Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám

1990. AUGUSZTUS 27., HÉTFŐ 3 KÉNYSZERŰ SZÜNETEK A MELEGVÍZ-SZOLGÁLTATÁSBAN Miért drága az élelmiszer? Magad uram, de nagyíazékkai Káposztát leltünk a szemétdombon gyeiek közül a kisebbek közé tartoznak — mindössze 1605 lakást látnak el meleg vízzel —. ám a karbantartást évek óta a gázkarbantartás két nap­jára szokták tenni. Így elegáns huszárvágással egy füst alatt oldják meg a két kínos leál­lást. Igaz, a két napban se me­leg víz, se gáz. Tehát válogathatunk a ké­nyelmetlen, a kényelmetlenebb és a legkényelmetlenebb meg-, oldás közt. A karbantartási két hét mumusát állítólag a: budapesti Távhő szabadította ránk, őtőlük származik a bű­vös kétheti leállás. Szerencsére a megyei energiaszolgáltatók ma már itt-ott rugalmasabbak és gyorsabbak ennél. K. K. (Folytatás az 1. oldalról.) — Nincs pénzük az embe­reknek jó ebédrevalót venni — mondja a budakeszi kis piacon Kolláth János, és pa­kolja vissza az élő csirkét a Zsiguliba. Igaz, amit az árus mond, olyannyira, hogy már közhely. A háziasszonyok in­kább csak turkálnak, egyre kevésbé vásárolnak. A fér­fiaknak még idejük sincs a vasárnapi családi asztalhoz ülni, különösen az agglome­rációban nem, ahol a munka­hét is nyolcnapos. A vasár­nap pedig különösen a pénz­keresés, a maszekolás ideje. No de, Jó ebédhez szól a nóta. Serceg a Petőfi adó, pavlovi reflexem a zenéhez zsíros húslevest, rántott húst, A kisgazdák elhalasztják a nagygyűlést Sokunkat érintő kellemetlen tény, hogy augusztus 1-jétől átlagosan 22 százalékkal emel­kedtek a távhő- és melegvíz­szolgáltatási díjak. A kor­mányintézkedés oka az ener­giaárak folyamatos világpiaci növekedése. A díjemelés mér­tékét, országosan egységesen hatóságilag szabták meg, ettől eltérni nem lehet. A karban­tartás időtartamáról és menet­rendjéről viszont már kizáró­lag a távhőművek, az építő­ipari kommunális üzemek dön­tenek. A lakástávfűtési díj most légköbméterenként 43 forint 20 fillérről 61 forint 20 fillérre emelkedett, a közös használa­tú helyiségek távfűtési díja 27 forint volt, 37 forint 80 fillér lett. A melegvízdíj 22 forint 50 fillérről 31 forint 50 fillérre emelkedett. Pest megyében nyolc város­ban működik távfűtőüzem. A karbantartás időtartama váro­sonként, távfűtőművenként változó. A lakosság érdeke az, hogy a karbantartási idő a le­hető legrövidebb legyen. Va­jon kötelező a karbantartási időt sokszor két hétig- is elhúz­ni, avagy lehet-e gyorsabban túljutni a munkálatokon? A Budaörsi Tanács távfűté­si üzemegységének gépészeti vezetője, Kiss László szerint a kéthetes karuantartási idő csak hagyományokon, és nem sza­bályokon alapul. Igaz. a kar­bantartás még optimális kö­rülmények között sem lehet egynapos. A munkálatok nem kizárólag abból állnak, hogy a karbantartók megszemlélik a vízellátó hálózatot. hanem gyakran szerelvényeket, cső­szakaszokat. berendezéseket kell kicserélniük, pótolniuk vagy korróziómentessé ten­niük. A budaörsiek idén július 30- tól augusztus 9-ig végezték a nyári karbantartást. Ebben a tíz napban hét kilométernyi csőrendszert és a hozzá tartozó berendezéseket vizsgálták át, a rossz szakaszokat kicserélték. Budaörsön Kiss László szerint az átlagosnál azért hosszabb a karbantartási idő, mert erre­felé a talajvíz erőteljesen ag­resszív, gyakran tönkreteszi a felerészben 14-15 éves, erősen elöregedett csöveket, amelyek ráadásul eredetileg nincsenek szigetelve. Valószínűleg emiatt volt tavaly 12 csőtörésük. A budaörsiek a helyi lakóte­lep 2560 lakását, ezenkívül 800 lakásnak megfelelő más köz- intézményt látnak el energiá­val. Az óvodákkal, iskolákkal és a bölcsődével előre egyez­tették a karbantartás idejét, úgy, hogy az éppen a szünetre essen. A lakótelepiek viszont sajnos tíz napig hoppon ma­radtak. Kiss László szerint a kar­bantartásra szánt idő idén egy-két nappal hosszabb volt a tavalyinál, de jövőre ismét szeretnénk rövidebbre fogni. Hogy végül is hány napig tart 1991-ben Budaörsön a meleg­vízhiányos korszak? Ma nincs aki felelősséggel megmondaná. Ahogy a sláger mondja, mindenki - másképp csinálja. Például Százhalombattán más­képp csinálják. Itt négy nap alatt oldották meg az idei kar­bantartást. Huszonnégy em­berükkel 13 kilométernyi ge­rincvezetéket vizsgáltak végig, és javították a hibákat. A gyors karbantartás érdekében erre a négy napra senkit nem engedtek szabadságra. A mun­kaidőt maximálisan kihasznál­ták. Igaz, errefelé nincs annyi csőtörés — csak három volt —, mint Budaörsön, és a talajvíz is kevésbé agresszív. Viszont mindezek ellenére jogos a kér­dés: ha az egyik meg tudja csi­nálni négy nap alatt, a másik miért nem? A ceglédiek ugyan a me­Az FKgP vezetősége elha­lasztotta szeptember 2-re, a Parlament elé, a hárompárti koalíció által jóváhagyott föld­törvénytervezet mielőbbi elfo­gadásáért és a kormány támo­gatósára meghirdetett nagy­gyűlést. E döntésével a Kis­gazdapárt el akarja határolni magát minden szélsőséges meg­nyilatkozástól, valamint a párt provokálásának lehetőségé­től: „Nem kívánunk újabb al­kalmat adni arra, hogy békés, országépítő szándékainkat rosszindulattal íélremagya- rázzák. A Független Kisgazdapárt a reá alapvetően jellemző, józan radikalizmus nevében hirdeti, hogy a törvényesség keretén belül kell elszámoltatni azo­kat, akik hivatali hatalmuk­kal visszaéltek, vagy azt csa­lárd módon anyagi előnyök megszerzésére használták fel. Hisszük, hogy az önkormány­zati választások után a falvak­ban és a városokban is hata­lomra jutó, demokratikus erők döntő szerepet játszhatnak a visszaélések, az összefonódások felderítésében és megszünte­tésében. Elvárjuk ugyanakkor, hogy politikai ellenfeleink hasonló józanságról tegyenek tanúbi­zonyságot a földkérdés megol­dásában” — fogalmazódik meg a párt közleményében. — hatályon kívül helyezték; módosították a külföldön fog­lalkoztatott dolgozók egyes járandóságairól szóló rendel­kezést; korlátozták a válla­lati vezetők keresetét; 5600 forintra emelték a minimál­béreket. Előkoncepciót dolgoztak ki a tanácsi felügyelet alatt mű­ködő kórházak, rendelőinté­zetek kollektív testületi ve­zetésére, annak megpályázásá­ra. A kormány elrendelte, hogy szeptember 15-éig az ál­lami vállalatoknál ismételten létre kell hozni a vállalati tanácsot, mely legitim munka­helyi testületként bírálja el a vezetői munkakörre pályá­zókat. A nehéz helyzetű ipar- vállalatok ügyében kezdemé­nyezéscsomagot készített. A kormány augusztus végén nyilvánosságra hozta a tu­lajdonreformra és a privati­zációra vonatkozó tézisgyűjte­ményét az átfogó koncepció elkészültéig. A koncepció többlépcsős, viszonylag gyors privatizációt irányoz elő. Áttérés a piacgazdaságra A 100 nap alatt jelentős ár­emelések történtek a költség- vetési egyensúly javítása ér­dekében. Július közepéig át­lagosan 25 százalékkal emel­kedett a cigaretta, a dohány­áruk és az égetett szeszes ita­lok ára, a benzin ára 20, a gázolajé pedig 30 százalékkal nőtt. Augusztus elsejétől a háztartási energiahordozók át­lagosan 29.7 százalékos ár­emelésére került sor. Ezzel egy időben erőteljesen csök­kentették az állami támoga­tások körét, illetve mértékét. A kormánv számos egyéb fiavben is döntött, többek kö­zött elhalasztotta a gyógyszer­áremelést; a búza termelői árát nem emelte fel; megszün­tette a soron kívüli gépkocsi- kiutalásokat; határozott arról, hogy január 1-jétől a kötele­ző gépjármü-felelösségbiztosí- tási rendszert felújítja, a biztosítás költségeit mind a magánszemélyeknek, mind a közületeknek maguknak kell fedezniük. Módosította a ki­tüntetések rendszerét. Felfüg­gesztette az újrakezdési köl­csön folyósítását, s ezzel egy időben hozzákezdett az új vállalkozásélénkítő intézkedé­sek kidolgozásához is. Jóvá­hagyta a telefonfejlesztés tízéves, hosszú távú program­jának alapelveit, melynek so­rán az első három évoen 520 ezer új vonallal büvül a je­lenlegi hálózat. A kormány irányelveket fo­gadott el a 3 éves gazdasági program kidolgozásához, melynek célja a piacgazda­sági rendszerre való áttérés. Ennek főbb jellemzői: a szi­gorú pénzpolitika, az import szabaddá tétele, a szabad­árak körének kiterjesztése, az állami támogatások jelentős részének megszüntetése. In­tézkedéseket dolgoz ki a ver­senyszférába tartozó állami tulajdon hatékony működte­tésére. A kormány szüksé­gesnek tartja, hogy a közpon­ti költségvetés egyensúlyát az adórendszer biztosítsa. A 100 napot élénk diplo­máciai élet jellemezte: ma­gas szintű külföldi tárgyalá­sok és szakminiszteri megbe­szélések folytak, amelyeken a magyar gazdaság adottságai­ról, a külső források bevoná­sának lehetőségeiről is szó esett. (Pl. : Moszkva—VSZ PTT; Brüsszel—EGK; Velen­ce—Duna—Adria regionális együttműködés.) A kétoldalú kapcsolatok erősítését szolgál­ták többek között a minisz­terelnöknek az osztrák, az NSZK-beli kancellárral, a francia és belga vezető politi­kusokkal, valamint a finn, a lengyel, a szovjet, a keletné­met miniszterelnökkel foly­tatott tárgyalásai. Jeszenszky Géza külügymi­niszter számos kollégájával folytatott megbeszélést: Kop­penhágában részt vett az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet „az emberi di­menzióról” folyó megnyitó tanácskozásán, s itt több részt vevő külügyminiszterrel tartott kétoldalú találkozót, így Eduard Sevardnadze szov­jet, majd James Baker ame­rikai külügyminiszterrel. Jú­lius 18-án Antall József Brüsz- szelben hivatalosan felvette a NATO-val a kapcsolatot. Számos országgal — Dánia, Franciaország, Norvégia, Spa­nyolország, Svájc — a ví­zumkényszer kölcsönös eltör­léséről szóló megállapodást írtak alá. Katonai együttműködés nélkül Brüsszelben aláírták az Európai Közösség budapesti képviseletének megnyitásáról szóló egyezményt. Diplomáciai kapcsolatot létesített Magyar- ország és az Ománi Szultán- ság, hazánk és a Szuverén Máltai Lovagrend; München­ben magyar főkonzulátus nyílt. Júniusban átadta meg­bízólevelét Angelo Acerbi apostoli nuncius, a Szentszék nagykövete, s ezzel 45 év után ismét van képviselete a Vatikánnak Magyarországon. Június 6. és 8. között a VSZ PTT Moszkvában megtartott ülésén a magyar fél tárgyalá­sokat kezdeményezett a Var­sói Szerződés jellegének, funk­ciójának és tevékenységének felülvizsgálatáról, a katonai együttműködésnek és szervei­nek fokozatos felszámolásáról. Az Országgyűlés június 26-án határozatot fogadott el arról, hogy a kormány indítson szé­les körű tárgyalásokat a Var­sói Szerződésből a bécsi kon­venció 63. cikkelye alapján való kilépésünk érdekében, és addig is szüneteltessük rész­vételünket a VSZ katonai szervezetében. A magyar kormány tárgya­lásokat folytatott a dunai víz­lépcső ügyében az érdekelt felekkel, azonban az ellenté­tek az osztrák féllel a kárté­rítés ügyében, valamint a csehszlovák féllel az erőmű felépítése kérdésében tovább­ra is fennállnak. A szovjet csapatkivonások az előírt ütem szerint folynak, fenn­akadás nélkül, viszont az anyagi-technikai kérdésekben a nézeteltérések a két kor­mány között fennmaradtak. Gazdasági kapcsolataink bő­vültek; a kormány képvise­lője Göteborgban júniusban aláírta az EFTA és Magyar- ország együttműködési nyi­latkozatát. A Világbank 366 millió dolláros kölcsönnel tá­mogatja a magyar pénzügyi rendszer korszerűsítését, a gazdasági szerkezetátalakí­tást, valamint a mezőgazda­ság korszerűsítését; további 100-120 millió dolláros köl­csönt az oktatás támogatására juttatott; az EEB-hitel a táv­közlés fejlesztését, a kis- és középvállalatokat segíti; az Európai Közösségek Bizottsá­ga 20 millió ECU-val a me­zőgazdasági magánszektort, 5 millióval a privatizációs ügy­nökség kialakítását, a felső- oktatást és képzést Lengyelor­szággal közösen 18 millió ECU-val hitelezi; az EIB 15 millió ECU-t juttat (kelet- európai országnak először) a villamosenergia-hálózat fej­lesztéséhez. (Az ECU az Euró­pai Közösség elszámolási pénzegysége, értéke valamivel több, mint egy dollár.) A nyugatnémet bankok 500 mil­lió márkás hitelt nyújtottak, valamint megnyílt az NSZK legnagyobb kereskedelmi bankjának, a Deutsche Bank­nak a budapesti irodája is. Előkészületben van a „Phare” támogatási program (a reformfolyamat előmozdí­tását célzó segélyprogram) ke­retmegállapodása, amely 100 millió ECU-s, vissza nem térí­tendő támogatást biztosít Ma­gyarországnak 1990-ben. sült krumplival, krémest, kő­bányait párosít. Olcsó, puf­fasztó, egészségtelen kajákat, mégis, talán ezek voltak a le­tűnt rendszer talán legna­gyobb produktumai. A vasár­napi rántott húsok. Nem volt, csak csirkeláb a levesben, de erős paprikával ízt lehetett adni neki. Nem volt hétköz­ben idő reggelizni, mód tíz­óraizni, de legalább a vasár­napi ebéd volt jó nagy, zsíros hús. A krémes pedig a kese­rű kőbányai után még édes­nek is tűnt. De a falumbéli János már csak töpörtyűt hoz magával ebédre, s ha belegondolok, a városban hot-dogon, parizeren kívül én sem eszem mást. Kör még sosem volt olyan ördögi, mint ami a mai néhai vasárnapi étkezdénket bezár­ta. A városban lakó nem tud­ja megvásárolni a vidéken élő ember produktumát, az élel­miszert, mert drága, a vidé­kiek pedig nem tudják meg­venni a városi termékeket, az iparcikket, mert — drága. A nagyüzemi mezőgazdaság pa­naszkodik, hogy nem tudja el­tartani az ipart, az ipar is pa­naszkodik, mert nem tudja tovább áron alul adni a ter­méket a mezőgazdaságnak. Dotációt sürgetnek a tsz-ek, s Európára hivatkoznak, hogy lám, ott az állam kemény pénzzel segíti a föld műve­lőit. Csakhogy ha a számok mélyére nézünk, azt látjuk, hogy nem az agrárterméke­ket, hanem a saját mezőgazda- sági gépgyártást támogatja a Nyugat, mikor dotációt oszt parasztjainak. Dotáció nálunk is volt, hol volt, höl van a mi mezőgazdasági gépgyártá­sunk?! ' Mit támogattunk tu­lajdonképpen mi eddig? A zsíros húslevest? A mócsin- gos vasárnapi rántott húst? A kőbányait? János töpörtyű- jét? Hiába, ennyi az ára. Ennyi­re futotta évtizedek hajnali kelése, mosdatlan ágyba fek­vése után. Néhány vasárnap néhány rántott szeletre -f- Jó ebédhez szól a nóta. És most ezekért a vasárnapi ebéde­kért még utólag is, kamatosán is meg kell fizetnünk, mert kiderült — mutatja a számla! —, hogy még az a vasárnapi ebéd is lehetőségeinken fe­lüli zabálást jelentett. Veze­kelünk hát, töpörtyűvel. Jó ebédhez szóló nótánkat tegnap különös kitérő zavarta meg. Étteremről étteremre járásunkat egy atyafi szakí­totta félbe, aki első hallásra hihetetlen történetet adott elő. Ezek szerint a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet a közeli szeméttelepen hatal­mas mennyiségű, dobozba Ez lett a vecsési gazdák mun­kája eredményéből... zárt savanyú káposztát ásott el. Mint ismerősünk állította, ,az utóbbi napokban .tíz, éjsza­kán át dózeroíták a'földbe az érintetlen káposztakonzerve- ket. — A tsz-tagoknak azt mondják, hogy a Skálába vi­szik eladni, inert ott , jó ke­letje van, közben pedig fekete fóliával letakarva a szemétbá­nyába témáik, s rágyújtják az egyéb hulladékot. Fotós kollégámmal a sze­métbánya felé vettük az irányt, eltévedtünk, de nem hiába: a szomszédos vastele­pen már igaznak bizonyult a hír. Egy ott dolgozó fiatalem­ber elmondta, hogy a közel­múltban egy hétig nem tud­tak dolgozni, olyan bűzt árasztottak a vastelepen is (!) elásott, majd a munkagépek alatt felrobbanó savanyúká- poszta-konzervek. A szeméttelepen pedig nem volt nehéz a konzervdobozo­kat megtalálni. Hogy mennyi lehet belőlük a föld alatt, s mibe került ez a tsz dolgo­zóinak, illetve nekünk is, nem tudjuk. A . szeméttelepre került káposztakonzervek ügyében a hét folyamán az érintett tsz vezetőitől kívá­nunk tájékozódni. A drága élelmiszerekről, megfizethe­tetlen termékekről szóló cik­künket pedig célszerű itt, a szemétdombon abbahagyni. Tóth Béla Endre Hány dobozt rejthet még a szemétdomb? (Vimola Károly felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom