Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-01 / 179. szám

*rvr Wf.fr 1E. 1990. AUGUSZTUS 1., SZERDA Hagyomány : nekik m indenki segít Önállóságot, önbizalmat adni Tamás mesél. Tárná* a legjobban a rántott húst szereti sült krumplival. Tamás ragyogó vicceket tud, sőt már regényt ír. Az első fejezetben — kívülről idézi — elpityeredik, amikor te­lefonon megtudja, hogy vége az intézeti életnek, ezután ren­des iskolába járhat Százhalombattán. Tamás ugyancsak fejből, szó szerint mondja a levelet: „Kedves régi és velünk táborozó barátunk, örömmel értesítelek ismét, hogy ebben az évben is kedves megszokott helyünkön, Tőserdőn táborozhatunk.” Ta­más reggel és este többször is elolvassa a levelet, azért tudja. Tamás a Pest megyei mozgássérült gyermekek táborának lakó­ja, 11 éves, Little-kóros. Tamás és 37 társa július utolsó hetében kiszakadt a megszokott környezetéből, élet­rendjéből. Strandra jár, bábot készít, gyurmázik, táncol, cél­ba lő, hajókirándulásra megy, számítógépezik, vetélkedik el­sősegélynyújtásból, rajzolás­ból, háztartásismeretekből, lu­fifújásból, szendvicskészítés­ből. — Ez a tábor nem olyan — magyarázza Kenyó Erzsébet gyógypedagógus táborvezető. — Nem a szabadosság miatt több- alternatívás a programunk, hanem a gyerekek, miatt. Ge­rincferdülés, csípőficam, ál­landó egyensúlyzavar, paralí- zisből visszamaradt részleges bénultság, sorvadásos tüne­tek, Little-kór is előfordul ná­luk. Érthető: a veleszületett és balesetből származó rendelle­nességek, sérülések az érzelmi és szellemi fejlődésükben is éreztetik a hatásukat, s van itt néhány enyhén értelmi fogya­tékos gyermek is. Érthető, ha még sportból sem tudunk „egyenfoglalkozást” szervez­ni, hisz mindegyikük más. S ez indokolja azt is, hogy a 38 tá­borozó mellé 11 felnőtt kell, orvos, pedagógusok, védőnők, vöröskeresztes szakemberek. Ez tényleg nem olyan tábor. Van, akit öltöztetni kell, mert a járógépet nem tudja felcsa­tolni ... S elkél Mihály atya lelki támogatása éppúgy, mint a légpuskás céllövészet ahhoz, hogy erősíthessék a gyerekek önbizalmát... A Százhalombattáról, Buda­örsről, Ceglédről, Érdről, Mo- norról, Abonyból, Újszilvásról, Jászkarajenőről, Albertirsá- ról, Ráckevéról, Tápiószőlős- ről, Biatorbágvról, Ceglédber- celről jöttek fiúk, lányok, most pokrócokon térdelve, hasalva állva célba lőnek. A 12 éves bajnok mondja: — Hatodjára jöttem el a tá­borba, most először sikerült nyernem. Jót tesz az ember hiúságának, ha jobban lő, mint a fiúk. Amúgy is szeretek fér­fias foglalatosságokkal bíbe­lődni, otthon Érden például focizom. A lábam? Nem, nem zavar a fociban. Testnevelésből is ötösöm van. Így születtem, Margó SZÓFIA Jelképeket váltó időszakban elkerülhetetlen a szóképek felcserélése is? Mert ugye, volt a te (buta, hülye) pa­raszt. Iskolában, közúton, tö­megközlekedési eszközön, üzletben, szórakozóhelyen. S persze, volt sok más is, az utcalány rövidebb megneve­zésének meg a nemi szer­veknek az emlegetéséig. Most meg, ha nem a saját fülem­mel hallom, nem hiszem el, azt üvölti a tehergépkocsi vezetője az előtte kínlódó- nak, hogy „na mi van te hü­lye kommunista, nem tudsz bekanyarodni? !”. Gazdagod­nak a jelzős szerkezetekhez felkínálkozó szótárak, az is zöldbárókról fecseg, aki a képernyőn kívül az életben még soha nem látott terme­lőszövetkezeti elnököt és a báróról sem tudja, ki-mi le­hetett. Óvónők panaszolják: zsidóznak a gyerekek. Kö­zöttük olyan is, akinek a szülei tartják zsidó vallásuk előírásait... Nem érdemtelenül felka­pott író nevezte e hazát (az övét is, vagy csak a mien- két?) bordélyországnak, nem tudatva persze, leányka-e benne, avagy madam, esetleg egyik sem, hanem vendég .., Egy másik író, nem máshol, hanem a Parlamentben em­legetett marhapasszusokat (emberi jellemzőként), s szintén parlamenti eset, ami­kor a honatya a honatyák egy csoportját „éretlen if- joncok”-nak titulálta. A helyszíni közvetítéseknek köszönhetően egyébként fo­lyamatos továbbképzésben lehet azoknak része, akik fi­gyelemmel kísérik az Or­szággyűlés üléseit. Gazda­godhat jelzőként szolgáló szókincsrészük, példákat kapnak arra, miként kell személyeskedve nekirontani — érvek híján — a partner­nek, hogyan lehet tapsot ki­csikarni azzal, hogy valaki nagy bátran nekiront a dög­lött oroszlánnak, az ilyen­olyan sztálinista rendszer­nek. Költő és honatya emleget a televízió nyilvánossága előtt „pufajkás, gumicsiz­más’’ ördögöket, akik átved- lettek csokornyakkendőst?) vállalati igazgatókká, s akik­től. meg kell szabadulni, de bizonyos: nagy zavarban len­ne, ha akár egyet is meg kellene nevezni a pufajkás, gumicsizmás, csokornyak­kendősek közül. Jelkép-szó- képgyártásnak azonban nem rossz módszer, aminek való­di értékét persze az adja, hogy például az iparban a legutóbbi három évben a ve­zetőknek több, mint a het­ven százaléka kicserélő­dött ... A szóképek, a képes be­szédként fogalmazottak nem a mondandó színesítését se­gítik elő, nem a jobb meg­értést szolgálják — holott eredetileg, nyelvi szerepük ez —, hanem ennek a for­dítottját. Az igazi mondan­dó elfedését. Valaki nem áll­hat ki a nyilvánosság elé azzal, hogy megvetem, lené­zem a népet, de azt állíthat­ja, hogy „ez a nép a letűnt hatalommal együttműkö­dött, kollaborált”. Valaki nem mondhatja azt, hogy gyűlöli a politikai ellenfeleit, de azt igen, hogy azok ha- talomátmentők, kommunista ügynökök, a demokrácia, a haza ellenségei. Valaki nem mondhatja azt, hogy kell a hely az új kurzus leghűbb híveinek, azaz takarodjanak az eddig ott dolgozók, de azt mondhatja, hogy a letűnt rendszer kiszolgálóinak men nie kell, mert azokat a kont­raszelekció röpítette tisztsé­gükbe. Elrejteni a lényeget: ez a sok-sok szófia beszéd értel­me, célja, rendeltetése. Ko­rábban is ez volt! A mai stílus kétségtelenül vonzóbb, mint volt az egypárti bro­súraszöveg, ám el nem fe­ledhetjük: kezdetben az is újként hatott, új szóképeket alkotott, egy addig ismeretlen frazeológiát honosított meg a politikában. A hatalomba belekényelmesedve-bele- szokva lett azután szürke emészthetetlen az a stíl, i vélem, az új stílnak sem lesz jobb a sorsa. A szófia be­szédnek ugyanis mindig ez a sorsa: önmaga járatja le ma­gát. Éppen azzal, hogy hí­vei nem veszik észre, az idő a valóság túllépett a fényü­ket vesztett szavakon: új tartalmak alakultak ki. Kö­zeli a történelmi példa erre lehetne okulni. Mészáros Ottó az egyik lábam rövidebb, mint a másik. Hogy miért járok vissza? Nagyon jó itt a tábor­ban ... Hasonló korú Misi is, Ceg­lédről: — Három napja meg tegnap is sírtam. Azt mondják a többiek, még anyás vagyok. Hát... honvágyam volt... De azért lehet, hogy otthon is fo­gok sírni. Akkor meg a tábor fog hiányozni... Csaba és Lajos a fiúk között a legjobb lövők, tízből kilencet találtak, ök sem kevésbé büsz­kék, mint Zsuzsi. Csaba azt kérdi, rajzoljon-e, ha egyszer nincs fotó. S csak amikor oda­adja a társáról készült port­rét, veszem észre: nincsenek ujjai. — Akik ilyen sérült gyere­keket nevelnek egész évben, azokra a szülőkre ugyancsak ráfér a néhány napi pihenő — véli Paál Attiláné gyógypeda gógus. Külön kértük az apuká kát, anyukákat, ne jöjjenek lá­togatóba. Albu Tibor, a tábor orvosa: — Úgy kezdődött: mindőjüket végigvizsgáltam, megbeszéltem velük az egészségügyi problé máikat. Ketten állandóan gyógyszert szednek. Csorbáné Nagy Ágnes, a tá­bor vöröskeresztes vezetője: •— Most hetedízben szervez­tünk ilyen tábort, öt éve Mo- nori-erdőről Tőserdőre tettük át a székhelyünket. Hagyo­mány már: nekünk mindenki segít. — Napi 4-500 forintba ke­rül egy gyermek táborozása. A Pest Megyei Vöröskereszt pályázaton nyert az országos alapból 40 ezer forintot, 20 ez­ret perselyeztünk össze a BNV zárónapján, nyolcezret a ma­darak és fák napján Budake­szin, s Zamárdiban a megye if­jú vöröskeresztesei szedtek össze 14 ezret. Rengeteget se­gítenek a ceglédiek — közel oda a tábor — pénzzel, pari­pával. A felnőttek ingyen ad­ják a munkájukat, a város la­kói forintjaikat. Részt vesz az egyház, az MHSZ, a tiszakécs- kei Üdítő- és Likőrgyár s még rengetegen. Küldenek ajándé­kot a srácoknak, vagy éppen másfél órásra nyújtják az egy­órás tiszai hajóutat, mint teg­nap az ismerős kapitány. Meg­van minden reményünk arra, hogy a gyerekeket jövőre is elhozhassuk. Mert hozzánk visszajárnak. Ez a tábor más... V. G. P. Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 A Rekviem tiltakozik „Erdélyi hét” Baranyában Testvér­közösség Valóságos erdélyi hetet te­remtettek a Romániából láto­gatóba érkezett magyar ifjúsá­gi csoportok Baranyában. Az előző napokban háromszéki székely lányok és fiúk, vala­mint Marosvásárhelyen élő magyar, román és cigány gye­rekek vendégeskedtek a Me- csekalján.J^. hét utóján a bras­sói keresztény ifjúsági csoport tagjai keresték fel Pécs váro­sát. Szombaton a székesegyház előtti téren folklórműsort mu­tattak be a közönségnek, va­sárnap pedig a Pius-templom- ban klasszikus dallamokat éne­keltek és előadták a régi misz­tériumjátékot. Rózsafán a szé­kelyföldi Balázsfalva kisdiák jait és tanárait látták vendé­gül, valamennyiüket a helybeli családok fogadták kosztra és kvártélyra. Szombaton és va sárnap kulturális műsorral mutatkoztak be vendéglátóik nak a székely gyerekek. A la­kosságnak az a kívánsága hogy testvérközségi kapcsolat jöjjön létre Rózsafa és Ba lázsfalva között. A jövő héten a Sepsiszentgyörgy közelében levő Réty falu ötventagú fú­vószenekara turnézik Baranyá­ban, s négy településen — köz­tük Harkányban — adnak majd hangversenyt. A váci „Rekviem” Temetés- szervező GM nevében és kép­viselőjeként az alábbiak mi­att fordulok önökhöz: Az 1990. július 21-i, szerdai lapjukban, „Nem a pénz hiányzott” cím alatt közölték özv. Gárgyán Pálné levelét, amelynek tar­talma súlyosan elmarasztaló munkaközösségünkre nézve. Álláspontunk a következő: A „Rekviem” ma már több éve működik Vácott. A tanács engedélye alapján szigorúan és csak — az elhunytak hoz­zátartozói megbízása alapján — a temetések megszervezé­sével foglalkozik. Így történt ez a levélíró sajnálatos ese­tében is. Az általa felsorolt tények igazak. A ténybeli tévedés mind­össze annyi, hogy a temetke­zési kellékeket, a temetési szertartást, annak eszközeit és színvonalát a Pest Megyei Ke­gyeleti Szolgáltató Vállalat megfelelő díjazás ellenében köteles biztosítani, és minden ezzel kapcsolatos hiányossá­gért, a hozzátartozóknak okozott anyagi és megfizethe­tetlen lelki károkért kizárólag és teljes mértékű felelősséggel ők tartoznak. Nem először tör­tént meg, hogy a hozzátarto­zókat özv. Gárgyán Pálnéhoz hasonló sérelmek érték akkor is, amikor az ügyfél közvetle­nül tőlük rendelte meg a szol­gáltatást. Ezek miatt már többször is bejelentést tettek és tettünk az illetékes szerv­nél, sőt tudomásunk szerint — egy urngcsere. miatt, — még kártérítést i» fizetett PMKSZV. Ngm beszélve az eddig már lefolytatott Köjál- és tanácsi vizsgálatokról, ame­lyeknek eredményei és követ­kezményei nem ismertek. A mostani eset kapcsán is eljár­tunk a PMKSZV igazgatójá­nál, az ott készített jegyző­könyv egy példányát mellékel­ten csatoljuk. Mindezek alap­ján úgy gondoljuk, hogy a lapjukban megjelent levél, az alatta található szakértői meg­jegyzés címzettjei nem mi va­gyunk. Mivel azonban a vádak és a szerkesztői „jó tanácsok” címzettjei a nagy nyilvános­ság felé mi voltunk, így a Rekviem” üzleti jó hírnevét súlyosan csorbították, erkölcsi és anyagi vonzatú károkat is okozva nekünk. Nogula Ildikó Temetésszervező GM közös képviselő ~k Levélírónk, a Temetésszerve- zö GM képviselője perrel fenye­get meg bennünket, amennyiben levelét teljes terjedelemben nem közöljük. Nos, írását alaposan megkurtítottuk, mert a szolgálta­tások részletes felsorolása már hirdetésnek minősül, s ilyen pro­pagandára manapság a lapok csak térítésért vállalkoznak. Ennél egyébként is sokkal jobb reklám, ha a náluk megrendelt szolgáltatásokat — akár maguk, akár közvetítésükkel más látja el — partnereik megelégedésére vég­zik el. Ez esetben nem így tör­tént. Megértjük a gyászolót, aki a temetés megszervezéséért ná­lunk fizetett, úgy gondolja tehát, hogy a szolgáltatás minőségét is e cégnek kell garantálni. így te­hát nem helyesbitjük, sokkal in­kább megerősítjük július 21-én megjelent véleményünket. geti szociális otthont is meg­látogattuk, melynek igazgató­nője, gondozói nagyon kedve­sen fogadtak. Jó volt látni az elégedett arcokat — otthonra találtak az ott lakók. Intézmény tár sunk lázasan készült a vigasságra, a bog­rácsban csülökpörkölt . Totyo­gott. Fözőversenyt is rendez­tünk. A négytagú zsűri — mely a nyugdíjas zenekar tag­jaiból, s azokból került ki, akik a gödi napközit patro­nálják — két első helyezettet jelölt meg, mert oly finom volt a jellegzetesen magyaros étel, a marhagulyás. Sikere volt a finom gyümölcstortának is. Késő délutánig tartott a vi­dám juniális, s boldogan jöt­tünk haza, mert ismét sikerült hatvan idős embernek egy szép, felejthetetlen napot sze­rezni. Dr. Cseri Istvánné verőcei idősek klubja vezetője TűSblsfosífás N A Pest Megyei Hírlap július S 9-i számában: „Ritka tű a S magyar rozsnok — Védik a § Vízmű területét” címmel je- § lent meg az a cikk, mely a jú- ^ nius 8-án kelt levelem alapján ^ íródott. S tekintettel arra, ÿ hogy az abban foglaltakkal, S vagyis a gödi Duna Menti Ter- \ melőszövelkezet véleményével N sem én, sem mások nem tud- ^ nak egyetérteni, így szükséges- § nek tartom — mások felkérése > alapján is — a tények birtoká- i ban a következőket válaszolni: Ahol a szóban forgó „zárt rendszerű” vízhálózat fekszik — legalábbis Verőce irányá­ban —; az nem is az említett Dunamező-dűlőn keresztül, ha­nem az országút Duna felőli oldalán halad. Míg .a vízmü­vét ellátó kutak közvetlenül a Efún a “parton vannak. Ennek „védett területe” a dunamezői fekvésű földterületből — an­nak biztosítására, bár a távol­ság miatt teljesen indokolatla­nul — még a vízmű megépíté­se előtt kisajították, bekerí­tették a Duna-parti területtel együtt. így tehát nem indokolt hivatkozás: védőterületként je­lölni azt a földterületet, amely a vízmű kerítésén kívül esik. Ez túlbiztosítás lenne, mégpe­dig mások rovására, kárára. Mert ha valóban indokolt lett volna a vízmű „lépése” — ahogy az elnökhelyettes ma­gyarázni próbálta —, akkor miért nem került annak ide­jén kisajátításra olyán meny- nyiségű földterület, amely ki­zárja bármilyen veszélyezte­tés lehetőségét? Amióta a tsz kezelésében — nem tulajdonában! — van a terület: mezőgazdasági termé­keket termeltek itt. Olyan kul­túrákat, amelyek a szükséges talajjavítást is igényelték. Leg­jobb tudomásom, s mások em­lékezete szerint is, ezt a tsz meg is tette! Mert a fűmrg elveté­se csak az elmúlt s az idei év­ben történt meg. A tsz-elnökhelyettes indo­kait azért sem lehet elfogad­ni, mert állítása nem felel meg a valóságnak, mivel az új földtörvény alapján a volt tu­lajdonosoknak joguk lesz — a vízmű által kisajátított terüle­ten kívül — tulajdonukat visz- szaigényelni. Tehát a „védett területen, s kerítésen kívül” joguk lesz olyan növényeket termelni, termeszteni, ami a legcélszerűbb, ami a leggazda­ságosabb. Márpedig ha ezen a területen a jövőben egyéni gazdálkodás lesz: a talajjaví­tásra is sor kerül a termelé­kenységért. Id. Verőcei Béla Verőce Nehéz mesterség A minap famunkásokkal be­szélgettem. Mondják, hogy a fakitermelés, a fa megmunká­lása nehéz, erőt igénylő mes­terség. De egyben szép is, mert elősegítik a fa halála utá­ni második életét. A fakiter­melés a hakkolással, az éke­léssel, a döntéssel kezdődik, végződik. A fa szállítása, táro­lása ugyancsak kemény mun­ka. Ugyanakkor tudni kell, melyik fa mire használhátó, munkálható meg. A bükk ke­mény, akár a kő, a fenyő sok­oldalúan hasznos, az akác ízes és szelíd, de a többi fafaj­ta is értékes valamilyen for­mában. Az asztalos, az ács, a bognár, a kádár, a fafaragó, a faesztergályos tudja mi, mire használható: megmunkálás so­rán a holt anyag miként kelt­hető életre. Nehéz, de szép mesterség, amit mívelnek. Padányi Lajos Budakeszi Ha mindkettő alkalmas Emlékezetes I EURfiSHIS Mai rohanó világunkban, úgy érzem, egyre kevesebb idő jut arra. hogy másoknak örö­met szerezzünk. A mi foglalko­zásunk alapja éppen az. hogy az idős, munkában megfáradt emberek napjait széppé te­gyük. Ennek példája a min­den évben megrendezett gödi juniális. Története röviden a következő volt. Hetek óta ké­szülünk a gödi idősek klubja juniálisára, melyre meghívót kaptunk. Végre elérkezett a nagy nap, s a helyi honvéd­ségi utókezelőtől kapott autó­busszal útra keltünk. A szödli­Készséggel adunk helyet ol­vasónk — egvben az MDF par­lamenti képviselője — munka­társunkhoz címzett írásának. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy cikkünkben mi koránt­sem kívántuk kétségbe vonni az említett magas beosztású tisztviselők képességeit és kép­zettségét, ha úgy tetszik, sze­mélyes alkalmasságát. Európai demokráciákban azonban — bár nyilván máshol is előfor­dul kiváló egyéni kvalitású emberek közeli rokoni kapcso­lata — hasonló helyzetre vi­szonylag kevés a példa. Annak ellenére, hogy jogszabályok té­telesen nem tiltják. A Pest Megyei Hírlap 1990. július 19-i számában „Az ár ellen úszva” sorozat „Kiderül” című cikkében ön a követke­zőket írja: „Vannak házaspárok a Par­lamentben, miért ne lehet­nének az államszervezet ki­emelt helyein? Mi a különle­gesség abban, ha a frissen ki­nevezett államtitkár asszony férjéről kiderül: senki sem alkalmasabb nála egy nagy súlyú országos állami szerve­zet elnöki tisztére?” A szerző (M.) és a Pest Me­gyei Hírlap olvasóinak tájé­koztatására álljon itt az em­lített házaspár tárgyszerű na- cionáléja : Dr. Botos József: Dr. Huszár Géza, a legna­gyobb magyar biztosítás- matematikus egyik legjobb tanítványa: egyetemi mate­matikaversenyek győztese, két felsőfokú nyelvvizsga; négy nyelv tárgyalásszintű is­merete; tanulmányutak Genf- be, Párizsba az ottani társa- lombiztosítás tanulmányozá­sára; 8 év a Technoimpexnél ; 5 évig a KK Minisztérium osz­tályvezető-helyettese; KO- PINT, Gazdaságkutató Inté­zet, Ipari Kutató Intézet fő­munkatársa; PxKft. (Biztosí­tási és betegség-megelőzési kérdésekkel foglalkozó infor­matikai kft.) igazgatóhelyette­se; számos cikk és egy nagy­sikerű szakkönyv írója; MDF gazdasági bizottságának tagja, a program külgazdasági feje­zetének egyik szerzője; évti­zedek óta gyermek- és ifjú­ságvédelem lelkes társadalmi munkása; ma frissen kineve­zett vezetője az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóságnak. Dr. Botos Katalin: Két egyetemi diploma. Há­rom felsőfokú nyelvvizsga; 1973. közgazdasági tudomá­nyok kandidátusa; 1987: köz- gazdasági tudományok dokto­ra; 6 szakkönyv, közel 50 ma­gyar és húsz külföldi publiká­ció szerzője; 8 év gyakorlat a bankszakmában; 5 évig a PM osztályvezető-helyettese; 12 évig pénzüsykutató-intézeti osztályvezető; 3 év az Agrár- gazdasági Kutatóban és a Külügyi Intézetben; 2 főisko­la tanára; ma frissen kineve­zett pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár. Bízom benne, hogy sikerült az írás szerzőjét és a lap ol­vasóit meggyőzni arról, hogy Botos József és Botos Katalin nem új apparatcsik és appa- ratcsikné (ellentétben azzal, amit Ön említett cikkében su­gall!), hanem komoly, felké­szült szakemberek. Király B. Izabella országgyűlési képviselő I

Next

/
Oldalképek
Tartalom