Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-27 / 175. szám
1990. JÜLIUS 27., PÉNTEK 3 Plakátok, értesítők a népszavazásra Az MSZP készülődik Elsőként csatlakozott az MSZP, felkarolta a kezdeményezést: legyen népszavazás a köztársasági elnökválasztás ügyében. A 300 ezernél több aláírással támogatott népszavazás vasárnap esedékes. Mégis szinte rezzenetlen állóvíznek tűnik a közélet, kampánycsönd van ... Megbontja-e ezt a csöndet az MSZP? Mit tesz álláspontja népszerűsítésére Pest megyében? Fogarasiné Deák Valéria, a párt megyei szervezetének munkatársa: — Július 29: igen! Közvetlen elnökválasztás! — Ezzel a szöveggel nyom- tatott kétféle plakátot az MSZP országos központja, s a közel 3 ezer fős megyei tagságunk vállalta terjesztésüket, kiragasztásukat. Már július 19-én megkapták a plakátcsomagokat. Ismeretes az is, hogy ezúttal nincs kopogtatócédula. Ezért 150 ezer szórólapot juttatnak el aktivistáink a . megye településeinek lakóihoz, postaládáikba. Ezeken tájékoztatjuk a választópolgárokat arról, hol, hogyan szavazhatnak, s természetesen kérjük őket, igennel voksoljanak. — Ez minden? — Korántsem. Szerdán és pénteken a Pest Megyei Hírlapban tettünk, teszünk közzé fizetett hirdetést. . Többet erőnk, pénztárcánk, lehetőségünk nem enged. Am ami nem kerül pénzbe, arra vállalkozunk. Kértük a tagságot, környezetében adjon személyes tájékoztatást, s ők örömmel képviselik a kezdeményezést mint sajátjukat. Néhol — magam Gödöllőn tapasztaltam ilyet — letépde- sik a tanácsok népszavazásról informáló plakátjait, felhívásait. Az információ érték, mi védjük. Ahol ilyen tépett plakátot látunk, értesítjük az illetékeseket, ragasszanak ki újat. Pártunk tagjai delegáltként vesznek részt a tizenhat egyéni választókerület választási bizottságaiban, szavazatszedő bizottságaiban, és dolgoznak majd egész vasárnap. Mi természetesen nem maradunk távol a népszavazástól így sem, s nem értjük meg, hogy egyes pártok miért jelentik ki: nem delegálnak képviselőket a bizottságokba. Ja, és a legfőbb: Voksolni is fogunk — mégpe dig „igennel". Szigeíszentmiklósi szavazókörók Prognózis: üresen maradó urnák Meg merem kockáztatni a prognózist, a hétvégi népszavazást nem jegyzik majd kiugró eseményként a krónikákban, sok urna marad majd félig üresen. Szigetszentmiklós utcáit járva, a külsőségekből következtetve, a tanács mindent megtett a lakosság mozgósítása érdekében. Szó nem érheti a ház elejét, esetünkben az egyéni választókerületi bizottságot, melyet' Henczi Gábor vb-titkár irányít. — Mi valóban mindent megtettünk, 200 hirdetést helyeztünk ki az utcákra, s napok óta járja a várost a hangosbemondó kocsink. Az eredményeket mindazonáltal nem szavatolhatjuk, már csak azért sem, mert most egy nagyfokú passzivitást tapasztalni a lakosság részéről. A hátralevő néhány nap már nem hozhat jelentős változást. Az egyéni választókerületi bizottság három oszlopos tagját a tanács választotta meg az országgyűlési választások során, ezek mellé zárkózhatnak fel a pártok, illetve kérhetik részvételüket a választási elnökségbe. Miklóson eddig mindössze két párt jelentette be ilyen irányú igényét, az MSZP és a Kisgazdapárt. Úgy látszik, a vasárnapi választás témája nem érinti az MDF, az MSZMP, az SZDSZ, és a Fidesz érdekszféráját... A tanácstól néhány lépésre megkérdeztem két polgártól: — Tudja, mire kell szavazni vasárnap? — .......................................... ? A másikkal több szerencsém volt, tudta. Sőt, a választ egy kérdéssel megfejelte: — Mondja, kinek fontos, hogy ki választja a köztársasági elnököt? Mert nekem, személy szerint, teljesen mindegy. Ettől nem lesz olcsóbb a kenyér, és nem lesz nagyobb a fizetésem. Szóval nem megyek el vasárnap, nem éri meg ilyesmiért szavazni menni. — Erről van szó — bólint rá Henczi Gábor. — A szavazást megelőzően a kérdésben nem érdekelt pártok nem fejtettek ki felvilágosító munkát, az emberek zöme azt sem tudja, mire és miért kell szavazni (volt ebben egy kis célzatos pasz- szivitás is, nem csupán felelőtlenség). Túl ezen, az időzítés sem szerencsés. Most van a szabadság-, üdülésszezon. Szigetszentmiklósnak 17 szavazóköre vari, egy-egy körnek ötfős szavazatszámláló , bízott^ ságót és égy jegyzőkönyvvezetőt kell kiállítani. Egyelőre a státusok betöltetlenek, nehh akarja vállalni senki. Mint minden szavazás, ez is pénzbe fog kerülni, a szavazások nem járnak anyagi haszonnal. De legalább erkölcsi hasznuk legyen. Valaki azt mondta: lehet, a népszavazás egyet jelent a demokráciával, de abból a demokráciából nem kérünk, mely ablakon kidobott pénzeket igényel. Ja, kérem, mi most tanuljuk a demokráciát, s a tanulópénzt mindenért meg kell fizetni. V. G. P.—M. Gy. O. HA NEM CSAPJÁK BE, NEM REKLAMÁL Ellenőrzik az üzleteket? — Ellenőrzés? Ugyan már ... Egyedül a Köjál járt itt, talán Hét-három alkalommal, más senki semmit nem ellenőrzött. A névtelenséget kérő üzletvezető a helyi ÁFÉSZ egyik kisvendéglőjére szerződött másfél esztendeje, fél éve már bérlő az étteremben. Nagy megelégedésére szolgál, hogy nem zaklatja a sűrű kontroll, mint azelőtt dívott: gyakran jöttek és büntettek az Állami Kereskedelmi Felügyelőségtől, 2 népi és társadalmi ellenőrzéstől is. S a vevők, a vendégek? Nos, az üzletvezető szerint ők sem reklamálják az ellenőrt, ha nem csapják be, ha .tisztességesen szolgálják ki őket. Ha. De erre semmi garancia. Márpedig akkor mégiscsak kellene valamiféle felügyelet. Tényleg: ki ellenőriz ma üzleteket? A választ Solymár Árpádtól, a Pest Megyei Kereskedelmi és Piacfelügyelőség vezetőjétől halljuk: .— Kezdjük azzal, hogyan is volt régen. Kereskedelmi, vendéglátó, idegenforgalmi és lakossági szolgáltató egységeket, tehát a fagylalttól az autó kipufogó javításig mindent ellenőrzött korábban a tanácsi árhatóság, a szintén tanácsi kereskedelmi felügyelőség, a helyi Népi Ellenőrzési Bizottság, belefolyt e munkába még az SZMT (a Szakszervezetek Megyei Tanácsa) társadalmi ellenőri hálózata is. Ezenkívül ott volt, s van a Köjál, a tűzoltóság, a munkavédelmi felügyelőség, továbbá néhány minőségvizsgáló intézet, mint a Kermi, az építőipari, vagy az Országos Borvizsgáló Intézet, az Állategészségügyi- és Élelmiszer-ellenőrző Állomások. S akkor még nem említettem a gazdasági rendészetet, a vám- és pénzügyőrséget, A fő- és alhatósá'gok nem éppen a vállalkozási kedv fokozására rendeltettek, inkább a fogyasztói érdekek, a minőség és a szak- területi szabályok védelme volt a feladatuk. — Es ma? — Átalakulóban van az egész ellenőrzési rendszer. A Parlament még nem vizsgálta fölül, pedig igazodni kellene a gazdasági váltáshoz. Gombamód szaporodnak az új üzletek, s ehhez képest elégtelennek tűnik a kontroll. A tanácsi hatósági ellenőrök száma néhány év alatt felére (húszra) csökkent, a szakszervezeti változásokkal megszűnt az SZMT társadalmi ellenőrzési hálózata. Az emberek, segítségüket felajánlották ugyan a helyi tanácsoknak, de ott is nagy az átalakulás, nincs, aki feladatot adna nekik. A népi ellenőrzés nem csendben halt el, központi rendelkezésre az idén megszüntették. Az egykori népi ellenőröket is csak néhány településen. kevéske sikerrel aktivizálták ismét. — Miből áll az önök munkája, mire elég a húsz ember? — Célzott ellenőrzésekre, témavizsgálatokra, így például idén arra, hogy megtudjuk: milyen az árfeltüntetés helyzete, a tejtermékek és a sütőipari termékek minősége és a szavatossági idők megtartása. A valutáért árusító boltokat, az üzemanyagtöltő állomásokat, a villamos háztartási gépek jótállási időn túli javítását is vizsgáltuk eddig. Mint a felsorolásból kitűnik, átfogó ellenőrzésről, rendszerességről szó sincs, inkább afféle reprezentatív mintavételről — ez csak jelzés értékű információkat ad. — Bírságolnak-e még? — Ez azért nem maradt el, a helyszíni bírság plafonja háromezer forint, a szabálysértésié tízezer. Elhiheti, egyik sem igazán elrettentő' egy olyan üzletben, ahol átlagosan minden harmadik embert (ez a tapasztalatunk) megkárosítanak. Van persze kivétel, a húsboltokban szinte senki sem azt. és annyiért kapja, amit és amennyiért fizet... — Ezek szerint teljes a válság? — Elvileg nem. Ha egy helyen visszatérően okkal bírságolunk — az íratlan játékszabály szerint félévente két-há- rom ízben — akkor javaslatot tehetünk az engedély bevonására. — Es tesznek? — Maga viccel... Hogy juthatnánk el hat hónap alatt háromszor ugyanabba az üzletbe, ha húszán jutunk húszezer egységre? Legföljebb a létünk őriz valamicske visszatérő erőt: ha valahol megjelenünk, híre megy, s a következő üzletekben már várnak bennünket, zsebből fizetik a háromezret. — Többletszámolás, hamis mérés. lejárt szavatosságú áruk, a húsféleségek keverése, minősíthetetlen minőségű szolgáltatások. Sok a panasz? — Az első félévben összesen húsz. Ezeket mind kivizsgáltuk s a kétharmaduk Indokolt volt. Azt hiszem, az ellenőrzés körül sok a rossz beidegződés. Július 25-én délelőtt a Penc községbeli kisgazdák, demokrata fórumosok és szabaddemokraták képviselői, valamint e sorok írója megjelentek a helyi tanácselnöki hivatalban. Délben a vb-titkár kijelentette, hogy nem marad posztján, s azóta érkezett, ám meg nem erősített híradás szerint nem sokkal később a tanácselnök is hasonló értelmű kijelentést tett. Mi történt? Miért e változások viharos gyorsasága? Ezen a szerdai napon Rózsa Józseffel, a helyi Kisgazdapárt elnökével beszéltem meg találkozót, de várt már a helyi MDF-esek képviselője, Fridrich Istvánné és a szabaddemokrata dr. Ferenczy Márta is. Kíváncsi voltam, mi kovácsolta frigybe e különös nagykoalíciót, elvezettek hát a templom közelében lévő, gyönyörű kis kastélyhoz: lássak a saját szememmel. Nos, én azt láttam, hogy ajtót falaznak be, fürdőszobát vernek szét, villanydrótot szaggatnak ki, vakolatot vernek le. S hallottam a kőművesek kifakadását is. Pardavi János: — A saját munkámat verem szét. öt éve készítettem a fürdőszobát, s tessék! — dühösen a falba vágja a kőműveskalapácsot. Munkatársa, Babiczki István: — Miért kell nekem ilyet csinálni? Lakást, óvodát rombolni? A kis kastély lakója, a községi iskola köztiszteletű tanítója: — Életveszélyes a tantermek és az én lakrészem fölött a tető. — Csakugyan, rogy- gyantak a szarufák. — De azt nincs pénz helyrehozni. Csak arra van, hogy jó állagú lakást és óvodarészleget alakítsanak át az új vb-titkár részére! Tehát erről van szó. A pen- ciek büszkeségében, a kis kastély egyik szárnyában készíttet lakást a tanács az új vb-titkárnak. Eddig pedagógusok laktak ott — egyikük elhunyt —, óvodások birtokolták az egyik termet, általános iskolások tartottak gyakorlati foglalkozást egy másik részen. De a többit az érintettekkel együtt, a tanácsházán. Laczkovich Mihály tanácselnök hellyel kínál valamennyiünket, a hárompártiakat is. — Mi a hatályos törvények szerint járunk el — mondja, s sorolja is: az óvoda a kastélyban csak ideiglenes jelleggel működött, előzőleg lakás volt, s a jog szerint lakássá is kell visszaalakítani. Tudja-e, hogy a kastélyt visszakéri a gazdája? Nincs róla papír! Arról pedig, hogy itt kapjon helyet a vb-titkár, az akkor még közös Rád—Penci Tanács elöljáróságának vezetője döntött. A határozatot tanácstestület hozta, ők kötelesek végrehajtani. Előkerül a vb-titkár, Fe- renczi Tibor is, egy szakállas, pipázó fiatalember, öt a megyei tanács helyezte ide, váci lakásának bérleti szerződése lejárt, neki valahol lakni kell. Bólogat erre a három párt képviselője, hogyne, értik a fiatalember gondját, segítenének is. Csak azt kérik, vonják be őket is a döntésekbe, s ne vágjon bele a tanács olyasmibe, ami a leendő ön- kormányzatot kész helyzet elé állítja. A kisgazda Rózsa József megoldást is javasol: a község pénzéből, társadalmi nunkájával épült két pedagógusház egyikéből hurcolkod- jon ki a lakó, nevezetesen a gamesz volt alkalmazottja, mellesleg pedig Laczkovich tanácselnök (ha jól értem a vitában) menye és fia, ők kaphatnak szolgálati lakást a váci börtöntől, helyükre költözzön a vb-titkár. Ez utóbbi azonban nem megy bele ilyesmibe. Szó szót követ, melyekből kiderül, a vb-titkárnak — ellentétben (?) a tanácselnökkel —, van hallomása arról, hogy a kastélyt visszakéri régi gazdája. Az is kiszűrhető, hogy lakhelynek a pazar kis kúriát nem Rád—Penc Közös Tanácsa. hanem már a Laczkovich vezette testület ajánlotta fel.. Majd elhangzik: a pártok július 27-re, péntek estére falugyűlést hívtak össze. Ezt Ferenczi Tibor megütközve hallja, kifogásolja, mert a jelenleg érvényes tanácstörvény szerint pártok nem hívhatnak össze falugyűlést, s azért is, mivel túl rövid e háromnapos határidő, péntek . estére már fontos programot beszélt meg. — Önök szerint ez fair? — kérdi a fiatalember. — Annyira fair, amennyire fair módon vontak be minket a tanácsi munkába — repli- káznak a pártok, majd hozzáteszik. azért hívták össze ultimátumszerűén a falugyűlést, mert ilyen kérelmeiket eddig a tanács visszautasította. A vita lassan indulatossá válik, s nem mentes a személyeskedésektől sem. Mit tud mondani a hírlapíró ilyen csatazaj közepette? Elismeri, hogy a tanácsi apparátus jogsértést, visszaélést nem követhetett el, eljárásuk a törvény betűje szerint történt. De vajon kellett volna-e egyáltalán eljárniuk? A faluban már felütötte fejét a szóbeszéd, mely szerint itt hatalomátmentésről van szó, a tanácselnök még hivatala idején akar a jövendő jegyző kedvébe járni, hogy aztán részesülhessen annak Ellenőrizhetjük mi az arakat, attól még becsapják a vásárlót. A régi árrendszer szinte sarkallta erre a kereskedőket, akik csak így juthattak többhöz. Ma azonban a termékek 90 százaléka szabadáras, becsületes üzletvitellel is tisztes jövedelemhez lehetne jutni. A kiút? Talán a valóságos piaci verseny. Ha a vevő az úr. Néhány tekintetben máris túlkínálat van, például a vendéglátásban,' ám az adó olyan magas., hogy szűk maradt a sáv a tisztes haszon számára. Ennek a vásárló, a vendég látja kárát. V. G. P. Éghői jött A minap a tv helikoptere papírlapok ezreit szórta ki a főváros felett, amelyen büszkén hirdeti a cég, hogy az EduScho kávé a legjobb. Azt már az elmúlt hetekben megszoktuk, hogy nem autós, akinek nem díszeleg e cég reklámja kocsiján, de hogy most, ebben a gazdasági helyzetben miként hatott a tegnapi reklámfogás, azt csak az hallotta, aki a földön járt — nem a helikopteren. A nyugdíjas csak nézi, 6 biztosan nem lesz vevő Pártok hívták össze a falugyűlést Ki lakjon a penci kiskastélyban? hálájából. Persze, nyilvánvaló eme állítás képtelensége, a tanácsiaknak azonban az intrikát, s egyáltalán, e súrlódást meg lehetett volna előzniük: keresniük kellett volna az együttműködést a helyi pártszervekkel, bevonni őket a munkába, s minden apróságról tájékoztatni a falu népét. Mindezt elmondtam az érintettek színe előtt is. Az ifjú vb-titkár azt válaszolta, nem gondolta, hogy ilyen vihar tör ki Pencen. Ha tudja előre, nem is igényelte volna ő a kastélylakás átalakítását, szoba-konyhában kihúzta volna az önkormányzat döntéséig. A tanácselnök azonban más véleményen van: — Nem volt itt Pencen soha semmi baj, és nem is lett volna, ha meg nem jelennek ezek a pártok, és nem zavarják össze az embereket! A pártok tehetnek mindenről! A tanácselnök eme politikai álláspontját e sorok írója nem kívánja minősíteni. Azt viszont remélem, hogy a vb- titkár a vita során elhangzott kijelentését, miszerint elhagyja Penc községet, még módosítja. A nyitott kérdésekre pedig talán választ kapunk a mai falugyűlésen. Tóth Béla Endre Szájtátva Átfestek Együtt a tegnap és a ma. Az utcatáblán. Pontosabban: táblákon. Kettő is van belőlük ugyanannak a sarokháznak a falán. Egyiken a régi név. A másikon az új. Türelmetlenek diadala: igenis, a városi tanács készíttesse el, helyeztesse ki az új utcanévtábíát. Megtörtént. Konzervatívok diadala: egy ideig maradjon fenn a régi is, hogy ne legyen kalamajka a cím szerinti tudakozódásból, tájékozódásból. Két diadal : két tábla. Persze, pontos emberek lakják a várost. Valakik arra is gondoltak, miféle keveredés támadhat abból, ha a két tábla csak úgy ... Döntés : a régi táblán fekete festékcsík — „ ... a bal felső sarokból elindulva, átlósan a jobb alsó sarokig haladva . . .”, így szói a papíron adott utasítás — érzékeltesse : ez az átkos tegnap táblája, tehát nem érvényes. Szegény Dózsa György. Ha sejtette volna, hogy egyszer utcanév lesz belőle ... ! S ha ízt, sejtette volna, hogy akadnak polgárok, akiknek ő majd még utcanévként sem kell ... ! Az átfestett, fekete csíkos táblán ugyanis Dózsa neve áll. Az Jtt élőket ugyan a kutya sem kérdezte, annak idején sem, amikor a Dózsa névre keresztelték lakóhelyüket, most sem, amikor megtörtént az átke- resztelkedés, mert milyen világ lenne az, ahol ilyesmibe csak úgy ukmukfukk belekotyoghat a polgár! Nézem száitátva a két táblát, a fekete csíkosat meg az újat. Dózsát a fekete csík kalodájába zárva, s az újat. amint vidáman hirdeti ... S még nagyobbra tátom a számat, mert mit kell látnom?! Azt, hogy az új (avagy ez is régi lenne?!) táblán szintén fekete csík díszeleg ... ! Somolyog az idős ember, akit megszólítok, mi ez a rejtvény? „Hát valaki vagv valakik, jó ég tudja. átfestik.” Akiknek Dózsa kell? Húz egyet a vállán. „liehet, hogv csak suhancok. Rosszalkodnak.” Hm. Tehát Dózsa sem. de ha Dózsa nem, akkor Rigó sem. Mert Dózsa helyett ez lett a neve az utcának. S ha Dózsa feketecsdr- kalodában. akkor legven a Rigó is ott. Két tábla, két fekete csík . . . Két név két táblán. A tegnap és a ma. S a holnap ... ?! MOTTO