Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-17 / 166. szám

1990. JCLIUS 17., KEDD 3 O ÍRTA Fokozás (Magyar) demokraták frontembere. Csurka István. Mondja, írja a magáét. Mondják, írják neki a ma­gukét mások. Ahogyan az (magyar) demokráciában szokásos. Semmi különös nincsen tehát abban, ha Cs. I. most éppen a Heti Világgazdaságban (90/28.) hirdeti azt, amit eddig is következetesen hirdetett. Eltöprengtünk ugyan azon, vajon csak „a kultúra alatt élő tömegekből’’ lehetsé­ges-e, hogy „felárad a dep­resszió, a bűn, az önpusztí­tás, a halál", avagy lehet­séges ez a kultúra felett élő (felső tízezer? százezer?) kiválasztottak esetében is? Csak éppen ott más ter­mészetűek a bűnök, más­ként árad belőlük (francia parfümbe burkolva) a depresszió, nem sörben, ko­csisborban, hanem konyak­ban, whiskyben úszva az önpusztítás...? Korántsem töprengtünk viszont akkor, amikor Cs. 1 tollára odatévedtf?) va­lami, ami nagyon ismerős, hanem egyenesen felszisz- szentünk. Ilyen hamar visszatért? Mármint az, amit Cs. I. így fogalmazott meg: „A cél persze a na­gyobb szabadság és a de­mokrácia ...” Igen, ezzel fokozással van bajunk. Annak idején (letűnt re­zsim) azt mondták, majd ők megmondják (ők, a ki­választottak), mi nekünk a jó, s abban a jóban miért részesülhetünk. Most meg Cs. I. teszi ezt, mondván, cél... a nagyobb sza­badság ~ Ezek szerint van kis szabadság, nagyobb, legnagyobb? Bocsánat, de ez marhaság. Mármint az il y en szabadság. Az vagy van, vagy nincsen. Mivél a nincsenről a ta­pasztalataink (közelebbi és távolabbi múltunkból egy­aránt) hegynyiek, a vauról szeretnénk most már gya­korlati ismeretekét szerez­ni. Ez a van szabadság nem kisebb és nagyobb, hanem: van. Mint szabadság. Fo­kozatok nélkül. Ha ugyanis vannak fokozatok, akkor kell lenniük olyanoknak is, akik megmondják, most éppen mennyi jár és kik­nek ebből a kis, nagyobb, legnagyobb szabadságból. Megmondják: megszabják. Elbírálják. Ha elbírálják: eldöntik. Ha eldöntötték, végrehajtják, végrehajtat­ják ... KLIENS Törvény és elképzelés a családi pótlékról Se önkormányzat se önmérséklet A kínzástól a sajtó priva­tizációján keresztül az önkor­mányzatig terjedő tizenhárom napirendi pont megtárgyalását határozta el az Országgyűlés tegnapi ülésén, ehhez képest a magyar törvénytár meglehe- tően kevés új módosítással gyarapodott. Már napirend előtt szorgalmazta Horn Gyu­la, hogy a Parlament nagyobb szerepet töltsön be a NATO és a Varsói Szerződés közötti kapcsolatok magasabb szintre emelésében, majd Kónya Imre (MDF) fejtette ki, hogy sze­rinte, ha az önkormányzatok létrehozásáról beterjesztett al­kotmánymódosítás nem kap­ná meg a minősített többséget a szavazás során, és alkotmá­nyunk emiatt továbbra is a szovjet típusú tanácsrendszert tartaná fenn, akkor ennek minden következményéért a felelősség a szabaddemokratá­kat terheli. Erre az SZDSZ padsoraiból Magyar Bálint replikázott, mondván, a kor­mányzó pártok akarnak olyan helyzetet teremteni, amelyben az ellenzéket tehetik felelőssé, ha valamely tartalmi kérdés­ben nem sikerül a parlamenti pártoknak konszenzusra jut­niuk. Az elnöklő Szabad György javaslatára e fagyos vitát befagyasztották. A kormánypártok ezt azon­ban nem hagyták annyiban, a szünetben sajtótájékoztatón vetették éles kritika alá az SZDSZ magatartását, illetve az önkormányzatokról készí­tett „ellentervezetét”. A reggeli nyítányh'o'z- ki óéit • családias hangulatban módo­sította a Tisztelt Ház a családi pótlékról szóló törvényt. Rö­vid vitájuk végeredménye: a családi pótlék év eleji vagy évközi emeléséről a gyermek- nevelés tényleges költségei­nek megfelelően az Ország­gyűlés évente legalább kétszer dönt. Rabár Ferenc pénzügy- miniszter még azt is megígér­te, hogy a kormányzat min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy a családi pótlékot — szükség szerint — a lehet­séges legnagyobb mértékbén emelje. Ismét az önkormányzat ke­rült napirendre, a honatyák mel vagy akár mással. El is adhatja tulajdonát, benn is hagyhatja a nagyüzemben, megfelelő bérleti díj, anyagi vagy termékszolgáltatás fejé­ben. • Van félelem a mezőgazda­ságban attól is, hogy megkez­dődik a földek külföldi „ki­árusítása”. Hogyan lehet ga­ranciát adni arra. hogy az el­adás ne legyen mértéktelen, il­letve áron aluli, mint ahogyan az más ágazatokban már meg­történt? — Erről megoszlanak a vé­lemények, hiszen az egyik fel­fogás szerint a tulajdonos sza­badon rendelkezhet tulajdoná­val, ez az elv pedig minden­nemű kötöttséget kizár. Viszont érthető az óvatoskodás, hiszen nemzeti kincsünk a termőföld. A földtörvénybe kell beépíte­ni olyan féket, amely szabá­lyozza a külföldi tőke mozgá­sát. Arra viszont mindenkép­pen szükség van, hogy a kül­földi érdeklődő megfelelő te­rülethez jusson például akkor, ha valamilyen létesítményt akar építtetni. Ez esetben el­különülhetne a földtulajdon, illetve az objektum tulajdona, szóba jöhetne hosszú távú szerződés a földhasználatra, de természetesen a föld értékesí­tése elől sem akarunk elzár­kózni, amennyiben a külföldi jelentkező megfelelő ellenszol­gáltatást ígér. $ Nagyon sok hazánkban a zártkerttula.idonos; ök tarta­nak attól, hogy az általuk egy­kor elhanyagolt állapotban át­vett, ma pedig virágzó telepít- ménnyel, épülettel rendelkező területeket valaki, nevezetesen: az egykori tulajdonos egysze­rűen visszaigényli. Ez azért is felemái helyzet lenne, hiszen a jelenlegi tulajdonos az égvi­lágon semmiről sem tehet. — Ha a tulajdon kérdését rendezzük, akkor ezzel egy idő­ben a tulajdon értékének kér­désére is választ adunk, amire a „szocialista mezőgazdaság” idején egyszerűen nem volt le­hetőség, hiszen a földnek iga­zi értéke sem volt. A telek el­lenértékét valahová korábban befizették, például az OTP köz­reműködésével, vagy gazdálko­dóegység, szervezet javára: te­hát a telkesítéseknél könnyű föllelni, hová került a befolyó összeg és eszerint lehet az iga­zi tulajdonost — akinek föld­jét korábban jogtalanul kisa­játították — kielégíteni. Arra nem gondol senki, hogy a sző­lőhegyi, hétvégi telkeket, bér­leményeket ebből a szempont­ból új megítélésnek tegyük ki. • Ahhoz, hogy az újszerű mezőgazdasági termelés kibon- takozhasson, hatalmas pénzbe­fektetésekre lenne szükség, márpedig a jelenlegi gyakor­lat nem azt mutatja, hogy a jö­vedelmezőségből kiindulva ér­demes lenne vállalkozni. — Az a véleményem: a jól működő, de területükben „be­szorított” termelők jelentős ré­sze máris rendelkezik olyan fedezettel, amiből az általuk kiváltott, megvett vagy bérelt földeken tovább tud lépni. Ilyen háttérfedezettel azonban a parasztság zöme nem ren­delkezik, ez is amellett szól, hogy fokozatos lesz az átállás Aki csak később remélhet ki­bontakozást, nyilvánvalóan várakozó álláspontot képvisel, vagy pedig éppenséggel szö­vetkezésre adja a fejét. olyan hosszú polémiát foly­tattak az SZDSZ által beter­jesztett önkormányzati „ellen­törvénytervezet” ügyrendi hovatartozása fölött, hogy Sa­lamon László (MDF) obstruk- cióval vádolta a hárommada­ras jelvény viselőit. Kérte az ellenzék tagjait, ne tegyék le­hetetlenné a kormány mun­káját, hiszen ezzel megfoszt­ják az országot a helyi rend­szerváltás lehetőségétől, kon­zerválják a tanácsi rendszert, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a kiskirályok tovább élősköd- jenek. A szabaddemokraták erre azt válaszolták, hogy ők nem csak hatalomátváltást, hanem rendszerváltozást is akarnak, Körösfői László (MSZP) szerint pedig a kor­mánypárti hozzászólások las­sítják a törvénytervezet fö­lötti vitát. Ebédszünet után, teli gyo­morral is folytatták csörtéiket a honatyák. Amelyikük tá­madta a törvénytervezetet, azok azon érvekkel vértezve léptek a pástra, mely szerint a leendő önkormányzatok éle­tében a központi hatalom túl­ságosan nagy beavatkozási le­hetőséget kap, ám abban a narancsos párt képviselőitől kezdve a búzakalászosokig mindenki egyetértett, hogy az önkormányzati választásokat szeptember 30-án mindenkép­pen meg kell tartani. Már kezdett kikristályosodni a vé­lemény, hogy jó önkormány­zati törvényt a csatlakozó tör­vények hiánya miatt nem le­het alkotni, s hogy a most ké­szülő törvényt ideiglenesnek kell tekinteni, mert hiányoz­nak azok az alapvető gazdasá­gi feltételek, amelyek nélkül az önkormányzatok nem képe­sek sikerrel működni, mikor szünetre szólított a kolomp. Az uzsonnaidőben a sza­baddemokraták hozták össze a maguk ellen-sajtótájékoz­tatóját, melyen most — a vál­tozatosság kedvéért — az MDF kapta meg a magáét. Délután még kisebb birkó­zás kezdődött a két legna­gyobb párt között amiatt, hogy melyikük akarja a taná­csi rendszer fenntartását, majd fél hét körül az elnöklő Vörös Vince azzal húzta le a Parlament rolóját, hogy mi­vel e témához még többen kívánnak szólni, a törvényja­vaslat általános vitáját a kö­vetkező hétfőn folytatják. Ma reggel a Tisztelt Ház várha­tóan megkezdi az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgya­lását. Sajói biztosítási rendszert Az ígéret ígéret maradt A vállalkozásokat ösztönző saját anyagi alapok megte­remtéséről döntött egyebek kö­zött a Vállalkozók Pártja or­szágos elnökségi ülése hétfőn Kecskeméten. A tanácskozás résztvevői — mint erről a párt szóvivője, Erdösi Imre tájé­koztatást adott — szóvá tet­ték, hogy a vállalkozások élénkítésére tett ígéretek csak ígéretek maradtak. Többen elmondták, hogy a vállalko­zásfejlesztési alapítvány for­gatásában a bankok nem ér­dekeltek, tehát egyáltalán nem érezhető, vagy csak alig a külföldről is származó pénz ittléte. A Vállalkozók Pártja a jövőben részt kér az alapít­ványból, ám a sikeres pályá­zat feltétele, hogy saját tőke­részt is föl tudjanak mutatni. A saját forrást egyebek kö­zött különböző rendezvények­ből, pártemblémák, jelvények, zászlók értékesítéséből, vala­mint egy hamarosan kibocsá­tandó alapítványi sorsjegyből kívánja a párt megteremteni. Döntöttek arról is az elnöksé­gi ülésen, hogy saját terjesz­tésben országos lapot indíta­nak: a most még magánkéz­ben lévő Magánerő című Bács-Kiskun megyei hetilapod a tulajdonos ugyanis felaján­lotta a Vállalkozók Pártjának. Szó esett arról is, hogy ké­szül egy új vállalkozói bizto­sítási rendszer terve, amelyet a kormány, illetve a Parla­ment elé terjesztenek. A Vál­lalkozók Pártjának elképzelé­sei szerint a jelenlegi elfogad­hatatlanul magas társadalom- biztosítási, illetve nyugdíjjá­rulék kötelező mértékét lé­nyegesen csökkenteni kell. Mód van viszont a vállalko­zók egyéb biztosítási igényét is átfogó önkéntes biztosítási formákra; a befolyt pénzt egy részvénytársaság kezelné, mégpedig úgy, hogy a hasznot — számításaik szerint ez évi 20 milliárd forint — kedve­ző feltételekkel visszaadnák a vállalkozóknak tevékenységük bővítésére, illetve újak bein­dítására. BirkatüreEemme! kib®ji8Bh@$ik ? Zsákokban marad a gyapjú A juh szelíd, békés állat. A júliusi napsütésben a birkák nyugodtan, komótosan lege­lésznek, még az idegenek ér­kezése sem zavarja meg ké- rődzésüket. Annál nyugodtabb a gazdá­juk, Sebők Mihály, a törteli Dózsa Tsz juhtenyészetének ágazatvezetője. Pedig a szak­emberek szerint itt található az ország egyik legjobb törzs­tenyészete. 1988-ban felhagy­tak a veszteséges sertéstar­tással, s mára több mint há­romezer juhot tartanak szá­mon a gazdaságban. Hét év­vel ezelőtt nem sajnálták a pénzt nemesítésre sem, akkor importból ausztrál merinó ko­sokat is vásároltak. — Mostanában nagyon sok az álmatlan éjszakám — A Szilágyi Dezső téren „parkőr Négycsillagos az Ex Etele Megszépült az Ex Etele Minden igényt kielégíthet a hangulatos étterem (Erdősi Agnes felvételei) Végleg kikötött immár az el­ső szállodahajó a budapesti Duna-partra. Az Etele névre hallgató 800 tonnás egykori du­nai vontatóhajó leselejtezése után ötlötték ki élelmes üzlet­emberek: hasznosítani lehet a hajóvázat. A Kismarosi Ktsz kivitelezésében így lett a vízi járműből négycsillagos, 38 szo­bás, hipermodern luxusszálló, s egyben turistafogadó is, mert a laposabb pénztárcájú vendé­gek számára is kialakítottak egy részleget. A Dunai Szállo­da Társaság tulajdonában álló hajdani vontató most már te­hát a fővárosi Szilágyi Dezső téren „parkol”, s ha megfelel rendeltetésének, több hajótár­sa is követi az Etelét. jegyzi meg keserűen az ága­zatvezető. — A tavaszi nyírás óta jó 20-25 tonna gyapjút tárolunk a raktárban, zsákok­ban. Tavaly még 218 forint volt a felvásárlási ár, az idén a Gyapjúforgalmi Vállalat 62 forintot akar adni egy kiló gyapjúért, miközben a takar­mányárak meg 30 százalékkal emelkedtek. Számítsa ki, mi­csoda veszteség ez nekünk! 9 Miért esett vissza az ár, talán nem felelt meg a minő­ség? — Ez első osztályú gyapjú! Nézze meg — lép oda az egyik tenyészkoshoz, amelyik azért kerülte el a nyírógépet, mert az augusztus végi OMÉK-ra utazik — olyan a gyapja, mintha már mosott lenne, hó­fehér, hosszú szálú. Az iroda falát az azóta már elhullt díjnyertes tenyészkos fényképe díszíti. Ki gondolta volna akkor még, hogy jönnek szűkebb esztendők is. — A juhtenyésztésnek itt komoly hagyományai vannak, én is már 62 óta csinálom. A mostani árakat elég annyival jellemeznem, hogy huszon­nyolc évvel ezelőtt is 60 fo­rintot ért egy kiló gyapjú. Nem tudom, mi az oka a mos­tani visszaesésnek. Lehet, hogy inkább műszálas anyag­ból készült ruhákat vásárol­nak az emberek? Ki tudja?! Ha meg ilyen potom pénzért veszik meg a gyapjút, akkor a belőle készült ruházati cik­kek miért olyan drágák? — teszi fel a kérdéseket szinte csak önmagának Sebők Mi­hály. O Amíg zsákokban a gyap­jú, nem hoz pénzt a konyhá­ra ... — Az igaz, de elkótyave­tyélni nem fogjuk. Keresünk magunk is vevőket, ha nem sikerül reális árat kapnunk, inkább jövő nyárig tároljuk. Augusztusban bárányokat is értékesítünk, tenyészkosokat is eladunk, de ebből nem le­het megélni. Ha nem változik a helyzet, vissza kell fejlesz­tenünk az állományt. Pedig a juhtenyésztés sok devizát ho­zott az országnak. Csoda, ha ilyen körülmények között el­megy a termelők kedve az ál­lattenyésztéstől? Mire igazán élvezhettük volna a nemesítés gyümölcseit, ez lett belőle ... Nem jártak jobban a ma­gángazdák sem. A Törteitől jó pár kilométerre fekvő Tökö­lön jó néhányan birkáznak. Vannak olyan gazdák, akiktől még a nyomott felvásárlási áron sem vették meg a gyap­jút. Csak az tudta értékesíte­ni, aki a bárányait is a Gyap­júforgalmi Vállalatnak adta el. Az egyik gazda keserűen jegyezte meg, most, hogy nya­kán maradt a gyapjú, nem tudja, miből fizeti ki a tanya bérleti díját. — A Gyapjú- és Textil- nyersanyag-forgalmi Vállalat­nál elmondták, hogy ilyen kri­tikus helyzetbe még talán so­hasem került a gyapjúfelvá­sárlás ügye. Pestiesen szólva minden összejött. Az idén megszűnt az állami dotáció, a világpiac is telítődött ausztrál gyapjúval. Belföldön a gyapjú­ipari vállalatok a csőd szélén állnak, így a keresletük mint­egy harmadára esett vissza. Hogy emellett még mindig drágák a gyapjútermékek, az szerintük az árrendszer hibá­jának köszönhető. Az biztos, hogy a GTV nem engedheti meg magának, hogy raktárra vásároljon. Az illetékes mi­nisztériumot kérték, hogy a gyapjúfelvásárlás segítésére hozzanak létre egy interven­ciós alapot, de egyelőre úgy tűnik, minden zseb üres ... Előfordulhat, hogy ahhoz ad­nak állami támogatást, hogy a GYTV bizományba átvegye a gyapjút. Igaz, ebből a kister­melőknek csak akkor lesz pénze, ha túladnak az árun. Hogy kinek lesz kedve és türelme kivárni azt az időt, amikor újra jó árat kaphat a gyapjúért, ma még kérdéses. Egyelőre csak azt tudják taná­csolni a juhtenyésztőknek, hogy a várakozási idő alatt próbáljanak a birka, a bárány húsával kereskedni. Vigasznak ez meglehetősen sovány, de úgy tűnik, egyelőre be kell érni ennyivel. Hargitai Éva if Ford Motor Company Még keresik a helyét Nyolcvanmillió dolláros be­ruházással korszerű alkatrész­üzemet létesít Magyarországon a Ford Motor Company — je­lentette be hétfőn Budapesten sajtótájékoztatón Bruce L. Blythe, a cég alelnöke. Az új üzem helyét még nem jelölték ki — szó van egyebek közt a Székesfehérvári Video­ton területéről —, de az már bizonyos, hogy a gyártás 1992- ben megkezdődik, s az első évben körülbelül 200 millió fo­rint értékű gépkocsi-gyújtóte­kercset és üzemanyagszivaty- tyút állítanak majd elő a Né­metországban, Angliában, Spa­nyolországban, Belgiumban és Portugáliában összeszerelt Ford-járművek számára. A magyar üzem — amely mint­egy 200 embernek nyújt mun­kalehetőséget — olyan termé­keket állít elő, amelyek to­vább csökkentik a Ford-jár­művek környezetkárosító ha­tását — mondotta a cég alel- l nöke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom