Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-28 / 176. szám

1990. JŰLIUS 28., SZOMBAT 3 fflfcíito Fogadtassuk el magukat Új korszak Az új kormányzat a diplo­máciai életben is új korszakot kíván nyitni — ennek jegyében tanácskoztak szerdán-csütör- tökön Budapesten a hazánkat a világ minden táján képvise­lő nagykövetek, valamint a Külügyminisztérium különböző szervezeteinek vezetői. Je­szenszky Géza külügyminiszter sajtótájékoztatón leszögezte: a rendszerváltozás nemcsak ha­zánk életében hozott óriási for­dulatot. A magyar külpolitika céljá­ról szólva kijelentette: arra kell törekedni, hogy elfogad­tassuk magunkat Európával, mégpedig úgy, hogy másokat ne akarjunk kirekeszteni. Nem lenne szerencsés, ha akár Ro­mánia, akár a Szovjetunió el­szigetelődne — hangsúlyozta, utalva arra, hogy a határokon túli magyarsággal is új vi­szony, új szövetség kialakítása van napirenden. A nagy visszhangot kiváltott nagyköveti meghallgatás kö­vetkezményeként a miniszté­rium vezetése úgy döntött: Lontay Imre professzort még­sem nevezi ki nagykövetté — bár a külügyminiszter vélemé­nye szerint alkalmas diplomá­ciai szolgálatra. A külügyminiszter utalt ar­ra, hogy készül egy megnem­támadási nyilatkozat, s bizo­nyos garanciákat jelenthet az Európa Tanács-tagságunk is. Ez utóbbihoz kapcsolódik, hogy amennyiben e státusunk va­lóság lesz, a fórumokon nem szomszédaink, sorstársaink el­lenére. hanem javára politizá­lunk. Szóba került az is, hogy több konzulátus felállítását tervezzük az Egyesült Álla­mokban, így elsősorban a nyu­gati partvidéken. Végül a román—magyar kül­ügyi megbeszéléseket értékelve utalt a román államtitkár ki­jelentésére, amely szerint nincs szükség erdélyi magyar konzu­látusra. Tájékoziaió a kormány maratoni üléséről Új vállalati tanácsok döntenek a vezetőkről A kormány csütörtöki mara­toni ülésén — délelőttől haj­nali egy óráig — meghallgat­ta a készülő versenytörvény­ről, ártörvényről és a kartell­hivatalról szóló előzetes be­számolót. E jogszabályterveze­tek immár kidolgozott formá­ban várhatóan két hét múlva kerülnek ismét a kormány elé. A kormány meghallgatta Pálos Miklós miniszterelnök­ségi politikai államtitkár be­számolóját a pápalátogatás előkészületeiről. Ennek kap­csán elhangzott, hogy a kato­likus egyházfő jövő nyáron esedékes látogatásának prog­ramja már naprakészen ösz- szeállt. A tervek szerint ff. János Pál augusztus 16-ától 20-áig tartózkodik Magyaror­szágon. A kormány áttekintette a nagymarosi beruházással kap­csolatos osztrák kártérítési kö­veteléseket is. Ezzel kapcso­latban elismerte az eddigi fi­zetések megalapozottságát, ugyanakkor nem kíván hozzá­járulni további számlák elis­meréséhez a készültség foká­nak alapos felméréséig. Egyet­ért viszont azzal, hogy az OVIBER kezdjen tárgyaláso­kat az osztrák fővállalkozóval, korrekt egyezségre törekedve az elszámolások ügyében. A kormány áttekintette a minisztériumok feladatkörét. A tájékoztatón megjelent Bai­sai István igazságügy-minisz­ter érdekességként elmondta, hogy kiderült: a közvetlen pártirányítás alá tartozó Kül­ügyminisztérium ügykörére gyakorlatilag semmilyen jog­szabály nem vonatkozott mind a mai napig. A kormány most változtatott ezen az „ex-lex” állapoton. Az igazságügy-miniszter ké­szülő jogszabálytervezetekről is beszámolt. Közölte: a kor­mány elhatározta az állami vállalatokra vonatkozó törvény végrehajtásáról intézkedő, többször módosított kormány- rendelet ismételt módosítását. Ennek lényege: a kormány el­rendeli. hogy szeptember 15- éig mindenhol ismételten lét­re kell hozni a vállalati taná­csot, ott is, ahol a közelmúlt­ban voltak választások. Az is­mételt választás célja, hogy olyan legitim munkahelyi tes­tületek jöjjenek létre, ame­lyek felelősen, jogszerűen dönthetnek a vállalatvezetők megmérettetése ügyében. Az újjáalakult vállalati tanácsok kétharmados szavazattöbbség­gel elbírálják: alkalmasak-e a vállalatok vezetői munkakörük további betöltésére; ha a ve­zető nem kapja meg a testü­let bizalmát, akkor pályázati úton intézkednek az állás be­töltéséről. Balsai István mind­azonáltal nem tagadta, hogy a kormány a vezetőcserék egy­szeri aktusára kívánná csupán a vállalati tanácsok legitimi­tását, s a továbbiakban nem számít közreműködésükre a gazdasági célok valóra váltá­sában. Két, egymáshoz szorosan kapcsolódó törvényjavaslat is a kormány elé került. Az egyik értelmében — parlamenti jó­váhagyás esetén — megszűnik a társadalmi szervezetek keze­lői jogának intézménye. A ter­M&nsfer-frigy Amerikával Ha már a Videoton sem segít... Sok lábon áll az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet, a faipari tevékenységtől a kéz­műiparin át az elektronikai szerelésig, széles skálán kere­sik kenyerüket a tagok. Mit kell tenni akkor, amikor az egyik láb vagy esetleg több is meggyengül? Amputálni kell, vagy gyógyítani? Netán hagy­ni, majd az idő megoldja? Akár így, akár úgy, emberek megélhetéséről kell dönteni! Az isaszegi székhelyű cég tagságának július 18-i dátum­mal levelet küldtek, rendkí­vüli közgyűlésre invitálva. A szűkszavú meghívó — a na­pirend: tájékoztatás az Euro- comp Rt.-be történő belépés­ről, illetve a belépés közgyű­lés által történő jóváhagyása — Kétyi Zoltán bedolgozót ar­ra késztette, hogy megkeresse szerkesztőségünket. Segítsünk kideríteni, miről esik majd szó a titokzatos döntéshozatalon, miért értesülnek csak ilyen későn a tagok a nem éppen jelentéktelen elképzelésről! Hogyan lehet felkészülni e fontos döntésre írásbeli tájé­koztatás nélkül? Másnap, huszonhárom órával a közgyűlés előtt fel­hívtuk a Lignifert, hogy Ju­hász Istvánné elnöktől kér­jünk kérdéseinkre válaszokat. Az érdeklődés ekkor nem járt eredménnyel, mert mint a vo­nal másik végén elmondták, az elnök a délelőtti isaszegi munkahelyi tanácskozás után a szövetkezet más részlegeit kereste fel informálás céljá­ból. Juhász Istvánnéval a köz­gyűlés napjának reggelén si­került először beszélnünk. Mint elmondta, a magyar elektronikai ipart nagyon sú­lyos gondok gyötrik, sok nagy, korszerű technológiával dol­gozó cég ellen várható felszá­molási eljárás kezdeményezé­se. A Lignifer Ipari Szövetke­zetnek van egy elektronikai részlege Taksonyban. A sze­relés nagy részét a Videoton részére végezték. Köztudott, hogy a székesfehérvári nagy­üzem jelentős piaca volt a Szovjetunió és a keleti szom­szédban támadt értékesí­tési válság is hozzájárult a Vidi gondjaihoz. A következ­mény: teljesen megszüntették a rendeléseiket az isaszegiek- nél. Más területen szerezni munkát a taksonyiaknak pe­dig egyszerűen képtelenségnek tűnt. Elkerülhetetlennek lát­szott a részleg bezárása. Az el­múlt év végére megcsappant létszámú bedolgozói hálózattól teljesen meg kellett válniuk. Az idei évet terhelő gondok már az évzáró közgyűlésen is kikövetkeztethetők voltak. Eredménytelenek maradtak a videotonos tárgyalások. Ekkor találkoztak egy — az elnök ál­tal utolsó szalmaszálnak né- vezett — lehetőséggel: ameri­kai vállalat magyar képviselő­je kereste meg a Lignifert. Cé­ge és egy szintén tengeren tú­li üzletember olyan üzemet ke­resett, amellyel közös vállala­tot alkotva számítógép össze­szerelésére, illetve számítógép­részegységek készítésére vál­lalkoznának. Az érdeklődőket megismertették a taksonyi részleg lehetőségeivel, majd miután az elnyerte a szimpá­tiájukat, Isaszegen folytatták a megbeszéléseket. Részvény- társaság alakítását tűzték ki célul, melybe a két amerikai fél 160 ezer dollárral, a Lig­nifer és egy másik magyar részvevő apporttal szállna be. (Az ipari szövetkezet törzstőké­jét a taksonyi telephely adná.) Két nap múltán aláírták a szándéknyilatkozatot. Juhász Istvánné szerint a tárgyalások alaposságuk mellett gyorsak is voltak, amerikai tempójúnk. Amennyiben az rt. létrejön, a szövetkezet tagsága csak nyer­het, mert osztalékot kap a negyvenszázalékos részesedése után. amit a teljes tagság ja­vára fordíthat. A félelmet, az aggódást, amit a nagyüzemek­ben dolgozók mellett a szövet­kezet tagsága is érez napjaink­ban munkahelye, vagyona fe­lett, megérti, de úgy érzi, min­dent elkövetett azért, hogy a közös vagyon inkább gyara­podjon, mint apadjon. A tak­sonyi üzem esetleges felszámo­lása viszont — amellett, hogy az ott dolgozók más munka­hely után nézhetnének — a szövetkezet egészének vesz­teséget okozott volna. Ha Tak­sony jelentkezik, hogy önálló­sulni akar, s talált magának munkát, ő lett volna az első, aki segíti a törekvést. Ám ha munka nélkül szakadna le a részleg, akkor ugyanúgy tönk­remenne, mint a Ligniferben. A közgyűlés után ismét be­széltem Juhász Istvánnéval, aki közölte: nagy megnyugvás­sal mondhatja, részletes beszá­moló és vita után a megjelent tagok két tartózkodással elfo­gadták a belépést az rt.-be. Az elnöktől további kételyekre is választ kértem. Lesz-e piaca a közös vállalkozás termékei­nek? Mint elmondta, amíg nem jön létre egy cég, konk­rét szerződéseket nem tud fel­mutatni, viszont az előzetes információk jelzik, fokozatos felfutással a piacon — hazain és külföldin — a termékeket el lehet adni. Véleménye sze­rint, amit a nagyüzem drágán állít elő, azt a kicsi alacso­nyabb költségekkel, megfelelő termelésszervezéssel olcsóbban kínálhatja. Mivel a két vállalt feladat egy telephelyen nem oldható meg, ezért ténykedik majd az rt. Isaszegen és Taksonyban is. Elsősorban a tagokat alkal­mazva, mert csak szakmailag szükséges munkaerő-felvételt terveznek. Sikerül? Nem sikerül? Ho­gyan tud érdemben dönteni elektronikai vállalkozásról egy más szakmában dolgozó dön­téshozó? Mennyire tulajdono­sai a szövetkezetnek a tagjai? Nehezen megválaszolható kér­dések. A Lignifer vezetői úgy érezték, lépni kell. Léptek. B. G. vek szerint a kormány októ­ber végéig tenné le javasla­tát a Parlament elé arra vo­natkozóan, hogy miként ren­dezzék az egyes társadalmi szervezetek vagyonhoz fűző­dő viszonyát. Három variáció képzelhető el: a társadalmi szervezetek — jellegüktől, a társadalomban elfoglalt he lyüktől függően — tulajdon­ként kapnák meg az ingatla­nokat; ingyenes használatba kapnák azokat; vagy bérleti szerződés alapján hasznosíta­nák. A kezelői jog megvonása ugyanakkor az átmeneti idő­szakban nem érinti a társa dalmi szervezetek birtoklási jogát, s nem vonja el azokat a jövedelmeket sem, amelyek ingatlanjaik hasznosítására kötött szerződéseik alapján folynak be a társadalmi szer­vezetek kasszájába. Ez a fő szabály azonban nem vonatkozik arra a nyolc tár­sadalmi szervezetre, amely — a kormány döntése szerint a letűnt politikai rendszerhez a leginkább kötődött. Ide tar­tozik a Magyar Szocialista Párt — jogelődjével, az MSZMP-vel —, a Magyar De­mokratikus Ifjúsági Szövetség — az úttörőszövetséggel egye temben —, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége, az Or­szágos Béketanács, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Nők Országos Szö­vetsége, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és a Magyar Honvédelmi Szövet­ség. Az ő esetükben a keze­lői jog megszűnése egyben azt is jelenti, hogy o törvény ha tálybalépésének pillanatától fogva elesnek azoktól a bévé telektől, amelyek ingatlanjaik továbbhasznosítási szerződései alapján folynak be hozzájuk. Ezeket a bevételeket a kincs­tárba kell befizetniük. A törvénytervezet megoldja az elszámolással kapcsolatos problémákat is. A tervezet szerint ugyanis a szóban for­gó társadalmi szervezetek az 1949. január 1-jétől 1990. au­gusztus 31-éig terjedő idő­szakra vonatkozóan kötelesek lesznek — értékhatár nélkül — minden olyan ingatlannal elszámolni, amely a kezelői jog alapján birtokukban volt. Az elszámolási kötelezettség kiterjed minden olyan ingó­ságra, gépre, berendezésre, fel­szerelésre, járműre, jóléti ál­lóeszközre, amely beszerzési értéke meghaladja az 50 ezer forintot. A védett műalkotá­sokkal kapcsolatos elszámolási kötelezettség értékhatár nél­kül érvényesül. Az elszámolás kötelezettsége kiterjed a szer­vezet által alapított, vagy a részvételével működő gazdál­kodóegységek és alapítványok körére is. A HÉT HÍRE^nm HOROGRA AKAD Ankétot rendeztek Pécsett- A magyarországi nemzetiségek múltja és jelene címmel. @ Megkezdte munkáját a debreceni nyári egyetem. O Abaliget volt a helyszíne az eszperantó természetbarátok nemzetkö­zi találkozójának. O Velem adott otthont a nemzet­közi folklórnap rendezvényeinek. % Képző- és ipar- művészeti alapítványt hoztak létre Zalaegerszegen. O A hét híre az is, hogy kétnapos nemzetközi horgász­verseny kezdődik ma Szolnokon kilenc ország verseny­zőinek részvételével. Tízezrek szép időtöltése, ne­mes szórakozása a horgászat. A csendes őrülteknek, meg pecásoknak csúfolt tábor na­gyobb része egyesületekbe tö­mörült, szaporítással, telepí­téssel is foglalkozó, sokféle társadalmi munkára kapható törvénytisztelő polgár. A ki­sebb rész amúgy balkézről ritkítja a halállományt; orv­horgász. örök a hadakozás a tábor két része között, amint nem nevezhető csendesnek a front a horgászok és a halá­szok között sem. Ahogy fogy a hal, úgy sokasodnak a konf­liktusok ... Hal. A nyolcvanas években az összes halfogás 38-40 ezer tonnát tett ki az országban, ebből a tógazdasági halterme­lés 26-27 ezer tonnával része­sedett. Még az ötvenes évek­ben is a Duna megyei szaka­szát halászbokrok nagy csa­pata járta, napjainkra a hal is, a halász is már-már csak véletlen szereplője a nagy víznek. A bőség hosszú idő­szakának a 19. század máso­dik felében megkezdett fo­lyamszabályozási, vízlecsapo- lási, vízrendezési munkák ve­tettek véget. A nyolcvanféle halfajból álló sereget alapo­san megritkították, hiszen a legfontosabb, az ívóhely ve­szett el. Valamikor természe­tes látványnak számított Szentendrénél, Dunabogány- nál, Visegrádnál a folyón át­vetett, vastag, erős kötél, raj­ta 150-200 vizahorog ... Ami­ről már csak a nagyon idő­sek tudják, ún. véghorgok voltak ezek, az állat a farkával akadt fenn rajtuk és lett nagybecsű zsákmány. Nagy­becsű, mert a viza, a tok, a kecsege, a sőreg számított ér­tékesnek, ebből kellett részt adni az úrnak, míg a többi­ből, a paraszthalként neve­zettekből nem. Furcsán hangzik, bár sok dolgunkra igaz, a horgászatot (is) az állatoktól leste el, ta­nulta meg az ember. A nép­mesék rókája (Róka fogta csuka...) a valóságban is rá­ráfanyalodik a horgászásra, farkát kockáztatva. Ősünk kőből, fából, csontból egy­aránt faragott-csiszolt horgot, majd egyeduralkodóvá vált a fém. Falusi kovácsok készítet­ték az ún. kishalászok (egy­ben horgászok) számára ezt az eszközt még századunk ele­jén is, különösen az apatini horgoknak volt jó hírük. To- hitótfalui kishalász családok leszármazottai-nál lelték fel azokat a különleges, két-, há­romágú horgokat, amelyekkel elődeik a ragadozókra, har­csára, csukára mentek, s ame­lyeket némely halász a ma­ga tervei szerint készíttetett el a kováccsal. Ma féltett mú­zeumi darabok. Sokféle horgot — előre- pedző, oldaltpedző stb. — használtak a vízi emberek, ám azt illik tudni: nyeles horoggal, azaz horgászbottal a legritkább esetben éltek. Ez már a sporthorgászat eszköze, 1945 után lett ha­zánkban tömegesen kedvelt időtöltés. Ma egy jó gépko­csi árát kiteszi a „szuper-fel­szerelés költsége, ám igaz: suttyó kölykök madzagjára olykor hamarabb akad rá a hal, mint ezeknek a csodabo­toknak a csalijára. Halból és halkészítmények­ből 130-140 millió forint érté­kű kivitelt bonyolított le ha­zánk a legutóbbi években, a behozatal ugyanakkor ennek a négyszeresét teszi ki. Az / exportnak érdekes tétele a pisztráng, a döntő része azon­ban az itthon nem kelendő kígyóhal, azaz az angolna. Nemzetközi összehasonlítás­ban sajnálatosan csekély ha­zánkban az egy főre jutó évi halfogyasztás mennyisége, mindössze 2,1 kiló. Ausztriá­ban ez a szám 5, Csehszlová­kiában 5,4, Svájcban 7 kiló, s nem meglepő, ha a tengeri halászatot folytató országok­nál ennek a többszöröse, pél­dául Norvégiában 29, Japán­ban 37, Dániában 46 kiló. Há­lóba, horogra ezek szerint itt­hon kevés zsákmány akad? Esetleg táplálkozási szokása­ink adnak nehezen helyet en­nek a rendkívül egészséges éteknek? Avagy az ára sze­lektál? Századunk húszas éveiben még kedvelt áruja volt a rác­kevei piacnak a szivatolva — darabokra hasítva, megszá­mítva — kínált hal. Ma már csak az emléke él ennek is, mint sok másnak, annál in­kább valóságosak azok a vi­haros csaták, amelyek ősla­kosság és pecások között, né­mely horgászegyesületen be­lül, stégtulajdonosok, kont­ra környezetvédők csapataival zajlanak. A 18. század végén néhány megyei hálókészítő mester céhként próbálkozott jobban boldogulni. Nem sike­rült. Amint ez ügyben a me­gyei hatóságokhoz írt bead­ványukban fogalmazták, .......némellyek rabló módjára szállják meg a vizeket...” Lám-lám: mi az új a nap alatt?! Mészáros Ottó A halpárti megegyezés után A feje tetejéről a talpára Hétfőn reggel -kell a Belügy­minisztériumnak az Ország- gyűlés elé terjesztenie azt az új önkormányzati törvényja­vaslatot, amelyet a hat parla­menti párt kerékasztal-tárgya­lásain született megállapodás alapján dolgoznak át. A szak­értőknek így mindössze három napjuk maradt arra, hogy új­raírják a javaslatot, s fölül­bírálják, illetve beleépítsék a több mint kétszáz módosító javaslatot. A kerékasztalnál a törvény lényegi kérdéseiről döntöttek, azokról, amelyekről hetekig folyt a Tisztelt Házban a vita, a részletek tisztázása a képvise­lőházra maradt. Ezt tudtuk meg a törvényjavaslat kidol­gozásában többek mellett részt vevő Magyar Közigazgatási In­tézet igazgatójától, dr. Balázs Istvántól. Nem lesz főispán, nem lesz vármegye, lesz viszont köztár­sasági megbízott és önkor­mányzati megye. Az eredeti el­képzelés szerint a főispán vi­gyázta volna az önkormány­zatok törvényességét, őt a kor­mányfő nevezte volna ki. Ezzel szemben az a szabaddemokra­ta javaslat kerül most a tör­vénybe, amely a köztársasági elnök által kinevezett, a mi­niszterelnök által javasolt s parlamenti bizottságok előtt meghallgatott köztársasági megbízottra, tehát az állam képviselőjére bízza a törvé­nyességi felügyeletet. Az ő be­leszólási joga az önkormány­zat ügyeibe kisebb, mint a fő­ispáné lett volna, azonkívül ez a közjogi méltóság a garancia arra. hogy törvényességi ügyekbe ne keveredjenek be­le a mindennapi, kormányza­ti politika érdekei. Az önkormányzati megye sokkal nagyobb önállóságot biztosít a helyi önkormányza­toknak. mint a vármegye tette volna. Eb-be a szervezetbe a helyi önkormányzatok delegál­nak taggkat, s ez a testület látja el azokat a feladatokat, amelyekre az önkormányzatok nem kényszeríthetők. Tovább­ra is 19 megye lesz, a határok is maradnak, csak éppen a fölépítésük lesz a jelenleginek pont a fordítottja. A helyi ön- kormányzatok normatív alapon kapnak állami támogatást, egymással teljesen egyenran­gúak lesznek jogi szempont­ból. A megye tőlük nem von el pénzt, de nem is oszthat, nem tarthat fönn állami, köz- igazgatási intézményeket, vi­szont kötelessége lesz a helyi erőből nem megoldható közös feladatok — kórházépítés, isko­lafönntartás — megvalósítása. Amennyiben a politikai megegyezésből a jövő héten —• várhatóan pénteken — törvény születik, akkor már csak a rendszerváltozás legfontosabb választásának előkészítése ma­rad hátra. És kezdődhet újra a kampány.- Ja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom