Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
Bélyeget a reklamálónak Hány ember is a lakosság? 1987. (VI. 29.) MM számú — rendelet 39. paragrafusára hivatkozik, amire elődje a segély odaítélésekor. A terjedelmes indoklás szerint a lakossági !) falugyűléseken, tanácsülésen kérte a segélyek felülvizsgálatát, amire létre is hoztak egy nyolctagú bizottságot az érintett tanácstag, a Kisgazdapárt helyi képviselői, a vöröskeresztes titkár, a szociálpolitikai előadó, a megbízott vb-titkár, a tanácselnök és a helyi óvónő részvételével. S ez a bizottság „a környezet- tanulmányok, kereseti igazolások és a helyi ismeretek alapján úgy döntött, hogy a rendszeres nevelési segély folyósítása nem indokolt". Új „ kiró lyok ” ! — A lakosság?! — füstölög Naszvadi József. — Mindenki tudja a faluban, hogy az egészet a helyi Kisgazdapárt három embere szorgalmazta. Körülbelül tíz családot hoztak lehetetlen helyzetbe azzal, hogy megfélemlítették még a bizottság tagjait is, akik kü- lön-külön együttérzésükről biztosítottak, s javasolták, hogy fellebbezzem meg a határozatot. Meg is tettem. A tanácselnök ajánlotta. hogy kérjek rendkívüli segélyt, hiszen kezdődik az iskola... No hiszen, Tippai úrék talán fel is akasztanának érte! Naszvadi József 9 ezer'400 forint körül keres, felesége 4 ezer forint nyugdíjat kap. Havonta kifizetnek 3 ezer 800 foNaszvadi Józsefre, a hatvanhét százalékig mozgássérült telefonközpontos csévharaszti fiatalemberre rásütötték a bélyeget: kommunista bérenc. Méghozzá nem akárki mondta, hanem a Kisgazdapárt egyik fő helyi korifeusa, a fé- lig-meddig kollégájának is számító, postás, Tippai József ... Az élet viharai Ja, kérem — mondhatnánk —, aki beleártja magát a politikába, kaphat az még különb jelzőket is. Csak hát Naszvadi Józsefet nem érdekli, soha nem is érdekelte a politika. Neki épp elég birkóznia az élet viharaival, örül, hogy rokkantsága ellenére dolgozni tud, hogy van három szép gyereke, remek házastársa. Az első tanácsi határozat — még a Vasadi Közös Tanácsé — tavaly július 1-jén született. Eszerint Naszvadi Józsefék- nak havi 2 ezer 700 forintos rendszeres nevelési segélyt szavazott meg a testület, tekintettel a családi körülményeikre és arra, hogy az egy személyre jutó átlagjövedelmük nem érte el a nyugdíjminimumot. Pedig akkor még Naszvadiné sem volt leszázalékolva ... A második tanácsi határozat ez év augusztus 1-jével megszünteti az időközben 3 ezer 300 forintra emelt rendszeres nevelési segély folyósítását. Az ügyiratban a megbízott vb-titkár ugyanazon — a 12/ I f, k • i. t jí k. * * m y » f b * ft-v .» 7 w -V» • Äst beszélik... Azt beszélik, hogy vegyes érzelmeket váltott ki a Pilisi Híradó című kiadvány a nagyközségben. Igaz, a tíz forintért kapható lapot — ki ezért, ki. azért — sokan vásárolják, de nem egyformán vélekednek róla. Akadnak például, akik kifogásolják, hogy a szerkesztő a saját, akikor épp az érintettek felkérésére készített fényképfelvételét közli egy rendezvényről meglehetősen deho- nesztákj kommentáral. Mások éppenhogy egyetértőén kuncognak ... Hiába, kérem, ez a demokrácia, ha nem is a legkellemesebb oldala... Monoron jó példaként beszélnek a Budapest Bank Rt. székházának külleméről és környezetéről. A város főterén valóban üde színfoltnak számít az impozáns épület, s az, hogy a bank portásai minden reggel — de szükség esetén napjában többször is — cirokseprűvel körbesöprik a sarokházat. Talán a Monorra érkező idegenek is más véleményt alkotnának a körzetközpontról, ha a példa ragadósságát bizonyítandó más közintézmények dolgozói is söprűt ragadnának ... Azt beszélik, az utóbbi időben megszaporodtak a gépkocsilopások a környéken. Vittek el személyautót egy épülő ház udvaráról, a monori Marx téri parkolóból, vagy egyszerűen csak az utcáról. Akadt tulajdonos, aki a Zsiguliját egy Vasad környéki kiserdőben találta meg „kitakarítva”. A hét elején a monori Kossuth Tsz és a gombai Fáy András Tsz szőlőültetvényei közötti mély útban találtak egy rendszám nélküli, ütött-kopott kék Zsigát... Szóvá teszik bizonyos gyömrői körökben: micsoda igazságtalanság, hogy a viszonylag rövid ideje a nagyközségben dolgozó sebészorvos új szoLgálati lakást kap: míg országgyűlési képviselő kollégája sok gyerekkel a régiben lakik. Megtudtuk, a sebészorvos pályázatában ez eleve feltételként szerepelt. A dolog pikantériája talán más: míg a körzeti orvos képviselő az MDF tagja, a sebészorvos a Kisgazdapárt helyi tisztség- viselője. Azt beszélik, Monoron akkor sincs gáz, ha — nincs gáz. A propánbutángázcseretelep szomszédságában általában 15 forintos felárért akkor is lehet palackot cserélni, ha a telep zárva van. kapuján netán ott a felirat: „Gáz nincs”. A szemközt lakó idős hölgyet talán még nem is illik elmarasztalni, hiszen „leleményessége” néha kifejezetten jól jön a későn érkezőknek, ' a hoppon maradt vásárlóknak ... Azt beszélik, egyáltalán nem felhőtlen a viszony az MH3Z-ből az Autópest Kft.- be tömörült és a Start munkaközösséghez tartozó gépkocsioktatók között. Az utóbbi csapat egyik tagja — maga is volt valaha MHSZ- oktató — tula.idonilap-má- solatokat lobogtatva a na- napokban Monoron a Petőfi utcán „oktatta” ki a kít.-is- kola vezetőjét. Szerinte a vásártéren túli MHSZ rutinpálya a városé, s az új polgármester első dolga lesz azt átadni a Startnak. Irigylésre méltó magabiztosság ... Azt beszélik, a vállalati tanácsok újjáválasztása, a vezetők megbízatásának ismételt mérlegelése élénken foglalkoztatja mostanában az érintetteket. A fejleményekre ki igy. ki úgy reagál. A Monori MEZŐGÉP vállalati tanácsának elnöke például azt tartotta legfontosabbnak, hogy a dolgozók lelkére kösse: a köztük elhangzottakról ne tájékoztassák a sajtót... A Monori Állami Gazdaság igazgatója viszont állítólag utánanézetett munkatársaival, hogyan is alakulhat majdan a nyugdíja ... rint OTP-hitelt. „A rendszeres nevelési segély folyósítása nem indokolt.’-’ — Elmentem Tippai Józsefhez, s megköszöntem neki, hogy ilyen „kedvesek” voltak hozzánk. Először azt bizonygatta, ők mellettünk álltak, utána pedig azzal utasított ki, hogy kommunista bérenc vagyok, mert reklamálni merek — mondja keserűen Naszvadi József. — Tessék mondani, ki bízta meg, ki választotta be a tanácstestületbe ezeket az embereket? És ha nem választott tagok, milyen alapon döntenek ők családok sorsa felett? Én nem tudom a választ, mondom Naszvadi Józsefnek. Azt hallottam, hogy egy francia király ki merte jelenteni: „Az állam én vagyok!” De ö nagy király volt... Epilógus. Tippai Józsefet szabadsága miatt sajnos nem sikerült utolérni. Jó hírrel szolgált viszont Maczó János- né megbízott vb-titkár, aki főállásban Gombán látja el ugyanezeket a teendőket. — Én nem rendelkezem csévharaszti helyismerettel, így azután elfogadom a bizottság véleményét, amiben valóban a kisgazdák álláspontja dominál. Miután Naszvadi József nálam is járt, s megismertem a család körülményeit, úgy döntöttem, hogy saját hatáskörömben módosítom a határozatot, vagyis Naszvadiék továbbra is megkapják a rendszeres szociális segélyt. A döntés egyébként is szakigazgatási hatáskörbe tartozik, a bizottság csupán véleményez. Elszabadult pokol — Nem fél, hogy ön is kap egy bélyeget? — Vállalom a döntés ódiumát, mert úgy ítélem meg, hogy a Naszvadi családnak tavaly óta nem javult, hanem romlott a helyzete. Ügy érzem, Csévharaszton egy kicsit elszabadult a pokol, sokan hajlamosak rá, hogy mindent rossznak nyilvánítsanak, ami korábban született. Én soha nem voltam, jelenleg sem vagyok párttag. A dolgom az, hogy az állam törvényeinek nemcsak a betűjét, hanem a szellemét is képviseljem. Vereszlu János Veszélyes vízpartok Hacsak Esőisten meg nem szánja a mezőgazdaságot, biztosan sokan lesznek akik a három munkaszüneti napot a vizek partján töltik. Sajnos, Monor térségében az idén bezárt az utolsó — a gyömrői — strandfürdő is. A tiltás veszélyt jelez, jó lenne rá odafigyelni (Hancsovszkl János felvétele) Csak álltak pirulva... Nagylányok és nagyfiúk Felszállt egy család a vonatra. Anyuka, a két lánya, meg — mint utóbb kiderült — egy nagynéni. A felnőttek leültek, a két lányka viszont úgy döntött, hogy kint marad a peronon, minthogy ott álldogált két ismerős fiú is. A kocsi ajtaját az ifjak tárva- nyitva hagyták, hadd járja a peront a levegő. A mama és a nagynéni bentről természetesen nem láthatta, mit csinálnak kint a gyerekek, de időnként, ha a vonaton jövőmenők jóvoltából nyílt a belső ajtó, ki-kiszóltak: — Móni, megvagy? Kati, mit csinálsz? A lányok persze bosszúsan fintorogtak, míg az ifjak jókat derültek az „ellenőrzésen”. — Mi van, nagylányok, itt a mama, mindjárt kislányok vagytok? A kamaszok közül az egyik, hogy bebizonyítsa, ő bizony akárki mama közelségében is nagyfiú, rágyújtott egy cigarettára. Méghozzá úgy, hogy a robogó vonat kitárt ajtajában csak a hátával támaszkodott egy cseppet, minekutána bármely zökkenő, rándulás kilódíthatta volna. De ŐRI illan CEFRE LESZ (Pu) szilva C sodás szilvatermés lesz az idén. Roskadnak az ágak. A gyümölcs * ugyan kicsi — éppen, mert rengeteget nevel belőle egy-egy fa —, de mit számít. Hiszen a szilva fő értéke az, hogy pálinka-alapanyag. Cefrének meg a kis szilva is megteszi. Monor utcáin is leginkább szilvafák álldogálnak a porták előtt. A pálinkával ugyan ősellenségek vagyunk, a szilvafákkal azonban semmi bajom... nem lenne. Ha nem lógnának az ágak mindenütt bele a járdák legközepébe, a járókelők arcába, nyakába. Bár a magyar szabványnál magasabbra nőttem, nem csak engem zavar ez a közlekedésben: a minap egy középtermetű úr szemüvegét verték le a szilvák a szemem láttára. A közép- termetű úr szitkozódott. Egy ideig — amikor még nem roskadoztak az ágak ennyire a túlsúlytól — megpróbáltam kedélyesen felfogni a dolgot. Szemembe számba csapódtak az ágak, mire Halász Jutka után szabadon azt dudorásztam: a mi városunkban olyan a szilva, hogy minden szem meg van puszilva... De számos járdán most már menni se lehet a szil vától, ki kell kanyarodni az úttestre. Van, ahol azért, mert rudakkal és gerendákkal támogatták alá az ágakat, másutt meg már térdig is lógnak, azért nem lehet alattuk járni, persze tudom, felesleges * volt mindezt papírra vetni. Űgyis úgy marad, jövőre is. Mert bizony (vitézek) e széles föld felett van-e fontosabb dolog a pálinkánál? — ez. Tanácsok a vásárra Előzzük meg a bajt Egyes illetékesek beidegződése és legnagyobb erőfeszítése ellenére hivatalosan is. nyilvánosságra került, amit a pletykából úgyis megtudtunk volna, hogy sertéspestis pusztít Békés megye egy részén. A legfrissebb hírek szerint úgy tűnik, a fertőzött gócot sikerült körülhatárolni és lokalizálni. Részben a járvány hatására döntött úgy a földművelésügyi tárca, hogy a közeljövőben ismét bevezetik a járlatleveleket, vagy közismertebb nevükön, passzusokat. Ezek révén mind az állatok származása, mind korábbi tulajdonosad) könnyen felkutathatok. *Monoron holnap, augusztus 19-én lesz az ilyenkor szokásos országos vásár. A térségben, de még a közelében sem találtak fertőzött állatot, a városi tanács mütef-osztályának szakemberei biztonsági okokból mégis azt tanácsolják a vásárlóknak, hogy lehetőleg írják fel, kitől vették meg a jószágot. Kérik az eladókat is, hogy ezt ne tekintsék bizalmatlanságnak, csupán megelőző óvintézkedésnek addig, amíg a járlatleveleket hivatalosan vissza nem állítják. A gonosz forrás Bölcsőhalál és a szóbeszéd ELSŐ beszélgetés, az utcán. (Az utca mindent tud. Az utca azt is tudja, ami nincs. De hogy valójában van-e valami, hogy mi van egyáltalán, az a legvégén szokott kiderülni. Már ha valaki nem sajnálja a fáradságot, és utánajár.) — Hallotta? Mindenki erről beszél! Hogy mik vannak, megáll az ember esze! Meghalt X. Y. unokája, az egyik gyerekorvosnő miatt. Rossz gyógyszereket irt fel neki, a kilenc hónapos csecsemő megfulladt. A rendőrség már vizsgálja az ügyet, lefoglalták az összes orvosságot, ami a kicsinek fel volt frva, és Egyed Erika doktornőt fel is függesztették az állásából. Már nem is rendelhet. — Biztos, hogy így van? — Hát persze. Kérdezze csak meg Z.-t, K.-t, akárkit Sok ember tud róla Monoron. MÁSODIK beszélgetés. (Nem Z.-vel, K.-val, vagy akárkivel. Bele egyenesen a közepébe. Ami nem kellemes. Sem dr. Egyed Erikának, sem nekem. Ezért — mielőtt bármit mondanék — előrebocsátom: ha úgy gondolja, nem kell beszélnie róla. Meglepődik. Hogy miről van szó, a doktornő tőlem hallja először. Évi rendes szabadságát tölti. Pihenne. Ha hagynák.) — Nem tudom, volt-e egyáltalán csecsemőhalál, amióta szabadságon vagyok. Szabadságom előtt három hétig egyedül láttam el a három gyermekkörzeti állás valamennyi terhét, Monor minden gyerekkörzetének betegét, és a vidékről monori szakrendelésre beutaltakat. Napi száz betegem volt. Aztán szabadságom első hete után bementem a rendelőintézetbe, de sem előtte, sem akkor nem hoztak a tudomásomra semmi hasonlót. Dr. Egyed Erika hangján érezni: a most tőlem hallott hír nagyon megviseli. Megértem. A teher, amit három hétig egyedül kellett cipelnie, egvenesen embertelennek tűnik, s akkor most még ez is... — Kötelező vállalnia négy másik kolléga helyett is a munkát? Nincs ez mér túl az elviselhetőséq határán? — Nem kötelező. Egy gyesen levő kolléganőt kértünk meg, akinek másfél éves a gyereke, hogy segítsen, ő nem vállalta. Gyerekorvos nélkül viszont nem maradhatnak a körzetek, de a felnőtt körzeti orvosokra se lehet rárakni mindent. — Mégis ...Ha semmi nem történt, honnan eredhet ez a már széles körben terjedő szóbeszéd? — Nem tudom. Mondom, még arról sincs tudomásom, hogy volt-e mostanában csecsemőhalál. HARMADIK beszélgetés. (A telefon is mintha szomorúbb színárnyalatot öltene. A Temetkezési Vállalat jelentkezik.) — Igen, volt csecsemőhalál. Tegnap temettük a nyolc hónapos kicsit. Augusztus 7-én szállítottuk ki a monori rendelőintézetből. NEGYEDIK beszélgetés. (A körzet vezető védőnőit keresem, területen vannak. A monori védőnők közül Halminé az. aki az esetről információt ad.) — A rendőrorvosi boncolás anyagát még nem ismerjük, de egy biztos: sem anyai, sem orvosi mulasztás nem történt. A halál oka nem felelőtlenség, nem gondatlanság. A kicsit éjszakai ügyeletre hozták be, felnőttorvos látta. Mire a rendelőintézetbe értek vele, már halott volt. Mi ezt bölcsőhalálnak nevezzük. Sajnos, elég sok van, nem csak Monor körzetében, hanem országosan is. Nálunk egy-kettő akad minden évben. Igen, ezt is soknak tartjuk. — Szó sincs tehát dr. Egyed Erika mulasztásáról, orvosi műhibáról? — Szóba sem került ez. Még csak hasonló sem. Keserű a szám a feltett kérdésektől. Pletykáknak, fecsegésnek persze nem lehet útját állni, ezt mindannyian tudjuk. Mégis, jó lenne egyszer megtalálni a vétlen embert gondolkodás nélkül sárba rántó híresztelés eredőjét. A gonosz forrást. Ami tán nem is gonosz, csak ostoba. Dr. Egyed Erika szakmai féltékenységből eredteti a hírt. Mondja, történt már vele hasonló, a meghurcoltatásból akkor vétlenségének bizonyításával került ki. Jómagam — mert nem ismerem a rendelőintézet belső ügyeit, esetleges intrikáit — másra gyanakszom. A végeredményt tekintve mindegy. Ez is az is, orvtámadás. Védekezni nem lehet. Túlélni muszáj. ★ Megjegyzésünk: Lapzártánk után — nem hivatalos forrásból sikerült megtudnunk, hogy hasonló esetekben a rendőrség a gyógyszereket mindenkor rutinszerűen lefoglalja. Most is ez történt. Ügy tűnik, a csecsemő halálát az a tény okozta, hogy nem vitték időben orvoshoz, az édesanya próbálta Maripennel kezelni... K. Zs. Naszvadi József félti az államot meg az államiságot. Mondhatná neki bárki, hogy ne aggódjon, van az már ezeregynéhány éves, csak tud vigyázni magára... Meg azért vannak a szabályok, törvények, az egész — olyan, amilyen — államigazgatási mechanizmus, hogy garantálják az állam működését. Ha hitte is eddig Naszvadi József, most már kételkedik. És félti az államot, pedig van más féltenivalója is: a hozzá hasonlóan rokkant felesége, a két iskolás és a harmadik, még apró gyereke. Meg a körülbelül hetvenöt százalékos készültscgű háza. És saját békessége. hát a kamaszoknak nemigen van halálélményük, veszélyérzetük nem úgy működik, mint a tapasztalt felnőtteké. A mama ösztönei azonban jeleztek. Valamit érzett, odahagyta benti, kényelmes ülését, kirontott a peronra. Nem szólt egy szót sem, csak kapta a fiú karját, elpenderítette az ajtó közeléből, az ajtót pedig úgy bevágta, mint a huzat. Értettek is belőle az ifjak mindahányan. Csak álltak, pirulva, a kamasz a cigarettát is eltaposta, s szó sem esett már arról, ki a nagylány, ki a nagyfiú.
