Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
CSODÁK, LEGENDÁK, TÖRVÉNYEK MEGŐRIZTE NÉPÉT MAGYARNAK Igazi mivoltáról nem sokat tudunk. Korabeli faijegyzések nem léteznek. A későbbi visszaemlékezések középtermetűnek írják le Szent István királyt, akiben nagy lélek lakozott. Csodák, legendák és kemény törvények születése fűződik személyéhez. Egy középkori legenda — amelyet a Csodák könyvében olvashatunk — Géza fejedelem álmáról szól. Megjelent neki Isten angyala, aki tudatta vele, hogy fia születik. Földi korona várományosa lesz, ám mennyei koronát is kap. Feleségének, Saroltának úgyszintén volt álombéli látomása. Az az István mondott néki jövendőt, aki a legelső hívőként Jézusért mártíromságot szenvedett. Mindez akkoriban történt, amikor Nagy Károly hadjáratainak következtében kialakult a kora középkori Európa képe — véglegesnek látszó határokkal. Am ebbe nem tartozott bele Magyarország, Csehország, a mai NDK nagy része és Skandinávia. Nemcsak, hogy kívül rekedtek a kereszténységen, hanem ellenségként álltak szembe a keresztény Európával. Fosztogattak, rablóhadjáratokat vezettek. A tizedik század közepétől azonban gyors változás kezdődött. Tovább terjedt a kereszténység, amely a Németrómai Birodalommal szomszédos népeket is átfogta. Bekövetkezett az a változás, amelyet államalapításnak nevezünk. ■ Mi mindent foglal magában ez az egyetlen szó? — kérdezem dr. Engel Pál tör- ; ténészt, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi intézetének osztályvezetőjét. — iNemcsak hitbéli, hanem politikai változást is — válaszolja. — Magába foglalja a kereszténység felvételét, amely együttjárt a társadalom szervezésével. Ennek hátterét jelentette a keresztény egyház megszervezése. Mindezt azonban csak egy erős központi hatalom volt képes végrehajtani. Előbb ezt kellett megteremteni. Várakat emeltek, amelyekbe az uralkodók képviselői — nálunk ispánok — költöztek, akik között a király felosztotta az országot — területi fennhatóság szempontjából. Ezekhez természetesen hozzáépült az egyházi szervezet: az egyházmegyék a kolostorokkal. g Ml volt a szerepe, lénye- ge az államalapításnak? — Már a hunoknál is létezett a személyi függési rendszer. Voltak tehát urak, akiket szolgálni kellett, akik parancsoltak. Azonban mindig vándoroltak. A társadalmi szerkezetváltást a területi függés létrejötte hozta magával, hiszen az emberek már helyhez is kötődtek! Ez a lényege annak, amivel mindenütt az államszervezés megindult, s csak erre lehetett stabil államot kiépíteni. B Miként ment ez végbe? — Szinte minden államban nagyjából ugyanúgy. Valamelyik tekintélyes törzsfő került uralomra — hasonlóképpen véres harcok árán. És ez áitatábán nem egy nemzedék életműve, hanem kettőé. Nálunk Géza fejedelemé és Istváné, aki már majdnem egységes országot örökölt atyjától. B Hogyan Illeszkedett hazánk íiz európai környezetbe? — A törzsfők a szomszédos országokban is szinte majdnem egyszerre vették észre, hogy a korábbi életmód már nem folytatható tovább. A kereszténység átvétele nyújtott alkalmat arra, hogy a törzsfői dinasztia megszilárdítsa hatalmát. Ám ettől függetlenül, hittek is a kereszténység erejében. A keresztény vallás fölvétele együtt járt a római egyházhoz való kapcsolódással, amelynek egyik következménye az írásbeliség átvétele. Mindebben nagy szerepet játszottak a nyugati államokból behívott papok, lovagok. Tulajdonképpen az egész folyamat nem más, mint az Európába való illeszkedés. Si Volt-e valamilyen egyéni, csak hazánkra jellemző vonása az államiság; kialakulásának? — Magyarország egyedi utat járt be. Istvánnak sikerült megvalósítania legtökéletesebben az államszervezést. Nemcsak azért, mert koronához jutott, hanem — igen fontos! — Rómából, II. Szilveszter pápától kapta. Tehát nem a német-római császártól, mint a csehek vagy a lengyelek, akik ennek révén alárendeltjei lettek a német érsekeknek. A cseheknek például csak a XIV. században sikerült önálló érsekséget alapítaniuk. Igazán szuverén uralkodónak pedig csak az számított Európában. aki koronás, önálló király volt, és közvetlenül a pápának volt alárendelve. SS Milyen volt a magyar államiság fejlődése? — Forrhailag töretlen, amíg a királyság fennállt. Az, hogy ez a királyság időközben, — részben — török uralom alá került; részben elszakadt tőle Erdély; vagy hogy a hatalom a Habsburgok kézébe került, nem jelentette az államiság megszűnését. Szemben például Lengyelországgal. B Tartalmilag miként módosult az évszázadok során a magyar államiság? — Elképzelhetetlenül 6okat változott! Nemcsak olyan látványos fordulatokra gondolok, mint az alkotmányos monarchia megteremtése 1867- ben. Döntő változás történt az 144ü-es években, amikor új típusú királyság alakult ki: a rendi monarchia. Az uralkodónak meg kellett osztania hatalmát a főurakkal, a főpapokkal és a nemességgel. A törvényeket a királlyal együtt az országgyűlés hozta. De amíg addig Eljutottunk, sem volt már olyan az a királyság, mint Szent István korában. Hiszen városok alakultak ki, létrejött a nemesség. Szent István tulajdonképpen a kereteket teremtette meg a fejlődéshez. Nem igazán szerencsés tehát vele kapcsolatban államról beszélni. Ezen a fogalmon ma már valamilyen modernebb dolgot értünk, A célszerű, a bürokratikus szervezettséget, amelyhez az államapparátus is hozzátartozik. Ez azonban a kora középkorban még nem volt ! Az országot királyságnak, regnumnalc hívták. Valójában a XV. századtól alakult ki az a forma, amelyet már államnak nevezhetünk, ami már nem egyszerűen egy uralmi szervezet, hanem függetlenedik a királytól és a dinasztiától. Magyarországon ennek szimbóluma a Szent Korona. Ami az államiságot jelenti akkor is, ha nincs király — szögezi le dr. Engel Pál. István királyt halála után. 1083-ban nyilvánították szentté. Az egyháznak ehhez bizonyítania kellett mélységes vallásosságát, bölcsességét, különleges kiválóságát és életszentségét. A keresztény hagyomány ma Is ilyennek láttatja személyét. Valójában azonban kemény kezű, nagy szervező lehetett, aki az évszázadok múlásával egyre inkább jelképpé vált. Ehhez talán az is hozzájárult, amit Bálint Sándor 1913-ban kiadott Sacra Hungarica című könyvében így fogalmazott meg: ..Szent István örök nagysága éppen abban rejlik, hogy országát, népét a kereszténységben is meg tudta őrizni magyarnak”. Vennes Aranka IÎJ KENYÉR, ÚJ ORSZÁG Űj föld, új haza, új kenyér, új bor. Régi föld, óhaza, száraz kenyér, óbor. Szavak, fogalmak, most, augusztus 20-án. az új kenyér és István király ünnepén, mikor már tudjuk, hogy az aszály nagyrészt tönkretette az ország kukoricatermését és már tartják vissza a kenyérnek való magot, az „életet” — ahogy régen mondták —, mert kell az állatoknak is. Szőlőinket pedig megtámadta a zöld rothadás. Talán kevés volt a tavalyi, meg az azelőtti áldozat. Mert írva vagyon, mindenkinek az elejét, a zsengéjét, ami terem, áldozzátok az Istennek. Nem tudhatjuk és már sosem fogjuk megtudni, hogy termésáldozattal, véressel vagy vértelennel, mikor és milyen emberek kínálták meg kezdetben a fentvalókat és kívánták legelőször a maguk javára fordítani az ismeretlen erők működését. De biztos, hogy nagy hit kellett hozzá. Azóta lehet, hogy még nagyobb, mert az „eredmény” vajmi ritkán igazoljd az áldozathozót. EZen az égövön, a magyar nemzet lelkében, idegrendszerében augusztus 20-ára rögződött az új lisztből süthető új kenyér bemutatásának ünnepe. Ez még a pogány kor. Mikor gyermek voltam, a kenyér megszegése előtt keresztet írtunk késsel az aljára. Ez már-még a keresztény kor. Mert évtizedek óta nem látok ilyesmit. Az új kenyeret a családanya — aki lcelesztette, dagasztotta és sütette — szegte meg és osztotta szét szeletenként az asztalnál mifelénk. Űj kenyér, új ország. István király felajánlotta újsütetű országát Szűz Máriának, Boldogasszony Anyánknak. Mint kenyeret. A térképen látom, hogy jól megkelesztve felpúpozódott, felmagasodott ez a Kárpát-medence-ke- nyér. Fényes barna, repedezett héjhegyeit talán tejjel kente meg a pék. A Kárpátok bércei csillognak az égben. A kenyérország alja délnyugaton kissé kitüremkedik. Alakja itt nem szabályos. A korabeli Európa kemencéjében sülő országkenyerek közül ezen a helyen Itáliával összeért. Onnan jött Péter, a velencei dózse fia, István utódjának. Később szétválasztották a két kenyeret, azért a hegedés. Földvárakat, kővárakat, vörös sáncokat, országkapukat építettek a jó magyarok akkor. Es természetesen templomokat. Hagyományunk szerint István király körbejárta ezeket az istenházákat, megszemlélte mívűket, meg is tapogatta a falakat, hogy meggyőződjék róla, kellőképpen erösek-e. Jó gazda szeme és keze ellenőrzi az építkezést, a birtokot, hizlalja a jószágot. Íme a királyi gazdaszemlélet. Felénk még mindig így tartják. Határ járnak. Dörzsölge- tik a kalászt a két tenyerük között, kifújják a szemek közül a pelyvát és lassú ropogtatással megeszik a rozsot vagy a búzát. Vakargatják a röfögő disznó hátát, ciró- kálják lelógó tokáját. Az asszonyok pedig még a tyúkokhoz, kacsákhoz, libákhoz is beszélnek. Szaporodjatok és sokasodjatok. Es nézzétek meg az új jövevényeket. Gyerekkoromban még a harmadik padlásra is felmentünk kiscicát nézni, mert az anyjuk oda ellette őket. Még látom, hogyan támaszkodik-tápászkodik fel nyakló lábaira az imént született kiscsikó vagy kecs- kegida. S bizonyos idő elteltével, nehogy rávigyük a gonoszokat a gyengécskére, illett megnézni a legfrissebb unokatestvéreket ünneplőbe öltözve. Űj pár, új asszony, új gyerek. Es hol vay. már István király? Ki előtt e nemzet ezer esztendő alatt hányszor állt már ágrólszakadtan, sírván. De tarvágás után az erdő töröl mindig kihajt, lomboso- dik és újra rengeteg lesz. Benne vadgalamb fészkel, őz jár és kakukk szól. A hódító csizmája alá tapodott lélek felemelkedik, s a magyar ember, a honi polgár most felemelt fejjel megintelen szertenéz a hazában, meg még azon kívülről is iáetekint, aki elszakíttatott, aki szétszó- rattatott. Braila, Bukarest, Zágon, Hosszúmezö, Verecke, Aranyosmarót, Nagyszombat. Köpcsény, Szabadka, Zom- bor, Stockholm, München, Birmingham, Boston, San Diego, Cape Town, Sydney magyarjai a gyepűkkel már régen körül nem keríthető birodalomban méltósággal, a gazda ünnepi meghatottságával tekintsetek az óhazára. Vegyétek számba most már velünk együtt, mennyi maradt meg a földből, a magból, a tőből, a lélekből és a testből, a múltból és a jövőből. Űj vetés ideje nem késik a megszegett új kenyér után. A jól előkészített föld, s a nemzet új magra, új vetemé- nyekre, új termésre áhítozik. Legalább ezen a napon, mindig — még vagy ezer évig — járj körbe minket, tapogasd meg testeinket-lelkeinket, szemléld meg újra és újra országodat, István király! Horváth Lajos V
