemfőnök­séghez mintegy 790 vasutas tartozik Abonytól Kőbányáig. Csak a ceglédi vasútállomáson 240-en dolgoznak. Számukra az ingázás természetes, nem okoz gondot, mert ingyen utaznak. Cseh Benő üzemfő­nök elmondotta, hogy a „kar­csúsítás” náluk is megkezdő­dött még az év elején. Már­ciusig 12 vasutast raktak új munkahelyre. Azóta újabb tíz adminisztratív dolgozóból lett forgalmista, személypénztáros és raktárnok. A rendszeresen megvásárolt havi vasúti bérletek száma — főleg leépítések miatt — Ceg­léden mintegy tíz százalékkal csökkent tavalyhoz viszonyít­va. Havonta 800 bérletet ad­nak ki, gazdái munkások és tanulók. KEDVEZMÉNY — Immár fél esztendeje, hogy a városi sportcsarnok ön- nállósult. Miképpen feleltek meg eddig a kihívásnak? — kérdezem Veres Attila igazga­tót. — Tulajdonképpen ez a sa­ját magunk kihívása volt. Mert mi kezdeményeztük az önálló­sulást. Már az induláskor sem igen értettünk egyet azzal, hogy a művelődési központtal egy intézményként működjünk. Csak akkoriban a mi szavunk­nak nem volt elég súlya. Az élet talán most minket igazol. — Azért nem egy sötét sza­kadékba ugrottak... — Valóban nem. Végül is hét év gyakorlat állt mögöttünk. Tehát némiképp sejtettük, hogy mit miiként kell csinálni. Hogy e kihívásban csatát nyer­tünk, annak egyik oka: nem kértünk plusz státust. Belső átszervezéssel hoztuk létre a gazdasági csoportot, amely egy hónap után háromra apadt. Ez a csapat viszont stabilizálódik. — A korábbihoz képest mennyire változik a koncep­ció? — Annyiban, hogy ha vala­kivel tárgyalunk egy'program- ról. akkor tudjuk, az a saját ügyünk. Régebben a tárgyalást követően el kellett menni a művelődési központba a szer­ződés aláírásáért. Ezután a sportszakmai értéket, a gaz­dálkodási felelősséget vállalva ülhetünk le az asztalhoz bár­kivel. jelezte. Érdekeltté tettük a stá­bunkat. Talán ez motiválta azt, hogy például a műszakiak az elmúlt fél év alatt kidolgoztak néhány energiatakarékos meg­oldást a fűtőrendszernél, a vi­lágításnál, a meleg víz haszno­sításánál. Ennyivel kevesebb a gondunk. — Országos jelenség, hogy egyre több rendezvény marad el. Ez az érdektelenség önöket mennyire sújtja? — Szerencsére a rendezvé­nyeink száma nem csökkent. Sőt februárban újdonsággal is próbálkoztunk, nagy sikert ara­tott a teremkrossz-bemutató. Egyébként egyetlen program maradt el érdektelenség miatt, az Edda-koncert. Ez számomra teljesen érthetetlen. Három­szor jártak nálunk. Ezért bi­zakodtunk abban tavasszal, hogy érdemes meghívni őket Csupán néhány jegy kelt el. — Miként alakul a jövőben a műsoraik palettája? — Szeretnénk különböző gyermekműsorokat idehozni. Alighanem örömmel fogadják majd a legifjabbak a 100 Folk Celsius együttest októberben. Valószínű, hogy egy nemzet­közi kézilabdatornának is mi adunk otthont. És persze az ed­dig megszokott asztalitenisz, valamint sportakrobatika-ver- senyek, tömegsport-rendezvé­nyek szintén a programot gaz­dagítják. — A szavaiból azt érzem, nem félnek attól, hogy veszte­ségesen zárják az évet. — Természetesen az idei és a következő esztendőt sem zárhatjuk veszteségesen. A másfél millió forintos bevételt mindenképpen hoznunk kell. Ezért kezdeményeztük a hosz- szabb időtartamra szóló rek­lámszerződéseket. Hamarosan a harmadik kezdőkört is el­adjuk — öt évre. Mindenesetre ez gazdasági stabilitást ad. A diákszövetséggel közösen sportboltot nyitottunk. Legké­sőbb szeptember elsejétől meg­kezdi tevékenységét a totó-lot­tó kirendeltségünk, itt az in­tézményben. Ez az országban az első, amely sportcsarnok­ban működik. Minden olyan jogosítvánnyal bír, mint az OTP által üzemeltetett. Egyéb­ként az utóbbi pénzintézet en­gedélyezte, miután a Pénzügy­minisztérium megadta szá­munkra a lehetőséget. A bü­fét is szeretnénk nyereséges vállalkozásként üzemeltetni — a vendéglátó vállalattal foly­nak még a tárgyalások. Az előbb elmondottak talán azt igazolják, hogy egyáltalán nem tétlenkedünk. F. F. Cserkészeink „honfoglaló tábora99 Fényt, meleget teremtem Naponta ingáznak Budapest­re és Szolnokra. A Ceglédre vasúton bejárók zöme Albert- irsán, Ceglédbercelen és Abonyban veszi meg a ked­vezményes bérletét. A Közgép ceglédi gyárában — miként Balog György sze­mélyzeti vezetőtől megtudtuk — az év eleje óta mintegy százzal csökkent a dolgozók aránya, és napjainkban 743-an vannak. Az ingázók száma nem sok, mindössze 73-an pendliz­nek. A lakóhelyük Albertir- sán, Ceglédbercelen, Törte­ién, a Tápió völgyében van. Innen menetrend szerinti Vo­lánbusz-járattal vagy vonat­tal közlekednek. A kollektív szerződés szerint a havijegyek árának 85 százalékát a válla­lat téríti. Ha vidéki dolgozót alkalmaznak, automatikusan vállalják, hogy közlekedési kedvezményben részesítik. Kissé más a helyzet az Abony­ból és Csemőből ingázókkal. Nincs megfelelő menetrend szerinti autóbuszjárat, ezért egy hónapja saját gépkocsi használatát engedélyezték és 1,20 forint benzinpénzt fizet­nek kilométerenként. — E rövid idő alatt mit való­sítottak meg? — Az önállóságban nem az a szempont vezérelt bennünket, hogy világmegváltó dolgokat csináljunk. A rendezvények gyakorisága és színvonala ha­sonló, mint az előző években. Inkább itt az egyéni felelősség és az egy csapatban munkálko­dás a fontos. — Erről a felelősségről be­szélne konkrétabban? — Ha egy programot szerve­zünk, akkor az igazgatótól a fűtőig mindenkinek megvan a pontos teendője. A legfonto­sabb, hogy a publikum elége­dett legyen és máskor is eljöj­jön. A kis közösségünkben megvan már az erő, amire le­het alapozni. Bízunk magunk­ban. Jobban merünk kockáz­tatni. Négy éve dolgozunk együtt, ismerjük egymás gon­dolatát is. — Mi volt a sebezhető pont­juk, amin javítani kellett? — A sebezhető pont. érzé­sünk szerint az áttétel volt: mi fölösleges nyűg lettünk a művelődési ház nyakán és ez fordítva is igaz. Hogy annyi mindent megcsináltunk együtt, azt a jó munkakapcsolat fém­Tavasszal fogadalomtételünk örömét osztottuk meg a város­sal. Most nyári táborozásunk örömét szeretnénk elmondani néhány sorban. Heteken át álmodoztunk, ké­szültünk, hogy mint honfog­laló őseink hazánkat, mi Cser­hát hegységét foglaljuk el. „Honfoglaló tábor” — e két szó lelkesített minket, míg el­jött a pillanat, hogy autóbusz- szal megérkeztünk Bércéi köz­ségbe. Százhatvannyolc óra, 10 080 perc állt rendelkezé­sünkre. Nyolc sátrat vertünk fel. Biztonsági szállásunk a község 300 éves plébániaépü­lete lett. Sátortáborunk közepén es­ténként fellobbant a tábortűz. Tábori életünk szíve a tűz volt. Hallgattuk meséjét, bá­multuk sárga-kék lángjainak táncát. Mesélt a tűz: élni csak égve érdemes, égni, fényt és meleget teremteni magunk körül. A lángok lelkesedésével teltek napjaink, és a tábortűz, mint mai égő csipkebokor, a Láthatatlan jelenlétét melen­gette szívünkben. Egyik nap Bánk festői szép­ségű tavában fürödtünk. Má­sik nap elfoglaltuk Szanda várát... Szemünket gyönyör­ködtették a dombok lágy vo­nalai, szívünket békével árasz­totta el a romok időtlen nyu­galma. S ott fern, hol mindig szél jár, a kövirózsák intettek: sziklákon és sziklák között is szép az élet... Isten-hegyre „toronyiránt” mentünk. A fal­meredek emelkedőn sem a ga­lagonya, sem a csipkeborok tüskés ágai nem bírtak feltar­tóztatni. Visszafelé rátéved­tünk a „mohos sziklák völ­gyére”, egy ember nem járta patakmederre, mely levezetett minket a tisztásra. Terveink szerint Vác városát is el kellett foglalnunk. Szer­dai nap került rá a sor. Kora reggel érkeztünk. A piacra mentünk reggelizni. „Újra vannak cserkészek?!” „Cegléd­ről jöttetek?” „Végre ilyet is láthatunk.” Cserkészöntuda­tunkat a piaci nép rokonszen- ve növelte. Aztán jött a „tör­ténelmi pillanat”. A püspöki palotában Jó munkát !-köszöné­sünket Légy résen !-cserkészkö- szöntéssel fogadta Marosi Izi­dor püspök úr. Személyesen vezetett végig a műkincsekben gazdag termeken. Zenélő órát szólaltatott meg, majd ma­gánkápolnájának titkát osztot­ta meg velünk. S ekkor jött a „történelmi pillanat”. A ka­tolikus püspök kápolnájában a cserkészek elimádkozták az ökumenikus miatyánkot. A püspök szemében könnyek je­lentek meg. Áldását adta ránk. Ezután megilletődötten ismer­kedtünk meg a székesegyház­zal és az altemplommal, ahol a parancsnok négy váci püs­pök — testüket takaró — már­ványtáblája előtt történelmi időkről és személyes barátai­ról beszélt. Ezeket követően a strand 28 fokos vizében fris­sültünk fel és éreztük: Vác elfoglalása győzelem .mel járt. És az éjszakák? Bercelen. Egyszer a sátortábor bokrai között, máskor a Piski-hegy erdejében, előtte elterülő tisz­tásain dúlt a számháború. Éj­szaka. A zseblámpás harcokat irigykedve nézte a hold. Az erdő és mező vadjai nem ér­tették a csatakiáltásokat, me­lyek olykor üvöltéssé fokozód­tak az izgalom hevében. Nem értették, hiszen az éjszaka óvatosságra inti őket is. A cserkészekből bátorságot vál­tott ki. Cserhát elfoglalása valahogy így zajlott. És bennünk mi tör­tént? Belső világunkat a jó­kedv, az egészséges öröm, a természet ajándékozta nyuga­lom mellett mi töltötte be? Beszélgettünk, gondolkodtunk és rájöttünk, beszélni taníta­nak minket, hallgatni nem. Pedig a hallgatás erő. A csönd beszél. Naponta egy órát csendben voltunk. Néma lett a tábor. Benső világunk hang­jait engedtük szóhoz jutni. Máskor az ártatlanság értéké­re csodálkoztunk rá egy gyer­mek és egy gyilkos életében. Számolatlanul így futott el a 10 080 perc. Tízújságnvi cikk sem lenne képes elmesél­ni mindazt, amit a 23 fiatal átélt. Phű. de rettentő meleő van! ' ’ (apáti-tOth Sándor felvétele) Mácz István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom