Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
*rvr Wf.fr 1E. 1990. AUGUSZTUS 1., SZERDA Hagyomány : nekik m indenki segít Önállóságot, önbizalmat adni Tamás mesél. Tárná* a legjobban a rántott húst szereti sült krumplival. Tamás ragyogó vicceket tud, sőt már regényt ír. Az első fejezetben — kívülről idézi — elpityeredik, amikor telefonon megtudja, hogy vége az intézeti életnek, ezután rendes iskolába járhat Százhalombattán. Tamás ugyancsak fejből, szó szerint mondja a levelet: „Kedves régi és velünk táborozó barátunk, örömmel értesítelek ismét, hogy ebben az évben is kedves megszokott helyünkön, Tőserdőn táborozhatunk.” Tamás reggel és este többször is elolvassa a levelet, azért tudja. Tamás a Pest megyei mozgássérült gyermekek táborának lakója, 11 éves, Little-kóros. Tamás és 37 társa július utolsó hetében kiszakadt a megszokott környezetéből, életrendjéből. Strandra jár, bábot készít, gyurmázik, táncol, célba lő, hajókirándulásra megy, számítógépezik, vetélkedik elsősegélynyújtásból, rajzolásból, háztartásismeretekből, lufifújásból, szendvicskészítésből. — Ez a tábor nem olyan — magyarázza Kenyó Erzsébet gyógypedagógus táborvezető. — Nem a szabadosság miatt több- alternatívás a programunk, hanem a gyerekek, miatt. Gerincferdülés, csípőficam, állandó egyensúlyzavar, paralí- zisből visszamaradt részleges bénultság, sorvadásos tünetek, Little-kór is előfordul náluk. Érthető: a veleszületett és balesetből származó rendellenességek, sérülések az érzelmi és szellemi fejlődésükben is éreztetik a hatásukat, s van itt néhány enyhén értelmi fogyatékos gyermek is. Érthető, ha még sportból sem tudunk „egyenfoglalkozást” szervezni, hisz mindegyikük más. S ez indokolja azt is, hogy a 38 táborozó mellé 11 felnőtt kell, orvos, pedagógusok, védőnők, vöröskeresztes szakemberek. Ez tényleg nem olyan tábor. Van, akit öltöztetni kell, mert a járógépet nem tudja felcsatolni ... S elkél Mihály atya lelki támogatása éppúgy, mint a légpuskás céllövészet ahhoz, hogy erősíthessék a gyerekek önbizalmát... A Százhalombattáról, Budaörsről, Ceglédről, Érdről, Mo- norról, Abonyból, Újszilvásról, Jászkarajenőről, Albertirsá- ról, Ráckevéról, Tápiószőlős- ről, Biatorbágvról, Ceglédber- celről jöttek fiúk, lányok, most pokrócokon térdelve, hasalva állva célba lőnek. A 12 éves bajnok mondja: — Hatodjára jöttem el a táborba, most először sikerült nyernem. Jót tesz az ember hiúságának, ha jobban lő, mint a fiúk. Amúgy is szeretek férfias foglalatosságokkal bíbelődni, otthon Érden például focizom. A lábam? Nem, nem zavar a fociban. Testnevelésből is ötösöm van. Így születtem, Margó SZÓFIA Jelképeket váltó időszakban elkerülhetetlen a szóképek felcserélése is? Mert ugye, volt a te (buta, hülye) paraszt. Iskolában, közúton, tömegközlekedési eszközön, üzletben, szórakozóhelyen. S persze, volt sok más is, az utcalány rövidebb megnevezésének meg a nemi szerveknek az emlegetéséig. Most meg, ha nem a saját fülemmel hallom, nem hiszem el, azt üvölti a tehergépkocsi vezetője az előtte kínlódó- nak, hogy „na mi van te hülye kommunista, nem tudsz bekanyarodni? !”. Gazdagodnak a jelzős szerkezetekhez felkínálkozó szótárak, az is zöldbárókról fecseg, aki a képernyőn kívül az életben még soha nem látott termelőszövetkezeti elnököt és a báróról sem tudja, ki-mi lehetett. Óvónők panaszolják: zsidóznak a gyerekek. Közöttük olyan is, akinek a szülei tartják zsidó vallásuk előírásait... Nem érdemtelenül felkapott író nevezte e hazát (az övét is, vagy csak a mien- két?) bordélyországnak, nem tudatva persze, leányka-e benne, avagy madam, esetleg egyik sem, hanem vendég .., Egy másik író, nem máshol, hanem a Parlamentben emlegetett marhapasszusokat (emberi jellemzőként), s szintén parlamenti eset, amikor a honatya a honatyák egy csoportját „éretlen if- joncok”-nak titulálta. A helyszíni közvetítéseknek köszönhetően egyébként folyamatos továbbképzésben lehet azoknak része, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés üléseit. Gazdagodhat jelzőként szolgáló szókincsrészük, példákat kapnak arra, miként kell személyeskedve nekirontani — érvek híján — a partnernek, hogyan lehet tapsot kicsikarni azzal, hogy valaki nagy bátran nekiront a döglött oroszlánnak, az ilyenolyan sztálinista rendszernek. Költő és honatya emleget a televízió nyilvánossága előtt „pufajkás, gumicsizmás’’ ördögöket, akik átved- lettek csokornyakkendőst?) vállalati igazgatókká, s akiktől. meg kell szabadulni, de bizonyos: nagy zavarban lenne, ha akár egyet is meg kellene nevezni a pufajkás, gumicsizmás, csokornyakkendősek közül. Jelkép-szó- képgyártásnak azonban nem rossz módszer, aminek valódi értékét persze az adja, hogy például az iparban a legutóbbi három évben a vezetőknek több, mint a hetven százaléka kicserélődött ... A szóképek, a képes beszédként fogalmazottak nem a mondandó színesítését segítik elő, nem a jobb megértést szolgálják — holott eredetileg, nyelvi szerepük ez —, hanem ennek a fordítottját. Az igazi mondandó elfedését. Valaki nem állhat ki a nyilvánosság elé azzal, hogy megvetem, lenézem a népet, de azt állíthatja, hogy „ez a nép a letűnt hatalommal együttműködött, kollaborált”. Valaki nem mondhatja azt, hogy gyűlöli a politikai ellenfeleit, de azt igen, hogy azok ha- talomátmentők, kommunista ügynökök, a demokrácia, a haza ellenségei. Valaki nem mondhatja azt, hogy kell a hely az új kurzus leghűbb híveinek, azaz takarodjanak az eddig ott dolgozók, de azt mondhatja, hogy a letűnt rendszer kiszolgálóinak men nie kell, mert azokat a kontraszelekció röpítette tisztségükbe. Elrejteni a lényeget: ez a sok-sok szófia beszéd értelme, célja, rendeltetése. Korábban is ez volt! A mai stílus kétségtelenül vonzóbb, mint volt az egypárti brosúraszöveg, ám el nem feledhetjük: kezdetben az is újként hatott, új szóképeket alkotott, egy addig ismeretlen frazeológiát honosított meg a politikában. A hatalomba belekényelmesedve-bele- szokva lett azután szürke emészthetetlen az a stíl, i vélem, az új stílnak sem lesz jobb a sorsa. A szófia beszédnek ugyanis mindig ez a sorsa: önmaga járatja le magát. Éppen azzal, hogy hívei nem veszik észre, az idő a valóság túllépett a fényüket vesztett szavakon: új tartalmak alakultak ki. Közeli a történelmi példa erre lehetne okulni. Mészáros Ottó az egyik lábam rövidebb, mint a másik. Hogy miért járok vissza? Nagyon jó itt a táborban ... Hasonló korú Misi is, Ceglédről: — Három napja meg tegnap is sírtam. Azt mondják a többiek, még anyás vagyok. Hát... honvágyam volt... De azért lehet, hogy otthon is fogok sírni. Akkor meg a tábor fog hiányozni... Csaba és Lajos a fiúk között a legjobb lövők, tízből kilencet találtak, ök sem kevésbé büszkék, mint Zsuzsi. Csaba azt kérdi, rajzoljon-e, ha egyszer nincs fotó. S csak amikor odaadja a társáról készült portrét, veszem észre: nincsenek ujjai. — Akik ilyen sérült gyerekeket nevelnek egész évben, azokra a szülőkre ugyancsak ráfér a néhány napi pihenő — véli Paál Attiláné gyógypeda gógus. Külön kértük az apuká kát, anyukákat, ne jöjjenek látogatóba. Albu Tibor, a tábor orvosa: — Úgy kezdődött: mindőjüket végigvizsgáltam, megbeszéltem velük az egészségügyi problé máikat. Ketten állandóan gyógyszert szednek. Csorbáné Nagy Ágnes, a tábor vöröskeresztes vezetője: •— Most hetedízben szerveztünk ilyen tábort, öt éve Mo- nori-erdőről Tőserdőre tettük át a székhelyünket. Hagyomány már: nekünk mindenki segít. — Napi 4-500 forintba kerül egy gyermek táborozása. A Pest Megyei Vöröskereszt pályázaton nyert az országos alapból 40 ezer forintot, 20 ezret perselyeztünk össze a BNV zárónapján, nyolcezret a madarak és fák napján Budakeszin, s Zamárdiban a megye ifjú vöröskeresztesei szedtek össze 14 ezret. Rengeteget segítenek a ceglédiek — közel oda a tábor — pénzzel, paripával. A felnőttek ingyen adják a munkájukat, a város lakói forintjaikat. Részt vesz az egyház, az MHSZ, a tiszakécs- kei Üdítő- és Likőrgyár s még rengetegen. Küldenek ajándékot a srácoknak, vagy éppen másfél órásra nyújtják az egyórás tiszai hajóutat, mint tegnap az ismerős kapitány. Megvan minden reményünk arra, hogy a gyerekeket jövőre is elhozhassuk. Mert hozzánk visszajárnak. Ez a tábor más... V. G. P. Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 A Rekviem tiltakozik „Erdélyi hét” Baranyában Testvérközösség Valóságos erdélyi hetet teremtettek a Romániából látogatóba érkezett magyar ifjúsági csoportok Baranyában. Az előző napokban háromszéki székely lányok és fiúk, valamint Marosvásárhelyen élő magyar, román és cigány gyerekek vendégeskedtek a Me- csekalján.J^. hét utóján a brassói keresztény ifjúsági csoport tagjai keresték fel Pécs városát. Szombaton a székesegyház előtti téren folklórműsort mutattak be a közönségnek, vasárnap pedig a Pius-templom- ban klasszikus dallamokat énekeltek és előadták a régi misztériumjátékot. Rózsafán a székelyföldi Balázsfalva kisdiák jait és tanárait látták vendégül, valamennyiüket a helybeli családok fogadták kosztra és kvártélyra. Szombaton és va sárnap kulturális műsorral mutatkoztak be vendéglátóik nak a székely gyerekek. A lakosságnak az a kívánsága hogy testvérközségi kapcsolat jöjjön létre Rózsafa és Ba lázsfalva között. A jövő héten a Sepsiszentgyörgy közelében levő Réty falu ötventagú fúvószenekara turnézik Baranyában, s négy településen — köztük Harkányban — adnak majd hangversenyt. A váci „Rekviem” Temetés- szervező GM nevében és képviselőjeként az alábbiak miatt fordulok önökhöz: Az 1990. július 21-i, szerdai lapjukban, „Nem a pénz hiányzott” cím alatt közölték özv. Gárgyán Pálné levelét, amelynek tartalma súlyosan elmarasztaló munkaközösségünkre nézve. Álláspontunk a következő: A „Rekviem” ma már több éve működik Vácott. A tanács engedélye alapján szigorúan és csak — az elhunytak hozzátartozói megbízása alapján — a temetések megszervezésével foglalkozik. Így történt ez a levélíró sajnálatos esetében is. Az általa felsorolt tények igazak. A ténybeli tévedés mindössze annyi, hogy a temetkezési kellékeket, a temetési szertartást, annak eszközeit és színvonalát a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat megfelelő díjazás ellenében köteles biztosítani, és minden ezzel kapcsolatos hiányosságért, a hozzátartozóknak okozott anyagi és megfizethetetlen lelki károkért kizárólag és teljes mértékű felelősséggel ők tartoznak. Nem először történt meg, hogy a hozzátartozókat özv. Gárgyán Pálnéhoz hasonló sérelmek érték akkor is, amikor az ügyfél közvetlenül tőlük rendelte meg a szolgáltatást. Ezek miatt már többször is bejelentést tettek és tettünk az illetékes szervnél, sőt tudomásunk szerint — egy urngcsere. miatt, — még kártérítést i» fizetett PMKSZV. Ngm beszélve az eddig már lefolytatott Köjál- és tanácsi vizsgálatokról, amelyeknek eredményei és következményei nem ismertek. A mostani eset kapcsán is eljártunk a PMKSZV igazgatójánál, az ott készített jegyzőkönyv egy példányát mellékelten csatoljuk. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a lapjukban megjelent levél, az alatta található szakértői megjegyzés címzettjei nem mi vagyunk. Mivel azonban a vádak és a szerkesztői „jó tanácsok” címzettjei a nagy nyilvánosság felé mi voltunk, így a Rekviem” üzleti jó hírnevét súlyosan csorbították, erkölcsi és anyagi vonzatú károkat is okozva nekünk. Nogula Ildikó Temetésszervező GM közös képviselő ~k Levélírónk, a Temetésszerve- zö GM képviselője perrel fenyeget meg bennünket, amennyiben levelét teljes terjedelemben nem közöljük. Nos, írását alaposan megkurtítottuk, mert a szolgáltatások részletes felsorolása már hirdetésnek minősül, s ilyen propagandára manapság a lapok csak térítésért vállalkoznak. Ennél egyébként is sokkal jobb reklám, ha a náluk megrendelt szolgáltatásokat — akár maguk, akár közvetítésükkel más látja el — partnereik megelégedésére végzik el. Ez esetben nem így történt. Megértjük a gyászolót, aki a temetés megszervezéséért nálunk fizetett, úgy gondolja tehát, hogy a szolgáltatás minőségét is e cégnek kell garantálni. így tehát nem helyesbitjük, sokkal inkább megerősítjük július 21-én megjelent véleményünket. geti szociális otthont is meglátogattuk, melynek igazgatónője, gondozói nagyon kedvesen fogadtak. Jó volt látni az elégedett arcokat — otthonra találtak az ott lakók. Intézmény tár sunk lázasan készült a vigasságra, a bográcsban csülökpörkölt . Totyogott. Fözőversenyt is rendeztünk. A négytagú zsűri — mely a nyugdíjas zenekar tagjaiból, s azokból került ki, akik a gödi napközit patronálják — két első helyezettet jelölt meg, mert oly finom volt a jellegzetesen magyaros étel, a marhagulyás. Sikere volt a finom gyümölcstortának is. Késő délutánig tartott a vidám juniális, s boldogan jöttünk haza, mert ismét sikerült hatvan idős embernek egy szép, felejthetetlen napot szerezni. Dr. Cseri Istvánné verőcei idősek klubja vezetője TűSblsfosífás N A Pest Megyei Hírlap július S 9-i számában: „Ritka tű a S magyar rozsnok — Védik a § Vízmű területét” címmel je- § lent meg az a cikk, mely a jú- ^ nius 8-án kelt levelem alapján ^ íródott. S tekintettel arra, ÿ hogy az abban foglaltakkal, S vagyis a gödi Duna Menti Ter- \ melőszövelkezet véleményével N sem én, sem mások nem tud- ^ nak egyetérteni, így szükséges- § nek tartom — mások felkérése > alapján is — a tények birtoká- i ban a következőket válaszolni: Ahol a szóban forgó „zárt rendszerű” vízhálózat fekszik — legalábbis Verőce irányában —; az nem is az említett Dunamező-dűlőn keresztül, hanem az országút Duna felőli oldalán halad. Míg .a vízmüvét ellátó kutak közvetlenül a Efún a “parton vannak. Ennek „védett területe” a dunamezői fekvésű földterületből — annak biztosítására, bár a távolság miatt teljesen indokolatlanul — még a vízmű megépítése előtt kisajították, bekerítették a Duna-parti területtel együtt. így tehát nem indokolt hivatkozás: védőterületként jelölni azt a földterületet, amely a vízmű kerítésén kívül esik. Ez túlbiztosítás lenne, mégpedig mások rovására, kárára. Mert ha valóban indokolt lett volna a vízmű „lépése” — ahogy az elnökhelyettes magyarázni próbálta —, akkor miért nem került annak idején kisajátításra olyán meny- nyiségű földterület, amely kizárja bármilyen veszélyeztetés lehetőségét? Amióta a tsz kezelésében — nem tulajdonában! — van a terület: mezőgazdasági termékeket termeltek itt. Olyan kultúrákat, amelyek a szükséges talajjavítást is igényelték. Legjobb tudomásom, s mások emlékezete szerint is, ezt a tsz meg is tette! Mert a fűmrg elvetése csak az elmúlt s az idei évben történt meg. A tsz-elnökhelyettes indokait azért sem lehet elfogadni, mert állítása nem felel meg a valóságnak, mivel az új földtörvény alapján a volt tulajdonosoknak joguk lesz — a vízmű által kisajátított területen kívül — tulajdonukat visz- szaigényelni. Tehát a „védett területen, s kerítésen kívül” joguk lesz olyan növényeket termelni, termeszteni, ami a legcélszerűbb, ami a leggazdaságosabb. Márpedig ha ezen a területen a jövőben egyéni gazdálkodás lesz: a talajjavításra is sor kerül a termelékenységért. Id. Verőcei Béla Verőce Nehéz mesterség A minap famunkásokkal beszélgettem. Mondják, hogy a fakitermelés, a fa megmunkálása nehéz, erőt igénylő mesterség. De egyben szép is, mert elősegítik a fa halála utáni második életét. A fakitermelés a hakkolással, az ékeléssel, a döntéssel kezdődik, végződik. A fa szállítása, tárolása ugyancsak kemény munka. Ugyanakkor tudni kell, melyik fa mire használhátó, munkálható meg. A bükk kemény, akár a kő, a fenyő sokoldalúan hasznos, az akác ízes és szelíd, de a többi fafajta is értékes valamilyen formában. Az asztalos, az ács, a bognár, a kádár, a fafaragó, a faesztergályos tudja mi, mire használható: megmunkálás során a holt anyag miként kelthető életre. Nehéz, de szép mesterség, amit mívelnek. Padányi Lajos Budakeszi Ha mindkettő alkalmas Emlékezetes I EURfiSHIS Mai rohanó világunkban, úgy érzem, egyre kevesebb idő jut arra. hogy másoknak örömet szerezzünk. A mi foglalkozásunk alapja éppen az. hogy az idős, munkában megfáradt emberek napjait széppé tegyük. Ennek példája a minden évben megrendezett gödi juniális. Története röviden a következő volt. Hetek óta készülünk a gödi idősek klubja juniálisára, melyre meghívót kaptunk. Végre elérkezett a nagy nap, s a helyi honvédségi utókezelőtől kapott autóbusszal útra keltünk. A szödliKészséggel adunk helyet olvasónk — egvben az MDF parlamenti képviselője — munkatársunkhoz címzett írásának. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy cikkünkben mi korántsem kívántuk kétségbe vonni az említett magas beosztású tisztviselők képességeit és képzettségét, ha úgy tetszik, személyes alkalmasságát. Európai demokráciákban azonban — bár nyilván máshol is előfordul kiváló egyéni kvalitású emberek közeli rokoni kapcsolata — hasonló helyzetre viszonylag kevés a példa. Annak ellenére, hogy jogszabályok tételesen nem tiltják. A Pest Megyei Hírlap 1990. július 19-i számában „Az ár ellen úszva” sorozat „Kiderül” című cikkében ön a következőket írja: „Vannak házaspárok a Parlamentben, miért ne lehetnének az államszervezet kiemelt helyein? Mi a különlegesség abban, ha a frissen kinevezett államtitkár asszony férjéről kiderül: senki sem alkalmasabb nála egy nagy súlyú országos állami szervezet elnöki tisztére?” A szerző (M.) és a Pest Megyei Hírlap olvasóinak tájékoztatására álljon itt az említett házaspár tárgyszerű na- cionáléja : Dr. Botos József: Dr. Huszár Géza, a legnagyobb magyar biztosítás- matematikus egyik legjobb tanítványa: egyetemi matematikaversenyek győztese, két felsőfokú nyelvvizsga; négy nyelv tárgyalásszintű ismerete; tanulmányutak Genf- be, Párizsba az ottani társa- lombiztosítás tanulmányozására; 8 év a Technoimpexnél ; 5 évig a KK Minisztérium osztályvezető-helyettese; KO- PINT, Gazdaságkutató Intézet, Ipari Kutató Intézet főmunkatársa; PxKft. (Biztosítási és betegség-megelőzési kérdésekkel foglalkozó informatikai kft.) igazgatóhelyettese; számos cikk és egy nagysikerű szakkönyv írója; MDF gazdasági bizottságának tagja, a program külgazdasági fejezetének egyik szerzője; évtizedek óta gyermek- és ifjúságvédelem lelkes társadalmi munkása; ma frissen kinevezett vezetője az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak. Dr. Botos Katalin: Két egyetemi diploma. Három felsőfokú nyelvvizsga; 1973. közgazdasági tudományok kandidátusa; 1987: köz- gazdasági tudományok doktora; 6 szakkönyv, közel 50 magyar és húsz külföldi publikáció szerzője; 8 év gyakorlat a bankszakmában; 5 évig a PM osztályvezető-helyettese; 12 évig pénzüsykutató-intézeti osztályvezető; 3 év az Agrár- gazdasági Kutatóban és a Külügyi Intézetben; 2 főiskola tanára; ma frissen kinevezett pénzügyminisztériumi államtitkár. Bízom benne, hogy sikerült az írás szerzőjét és a lap olvasóit meggyőzni arról, hogy Botos József és Botos Katalin nem új apparatcsik és appa- ratcsikné (ellentétben azzal, amit Ön említett cikkében sugall!), hanem komoly, felkészült szakemberek. Király B. Izabella országgyűlési képviselő I
