Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
10 rmrr . JIMIll 1990. JÚLIUS 21., SZOMBAT Magyar — amerikai Dollárok vállalkozóknak Általános vélemény, hogy a vállalkozások fellendülésének legnagyobb akadálya a tőkehiány. Sok magániparos, vállalkozó szíve bizonyára nagyot dobbant tavaly, amikor George Bush amerikai elnök látogatásakor ígéretet tett arra, dollármilliókban mérhető segítséget kaphatnak az USA- ból. Akkor 25 millióról volt szó. Az összeg azóta már 60 millióra emelkedett, de a hőn áhított pénzből még senkinek sem jutott. Csak fokozta a kétségeket, hogy egyes jólértesültek már azt híresztelték, voltak, akik már kaptak a dollármilliókból. Az igaz, hogy az USA budapesti nagykövetségére sokan adták le reménykedve jelentkezésüket. Információink szerint sok Pest megyei vállalkozó is — főleg Szentendre, Ócsa és Ráckeve környékéről — benyújtotta papírjait. A követség kereskedelmi osztályának elmondták, érzik, mennyire türelmetlenek a várakozók. A mai napig közel ötezer címet regisztráltak. A jelentkezők közül sokan úgy érezték, az amerikai segítségből nem lesz semmi. Nehezen értették meg, hogy az Egyesült Államokban meg kellett teremteni a jogi alapját annak, hogy a pénzt folyósíthassák. Ez a jogi procedúra ott is sok időt vett igénybe. A követség munkatársainak véleménye szerint hamarosan felgyorsulnak az események. Döntés született, hogy szeptemberben megnyílik a magyar—amerikai vállalkozási alapítvány budapesti irodája. A jelentkezőket majd akkor értesítik, ki milyen feltételekkel pályázhatja meg a támogatást. Úgy tűnik, az áhított dollár- milliók elérhető közelségbe kerültek. H. É. Konzulens-seűítscs Vállalkozók számára nyitott tanácsadó irodát Budapesten a Konzulens Kft. Az OTP, a Budapesti Gép- és Vegyipari Szövetkezetek Szövetsége, a Pénzügykutató Rt. és több kisebb vállalkozás- szervező cég részvételével létrejött társaság a kis- és közepes vállalkozások alapítását, fejlődését gátló, ma még rendkívül számos akadály leküzdését akarja elősegíteni, többek között szakmai és piaci információk nyújtásával. Nemcsak tanácsadásra vállalkozik, a kezdők részére alapfokú vállalkozási képzést szervez, a már működő vállalkozások tulajdonosainak pedig a fejlesztéssel, bővítéssel kapcsolatos ismeretekről indít tanfolyamot. Felvilágosítást ad jogi, gazdasági és pénzügyi kérdésekben, segít elkészíteni a társasági szerződések tervezetét, információkat nyújt az igénybe vehető hitelekről és azok feltételéiről, s még sok más kérdésben. A fő cél a vállalkozók munkájának megkönnyítése. Bagaméry maga méri „Újra itt van Bagaméry, a fagylaltját maga méri...”, ki ne emlékezne a „Keménykalap és krumpliorr” Alfonzó alakította fagylaltosára, Debrecenben most egy élelmes cukrász mozgó Bagaméry-fagylaltozót állított forgalomba, ahol persze nem maga, hanem az alkalmazott méri a fagyit Volt egyszer egy Krebsz bácsi. Krebsz bácsinak egy fűszer- és csemegeboltija, amiben són, paprikán, eceten, petróleumon kívül mindent kapott a vevő, legfeljebb nem azonnal. A feljegyzett lista szerint hozta a MATEOSZ teherautó, a következő héten. Krebsz bácsinak nem volt nagyobb vevőköre egy hosszú utcányinál, de elégedett volt, mert nem gazdagodni, hanem biztosan és függetlenül akart élni. Hitelkönyvének nem kellett aláírni, elismervényt se kért. Aki harmadikén elfelejtett fizetni, először kapott haladékot, másodszor már ki sem szolgálták. így ment ez addig, amíg vele is az történt, ami a konkurenseivel, kollégáival szerte az országban. Azóta jár a falu az egyetlen ABC-be, kap, amit kap, úgy, ahogy. Élénkülő vállalkozások Vajon, lesz-e a jövőben ilyen egyszerű és olcsó kiskereskedelem, maximum húsz százalék haszonkulccsal? — Ahhoz, hogy a magunk véleményét és tennivalóinkat kialakítsuk, időszerű lenne már a megalkotásra váró privatizációs törvény. Hozzánk még hivatalos állásfoglalás sem érkezett — mondja Szabó Sán- dorné, a Dunakeszi Tanács igazgatási osztályának főelőadója. Mióta a kereskedelmi csoport megszűnt, maga foglalkozik a témával, no meg az iparral és az állattartási ügyekkel. Kollégáinak egy része maga is privatizálódott. Egyikük például Veszi-Keszi címen nyitott magánboltot. A vállalkozások különben megélénkültek. Legjellemzőbb formájuk a kft. Mert bizony, ha egyénileg vág neki valaki, minimum egymillió kell az első lépéseihez. Divatfoglalkozásnak mondható a szolgáltatások színvonalát javító közúti és személyszállítás. Bizonyos mértékig hanyatlanak a szokványos vállalkozások. Olyanok, mint például a Sarki boltok magánkézben lesznek-« majd fehér foltok? használtruha-kereskedés. Egy zöldségüzletet két hónapja nyitottak meg, de a tulajdonos már jelzi, hogy be akarja zárni. Születnek viszont nagyvonalúbb ötletek. Hamarosan gyer- mek-magánorvosi rendelő nyílik, számitógépes háttérrel. A feleség az orvos, a férje mérnök. Tudni kell, hogy a gyermekorvosi rendelők zsúfoltak Dunakeszin. Lesz virágföldet, facsemetéket, kisgépet árusító Gardencenter. Bevált a lakótelepi éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszer mini ABC. Nagykereskedelmi áron lehet vásárolni a diszkontáruházban. Beszélgetésünk idején a formalitások iránt érdeklődik valaki, mert cipészműhelyt szeretne nyitni, amivel tudjuk, hiány mesterséget pótol. Szabó Sándorné tapasztalatai szerint általában felsőfokú végzettségű emberek vállalkoznak, többnyire családi alapon. Egy valaki közülük szakember. Nem tart az ellátási gondoktól, mert a verseny éleződik. No persze, a piac törvényei szerint az iigyesebb- je marad a felszínen. Az önkormányzat jogai — Attól függetlenül, hogy hivatalosan a tanácsok még nem kaptak eligazítást, a törvény hiányzik, a vállalkozások nálunk is fellendültek — mondja egy településsel odébb Foton Tóth Sándor, a tanácselnök. Ehhez hozzáteszi még, hogy ha a folyamat hivatalosan elindul, a nagyközség érdekében érvényesíteni kell az önkormányzat jogait. Ha lesz ilyen, mert lennie kell. Ezt garantálja a megszülető törvény. A most részvénytársasággá alakult Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és az ÁFÉSZ boltjai ugyanis jórészt állami telekre épültek, a beruházásokhoz hozzájárult a községi és a megyei tanács. Elképzelhető ez bevitt vagyonnak is, ami alapján a helyi önkormányzat részvényese lehet egy-egy új kereskedelmi cégnek. A törvényalkotás során figyelembe kellene venni, hogy mindez összefügg az önkormányzati, a földtörvény kérdéseivel, az adótörvény módosításával. A most megélénkült vállalkozások alapján úgy látszik, nem lesz ellátási fehér folt a területen. Ám ennek ellensúlyaként garantálni kellene az ön- kormányzat jogát arra, hogy adókedvezményekkel ösztönözzön, a lakosság igényei szerint formálhassa a közellátási egységek fajtáit, területi elhelyezkedését. Több gondot lát a tanácselnök a vendéglátás területén, ahol a jelenlegi szabályok szerint nem tudják befolyásolni a nyitva tartást, biztosítani a közrendet. Mivel a lakosság azt hiszi: még mindig beavatkozhatnak, őket érik a rendellenességek miatt hangzó kritikák. Ha tehát ez a polgárok állama, jobb rendeletekkel kellene védeni személyi biztonságukat, éjszakai nyugalmukat. Zádori Ferencné igazgatási főelőadó szerint ugyanolyan jó a kisalagi és a Dózsa György úti boltok választéka és a kiszolgálás, mint mielőtt még rt. lett volna a váci ÉKV. Az előbbi már maga a privatizáció, ahogy Révai János elnök fogalmaz a váci központban. Privatizációs A kulcsember: a kisvállalkozó KIÉ LEGYEN A GYÁR? Már a jelszó sem volt szerencsés: privatizálás. Ezalatt, sajnos, nem csak a közvélemény, de még a szakmabeliek többsége is tulajdonosteremtést ért, vagyis el kell adni azt, ami eddig állami vállalkozás volt. Ez a megközelítési mód természetes, hiszen a történelmi fejlődés sokkal előbb hozta létre a tulajdonost, mint a vállalkozót. A kapitalizmus kialakulása során a tulajdonosból lett vállalkozó, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki vállalkozó lehetett volna anélkül, hogy előbb tőkéssé válhatott volna. Azóta azonban nagyot változott a világ: ma a vállalkozáshoz sokkal fontosabb a jó vállalkozói képesség, mint a vagyonosság. Napjainkban már nem versenyképes az a társadalom, amelyikben csak az lehet vállalkozó, aki előbb valamilyen nem vállalkozási forrásból már megfelelő vagyont szerzett. Arra van elengedhetetlen szükség, hogy szinte mindenki próbát tehessen, hogy vállalkozó legyen, és akinek nemcsak ambíciója, de tehetsége, képessége is van hozzá, abból vállalkozó, majd egyre inkább a vállalkozásának tulajdonosa is lehessen. Szegény vállalkozó Azokban a társadalmakban, amelyek természetes fejlődés során alakultak át modern fogyasztói társadalmakká, csak fokozatosan fordult meg a sorrend, az előbb tulajdonos, majd vállalkozótól a fordítottjáig. Számunkra másként adódik a feladat. Itt még a viszonylag szegény vállalkozó réteget is likvidálta a magát szocialistának deklaráló rendszer. A lemaradás gyors behozására sokan azt tartják természetesnek, ha minél gyorsabban minél több tulajdonost teremtenénk. Ha kell, akár adminisztratív eszközök igény- bevétele árán is. Az eredmétörvényt ugyan ők is szívesen látnának, de ezt megelőzve már több üzletet adtak bérbe a működési területükön. Köztük főleg olyanokat, melyek egyéni, családi kezelésben hasznot hoznak, nagy cégnek azonban nem éri meg nyitva tartásuk. A versenytárgyalásokon licitáltak a nem túl nagy indulóárat jelentő bérleti díjakra, de azonos árajánlat esetén elsőbbséget élveztek a vállalati dolgozók. Ök és különben a szakmabeliek nyertek meghatározó többségben. Volt eset, amikor a döntőbíró, az egyenlő esélyek miatt sorsolással ítélte oda az üzletet. Mindent a fejlesztésre Az ingatlanok, telkek, hozzájárulások története, úgy gondolom Révai Jánost hallgatva, elég szövevényes, nehezen kibogozható. Nem olyan egyszerű, mint például a fóti Mini ABC esete, ahol a huszonkét éves Márkus Attila eredetileg szakács szakképzettséggel, de édesapja mellett szerzett nagy családi tapasztalatokkal, hatévi szünet után újra nyitott a kétszintes családi ház alatt. Megfogadta: két évig úgy élnek a feleségével, hogy alig vesznek ki pénzt a kasszából. Minden megy a fejlesztésre. Maga készítette a polcokat, mikrobu- szán hozza az árut, felírja a különleges kívánságokat, személy szerint ismer mindenkit. Két hét múlva már nyitja az eszpresszót is. Jó a választék, egy kicsit minden olcsóbb nála. Mintha Krebsz bácsi hagyományait élesztgetné. Kovács T. István nyesebb út azonban az lenne, ha nem azzal kezdenénk, hogy tulajdonosokat teremtünk, hanem azzal, hogy vállalkozókat. Óvatosan a régiekkel! Mielőtt ennek az útnak a leírásába kezdenék, említést kell tennem egy másik problémáról is ezzel kapcsolatban. A kapitalizmus spontán fejlődése, egészen a legutóbbi ötven évig, azzal járt, hogy a vállalkozások egyre jobban koncentrálódtak, egyre kevesebb tőkés tulajdonabán lévő nagyvállalkozásokká alakultak át. Ez a trend megfordult, ma minden fejlett tőkés országban csökken a vállalkozási szektoron belül a „nagyok” részaránya, gyorsan nő ezzel szemben a kisvállalkozásoké. Ez nemcsak a lekötött tőkére, és az ott foglalkoztatottak számára vonatkozik, hanem a szellemi tőkére is. A kisvállalkozásokban egyre nő a magas végzettségűek részaránya. Nem is szólva arról, hogy az azonos képzettség esetén a legjobbak, a leginkább kezdeményezők aránya a kisvállalkozásokban magas. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a magánorvos, az ügyvéd, a számviteli szakértő, az adótanácsadó, az ingatlanügynök ugyanúgy kisvállalkozó, mint a klasszikus értelemben vett kisiparos és kiskereskedő, és az előbbiek részaránya egyre nő. A nemzetközi tényekkel szemben nálunk még mindig erős az a meggyőződés, hogy elsősorban nagyvállalkozókra van szükség. Természetesen szükség van azokra is. de sokkal nagyobb a Kisvállalkozókra. A modern világban egyetlen módja van annak, hogy kiderüljön, ki a jó nagyvállalkozó: ha bebizonyította képességeit előzőleg kisebb méretek között. Óvakodjunk attól, hogy azok legyenek a közeljövő nagyvállalkozói, akiknek sikerült a korábbi rendszerben vezető menedzserségig feljutniuk! őket sem kell, nem is szabad kizárni, de számukra valamiféle előjogot biztosítani nemcsak erkölcstelen, de társadalmilag káros is lenne. Még fontosabb annak belátása, hogy a privatizálást elsősorban a kisvállalkozások, és ne a nagyvállalkozások irányába tereljük. Ezt nemcsak az indokolja, hogy a kisvállalkozások esetében sokkal gyorsabb hatékonyságnövekedés várható, de ez biztosít jobb szelekciót, nagyobb politikai bázist is. Nem azt kell erőltetni, hogy minél több állami vállalati tulajdont adjunk el, hanem, hogy minél többet adjunk bérbe, használatra kisvállalkozásoknak. Az eladással két okból kell türelmesnek lennünk: — Nincs megfelelő vásárlóerő. Márpedig ennek hiányában csak elkótyavetyélni lehet bármit is. — Nem azok lennének a vállalkozók, akik erre alkalmasnak bizonyultak, hanem azok, akik bátran ígérnek többet, a tulajdonlás megszerzéséért. — A modern tőkés világban is elképzelhetetlen, politikailag tűrhetetlen vagyongyarapodások következnének be ■ spekulációs alapon. Nálunk pedig ebben a tekintetben több okból kisebb lesz a társadalom tűrőképessége. Mi a teendő ? — Előbb derüljön ki, ki alkalmas a vállalkozásra, aztán legyen belőle vállalkozó. — Csak akkor számíthatunk a gazdasági fellendülés későbbi szakaszában nagy megtakarítási hajlandóságra, ha sok kisvállalkozó akarja megvenni az általa bérelt vagyont. Nem a néhány nagytőkés megtakarítása jelentős a modern társadalmakban, hanem a sok kicsié. A megtakarítási források nagy többsége nem a nagytőkéseknél, hanem a kisvállalkozásoknál és a bérből élőknél keletkezik. Az ilyen megtakarítások céljai között igen kicsi a nagyvállalati értékpapírokba való befektetés, sokszorta nagyobb a kisvállalkozás alapítása, fejlesztése. Különösen igaz lesz ez nálunk, ahol a nagyvállalati szektor túlméretezett, agyonbürokratizált, és sokáig nem lesz a jövedelmezőségben versenyképes a kisvállalkozásokkal. Aki nem látja be, hogy a lakosság sokkal inkább akar a maga urá lenni kisvállalkozóként, mint a részvény osztalék passzív élvezője, az nem ismeri a magyar nép mentalitását. A fentiekből fakad a privatizálás helyes stratégiája. Gyors ütemben minél több állami vállalati vagyont bérbe adni a jelentkező kisvállalkozóknak. Ezen az alapon aztán a spontán fejlődés során kiválasztódnak azok, akikre rá lehet bízni a nagyvállalatokat is. Napjainkban nem valamiféle harmadik utas romantika azt hangoztatni, hogy fontosabbak a kisvállalkozások, mint a nagyok, hanem ez az igazi modernség. Ezzel szemben a nagyvállalatok és a nagytőke-tulajdonosok szerepének túlhangsúlyozása valamiféle, a múlt századból itt felejtett liberalizmus. Kopátsy Sándor Dr. Karsay Sándor volt körzeti orvos Pomázon mintegy két évvel ezelőtt kezdte kiépíteni niagánorvosi rendelőintézetét, elsőként törve át azt a falat, amely az orvoslást, a gyógyászatot körülveszi. » A Karsay-rendelő
