Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
KlOSZ-csoport helyett ipartestület Volt idő, amikor a tejivót kis híján bezárták, ám sikerült a gazdát, az Opált meggyőzni róla, hogy az üzletre szüksége van a város közönségének. Ettől persze még továbbra is maradt az idült gond, miként lehetne gazdaságosabbá tenni szolgáltatását. Miután a fagylaltosok sosem panaszkodnak, úgy döntöttek, itt is berendezkednek a jéghideg finomság árusítására. Mint TTT *—V. ' képünk is sejteti, az ötlet bevált I ' (Varga Irén felvétele) Ehet, ihat, nyalogathat Olcsó táborozás Még van hely A NAFISZ úgy véli, talán sokan nem is tudnak arról a lehetőségről, amely pedig a legolcsóbb nyaralási formák közé tartozik. Az ifjúsági szövetség ugyanis augusztus 13— 22. között egy teljes turnust kapott Balatonakalin, a városi táborban. E táborba lehet még jelentkezni, elsősorban fiataloknak. Felnőtteknek 1400 forintért adják a helyet, de családok nyaralásáról is lehet szó. Akit érdekel az ügy, az Dajka József NAFISZ-ügyvivőt keresse, az Arany János Filmszínházban működő irodában vagy telefonon (50-590) egész nap, munkaidőben. Hétfőn és szerdán Kecskeméti tévé A július 23-i adásban többek között a NAFISZ szombati sportdélutánjáról, valamint a DÉMÁSZ vihar utáni elhárító munkájáról lesz tudósítás. Július 25-én, a Kecskeméti Tévé 19.30-lcor a Macskafogó I. című színes magyar rajzfilmmel kezdi adását. 20.10- kor a Banánhéj keringő című színes magyar filmet vetítik. Szórakozás, Nagykörös 1990. Kérdőjelek egymás után, avagy mi jut, mi marad NAGYKŐRÖSI Népszerű programok Látni és hazatérni À KISVÁROSI — vagy előkelőbb műszóval: mezővárosi — létnek megvan az a maga törvényei által megszabott formája, amelyben a tartalom igaz, s viszonylag kevés hely jut benne a külsőségeknek. így van ez szinte minden területen: akár nyaralásról, akár itthoni szórakozásról, kulturálódásról van szó. Valahogy nem jön össze az errefelé, nem jön össze tömegesen. Számtalan akció bizonyítja pedig, hogy az ügyben magukat illetékeseknek vallók megteszik, ami tőlük telik, mégis a nép — Babits szavaival: rühellé a prófétaságot, lepereg róla a (központi) jóakarat. Mert azt mindenki látja, hogy Nagykőrös szép város. Volt. Lenne. Vagy tán ma is az. Ezt már helybéli úgysem tudja eldönteni, hiszen évtizedes nosztalgiák irányítanak gondolatokat, s talán nem is rossz irányba. Kiváló kultúrálódási színhely — lenne — a Cifrakert. Az Alföld tán legszebb parkjában valaha belépődíjat szedtek, de cserébe kulturált, gondozott volt a környezet, a fákat megnyesték, a virágágyásokat felásták, szóval mindennek volt gazdája. Most? Csak ki kell menni, megnézni. Akkor és azt a pénzt nem költötték rá, amikor kellett volna. Pedig hány, de hány jó kezdeményezést próbáltak megvalósítani! KRESZ-park, művár, játszóterek — ma mind az enyészet martalékai. (A minap a művár romjain suhancok Simsonnal krosszoztak, ennél lejjebb soha nem süllyedhet a Cifrakert.) A vihar csak rátett .egy lapáttal az enyészetre — de akit érdekel, az menjen ki, s nézze meg: sírva megy haza. Az egyetlen színfoltot a kertmozi jelenti. S persze urasan mindenki autóval érkezik, s az autót a kertben állítja le. S hogy mi lesz a Cifrakert sorsa, azt senki sem tudja. Egy biztos: ilyen elhanyagolt még sohasem volt. Nyári kulturálódási lehetőség nem sok van Nagykőrösön, így azt is meg kell — kellene — becsülni, ami csak kínálkozik. Évtizede Nagykőrösi nyár címmel indítottak rendezvényfolyamot, ebből lett a Körösi tavasz — közönségsiker nélkül. Jobbára szakmai programok pedagógusoknak, a legjobban mozgósítható, a központi akaratnak (még) engedelmeskedő értelmiségi rétegnek. De hát egyszerű nagykőrösi állampolgárral a Vöröskeresztes Film- fesztiválon én még nem találkoztam, ami persze nem jelenti azt, hogy semmi szükség az egészre, legfeljebb valami olyan üzenetet hordozhat, hogy még mindig nem találták el a népművelők, mi is kell a népnek. Ezt azonban itt valószínűleg „soha fel nem derítjk, de ennek oka kemény gazdasági feltételekből származtatható. Továbbra is igaz, hogy a város munkaerő-felvevő piaca olyan, amilyen, igazából választási lehetőség a tömegek számára nincs. Ez viszonylag nyomott bérszínvonalat eredményezett, tehát szinte kötelező penzumként maradt — marad — a zártkert, az uborka, a paradicsom, a fólia, hogy valami pótlást hozzon. Az meg újfent egyszerű ténykérdés, hogy az elfoglalt ember még az újságot sem biztos, hogy elolvassa, nemhogy filmfesztiválra járjon. Ám itt azért a tyúk és a tojás problémáját is észre lehet venni. A város sokáig egyetlen könyvesboltja ugyanis éppen szombaton tart zárva — arra hivatkoznak, akkor sosincs vevő. A vevők meg azt mondják, ezért veszik meg a legfrissebb kínálatot Kecskeméten, Budapesten, s már valóban ■ nem mennek arra szombatonként. S miután a legfrissebb ide késve ér le, addig már akit érdekelt, többnyire beszerezte. De a piac törvényei majd döntenek, hiszen könyvet is árulnak már másutt is a városban, s egyébként is, sajnos, Nagykőrös nem arról híres, hogy itt lenne a legnagyobb az egy főre jutó könyvvásárlás. HOGY MI jut, mi marad az ifjúságnak? Ezt ma senki sem tudja megjósolni. Valaha volt egy úri kaszinó, amiből ifjúsági ház lett. Kívülállóként nehéz megjósolni, vajon mennyire kihasznált vagy kihasználatlan ez az épület, az utóbbi mellett szól, hogy a Kossuth-iskola nyomasztó tanteremgondjait éppen itt oldották meg. S hogy mi lesz később? Időközben két párt is bejelentette ide igényét: a kisgazdák ideiglenesen, fenntartva jogukat a földhivatal— állami biztosítós épületre, míg a Magyar Demokrata Fórum jövő évtől kíván ideköltözni. Hogy az ifjúság kap-e bármilyen épületet vagy épületrészt cserébe, arról nincsenek információk. B. O. A pénzszűke miatt mostanában különös hibridprogramokra kerekedett igény — mesélik az utazási irodákban. Hát ami azt illeti, az ember nem is tudja hirtelen eldönteni egyik-másik ajánlatról, hogy nyaralni invitálják-e, vagy csak kirándulni, de könnyen rá lehet fogni azt is, hogy mindössze városnézésről van szó. Itt van például Velence. Két-három hétre feledni ott a munka" fáradalmait, kisebb vagyonba kerül. Ám az életben legalább egyszer, ha futólag is, látni kell ezt a cölöpökre épült várost. Nos, ha nem másért, hát emiatt népszerűek az utazással együtt 3 napra szabott velencei kiruccanások, amikre futja a nyári diákkeresetekből is, mindössze 1500 forintba kerülnek. Balog Ambrus januárban múlt hetven esztendős, de az ellensége sem mondhatta volna rá, hogy ez látszik rajta. Nemcsak a mozgása volt friss, nemcsak a szeme járása fürge: forgott még ugyancsak az esze kereke is. Ha esténként vacsora után megült a tanyai konyhában az asztal mellett, a felesége már mondta neki: — Mit tervezel már megint, te? Balog Ambrus ilyenkor elmosolyodott, de legtöbbször nem árulta el, min töprengett. Csak akkor mesélte el a titkait, ha már teljesen összeállt a terv. Ilyenkor aztán beszélt, mesélt; mondta, hogy így szeretné, meg úgy lenne jó, s aki hallgatta, annak csak bólogatnia kellett, meg csodálkozni, hogyan találja ki Balog Ambrus ezt a rengeteg ötletet. Mert akart ö jnár rókafarmot I is, meg nutriatenyésze- tet is, retekmag- és szegfűtermesztést is. Meg kell azt is mondani, hogy egy-egy gondolatból, javaslatból néha hasznot húzott a szövetkezet A Bunatours helyi irodája legközelebb már csak augusztus 17-ére szervezi ezt az utat, a többi megelőző időpontra ugyanis már régen betelt a busz. A nyúlfarknyi külhoni túrák Németország irányában is felkapottak. Münchenbe ugyancsak 3 naposak a programok, augusztus 9-én, illetve 17-én indulnak a csoportok, s a zsebpénzt nem számítva 2100 forintból meg lehet ezt is úszni. A bécsi kirándulásokról aligha szükséges bővebb információkkal szolgálni, az egynapos utak rendszeressé váltak. A kényelmes busz- szal 650 forintért, plusz 25 schillingért viszik oda az utast. Legközelebb augusztus 4-én lesz az indulás. is, de az elnök legtöbbször le- tagadtatta magát, ha megjelent nála. — Nem bírom már hallgatni, úgy szikrázik az agya — mondta. Egy hét óta megint sokat töprengett Balog Ambrus a vacsorák után. Mondta is a felesége a gyerekeknek, amikor azok kijöttek a tanyára: — Apátok megint akar valamit. Balog Isti, a legidősebb fiú csak nevetett. — Hagyja, édesanyám! Baj még soha nem lett abból, ha édesapánk kitalált valamit. Igaz? Néha még hasznot is hoztak az ötletei. Most azonban komolyabbnak látszott a dolog. Balog Ambrus ugyanis az egyik vasárnapra összehívta minden gyerekét családi tanácsra. Balog néni csirkét rántott, de a gyerekek faggatására, hogy mit akar az apjuk, csak a vállát vonogatta: neki nem szólt előre semmit. Az első pohár bor után aztán Balog Ambrus odafordult a gyerekekhez. — No! Ide figyeljetek! Balog Ambrus nem hagyta magát Részvénytársaság alakult a tanyán Éledező iparoshagyomány Nagykörösön A kézműves kisiparosság érdekvédelmi hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza. A vállalkozók e rétegének mindig is megvolt az a képessége, hogy megteremtse a korhoz illő szervezeteit, képviseletét, amelynek központjába a gazdasági szempontokat helyezték, de feladatnak tekintették a szociális biztonság megteremtését is. A rendszerváltással lehetővé vált, hogy újjáéledjenek az ipartestületi hagyományok, sőt ki is mondatott, csak az a kisiparos szervezet minősül jogutódnak, amely ezt a formát veszi fel. A nagykőrösi kisiparosok a minap találkoztak — szokatlanul nagy számban —, hogy megvitassák az átalakulással kapcsolatos országos fejleményeket, és döntést hozzanak e kérdésben saját házuk táján. A korábbi felmérések azt mutatták, hogy a város kisiparosainak több mint fele — másfélszáz személy — támogatja az ipartestületi forma létrejöttét, s közölték belépési szándékukat. Várható volt tehát, hogy az alakuló közgyűlés eléri célját. A már előre megfogalmazott alapszabály megvitatása, kiigazítása után Pej János szita- és kefekötő mester, a most megválasztott korelnök javaslatára a KIOSZ nagykőrösi csoportja helyett Nagykőrös és Vidéke Ipartestület névvel önkéntes tagságon alapuló érdekképviseletet szavaztak meg. Természetesen ez a döntés csak attól fogva tekinthető hivatalosnak, ha majd a cégbíróságnál is bejegyzésre kerül az új szervezet. Addig sajnos, az átmeneti állapot légüres terének minden ügyviteli problémájával szembe kell nézni. Szeptember 30-ig rendezni szükséges az új testület létezésének minden jogi követelményeit. Tisztázni, pontosítani szükséges azt, hogy Nagykőrös városának kisiparosai közül hányán kívánnak az érdekképviseleti szervezetbe béléphi. Az új vezetőség tehát az elkövetkező napokban, hetekben várja, gyűjti a belépési nyilatkozatokat. Eleget fizettek, nem sokat kaptak A terjedelmes, mintegy 15 oldalból álló alapszabállyal kapcsolatban csak néhány módosító indítványt emelünk ki, amelyekkel talán érzékelhetők valamennyire a tartalmi változások is. Kovács Imre kérte, hogy az okiratban rögzítsék a nyugdíjasok helyzetét is. őket is ugyanolyan jogok illessék meg, mint bármely aktív tagot. Elég sok tagdíjat fizettünk, s nem sokat kaptunk érte — fűzte hozzá. Kiss Rezső kevesellte az újbóli felvételi kérelemhez megállapított fél évet. Szavaival élve: a kisiparos ősszel kilép, tavasszal visszajön, kijátszva az adóhatóságot és egyéb szerveket, él és virul. Javaslata szerint legalább egy év után lehessen foglalkozni az újbóli felvétellel. A székházra igényt tartanak Nagy Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatal kisiparosok felé ne elsősorban a követelmények támasztása, mint inkább az ösztönzés domináljon. Szabó Balázs leszögezte: az ipartestület igényt tart rá, joga van ahhoz, hogy az 1911- ben létesített kisiparosszékhá- zat ismét tulajdonába vegye. Az új testület állást foglalt többek között abban is, hogy a napi feladatokat ügyintézői szervezet lássa el. Támogatták továbbá az Ipartestületek Országos Szövetségének megalakulását. Titkos szavazással választották meg a nagykőrösi ipartestület tisztségviselőit. A 7 tagú elnökség élére Huber István kőfaragó mesternek szavaztak bizalmat, az alelnöki posztokra Varga Péter villanyszerelő és Tajti Béla kocséri autószerelő került. Mint tagok, a legtöbb szavazatot kapták Kovács Imréné gombkészítő, Koselák József víz-gázszerelő, Pap Ambrus szobafestő és Nyíri Lajos kőművesmester. Póttagokként kerültek a vezetőségbe Fajka István lakatos, Juhász Gyula fogműves, valamint Ujszászi Sándor nyársapáti villanyszerelő. My. J. Van-e megtakarított pénzetek? A gyerekek, két felnőtt fiú meg két lány, csak hallgattak. Pénz? Kinek van megtakarított pénze? Aztán meg ki tudja, mit akar az apjuk, amihez pénz kell. — Mert — folytatta Balog Ambrus —, alakítani akarok egy részvénytársaságot. Balog Isti újból nevetett. — Nem hallgat édesapám mostanában túl sokszor rádiót? Az öreg azonban nem hagyta magát. Lassan, türelmesen előadta, hogy nyulakat akar tenyészteni. A régi istállóban lennének az ólak. ö meg is csinálná őket, de a faanyagot meg kellene venni. Egy illetővel is beszélt már, akitől megvenné az anyákat, sőt már olyan közvetítővel is tárgyalt, aki eladná a szaporulatot. Csak épp a pénzt kellene összeszedni az induláshoz. — Nem sok kellene — tette végül hozzá —, de nekem annyi sincs. — Es aztán mi lesz? — kérdezte Isti, — En ellátnék mindent. Nektek csak az induló forintot kellene ideadni. A hasznot pedig elosztanánk annak alapján, ki mennyivel lépett be. — Csak azt nem tudom — szólt közbe Isti —, édesapám régi kapitalista-e, vagy most lesz majd azzá? Mindnyájan derültek, de az ötlet ezúttal nagyon is megvalósíthatónak látszott. Azért is tetszett mindnyájuknak, mert nem kellett sok pénzt az asztalra tenni. így aztán megalakult az első tanyai részvénytársaság, a Balog Rt. Balog Ambrus pedig nekilátott a munkának. Aki látta, azt mondta Tá, öt évet fiatalodott. A felesége azonban csak akkor nyugodott meg, amikor az első leszállított nyulakért megkapták a pénzt. De amikor az egyik, este megint azt látta, hogy az ura vacsora után sokáig néz maga elé az asztalnál, ideges lett. Sehogy sem értette, hogy egy ilyen emberben, hogyan férhet meg annyi nyugtalanság. Tóth Tibor
