Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-27 / 175. szám

1990. JÜLIUS 27., PÉNTEK 3 Plakátok, értesítők a népszavazásra Az MSZP készülődik Elsőként csatlakozott az MSZP, felkarolta a kezdemé­nyezést: legyen népszavazás a köztársasági elnökválasztás ügyében. A 300 ezernél több aláírással támogatott népsza­vazás vasárnap esedékes. Még­is szinte rezzenetlen állóvíz­nek tűnik a közélet, kampány­csönd van ... Megbontja-e ezt a csöndet az MSZP? Mit tesz álláspont­ja népszerűsítésére Pest me­gyében? Fogarasiné Deák Valéria, a párt megyei szervezetének munkatársa: — Július 29: igen! Közvetlen elnökválasz­tás! — Ezzel a szöveggel nyom- tatott kétféle plakátot az MSZP országos központja, s a közel 3 ezer fős megyei tagságunk vállalta terjesztésüket, kira­gasztásukat. Már július 19-én megkapták a plakátcsomago­kat. Ismeretes az is, hogy ez­úttal nincs kopogtatócédula. Ezért 150 ezer szórólapot jut­tatnak el aktivistáink a . me­gye településeinek lakóihoz, postaládáikba. Ezeken tájé­koztatjuk a választópolgárokat arról, hol, hogyan szavazhat­nak, s természetesen kérjük őket, igennel voksoljanak. — Ez minden? — Korántsem. Szerdán és pénteken a Pest Megyei Hír­lapban tettünk, teszünk közzé fizetett hirdetést. . Többet erőnk, pénztárcánk, lehetősé­günk nem enged. Am ami nem kerül pénzbe, arra vállalko­zunk. Kértük a tagságot, kör­nyezetében adjon személyes tájékoztatást, s ők örömmel képviselik a kezdeményezést mint sajátjukat. Néhol — magam Gödöllőn tapasztaltam ilyet — letépde- sik a tanácsok népszavazásról informáló plakátjait, felhívá­sait. Az információ érték, mi védjük. Ahol ilyen tépett pla­kátot látunk, értesítjük az ille­tékeseket, ragasszanak ki újat. Pártunk tagjai delegáltként vesznek részt a tizenhat egyé­ni választókerület választási bizottságaiban, szavazatszedő bizottságaiban, és dolgoznak majd egész vasárnap. Mi ter­mészetesen nem maradunk tá­vol a népszavazástól így sem, s nem értjük meg, hogy egyes pártok miért jelentik ki: nem delegálnak képviselőket a bi­zottságokba. Ja, és a legfőbb: Voksolni is fogunk — mégpe dig „igennel". Szigeíszentmiklósi szavazókörók Prognózis: üresen maradó urnák Meg merem kockáztatni a prognózist, a hétvégi népsza­vazást nem jegyzik majd ki­ugró eseményként a krónikák­ban, sok urna marad majd fé­lig üresen. Szigetszentmiklós utcáit jár­va, a külsőségekből következ­tetve, a tanács mindent meg­tett a lakosság mozgósítása ér­dekében. Szó nem érheti a ház elejét, esetünkben az egyéni választókerületi bizottságot, melyet' Henczi Gábor vb-titkár irányít. — Mi valóban mindent meg­tettünk, 200 hirdetést helyez­tünk ki az utcákra, s napok óta járja a várost a hangos­bemondó kocsink. Az eredmé­nyeket mindazonáltal nem sza­vatolhatjuk, már csak azért sem, mert most egy nagyfokú passzivitást tapasztalni a la­kosság részéről. A hátralevő néhány nap már nem hozhat jelentős változást. Az egyéni választókerületi bizottság három oszlopos tag­ját a tanács választotta meg az országgyűlési választások során, ezek mellé zárkózhat­nak fel a pártok, illetve kér­hetik részvételüket a választá­si elnökségbe. Miklóson eddig mindössze két párt jelentette be ilyen irányú igényét, az MSZP és a Kisgazdapárt. Úgy látszik, a vasárnapi választás témája nem érinti az MDF, az MSZMP, az SZDSZ, és a Fi­desz érdekszféráját... A tanácstól néhány lépésre megkérdeztem két polgártól: — Tudja, mire kell szavazni vasárnap? — .......................................... ? A másikkal több szerencsém volt, tudta. Sőt, a választ egy kérdéssel megfejelte: — Mondja, kinek fontos, hogy ki választja a köztársasági el­nököt? Mert nekem, személy szerint, teljesen mindegy. Et­től nem lesz olcsóbb a kenyér, és nem lesz nagyobb a fizeté­sem. Szóval nem megyek el vasárnap, nem éri meg ilyes­miért szavazni menni. — Erről van szó — bólint rá Henczi Gábor. — A szavazást megelőzően a kérdésben nem érdekelt pártok nem fejtettek ki felvilágosító munkát, az em­berek zöme azt sem tudja, mi­re és miért kell szavazni (volt ebben egy kis célzatos pasz- szivitás is, nem csupán felelőt­lenség). Túl ezen, az időzítés sem szerencsés. Most van a szabadság-, üdülésszezon. Szigetszentmiklósnak 17 sza­vazóköre vari, egy-egy körnek ötfős szavazatszámláló , bízott^ ságót és égy jegyzőkönyvveze­tőt kell kiállítani. Egyelőre a státusok betöltetlenek, nehh akarja vállalni senki. Mint minden szavazás, ez is pénzbe fog kerülni, a szavazá­sok nem járnak anyagi ha­szonnal. De legalább erkölcsi hasznuk legyen. Valaki azt mondta: lehet, a népszavazás egyet jelent a de­mokráciával, de abból a de­mokráciából nem kérünk, mely ablakon kidobott pénzeket igé­nyel. Ja, kérem, mi most tanul­juk a demokráciát, s a tanuló­pénzt mindenért meg kell fi­zetni. V. G. P.—M. Gy. O. HA NEM CSAPJÁK BE, NEM REKLAMÁL Ellenőrzik az üzleteket? — Ellenőrzés? Ugyan már ... Egyedül a Köjál járt itt, talán Hét-három alkalommal, más senki semmit nem ellenőrzött. A névtelenséget kérő üzlet­vezető a helyi ÁFÉSZ egyik kisvendéglőjére szerződött másfél esztendeje, fél éve már bérlő az étteremben. Nagy megelégedésére szolgál, hogy nem zaklatja a sűrű kontroll, mint azelőtt dívott: gyakran jöttek és büntettek az Állami Kereskedelmi Felügyelőségtől, 2 népi és társadalmi ellenőr­zéstől is. S a vevők, a vendé­gek? Nos, az üzletvezető sze­rint ők sem reklamálják az el­lenőrt, ha nem csapják be, ha .tisztességesen szolgálják ki őket. Ha. De erre semmi garancia. Márpedig akkor mégiscsak kellene valamiféle felügyelet. Tényleg: ki ellenőriz ma üzle­teket? A választ Solymár Ár­pádtól, a Pest Megyei Keres­kedelmi és Piacfelügyelőség vezetőjétől halljuk: .— Kezdjük azzal, hogyan is volt régen. Kereskedelmi, ven­déglátó, idegenforgalmi és la­kossági szolgáltató egységeket, tehát a fagylalttól az autó ki­pufogó javításig mindent el­lenőrzött korábban a tanácsi árhatóság, a szintén tanácsi kereskedelmi felügyelőség, a helyi Népi Ellenőrzési Bizott­ság, belefolyt e munkába még az SZMT (a Szakszervezetek Megyei Tanácsa) társadalmi ellenőri hálózata is. Ezenkívül ott volt, s van a Köjál, a tűz­oltóság, a munkavédelmi fel­ügyelőség, továbbá néhány mi­nőségvizsgáló intézet, mint a Kermi, az építőipari, vagy az Országos Borvizsgáló Intézet, az Állategészségügyi- és Élel­miszer-ellenőrző Állomások. S akkor még nem említettem a gazdasági rendészetet, a vám- és pénzügyőrséget, A fő- és alhatósá'gok nem éppen a vál­lalkozási kedv fokozására ren­deltettek, inkább a fogyasztói érdekek, a minőség és a szak- területi szabályok védelme volt a feladatuk. — Es ma? — Átalakulóban van az egész ellenőrzési rendszer. A Parlament még nem vizsgálta fölül, pedig igazodni kellene a gazdasági váltáshoz. Gomba­mód szaporodnak az új üzletek, s ehhez képest elégtelennek tűnik a kontroll. A tanácsi ha­tósági ellenőrök száma néhány év alatt felére (húszra) csök­kent, a szakszervezeti változá­sokkal megszűnt az SZMT tár­sadalmi ellenőrzési hálózata. Az emberek, segítségüket fel­ajánlották ugyan a helyi taná­csoknak, de ott is nagy az át­alakulás, nincs, aki feladatot adna nekik. A népi ellenőrzés nem csendben halt el, közpon­ti rendelkezésre az idén meg­szüntették. Az egykori népi el­lenőröket is csak néhány tele­pülésen. kevéske sikerrel ak­tivizálták ismét. — Miből áll az önök munká­ja, mire elég a húsz ember? — Célzott ellenőrzésekre, témavizsgálatokra, így például idén arra, hogy megtudjuk: milyen az árfeltüntetés helyze­te, a tejtermékek és a sütőipa­ri termékek minősége és a sza­vatossági idők megtartása. A valutáért árusító boltokat, az üzemanyagtöltő állomásokat, a villamos háztartási gépek jót­állási időn túli javítását is vizsgáltuk eddig. Mint a felso­rolásból kitűnik, átfogó ellen­őrzésről, rendszerességről szó sincs, inkább afféle reprezen­tatív mintavételről — ez csak jelzés értékű információkat ad. — Bírságolnak-e még? — Ez azért nem maradt el, a helyszíni bírság plafonja há­romezer forint, a szabálysér­tésié tízezer. Elhiheti, egyik sem igazán elrettentő' egy olyan üzletben, ahol átlagosan minden harmadik embert (ez a tapasztalatunk) megkárosí­tanak. Van persze kivétel, a húsboltokban szinte senki sem azt. és annyiért kapja, amit és amennyiért fizet... — Ezek szerint teljes a vál­ság? — Elvileg nem. Ha egy he­lyen visszatérően okkal bírsá­golunk — az íratlan játéksza­bály szerint félévente két-há- rom ízben — akkor javaslatot tehetünk az engedély bevoná­sára. — Es tesznek? — Maga viccel... Hogy jut­hatnánk el hat hónap alatt há­romszor ugyanabba az üzletbe, ha húszán jutunk húszezer egységre? Legföljebb a létünk őriz valamicske visszatérő erőt: ha valahol megjelenünk, híre megy, s a következő üz­letekben már várnak bennün­ket, zsebből fizetik a három­ezret. — Többletszámolás, hamis mérés. lejárt szavatosságú áruk, a húsféleségek keverése, minősíthetetlen minőségű szol­gáltatások. Sok a panasz? — Az első félévben összesen húsz. Ezeket mind kivizsgál­tuk s a kétharmaduk Indokolt volt. Azt hiszem, az ellenőrzés körül sok a rossz beidegződés. Július 25-én délelőtt a Penc községbeli kisgazdák, demokra­ta fórumosok és szabaddemokraták képviselői, valamint e so­rok írója megjelentek a helyi tanácselnöki hivatalban. Délben a vb-titkár kijelentette, hogy nem marad posztján, s azóta érkezett, ám meg nem erősített híradás szerint nem sokkal később a tanácselnök is hasonló értelmű kijelentést tett. Mi történt? Miért e változások viharos gyorsasága? Ezen a szerdai napon Rózsa Józseffel, a helyi Kisgazdapárt elnökével beszéltem meg találkozót, de várt már a helyi MDF-esek kép­viselője, Fridrich Istvánné és a szabaddemokrata dr. Ferenczy Márta is. Kíváncsi voltam, mi kovácsolta frigybe e különös nagykoalíciót, elvezettek hát a templom közelében lévő, gyö­nyörű kis kastélyhoz: lássak a saját szememmel. Nos, én azt láttam, hogy ajtót falaznak be, fürdőszobát vernek szét, villanydrótot szaggatnak ki, vakolatot ver­nek le. S hallottam a kőmű­vesek kifakadását is. Pardavi János: — A saját munkámat ve­rem szét. öt éve készítettem a fürdőszobát, s tessék! — dü­hösen a falba vágja a kőmű­veskalapácsot. Munkatársa, Babiczki István: — Miért kell nekem ilyet csinálni? Lakást, óvodát rom­bolni? A kis kastély lakója, a köz­ségi iskola köztiszteletű taní­tója: — Életveszélyes a tanter­mek és az én lakrészem fölött a tető. — Csakugyan, rogy- gyantak a szarufák. — De azt nincs pénz helyrehozni. Csak arra van, hogy jó állagú la­kást és óvodarészleget alakít­sanak át az új vb-titkár ré­szére! Tehát erről van szó. A pen- ciek büszkeségében, a kis kastély egyik szárnyában ké­szíttet lakást a tanács az új vb-titkárnak. Eddig pedagó­gusok laktak ott — egyikük elhunyt —, óvodások birto­kolták az egyik termet, álta­lános iskolások tartottak gya­korlati foglalkozást egy má­sik részen. De a többit az érintettekkel együtt, a tanács­házán. Laczkovich Mihály tanács­elnök hellyel kínál valamen­nyiünket, a hárompártiakat is. — Mi a hatályos törvények szerint járunk el — mondja, s sorolja is: az óvoda a kas­télyban csak ideiglenes jelleg­gel működött, előzőleg lakás volt, s a jog szerint lakássá is kell visszaalakítani. Tud­ja-e, hogy a kastélyt visszaké­ri a gazdája? Nincs róla pa­pír! Arról pedig, hogy itt kapjon helyet a vb-titkár, az akkor még közös Rád—Penci Tanács elöljáróságának veze­tője döntött. A határozatot tanácstestület hozta, ők köte­lesek végrehajtani. Előkerül a vb-titkár, Fe- renczi Tibor is, egy szakál­las, pipázó fiatalember, öt a megyei tanács helyezte ide, váci lakásának bérleti szerző­dése lejárt, neki valahol lak­ni kell. Bólogat erre a három párt képviselője, hogyne, ér­tik a fiatalember gondját, se­gítenének is. Csak azt kérik, vonják be őket is a döntések­be, s ne vágjon bele a tanács olyasmibe, ami a leendő ön- kormányzatot kész helyzet elé állítja. A kisgazda Rózsa Jó­zsef megoldást is javasol: a község pénzéből, társadalmi nunkájával épült két peda­gógusház egyikéből hurcolkod- jon ki a lakó, nevezetesen a gamesz volt alkalmazottja, mellesleg pedig Laczkovich tanácselnök (ha jól értem a vitában) menye és fia, ők kaphatnak szolgálati lakást a váci börtöntől, helyükre köl­tözzön a vb-titkár. Ez utóbbi azonban nem megy bele ilyesmibe. Szó szót követ, melyekből kiderül, a vb-titkárnak — ellentétben (?) a tanácselnökkel —, van hallomása arról, hogy a kas­télyt visszakéri régi gazdája. Az is kiszűrhető, hogy lak­helynek a pazar kis kúriát nem Rád—Penc Közös Taná­csa. hanem már a Laczkovich vezette testület ajánlotta fel.. Majd elhangzik: a pártok július 27-re, péntek estére fa­lugyűlést hívtak össze. Ezt Ferenczi Tibor megütközve hallja, kifogásolja, mert a je­lenleg érvényes tanácstörvény szerint pártok nem hívhatnak össze falugyűlést, s azért is, mivel túl rövid e háromnapos határidő, péntek . estére már fontos programot beszélt meg. — Önök szerint ez fair? — kérdi a fiatalember. — Annyira fair, amennyire fair módon vontak be minket a tanácsi munkába — repli- káznak a pártok, majd hozzá­teszik. azért hívták össze ul­timátumszerűén a falugyű­lést, mert ilyen kérelmeiket eddig a tanács visszautasítot­ta. A vita lassan indulatossá válik, s nem mentes a szemé­lyeskedésektől sem. Mit tud mondani a hírlapíró ilyen csatazaj közepette? Elismeri, hogy a tanácsi apparátus jog­sértést, visszaélést nem követ­hetett el, eljárásuk a törvény betűje szerint történt. De va­jon kellett volna-e egyáltalán eljárniuk? A faluban már fel­ütötte fejét a szóbeszéd, mely szerint itt hatalomátmentésről van szó, a tanácselnök még hivatala idején akar a jöven­dő jegyző kedvébe járni, hogy aztán részesülhessen annak Ellenőrizhetjük mi az arakat, attól még becsapják a vásár­lót. A régi árrendszer szinte sarkallta erre a kereskedőket, akik csak így juthattak több­höz. Ma azonban a termékek 90 százaléka szabadáras, be­csületes üzletvitellel is tisztes jövedelemhez lehetne jutni. A kiút? Talán a valóságos piaci verseny. Ha a vevő az úr. Né­hány tekintetben máris túlkí­nálat van, például a vendéglá­tásban,' ám az adó olyan ma­gas., hogy szűk maradt a sáv a tisztes haszon számára. Ennek a vásárló, a vendég látja kárát. V. G. P. Éghői jött A minap a tv helikoptere pa­pírlapok ezreit szórta ki a fő­város felett, amelyen büszkén hirdeti a cég, hogy az EduScho kávé a legjobb. Azt már az el­múlt hetekben megszoktuk, hogy nem autós, akinek nem díszeleg e cég reklámja kocsi­ján, de hogy most, ebben a gazdasági helyzetben miként hatott a tegnapi reklámfogás, azt csak az hallotta, aki a földön járt — nem a helikop­teren. A nyugdíjas csak nézi, 6 biz­tosan nem lesz vevő Pártok hívták össze a falugyűlést Ki lakjon a penci kiskastélyban? hálájából. Persze, nyilvánva­ló eme állítás képtelensége, a tanácsiaknak azonban az int­rikát, s egyáltalán, e súrló­dást meg lehetett volna előz­niük: keresniük kellett volna az együttműködést a helyi pártszervekkel, bevonni őket a munkába, s minden apróság­ról tájékoztatni a falu népét. Mindezt elmondtam az érin­tettek színe előtt is. Az ifjú vb-titkár azt vála­szolta, nem gondolta, hogy ilyen vihar tör ki Pencen. Ha tudja előre, nem is igényelte volna ő a kastélylakás átala­kítását, szoba-konyhában ki­húzta volna az önkormányzat döntéséig. A tanácselnök azonban más véleményen van: — Nem volt itt Pencen so­ha semmi baj, és nem is lett volna, ha meg nem jelennek ezek a pártok, és nem zavar­ják össze az embereket! A pártok tehetnek mindenről! A tanácselnök eme politikai álláspontját e sorok írója nem kívánja minősíteni. Azt vi­szont remélem, hogy a vb- titkár a vita során elhangzott kijelentését, miszerint elhagy­ja Penc községet, még módo­sítja. A nyitott kérdésekre pe­dig talán választ kapunk a mai falugyűlésen. Tóth Béla Endre Szájtátva Átfestek Együtt a tegnap és a ma. Az utcatáblán. Pontosabban: táb­lákon. Kettő is van belőlük ugyanannak a sarokháznak a falán. Egyiken a régi név. A másikon az új. Türelmetlenek diadala: igenis, a városi ta­nács készíttesse el, helyeztes­se ki az új utcanévtábíát. Megtörtént. Konzervatívok dia­dala: egy ideig maradjon fenn a régi is, hogy ne legyen ka­lamajka a cím szerinti tuda­kozódásból, tájékozódásból. Két diadal : két tábla. Persze, pontos emberek lakják a vá­rost. Valakik arra is gondol­tak, miféle keveredés támad­hat abból, ha a két tábla csak úgy ... Döntés : a régi táblán fekete festékcsík — „ ... a bal felső sarokból elindulva, átló­san a jobb alsó sarokig ha­ladva . . .”, így szói a papíron adott utasítás — érzékeltesse : ez az átkos tegnap táblája, te­hát nem érvényes. Szegény Dózsa György. Ha sejtette volna, hogy egyszer utcanév lesz belőle ... ! S ha ízt, sejtette volna, hogy akadnak polgárok, akiknek ő majd még utcanévként sem kell ... ! Az átfestett, fekete csíkos táblán ugyanis Dózsa neve áll. Az Jtt élőket ugyan a kutya sem kér­dezte, annak idején sem, ami­kor a Dózsa névre keresztel­ték lakóhelyüket, most sem, amikor megtörtént az átke- resztelkedés, mert milyen vi­lág lenne az, ahol ilyesmibe csak úgy ukmukfukk beleko­tyoghat a polgár! Nézem száitátva a két táblát, a fekete csíkosat meg az újat. Dózsát a fekete csík kalodájá­ba zárva, s az újat. amint vi­dáman hirdeti ... S még na­gyobbra tátom a számat, mert mit kell látnom?! Azt, hogy az új (avagy ez is régi len­ne?!) táblán szintén fekete csík díszeleg ... ! Somolyog az idős ember, akit megszólí­tok, mi ez a rejtvény? „Hát valaki vagv valakik, jó ég tud­ja. átfestik.” Akiknek Dózsa kell? Húz egyet a vállán. „lie­het, hogv csak suhancok. Rosszalkodnak.” Hm. Tehát Dózsa sem. de ha Dózsa nem, akkor Rigó sem. Mert Dózsa helyett ez lett a neve az utcá­nak. S ha Dózsa feketecsdr- kalodában. akkor legven a Ri­gó is ott. Két tábla, két feke­te csík . . . Két név két táb­lán. A tegnap és a ma. S a holnap ... ?! MOTTO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom