Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

1990. JŰLIUS 14., SZOMBAT bártan szjiJTsm Kenyértakaró ÜJ búzára vár a molnár. Be­szélgetünk, régen ismerjük egy­mást. Ugratásnak vélem tehát, amikor azt kérdi, tudom-e, mennyivel kell több búza egy kiló kenyérhez most, mint az ötvenes években? Már miért kellene több? De bizony: kell. Ügy nyolc-tíz dekával több kell, azaz 100 kilogrammhoz tíz kilóval nagyobb mennyiség! Ez bizony különbség. Bizony, kü­lönbség, erősíti meg a molnár. Szájtátva hallgatom a bonyo­lult összefüggéseket a puha meg a kemény búzák, az őrlé­si technológiák, az egyre ke­vésbé betartható keverési ará­nyok között. S azt is, hogy a molnár szerint (negyvenkét esz­tendeje kezdte a munkát) a sokfajta kenyér ellenére a mi­nőség gyengébb, mint valami­kor, éppen azért, mert több bú­za kell ahhoz az egy kiló ke­nyérhez. A beérkező szállítmá­nyokban szinte már csak mu­tatóban akad 35 százalék felet­ti sikértartalmú, azaz ún. első minőség. A puha búzák persze bőségesebb termést hoznak, s mert az üzemek különösebben nem érdekeitek a minőségben, annál inkább a mennyiségben, a végeredmény az említett, a tíz kilóval több búza száz kiló kenyérhez. A megyében a malmok a leg­utóbbi években 78-80 ezer ton­na lisztet adtak át a kereske­delemnek, illetve a sütőüze­meknek, esztendőnként. Ha így nézzük, akkor ez lehetett vol­na kevesebb is, illetve az emlí­tett mennyiségből lehetett vol­na több (kenyér) is, ha . . . Ha nem takarna el sokféle fontos dolgot a kenyértakaró, azaz mindaz, ami a gabonatermesz­téshez, a fajtakiválasztástól az őrlési feltételekig, az ösztönzé­si rendszerhez, a sütőipar tá­masztotta követelményekhez kapcsolódik. A megyében éven­te 20-21 ezer tonna liszt, 59-60 ezer tonna kenyér talál vásár­lóra a kiskereskedelemben. Nem tudni, ez a mennyiség mekko­ra lenne, ha . . . ha nemcsak az árak emelkednének, hanem a minőség is változna: javulna. S nem tudni, hol kellene a minő­ség javításának a feltételeit (anyagi fedezetét) előteremteni, de azt tudhatni: az a bizonyos tíz százalékos kényszerű több­let mindannyiunknak sokba ke­rül ... MOTTÓ Nem jön olaj — me^Yiink a pápahoz Hétfőn mégis áremelés HétfSn 0 érától életbe lép­nek azok a fogyasztói áreme­lések, amelyeket a kormány a költségvetés stabilizációját szolgáló programcsomag része­ként nyújtott be az Ország- gyűlésnek, majd a heves ellen­zéki bírálatok következtében visszavont. A Minisztertanács most saját hatáskörében, ám az Országgyűlés elé benyújtott formában hajtja végre a ter­vezett intézkedéseket — közöl­te László Balázs kormányszó­vivő. S közölte, hogy a nyug­díjak és a családi pótlék ren­dezését önálló jogszabályter­vezet formájában a jövő hét elején terjeszti a kormány az Országgyűlés elé. À szóvivő beszámolt arról is, hogy a kormány célszerűnek tartaná, ha augusztus elején összeülne az Országos Érdek­egyeztető Tanács, a legsürge­tőbb foglalkoztatáspolitikai kérdések megvitatására. A Mi­nisztertanács elvi álláspontja abban foglalható össze, hogy elavulttá vált a kormány— SZOT típusú csúcstalálkozók rendszere. Az érdekegyezte­tést a fejlett demokráciákban működő mechanizmus irányá­ba kell továbbfejleszteni, ahol Is elsősorban a munkavállalók és a munkaadók képviselőire vár az érdekek összehangolása, s a kormány csak a viták el­fajulása esetén vállalna koor­dinátori funkciókat. Külgazdasági kérdéseket érintve László Balázs friss hí­rekkel szolgált a szovjet „olaj- limitről". Elmondta, Moszkvá­ban tárgyaló szakembereink szerint „baljósak, lesújtóak” a fejlemények. A hírek szerint a III. negyedévben 30 százalék­kal csökken a szerződésben előirányzotthoz képest az olaj- szállítás. A továbbiakban a szovjet szállításokban évente mintegy 1 millió tonna kőolaj kiesésével kell számolni. Ez az előzetes számítások szerint 55-60 millió dolláros plusz ki­adást jelent. Emiatt, s a szov­jet forgalomban a dollárelszá­molásra való áttérés követ­keztében „sürgető szükség lesz a fogyasztói árak emelé­sére is”. A privatizálás folyamatával is összefügg, hogy a jövő hé­ten kerül a kormány elé az úgynevezett kárpótlási hivatal felállításának koncepciója. A tervek szerint ennek feladata lesz, hogy komplex módon megvizsgálja, miként lehetne igazságot szolgáltatni mind­azoknak, akiknek javaira az elmúlt évtizedekben az állam tette rá a kezét, valamilyen formában. A sajtó ügye a felügyelet vonatkozásában is szerepelt a Minisztertanács előtt. Az a döntés született, hogy a Ma­gyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felett a miniszterelnök gyako­rol felügyeletet. Ugyanez vo­natkozik a Közvélemépy-kuta- tó Intézetre is. A változás e tekintetben mindössze annyi — s ez a mű­velődési tárca hatáskörével kapcsolatos napirendi pontnál merült fel —, hogy a koráb­ban a Művelődési Miniszté­riumhoz tartozó MTI felett most már a Miniszterelnöki Hivatal gyakorol felügyeletet, így a három nemzeti média Kétarcú törvénykezés Az állampolgár nem szavazógép Az országgyűlési választás kampánya Idején alig volt olyan jelolt — s később bejutott képviselő —, aki, ha a Par­lament első és legfontosabb feladatáról kérdezték, nem az elsők között sorolta volna az önkormányzati törvény meg­alkotását, mint a rendszerváltás végigvitelének legfontosabb állomását. Ehhez képest elfogadott önkormányzati törvényünk három hónappal a szóban forgó választások előtt sincs. A tervezet a Parlament előtt van, s annak ellenére, hogy a társadalmi vita rendszerét el­törölték, a leendő önkormány­zatok működéséről szóló jog­szabálytervezetről ezekben a napokban számos fórumon cserélnek véleményt. Ilyen fórum volt pénteken az a vita, amelyet a Tanácsi önkormányzatok Országos Szövetsége rendezett. Annak ellenére, hogy ez a szervezet abszolút profi e témában, sok újdonságot hallhattak a szö­vetség tagjai és vezetői, a fórum ugyanis nyílt volt. „Me­zei” állampolgárok éppúgy részt vettek, s elmondották véleményüket, mint a Parla­mentből kiszorult kis pártok képviselői. A tollforgató, ha táplált némi reményt azzal kapcso­latban, hogy a szovjet mintá­ra felépített tanácsrendszer helyébe lépő önkormányza­tokról alkotott törvény jó, használható paragrafusok gyűjteménye lesz, a vita kö­zepére a reménye szertefosz­lott. Hiszen nem olyan egy­szerű dolog ez. Ha visszate­kintünk történelmünkre, kide­rül, Magyarországon valós he­lyi önkormányzat sohasem működött. S az sem növelheti optimizmusunkat, hogy a több mint egy éve alakult, és az önkormányzati törvény ki­munkálásához számtalan hasznos, gyakorlati segítsé­get is adni képes szövetség javaslatait a törvényalkotók nem hasznosították. A vitában szót kérő taná­csi vezetők, szakértők, illet­ve a különféle kommunális vállalatok képviselői szóltak a tervezet gyenge pontjairól. Például, hogy az önkormány­zati jogok gyakorlásának mód­ját nem lehet vagylagossá ten­ni, hanem ki kell mondani: azt az állampolgárok közvet­lenül és választott önkor­mányzati képviselőik útján ér­vényesítik. A valós ön- kormányzat létének és mű­ködésének meghatározó kér­dése az önkormányzat tulaj­dona és gazdálkodása. De a törvénykezés ugyancsak két­arcú. Míg a kormány a vál­lalkozói magatartást is meg­alapozva, az önkormányzati tulajdont támogatja, addig az Állami Vagyonügynökséggel kapcsolatos törvénymódosí­tásban a működő tanácsi vál­lalatok jó részével kapcso­latban indítványozza, hogy vonják ki ezeket a tanácsi vagyonból. A Független Kisgazdák vé­leménye szerint az önkor­mányzat ne vállalkozzon — mert az olyan lenne, mint az államosítás, elvonná a veze­tők figyelmét és egyébként is az állampolgárok vállalnák a rizikót — addig például a Szentesi Városi Tanács elnö­ke azt bizonygatta, hogy vál­lalkozás nélkül csak könyör- adományokért kuncsoroghat az önkormányzat. Az oktatá­si, egészségügyi, kommuná­lis és művelődési intézmények működtetése csak vesztesé­get hoz. Igenis szükség van a vállalkozásba vihető önkor­mányzati vagyonra, de el­mondta, hogy Szentesen — s nem csak ők járnak ebben a cipőben — 1945-ben és 46- ban nem az úri birtokokat, hanem a városi földeket osz­tották fel a nincstelenek kö­zött. Tehát az 1947-es tulaj­doni lapok szerinti földrende­zés konfliktusok forrása le­hetne. Volt, aki szőrmentén, mások kertelés nélkül kimondták: a polgármester választás közve­tett formája a politikai harc része. Cél a tanácsházákon a személycsere, s ehhez alakí­tották az önkormányzatok vá­lasztásával kapcsolatos jog­szabályokat. Hiába igényli a nagyobb településeken is a lakosság, hogy közvetlenül vá­laszthasson polgármestert, a tervezet értelmében egy har­minc-negyven tagú képvise­lőtestületben már akár hét­nyolc ember is eldöntheti, ki legyen a vezető. Meglepő, de ugyancsak el­gondolkodtató követeléssel állt elő a Magyar Üdülőhelyi Mozgalom elnöke. Mondván: annak ellenére, hogy a na­gyobb üdülőhelyeken a helyi lakosság alig tíz százalékát teszi ki a víkendezőkének, az utóbbiak és a vállalkozók, — akik a település fejlődésének megalapozói — kimaradnak az önkormányzatokból, sem­miféle képviselethez nem jut­nak. Az üdülőhelyi mozgalom tagjai állítják, ha az üdülők és a vállalkozók nem jutnak megfelelő képviselethez az új önkormányzatokban, ez né­hány éven belül gátja lesz az értékes települések fejlődésé­nek, sőt a külföldi tőkebefek­tetésnek is. Természetesen helyet ka­pott a vitában a megyék sor­sa, jövőbeni szerepe, a főis­pán feladatköre, hogy politi­kai, avagy szakmai vezető sze­repet szán-e neki a tervezet. Sokféle nézet ütközött, s ta­lán az egyetlen, amelyben a nyílt fórum valamennyi szak­ember- és egyszerűen állam- polgári minőségben résztve­vője megegyezett: olyan ön- kormányzati és választási rendszer kialakítását szorgal­mazzák, amelyben nem csu­pán a szavazás napján fon­tos és meghatározó a polgá­rok akarata. Móza Katalin egységesen azonos felügyeletet élvez. Nemzetközi kapcsolataink várható eseményeiről László Balázs elmondta: Antall József miniszterelnök a hónap végén Velencébe utazik, az olasz— osztrák—jugoszláv—csehszlo­vák—magyar ötoldalú csúcsta­lálkozóra, utána Rómában folytat megbeszéléseket az olasz vezetőkkel. A magyar kormányfő találkozik 11. Já­nos Pál pápával is. Alapos a gyanú1 Nyomozás lesz a Catios-ügyben A Legfőbb Ügyészség meg­vizsgálta az úgynevezett Car- los-ügy kapcsán a rendelkezé­sére bocsátott iratokat. Meg állapítása szerint a csoport tagjai alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy Magyaroszágra jö­vetelük előtt külföldön, majd itteni tartózkodásuk alatt ha zánk határain túl és belföldön elkövették a következő bűn- cselekményeket: 1. A Carlos-csoport 1975. de­cember 21-én a bécsi OPEC­tanácskozás részvevői ellen terrortámadást intézett. A tá­madás következtében többen meghaltak. 2. Carlos 1979 augusztusé- ban Budapesten többször rá­lőtt egy személygépkocsira amelyben többen tartózkodtak. 3. A terroristacsoport 1979- től 1985 szeptemberéig Ma­gyarországon nagy mennyiségű fegyvert, robbanóanyagot, lő­szert és ezek felhasználására szolgáló készüléket rejtege­tett. 4. 1981 februárjában ma- gyaroszági bázisukról kiindul­va, majd a cselekmény után oda visszatérve, Münchenben robbantást hajtottak végre a Szabad Európa Rádió épülete ellen. A robbantás következté­ben négyen súlyosan, többen pedig könnyebben megsérül­tek. Alapos a gyanú arra Is, hogy magyar hivatalos személyek és mások tevékenységükkel e bűncselekmények elkövetésé­hez segítséget nyújtottak, vagy azok bűnpártolói voltak. Az ügyben ezért a legfőbb ügyész nyomozást rendelt el. A nyo­mozás során külföldi hatósá­gokat is meg kell keresni. Erre figyelemmel, valamint a bizo­nyítás előrelátható bonyolult­sága miatt, a nyomozás hosz- szabb időt vesz igénybe. En­nek befejezésekor a Legfőbb Ügyészség részletesen tájékoz­tatja a nyilvánosságot. hA hét hírFBBBI MEZTELENÜL Budapest volt a színhelye a nemzetközi pszicholó­giai konferenciának. $ Debrecen fogadta a XIV. nem­zetközi Bartók Béla-kórusverseny résztvevőit. @ Gyöngyösön zajlott le az Ipartestületek Országos Szö­vetsége kongresszusának előkészítő ülése. © Székesfe­hérváron rendezték meg a magyar könyvtárosok 22. vándorgyűlését @ A hét híre az is, hogy országos akt}oió-kiállítás nyílt meg Szegeden. Hová tűntek azok a szű­kös esztendők? Mármint mez­telenségben szűkölködők. Ami­kor például a patinás művelő­dési ház évekig tartó perre kényszerült, mert a nála ren­dezett aktfotó-kiállítás 136 ké­péből nyolcvannál többet lop­tak el a hívatlan éjszakai lá­togatók. Feltételezhető: nem a művészi megjelenítés vezérel-' te a tolvajok szándékait, sok­kal inkább az akkoriban til- tottnak-tilosnak nyilvánított, csakis tárlati darabokként megjelenhető meztelen női testek. Manapság elég feltör­ni — megteszik ezt sorozatban a megyében — egy hírlapáru­sító pavilont, és kazalnyi hu­sika a zsákmány. Igaz, ezeknek a husikáknak vajmi kevés kö­ze van a művészethez. Az embert, fajának megje­lenése óta érdekelte-izgatta a teste. Az övé is, másoké is, s persze, sültrealistaként — aho- gyon ezt ma illik mondani — előbb ábrázolt meztelen testet, mint ezzel-azzal fedettet. A több ezer éves termékenységi szimbólumok, a hatalmas keb­lű, vastag combú, nagy tompo- rú agyag Vénuázolc ma féltett kincsei a világ múzeumainak. A kandi tekintetek aligha lát­nak nőt ezekben az ábrázolá­sokban, annál inkább vizslat­ják az aktnaptárak, -poszte­rek, -szexkiadványok, videó- klipek modelljeit. Hosszú évszázadokon át szimbolikus mondandó — Ádám és Éva, az Utolsó ítélet — hordozójaként jelenhetett meg a fedetlen test. Csupán a reneszánsz tette elfogadottá a mesterkélt indokok keresése nélküli ábrázolást. Akkor is érdekes megszorítással. A mű­vészeik mindenkor modell után dolgoztak, ám a női aktokhoz is férfiak (!) szolgáltatták a mintát, csak az 1500-as éveket követően bukkannak fel az el­ső adatok a női aktok női mo­delljeire. Hausenstein azonban úgy véli — aki Münchenben 1913-ban megjelent _ könyvé­ben elsőként vizsgálja átfo­góan azt és művészet kapcso­latát —, hogy ezek a modellek főként (tapintatosan fogalmaz­va) az örömlányok soraiból kerültek ki. Nagyot fordult azóta a vi­lág! Ma a művészettörténet külön foglalkozik az aktfes­tők, az aktszobrászok, az akt­fotósok munkásságával, amint a modelleknek is szakmájuk az, amit csinálnak. Nuda Veritas. Igen, a meztelen igazság, ami­ként azt Horatius leírta az Údák könyve lapjain, a mez­telen test esetében Is helytálló. A Van Eyck fivérek genti ol­tárképén Ádám és Éva meny­nyire másként jelenik meg, mint a lényegében egy időben készült Masaccio-művön, a fi­renzei Brancacci-kápolna fali­képén...! S utalhatok Dürer kontra Tiziano műveire, mennyire másként látták az emberi testet, mennyire mást és mást láttak abban. Amint igaz ez akkor is, ha egy Czó- bel-kép előtt állunk, avagy az aktábrázoláshoz nélkülözhetet­len anatómiai ismeretek nagy tudorának, Barcsay Jenőnek munkáit szemléljük. Amint a festészetben a szent­endrei, a gödöllői művésztelep kínált alkotói kereteket az akthoz (is), úgy játszott ki­emelkedő szerepet az aktfotó- zásban Cegléd és Vác néhány művésze. Az ezeken a helye­ken rendezett kiállítások, ka­marabemutatók úttörők voltak annak elfogadtatásában, hogy a „pucér csaj” látványa igen­is elérhető művészi eszközök­kel a fotózásban is, s a mez­telen testben nincsen semmi, ami felháborító lehetne. Töké­letesen egyetérthetünk tehát Veigelsberg Hugóval, azaz Ig- notusszal, aki — Még egyszer a szecesszióról című cikkében — már a század elején arra „vetemedett”, hogy kijelentse: „A művészetben kivétel nél­kül minden irány jogosult.” A hangsúly persze arra helyező­dik, hogy a művészetben... Ida ugyanis a meztelenség tob­zódása sokkal inkább egy hús­áruházát juttat az ember eszé­be, mintsem azt, lehetne a jobb sorsra érdemes papírt, filmszalagot, festő-íásznat mű­vészi intuícióval is hasznosí­tani. Olcsó, közfogyasztási árucikk lett a meztelenség, s ennek megfelelő a pro és kontra tár­sadalmi visszhang, holott ko­rántsem a meztelenségben van a hiba. Hanem, mint min­den más dologban, a valóságot értő, illetve félreértő ember­ben. Egy poszter, egy aktnap­tár, egy aktfotó, a film, a fest­mény, a szobor: tárgy. Nem tehet arról, milyen célra szán­ták, gyönyörködtetni-e avagy lecsupaszított gerjedelmek fel­keltésére. A meztelenséghez, annak formáihoz való viszo­nyunk kit-kit levetkőztet: ma­gunk is meztelenek leszünk. Fedetlenek, ha mások számára nem is, önmagunk előtt min­denképpen. Mészáros Ottó Zöld út a világkiállításnak A Minisztertanács várha­tóan a jövő héten tűzi napi­rendjére a Budapest—Bécs világkiállítás előkészületeinek helyzetét. Ezután a munkála­tok gyorsulhatnak, s erre nagy szükség van, mert sok idő veszett el azzal, hogy a világkiállítás előkészítői hete­kig nem találtak partnereket a kormányzat különböző szint­jein — mondotta Baráth Etele, a Bécs—Budapest világkiállí­tás kormánybiztosa. A mérnöki tervek a késede­lem ellenére elkészültek, az alapkoncepció továbbra is változatlan : o világkiállítás Dél-Budapesten lesz, az inf­rastrukturális beruházásokhoz 90,8 milliárd forintra lesz szükség, és a végleges haszno­sítást is figyelembe véve, a rendezvénynek gazdaságosnak kell lennie. Az úgynevezett minimális program 18 millió látogatóval és 24 millió látogatással szá­mol, 50 hektáros területet kí­ván felhasználni, 800 ezer négyzetméter végleges épület és 80 000-100 000 négyzetméter fedett kiállítási terület beépí­tését tervezik. Ennek létesítési költsége 22,8 milliárd forint. A bevétel a kiállítás féléves üzemeléséből várhatóan 14,6 milliárd forint lesz. Az utó- hasznosításból 37 milliárd fo­rint körüli bevételre számíta­nak. A kormánybiztos hangsú­lyozta: az előkészületek is sok­ba kerülnek, a jövő év végéig 1,5 milliárd forint szükséges csak a tervek kifizetéséhez. Az idén az előkészítésre 5 mil­liárd forintra lett volna szük­ség, ezt az összeget a költség- vetés azonban nem tartalmaz­za. A jogi feltételek kidolgozá­sa folyamatos: az osztrákok­kal közösen elkészültek a szerződéstervezetek, s azokat most egyeztetik. Ugyancsak folytatják a gazdasági elem­zéseket annak érdekében, hogy a lehető legideálisabb megoldás kapjon zöld utat, mégpedig mihamarabb, mert igaz ugyan, hogy a Nemzetkö­zi Kiállítást Szervező Iroda (BIE) csak jövő év végén vár végleges választ, ám a külföl­di töke addig nem veszi ko­molyan a rendezvényt, amíg nincs döntés. Több száz be­fektető és számos szponzor je­lezte részvételi szándékát, ám az előkészítők információk hiányában nem tudják, hogy milyen feltételeket ígérhetnek a jelentkezőknek. így nem meglepő, hogy ez idáig mind­össze 1,5 milliárd forint érté­kű a külföldi tőke a nagy­szabású vállalkozásban. A külföldi befektetőkre azért is nagy szükség lenne, mert a 40,5 milliárd forintos költség- vetési juttatást, a tanácsi, a vállalati és az egyéb belföldi forrást alapul véve is a meg­rendezéséhez 38,5 milliárd fo­rint még hiányzik. Az előkészítők munkáját egyébként a két hete alakult kormányközi bizottság fel­ügyeli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom