Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-17 / 166. szám

1990. JÚLIUS 17., KEDD Totális pszichológián dolgozik egy szentendrei orvos A recepten gyógyfű és regény A Szentendrén élő dr. Oláh Andort eddig természet­gyógyász orvosként, csodadoktorként ismertük. Azt csak kevesen tudják róla, hogy ért a hipnózishoz és a szépiro­dalomhoz is. Ha receptet ad, ő nem szintetikus pirulákat ír fel a betegnek, hanem a páciens életmódjába avatko­zik be. Ehhez igénybe veszi a relaxációt is, természetes gyógymódokat, gyógyfüveket ajánl, mindehhez koránt­sem lényegtelen kiegészítőként értékes szépirodalmi mű­veket is felír. Most új arcát ismerjük meg, a pedagó­gusét. — Évtizedek óta érdekel a nevelés. Kellett is foglalkoz­nom ezzel, mert hat gyerme­kem van. Ügy próbáltam őket nevelni, hogy az megfe­leljen a modern lélektani kö­vetelményeknek. Orvosegyete­mi hallgató koromtól Kará­csony Sándor előadásait hall­gattam, a könyveit bújtam, tehát a társaslélektani neve­lés módszereinek világában éltem. Valójában ennek kö­szönhetem, hogy a természe­tes gyógymódok felé fordult az érdeklődésem. Karácsony Sándor alaptételét mélysége­sen a magaménak érzem. Sze­rinte egy nép kultúráját a folklórból, a népi kultúrából kell eredeztetni, mint ahogy Bartók és Kodály a magas szintű műzenét is a népmű­vészetre, a népdalra alapozta. ■ A Pest Megyei Műve­lődési Központ és a . Ma­gyar Könyvtárosok Egye­sülete felkérésére a minap előadást tartott a Kará­csony Sándor-féle, vala­mint a Waldorf—Steiner- féle pedagógiai, lélektani iskola összehasonlításáról. Mire jók ezek a közember számára semmit se mondó iskolák a gyakorlati élet­ben? — Karácsony Sándornak nagyszerű a társaslélektani rendszere, viszont az egyéni lélektan eléggé kiszorul be­lőle. Sőt. ő egyenesen azt ál­lította, hogy az egyéni lélek nem nevelhető, csak a társas lélek. Tehát csak az egyik embernek a másik felé for­duló és azzal együtt megnyil­vánuló társas viszonyulásaiba lehet nevelési szándékkal be­avatkozni. Steiner pedig az egyéni lélektani módszereket dolgozta ki a neveléstanban. Kettejüknek nagyon sok az érintkezési pontja. Mindket­ten transzcendens ihletésűek. Karácsony szerint, aki iga­zán nevelni képes, az nem a színvonalas értelmi tevékeny­ségre képes értelmiségi, ha­nem a transzcendens ilhetésű hívő ember, akinek emberi viszonylatban legnagyobb a töltése, akinek van mit átad­nia a tanítványának. Ezt a hívő ihletésű nevelőt ő szó- fokratának nevezte el. Már Platónnál is szerepelnek ilyesfajta bölcs öregek, ő rá­juk bízza az állam vezetését. Karácsony Sándor úgy jellem­zi a vezetésre általa alkal­masnak tartott szofokratákat, mint olyan embereket, akik áhítatosan élik meg az éle­tet. Ezek a nagy töltésű, áhítatos, transzcendens egyéniségek hiányoznak ma társadalmunk­ból. A gyakorlati élet számá­ra-ezeket kéne fölnevelnünk, vagy ha vannak, fölfedez­nünk. Waldorf és Steiner gyakorlati hasznával ugyan­ez a helyzet. ■ Vagyis forduljunk az idealista, hívő embertípus, embereszmény felé? — Marxista terminológia szerint nem lehet helyesen megközelíteni az új emberi Az ember tragédiája Az ember tragédiája volna, ha ezek a gyerkőcök utánozni kívánnák a papát, a mamát, s Madách szobrának ledöntésén fáradoznának (merthogy ennek a bácsinak is bajsza van, mint amannak). Szerencsére az értékes mű — ellentétben az érték­telennel — marad, mindössze arról van szó, hogy a fővárosi Margitszigeten kiránduló lurkók egyelőre így veszik birtokba a kultúrát eszményeket. Azért van szük­ség ezekre a modern pedagó­giai, lélektani iskolákra, em­bereszményekre, mert egész nevelési rendszerünk válság­ban van. Az iskolákból kike­rülő neveletlen gyerekek nagy száma igazolja a megállapí­tást. A magyarországi csőd egyik kiindulópontja ugyan­csak az iskolarendszer válsá­ga. A marxista nevelés kizárt mindent, ami nyugati ihleté­sű, idealistának bélyegezve valamennyit, holott onnan számos modern és hatékony nevelési, lélektani mód szár­mazik. ■ Lehet, hogy éppenség­gel nagyon is ősiek ezek a modern nyugati eszmé­nyek, hiszen már az ősem­berben is jó adag vágy élt a hit, a transzcendens életfelfogás iránt, amikor mágikus barlangrajzaival akarta foglyul ejteni a valódi bölényt. — Igen. Ezek a modern el­méletek valóban ősiek. Szeret­ném, ha az eddig elzárt és le­fojtott irányzatokat fölszaba­díthatnánk a lelkileg és neve­lésében megnyomorított mai ember számára. Nem is any- nyira az antik görög és római eszményeket ajánlom, ha­nem például a méltatlanul mellőzött sámánizmust vagy a méltánytalanul sötétnek tar­tott középkori embereszményt. Rengeteg föltáratlan érték rejlik ezekben. Hogy csak né­hány ilyenre hívjam fel a fi­gyelmet: mindkettőben igen erős a hit, az önfegyelem. Olyan hiányzó erények ezek, amelyeket újra kell tanulnia a mai, hitre képtelen és szer­telen, fegyelmezetlen embe­reknek. ■ Ezeknek a gondolatai­nak csak szóban ad hangot, vagy könyv is lesz belőle? — Totális lélektani rend­szer kidolgozásán fáradozom, amely a keleti és a nyugati pszichológiát ötvözi, amely magában foglalja az eddigi lélektani iskolákat. Ezekből próbálok szintézist teremteni. De nemcsak a lélektan, hanem az ember, a művészet és a tu­domány szintézisét is meg szeretném fogalmazni. Most új könyvet írok, amely erről szól. A címe Totális pszicholó­gia. Az előbb elmondott gon­dolataim szintén benne lesz­nek. Van egy kötetre való ver­sem is. Csökkentenem kéne az orvosi praktizálást, és meg ké­ne írnom az eddigi tapaszta­lataimat. Havonta legalább hat-hét cikket adok le külön­böző lapoknak. Egyszóval dolgozom. Továbbra sem iszom, vegetáriánus vagyok, és látja, egészségesen értem meg a hatvanhetedik születés­napomat. Kocsis Klára Jogi tanácsok Epí • Visszaélés képmással Az illeték alapja •Határidő nélküli kölcsön • Társasház-építkezésbe kezdtek egy baráti kör tagjai. Az egyik házaspár azonban az életkö­zösséget megszakította és emiatt az építkezésben nem tud részt venni. Hiába szólí­tották fel őket arra, hogy rendezzék a dolgaikat, maga­tartásuk miatt áll az építke­zés írja K. S., érdi lakos. Amennyiben épület fel­építésére a felek építőközös­ségi szerződést kötnek, kö­telezettséget kell vállalni ar­ra, hogy a tagokat milyen anyagi hozzájárulás terheli, és ezt hogyan kell a közös­ség rendelkezésére ' bocsátani. Ezenkívül természetesen min­den olyan kérdést is a szer­ződésben rendezni lehet, amely a tulajdonjog gyakor­lásához,, vagy az építkezés menetéhez a felek szerint szükséges. Az építőközösségnek azt a tagját, aki írásbeli felszólítás ellenére a szerződés megsze­gésével vagy magatartásával az építést jelentősen veszé­lyezteti, a tagok többsége ki­zárhatja az építőközösségből. A kizárást írásban kell kö­zölni a taggal, aki ez ellen 30 napon belül bírósághoz fordulhat. A kizárt tag az építés cél­jára szolgáló telken és a már felépített ingatlanon lé­vő tulajdoni hányadát az ál­tala kiválasztott, a tagok ál­tal is elfogadott új tagra ru­házhatja át. Ha ezzel a jo­gával nem él, akkor a tagok választják meg a vevőt, és az ő számára köteles a kizárás­kori értéknek megfelelő vétel­áron értékesíteni az ingat­lant. • „Duna-part” jeligéjű olvasónk barátnője unszolására fél­meztelenül napozott a folyó­parti strandon. Az eset után nem sokkal megdöbbenéssel észlelte, hogy fotója megje­lent az egyik hetilapban. Az­óta munkatársai gúnyos meg­jegyzésének van kitéve. Azt kérdezi, hogyan kaphat védel­met. Ma már senkit nem botrán- koztat meg, ha valaki fürdő­ruha nélkül strandol. A nap­imádókat sem zavarja, ha mindezt akár több ezer em­ber szeme láttára teszik. Eb­ben a közegben ugyanis ez teljesen természetes viselke­dési formaként jelentkezik. Más a helyzet azonban, ha valakiről fényképfelvételt ké­szítenek. A képmást, vagy a hangfelvételt ugyanis csak az érintett személy hozzájáru­lásával lehet nyilvánosságra hozni. Ez a rendelkezés tel­jesen indokolt, hiszen min­denki maga dönti el, hogy je­lent-e számára bármiféle hát­rányt a fénykép megléte vagy nyilvánosságra hozatala. Amennyiben a lap az érde­kelt hozzájárulása nélkül je­lentette meg a fotót, a sze­mélyiségi jogokat ezzel meg­sértette. Akit személyéhez fűződő jo­gában megsértenek, az eset körülményeihez képest köve­telheti a jogsértés megtörtén­tének bírósági megállapítá­sát. Ezenfelül követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Az olvasónk ese­tében ez utóbbi nyilvánva­lóan nem alkalmazható, hi­szen az egyszer megjelent fo­tó önmagában megvalósította a jogsértést, így az abbaha­gyás a sértett részére .elégté­tellel nem szolgálhat. Köve­telheti viszont, hogy a jogsér­tő szerkesztőség nyilatkozat­tal, vagy más megfelelő mó­don adjon elégtételt és szük­ség esetén ehhez biztosítson megfelelő nyilvánosságot és viselje a költségeket. Mind­ezeken felül természetesen kártérítést is követelhet a jog­sértőktől. • Telket vásárolt egy idős há- ziasszony. Igen olcsón jutott a telekhez és ezért nagy volt a meglepetése, hogy majdnem annyi illetéket kellett kifizet­nie, mint a vételár. Az ille­tékhivatal eljárását sérelmes­nek tartja, mivel a szerződés a valódi árat tartalmazza. A leírt eset igen gyakori akkor, amikor nem valódi ér­téken kelnek el az ingatlanok. Az illeték alapjául szolgáló értéket ugyanis a törvény szerint az illeték kiszabásá­nak időpontjában meglévő forgalmi érték figyelembevé­telével kell meghatározni. Amennyiben tehát a vételár a forgalmi értékkel nem azo­nos, a hivatal jogszerűen tér el a felek által meghatáro­zott értéktől. Igen fpntos, hogy a szerződést a felek az aláírást követően minél előbb benyújtsák a földhiva­talhoz, mivel az ebben az időpontban meglévő forgalmi értéket kell figyelembe ven­ni. Amennyiben az illeték- kiszabásra való bejelentés a hatóság, közbenső,.intézkedése miatt, az illetékkötelezettség keletkezését követően egy éven túl törtér-ik, az illeték- hivatal az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket ha­vi egy százalékkal, legfeljebb azonban ötven százalékkal mérsékli. Ilyen esetben a be­jelentéskori forgalmi értéket az illetékkötelezettség keletke­zésétől számított hatásági be­jelentés napjáig terjedő idő­szak minden megkezdett nap­tári hónapjára számított szá­zalékkal kell csökkenteni. • Tíz éve építkezett a barátom és ezért kölcsönadtam neki 50 000,— Ft-ot, azzal, hogy az összeget és a kamatokat ak­kor kérem vissza, amikor ar­ra nekem szükségem lesz. Szerencsére egy jó ideig nem kellett a pénz, de most szük­ségem lenne rá. Legnagyobb meglepetésemre azt a választ kaptam, ennyi idő múlva minden tartozás elévül. Az általános szabály sze­rint a követelések öt év alatt elévülnek, ami azt jelenti, hogy ezen idő elmúltával nem lehet a bíróságnál a vissza­követelés iránt pert indítani. Az elévülés attól a naptól kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Ez a kifeje­zés azt jelenti, hogy a szerző­dő felek megállapodásukban meghatároznak egy olyan idő­pontot, amikor teljesíteni kell a vállaltakat. Előfordul­hat azonban, hogy a megál­lapodás nem tartalmaz ilyen kikötést, és ez a későbbiek során félreértésekre adhat al­kalmat. Ilyenkor a kölcsönt határ­idő nélküli szolgáltatásnak kell tekinteni, amely akkor esedékes, amikor a kölcsön­be adó visszakéri azt. Az adós tehát megalapozatlanul hivatkozik az elévülésre. Dr. Sinka Imre § Tíz nap rendeletéi § A Magyar Közlöny 1990. évi 62. száma tartalmazza a 17/1990. (VI. 28.) BM rendele­tet a megyei (fővárosi) va- gyonellenőrző bizottságokról. A jogszabály szerint az álla­mi ingatlanok elidegenítését ellenőrző testület tagjainak köztiszteletben álló, gazda­sági, valamint jogász szak­embereknek kell lenni. Ugyanebben a közlönyben található a 7/1990. (VI. 28.) HM-rendelet is, amely mó­dosította a Magyar Köztársa­ság fegyveres erőinek szol­gálati szabályzatát. A változ­tatás következtében a kato­nák között az úr (nőknél asz- szony) megszólítást kell alkal­mazni. A földről szóló 1987. évi I. törvényt ismét módosította az Országgyűlés. Ennek követ­keztében az értékesítés cél­jára épített és vásárolt la­kások magánszemélyek részé­re történő elidegenítését nem kell ellenőrizni a vagyonel- lenőrző bizottságoknak. Az 1990. évi XLIII. törvény rendelkezik a kamatadótör­vény alapján már befizetett összegek visszautalásáról. A jogszabály szerint a törvény hatálybalépését követően a befizetett kamatadót 10%-kal növelt összegben kérelem vagy megkeresés nélkül visz- sza kell téríteni az állampol­gárnak. A jogszabályok a Magyar Közlöny 1990. évi 63. szá­mában találhatóak. Lapunk július 3-i számában „Közös költségek saját zseb­re” címmel cikk jelent meg, a nagykátai ügyészség vádiratá­ra alapozva, különféle vissza­élésekről. Az egyik vádlott, Mester György kérésére közöl­jük, hogy a nagykátai Napsu­gár társasház építésénél tör­tént visszaélések elkövetését a rendőrségi eljárás során ta­gadta, és jelenleg is tagadja. A bíróság ítéletéről tudósí­tunk. Megverte a faitalankoáé cellatárs Bűntett rabruhában Egyszer már elnapolták azt a tárgyalást, melyet most jú­lius 19-re tűzött ki a Pest Me­gyei Bíróság. Előző alkalom­mal ugyanis a sértett nem je­lent meg, a rendelkezésre álló adatok szerint ismeretlen helyre költözött. Lehet, hogy nem jutott el hozzá az idézés, lehet, hogy beteg, de elképzel­hetőnek tűnik az is, hogy fél a vádlottól. Természetesen nem attól, hogy ott, a tárgya­láson — ahol majd megbilin­cselve, íegyőr kíséretében je­lenik meg — rátámad. Ám a rabok egyszer szabadulnak, és a vádlott nem valami finom ember. Ami pedig a sértettet illeti, ő a saját bőrén tapasz­talta, hogy még a fegyházban sem volt biztonságban a vád­lottól. Már az eddigiekből is kide­rül, hogy a sértett sem volt ártatlan bárány, különben aligha került Volna a váci fegyházba. Ám ami a továb­biakat illeti, őt a bíróság an­nak idején szabadságvesztésre ítélte, nem pedig maradandó fogyatékossággal járó, súlyos egészségromlásra, amit a fegy­házban szerzett. Az események színhelye egy cella volt, ahol négy elítélt töltötte napjait. Egyikük a szóban forgó bűncselekmény vádlottja, Horváth Sándor. Már többször volt büntetve, egyebek között hivatalos sze­mély elleni erőszak, valamint súlyos testi sértés elkövetése miatt. Rabruhás rémtörténetünk másik főszereplője az egyik felső ágyat birtokolta, és rossz viszonyba keveredett az alsó ágyban alvó Horváthtal. Állítása szerint azért, mert rendszeresen fajtalankodott egy másik cellatárssal, és ö ezért nem tudott aludni. Je­lentette is a dolgot a nevelő­tisztnek, mondván, hogy te­gyék őt másik cellába, mert köcsögökkel és buzikkal nem akar együtt lakni. De hát a fegyház, ahogy mondani szokás, nem éppen a Hilton, aki odakerült, ne le­gyen igényes. Más kérdés, hogy egy-egy ilyen bejelen­tést mégis csak meg kellene vizsgálni, s még ha netán alaptalan is, a haragosokat egymástól elkülöníteni. Itt azonban csak annyi tör­tént, hogy az eddig sem éppen szívélyes lakótársi viszony to­vább romlott. Veszekedtek egymással az elítéltek min­denért, legutóbbi esetben pél­dául az ablak kinyitása miatt. A sértett szerint Horváth mindig kinyitotta az ablakot — ami éppen a felső ágy mel­lett van —, úgyhogy ő fázott az amúgy sem jól fűtött cellá­ban. Szólt neki, hogy csukja be az ablakot, mire Horváth rátámadt. A másik cellatársuk, az óriási termetű K. Károly lefogta őt, Horváth pedig le­rántotta, és teljes erőből hoz­závágta az alsó ágy vasvázá­hoz. Bár nagy fájdalmai vol­tak, több órán keresztül nem szólt senkinek, mert támadója megfenyegette, és a cellatársai azt mondták, hogy hátha ma­gától jobban lesz. Mikor már nem bírta tovább, szólt az őröknek, akik orvost hívtak, és azt követően azonnal kór­házba szállították. Ott kide­rült, hogy veseszakadást szen­vedett, és az egyik veséjét el kellett távolítani. Horváth Sándor ellen, aki egyébként 1992-ben szabadul­na, életveszélyt okozó testi sértés miatt indult büntetőel­járás A sértettet hivatalból megidézték, de nem jelentke­zett, elképzelhető, hogy fél. Hiszen neki már csak egy veséje van. Ga. J. Ma Is ^11 jj|

Next

/
Oldalképek
Tartalom