Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-28 / 176. szám
4 1990. JÚLIUS 28.. SZOMBAT Egyre kevesebb a lehetőség Közhasznú munka diákoknak Radna fényes csillaga Búcsújárás Radna fényes csillaga címmel kötet jelent meg a Békés megyei Újkígyós katolikus népének máriaradnai búcsújárásáról. A könyv szerzője Harangozó Imre fiatal tanító, aki szülőfaluja vallásos tárgyú néprajzából a radnaj árast választotta diplomamunkája tárgyául, & ezt kibővítve adja most közre gyűjtésének eredményét. Munkájában fölvázolja a magyarság Mária-tiszteletét, bemutatja a hazai Mária-ünne- peket, népünk kedvelt búcsújáró helyeit és ismerteti a máriaradnai búcsú járó hely történetét. A tanulmány második részében a Szeged környéki kígyósi pusztán megtelepült katolikus népesség hagyományos kisasszonynapi (szeptember eleji) máriaradnai búcsú járásáról Ír a szerző. A vácdukai Brunszvik Teréz Nevelőotthon pedagógusai akkor is felvehetnék fizetésüket, ha csak a mindennapi munkaköri kötelezettségüket teljesítenék, ök azonban ennél sokkal többre törekszenek, munkájuk végeztével is, otthon is, foglalkoztatja őket, hogyan lehetne még szebb, még jobb, igazi családi hátteret teremteni a rájuk bízott kisgyermekek számára. ötleteiknek persze a tárgyi feltételek határt szabnak, de sok szeretettel és törődéssel boldog gyerekkort lehet teremteni akkor is, ha nem áll rendelkezésre annyi pénz, mint amennyi ideális lenne. Régebben a nevelőotthonban a csoportokat osztályok szerint szervezték, most érzelmi és érdeklődési szempontok szerint. A nyolc új csapatba különböző életkorú, de azonos érdeklődésű — például zenész, sportoló, szakmunkástanuló — gyerekek kerültek. Szerveztek kis közösségeket is testvérekből vagy baráti körökből. Átrendezték a szobákat is. Megszüntették a sorban álló emeletes ágyak kaszárnya jellegét. A nagy termeket függönyökkel, szekrényekkel választották le kettő-, négy-, illetve hatszemélyes kuckókra, a gyerekekkel közösen, az ő elképzeléseiket figyelembe véve. A nagy tanuló-háló helyiségek helyére kisebb szobák kerültek. Minden csoA budapesti Piarista Gimnázium diákjait azzal bocsátották nevelőik nyári szünetre: szeretnék, ha néhány hetet valami hasznos munkával töl- tenének. Szemere Balázs eleget tett az óhajnak, s falujában, a gamesznál jelentkezett dologra. Nem tudom, vajon hány iskola búcsúzott így a pihenni induló tanulóitól. Az viszont tény, hogy a diákok nyári foglalkoztatásának lehetősége szinte minimális. A gyárak, vállalatok többsége feladat híján dolgozóinak is kényszerpihenőt rendel el, s a gyerekek legfeljebb maszek építkezéseken találnak maguknak elfoglaltságot vagy a piacok környékén trógerolnak, söprögetnek, rosszabb esetben újságot árulnak vagy az autók szélvédő üvegét mossák a kocsisorok port kapott egy nappalit, ide tv, rádió, magnó, lemezjátszó, könyvespolc került, társasjátékokkal, akváriumokkal. A nagyobbak halakat, a kisebbek hörcsögöt tartanak. Itt lehet társasági életet élni, de aki magányra vágyik, behúzódhat a kuckóba, amely egyben hálóhelyiség is. Kicsi étkező is tartozik minden kis birodalomhoz, bár a közös ebédlőben esznek. Jeles alkalmakkor viszont a kisebb csoportok egy-egy bensőségesebb közös étkezésre azt is igénybe vehetik. Jó előkészítés ez a későbbi családi életre. Az intézetet a korlátozott anyagi lehetőségek ellenére a meglévő bútorokból, kedves tárgyaikból sok-sok ügyességgel, ötlettel és fantáziával tették otthonossá.' Az átreftde- zéssel egy emberibb nevelési szemlélet feltételei teremtődtek meg, amely azonban kétségkívül nagyobb feladatokat ró a nevelőkre. Emiatt számos ellendrukker akadt házon belül is, hiszen a gyerekek különböző életkora kizárta a sablonos nevelés kényelmes lehetőségét. Ugyanakkor jelentős nevelőhatása van, hogy a nagyobbak példát mutathatnak a kisebbeknek, sőt a viselkedésmódokat — kézmosás, köszönés, étkezési szokások — egymástól is tanulják a gyerekek. A testvéreknek, barátoknak is jobb, ha együtt lehetnek, mint ha osztályok között, ami ugyebár korántsem veszélytelen. A nyári munkavállaláshoz manapság sem az iskola, sem pedig a szülő engedélye nem szükségeltetik. Anyuka, apuka talán nem is tudja, hogy a csemetéje milyen hajmeresztő módon cikázik a forgalmas úttesten. A fizetség persze nem rossz, a kétperces maszatolá- sért a nyugati autók ablakán gyakorta egy százast is kinyújt a sofőr. Más kérdés, hogy e könnyű munkával szerzett pénzek valójában milyen nevelő hatása van, de manapság erre sajnos mindenki fütyül. Feltűnően sok fiatal lődörög, hiszen maximum egy kéthetes építőtábor jut nekik, a többségnek még annyi sem. A szülőknek nem telik nyaralta- tásukra, s ha nincs közelben a nagymama, marad az utca. szerint csoportosítják őket. A foglalkozások sem annyira kötöttek, mint az előtt. Nincs példul megszabva, hogy hétfőn 14 órakor etikai beszélgetést ír elő az órarend. A beszélgetésre akkor kerül sor, amikor egy etikai probléma felmerül. Ebédelni akár egyedül is lemehetnek a gyerekek, ki mikor ér haza az iskolából, ki mikor éhezik meg. Az étteremben mindenkinek önálló helye van. önkiszolgáló rendszerben, fegyelmezetten étkeznek akkor is, ha van velük felnőtt, és akkor is, ha nincs. A legnagyobb felelősséget a tanulás szervezése jelenti a nevelőknek. Egy tucat különböző korú gyereket nem lehet kollektive felkészíteni, de ez így van a családban is, hiszen különböző osztályokba járó testvérekkel a szülők is külön tanulnak. Ennek előnyei is vannak, mert a tanulásban nagyobb önállóság alakul ki, egyébként a javuló tanulmányi eredmények is jelzik ezt. Ebben a tanévben alakult egy ifjúsági csoport is, melynek tagjai különböző iskolákba is járnak. Nekik olyan önálló otthont terveznek, amely valamennyire egy lakásra emlékeztet már. Ehhez az épület rendelkezésre áll, csupán a belső kialakítás és berendezés van még hátra. Sz. K. Ilyesmit Nyugaton aligha látunk, ugyanis az iskolai szüneteket év közben arányosan osztják el. Nyárra körülbelül egy hónap marad, épp anyi, mint a szülőknek. Ennek persze más kedvező hatása is akad: nevezetesen a diákok a tanévben nem merülnek ki, s nem is esnek ki a tanulásból, mint magyar társaik. Pedagógusok a megmondhatói, hogy nálunk milyen nehéz a hosszú szabadság után visszavezetni őket a normális kerékvágásba. Budakeszin is sok fiatal lézeng, pedig ott plakátok hirdetik, hogy a helyi gamesznál lefiet közhasznú munkát vállalni. A jövedelem persze szerényebb, mint az autók között, de a napi 8 órás munkáért 400 forintot fizetnek azonnal, s ez tiszta pénz, hiszen a diákmunkát nem terheli adólevonás. — Eddig összesen huszonket- ten — köztük fővárosiak is — éltek a lehetőséggel — mondja Paur Miklós, a gamesz vezetője. — A többség csak néhány napra jött, de hatan legalább két hetet egyhuzamban ledolgoztak. Márton Sándor és Bóra Gábor a legkitartóbb, s ennek egyik oka talán az, hogy édesapjuk is velük van, mindketten öreg motorosok már a gamesznál. — Feladat akad bőven, hiszen az elmúlt 40 esztendő alatt alig jutott pénz a közterületek rendbetételére — folytatja Paur Miklós. — Most a tanácstestület egymillió forintot szavazott meg a Fő utca csinosítására, a park kitisztítására, ami eddig a község szégyenfoltja volt. Persze ebből a pénzből kell megjavítani a közintézmények előtti járdákat, kitisztítani a vízelvezető árkokat és lefolyókat, pótolni a virágokat, és ebből fizetjük az alkalmi^ munkásokat is. ■ .......... — • A gameszt annak idején az intézmények zavarfaldn Működésének fenntartására hozták létre, ezt a mostani feladatot többletként vállalta a szervezet. S hogy ebbe a közhasznú munkába most a diákokat is bevonják, az különösen hasznos. Egyrészt mert a gyerekek — már akik akarnak — helyben kapnak munkát tisztes fizetségért, másrészt mert ezentúl talán maguk is jobban vigyáznak arra, amiért megdolgoztak. A településen tíz műegyetemista is talált munkát, ők a műemléki, helytörténeti védettségre érdemes épületeket mérik föl. F. E. Családi otthon a nevelőotthonban Szeretik a kuckórendszert Zí NHÁZT LEVÉL Ki is ez a trubadúr? Miller Lajos, B. Nagy János és Mészöly Katalin A trubadúr egyik jelenetében (Mezey Béla felvétele) Hát voltak ugye a trubadúrok, valamikor a 12. vagy 13. században, akik természetesen nemesemberek voltak, és miközben temérdek csúfságot is műveltek, dalaikban az eszményi szerelemről, a nőtiszteletről meg a fényes lovagi erényekről énekeltek. Francia vagy német képviselőik sok szépet alkottak, kétségtelen. Aztán az egész eltűnt, a lovag- erényekkel és a középkorral együtt. Maradt egy kifejezés, a trubadúr, amit mi például olyasféle értelemben is használtunk, hogy az illető férfiú nagy szerelmi dürrögő, csábos szavú széptevő. A trubadúrvilág csak látszólag volt nemesen fennkölt. Atszabdalták azt is vad szenvedélyek, legfeljebb kívül ez kevésbé látszott. Amikor a már nagy hírű mester, Giusep- Pÿ Verdi, túl a Nabucco, a Macbeth, a Rigoletto sikerein, egy spanyol drámaíró, Garda Guiterrez El trovador cimű darabját választja új műve alapjául, elsősorban ezt a szenvedélyességet veszi észre s ragadja meg. Az 1853-ban bemutatásra kerülő opera. A trubadúr (II trovatore) aztán szinte az első hangoktól kezdve a szenvedély, a felszikrázó indulatok. a gyűlölet, a szerelem, a bosszú dalműve lesz. Bonyolult meséje arra is jó, hogy felidézze a spanyol középkor sejtelmes világát. Hősei, Man- rico, a szerelmes trubadúr, azaz énekes, Leonora, szerelme, Luna gróf, az ármánykodó ellenség és vetélytársa, Azucena, a bosszúvágytól fűtött idős cigányasszony a legszélsőségesebb érzelmi hullámzásokon mennek keresztül. Verdi, aki nemcsak pompás komponista, hanem ragyogó dramaturg is volt, kitűnően él a drámai csomópontok megszerkesztésének eszközével. Hatalmas kettősök, áradó érzelmű áriák, kórusok — nemcsak izgalmas történet ez, hanem zenedráma is, slágerré vált számokkal és dallamokkal. A Margitszigeten a szokásos nyári operaelőadás most A trubadúr. Alkalmas a szabadtérre — vagy nem alkalmatlanabb, mint annyi más opera. Koltay Gábor ezúttal talán visszafogottabban él rendezői látványmániájával, mint tavaly, az Aida esetében. Jobban előtérbe engedi a zenét, a drámát. Ehhez kiváló énekeseket tudhat maga mellett-B. Nqgy János Manricója igazi olasz tónusú alakítás. Miller Lajos Luna grófja a szenvedély eltorzulásának is hű képét adja, Mészöly Katalin Azucenája nem megszállott, hanem szenvedéstől meggyötört. A fiatal Lukács Gyöngyi pedig, Leonóraként, meglep lírai színei mellett azzal a drámaisággal is, mely egy későbbi nagy formátumú Verdi-hősnöt sejtet. Érdekesség: Koltay visszaemeli a darabba az általában elhagyott balettbetétet. Elmaradhatott volna; csak színfolt, funkciója nincs, leállítja a dráma sodrását. Az olasz nyelvű előadást csak négy alkalommal láthatjuk, hallhatjuk. Kár. Ahogy mondani szokták: több van benne. Takács István szombati krimi " ................... ...... ........ ......... — Nem habozhatsz — mondta Grácia néni. — Most már Laura életéről van szó. — Igazad van, néném, Laura nekem többet ér, mint akármilyen kincs. — Akkor menj! — a néni a férfi kezébe adta az ominózus cédulát. Peter sóhajtott és lassan kiment a szobából. A néni ottmaradt a szoba közepén és félhangosan mondta: — Hiszen már fejből ismerem a szöveget... Nem kell lemondanunk a kincsről, talán nem. Peter hamar eljutott a Marcus térre. Annyira izgatott és levert volt, hogy nem is figyelte, követik-e. A forgalom felélénkült, a sugárutakon valóságos autófolyamok hömpölyögtek. Peter leparkolta a kocsit egy áruház mellett, és kiment a térre... ★ — Most nagyon sok függ tőletek — mondta a karcsú, széles vállú, szőke fiatalember. A tér egyik sarkában álltak, öt társa hallgatta figyelmesen. Körülöttük zajlott a forgalom. — Amikor észreveszitek a célt, ragadjatok rá. De mindenki külön, távol a másiktól. Közben tartjuk a kapcsolatot! ★ Peter már vagy húsz perce állt a szökőkút mellett. Az autók szüntelenül áramlottak, zúgtak mellette. Elhatározta, kemény lesz. Harcolni fog Lauráért — bár fogalma sem volt, hogyan és mit tehetne egyedül a banditák ellen. Mert abban már egy pillanatig sem kételkedett, hogy igazi banditákkal kerültek szembe. Lehet, hogy boldogult apósa sem volt különb náluk...? Aztán minden nagyon gyorsan történt. Egy fekete autó fékezett a járda szélén — de tulajdonképpen nem is állt meg —, a leeresztett ablakon kinyúlt egy kéz, és követelőző mozdulatot tett. Peter szólt volna, de a kéz már kivette kezéből a cédulát. A fiatalember csak annyit látott, hogy a kocsiban ketten ültek, két férfi — aztán az autó villámgyorsan elhajtott. Mire Peter feleszmélt, a következő kocsik eltakarták a Nemere István: A KINCS (9 rész) 6. A SZABADÍTÓ banditák autóját, úgyhogy a rendszámot sem láthatta. Kedv- telenül indult haza, most már csak abban reménykedhetett, hogy a banditák betartják ígéretüket. ★ Odakünn már régen este volt, amikor Laura neszt hallott börtöne ajtaja felől. A fiatal nő elgémberedve ült a széken. A kötelékekből hiába próbált szabadulni. Nagyon félt, hogy visszajönnek a banditák, és... Vajon Petér beleegyezett a váltságdíj kifizetésébe? A kincs még nem is lett az övék máris elvesztették? Történik-e valami a kiszabadítása térdekében vagy minden elakadt valahol? Mi lesz vele...? Ismét neszt hallott az ajtó felől. Figyelni kezdett. Aki az ajtó másik felén tevékenykedett, aligha tartozott a banditákhoz. Túl csendesen, óvatosan mozgott, mint aki attól tart, észreveszik jelenlétét. Nyolc vagy tíz kulcsot dugott a zárba, míg az utolsó végre elfordította a fémnyelvet. Egy árnyék siklott a szobába ... — Asszonyom, hol van? — kérdezte az illető suttogva. Laura uralkodott magán: — Itt a fal mellett egy székhez kötözve — suttogta ő is. — Kicsoda maga? Amaz nem válaszolt. Rátalált a székre, és a nő hamarosan érezte, hogy kötelékei lehullanak. Akárha varázsló érintette volna meg... Pedig csak egy kés lehetett az idegen kezében. Laura máris szabad volt. Az ismeretlen férfi — mert férfi volt, ezt Laura ösztönösen sejtette határozott mozgásából és egy férfi borotválkozóspray illatából — az ajtóhoz húzta őt. Aztán máris a folyosón mentek. A kanyarulatnál lépcső állta útjukat; a fokokon furcsa, magatehetetlen tartással feküdt egy férfi. Az őr lehetett. Laura sejtette: ez bizony elájult. Vagy...? — Megölte? — Nem leütöttem. Átvágtak egy udvaron. Kihalt raktárak között mentek, távolabb elhagyott, romos gyárépület rajzolódott a homályos égboltra. Errefelé sötét volt. — Miért szabadított ki ? — Napokon belül megtudja — felelte amaz rejtélyesen. Az arcát most sem látta Laura. Egy mellékutcán álltak. Itt is sötét volt. Az idegen megfogta a nő karját, elfordította: — Arra menjen, csak egyenesen. A sarkon van egy kávézó, előtte taxiállomás. Sok szerencsét! — Kö... köszönöm, uram! — mondta Laura, de már hiába nézett körül — a férfi eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Az asszony semmit sem értett a történtekből, de azt tudta, nem maradhat itt tovább. A falak mögül mintha ellenséges tekintetek figyelték volna. Ha fogvatartói fenyegetésére gondolt, megborzongott. Gyorsan, el innen... ! Futva indult a sarok felé ... ★ ... és lihegve ért fel az emeletre, ujját a csengőgombra tette, és nyomta, nyomta, nyomta, amíg ki nem nyitották. — Laura! Peter karjai feleségére fonódtak. Az asszony csak akkor hitte el, hogy megmenekült. Tudta, most már biztonságban van. Vége a 9. résznek (Folytatjuk ) i
