Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-16 / 192. szám

1933. AUGUSZTUS 16.. CSÜTÖRTÖK ^ùtian 3 ü MONDTA Sötétlelkű naponta százával ka­pom a leveleket” állította Torgyán József, „... az a több százezer ember, aki szeret” fontosabb a számá­ra, .......mint az a néhány s ötétlelkű újságíró”, aki okvetetlenkedik. A Kisgaz­dapárt parlamenti frakció­jának vezetője a tőle meg­szokott magabiztossággal adott interjút a Magyaror­szágnak (90/32.), amelyből megtudhattuk, „mint a sze­münk fényére, úgy vigyá­zunk a koalícióra”. S érthe­tő ez, hiszen „ennek a kor­mánynak nincs alternatívá­ja”. Ki-ki persze különféle­ként értelmezheti a szeme fényét, azaz nem egyformán ügyel arra. Ki így, ki úgy. Torgyán doktor például, miközben, mint a szeme fé­nyére, úgy ügyel a koalíció­ra, ilyen furcsákat mond: „ ... nélkülünk ugyanis egyszerűen nincs kormány- koalíció. Bár azt sem taga­dom, hosszabb távon az a célunk, hogy fokozatosan mi, kisgazdák vegyük át a három párt közül a vezető szerepet.” Rémlik valami botrányos körlevél, melyet a párt pro­minense adott ki holmi tel­jes hatalomátvételhez szük­séges kisgazdaérzelmű rendőr- és honvédtisztek ki­nevelése érdekében, de mert hatalmas lendülettel cáfol­ta a párt vezetése az ilyen szándékot, s a körlevelet szerencsétlen megfogalma­zásnak minősítette, meg­nyugodtunk. De megnyu- godhatunk-e, ha a parla­menti frakció vezetője, s amúgy is a párt frontembe­re, ilyeneket mond? Na persze, azért az vala­mi, hogy nem ripsz-ropsz, hanem „fokozatosan” kí­vánják „ a vezető szerepet” átvenni a kisgazdák, s csak „a három párt közül” nem okvetlenül az országban és mindenki előtt. Ám így is kérdéses, mennyit ér, mennyire szilárd az a koa­líció, amelyben az egyik (a vezető erő) tudja, a másik (a kisgazdák) az ő helyére tör?! S még inkább kérdé­ses, ehhez a törekvéshez mit szólnak a választók, akik az MDF-nek adták a vezető szerepet és nem a Kisgazdapártnak. Avagy vegyük úgy, ez már nem a választók ügye? Hanem ak­kor kié? Néhány emberé? Na persze, ezt csak a sötét lelkünk kérdezteti... KLIENS HÁZÜGY UTÁN TELEKÜGY IS? A hosszú kezű Borbély mm metúm- " Állítani szerettem volna, nem kérdezni. Borbély Sán­dor volt munkásőrpavancsnok telekügylctéről hónapok óta próbálok tájékozódni. Számtalan emberrel beszélget­tem, olyat azonban egyet sem találtam, aki nevét is mer­te volna adni nyilatkozatához. Állítani szerettem volna, tanúkat pontosan idézve, de most, hogy Borbély Sán­dor és társai alaposan gyanúsíthatok hűtlen kezelés és csalás elkövetésével „lakásügyietek” kapcsán, kénytelen vagyok kérdezni a Pest megyei telekügy részleteire. Tehát a kérdések Borbély Sándor szigetszentmártoni, a strandtól északra lévő telkére vonatkoznak. Igaz-e, hogy már a telek kiutalása során mani­puláltak azzal, hogy a mellet­te lévő tűzoltóutat is kisajátí­tották? Igaz-e, hogy még így is kicsinek találták földjüket, s kiebrudalták az ott régeb­ben telektulajdonos szomszéd­jukat, Schubert Józsefet, s az ő földjét is bekebelezték? Igaz-e, hogy a szigetcsépi Le­nin Tsz elnöke, dr. Németh Lukács vállalta a termelőszö­vetkezet építési részlegének nevében Borbély Sándor hét­végi vityillójának felépítését? Igaz-e, hogy ez a kis vityilló védett területen lévő, szaunás, gázfűtéses bungalócska? Igaz- e, hogy e kis lakra a tsz-el- nök utasítására csak hatszáz­ezer forintos költségvetést produkálhatott az illetékes részleg vezetője? Igaz-e, hogy Németh Lukács elnök ezt is sokallotta, s utasította beosz­tottját, hogy Borbély elvtárs házikójáért nem fizethet töb­bet, mint négyszázezer forin­tot? Igaz-e hogy az elkészült számla végül is csak kétszáz­hatvanezer forintról szólt, amelyet a tsz-elnök és a fő­könyvelő jóvá is hagyott, s Borbély Sándorné is aláírt? Igaz-e, hogy Borbély Sándor­né az aláírás után kijelentet­te, hogy nincs pénzelsigáz-ej hogy ezután a tsz-elnök utasí­totta beosztottját, hogy akkor csak kilencvenkétezer forint­ról szóljon az építés számlá­ja (merthogy ennyi volt csak otthon a Borbély házaspár­nak)? S igaz-e, hogy Borbély- né végül is nem fizetett a munkáért semmit, hiszen csak a tsz-től „szerzett” anyagok ke­rültek ennyibe, s a telkeken lévő ősfák kiirtása is sokkal többe került volna? És vajon működött-e szívességtevés vi­szonossági alapon is? A tsz-el- nököt, dr. Németh Lukácsot a rendelkezésre álló bizonyíté­kok alapján 1987. október 30- án a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság gazdasági rendészete gyanúsítottként kihallgatási őrizetbe vette, majd előzetes letartóztatásba helyezte. Né­meth Lukács ez ellen panaszt jelentett be, amelyet a Fővá­rosi Főügyészség mint alapta­lant, egyöntetűen elutasított. Igaz-e, hogy Németh Lukács fogdájában azt hangoztatta: „amint Pest megyéhez kerül az ügyem, szabadlábra kerü­lök”? Az ügyben nyomozást vé­gezni valóban Pest megye ha­táskörébe tartozott. 1987. no­vember 13-án szállították Né­meth Lukácsot a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság fogdá­jába. Igaz-e, hogy a Pest Me­gyei Főügyészség azonnali szabadlábra helyezést rendelt el? Igaz-e, hogy a vizsgálati osztály akkori vezetője utasí­tást kapott a nyomozás mi­előbbi befejezésére, s arra, hogy mellőzze más bűncselek­mények felderítését, holott már rendelkezésre álltak az ismert tények? Vajon véletlen volt ez a sza­badlábra helyezés? Vajon vé­letlenül mondta a tsz vezető­ségi ülésén a Pest Megyei Ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak képviselője, hogy: „Saj­nos az elnök nagy hibát kö­vetett el, csak akkor tudunk segíteni neki, ha ügye átkerül a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányságra”? Vajon ki segíthe­tett? És hogyan? Kinek lehe­tett akkora hatalma, hogy nyomást gyakoroljon az igaz­ságszolgáltatókra ? S vajon működnek-e még ezek a kapcsolatok — ha van­nak? Igaz-e, hogy a fent em­lített tanácsi osztály képvise­lője ma a megye egyik legfon­tosabb intézményét vezeti? Igaz-e, hogy dr. Németh Lu­kács jogerős ítélete immár semmis az amnesztiarendelet nyomán? Igaz-e, hogy ez azért lehetséges, mert a Pest Me­gyei Cégbíróság nem intézke­dett elég gyorsan a törvény betartatása végett, nevezete­sen azért, hogy a büntetett tsz-elnököt felfüggesszék állá­sából? Igaz-e, hogy mindez a megyei főügyészség sürgetése ellenében történhetett meg? Igaz-e, hogy az amnesztiát ki­várt tsz-elnök kft.-vé szervezi a termelőszövetkezet két fő ágazatát, s a tehenészeti kft. vezetője az egyik fia, míg a barmofitenyésztő kft. vezetője a másik fia lesz? Vajon van-t mindezen fejleményekben Bor­bély Sándornak valami érde­me? S vajon miért -nem meri egyik nyilatkozó sem a ne­vét adni a fentiekhez? Vajon miért figyelmeztették e sorok íróját: vigyázzon, mert Bor­bély Sándor keze ^mindenhová elér, aki kikezd vele, az onnan kapja vissza, ahonnan nem is várja? Vajon élnek-e még a megyében fiatal kora óta számtalan vezetői funkciót el­látó volt munkásőrparancs- nok kapcsolatai? De a fentiek csupán kérdések. Lehet, feltevéseink minden alapot nélkülöznek, s cáfolhatók. Az érinteftek véleményét tehát várjuk, s közreadjuk. Tóth Béla Endre Elismerés a törzsgárdának Szűkebbre a nadrágszíjat Vélhetően nemcsak a káni­kula az oka, hanem a nyári szabadságolás is: vakációs volt a Pest Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának tegnapi ülése, éppen hogy szavazóké­pes volt a testület. Még a na­pirendi témák megvitatása előtt az ülést vezető Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke számolt be a két ülés közötti eseményekről és dr. Petrik János elemezte a nép­szavazással kapcsolatos taná­csi munkát, ismertette a helyi önkormányzati választások előkészületeit. Ez utóbbiakkal volt kapcso­latos az első napirendi téma is: Balogh László a végrehaj­tó bizottság hozzájárulását kérte a hatáskörében már meg­hozott döntéshez: a megyei szervezési és jogi osztálynak a választásokkal megnöveked­tek feladatai, ezért engedé­lyezte két telefaxkészülék be­szerzését. Talán mondanunk sem kell: a végrehajtó bizott­ság vita nélkül, kérdés nélkül hagyta jóvá erre a 260 ezer forintos pótelőirányzatot. Nem így történt viszont a második témával: Gogolák Balázs költségvetési csoport- vezető fűzött szóbeli kiegészí­tést a Pest Megyei Tanács ez évi gazdálkodási tervének el­ső félévi teljesüléséről szóló beszámolóhoz, s kérdések so­rát kapta. Mint a csoportvezető elmon­dotta; mind a kiadások, mind a bevételek tekintetében ked­vező, mondhatni időarányos a teljesítés. A kérdésekből, s az azokra adott válaszokból derült ki: a helyi tanácsok ve­zetőinek félelme, hogy a mű­ködési feltételek fedezetéül szolgáló összegek az infláció miatt szűkösnek bizonyulhat­nak, nem alaptalan, bizony néhol, ahol az év eddigi idő­szakában nem túl spórolósan gazdálkodtak, szűkebbre kell majd húzni a nadrágszíjat, ha ki akarnak jönni az év végéig tervezett summából. Az elfogadott határozat sze­rint a továbbiakban is elsőd­leges feladat a lakossági ellá­tást. alapellátást nyújtó intéz­mények zökkenőmentes mű­ködtetése. Az egyebek között a testü­let pótelőirányzatokat foga­dott el a megyei tűzoltó-pa­rancsnokságnál dolgozók gyer­mekei üdültetésének, valamint a megyénkbe érkező holland gyermek- és ifjúságvédelmi delegáció fogadási költségei­nek részbeni fedezetére, s csa­ládsegítő központok, valamint az értelmi fogyatékosok nap­közi otthonának támogatására. Határozott a végrehajtó bi­zottság a Pest Megyei Tanács közművelődési díjainak oda­ítéléséről, hozzájárult a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat gazdasági társulássá alakulásához, s elfogadta Pócsmegyer üdülőhelyi hatá­rának módosítását, végezetül személyi és fegyelmi ügyek­ben döntött. ★ Ugyancsak tegnap délután 2 órakor a 10, 20, 30, 40 éves ta­nácsi törzsgárdát köszöntötték a megyeháza dísztermében. Az ünnepség részvevői előtt Valkai György, a megyei ta­nács elnökhelyettese emléke­zett meg államiságunkról, I. István királyról, s az alkot­mányos jogrendről, amelynek szolgálatában töltötték életük nem csekély részét, a most el­ismerést kapók. Balogh Lászlótól, a Pest Me­gyei Tanács elnökétől a hely­színen 26 tanácsi tisztségvise­lő, valamint 22 megyei tanácsi apparátusi és gazdasági ellátó szervezeti dolgozó vehette át a törzsgárdaoklevelet, a helyi tanácsoknál még 180-an kap­nak e napokban hasonló elis­merést. A háborúkból nem hiányozhatunk A logika vakvágányain Arany János városának egyik politikai szervezete úgy v.élte dicsőségre segíteni a de­mokráciát, hogy kinyilatkoz­tatta: a polgármesterválasztás­ra „o demokrácia erőinek csakis egyetlen jelöltje lehet.” Vagyis: bármilyen más jelölt, bárkik más jelölök nem lehet­nek a demokrácia erői, tárna­yÿric" ;* ' ■'SH- V.'". Xsibvásárváros Büszkélkedhet a magyar; im­már nemcsak a Duna gyön­gye, fürdőváros, gazdasági, po­litikai. kulturális centrum Bu­dapest, hanemr zsibvásárváros is. Legalábbis ez derül ki a centrumban, a Corvinnál hét­köznap délelőtt készült képek­ből. ír Mert ugye a kánikulában nemcsak a pavilonok nyílnak ki, hanem a Rókus Kórház ab­lakai is, így pezsdítő vásári zaj serkenti a gyógyulást. Vagy ha nem, hát csukják be. A pa­vilont? Vagy az ablakot? Ítél­je meg az olvasó ... Nyári vásárt hirdet az áru­ház, de immár nem konkuren­cia nélkül. Könyvet, videó- és magnókazettát a magáneladók­nál olcsóbban kapni, s a porté­káért elég elviselni a kinti hő­séget. Lapzártáig nem értesül­tünk róla mit szólnak ehhez a benti hőségben ... Az azonban látható: az ut­cai árusok engedélyét a tűző naptól fejfedővel védett rend­őrök, ha nem is túl lelkesen, de elkérik, megnézik, s ha más árut is lelnek az asztalon mint amire az engedély szól, figyelmeztetik az illetőt. El­végre egy zsibvásárvárosban mégsem dukál a nehéz mun­kával kereskedőkkel szembeni túlzott szigor ... (Vimola Károly felvételei) máiiMiM szai. S ha nem, akkor vajon indokolatlan a következtetés, akár ellenségei is lehetnek a demokráciának? Logikus. Lo­gikus? Fizetni a koncért A Parlamentben nagy vi­hart kavart igazságos háború (a Szovjetunió, mert a kommu­nizmus ellen) kijelentője, Kért Kálmán, figyelemre méltó ma­gyarázatot adott szavaira a Sza: .n fogjuk című rádiómű­sor augusztus 4-i adásában. Azt mondotta az idős katona, de nagyon ifjú politikus, „... azért léptünk háborúba, hogy megháláljuk, amit a né­metektől kaptunk.” Logikus: a koncért fizetni kell. Ha úgy hozza a dolgok menete, akkor a háborúban való részvétellel. S ha ez a részvétel egyben „a” kommunizmus elleni harc, ak­kor az igazságos. Logika: az indítékoktól függetlenül min­den harc igazságos, ha annak kellő ideológiai töltet adható, adott esetben az, hogy a kom­munizmus ellen viselik, de más adott esetben lehet ez az ideológiai töltet más is. Félelmetes? Az. Vajon nem logikus következ­ménye annak a primitív szovjetellenesságnek, amely ma és a mai szovjet vezetésen kér számon harmincnégy, negyven, negyvenöt esztendeje történteket? Vajon nem logikus következménye-e a Kéri Kál­mán-féle vélemény annak a szerencsétlen megemlékezés- sorozatnak, mely Trianon sú­lyos igazságtalanságaira kíván­ta a világot figyelmeztetni, ám a határokon túl jobb esetben értetlenséget, rosszabb esetben riadalmat keltett... ? Más területre átlépve. Vajon nem logikus következménye-e az államigazgatás szétesése a folytonos riogatásnak? A gaz­daság bénultsága a felemás in­tézkedéseknek? A mezőgazda- sági válsághelyzet elmélyülése annak a bizonyos 1947-es ál­lapot emlegetésének? Vajon nem logikus következménye-e a kultúra különböző területei­nek zendülése a minősíthetet­len stílusú személycseréknek? A tanulóidejének keserves sza­kaszában levő hatalom feltű­nően gyakran fut rá a logika vakvágányaira. Feltételezhe­tően azért, mert ez a hatalom túlságosan kötődik ahhoz a pártszövetséghez, amelynek alapján létrejöhetett, ám amely pártszövetség belső el­lentmondásai, programkülönb­ségei, haladási irányokban ki­nyilatkoztatott eltérő elsőbb­ségei sorozatosan termelik ki nemcsak a kapkodást, a rög­tönzést, hanem azokat a kompromisszumokat is, ame­lyek elsőként éppen az Antall- kormányra ütnek vissza. Tudatlan hívők Mintha ma írták volna, ho­lott három és fél évszázad tá­volából idézzük fel Descartes szavait. Értekezés a módszer­ről című könyvének harmadik részében ez olvasható: „ ... csak úgy tudhatom meg az emberek igazi nézeteit, ha inkább arra figyelek, amit tesznek, mint arra, amit be­szélnek. Nemcsak azért, mert erkölcseink romlottsága miatt kevés ember van, aki mindent meg akar mondani, amit hisz, hanem azért is, mert sokan maguk sem tudják, mit hisz­nek.” Az idő ilyen távolából meny­nyire furcsa, már-már feszé- lyeztetően kínos egy ennyire pontos látlelet, helyzetkép! Mert hiszen Descartes szavai tökéletesen ráillenek mindar­ra, ami például eddig történt a földtulajdon kérdéskörében, s ennek a kérdéskörnek a logikai továbbvezetésében a tulajdo­nok más részeire, a „mindent vissza” beláthatatlan távolságú és következményű logikai vak­vágányának létrehozására. A logika vakvágánya az is — bármennyire is igyekezett szabadságra menni a Parla­ment —, hogy nincsen költség- vetési törvény, de van önkor­mányzati! Ma sincs és a vá­lasztás (szept. 3.) pillanatában sem lesz ember Magyarorszá­gon, aki felelősséggel meg­mondhatja, miből gazdálkod­nak majd az önkormányza­tok .. .1 Akkor pedig mire szól a megbízatásuk? Logikus: rá­kényszerülnek arra az útra, amelyen a tanácsok jártak. Vállalták a nem ismertet, azt, amit mindig csak később dön­tött el a központi hatalom, a költségvetési osztozkodás­kor ... S mert a megyének er­ről keserves tapasztalatai van­nak, mert itt emberek százez­reit ítélte szinte gyarmati lét­re az a központi hatalom, amely sokkal inkább honorál­ta a szűk hatalmi eliten belüli kapcsolatokat, mintsem a va­lóság tényeit, talán nem alap­talan az aggodalom: ott foly­tatódnak a dolgok, ahol abba­maradtak. A vállaljátok és majd mi megmondjuk később, mit vállaltatok helyzetnél. Aminél siralmasabb és megalá- zóbb helyzet nem lehet azok számára, akik tényleg a lakos­ság képviseletére vállalkoznak. Elmaradt csoda Úgy látszik, hogy a hata­lomváltás ellenére, vagy azzal együtt, nekünk minden hála- „háborúban” ott kell lennünk. S ezek a helyi háborúk ott zaj­lanak a nagyköveti megbízá­sok elbírálásnak álobjektív terepén éppúgy, mint a tömeg­tájékoztatás (le)kezelésében. a külföldi tőke édesgetésében és bürokratikus, bizalmatlan mi­nősítésében ... a csúfosan megbukott, mégis feltámaszta­ni kívánt vagyonelszámoltatás­ban, az antiszemitizmus felerő­södésében ... Csodát várt a magyar társa­dalom és ez a csoda nem kö- vetkez(het)ett be. A kormány úgy érzi: szidják, nem kap kí­méletet. A kormány fennmara­dásának egyetlen lehetősége éppen a folyamatos bírálat, a logikai vakvágányokhoz kitett jelzők: erre ne, mert nem jutni sehová. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom