Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

Bélyeget a reklamálónak Hány ember is a lakosság? 1987. (VI. 29.) MM számú — rendelet 39. paragrafusára hi­vatkozik, amire elődje a se­gély odaítélésekor. A terjedel­mes indoklás szerint a lakos­sági !) falugyűléseken, tanács­ülésen kérte a segélyek felül­vizsgálatát, amire létre is hoztak egy nyolctagú bizott­ságot az érintett tanácstag, a Kisgazdapárt helyi képviselői, a vöröskeresztes titkár, a szo­ciálpolitikai előadó, a megbí­zott vb-titkár, a tanácselnök és a helyi óvónő részvételével. S ez a bizottság „a környezet- tanulmányok, kereseti igazo­lások és a helyi ismeretek alapján úgy döntött, hogy a rendszeres nevelési segély fo­lyósítása nem indokolt". Új „ kiró lyok ” ! — A lakosság?! — füstölög Naszvadi József. — Mindenki tudja a faluban, hogy az egé­szet a helyi Kisgazdapárt há­rom embere szorgalmazta. Körülbelül tíz családot hoztak lehetetlen helyzetbe azzal, hogy megfélemlítették még a bizottság tagjait is, akik kü- lön-külön együttérzésükről biztosítottak, s javasolták, hogy fellebbezzem meg a ha­tározatot. Meg is tettem. A ta­nácselnök ajánlotta. hogy kérjek rendkívüli segélyt, hi­szen kezdődik az iskola... No hiszen, Tippai úrék talán fel is akasztanának érte! Naszvadi József 9 ezer'400 forint körül keres, felesége 4 ezer forint nyugdíjat kap. Ha­vonta kifizetnek 3 ezer 800 fo­Naszvadi Józsefre, a hatvan­hét százalékig mozgássérült telefonközpontos csévharaszti fiatalemberre rásütötték a bélyeget: kommunista bérenc. Méghozzá nem akárki mond­ta, hanem a Kisgazdapárt egyik fő helyi korifeusa, a fé- lig-meddig kollégájának is számító, postás, Tippai Jó­zsef ... Az élet viharai Ja, kérem — mondhatnánk —, aki beleártja magát a po­litikába, kaphat az még kü­lönb jelzőket is. Csak hát Naszvadi Józsefet nem érdek­li, soha nem is érdekelte a po­litika. Neki épp elég birkóznia az élet viharaival, örül, hogy rokkantsága ellenére dolgozni tud, hogy van három szép gyereke, remek házastársa. Az első tanácsi határozat — még a Vasadi Közös Tanácsé — tavaly július 1-jén született. Eszerint Naszvadi Józsefék- nak havi 2 ezer 700 forintos rendszeres nevelési segélyt szavazott meg a testület, te­kintettel a családi körülmé­nyeikre és arra, hogy az egy személyre jutó átlagjövedel­mük nem érte el a nyugdíjmi­nimumot. Pedig akkor még Naszvadiné sem volt leszáza­lékolva ... A második tanácsi határozat ez év augusztus 1-jével meg­szünteti az időközben 3 ezer 300 forintra emelt rendszeres nevelési segély folyósítását. Az ügyiratban a megbízott vb-titkár ugyanazon — a 12/ I f, k • i. t jí k. * * m y » f b * ft-v .» 7 w -V» • Äst beszélik... Azt beszélik, hogy vegyes érzelmeket váltott ki a Pili­si Híradó című kiadvány a nagyközségben. Igaz, a tíz forintért kapható lapot — ki ezért, ki. azért — sokan vásárolják, de nem egyfor­mán vélekednek róla. Akadnak például, akik ki­fogásolják, hogy a szer­kesztő a saját, akikor épp az érintettek felkérésére ké­szített fényképfelvételét közli egy rendezvény­ről meglehetősen deho- nesztákj kommentáral. Má­sok éppenhogy egyetértőén kuncognak ... Hiába, ké­rem, ez a demokrácia, ha nem is a legkellemesebb oldala... Monoron jó példaként beszélnek a Budapest Bank Rt. székházának külleméről és környezetéről. A város főterén valóban üde szín­foltnak számít az impozáns épület, s az, hogy a bank portásai minden reggel — de szükség esetén napjában többször is — cirokseprűvel körbesöprik a sarokházat. Talán a Monorra érkező idegenek is más véleményt alkotnának a körzetköz­pontról, ha a példa ragadós­ságát bizonyítandó más közintézmények dolgozói is söprűt ragadnának ... Azt beszélik, az utóbbi időben megszaporodtak a gépkocsilopások a környé­ken. Vittek el személyautót egy épülő ház udvaráról, a monori Marx téri parkoló­ból, vagy egyszerűen csak az utcáról. Akadt tulajdo­nos, aki a Zsiguliját egy Vasad környéki kiserdőben találta meg „kitakarítva”. A hét elején a monori Kos­suth Tsz és a gombai Fáy András Tsz szőlőültetvényei közötti mély útban találtak egy rendszám nélküli, ütött-kopott kék Zsigát... Szóvá teszik bizonyos gyömrői körökben: micsoda igazságtalanság, hogy a vi­szonylag rövid ideje a nagyközségben dolgozó se­bészorvos új szoLgálati la­kást kap: míg országgyűlé­si képviselő kollégája sok gyerekkel a régiben lakik. Megtudtuk, a sebészorvos pályázatában ez eleve felté­telként szerepelt. A dolog pikantériája talán más: míg a körzeti orvos képviselő az MDF tagja, a sebészorvos a Kisgazdapárt helyi tisztség- viselője. Azt beszélik, Monoron ak­kor sincs gáz, ha — nincs gáz. A propánbutángáz­cseretelep szomszédságában általában 15 forintos fel­árért akkor is lehet palac­kot cserélni, ha a telep zár­va van. kapuján netán ott a felirat: „Gáz nincs”. A szemközt lakó idős hölgyet talán még nem is illik el­marasztalni, hiszen „lele­ményessége” néha kifeje­zetten jól jön a későn ér­kezőknek, ' a hoppon ma­radt vásárlóknak ... Azt beszélik, egyáltalán nem felhőtlen a viszony az MH3Z-ből az Autópest Kft.- be tömörült és a Start mun­kaközösséghez tartozó gép­kocsioktatók között. Az utóbbi csapat egyik tagja — maga is volt valaha MHSZ- oktató — tula.idonilap-má- solatokat lobogtatva a na- napokban Monoron a Petőfi utcán „oktatta” ki a kít.-is- kola vezetőjét. Szerinte a vásártéren túli MHSZ ru­tinpálya a városé, s az új polgármester első dolga lesz azt átadni a Startnak. Irigylésre méltó magabiz­tosság ... Azt beszélik, a vállalati tanácsok újjáválasztása, a vezetők megbízatásának is­mételt mérlegelése élénken foglalkoztatja mostanában az érintetteket. A fejlemé­nyekre ki igy. ki úgy rea­gál. A Monori MEZŐGÉP vállalati tanácsának elnöke például azt tartotta legfon­tosabbnak, hogy a dolgo­zók lelkére kösse: a köztük elhangzottakról ne tájékoz­tassák a sajtót... A Mono­ri Állami Gazdaság igazga­tója viszont állítólag utána­nézetett munkatársaival, hogyan is alakulhat maj­dan a nyugdíja ... rint OTP-hitelt. „A rendsze­res nevelési segély folyósítása nem indokolt.’-’ — Elmentem Tippai József­hez, s megköszöntem neki, hogy ilyen „kedvesek” voltak hozzánk. Először azt bizony­gatta, ők mellettünk álltak, utána pedig azzal utasított ki, hogy kommunista bérenc va­gyok, mert reklamálni merek — mondja keserűen Naszvadi József. — Tessék mondani, ki bízta meg, ki választotta be a tanácstestületbe ezeket az em­bereket? És ha nem választott tagok, milyen alapon dönte­nek ők családok sorsa felett? Én nem tudom a választ, mondom Naszvadi Józsefnek. Azt hallottam, hogy egy fran­cia király ki merte jelenteni: „Az állam én vagyok!” De ö nagy király volt... Epilógus. Tippai Józsefet szabadsága miatt sajnos nem sikerült utolérni. Jó hírrel szolgált viszont Maczó János- né megbízott vb-titkár, aki főállásban Gombán látja el ugyanezeket a teendőket. — Én nem rendelkezem csévharaszti helyismerettel, így azután elfogadom a bizott­ság véleményét, amiben való­ban a kisgazdák álláspontja dominál. Miután Naszvadi Jó­zsef nálam is járt, s megis­mertem a család körülmé­nyeit, úgy döntöttem, hogy saját hatáskörömben módosí­tom a határozatot, vagyis Naszvadiék továbbra is meg­kapják a rendszeres szociális segélyt. A döntés egyébként is szakigazgatási hatáskörbe tar­tozik, a bizottság csupán vé­leményez. Elszabadult pokol — Nem fél, hogy ön is kap egy bélyeget? — Vállalom a döntés ódiu­mát, mert úgy ítélem meg, hogy a Naszvadi családnak tavaly óta nem javult, hanem romlott a helyzete. Ügy ér­zem, Csévharaszton egy kicsit elszabadult a pokol, sokan hajlamosak rá, hogy mindent rossznak nyilvánítsanak, ami korábban született. Én soha nem voltam, jelenleg sem va­gyok párttag. A dolgom az, hogy az állam törvényeinek nemcsak a betűjét, hanem a szellemét is képviseljem. Vereszlu János Veszélyes vízpartok Hacsak Esőisten meg nem szánja a mezőgazdaságot, biztosan sokan lesznek akik a három munkaszüneti napot a vizek part­ján töltik. Sajnos, Monor térségében az idén bezárt az utolsó — a gyömrői — strandfürdő is. A tiltás veszélyt jelez, jó lenne rá odafigyelni (Hancsovszkl János felvétele) Csak álltak pirulva... Nagylányok és nagyfiúk Felszállt egy család a vo­natra. Anyuka, a két lánya, meg — mint utóbb kiderült — egy nagynéni. A felnőttek le­ültek, a két lányka viszont úgy döntött, hogy kint ma­rad a peronon, minthogy ott álldogált két ismerős fiú is. A kocsi ajtaját az ifjak tárva- nyitva hagyták, hadd járja a peront a levegő. A mama és a nagynéni bentről természe­tesen nem láthatta, mit csi­nálnak kint a gyerekek, de időnként, ha a vonaton jövő­menők jóvoltából nyílt a belső ajtó, ki-kiszóltak: — Móni, megvagy? Kati, mit csinálsz? A lányok persze bosszúsan fintorogtak, míg az ifjak jókat derültek az „ellenőrzésen”. — Mi van, nagylányok, itt a mama, mindjárt kislányok vagytok? A kamaszok közül az egyik, hogy bebizonyítsa, ő bizony akárki mama közelségében is nagyfiú, rágyújtott egy ciga­rettára. Méghozzá úgy, hogy a robogó vonat kitárt ajtajá­ban csak a hátával támaszko­dott egy cseppet, minek­utána bármely zökkenő, rán­dulás kilódíthatta volna. De ŐRI illan CEFRE LESZ (Pu) szilva C sodás szilvatermés lesz az idén. Roskadnak az ágak. A gyümölcs * ugyan kicsi — éppen, mert renge­teget nevel belőle egy-egy fa —, de mit számít. Hiszen a szilva fő értéke az, hogy pálinka-alapanyag. Cefré­nek meg a kis szilva is megteszi. Monor utcáin is legin­kább szilvafák álldogálnak a porták előtt. A pálinká­val ugyan ősellenségek va­gyunk, a szilvafákkal azonban semmi bajom... nem lenne. Ha nem lógná­nak az ágak mindenütt be­le a járdák legközepébe, a járókelők arcába, nyakába. Bár a magyar szabványnál magasabbra nőttem, nem csak engem zavar ez a köz­lekedésben: a minap egy középtermetű úr szemüve­gét verték le a szilvák a szemem láttára. A közép- termetű úr szitkozódott. Egy ideig — amikor még nem roskadoztak az ágak ennyire a túlsúlytól — meg­próbáltam kedélyesen fel­fogni a dolgot. Szemembe számba csapódtak az ágak, mire Halász Jutka után sza­badon azt dudorásztam: a mi városunkban olyan a szilva, hogy minden szem meg van puszilva... De számos járdán most már menni se lehet a szil vától, ki kell kanyarodni az úttestre. Van, ahol azért, mert rudakkal és gerendák­kal támogatták alá az ága­kat, másutt meg már térdig is lógnak, azért nem lehet alattuk járni, persze tudom, felesleges * volt mindezt papírra vetni. Űgyis úgy marad, jö­vőre is. Mert bizony (vité­zek) e széles föld felett van-e fontosabb dolog a pálinkánál? — ez. Tanácsok a vásárra Előzzük meg a bajt Egyes illetékesek beidegző­dése és legnagyobb erőfeszí­tése ellenére hivatalosan is. nyilvánosságra került, amit a pletykából úgyis megtud­tunk volna, hogy sertéspestis pusztít Békés megye egy ré­szén. A legfrissebb hírek sze­rint úgy tűnik, a fertőzött gó­cot sikerült körülhatárolni és lokalizálni. Részben a járvány hatására döntött úgy a föld­művelésügyi tárca, hogy a kö­zeljövőben ismét bevezetik a járlatleveleket, vagy közismer­tebb nevükön, passzusokat. Ezek révén mind az állatok származása, mind korábbi tu­lajdonosad) könnyen felku­tathatok. *Monoron holnap, augusztus 19-én lesz az ilyenkor szoká­sos országos vásár. A térség­ben, de még a közelében sem találtak fertőzött állatot, a vá­rosi tanács mütef-osztályának szakemberei biztonsági okokból mégis azt tanácsolják a vásárlóknak, hogy lehetőleg írják fel, kitől vették meg a jószágot. Kérik az eladókat is, hogy ezt ne tekintsék bizal­matlanságnak, csupán megelő­ző óvintézkedésnek addig, amíg a járlatleveleket hivata­losan vissza nem állítják. A gonosz forrás Bölcsőhalál és a szóbeszéd ELSŐ beszélgetés, az utcán. (Az utca mindent tud. Az utca azt is tudja, ami nincs. De hogy valójában van-e valami, hogy mi van egyáltalán, az a legvégén szokott kiderülni. Már ha valaki nem sajnálja a fáradságot, és utánajár.) — Hallotta? Mindenki erről beszél! Hogy mik vannak, megáll az ember esze! Meg­halt X. Y. unokája, az egyik gyerekorvosnő miatt. Rossz gyógyszereket irt fel neki, a kilenc hónapos csecsemő meg­fulladt. A rendőrség már vizs­gálja az ügyet, lefoglalták az összes orvosságot, ami a kicsi­nek fel volt frva, és Egyed Erika doktornőt fel is függesz­tették az állásából. Már nem is rendelhet. — Biztos, hogy így van? — Hát persze. Kérdezze csak meg Z.-t, K.-t, akárkit Sok ember tud róla Monoron. MÁSODIK beszélgetés. (Nem Z.-vel, K.-val, vagy akárkivel. Bele egyenesen a közepébe. Ami nem kellemes. Sem dr. Egyed Erikának, sem nekem. Ezért — mielőtt bár­mit mondanék — előrebocsá­tom: ha úgy gondolja, nem kell beszélnie róla. Meglepő­dik. Hogy miről van szó, a doktornő tőlem hallja először. Évi rendes szabadságát tölti. Pihenne. Ha hagynák.) — Nem tudom, volt-e egyál­talán csecsemőhalál, amióta szabadságon vagyok. Szabad­ságom előtt három hétig egye­dül láttam el a három gyer­mekkörzeti állás valamennyi terhét, Monor minden gyerek­körzetének betegét, és a vi­dékről monori szakrendelésre beutaltakat. Napi száz bete­gem volt. Aztán szabadságom első hete után bementem a rendelőintézetbe, de sem előt­te, sem akkor nem hoztak a tudomásomra semmi hasonlót. Dr. Egyed Erika hangján érezni: a most tőlem hallott hír nagyon megviseli. Megér­tem. A teher, amit három hé­tig egyedül kellett cipelnie, egvenesen embertelennek tű­nik, s akkor most még ez is... — Kötelező vállalnia négy másik kolléga helyett is a munkát? Nincs ez mér túl az elviselhetőséq határán? — Nem kötelező. Egy gye­sen levő kolléganőt kértünk meg, akinek másfél éves a gyereke, hogy segítsen, ő nem vállalta. Gyerekorvos nélkül viszont nem maradhatnak a körzetek, de a felnőtt körzeti orvosokra se lehet rárakni mindent. — Mégis ...Ha semmi nem történt, honnan eredhet ez a már széles körben terjedő szó­beszéd? — Nem tudom. Mondom, még arról sincs tudomásom, hogy volt-e mostanában cse­csemőhalál. HARMADIK beszélgetés. (A telefon is mintha szomorúbb színárnyalatot öltene. A Te­metkezési Vállalat jelentke­zik.) — Igen, volt csecsemőhalál. Tegnap temettük a nyolc hó­napos kicsit. Augusztus 7-én szállítottuk ki a monori ren­delőintézetből. NEGYEDIK beszélgetés. (A körzet vezető védőnőit kere­sem, területen vannak. A mo­nori védőnők közül Halminé az. aki az esetről információt ad.) — A rendőrorvosi boncolás anyagát még nem ismerjük, de egy biztos: sem anyai, sem orvosi mulasztás nem történt. A halál oka nem felelőtlen­ség, nem gondatlanság. A ki­csit éjszakai ügyeletre hozták be, felnőttorvos látta. Mire a rendelőintézetbe értek vele, már halott volt. Mi ezt bölcső­halálnak nevezzük. Sajnos, elég sok van, nem csak Monor körzetében, hanem országosan is. Nálunk egy-kettő akad minden évben. Igen, ezt is soknak tartjuk. — Szó sincs tehát dr. Egyed Erika mulasztásáról, orvosi műhibáról? — Szóba sem került ez. Még csak hasonló sem. Keserű a szám a feltett kér­désektől. Pletykáknak, fecse­gésnek persze nem lehet útját állni, ezt mindannyian tudjuk. Mégis, jó lenne egyszer meg­találni a vétlen embert gon­dolkodás nélkül sárba rántó híresztelés eredőjét. A gonosz forrást. Ami tán nem is go­nosz, csak ostoba. Dr. Egyed Erika szakmai féltékenységből eredteti a hírt. Mondja, tör­tént már vele hasonló, a meg­hurcoltatásból akkor vétlen­ségének bizonyításával került ki. Jómagam — mert nem is­merem a rendelőintézet belső ügyeit, esetleges intrikáit — másra gyanakszom. A vég­eredményt tekintve mindegy. Ez is az is, orvtámadás. Vé­dekezni nem lehet. Túlélni muszáj. ★ Megjegyzésünk: Lapzár­tánk után — nem hivatalos forrásból sikerült megtud­nunk, hogy hasonló esetekben a rendőrség a gyógyszereket mindenkor rutinszerűen lefog­lalja. Most is ez történt. Ügy tűnik, a csecsemő halálát az a tény okozta, hogy nem vitték időben orvoshoz, az édesanya próbálta Maripennel kezel­ni... K. Zs. Naszvadi József félti az államot meg az államiságot. Mondhatná neki bárki, hogy ne aggódjon, van az már ezeregynéhány éves, csak tud vigyázni magára... Meg azért vannak a szabályok, törvények, az egész — olyan, amilyen — államigazgatási mechanizmus, hogy garan­tálják az állam működését. Ha hitte is eddig Naszvadi József, most már kételkedik. És félti az államot, pedig van más féltenivalója is: a hozzá hasonlóan rokkant fe­lesége, a két iskolás és a harmadik, még apró gyereke. Meg a körülbelül hetvenöt százalékos készültscgű háza. És saját békessége. hát a kamaszoknak nemigen van halálélményük, veszélyér­zetük nem úgy működik, mint a tapasztalt felnőtteké. A ma­ma ösztönei azonban jelez­tek. Valamit érzett, odahagyta benti, kényelmes ülését, kiron­tott a peronra. Nem szólt egy szót sem, csak kapta a fiú karját, elpenderítette az ajtó közeléből, az ajtót pedig úgy bevágta, mint a huzat. Értettek is belőle az ifjak mindahányan. Csak álltak, pi­rulva, a kamasz a cigarettát is eltaposta, s szó sem esett már arról, ki a nagylány, ki a nagyfiú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom