Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-13 / 163. szám

1950. JÜLIUS 13., PÉNTEK 3 4i Kedvező kilátások Kínzó kérdések a Bukási Nyomdában A világ búzatermése A Nemzetközi Búzatanács közlése szerint az 1990/1991-es gazdasági évben várhatóan mintegy 18 millió tonnával, 555 millió tonnára nő a világ búzatermelése, így remény van a készletek korlátozott feltöl­tésére is. Az év végén 107 millió ton­na körül lesz a világ búzakész­lete, ez 7 millió tonnával több a becsült 1989 1990-es gazda­sági év végi készletnél, viszont jóval elmarad az 1986 1987-es év 162 millió tonnás rekord­jától. A jelenlegi helyzetben világ­szerte kedvezőek a termelési kilátások — állapította meg előzetes jelentésében a Búza­tanács. Az idén már másod­ízben nő jelentősen a világ búzatermő területe: 3 millió hektárral, összesen 231 millió hektárra emelkedik. Várha­tóan újra nő majd az Egyesült Államok búzatermése, ami 1978 óta az elmúlt évben volt a legalacsonyabb. Alkuról szó sem lehet Emelik-e újra az árakat a papírgyárak? Mindannyiunkat izgató kérdés ez mostanában, hiszen jól ismerjük az eddigi menetrendet: az energiahor­dozók hazai áremelését szinte törvényszerűen papíráremelés szokta követni. Mindez a vá­sárlók számára azt jelentené, hogy a mostaninál is drágáb­ban vehetnének könyvet, új­ságot, holott az áruk már ma se alacsony. A Dabasi Nyomda se men­tes ezektől a kínzó kérdések­től. Az igazgató elmondta, hogy a nekik egyetlenként szállító Papíripari Vállalat utoljára idén április 1-jén emelte a papírárakat. Azóta a könyvkiadásban leginkább használatos 65 grammos papír ára azonos szinten, vagyis kilónként 60-65 forinton ma­radt. A Szovjetunióból impor­tált újságpapír ára pedig 20- 28 forint közt megállt. Az áp­rilisi papíráremelések 15-20 százalékos költségtöbbletet róttak a nyomda megrendelői­re. A papírár emelését április­ban láncreakciószerűen a Nyilvános lett a titkos Hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt a Carlos-ügy. Szinte nap nap után újabb in­formációval gazdagodunk az egykor nemzetközileg legin­kább keresett terrorista ma­gyarországi tartózkodásáról, tárgyalásairól. Olvashattuk a bécsi terrortámadás magyar el­szenvedőjének, Szegedi Molnár Gézának elképedt véleményét, s azt is, kik voltak vendégek a Margitszigeten. Most az a titkos — a tele­vízió Panoráma című műsorá­ban is bemutatott — videofel­vétel került elő, amely a 80-as években készült Budapesten. A kép bal oldalán a magyar elhárítás akkori megbízottja, középen takarva a tolmács, jobboldalt Carlos, valamint terrorista társa és testőre lát­ható. A másik felvétel azokat a fegyvereket mutatja, ame­lyeket a Budapesten bérelt la­kásban hagytak hátra a terro­risták. könyvek és az újságok áreme­lése követte, ami végső soron a vásárlókon csattant. A Dabasi Nyomdát a mono­polhelyzetben lévő Papíripari Vállalat látja el alapanyaggal. Sajnos ez a nyomda számára azt jelenti, hogy kettejük közt semmiféle alkura, anyagi ér­dekegyeztetésre nincs mód. Vagyis a megszabott árakat kénytelenek tudomásul ven­ni. A nyomda kedvezőtlen elő­jelnek látja, hogy a Papíripa­ri Vállalat mostanában csak egy hónapra köt szerződést, és a költségeket előre fizetteti a dabasi féllel is. Beavatkozni az ördögi kör­be, letörni a papírárakat a nyomda aligha képes. Elméle­tileg ugyan a Lignimpex kül­kereskedelmi vállalat szóba jöhetnek papírellátóként, ám a gyakorlatban erre azért nincs mód, mert a papír nem libe- rós, vagyis kemény valutában kéne fizetniük érte. Az pedig egyre kevesebb van a daba- siak zsebében. A Papíripari Vállalat vezér- igazgatója szerint idén augusztusban ismét emelniük kell az árakat. E tényről és az emelés mértékéről július 15. és 20. között értesítik a nyom­dákat. Az áremelés nemcsak a hazai energiahordozók árá­nak növekedése miatt követ­kezik be, hanem elsősorban az érintette őket érzékenyen, hogy a szovjet fél ez év má­sodik felére nem írt velük alá semmiféle szerződést a szállí­tásokra. Ezért a papírt más­honnan kell importálnunk, s ez többe kerül, mint a szovjet papír. K. K. Újra pusztít a „péntek 13"? Megtörténhet, hogy újra pusztít az IBM compatibilis AT típusú számítógépeken a „péntek 13” nevű vírus, amely a dátum hatására aktivizáló­dik. Ezek a vírusok természe­tesen nem a biológia, hanem a számítástechnika és az igaz­ságügy témakörébe tartoznak. Olyan elektronikus parancsok­ról van szó, amelyek beiktatva a számítógépes programokba, rendkívül nagy károkat képe­sek okozni. A SZOLINFO Kft. tájékoz­tatása szerint két számítógé­pes szakember — Szegedi Im­re és Farmosi István — prog­ramja képes védekezni a ví­rus ellen, ugyanis „leszedi" azokat; a programot meg is lehet vásárolni. A szakembe­rek egyébként azt javasolják július 13-ra, péntekre, hogy ha feltétlenül használniuk kell gépeiket, és nincs meg a védekező szoftver, akkor mindenképpen állítsák át a gépek belső óráját. Így nem tud pusztítani a vírus. A kérdezők kimerültek Fegyháztréning Vácott Christian Darnel, a róla el­nevezett személyiségfejlesztő tréning kidolgozója tegnap délelőtt pankrációra emlékez­tető sajtótájékoztatón jelen­tette be, ezen a hétvégén megtartja első, magyarországi fegyháztréningjét a váci bün­tetés-végrehajtó intézetben. A meghívott újságírókat jobban érdekelte a tréning, mint az amnesztiával — vagy másként — most szabaduló elítéltek problémái. Egészsé­ges kíváncsisággal tehát a kérdések, ha indirekt módon is, de mind arra vonatkoztak, vajon hogyan zajlik egy ilyen foglalkozás, mi történik ott, mit csinálnak odabent a zárt ajtók mögött. Darnel úr ezek­re a kérdésekre kitérően vá­laszolt, érthető is, titokként kezeli az általa kifejlesztett módszert, még ha szabadal­maztatva nincs is. Gondolom, a puszta kézzel operáló mani- lai csodadoktorok sem tájé­koztatnák szívesen az újság­írókat technikai fogásaikról, bár mindenki szeretné meg­tudni, hogyan csinálják. Így Darnel úr is csak olyan mély­ségig válaszolgatott furfango­sabbnál furfangosabb kérdé­seinkre, hogy a metódus tit­kosságát válaszával meg ne sértse. Feleletei szinte a düh­rohamba kergették egyik-má­sik kitartó kérdezőt, így ami­kor a lényegre került a sor, mór mindenki alaposan ki­merült. Pedig épp ez a lényeg volt talán a legérdekesebb, a fegyháztréning. A jelenleg folyamatban lé­vő, az elmúlt évtizedek egyik legkiterjedtebb amnesztiája joggal kelt aggodalmat társa­dalmunkban. A szabadulok beilleszkedését az is nehezíti, hogy közéletünk átalakulásait az elítéltek csak közvetve él­ték át, egy börtönből való sza­badulás pedig enélkül is ke­mény élmény. A Darnel Kft. ezért felajánlotta a váci bör­tön vezetőségének, hogy a kö­zeljövőben szabaduló elítéltek számára, önkéntes jelentkezés alapján, ingyenes személyiség- fejlesztő tréningeket tart, hogy ezzel is segítse őket a társadalomba történő vissza­illeszkedésbe. Dr. Klenyán Mihály alezre­des, a börtön parancsnokhe­lyettese elmondta, hogy ezzel nem saját nevelőtisztjeik vagy pszichológusaik eredményes­ségét akarják lebecsülni, pusz­tán megragadnák minden le­hetőséget. Ugyanilyen lehető­séget láttak a közelmúltban az egyházak és a Vöröskereszt bevonásában is. Lehet, ez a módszer sem fog több ered­ményt elérni, mint az eddi­giek, mégis mi mindenre ve­Megzsarolta a párt Lajos egykedvű, valahogy $ nem találja a helyét. Négy nap- ja érkezett a balatonszemesi tá- ^ borba, de már menne haza, 5$ Domonyba. — Édesanyámat megműtöt- S ték. nagyon aggódom, mi van s vele. Jövőre biztosan eljövök § megint, de most nem bírok to- S vább maradni. MASA A MBADICSOM Unszolják a társai, győzködi a táborvezető, de úgy tűnik, egyelőre hajthatatlan. Negye­dik nyara annak, hogy a do- monyi cigánygyerekeket tábo­rozni viszi Radies József, a he­lyi cigányklub vezetője. Tavaly Visegrádon voltak, mosta Fő­városi Tanács Cigány Mód­szertani Művelődési Központ­jának szemesi üdülőjében töl­tenek tíz napot. Ingyen kap­ják a szállást és a háromszori étkezést 68 személyre, a CMMK még tréningruhát és tornacipőt is kölcsönöz nekik. Most felöltöztetem a fakanál­babát. Cím fölötti képünk: Délelőtt a legkisebbeknek kéz­művesfoglalkozást tartottak (Vimola Károly felvételei) — Domonyban — ahol úgy 800 cigány él — azt mondták az elöljáróságon, ne akarjunk ingyen nyaralni, inkább dol­gozzanak a szüléink, s még névleges 1000 forintot sem ad­tak a táborra. Végigkilincsel­tem az összes cigányszerveze­tet, de mindenütt elutasítottak. A Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártjánál formálisan megzsaroltak: ha a csoportvezetőkkel együtt belé­pünk a pártba, esetleg kapunk 3000 forintot. Ha a saját szer­vezeteink így állnak az ügy­höz, mit várhatunk másoktól? — teszi fel a kérdést Radies József. — összesen 25 ezer fo­rintot tudtunk felhajtani, ötöt a Pest Megyei Tanács adott. Ebből a pénzből vettük a kéz- művesfoglalkozásoklioz szük­séges anyagokat, pótoljuk a kaját, fizetjük a strandbelé­pőt, a fagyit és a kólát. Nem sok, bár az az igazság, hogy ennyink sohasem volt. Egyik­másik gyereknek zsebpénzt is adtak a szülők, de van itt olyan, akit csak azzal küldtek el, ami épp rajta volt. Itt adtunk ne­ki meleg ruhát, fehérneműt, törülközőt, meg ami kell. A gyerekek, többsége sajnos rosszabb körülmények közül érkezett, mint amilyen a tábor­ban várta, bár az sem luxus. Ök mégis a paradicsomban ér­zik magukat, hisz mindenkinek jutott kényelmes, tiszta ágy, az étkezőben terített asztal várja őket, van itt sportszoba, szí­nes tévé, video, kerti játék, no meg olyan is, amivel rossz idő­ben lehet elütni az időt. TILOS A NADRÁG — A táborba négy és tizen­hét év közötti gyerekeket hoz­tunk, s az életkoruknak meg­felelően állítottuk össze a fog­lalkozásokat — meséli Csányi János, a nyolc csoportvezető egyike. — A legkisebbekkel egy óvónőképzős lány foglal­kozik, néhány éve még maga is a táborozok között volt. Ma délelőtt fakanálbábukat készí­tettek. tegnap agyagoztak. A nagyobbakkal mindennap be­szélgetünk életmódról, család­ról, a cigányság történelmé­ről, vallásáról, hagyományai­ról, irodalomról, művészetek­ről. A csoportvezetők között nincs pedagógus. Mindannyian cigányok, és elvégezték azt a kétéves tanfolyamot, amelyen a táborvezetés ismereteit sa­játították el. Térítés nélkül, szabadságuk terhére vállalták a nem kis felelősséggel járó munkát. Mert bizony nehéz egyszerre lefüröszteni, ágyba bújtatni az óvodás korúakat, ügyelni a rendre a nagyobbak között. — Néhányan otthon már együtt élnek, de mi kikötöt­tük, csak akkor jöhetnek, ha tudomásul veszik: itt külön al­szanak a fiúk és a lányok — jelenti ki a táborvezető. Az egyik lányt harmadszor agitálják: vegye már fel a tré­ningruhát, kezdődik a sportve­télkedő. Ö azonban csak ül a lépcsőn selyemruhában, ma­gas sarkú cipőben. vők vagyunk, ami a börtön­ből a társadalomba vezető, ma még hiányzó hidat pótolni tudja, mondta az alezredes. A szervezők ugyanakkor el­mondták, a Kaliforniában tar­tott fegyháztréningek után a statisztikák kimutatták, hogy a résztvevők körében szaba­dulásuk után a visszaesés drá­maian lecsökkent. Egy tréning ára hozzávető­legesen félmillió forint. A Darnel Kft. azonban a foglal­kozásokat ingyen tartja majd Nem reklámfogás ez? — me­rült a fel a kérdés a hallga­tóság soraiban. — De igen — válaszolta Darnel úr —, mellékesen azonban az eredmény sem lesz eldobnivaló. Sz. K. — A cigány családokban erő­sen él a hagyomány, miszerint a lányok nem vehetnék fel nadrágot, s idegenek előtt nem vetkőzhetnek le — magyarázza Csányi János. — Ezért aztán hiába rimánkodunk nekik, a Balatonba is ruhástól mennek fürödni, vagy inkább csak ha- risnyás lábukat lógatják a víz­be. Az emeletről csecsemősírás hallatszik. Ekkor tudom meg, hogy a legfiatalabb táborlakó Radies József kisfia, aki mind­össze háromhetes, s mint ilyen, a kis kedvenc. ELÉG A LISTA IS? — Több mint egy éve Auszt­riában dolgozom karosszéria- lakatosként — magyarázkodik a fiatalember. — Szabadságot vettem ki a táborozás idejére, de a családom csak úgy egye­zett bele a dologba, ha ők is jöhetnek. Most legalább együtt vagyunk. Havonta egyszer tu­dok itthon lenni, akkor leme­gyek Domonyba is, a klub- foglalkozásokat megtartani, Édesanyámék nem nézik jó szemmel, hogy törődöm a ci­gányokkal, de én szeretem a népemet. A testvéreim mind magyarokkal házasodtak, dol­goznak, szépen élnek, s min­den vágyuk a teljes asszimilá­ció. de a bőrükből mégsem bújhatnak ki. Elítélni nem tu­dom őket, csak sajnálni. Én vállalom a fajtámat, bár ezt például Ausztriában, ahol az ember vendégmunkás, és rá­adásul cigány, iszonyú nehéz elviselni. Vállaltam, mert kell a pénz, Pesten akarok épít­kezni. Barátaimmal — akik most szintén itt vannak a tá­borban, s kint is együtt dol­gozunk —, ha hazajövünk egy autójavító műhelyt . szeretnék nyitni. Keresetünk java részét részvényekbe fektettük, s úgy tűnik, jó lóra tettünk. Ebéd után a kicsiket báb­színházba viszik, a nagyobbak videóznak, a délutáni fürdő­zést elmosta az eső. Józsi a postára indul, mert otthon két­naponként várják a táviratot. — A testvérem járja körbe a szülőket, hogy minden rend­ben. Illetve kicsit savanyú a szőlő: indulás előtt szóltam a domonyi körzeti orvosnak, hogy mikor vihetem a kötele­ző vizsgálatra a gyerekeket. Azt mondta, hozzam a listát, aláírja. Ragaszkodtam hozzá, hogy nézze meg őket, libasor­ban elvonultunk hát a, rende­lőbe. Mind megkapta a papírt, s itt derült ki, hogy van kö­zöttük tetves, magam kenege- tem a fejét, nehogy elfertőzze a többit. Az egyik kislányt kétnaponta hordom a szemesi körzeti orvoshoz, ő állapította meg, hogy a gyereknek torok­fekélye van, ami nem három nap alatt alakult ki. Azt mond­ta, maradhat, hisz szedi a gyógyszereket, de ha hazame­gyünk, javasolja, hogy azon­nal műtsék meg. És van egy törött karú srác is, aki már gipsszel jött el otthonról. Hát kérdezem én, hol itt az orvosi felelősség? Fazekas Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom