Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-10 / 160. szám

1990. JÜLIUS 1Ó„ KEDD Ő MONDTA Nem érdekli Hazai felbukkanása első percétől szimpatizálunk Zwack Péterrel. Közvetlen­sége, nyíltsága már-már lefegyverző, amint az sem volt csekélység, amikor ö győzködte a tv-riportert... Emlékeznek rá? Most ugyanilyen nyíltsággal be­szélgetett a Heti Világgaz­daság (90/27.) munkatársai­val. Erről-arról, a was­hingtoni nagyköveti poszt­ról is. Ezzel kapcsolatban felmerült esetleges kettős állampolgárságának ügye is. Roppant érdekes választ olvashattunk. „Bár az ame­rikai külügyben megértöek voltak, amint megkapom a kinevezést, le kell monda­nom az amerikairól. (Ti. az állampolgárságról). A ma­gyarokat a dolog nem ér­dekli.” Lám, milyen impo­nálóan nagyvonalú tud len­ni a magyar külügyek ve­zérkara! Szemben az ame­rikai „bürokratákkal”, akik úgy gondolják, • egy kettős állampolgárságú nagykövei meglehetősen furcsa figurá­ja lenne a diplomáciai élet­nek és még furcsább fel­adatnak bizonyulna egy ilyen nagykövet jogállásá­nak a tisztázása. Ilyen vagy hasonló cse­kélységek érdeklik a hazai illetékeseket? Z. P. vála­szolt rá, „ ... nem érdek­li”. Új idők új stílusát fe­dezhetnénk fel ebben a ma­gatartásban, ha... Ha a legutóbbi hetekben nem a szemünk előtt zajlik le nagykövetek sorának meg­lehetősen összemosott in­dokkal történő visszahívása, ha nem látnánk, hogy mi­közben zengett a haza az ejtőernyős külügyérek kár- hoztatásától, gyorsan új ci­vilek kerülnek pályára. S miközben Z. P. kettős ál­lampolgársága „nem ér­dekli” a döntésben illeté­keseket, más ügyekben — ki hol herezte végzettségét, mikor tanult Moszkvában, ha szakemberként is, de nem járt-e a pártappará­tusban stb. stb. — nagyon is részletező, már-már szőr­szálhasogató figyelmet ta­núsítanak személyek, hely­zetek, jellemzők iránt. Ki­fogásunk persze sem a nagyvonalú, sem a szőrszál­hasogató magatartás ellen nem lehet, hiszen egy de­mokratikusan kinevezett miniszter akár a kétféle mércét is indokoltnak tart­hatja. Mert az igazságosság: más kategória. KLIENS Elhamarkodott lenne a szeptemberi választás? Heves vita az önkormányzati törvény körül Hétfő délelőtt folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülés­szaka. A tegnapi plenáris ülés legnagyobb érdeklődéssel várt témája volt a kormány csomagtervének megtárgyalása a pénz­ügyi egyensúly javítására. Ugyanis csak ennek elfogadása után lesz lehetőség az eredetileg tegnapra tervezett áremelé­sek bevezetésére. A vitára azonban csak ma kerül sor. A képviselők ezenkívül ter­vezték még az alkotmány mó­dosításáról, a helyi önkor­mányzatokról, a vállalkozási nyereségadóról, az állam- és közbiztonság helyzetéről, va­lamint az Állami Vagyonügy­nökségről szóló törvénymódo­sítási javaslat tárgyalását. Heves vita zajlott az önkor­mányzati törvény tervezetéről. Az ellenzéki honatyák hevesen bírálták a kormány elképzelé­sét. Kidolgozatlannak, koncep­ciótlannak, alkalmatlannak minősítették azt. Az SZDSZ el­len-törvényjavaslatot jelentett be. Az ellenzéki képviselők főként azt kifogásolták, hogy a központi kormányzat túlsá­gosan nagy befolyással akar rendelkezni a helyi hatalmi szervekre. Korodi Mária (SZDSZ) bírálta a főispáni in­tézmény bevezetésének gon­dolatát. Szerinte a főispánok a kormány bizalmi emberei len­nének az önkormányzatokban. Azaz a kormányzat — mivel nem bízik a civil társadalom­ban — ily módon kíván jelen lenni a helyi hatalmi szervek­ben. Bossányi Katalin (MSZP) ugyancsak ellenezte a főispá­ni intézményt, mert az — sze­rinte — történelmileg elavult. Kovács Pál (MSZP) vélemé­nye az volt, hogy a törvény- tervezet hemzseg a koncepcio­nális hibáktól. Áder János (Fi­desz) szerint elhamarkodott lenne szeptemberben megtar­tani a helyhatósági választá­sokat. A kormánypártok képviselői viszont úgy vélték, a kormány tervezete alkalmas arra, hogy a rendszerváltás befejezése­ként az önkormányzatok ke­zébe adja a helyi irányítást. Józsa Fábián (MDF) azt han­goztatta, hogy a tervezet sok­ban hasonlít több nyugat-eu­rópai ország önkormányzati törvényéhez. A kormánypárti képviselők visszautasították az ellenzék bírálatát, mert szerintük a törvénytervezet nem eredmé­nyezi a központi kormányzat túlsúlyát az önkormányzatok­ban. Többen — közöttük Ro- szik Gábor (MDF) is — fel­hívták a figyelmet arra, hogy számos kérdésben a helyi ön- kormányzat nem tud dönteni. Emiatt indokolt az, hogy a kormány a központi és a he­lyi irányítás közötti egyensúly megteremtését szorgalmazza. Böröcz István (FKgP) tá­mogatta a főispáni intézmény bevezetését. Érvelése szerint a főispánok nem politikai hatal­mat gyakorolnának, hanem közigazgatási szakemberként segítenék a helyi önkormány­zatok demokratikus irányítá­sát. Bilecz Endre (SZDSZ) arra figyelmeztetett, hogy a tör­vénytervezet a magyar köz- igazgatási hagyományoknak retográd, centralizáló elemeit erősítő veszélyt rejt magában. Békési László (MSZP) megkér­dőjelezte a tervezet működő­képességét. Szabó Iván (MDF) viszont visszautasította a vá­dakat, a Fidesz képviselőinek címezve azt a megjegyzést, hogy ők túlságosan is a jogra építették felszólalásaikat. Tarnóczky Attila (MDF) fi­gyelmeztetett a módosító ja­vaslatok elfogulatlan mérlege­lésére. Balogh Gábor (KDNP) szerint e javaslatok beépítése esetén a törvényjavaslat al­kalmas lesz szerepének betöl­tésére. Takács Péter (MDF) szólott arról, hogy a jogelmé­leten és a társadalom bölcse­letéin túl tekintettel kell len­ni hazánk településhálózati és gazdasági sajátosságaira. Var­sányi András (MDF) szerint fontos a főváros kétszintű ön- kormányzati rendszerében a részönkormányzatok létreho­zása. Vastagh Pál óva intett attól, hogy az önkormányza­tok és a helyi közigazgatás vi­szonyának meghatározásáról elfeledkezzenek. Vita bontakozott ki az ön- kormányzati témakörben dön­tésre váró kérdések kéthar­mados, illetve egyszerű több­ségű elfogadásáról. Orbán Vik­tor kérte, tisztázzák: melyek az önkormányzatok szerveze­tét és működését alapvetően meghatározó kérdések, amiket célszerű minősített többségű elfogadáshoz kötni. Ehhez csatlakozott Tölgyessy Péter (SZDSZ), Torgyán József (FKGP) szerint e kérdésben az MDF és az SZDSZ által kötött politikai megállapodást kell irányadónak tekinteni. Szűrös Mátyás azzal rekesz­tette be a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításá­ról, valamint az önkormány­zatokról szóló törvényjavas­lat vitáját, hogy a jövő hétfői ülésnapon folytatják. Elfogad­ták a házbizottság ajánlását, hogy a rendkívüli ülésszak idején szerdán délutánonként legyen plenáris tanácskozás. Az Országgyűlés ma az 1990. évi pénzügyi egyensúly javí­tását szolgáló törvényjavasla­tok megtárgyalásával folytatja munkáját. Utánpótlás. Nemcsak a cukrászdában fo­gyasztott fagylaltnak van ke­letje. Dabason, a Fehér Akác Tsz-ben készített ötkilós kiszerelésű édességet a Balaton part­ján akár egyben is megvásárolhatja a háziasszony (Erdősi Ágnes felvétele) Üröm az örömben Akár örülhetnénk is a 33/1990. (II. 25.) MT rendeletnek, elvégre hosszú idő óta vajúdó ügyet kívánt rendezni a súlyo­san fogyatékos, vagy tartósan beteg személy ápolási dijának meghatározásával. Az örömbe azonban üröm is vegyül, hi­szen a lelkileg-fizikailag egyaránt megterhelő munka ellenér­téke a mindenkori legalacsonyabb munkabér, azaz a rendelet megjelenésének időpontjában 4800 forint. Ez az összeg viszont alig többre elég a semminél. — Az utóbbi két-három esz­tendőben az egészségügyet érintő jogalkotás kapkodó, fe­lületes. Ez alól a szóban forgó rendelet sem kivétel, mi több; ez szakmailag tragikusan rossz — állítja dr. Máté János jo­gász, a megyei tanács egész­ségügyi osztályának szociálpo­litikai csoportvezetője. — A rendelet-tervezeteket hellyel- közzel megkapjuk véleménye­zésre, e munkára éjszakák mennek rá, aztán megjelenik a rendelet, egyetlen sornyi vál­toztatás nélkül, életidegenül. Az ápolási díjról rendelkező passzus akkor látott napvilá­got, amikor a tanácsoknál már túl voltak a költségvetési tár­gyalásokon. Ennek egyenes következménye, hogy csak a segélyezési keret terhére fi­zethetik. Ebben a pénzben vi­szont sehol sem dúskálnak, manapság különösen nem, lé­vén, hogy egyre több az igény- jogosult. Melyik ujját harapja hát a tanács? — Az ápoló kérelme alapján a szakigazgatási szerv a jogo­sultság és a díjazás mértéké­nek • megállapítására héttagú szakmai bizottságot működtet. Három személyről rendelkezik a jogszabály — miszerint a gyermek- vagy á körzeti , orvosnak, a területi vezető vé­dőnőnek, továbbá a gyógype­dagógusnak kell kikérni a vé­leményét —, de a további négy bizottsági tag kilétéről nem nyilatkozik — folytatta dr. Máté János. Más kérdés, hogy a területi vezető védő­nőhöz tucatnyi település tar­tozik, a szóban forgó gyógy­pedagógusból meg mindössze kettő van a megyében. Így az­tán — legalábbis a rendelet szerint —, ők mást se csinál­hatnának, mint Kemencétől Jászkarajenőig futkosva, bi- zottságosdit játszhatnának. S amíg az egyik oldalon látható a bürokratikus túlszabályozás, a másik oldalon alapvető hiá­nyosságok mutatkoznak. Az ápolót például a rendelet sze­rint csak elviekben ellenőrzik. Ha valaki ugyanis az ápolás miatt nem tud munkát vállal­ni, megkapja a díjat, de hol­nap elhelyezkedhet, mert a munkakönyvébe nem kerül be­jegyzés. Más: bedolgozó is ré­szesülhet az ápolási díjban; de mi arra a garancia, hogy tevé­kenységét nem az ápolt rová­sára végzi ? Mindez persze csak a ren­delet kritikája, mert azt dr. Máté János is tudja, hogy az ominózus 4800 forintnál sok­szorosan többet költenek a családok az ápoltra, aki beteg­sége miatt oktatási-nevelési intézményi képzésben nem tud részt venni és nincs szociális intézményben elhelyezve. Ugyanakkor az is tény: már- már tragikusnak mondható a várakozói létszám a szakosí­tott értelmi fogyatékos szociá­lis otthonokban, ahol többek között a mozgásfogyatékos és a nem foglalkoztatható értel­mi fogyatékos embereket ápol­ják. S ez az államnak jóval többe kerül, mint az ápolónak folyósított mindenkori legala­csonyabb munkabér. F. E. Csak a cégiáhiát kell kicserélni A Tisztelt Házból a Fehér Házba S Már takarítanak a Fehér Házban, törölhetik a több hónapos § port az elhagyott íróasztalokról, a megüresedett fotelokról. A S héten megszületik az átadás-átvételi hivatalos szerződés is, S amelynek értelmében az Antall-kormány átadja az állampárt S bevehetetlen és megközelíthetetlen fellegvárát, a Jászai Mari 5 téri volt MSZMP KB-székházat a többpártrendszerű, demokra- § tikus Parlamentnek. A Fehér Ház új neve várhatóan: az Or- ^ szággyülés irodaháza. Nem lehet azt mondani, hogy finnyásak lennének a képviselők. Amikor az MSZP lemondott az ingatlan kezelői jogáról — a tulajdonjogon nem is volt vita, egyértel­műen állami tulajdonban volt és maradt a ház —, több je­lentkező is akadt. Közöttük a Televízió, az Európa-ház nem­zetközi egyesület nyújtott be kérelmet, de külföldi cégek is jelentkeztek, hogy szívesen le­bontják, majd csinos szállo­dát építenek a helyére. Az új Parlament házbizottsága — ez a frakcióvezetőkből és a ház­elnökökből áll — szintén je­lentkezett: jó lenne a Tisztelt Háznak néhány iroda, hiszen a Kossuth téren igencsak szű­kösen vannak. Nem lehet egé­szen véletlen, hogy az Antall- kormány a képviselők óhaját részesítette előnyben, hiszen a honatyák például azért sem férnek el az Országházban, mert ott lakik a miniszterel­nöki hivatal is. Igaz, kisebb helyen, mint az előző kormányok idejében. A segédhivatalok egy részét si­került kiköltöztetni, de a Par­lament 200 irodájának még így is majdnem a felét elfog­lalja. Szó volt róla, hogy a kormányfő és apparátusa köl­tözne át a Jászai Mari térre, de hát a Kossuth tér épülete szebb, meg a hagyomány sze­rint ezen a téren szokás fo­gadni a delegációkat. A ha­gyományokat és a szokásokat pedig egy újsütetű rendszer­nek is tisztelnie kell — így esett, hogy a jelentkezők kö­zül a képviselőház nyert a Fe­hér Házért vívott csatában. Akik nemhogy nem finnyá­sak, de ugyanolyan hagyo­mánytisztelők, mint választott kormányfőjük. A Fehér Házat ugyanis berendezve veszik át, nehogy szó érje a ház elejét a költséges berendezkedésért. Igaz, az MSZP ragaszkodik hozzá, hogy a hátrahagyott ingóságokért 40 millió forintot fizessen a Parlament, de hogy mennyire jogos ez az igény, azt majd az Országgyűlés pártvagyonrendezési határo­zata dönti el. Az Országgyűlés hivatalának vezetője, dr. Soós Tibor azt mondja, letétbe he­lyeznének addig egy kialku­dott összeget. Amit — ha az Országgyűlés nem ismeri el az MSZP tulajdonjogaként az in­góságokat — visszakapnának. Szükségük is lenne rá, hiszen a becslések szerint a Fehér Ház rezsije a 70 fős személy­zet fizetésével együtt 100 mil­lió forint lesz évente. A Fehér Házban négyszáz iroda van, kisebbek is, na­gyobbak is. Kádár János iro­dájában tarthatnak például frakcióüléseket, Grósz Károly hivatali helyiségeiben ülésez­hetne esetleg az alkotmányjo­gi bizottság, de jut a képvise­lőknek is szoba. Németh Ká- rolyét kaphatná mondjuk Or­bán Viktor, Biszku Béláét akár Torgyán József, Aczél György szobájára Csurka István indul nagy eséllyel. Berecz János irodáját örökölhetné mondjuk Tölgyessy Péter, Hámori Csa­ba és Németh Miklós viszont visszaköltözhet a sajátjába. Imigyen kezd berendezkedni egy szép új világ. A Parlament házbizottsága már ki is próbálta új szerze­ményét, a múlt héten ott tar­tották soros ülésüket. Mindezt az Országházban akkor sem tudnák megoldani — a hivatal vezetője szerint —, ha min­denki más. a miniszterelnök­ség. a köztársasági elnök és hivatala, sőt, a parlamenti hi­vatal is kiköltözne onnan. Sőt. a történelemben sem volt rá példa, hogy egyéni képvise­lői szobák lettek volna a Kos­suth téren. Mikszáth idejében például a szállodai szobákból intézték a képviselők ügyes- bajos dolgaikat, ott fogadták a választóikat is. Soós Tibor ja­pán példát is tud: Tokióban ugyancsak a díszes törvényke­zési épület mellett levő koc­kaházakban adtak helyet a képviselőknek. Igaz, ott mos­tanában nem volt napirenden a rendszerváltás. Hogy/ a magyar választók vajon útra kelnek-e a Fehér Házba, hogy választott képvi­selőjükkel találkozzanak, hogy Szatmárnémetiből vagy Pécsváradról elutaznak-e a népek a Jászai Mari térre szá­mon kéri a kampányban tett ígéreteket — enyhén szólva kérdéses. Persze nem is ez a cél. A cél a célszerűség. Az, hogy legyen munkaszoba, ahol telefonálni, írni, ügyiratot böngészni, szakértőkkel lehet találkozni, frakcióülésekre jár­ni; részt venni a bizottság munkájában. És marad a pén­tek, amikor jó volna körülnéz­ni az egyéni választókerület­ben is, netán fogadóórákat le­hetne tartani. Persze, egy ar­ra megfelelő irodában, lehető­leg az önkormányzati hivatal helyiségében, hogy ne az ál­lamkasszát terhelje egy újabb iroda bérlete. Persze, fogadhatják szállá­sukon is a képviselő urak és hölgyek a választókat, ha megvalósul Soós Tibor álma a szálláshelyek elintézéséről. Jelenleg fizetővendégszobák­ban hálnak a vidéki képvise­lők, de olcsóbb és jobb lenne, ha például elnyernék az MSZP Politikai Főiskola Ajtósi Dü­rer soron levő szállójának pá­lyázatát. (Ezt az épületet ugyan már megkapta a Műve­lődési Minisztérium, de állító­lag nem használja.) És vérmes reményei vannak az Ország- gyűlés hivatalvezetőjének ar­ra, hogy a még gazdátlan SZOT- vagy munkásőrség-va- gyonból hozzájuthatnak vala­mi üdülőhöz, ahol a törvény­kezésben megfáradt honfiúk és honleányok családjaikkal együtt pihenhetnének. Stílszerű lenne, ha Balaton- aligát kérnék. A Fehér Házból ugyanis odajártak üdülni a választott tisztségviselők. S ha már hagyományápolásról és a szokások tiszteletéről van szó, no meg a célszerűségről, ez­zel is eleget lehetne tenni mindennek. A Fehér Házat úgy veszi át a Tisztelt Ház, hogy mindössze egy meszelés szükségeltetik a mellékhelyi­ségekben. Átalakításra egye­dül a címer szorul, a bejárat fölül le kell szerelniük a nép­köztársasági csillagosat, s he­lyére tenni a köztársasági ko­ronásat. Vissza kell állítani az őröket, igaz, most a kormány­őrség tagjai vigyáznak majd a bentiek biztonságára, s igaz, könnyebb is lesz bejutni. Csak személyi igazolvány kell hoz­zá, s be kell vallani, hová igyekszik az ember. A kor­mányőr lesz az, aki megkímél­heti a választót a fáradságtól, nehogy potyára liftezzen a he­tedikre, ha nincs ott a válasz­tott képviselője. Akiért, mondjuk, Nyékládházáról uta­zott föl. És még Aliga is érintetlen. Megvannak az őrbódék, a ku­tyaólak, a kerítések az üdülő két traktusa között — itt még meszelni sem kellene. És még önköltséges áron is jöhetné­nek ide a képviselők, nehogy megszólják őket: állami pén­zen sütkéreznek. Nem, futná a fizetésükből. Hiszen megint nem a szegénv emberek köl­töznek egy szegény ország csúf házába. Amelyen most cserélik a cégtáblát. Jakubovits Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom