Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-21 / 195. szám

1990. AUGUSZTUS 21., KEDD

gftäMari

Ünnepségek országszerte

Szent Istvánra emlékezve

Galgamácsán szabadtéri szentmisén tisztelegtek István király emlékének és régi szokás szerint megszentelték az új kenyeret

(Folytatás az 1. oldalról)

Megkondult a harang augusztus 19-én délután Dunakeszin, az új köztemetőben, ahol több száz ember gyűlt össze, hogy részt vegyen az ökumenikus istentiszteleten. Dr. Kiss Róbert országgyűlési képviselő üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Brusznyai József római katolikus, Szálkái László református és Nyíró Olga evangélikus tisztelendő megtartotta az ökumenikus istentiszteletet. Ezt követőén került sor a Makovecz Imre által tervezett fakereszt és harangláb felszentelésére.

Emelkedett hangulatú, szép délután volt. Ám ez csak az ünnepség befejezéséig tartott. Nem jött ugyanis semmiféle tömegközlekedési amely elszállította összegyűlt idős embereket. S még valami zavarta ezt az emlékezetes napot: kopár volt az új temető, a bozótos, gazos előtér szinte sértette a kegyeletet.

Gyomron két helyszínen is ünnepeitek: a régi gazdakör helyiségében, illetve annak udvarán a helyi Független Kisgazdapárt szervezete

nagygyűlésen. emlékezett

Szent István napjáról. Dr. Szőke Csaba, a szervezet titkára mondott ünnepi beszédet, majd Aglónczy Zsolt református lelkész tartott kenyérszen- telőt. Ugyanebben az időpontban egész nap zajlott az ünnepség Gyomron, az Eskü téren, ahol hagyományosan egész napos program várta a községbelieket. Déri János, a tv-ből közismert riporter volt itt a showman. Vidám hangulatban ünnepeltek a jelenlevők, Zemlényi Zoltán ifjú író ott volt az Eskü téren és dedikálta könyvét. Este utcabállal zárult a gycmrői program.

Maglódon egész nap gazdag programban válogathattak a helybéliek.

Cegléden hétfőn délelőtt 10 órakor a Szabadság téren tartották meg az államalapító Szent István király ünnepét, az FKgP, az MDF, az SZDSZ, a Fidesz helybéli szervezetei és az egyházak közös rendezésében. valamint a városi tanács anyagi támogatásával. Csupán néhány százan voltak kíváncsiak az eseményre, amelyen először a vasutasdailkör

és a Cecília énekkar közös produkciója hangzott el. Majd Zászkaliczky Pál evangélikus lelkész megemlékezésében szólt arról, hogy István — a szent életű király — szigorú törvényével rendet szabott az ország népének, amelyet ómaga is megtartott. Hirdette az egyetértést, amiért sokat tett.

Az esemény befejező perceiben a CVSE válogatott sportakrobatáinak színvonalas bemutatójában gyönyörködhettek a jelenlévők. Ezután pedig a katolikus templomban Hajdú István gyergyószent- miklósi esperes tartott Szent István tiszteletére ünnepi nagymisét.

Rég nem látott bensőséges jármű, ünnep színhelye volt hétfő délvolna az az dszódi Podmaniczkykastély udvara. Frajna Miklós,

a Kisgazdapárt is feltűzte saját szalagját.

Eredj le, fiam, a kőhídhoz, mássz fel a párkányára és figyelj: majd megjön a te édesapád is! — imigyen biztatta a nagymama az unokáját. A kisfiú gyakorta lefutott a hídhoz, s kémlelte a messzeséget. De akit várt — soha nem tért meg. S most, a mikrofon előtt állva, bárhogyan is igyekszik hangját határozottá, kemény- nyé változtatni, nem sikerül. Pedig már ő maga is meglett férfi, haja erősen őszül, és egy szakközépiskola igazgatója.

Augusztus 20-a, hétfő délelőtt van, erősen tűz a nap. Mégis sokan jöttek össze a kul túrház előtti téren, s hozzá— Nagy Istvánhoz — hasonlóan gyász-ünneplőben. Ez a kisközség, Tök, ma gyászolt és ünnepelt. Ahogyan azt Nagy István — ak,i a II. világháborúban elhunytak hozzátartozói nevében beszélt — megfogalmazta: végtisztességet adni jöttünk.

Mert immáron szabad, és van hová elzarándokolni. Me- locco Miklós, Kossuth-díjas szobrászművész emlékkövet készített, melyet embernél magasabbra faragott, hogy minden névnek jysson hely. Fölötte hármas halom domborodik ki a kőalapból, s annak közepében ott áll a kettős kereszt.

Tudósítottak : Balázs Gusztáv, Fehér Ferenc, Gál Judit, Gér József, Kovács I. Csaba, Tóth Zoltán és Vennes Aranka.

A felvételeket Vimola Károly készítette.

Tök községben Melocco Miklós alkotása előtt tisztelegtek a

II. világháborúban elesettek emlékének a helybeli lakosok

a Petőfi-gimnázium igazgatójának köszöntő szavai után Mándoki György plébános emlékezett meg államalapító királyunkról. Az ünnep vitathatatlan fénypontja volt Detre János evangélikus lelkész áldása, amely az új kenyérnek szólt. A magasztos igéket kulturális műsor követte. A soka- dalom nagy tetszéssel fogadta az aszódi zeneiskolásokból alakult Kereplő zenekar és a finn Hollola város néptánc- együtteséinek műsorát. Â Szabadság téren került sor Aszód címerének és zászlajának ünnepélyes felavatására, amelyet Gerlach Kornél szitanyomó mester készített az ünnep tiszteletére — ingyen.

Nagykátán a Független Kisgazdapárt vállalta a Szent István-napi ünnepség szervezését, amely 10 órakor szentmisével kezdődött. Tizenegy órakor a Szabadság téren leleplezték Kármán László szobrászművész süttői mészkőből faragott szobrát, amelyet az alkotó a városnak adományozott. Az Európához való csatlakozás fontosságát hangsúlyozta Dragon Pál ünnepi szónok, a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője a felvonulást követő ünnepségen. Itt — a helyi szövetkezeti dolgozók távollétében — a felszentelt új kenyeret átadták a kisgazdáknak, majd ünnepélyesen megszegték azt.

Forduljon föl a szomszéd tehene is?

Az E. T. metszőollófa

Melyik' vállalat ne szeretne olyan terméket gyártani, amely kifogástalan minőségű és keresett a kül- és belföldi piacon? Aligha akadna jelentkező, aki nemmel felelne. Az már más kérdés, hogy a cégek közül hányán vállalkoznának arra, hogy külső szakemberek segítségét is igénybe vegyék az áhított megújuláshoz. Néhány éve divatba jött, hogy magyar vállalatokhoz Nyugatról érkeztek szakemberek, akik a cég átszervezéséhez adtak tanácsokat — természetesen keményvalutáért.

Talán még ma is újdonságnak számít, hogy ez a szolgáltatás forintért is megkapható. A Qualiforum Minőség- fejlesztési Leányvállalatról sokan csak annyit tudnak, itt döntenek arról, hogy a beküldött termékek megkaphatják-e a kiváló áru minősítést. Manapság azonban a cég mozgástere ennél jóval szélesebb.

Fixier László igazgató, a KÄF titkára elmondta, a minősítéseknél figyeltek föl arra, hogy a gyártók milyen elemi hibákat vétenek egy- egy termék fejlesztésénél. Humorosan hangzik, de volt a kezükben olyan metszőolló, amelynek készítői, tervezői elfeledkeztek arról, hogy az embernek tíz ujja van, s az általuk gyártott kerti szerszámot csak a filmbeli E. T. használhatta volna praktikusan. Innen már csak egy lépés volt, hogy elhatározzák, minőségügyi tanácsadással szolgálnak a vállalatoknak, hogy olyan terméket gyárthassanak, amelyet, ha megvesz a fogyasztó, tudja, mindig ugyanazokra a jó tulajdonság- gokra számíthat.

Képesek arra, hogy szakembereikkel úgymond átvilágítsák a vizsgálandó céget, s a piackutatástól kezdve a marketingtevékenységen át egészen a gyártásig szaktanácsot adjanak. Véleményük szerint erre majdnem minden cégnek szüksége van, hiszen a vezetők, akik több évig állnak egy vállalat élén, úgynevezett szakmai vakságot kapnak, s beleesnek abba a hibába, amit úgy jellemezhetnénk: mindenkinek a saját gyereke a legszebb.

Két év múlva azok a magyar vállalatok, amelyeknek árui nem rendelkeznek az

európai nemzetközi szabvány — az ISO 9000 — minőségi tanúsítványával, nem tudnak majd nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat lebonyolítani. Az igazgató úgy látja, a magyarok még csak ébredeznek Csipkerózsika-álmukból. Nem panaszkodhatnak, sok a megbízásuk. Igaz, ezek általában úgy születnek, hogy saját maguk iránt keltik fel az érdeklődést, de már 15-20 vállalatnak dolgoznak, s nem is eredménytelenül. Egy vidéki cipőipari szövetkezetnél például — ahol bérmunkában készítettek lábbeliket nyugatnémet cégeknek — segítségükkel olyan saját modelleket fejlesztettek ki, amelyekből már külföldi megrendelést is kaptak.

Az igazgató elmondta, egyfajta morális züllés is megfigyelhető a piaci versengésben. Â vállalatok, kisvállalkozók

jó része nem úgy szeretne jobb pozíciót elérni, hogy kelendőbb terméket gyárt, hanem úgy, hogy az ellenlábast bemocskolja, padlóra küldi. A forduljon föl a szomszéd tehene is szemléleten persze önmagában a piaci verseny nem változtathat.

A Qualiforum nem mondott le a kiváló áruk minősítéséről sem. A bizalom háromszögére — ahogy az embléma neve a köztudatban elterjedt — a szakemberek véleménye szerint szükség van, az ehhez hasonló minősítést Nyugaton is államilag támogatják. A tervek szerint a jövőben az áruk elbírálásánál a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik, s ehhez, úgy tűnik, jó partner lesz az újjászerveződött Környezetvédelmi Minisztérium.

H. Ê.

Iktvméves párthélyegző

Hamisftiák

g kisgazdákat]

Az FKgP Pest megyei szervezetének irodáján furcsa hírt hallottunk. Ezek szerint megyénk több községében újabban különös kisgazdák bukkantak fel. Olyanok húzták föl a kalászos mezt, akik nemrégiben még egy egészen más színekben játszó csapat szerelését viselték.

— Egyes volt tanácselnökök, a régi hatalom besáro- zottjai azt a taktikát választották, hogy önhatalmúlag, tudtunk nélkül kikiáltották magukat kisgazdáknak. Így akarnak támogatást szerezni maguknak a helyhatósági választásokon — mondja Her- czeg Ferenc, a megyei (valódi) kisgazdák szervezőtitkára, majd folytatja:

— Ezeknek az önjelölt kisgazdáknak azonban vajmi kevés közük van a hivatalos FKgP-hez, hiszen csak az a szervezet kaphat megbízólevelet, amely faluja, települése népe előtt megmérettetett. A szóban forgó „kisgazdák”

persze azzal, hogy önhatalmúlag nevezik ki magukat helyi kisgazdavezetőnek, nem véletlen, hogy el akarják kerülni a megyei szervezet ellenőrzését éppúgy, mint az emberek előtti előzetes megmérettetést.

Mint Herczeg Ferenc szavaiból kiderült, ezen szélhá- moskodók nem kis gondot okoznak az FKgP-nek. Akadályozzák, zavarossá teszik a valódi kisgazdapártszervek létrehozását. Ráadásul — talán radírból vagy játéknyomdából? — egyesek már kisgazdapecséteket is eszká- báltak, de olyan önjelölt is akad, aki hatvan évvel ezelőtti pártbélyegzővel próbálja az ügyek hivatalos látszatát megadni. A megyei vezetők kénytelenek emiatt augusztus 22-re fegyelmi és ellenőrző bizottságukat is ösz- szehívni, hogy tervet dolgozzanak ki a valódi Kisgazda- pártot lejárató önjelöltek lefülelésére.

TBE

A II. Rákóczi Ferenc Nép- Makovecz Imre építesz tervei főiskolai Szövetség nagykátai alapján készült a dunakeszi te- köre nemrég felavatott zászló- metőben ez a lélekharangot jára — a Keresztény Demok- magába foglaló építmény rata Néppárt szalagja mellé —

npíz-tizenkét kocsiból ál- -* ló konvoj előz meg az Mi-es úton, elöl egy NSZK- rendszámú Mercedes diktálja az iramot. Ladák, Dáciák, Skodák sorjáznak utána,- sereghajtóként egy kis Polski Fiat zárja a menetet. Pest felől jövünk, az ártán- di határátkelő felé igyekszünk. A kocsik hátulján angol, német, csehszlovák, román, lengyel felségjel virít, csak én vagyok magyar.

Berettyóújfalun túl szelíd lanka, jobbra harsányzöld, öntözött sarjú, balra, az út mentén hamvaskék szilvafák gyalogolnak, a gyümölcstől alig látszik a lomb.

Itt érem be a konvojt. Ügy látszik, már nem olyan sürgős az út. A kocsik az útpadkán vesztegelnek, a társaság nagy egyetértésben csemegézik a szilvafák alatt.

Melléjük húzok, közéjük állok. Hersag a mézédes berzencei, vidám trécselés közben folyik a szüret. Meglett emberek válnak virgonc kölykökké: a prágai orvos, a drezdai tanár, a krakkói textiltervező s a londoni tőzsdés.

— Dobzse — mondja a pofák. — Siveet — tódít Albion fia. A román sógor is rábólintja a bunt, a vörös képű bajor csak fal, nem mond semmit.

ÖT MENTI SZILVAFÁK

Szüvázás után cigarettával kínáljuk egymást, barátkozunk. Én egy pozsonyi utamat, lipcsei, rosen- heimi, mamaiai élményemet elevenítem fel, ők a még friss magyarországi körút, a Balaton, a Börzsöny, a végtelen róna benyomásait sűrítik néhány szóba: Gyönyörű ez az ország, és milyen barátságosak az emberek!

Mindenki beszél, mindenki mutogat. Varrottast Matyóföldről, kisplasztikát Herendről meg Zsolnay- porcelánt. Sejtem, egyik- kel-másikkal lesz némi gubanc a határnál, az ilyesmit nem díjazzák a vámosok. Éppúgy, mint a rúd szalámikat és kartonnyi Rámát sem, melyből jócskán bespájzoltak a brassóiak.

— Mit gondol, átengedik? — kérdi az egyik úr, miután kiderül, tudok románul, mi több, jó ismerője vagyok a romániai viszonyoknak.

— A maguk vámosa kiengedné? — kérdezek visz- sza fanyar mosollyal. Még túl élénken él bennem annak a két évvel ezelőtti éjszakának az élménye, melyet a biharpüspöki állomáson kellett eltöltenem egy falócán, pedig én nem vétettem a vámtörvények ellen, nem volt semmi tilos a motyómban.

— Nem engedték át? — néz rám hitetlenkedve. — Miért?

— Leszedtek a vonatról

és visszazsúppoltak. Minden megokolás nélkül.

— És most haragszik ránk? Minden románra?

— Ugyan! Dehogy haragszom. Buta ember az, aki egy népet az ország pillanatnyi politikájával azonosít, kivált ha azt a politikát a nép sem akarta. Ami volt, elmúlt, új szelek járnak. Ki haragszik már azért az olaszokra, mert Nero volt egykor Róma császára?

— Örülök, hogy így látja. A román nép nem rossz, nem gyűlölködő.

— Tudom. Sok román megosztotta velem a málé- ját, pedig tudták, hogy magyar vagyok.

1990 nyárvégén két ember önmagát igazolja egy útpadkán Európában. Miért van erre szükség? Kik szabadították el azokat az ördögi indulatokat, amelyek végigsöpörtek a Duna— Tisza mentén? A mesterségesen szított gyűlölködést, ami csupán arra jó, hogy elterelje a figyelmet a valós bajokról? A meghirdetett, de valójában ma sincs demokráciáról, az álhumánumról, az emberi jogokról, melyek csak papíron léteznek. Sajnos, az igazi okokat kevesen mérik fel, kevesen meakulpá- zunk. Kevesen állunk a szilvafák mellett beszélgetni, hogy a gondokból-ba- jókból kiutat találjunk.

Szép ez az ország, és barátságosak az emberek. Ezt a két benyomást viszik magukkal a vendégek Magyarországról — vámmentesen. A márkás porcelánt nyilván megvámolják, a szalámi, margarin, sajt nagy része átér a ,.túlpartra”, szemet hunyt felette a vámos. Mert a vámos is tudja, a huszadik század végén annyi mindenkit megillet (megilletne!), hogy emberül éljen, beleértve a jóllakást is.

1%'Ui nemcsak barátságosak vagyunk, de mindenekelőtt EMBEREK. A vendéggel vendégül bánunk, az ország szépségét, kenyerét éppoly szívesen megosztjuk bárkivel, mint az útszéli szilvafák hamvaskék gyümölcsét. Ha a vendég barátként és békés szándékkal érkezik...

Matula Gy. Oszkár