Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

2 1990. JŰLIUS 14., SZOMB \T HÉT VÉGIVILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS] Jó esély az új starthoz Gorbacsov kongresszusi sikereinek hatását elemzik A „hetek" feltételei várakozási taktikát tükröznek? A nicaraguai kormány súlyos teherpróhán jutott át Általános PILLANATKÉP Ahogy közeledett az SZKP 28. kongresszusának július elejei dátuma, mind több nyu­gati kommentátor fejtette ki kétségeit, hogy Mihail Gorba­csov túléli-e mint főtitkár a szovjet kommunisták legfőbb testületének tanácskozását az elkövetkező ötesztendős pe­riódusra. A világlapok moszk­vai tudósítói arról cikkeztek, hogy a kongresszusi küldöttek zöme a konzervatív párt­munkásokból kerül ki, s így eleve ellenfele a peresztroj­kának. A merészebb hírma­gyarázók már azt is megkér­dőjelezték, hogy Gorbacsov, miután bizonyosan elveszti a főtitkári tisztséget, meddig maradhat meg ■ államelnöki funkciójában, s nem várha­tó-e, hogy a dogmatikus „el­lengőz’’ lemondásra kénysze­ríti a legfőbb állami funkció­ból is? Az ilyen „előretekinté­seket” megerősíteni látszot­tak azok a szondázások, ame­lyeket maguk a peresztrojka iránt elkötelezett pártvezetők kezdeményeztek a kongresszus előestéjén, hogy nem kell-e a kialakult helyzet láttán e rendkívül fontos párttanács­kozást szeptemberre elhalasz­tani? Az átalakítás hívei azonban vállalták a kockázatot, mivel amúgy is késésben vannak, hiszen a brezsnyevi pangás éveiben értékes időt vesztet­tek. Nincs más kiút, mint a gazdaságban a radikális re­formok és a politikában a de­mokratizálás — hirdették, s bátran vállalták a várható konzervatív támadásokat, hi­szen gazdag érvanyagtáruk volt ezek visszaverésére. A kongresszus első időszakát valóban a dogmatikus erők felsorakozása jellemezte, s Gorbacsovnak fejére olvasták a „kelet-európai országok el­vesztését” csakúgy, mint hogy állítólag „külpolitikai enged­ményeinek sorával” veszé­lyezteti a Szovjetunió bizton­ságát. Az élelmiszerüzletek üres polcai és a nemzetiségi viszályokban életüket vesztett állampolgárok éppúgy szere­peltek a „negatív oldalon”, mint a glasznoszty állítólagos „saját haszonra való manipu­lálása”. A KENYÉRTÖRÉS HASZNA A főtitkár és hívei a jelek szerint hagyták, hogy e túl­nyomóan „apparatcsikokből”, azaz pártmunkásokból össze­tevődő kongresszuson, az át­alakítás ellenfelei kifejthessék legszélsőségesebb nézeteiket. S miután immár a kenyértö­rés nyilvánvalóan nem volt elkerülhető, minden vádasko­dásra mérsékelt és józan hangnemben logikus válaszo­kat adtak. Nagy szerepe volt ebben Mihail Gorbacsovnak, aki kiváló néptribuni és tak- tikusi tulajdonságokról tett ismét tanúbizonyságot. Mi­után a dogmatikusok elpufog- tatták puskaporukat, a főtit­kár átvette a tanácskozás irá­nyítását. Mind felszólalásai­ban, mint közbeszólásaiban meggyőző érvek szerepeltek, s a tanácskozás úgy alakult ezek után, ahogy a peresztroj­ka hívei forgatókönyveikben elképzelték. Miben összegezhetők Gor­bacsov sikerei? Mindenekelőtt abban, hogy sikerült megsza­badulnia attól a lidércnyomás­tól, hogy a központi bizottság az elkövetkező öt esztendőben bármikor puccsszerűen levált­hatja funkciójából. A szerve­zeti szabályzatnak azzal a mó­dosításával, hogy a főtitkárt és helyettesét ezután mindig a kongresszus választhatja meg, gátat szabott színfalak mö­götti mesterkedéseknek. To­vábbi előnyre tett szert azzal, hogy elérte; Ivaskót választot­ták meg a párt „második em­berének”, vagyis azt a poli­tikust, aki mérsékelt konzer­vatív létére hitet tett az átala­kítás politikája mellett. A fő­titkárhelyettes megválasztása más eredménnyel is járt; a 69 esztendős higacsov — aki a dogmatikusok vezéralakjaként nemegyszer tört a hatalom csúcsai felé az elmúlt öt esz­tendőben — megsemmisítő ve­reséget szenvedett. Ivasko ugyanis vele szemben a sza­vazatok több mint nyolcvan százalékát szerezhette meg. Gorbacsov további sikerének számít, hogy olyan politikai bizottságot és központi bizott­ságot tudhat az elkövetkező öt esztendőre a párt élén, amely az átalakítás elkötelezett híve. * I I A KÉRDŐJELEK IS I MEGMARADTAK A dolgok azonban koránt­sem ilyen egyértelműek. Igaz, a peresztrojka hívei lehetősé­get kaptak arra, hogy „új star­tot” indítsanak az SZKP ve­zető szerveiben való biztos többségük birtokában a de­mokratizálás széles körű ki­bontakoztatása és a piacgaz­daság megteremtése felé. De tény az is, hogy Gorbacsov nem véletlenül fogadtatta el a kongresszussal az SZKP mo­nopolhelyzetének megszünte­tését célzó határozatot. A szovjet vezető ugyanis realis­ta, s jól tudja, hogy az elkö­vetkező öt évben a parlamen­tarizmus. szervein . keresztül, mint államelnöknek kell első­sorban a győzelmet elérnie. Moszkvából nemcsak Jelcin kilépéséről érkeznek hírek, vagy a demokratikus plat­form elnevezésű radikális re­formszárny egy csoportjának kiválásáról — amely azt ál­lítja, hogy a párttagság 40 százaléka áll mögötte —, ha­nem az egyszerű kiábrándult tagok tömeges távozásáról is. Lehetséges — vetik fel egyes kommentátorok —, hogy a XXVIII. kongresszus az SZKP utolsó ilyen legfelsőbb fóruma volt, s a párt szétesik külön­böző utódpártokra? Ugyanúgy a hírmagyarázók nem véletlenül teszik állan­dóan patikamérlegre a hadse­reg különböző vezetőinek megnyilatkozásait. A párttal ellentétben a fegyveres erők egysége és érdekazonossága szilárd, és „sötét lónak” szá­mít nem egy tábornok, kato­nai körzetirányító parancsnok. További probléma, hogy a nemzetiségi villongások és el­szakadási törekvések ezután sem csökkennek. Moldávia és Grúzia kommunista pártjának vezetői máris bejelentették, hogy függetlenítik magukat az SZKP-tól, ha csak a központi szervek nem biztosítanak szá­mukra teljes önállóságot a he­lyi ügyek vitelében. S éppen a kongresszus idején történt, hogy Karabahban három halá­los áldozata és sok sebesültje volt egy terrortámadásnak. Állandóan ható tényező a pe­resztrojka ellen a súlyos köz­ellátási helyzet. Az üres pol­cok az üzletekben széles körű elégedetlenséget keltenek. Ép­pen ezért a bányászok, akik egynapos figyelmeztető sztráj­kot tartottak a kongresszus idején, akciójuk megismétlését helyezték kilátásba. Követelé- -seik között nemcsak a bányák elhanyagoltságának felszámo­lása és munkabéremelés sze­repel, hanem a kormány le­mondása is. CSAK TECHNIKAI TÁMOGATÁS Érthető, hogy ebben a kri­tikus helyzetben Gorbacsov támogatásért fordult a hét iparilag legfejlettebb tőkés ország houstoni csúcstanács­kozásához. Ez a segélykérelem azonban nem változtatta meg az Egyesült Államok állás­pontját. Bush elnök nemegy­szer kifejtette, hogy amíg nincsenek meg a piacgazda­ságra való törekvés egyértel­mű jelei a Szovjetunióban, Washington nem járul hozzá a Franciaország és az NSZK által szorgalmazott mintegy 15-20 milliárd dolláros, Moszk­vának nyújtandó közös hitel- programhoz. Anglia szintén egyetért az amerikai álláspont­tal, s hasonló Japán vélemé­nye is. Tokió a gazdaságiak­hoz politikai feltételet is fű­zött. A második világháború­ban szovjet birtokba került északi szigetek visszaadását szabták meg Tokióban előfel­tételül. Ami az Egyesült Álla­mokat illeti, azt hangsúlyozza, hogy nem kívánja feneketlen zsákba önteni a dollármilliár- dokat. Másrészt a katonai ki­adások radikális csökkentéséi követeli a szovjet vezetéstől, és azt, hogy hagyja abba „kliensének”, Kubának évi öt- milliárd dollárt felemésztő tá­mogatását. A hetek végül is csupán kö­zös technikai támogatásban egyeztek meg, s abban, hogy a Nemzetközi Valutaalap fel­méri a szovjet gazdaság hely­zetét pénzügyi szakértők hely­színre küldésével. Egyes nyu­gati kommentárok szerint a szovjet belpolitikai helyzet bi­zonytalansága szülte ezt a ha­logató határozatot. Kommen­tátorok megjegyzik viszont, hogy a kontinentális, azaz a nyugat-európai szárazföldön fekvő államok — NSZK és Franciaország — hagyomá­nyosan jöbban érdékeltek a szovjet piacban, mint a föld­rajzilag távolabb fekvő part­nerek. Bonn és Párizs máris több vegyes vállalatban érde­kelt a szovjet féllel. Ami Ang­liát illeti, a Brit Nemzetközös­ségen belül bőséges lehetősé­gek vannak a befektetésekre — állapítják meg a helyzet is­merői. LEBONTOTTÁK A MA- | NAGUAI TORLASZOKAT! Ügy indult minden, mint egyszerű bérkövetelő munka­beszüntetés. A Chamorro-kor- mányzat, amely néhány hó­napja van hatalmon Nicara­guában, igyekezett is elkerül­ni a kenyértörést a szakszer­vezetekkel, amelyek még ma is sandinista irányítás alatt vannak. Ezért beleegyezett, hogy 47 százalékkal emeljék a 700 ezer dolgozó munkabérét. Kitűnt azonban, hogy mindez nem elégíti ki az akció szerve­zőit. Azt követelték, hogy a kormány vonja vissza nadrág­szíj-megszorító gazdasági programját, amely drákói in­tézkedéseket tartalmaz az or­szág egyensúlyának helyreállí­tására. Erre viszont Chamorro elnök asszony nem volt hajlandó, s kirobbant a politikai sztrájk, Managua utcáin torlaszokat emeltek, s a sztrájkolok kor­mányépületeket szálltak meg. Ortega, volt elnök hiába pró­bált közvetíteni az ügyben. A sandinisták szélsőséges ele­meire csakúgy, mint az újra fegyvert ragadott kontrák egyes csoportjaira eleinte nem volt hatással semmiféle józan szó. A hadsereg egyes pa­rancsnokai is haboztak, ami­kor a kormány a rend helyre- állítására szólította fel őket. Hat halottja és mintegy száz sebesültje lett végül is a lö­völdözésnek. Vagyis ismét vérnek kellett folynia, hogy a józan ész fe­lülkerekedjen, s kompromisz- szumos megoldás jöjjön létre A béremelést a dolgozók meg­kapták, s olyan garanciákkal tetézte meg ezeket a kormány, hogy nem veszik el senkitől sem a földet, amelyet a sandi­nista reform juttatott neki. Ezek után az utcai torlaszo­kat lebontották, s további tár­gyalások kezdődtek a gazda­sági stabilitásról. Arkus István Magyarellenes gyűlés Marosvásárhelyen Virággal, nem fejszével helyeztek az épület ablakaira és a bejárathoz, a falakra pe­dig a letartóztatott diákok ké­peit tették. Ezzel egy időben Marosvásár­helyen a Vatra Romaneasca magyarellenes gyűlést rende­zett. A nacionalista szervezet, amely az elmúlt napokban Bu­karestben és több erdélyi vá­rosban hasonló megmozduláso­kat szervezett, ismét azt han­Pénteken este Bukarest bel­városában több ezer egyetemi hallgató és diák vonult fel tün­tető menetben, követelve a le­tartóztatásban levő Marian Munteanunak, az egyetemi diákliga elnökének és többi társának szabadon bocsátását. Az egyetemi diákvezérek ál­tal meghirdetett tüntető fel­vonulás az első nagyszabású tiltakozó menet volt a júniusi véres események óta. A diá­kok fehér ingben és blúzban vonultak ki, ami a fogva tartot­tak ártatlanságát jelképezte. Minden tüntető kezében egy szál virág volt. Transzparen­seiken hirdették: „Szabadságot Munteanunak!, Nem megren­dezett vert akarunk, hanem szabadságot az ártatlanoknak!, Mi virággal és nem fejszékkel jöttünk!” A diákok a kormánynak és az igazságügy-miniszternek til­takozó jegyzékeket adtak át. Ebben kifejezésre juttatták: Marian Munteanut és más ár­tatlan személyeket önkényes módon tartanak fogva, és ezzel nyilvánvalóan megsértik az emberi jogokat, azokat a nem­zetközi megállapodásokat, amelyekhez Románia is csat­lakozott. A békés felvonulást a rend­őrség nem akadályozta. Az igazságügyi minisztérium épü­leténél a tüntetők virágokat goztatta: a kormányzat túlzott engedményeket tesz a magyar kisebbségnek, s emiatt követel­ték a korábbi kormányrende­letek visszavonását. Tiltakoz­nak az ellen, hogy magyar lí­ceumokat létesítsenek, s ezen­kívül követelték a kormány­tól, hogy a jövőben csak ro­mán nyelven lehessen felvéte­lizni egyetemekre és főisko­lákra. Befejeződött az SZKP kongresszusa Az SZKP Központi Bizottsá­ga és a Központi Ellenőrző Bi­zottság tagjainak ippgválasz- tását követően, Mihail Gor­bacsov rövid zárszavával pén­teken késő este befejezte mun­káját az SZKP XXVIII. kong­resszusa. A kongresszus befejezését követően, péntek este Moszk­vában összeült a párt új ösz- szetételű központi bizottsága, hogy megválassza vezető szer­veit, a politikai bizottságot és a titkárság tagjait. ★ Moszkva és Leningrád nem­rég újjáválasztott radikális polgármesterei is követik Bo­Túsz volt a csehszlovák diplomata A kubai menekültek szabadsága A prágai külügyminisztérium pénteken kérte a kubai kor­mányt: tegye lehetővé, hogy szabadon távozhasson a sziget- országból az a tizennégy ku­bai állampolgár, aki Csehszlo­vákia havannai nagykövetsé­gén kért menedéket. Abból a célból, hogy az üze­netet eljuttassák Havannába, a csehszlovák külügyminisztéri­umba kérették pénteken Kuba prágai nagykövetét. Lubos Dobrovslcy külügyminiszter­VSZ-tunácskozás Prága közelében A Varsói Szerződés átalakí­tásának kidolgozásával megbí­zott, kormánymeghatalmazot­takból álló ideiglenes bizottság július 15—17-ikén, Prága kö­zelében tartja első tanácsko­zását — közölte pénteken a csehszlovák hírügynökség. A tagországok képviselőiből álló ideiglenes bizottság létre­hozásáról a VSZ politikai ta­nácskozó testületének moszk­vai ülésén született döntés. helyettes kijelentette, hogy a menekültek elbocsátása mind­két ország érdekében állna. A találkozóról kiadott közlemény megerősíti, hogy a csehszlovák kormány nem hajlandó kiszol­gáltatni a kubai hatóságoknak a menedékkérőket. Dobrovsky a nap folyamán fogadta a nyugatnémet nagykövetet, 'az olasz és- a szovjet ’ideiglenes ügyvivőt is és felkérte kor­mányukat: vállaljanak közve­títést a mpnekültügy meg­nyugtató lezárása érdekében. A ’ csehszlovák külügymi­nisztérium pénteken közölte: csütörtökön öt kubai állampol­gár erőszakkal behatolt a ha­vannai csehszlovák ideiglenes ügyvivő lakásába és több órán át túszként fogva tartotta a diplomatát. Arra akarták rá-, venni, hogy szállíttassa őket a nagykövetségre, ahol majd politikai menedékjogot kérnek. Az ügyvivő ezt megtagadta. Többórai fogsága után — mint azt a külügyminisztériumi nyilatkozat megfogalmazta — „fondorlattal sikerült kiszaba­dulnia túsztartói kezei közül”. Az öt kubai ezután távozott. Nincs szovjet vegyi fegyver az NDK-ban Sajnálatos hírlapi kacsa ország határain kívül. Utalt arra is, hogy Moszkva koráb­ban már több ízben ajánlott ellenőrzési lehetőséget az Egye­sült Államok, illetve az NSZK szakértőinek kelet-németor­szági támaszpontjain. A Szovjetunió kész arra, hogy meghívja a két Német­ország képviselőjét az NDK területén lévő bármelyik szov­jet raktárba, hogy meggyőződ­jenek arról: a szovjet hadse­reg nem tárol ott vegyi fegy­vereket — jelentette be pén­teki moszkvai sajtóértekezle­tén Jurij Gremitszkih, a szov­jet külügyminisztérium tájé­koztatási főosztályának he lyettes vezetője. A bejelentés előzménye az, hogy a Berliner Morgenpost című lap keddi számában olyan értesülés látott napvilá­got, miszerint a szovjet hadse­reg nagy mennyiségű mérge­ző harci anyagot tárol kelet­németországi támaszpontjain. A hírt Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője sajtótájékoztatóján már másnap cáfolta, azzal a megjegyzéssel, hogy Moszkva igen sajnálatosnak tartja az efféle hírlapi kacsák forgal­mazását Helmut Kohl szovjet­unióbeli látogatása előtt. Gremitszkih nyilván ezért tért vissza a témára pénteki tájékoztatóján. Azt hangoztat­ta, hogy szovjet vegyi fegy­vereket soha nem tároltak az risz Jelcin példáját. Pénteken Moszkvában bejelentették, hogy Gavriil Popov, illetve Anatolij Szovcsek kilép az SZKP-ból és jövőbeli tevé­kenységével maga is hozzá kí­ván járulni a többpártrend­szer felépítéséhez. Elhatározásukat azzal indo­kolták, hogy a párt XXVIII. kongresszusa megmutatta : képtelen reális programot adni az új társadalomba való át­menethez. Nyilatkozatukból azonban nem derül ki, hogy részt kívánnak-e venni egy új párt megalapításában vagy sem. Jegor higacsov, aki szerdán csúfos vereséget szenvedett az SZKP főtitkárhelyettesi poszt­jáért vívott küzdelemben, pén­teken közölte a sajtó képvi­selőivel, hogy visszatér Szibé­riába, ahonan elszármazott. „Ügy tervezem, hogy eltöl­tők valamennyi időt azon a vidéken, ahonnan származom. Novoszibirszkbe, Tomszkba és a falumba megyek” — jelen­tette ki Gorbacsov bukott ve- télytársa. „Sok időm lesz... Könyvet írok a politikáról, az ,életünkről, különösen az utób­bi öt esztendőről ---(vagyis a Gorbacsov-korszakról)” — tet­te hozzá. „Tegnap nézegettem 'a tifrakatokdt, hetit miüt a PB tagja, hanem mint magánem­ber. Minden üres, minden drága” — mondta. Újságírók tiltukoiása Viharosan kezdődött a Pa­raszt Szolidaritás országos ta­nácsának ülése pénteken Var­sóban. A részvevők, akik a legutóbbi útelzárásos tüntetés értékelésére és a szervezet to­vábbi tennivalóinak kimunká­lására gyűltek össze, az érde­mi munka megkezdése előtt kitiltották a teremből a Gazeta Wyborcza című lap munkatár­sát. Állításuk szerint ugyanis ez az újság rágalomhadjáratot folytat a parasztság elllen. E döntés elleni tiltakozásul a szervezet hetilapjának kép­viselője kivételével valameny- nyi újságíró elhagyta a gyűlés­termet. Az újságírók megen­gedhetetlen diszkriminációnak és a tájékozódás szabadságá­hoz való jog megsértésének minősítették társuk kizárását a tanácskozásról és kifejezés­re juttatták reményüket, hogy e veszélyes precedens nem fog követőkre találni. Kiilfoldi események egy mondatban |ɧÍ1 ....m ..........WWW...vm........................ A szovjet kormány meghívására Moszkvába érkezett pénteken délután Manfred Wörner, a NATO főtitkára. A Az amerikai kormány elfogadta a törvényhozásnak azt a javaslatát, hogy a Szovjetuniói a is kiterjeszik azokat a technikai jellegű gaz­dasági segélyprogramokat, amelyekkel a közép-kelet-európai országokat támogatják. A Markus Meckel, az NDK külügymi­nisztere csütörtökön amerikai kollégája, James Baker meg­hívására Washingtonba érkezett, ö az első (és valószínűleg egyben az utolsó) keletnémet külügyminiszter, aki hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban. A II- János Pál pápa szellemében Alfonzo Lopez Trujillo, a kolumbiai Medellin bí­boros érseke csütörtökön óvott attól, hogy a liberálkapitalizmus diadalaként értelmezzék a peresztrojkát és a közép-kelet- európai országokban zajló társadalmi átalakulást. A Fontos, az első értesülések szerint a politikai rugalmasság irányába mutató személycserét hajtottak végre pénteken a szovjet had­sereg felső vezetésében. A Lengyel állampolgárok a múlt év márciusától számított egy év alatt 2,2 millió liter tömény­szeszt hoztak be az országba — hangzott el a lengyel parla­ment egyik bizottsági ülésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom