Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-27 / 175. szám

4 1990. JŰLIUS 27., PÉNTEK Az idén is állták a szavukat Jövőre veled ugyanitt Programok egész hétre Ezt látni, hallani kell Az egri és Hatvan környéki középiskolások állták ígéretü­ket: az idén nyáron ismét el­jöttek Budakeszire, hogy a ta­valy elkezdett munkát folytas­sák, megszabadítva az évtize­dek alatt dzsungellé fejlődött növényzettől a temető régi ré­szét. Mi tagadás, elszomorító, hogy ott, ahol 1500 diák jár iskolába, a szomszéd megyé­ből kell toborozni a fiatalo­kat. Azon is elmélkedhetnénk persze, hogy tavaly óta — ha a gamesz nincs — a diákok keserves munkája kárbavész, mert nem akadt egyetlen helyi párt vagy szervezet, amelyik magára vállalta volna, hogy időnként eltünteti az újra feltörekvő gazt. A tanács az utolsó pillanatban rendelte el a már kitisztított terület füve­sítését és rendszeres gondozá­sát, egyben a kerítés körüli keskeny sáv rendbetételét. Szó se róla: a temető tanácsi ke­zelésű, de a környezet védel­méért. a település szépítéséért rendre szót emelők példamu­tatása, közösséget aktivizáló megmozdulása nélkül a beszéd csak malaszt. Igaz ugyan, hogy a helyi szépítő egyesületnek köszönhetően van a temetőben emlékműve a második világ­háborúban elesett katonák­nak, de a külföldiek részvé­telével megtartott ünnepélyes avató óta legfeljebb hozzátar­tozókat látni az emlékmű kö­rül. Hosszú sora van annak, mi­ként vált a temető ezen része ebek harmincadjává, miköz­ben másutt gondozottak, min­dig friss virágtól roskadóak a sírok. A faluból 1946-ban ezer­szám telepítették ki a svábo­kat, az otthonmaradottak vi­szont olyan rettegésben éltek, hogy még titokban se mertek egy szál virágot letenni őseik sírjára. Inkább az új, rende­zett részre temetkeztek, itt meg a bozót csak nőtt-nőtt. Égyszer már háromszázezer forintba került, amiért az er­dészet kivágta az elvadult nö­vényzetet, de a gyökerek a földben maradtak. Ezt ásták- hordták ki tavaly a diákok. A sírköveket szakember mérte fel, s kiderült; számos értékes akad közöttük, a 300 esztende­je idetelepített őslakosság te­metkezési helye helytörténeti érték, méltó a megőrzésre, ezért ott kegyeleti parkot ala­kítanak ki. Jöttek hát újra a diákok, az idén két turnus két-két hétre. — Környezetvédelmi tábor­ként hirdették meg, de arról nem szólt a fáma, hogy a te­metőben kell majd dolgozni — mondja Ujmor Andrea, a hat­vani Széchenyi István Közgaz­dasági Szakközépiskola tanu­lója. — Nekünk már a köny- nyebbik feladat jutott, az elő­ző csoport végzett azokkal a sorokkal, ahová a kegyeleti parkot létesítik majd, s ahol ezért a gyökereket is el kellett távolítani a földből. Csak a bozótot kell eltakarítani, hi­szen ide még ki-kijárnak a hozzátartozók. — A lányoknak se nehéz a munka, az embernek hol az arcát, hol a lába szárát csik­landozzák az ágak — humori­zál Laurencsik István egri szakközépiskolás. A kaja is változatos, tízóraira vagy saj­tot, vagy joghurtot kapunk. — Ne viccelj, a koszt tény­leg jó — állítja a selypi Jan- csó Ildikó. — Sokat adnak és a repetát sem tagadják meg. A tábor egyik vezetője nem rejti véka alá, hogy a kollé­gium szomszédságából valaki bejelentést tett, mert hangos­nak vélte a diszkót. — Elmentünk a művelődési házba, de az ottani diszkó törzsvendégei nem néztek jó szemmel bennünket — mond­ja Bóta László egri főiskola*. — Így táborvezető társaimmal döntöttünk: otthon diszkózunk a kollégiumban. Kinyitottuk az ablakot, ezért zavarhatta a zene a szomszédokat. Reggel 7-től egyig dolgozunk, utána ki-ki kedve szerint mehet a vidámparkba, az állatkertbe, a planetáriumba vagy mozi­ba, ma pedig a művelődési házba invitáltak bennünket egy előadásra. A hét végét a budai hegyekben és a Velen­cei-tónál töltöttük, a buszt a gamesz fizette. Találkoztunk egy másik építőtábor diákjai­val, ők barackot szednek. Ha­nyatt-homlok jöttek volna ve­lünk — meséli Bóta László. — Egy srácot átvállaltunk, mert tőlünk valaki hazament. Na­gyon jól érezzük magunkat, legfeljebb azért bánkódunk, mi miért nem kaptuk meg a be­ígért trikókat és sapkákat, mint a többiek. — Azért, mert nem számí­tottunk rá, hogy az idén két csoportot is kapunk, s egysze­rűen keveset vettünk. De ezek a srácok se mennek haza meg­rövidítve — mondja^awr Mik­lós, a gamesz vezetője. Elége­dettek vagyunk a munkájuk­kal, különben mire is fizettük volna ki az első hét végén a munkabért. A táborozok pénteken el­utaznak, de a munkát lehet folytatni. A főbejárat jobb ol­dala mellett a terület ugyan­is éppoly dzsungel, mint emez volt. Lehet, hogy olyan is ma­rad a jövő nyárig? Igaz, ezek a fiúk és lányok is megígérték: jövőre veled ugyanitt. Fazekas Eszter Sokéves tapasztalat bizo­nyítja, hogy nyár vége táján megcsappan az érdeklődés a különböző szabadtéri nagy rendezvények iránt. Az embe­reket általában a családi prog­ramok kötik le. Növekszik a múzeumok, a kiállítótermek forgalma, s mind többen in­dulnak az országot megismerő túrákra. A kulturális programok szer­vezői mindezek ismeretében figyelmüket ilyenkor már leg­inkább az augusztus 20-i ren­dezvényekre, s az őszi-téli ter­vek előkészítésére fordítják. Ezt tükrözik a szerény hétvégi műsorajánlatok. Szentendrén a kiránduló csa­ládokra gondoltak, amikor jú­lius 29-én délelőtt a Barcsay- gyűjtemény udvarán a gyere­kek részére állítottak össze vonzó programot. Délelőtt fél 10 órai kezdettel a Ciróka Báb­együttes Fazekas Mihály Lu­das Matyi című művének báb­változatával szórakoztatja a kicsiket. Látványos szentench rei időtöltésnek ígérkezik a már hagyományos hétvégi templomtéri búcsú is. A komolyabb, fajsúlyosabb programok iránt érdeklődők­nek kívánnak kedvében járni azzal az orgonahangverseny- nyel, amit július 29-én délután fél 4 órakor a Péter-Pál-temp- lomban tartanak. Karasszon Dezső orgonaművész Bach- és Mendelssohn-művekkel sze­rez maradandó élményt e hangszer kedvelőinek. Ugyancsak az orgonazene szerelmeseinek kívánnak ked­vében járni Vácott is, ahol jú­lius 29-én este fél 6 órakor a Géza király téri ferences templomban Miklósi András ad koncertet. Műsorán többek között Bach, C. Frank és G. Faure művei szerepelnek' A komolyzene kedvelőit vár­ják július 29-én délután 6 óra­kor a gödöllői arborétumba. A Magyar Virtuózok Kamara- zenekara Berkes Kálmán ve­zényletével és Szenthelyi Mik­lós hegedűművész közremű­ködésével klasszikus művek­ben gyönyörködteti a közön­séget. A programban Vivaldi Négy évszak és Mozart Kis éji zene című művei szerepelnek. NEM AKARJÁK ELKÓTYAVETYÉLNI Gyári kultúrház Annak ellenére, hogy egy- egy nyári hétvégén százszám haladnak el előtte a gépkocsik, csak kevesen tudják, mi is a rendeltetése a fák mögött meg­búvó épületnek. Ajtaja szinte mindig zárva, mozgás körülöt­te sohasem látható. Tábla nincs az út mentén, s olyan ember se akad, áki útbaiga­zíthatná a kíváncsiskodót. Csak sejteni lehet, hogy vala­mi köze van a szemközti Ipari Szerelvény és Gépgyárhoz. S valóban, a gyár művelődési házáról van szó, amely — de ez csak a 'kapun bebocsátást nyerő olvashatja — még 1954- ben épült. Abban az időszak­ban, amikor a hivatalos kul­túrpolitika a nagy gyárak mel­lé kultűrházat is álmodott, lett légyen az akár az erdő köze­pén. Mint az ISG is, amelyet sokáig csak ,,csokoládégyár­nak” becézték a környékbeliek, lévén hogy álcázandó, titkos hadiüzem volt. A kultúrház széles bejárata fölötti reliefben a dolgozó em­bert mintázta meg az alkotó: munkást, kezében kalapács­osai, parasztot a kaszával. Szocialista realista emberáb­rázolás — fut át az agyamon, de sok időm nincs az elmélke­désre. Az előcsarnokban ér a meglepetés: vaskos oszlopok tartják, rajtuk aranydíszítés, ami persze sehogy sem illik a reliefben látottakhoz, de ki a kutya törődik már ezzel. Az egyik ámulatból a másikba esek; a színházteremben par­ketta, hatalmas színpad vörös függönnyel, és a tíz kisebb he­lyiség is azt a benyomást kelti, mintha állandóan használnák őket. Pedig az év 365 napjából legfeljebb ha kétszer-három- szor vetődnek oda a gyáriak. — Amióta nincsenek sátoros politikai ünnepek, s megszűnt a munkaverseny-mozgalom, összezsugorodtak a szakszerve­zeti funkciók, azóta üres a ház — mondja Konrád Anselm, az ISG vezérigazgatója. — Nem tudunk mit kezdeni vele, hi­szen dolgozóinkat vállalati bu­szokkal hordjuk a környező településekről, s mondja meg, ki az az őrült, aki ide, az erdő közepébe valamilyen progra­mot szervezne. Budaörs és Bu­dakeszi között vagyunk fél­úton, mindkét településen jól működő művelődési ház van. Versenytárgyalást hirdettünk, de mindössze három érdeklő­dő akadt, vevő azonban egyik­ből se lett. A körülbelül 1500 négyzet­méteres épületért 25 millió fo­rintot kérne az ISG, s kiadnák bérbe is, csak kerülne mar vállalkozó a hasznosítására. — Az az igazság, hogy régi dolgozóink nagyon kötődnek a kultúrházhoz, hiszen sokuk ott volt még az építésénél. Magam sem szeretném elkótyavetyélni. Hát szabad itt raktárt létesí­teni? — mutat körbe a vezér- igazgató. Ez a megoldás valóban luxus, hiszen a ház, különösen belül, feltűnően jó állapotban van, még a városi népművelők is mind a ti? ujjúkat meg­nyalnák, ha ilyen körülmények között, dolgozhatnának. Az ISG évi 2,5 millió forintot költ fenntartására, és vár. Bízik a világkiállításban, kacsingat a budaörsi bevásárlóközpontra, bár a gyáriaknak joggal vérez- ne a szívük, hogyha itt valaki­nek mégiscsak raktározni szottyanna kedve. Várnak, ameddig bírnak. De sajnos az ISG szekere nem áll valami jól, kénytelenek lesznek megválni a háztól. Az épület minimális átalakí­tással alkalmas lenne például oktatásra. Ennek egyetlen bök­kenője az, hogy a lakott terü­let mindkét irányból néhány kilométer, de busz csak ritkán jár. A máskor elárvult házban erre a nyárra napközit rende­zett be a gyár. A dolgozók nem tudták hol elhelyezni csemetéi­ket, s most vagy 30 gyerekre vigyáz itt az ISG egyik dolgo­zója. A gyerekek kedvezmé­nyes áron kapják az ebédet, s nemcsak a házat .,birtokolják’’, jól érzik magukat a kultúrház melletti sportpályákon is. F. E. A megye múzeumaiban és Vásárnaptár A megyében e hét végén mindössze három helyen tarta­nak vásárt, Július 29-én Al- bertirsán és Érden azok vo­nulnak fel, akik autót akar­nak venni, illetve eladni. Ha­gyományos nyári sertés vásár lesz július 28-án, szombaton a gyáli piactéren. Gerencsér Sebestyén nyomdokain Hagyományőrző A népi iparművészet ha­gyományos pályázati kereté­ben ma, pénteken délután egy órai kezdettel kiállítás nyílik az országos Gerencsér Sebes- tyén-fazekaspályázat anyagá­ból Siklóson, a várban. A tár­latot Fekete György a műve­lődési és közoktatási minisz­térium államtitkár-helyette­se nyitja meg. A Gerencsér Sebestyén-faze- kaspályázat 1966 óta három­évenkénti nagy seregszemléje a népi fazekasság művészi hagyományait követő alko­tóknak. Az idén 61 fazekas pályázott 319 alkotással, illet­ve készlettel. A résztvevők között egyre több fiatal van, sokan jelentkeztek első ízben pályamunkáikkal. Nagy több­ségük nem apáiktól örökölte a mesterséget, hanem tudato­san választotta és tanulta meg a népi hagyomány követését és a művészeti érték létreho­zásáét. A régi formákat és dí­szítéseket feleleveníteni, a mű­vészi hagyományt követni, művészi fokon felhasználni nem könyű feladat az agyag- művesség területén sem. Ko­moly szakmabeli tudást, állan­dó kísérletezőkedvet, tanulást kíván. Ezen a pályázaton a meste­rek a magyar fazekasság hasz­nálati edényeinek formakin­cséből merítettek elsősorban. A pályamunkák zöme edény­készlet-sorozat, sütő- és főző­edény. Ezek nemes és egysze­rű formáikkal éppúgy fel- használhatók a háztartásban és az étkezésnél, mint ahogy alkalmasak lakásdísznek is. Külön színfoltja a bemuta­tott anyagnak a fazekasságra annyira jellemző figurális al­kotások jelenléte. Sok hu­morral, ötlettel megtöltve őr­zik továbbra is a stílust. Töb­ben vették alapul a régi, hí­res érdél, i fazekasközpontok forma- és mintavilágát. Az alkotók közül voltak, akik a habán hagyományt, néhány baranyai fazekas pedig a me­cseki németség fazekasedé­nyeit újította fel. . A díjat nyert és a pályáza­ton résztvett alkotásokból megnyíló kiállítás ez év de­cember 31-ig látogatható a siklósi vár kiállítótermében. m. i. kiállítótermeiben is sok érde­kesség várja a közönséget. A verőcemarosi Gorka-mú- zeumban Sz. Kiss Andrea ke­ramikusművész munkáiban gyönyörködhetünk. A kiscelli múzeumban hazánk történe­tének 1988—1989 közötti idő­szakát mutatják be fényképe­ken. A képzőművészet iránt ér­deklődőknek élményt nyújt a ráckevei Árpád-múzeum, ahol Ács Károly alkotásaiból ren­deztek emlékkikállítást. A ze- begényi Szőnyi István-emlék- múzeumban e hét végén még látható a Szőnyi István-emlék- tárlat, amelyen a művész ma­gántulajdonban levő alkotásait mutatják be. A hétvégi túraprogramok közül érdekesnek ígérkezik az a kirándulás, amit a Budapes­ti Természetbarát Központ Gyopár szakosztálya rendez jú­lius 28-án a Börzsönybe. A tú­ra útvonala: Drégelyvár—Desz­káspuszta—Pénzásó—Nagyoro­szi. A részveők reggel 7 óra­kor a Nyugati pályaudvar al­só pénztáránál találkoznak. Július 29-én, vasárnap csa­ládi könnyű séta indul a budai hegyekbe. A nagyszülők uno­káikat is magukkal vihetik er­re az útra, ami a Normafa, a János-hegv, a Harangvölgy és Zugliget bebarangolását vette programjába. A részvevők reg­gel 9-kor a metró Moszkva té­ri kijáratánál találkoznak. Ä Pest Megyei Tanács dísz­udvarán augusztus 2-án, a Szu­per dzsessztrió ad hangver­senyt. K. Z. Neomagnol és Hypo Ahárom ellenség Minden lakásban helyet ta­lál magának három ellensé­günk: a piszok, a kórokozókés a kellemetlen szag. Gyakoribb előfordulási helyük a WC és fürdőszoba. Éppen ezért külö­nös gondot kell fordítani ezek tartozékainak, eszközeinek — időnként fertőtlenítéssel törté­nő — fokozottabb tisztán tar­tására. A hétvégi alaposabb takarí­tás alkalmával, amikor végig­megyünk a lakás valamennyi' meflékhely.iségén is,, a felmo­só-, illetve lemosóvízbe te­gyünk Neomagnol tablettát — ez gyógyszertárban kapható —, 1 liter vízhez 2 tabletta szükséges. (Az is megfelel, ha a vízbe kevés Hypót teszünk, és azzal takarítunk, természe­tesen gumikesztyűben. Ez is fertőtlenít, csak ne felejtsük el erős fehérítő hatását sem!) Elsőnek említhetjük a für­dőkádat, hiszen azt minden­nap használjuk, s bár felté­telezhetően mindenki kimossa maga után, hetenként egyszer sikáljuk ki a fent említett fertőtlenítő vízzel. A mosdókagyló legalább ilyen ápolást igényel, hiszen fölötte általában még fésül- ködnek, borotválkoznak is. (Ahol nincs fürdőszoba, és a tisztálkodáshoz lavórt, dézsát stb. használnak, ott természe­tesen ezeket kell sorra venni.) A lefolyórács (a kórokozók „pa­radicsoma”) kiemelhető, tehát kívül-belül alaposan súroljuk le durva szálú kefével. A hulladéktároló, vagyis szemétvödör forró vizes fertőt­lenítése szinte kézenfekvő. Kerüljön sorra a kisgyerek bilije (s ahol még szükségkép­pen előfordul: öregek, betegek éjjeliedénye), s ezt legalább kétnaponta fertőtlenítsük. A WC-kagyló és -ülőke, a WC-tisztító kefe nagyon ala­pos, gondos tisztítást igényel, nem is kell magyarázni, hogy miért. Amire talán kevesen gon­dolnak: a virágváza. Nem elég kiöblíteni, mert egy idő után a kellemetlen szagon kívül zöld algás réteg is rárakódik. Végezetül még ide tartozik, hogy a felmosóvödör, a külön­féle tisztítórongyok, mosogató­ruhák, szivacsok, kendők, ke­fék is hetenként, de legalább kéthetenként kerüljenek ilyen alapos „szervizbe”, s akkor nyugodtak lehetünk, hogy ezeknél mindent megtettünk a tisztaság s egészségünk védel­mében. B. K. Gyorsan elkészíthetők Zöldségből saláták A modern táplálkozástudomány már több évtizede ajánlja a széles választékban és viszonylag köny- nyen és gyorsan elkészíthető sa­látákat. A magyar átlagcsalád salátavá­lasztéka meglehetősen szegényes: káposzta, fejes saláta, paradicsom, paprika, uborka, cékla. Az olyan könnyen beszerezhető, egészséges és jó ízű salátának is valók, mint például a karalábé, kelbimbó, pad­lizsán stb. ritkaságszámba men­nek a hazai étlapon. Ezért tartjuk időszerűnek néhány olyan salá­tarecept ismertetését, amelyekkel változatossá tehetjük étrendünket. KARALÁBÉ. A zsenge karalábét hámozás után karikára vágjuk, majd kevés olajban vagy vajban megpároljuk. Kihűlve majonézbe keverjük. SPÁRGA. A megtisztított spár­gát sós és enyhén cukros vízben puhára pároljuk, majd ecetet adunk hozzá és lehűtjük. Szűrés után salátalébe keverve tálaljuk. KELBIMBÓ. A megtisztított kel­bimbófejeket megmossuk, megpá­roljuk, majd ugyanúgy készítjük el, mint a spárgasalátát. PARAJ. Az igen alaposan átmo­sott, megtisztított parajt szalagok­ra vágjuk. Időközben elkészítjük a salátalevet, amit felforralunk. Ez­zel a forrásban lévő lével öntjük le a parajt. Hűlni tesszük, majd tá­laljuk. PADLIZSÁN. A padlizsánt sütő­ben, tűzhely tetején vagy parázson — állandó forgatás mellett — meg­sütjük. Ha a héja repedezik, elké­szült Hideg vízbe mártjuk és nyúzzuk, fa- vagy műanyag kés­sel apróra vágjuk, majd szőrszi­tán átpasszírozzuk. (Vigyázzunk í fémmel nem érintkezhet!) Üveg­tálban megsózzuk, citromlével íze­sítjük. Végül reszelt hagymát adunk hozzá. Az állandó keverés­től krémszerű, formálható masz- szát hidegen körítésként kínálhat­juk. Szendvicskenyérre kenve is kellemes. K. Z. Most végezted a középiskolát, szakmát szeretnél? Eldöntötted, hogyan tovább? Ha még nem, jelentkezz! R metrónál szívesen látunk BKV Gyorsvasúti Igazgatóság Budapest, Hungária krt. 46 Telefon: 252-7887

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom