Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
I 1990. AUGUSZTUS 1., SZERDA Társadalmi összetétele is unikum Társbérlet kormoránokkal A BSE közel száz éves, a kormoránok életkorával számolva, az a feketeruhás, fehérbóbítás házaspár a nyolcadik nemzedéket költötte ki az idén a horgásztanya előtti nádasban. A BSE a Budapesti Horgász Egyesület rövidítése. Támaszpontjuk a Szigetesep alatti Sorolcsári-Duna-ág mentén fekszik, Csép és Lágymányos közt tízezer négyzetméter partszakaszt bérelnek, a vízfelületről nincs pontos felmérés. A korán túl — a legidősebb ilyen jellegű egyesület Magyarországon —, a társadalmi összetétele is unikum. A BSE- ben aktív minisztert, nyugdíjast, tábornokot, s a hét öt napján keményen dolgozó kétkezi munkást egyaránt meglelni. Ha már nem is sikk erről beszélni, az 1250 fős tagság közt az utóbbiak vannak túlsúlyban, a kisemberek pénze tartja fenn a matuzsálemi kort megért egyesületet. A már említett kormoránok s az úgyszintén erre fészkelő búbos vöcsök szokva vannak a ricsajhoz, de ez a július végi ricsaj meglehetősen szokatlan, madártól ne várja el az ember, hogy egy évre visz- szamenöleg számontartsa a szomszédoknál lezajló eseményeket. Mert, hogy évenként megismétlődik ez az esemény, a horgászversennyel egybekötött nyári bál. Ilyenkor, aki mozog, lélegzik és ad magára, benevez és részt vesz a murin. A demokrácia nagy vívmányának tekintem, hogy nincs előirt etikett, a pacalhoz nem muszáj kést használni, s az esti nagy bálon nem kötelező a nyakkendőviselet (volt, aki egy szái gatyában, de művészi tökéllyel szambá- zott). Reggel egy flottára való csónak rajtolt a stégtől, a spanyol Armada nem volt úgy megtűzdelve ágyúval saint e csónak pecabotokkal A ypdrök, köcsögök, számából, méretéből ítélve a beszórt etetőanyag súlya jóval több volt, mint a kifogott halaké (rövid élete során egy közepes man- csi nem eszik meg ennyi darát). a szponzorok jóvoltából — tájékoztat az elnök, Szűcs Bandi. Koránál fogva még nagyon jól emlékszik azokra az időkre, amikor a sportot szerető, segítő intézményeket szép magyar szóval támogatóknak hívták. Remek műsorok — Fennállásunk óta sokan voltak, most az Építőipari Gépesítő Vállalat, az Építőgép Rt., az Ezermester Vállalat és a Fémmunkás forintjain gurul a BSE szekere, no meg a tagdíjakból. Kellő seritaloktól serkentve, délután közös nótázás következett három jó nevű pesti művésszel, s mi más is lehetett volna a soroksári sramli zenekar nyitószáma: Egy Duna-parti csónakházban nagy a jókedv piinden nap. Hát ha nem is minden nap, de ezen a július végi délután irtó jókedvet rittyentett Fehérvári Márta, Szentendrei Klára és Fényes György. Az esti bál táncforgatagát női és gyermekszépségverseny tarkította, bár a férfi lábszépségversenyt sem nevezném kutyának. Érdekes, az utóbbira több volt a nevezés, és nagyobb volt a sikere, mint kiderült, a hölgyek nagy többsége a szőrös férfilábakat díjazza. Kissé későn — amiért is az érdekelt már aludt — sor került a legifjabb tag felvételére. Mi sem természetesebb, hogy Beer Gyuri szülei horgászok, a BSE tagjai, s halban fogtak már nagyobbat, minta most három hónapos csemete. Túl a tréfán: sajnos egyre kevesebb van az ilyen összetartó, öntevékeny egyesületből, melynek létét nem a pénzhajsza, a gyors meggazdagodás céljai motiválják, hanem a pihenés, kikapcsolódás, a testre, szellemre hasznos időtöltés. Egyre több patinás vízparti sporttelep néptelene- dik viszont el, ahol még a háború előtti és utáni anyagilag szűkös időkben is pezsgő élet folyt, százak és ezrek nemcsak énekelték, de éltek is a Duna- parti csónakházak kínálta lehetőséggel. Â madarak csodálkoztak A reggel megfigyelt két fekete madarat délután újra láttam a nádasban, egy farönkről szemlélték a társbér- lőéknél folyó banzájt. A kor- morán nem képes az érzelmek mimikával történő ki- nyilvánítására, ezért csak sejtem: a madarak csodálkoztak. Tavaly, az akkori rumliba a lambada még nem volt beiktatva, az új, szokatlan tánc- kunsztokat most látta először a két illusztris hal-tolvaj. Matula Gy. Oszkár Mi a lényeg? A rosszmájúak tudósítottak, a 42 kihajózóból csak 20 tért vissza, pontosabban ennyien kötöttek ki 11 órakor a mérlegelő stégnél, ahol a zsűri mérleggel, colstokkal felszerelve várta a zsákmányt (nem azért mondom, de volt amelyiket gukkerrel kellett meg- gusztálni). Vajon mit foghattak a restelkedők, ha Domokos Imre 2280 grammal lett idei abszolút bajnok, s a második és harmadik helyen végzett Weisz Antal és Tihanyi Károly zsákmánya összesen nem tett ki négy kilót? A darabszámról már ne is beszéljünk ... — Nem ezen van a hangsúly, -nem a kifogott hal a lényeg — mondja Szűcs András, a mindenki Bandi bácsija, aki elnöki minőségében hol a Dunán, egy csónakban, hol a szakácsok közt bukkant fel mint ilyen vagy amolyan szakértő. — A lényeg a heccen, a heccelődésben van, egy félévig ezzel ugrasztják egymást a fiúk. A nagy halakat nem versenyen és nem dobszóval fogják, egy tízkilós ponty kiszákolásához nem kell a közönség. Hát nagy halat nem fogtak, ezt készséggel igazolom. Nem véletlen, hogy ilyen hírek terjengtek suba alatt: a pacal és marhalábszár pörkölt azért sikerült olyan jóra, hogy a nagyérdeműnek véletlenül se jusson eszébe a kérdés: egy vízparti horgászbulin miért nem hal van ebédre? A szolid árakat tapasztalva, és a rengeteg értékes díjat látva, felmerült bennem a kérdés, miből telt ennyire (a mai szűkös világban) egy sportegyesüietnek ? — Éljünk a divatos szóval: Visszaérkezés a portyáról A JÓ SZAKEMBEREKET SZÉLNEK... Senki nem mondja meg — hogyan Kisebb zökkenőktől eltekintve egészen jól követi közvéleményünk a politikai események menetrendjét. Hozzászoktunk már a törvény- . és határozat- tervezetek kavarta viták hullámveréseihez, döntésekhez és ellendöntésekhez. Mint az utóbbi napok tapasztalatai mutatják, úgy belejöttünk a szavazásba, hogy már el sem megyünk, annak ellenére van eredmény. Egy biztos: a társadalmi mozgás folyamatos. A történések tömkelegében lényeges ponthoz közeledünk. Egyre többet hallunk a majdani önkormányzatokkal, helyhatóságokkal kapcsolatos elképzelésekről. A hét elején ismét foglalkozott ezzel a Parlament. Olykor az a gyanú is felmerül bennem, hogy a pártok erre tartogatják erőiket, s sok meglepetésben lesz részünk. Ám addig is dominál g változatosság. Fölvetődött korábban, hogy újfent legyenek főispánok, későbben azonban elvetették ezt az elgondolást. Ügy látszik viszont, hogy a leendő jegyzők tovább készülődhetnek hivataluk ellátására. ■0 Mi lesz a jegyző feladata? — érdeklődtünk dr. Xantus Judittól, Szentendre Város Tanácsának vb-titkárától. — Ö lesz majd a törvényesség őre — magyarázza a vb-tit- kár. — Tulajdonképpen hivatalvezetői teendőket kell vállalnia. Azonkívül segíti a polgármester munkáját, s eljár azokban a hatásági ügyekben is, amelyeket a polgármester ad át. Ismereteim szerint nincs lényeges különbség a jegyző és a vb-titkár munkája között. O A vb-titkár pályázat útján jutott pozíciójához. Vajon a jegyző is pályázni fog? — Az év elején a Pest Megyei Tanács kérdőívet küldött a vb-titkároknaik. Arról is érdeklődtek tőlünk, hogy mi a pártok véleménye rólunk, s fölvetették: ha megszűnik az állásunk, megpályáznánk-e a jegyzői posztot? Ez elég nagy meglepetést keltett, hiszen ilyen furcsa úton-módon informáltak bennünket erről a lehetőségről. Mellékesen szólva, sokan nem küldtük vissza ezt az ívet, aminek kérdéseiből arra is következtettem, hogy pályázni kell. . O Hogyan döntött? — Még nem határoztam el magam, bár igen sokat töprengek ezen. A szakapparátust no.gyon jónak tartom, és ösz- szehangoltan tudunk dolgozni. Szeretem a várost, ismerem az embereket, jól lehet együttműködni a különböző szervezetekkel is. Viszont látok átfedéseket, homályos pontokat az új önkormányzatok tevékenységében. Ami nem világos számomra, abba nem szívesen megyek bele. Aztán: bármikor megkaphatnám, hogy tagja voltam, vagyok a régi garnitúrának, részese a régi hibáknak. Azt hiszem, hogy az emberek nem fogadnák el igazán a rendszerváltást, ha maradnának a korábbi vezetők. Pedig milyen jó dolog az, ha nem kell pártpolitikához alkalmazkodni ! Azt mondhatnám, amit gondolok! Ügy érzem, már magam is alkalmatlan lennék arra, hogy utasításra másként cselekedjek, mint ahogy azt jónak látom. Éppen ezért mélységesen egyetértek azzal a jelenlegi állásponttal, hogy a helyi önkormányzat kizárólag szakfeladatokat lásson el. O Megítélése szerint igényt tartanak-e munkájára? — Számolok azzal, hogy nem. De nagyon sajnálnám, ha szétvernék ezt az apparátust. szélnek eresztenék a jó szakembereket. S különben is: ki fogja elbírálni, hogy jó-e a szakember? Én mint vezető, el tudom fogadni, hogyha nem lesz rám szükség. De mi lesz a többiekkel? Itt, a városi tanácsban, mindenki képesítésének megfelelő munkakörben dolgozik. Óva inteném az új rendszert attól, hogy elküd- jék a gyakorlott embereket! Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a jövőben is lesznek népszerűtlen feladatok! Meg fog történni, hogy valaki nem kap építési engedélyt, s a szabálysértéseket sem lehet büntetés nélkül hagyni. O Milyen végzettséggel kell rendelkezzen a jegyző? — Azt nem tudjuk. Valószínű, mint eddig, államigazgatási főiskolai vagy jogi egyetemi diplomához kötik majd a jegyzői állást. A mostani vb- titkárok — magam is — olyan jogászok, akik szakvizsgát tettek. Egy ilyen kisvárosnak óriási előnye, hogy az emberek jól ismerik egymást. Egyik pártról sem mondhatom azt, hogy nem tudom megértetni magam. Egyet azonban én nem értek meg: amikor csak nemet mondanak valamire. Ezzel önmagában nem lehet mit kezdeni. A hogyant viszont senki nem mondja meg. Vennes Aranka Fűben-fában orvosság Boróka után galagonya Tíz nap múlva kezdődik a boróka gyűjtése és felvásárlása, és két-három hétig tart. Ezt követi szeptember végétől a galagonya szezonja, ez az első dércsípéstől egy hónapig esedékes. A megyei gyűjtők közül talán sokan nem tudják, de a hazánkban felvásárolt és exportált kétszáz gyógynövényfajta közül Pest megyében mintegy negyven-ötven megterem. A bő megyei választék ellenére — miként a Herbária felvásárlási és termesztési osztályvezetője elmondta — Pest megye a felvásárlásban leghátul kullog. A gyűjtői és az eladási kedélyte- lenség oka nem az anyagi öszVan, aki most a parkban aiszik Dialógus az utcán, a rádióban „Azzal ijesztgettek minket, hogy bejön a csajkarendszer. Hát tessék! Nézze meg! Most jött be. A Horthy-rendszer óta nem volt ingyenkonyha, most van.” Hét végén az ember nem állhat mindig készültségben, hogy a rádiót figyelje. Néha strandolás közben, netán otthon, a takarítás ideje alatt kapja fel a fejét. Rólunk van szó a műsorban. Rólunk volt szó A fent idézett monológ még nem az éter hullámain érkezett az újságíró füleihez. A pántén délután elhangzott rádióriport előtt pár nappal, egy nagypapa fakadt így ki az utcán szembejövet. Nem mérlegelte, hogy szegénység a konyha megnyitása előtt, sőt sajnos, már évekkel ezelőtt is volt. A különbség csak az, hogy ma nem fordulunk el szemérmesen, s nem csak tudomásul veszi ezt például a Váci Családsegítő Központ hanem segíteni is próbál, másokkal együtt. Mondjuk úgy, hogy erejéhez mérten, pont ráillő szerepe szerint. Hallhattunk a péntek délutáni riportban parkban alvó emberekről, munkanélkülivé vált elszegényedőkről. Soksok olyan ijesztő dologról, amivel kapcsolatban csak az a bátorító, hogy tudhatunk róluk. Lelkiismeretünk szerint kereshetjük a magunk szerepét sorsuk jobbítása érdekében. Valahol nem is túl vékony szálon rokon témájú volt szombat délelőtt Kapusi Rózsa villanásnyi kis riportja, a félpénzes rostos italok, befőttek vásárlóiról. A Dunakeszi Konzervgyár teherautói több hét óta állnak már ki az üzem termékeivel a környékbeli települések forgalmas helyeire. Féláron, vagy majdnem ilyen olcsón, a legfinomabb rostás italokat, befőtteket, dzsemeket, levestésztákat kínálják. Elég nagy körülöttük a forgalom. Kapusi Rózsának is valami olyasfélét mondott az egyik bőségesen bevásárló riportalany, hogy csak így tud igazán felkészülni, raktározni a télre. Mert nagy a család, kevés a jövedelem. Segíthet az szb Termelőüzem esetében persze, aligha sejthetünk szociálpolitikai intézkedést. Inkább talán a készletből maradt sok a raktáron, amin egy ésszerű gazdasági intézkedéssel, a boltok kikapcsolásával is túl lehet adni. Szociálpolitikára, sőt politikára is jó azonban ez a lehetőség. Pribil György főmérnök fel is adta a magas labdát azoknak, akik ezt munkatársaik javára ki akarják használni. Mint mondta, természetes, hogy ezután is vásárolhat náluk mindenki. Kölcsönös előny származna abból, ha például a vállalatok szakszervezeti bizottságai keresnék fel őket, magukkal hozva a listát: kinek miből, mennyi kell? Egy elérthettünk a műsorvezetővel, aki azon sajnálkozott: kár, hogy az egész ország nem vásárolhat Dunakeszin, kár, hogy nem lehet ilyen rövid úton eljuttatni másféle árukat is, hogy mindenki olcsóbban vásárolhasson. Gondolom^ ha így lenne, ezután, a váS ingyenebédre is kevesebben jelentkeznének. A parkban alvók is szálláshoz juthatnának. Avagy, ki tudja? Nehéz ugyanis kifürkészni, hogy ki lett mára saját hibáján kívül a viszonyoktól meghatározva szegény, s ki a maga szegénye. Most, és mindenféle támogatás ellenére, talán holnap is. A tüCji. és a hangya Lafon- taine-i meséje jut eszünkbe az írás elején idézett nagyapa szavai nyomán. Nagyobb nyo- matékot is adhatnánk nekik, ha nem tudnánk, milyen sovány az ország pénztárcája. Ö ugyanis azzal folytatta a mál- tatlankodást, a nagymamával együtt kézenfogva a kisunokát, hogy az állam nem becsüli meg a magafajtákat. Ö 45 évig volt gépszerelő szakmunkás. Ezután most majdnem ti- zenegyezr forint nyugdíjat kap, mi az ma már? Ennek ellenére ezt a pénzt soha nem emelik, mert magasnak tartják. Mindig csak az alacsony nyugdíjak kerülnek sorra, amit részben meglehet ma érteni. Ám arról se feledkezzünk meg, legalább a tanulság miatt, hogy vannak olyan kispénzű öregek, akik a világért sem vállalták volna azt, amit ő negyvenöt évig Akár hideg volt, akár meleg, a gép alá be kellett feküdni, az elemeket cipelni, a csavarokat meghúzni akkor is kellett. Az évtizedek becsülete Kérdezősködöm, s kiderül, a nagymama nyugdíjával együtt tizenegy-tizenötezer forintot ér el a jövedelmük. A jogos és megérdemelt, ami érhetne, érnie kellene többet is, ha nem égne a ház, ha nem tőle várnának még ki tudja meddig türelmet. Nehogy még többen legyenek az ingyenasztalhoz kényszerülők. Ók is, csak átmeneti támogatást kaphatnak. Emberhez méltó életet csak a tisztességes munkával, az érte járó tisztességes bérrel lehet teremteni. Az anyagilag megalapozott, nyugodt időskor feltétele a sokaság számára az a nyugdíj, melynek forrása az évtizedekig fizető keresőké. Nem lehet az állatni költségvetés vésztartaléka. Kovács T. István tönzés hiányában rejlik, hiszen például a szárított borókát kilónként 58 forintért, az akácot 38 forintért, a galagonyát 25 forintért veszi át az áíészek- től a Herbária. Az áfészek ennél valamivel kevesebbért vásárolják föl a gyűjtőktől a gyógynövényeket, de még így is többet fizetnek érte, mint például az olcsó cefregyümölcsökért. Ügy tűnik, a gyűjtőnek, az áfésznek és a Herbáriának egyaránt megéri anyagilag gyógynövényekkel kereskednie, viszont égy kis szépséghibája van a dolognak, mégpedig az, hogy Pest megyében jelenleg mindössze két áfész, a taksonyi és a ceglédi vesz át gyógynövényeket a gyűjtőktől. Ezért a kis tételekkel jelentkező, messze lakó gyűjtőknek gyakran nem éri meg a megye egyik sarkából a másikba vonatozni vagy buszozni eladásra szánt füveikkel, bogyóikkal, gyakran többe kerül a busz- és a vonatjegy, mint ameny- nyit az átvevőhelyen a gyógynövényért kapnának. Következésképp nem viszik be a terményt a gyűjtőhelyre, pedig gyógynövényre egyre nagyobb szüksége van az országnak. A külföldi piacon is van érdeklődés, főleg az NSZK-ban, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban. A gyógynövény-felvásárlás egyre fontosabbá válik, azért is, mert az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium költségvetési okokra hivatkozva épp a minap, faragta le eléggé drasszti- kusan a gyógyszeripari alapkutatásokra szánt összeget. A Herbária az áfészek lanyha közreműködési készsége miatt előbb vagy utóbb kénytelen magáncsoportosulásoktól felvásárolni a növényeket. Most azt tanácsolják a Pest megyei gyűjtőknek, hogy mielőtt bármibe is fognának, érdeklődjék meg a Herbáriánál vagy a különböző gyűjtőhelyeken, hogy éppen melyik a keresett gyógynövényfajta, melyikre van igény. Ellenkező esetben sajnos úgy járhatnak, mint ahogy a csipkebogyósok jártak tavaly. Két éve igen jó volt a csipketermés a megyében, ezért a múlt évben, sőt idén sincs rá kereslet. A Herbária idén főleg borókában és galagonyában utazik. Ugyancsak többet vennének gyermekláncfűből, somkóróból és fehérmályvalevélből is. K. K.
