Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-16 / 165. szám

1993. JÚLIUS 16., HÉTFŐ 3 Hat AiDS-krîëzôtt és három befog a megyében A vonal éjjel-nappal él Izgatottan tárcsázom a 138- 2419-es telefonszámot. A vonal túlsó végén az AIDS-segéiy- szolgálatnál veszik fel a kagy­lót. A vonalban dr. Horváth Attila, a Bőr- és Nemikórtani Klinika igazgatóhelyettese van, aki a HIV-vírussal fertőzöttek gondozásával foglalkozó team vezetője. Tőle tudtam meg, hogy a fenti telefonszámon öt esztendeje hívható éjjel-nap­pal. Eredetileg azzal a céllal szerelték fel, hogy a lelki krí­zisben szenvedő embereknek nyújtsanak segítséget. Legfontosabb a megelőzés Amikor az egyelőre gyógyít­hatatlan kór Magyarországra is elért, a telefonvonal felada­ta is alapvetően megváltozott. Az éjjel-nappal működő szol­gálatban a klinika AIDS-szel foglalkozó orvosai állnak a te­lefonálók rendelkezésére. El­sődleges feladatuk, hogy el­mondják: hogyan lehet a fer­tőzést megkapni, milyen úton terjed, illetve hogyan lehet el­lene védekezni. — Nálunk még nem égnek a vonalak, de vannak telefoná­lók — kezdi dr. Horváth Atti­la. — A hívásokból eddig há­rom dolgot tudtunk leszűrni. Elsősorban olyanok jelentkez­nek, akik a kérdésben nem elég tájékozottak, s ez egyben a felvilágosító munkát is mi­nősíti. A másik, sajnos nem rendelkezünk telefonkultúrá­val, előfordul, hogy telefon­betyárok foglalják le a vonala­kat. Természetesen jelentkez­nek az érintettek is, és kérik a tanácsainkat. — Annak idején a WHO egy nemzeti AIDS-programot állí­tott össze. Ebben a legfonto­sabb feladatként a megelőzést jelölték meg, nagyon helyesen — folytatta dr. Horváth Attila. Eddig az országban körülbelül 35-36 a kezelt AIDS-beteg. Kö­zülük már 27-en meg is haltak. A fertőzöttek száma több mint 130, de akkor még nem emlí­tettem azokat, akikről nem tu­dunk és akik magukról sem tudják, hogy HIV-vírussal fer­tőzöttek. A megelőzés legna­gyobb problémája; ha az em­berek tudják is, hogy a vírus hogyan terjed és mivel lehet ellene védekezni, de mégsem tartják be az utasításokat. A klinika igazgatóhelyette­se azzal fejezte be mondandó­ját, hogy szerinte a megyék közül a legveszélyeztetettebb Pest megye. Ebben a főváros és agglomerációja, valamint az idegenforgalom is szerepet játszik. Egy másik szakember, dr. Bouquet Dezső, a Pest Megyei Köjál igazgató főorvosa el­mondta, hogy ebben az évben még nem szereztek tudomást AIDS-megbetegedésről. Az el­múlt Öt esztendőben AIDS-be- tegségben ketten haltak meg a Pest megyei lakosok közül. Ketíö közülük kisgyerek A helyzet — a főorvos sze­rint — egyáltalán nem kataszt­rofális. A vírus, illetve a be­tegség Amerikából és Afriká­ból indult és csakhamar Euró­pában is kezdett elterjedni. A magyar orvosok idejében fel­figyeltek a kórra, ismerték már a betegséget, s annak kór­okozóját, és felkészültek a ten­nivalókra. Pest megyében jelenleg hat AIDS-vírussal, vagy HIV-ví­russal fertőzött ember van. Kettő közülük kisgyerek, akik kórházban vannak, ott gondoz­zák őket. Nagy a valószínűsé­ge, hogy a vérzékenységben szenvedő gyerekek a család ál­tal külföldről beszerzett vér- készítmények által fertőződ­tek meg. A "ftégy HlV-pózitív felnőtt a Bor- és Nemikórtani Klinikára jár gondozásra. A márkában. Eddig nem bízott meg az.építési munkák kivitele­zésévé! egyetlen céget, vállal­kozót sem. Inkább maga jár utána minden, a munkákkal kapcsolatos dolognak. Azért, mondta felderült arccal, akad­nak még becsületes emberek, itt a tanyaiak között, akik nap­számban dolgoznak nála. Pél­dául az Erdélyből származó kő­műves, vagy a már említett ta­nyai fiatalok, akik szakmájuk révén jártasak a házépítésben, kapnak itt biztos munkát. Ed­dig több millió forintot fordí­tott az álmai valóra váltására. Sokan kételkednek abban, hogy amiről beszél, említést tesz, az a gyakorlatban megvalósul. Csodabogárnak tartják, egy Verne Gyula-féle Paganel fi­gurának, Ö azonban — úgy tű­nik — nagyon is a földön jár, és következetesen valósítja meg elképzeléseit. Elszomorítónak tartja, hogy az ifjúság kevésbé tiszteli a népi hagyományokat, s nem fáradozik azért, hogy annak továbblépését segítse. Ezért a jövőben szabadidős program keretében például ostorkészítő, fafaragó, szakács, és egyéb tá­borokat szervez. Keresi-kutat- ja azokat az idős parasztasszo­nyokat, akik képesek átadni kevésbé ismert, de speciálisan magyar és a vidék jellegét is magában hordozó ételek készí­tésének receptjeit. Ez a farm olyan embereket vár a majdani baráti-szakmai tapasztalatcserékre, tudomá­nyos összejövetelekre, irodal­mi felolvasóestekre, akik nem dohányoznak, mentesek az al­kohol imádatától. A sör — mondta mosolyogva — meg­engedett, meg az üdítők. Még sok holmija, nagy érté­kű berendezése van az NSZK- ban. Egyebek között az a mini tengeralattjáró, amellyel a víz alatti felvételeket készítette. Ez utóbbit Mikebudán is hasz­nosítani fogja. Ugyanis elké­szít a birtokon egy olyan tavat, amelynek mélysége lehetővé teszi az imitált mélytengeri gyakorlatozást. Várja olyan fiatal hidrogeológusok jelent­kezését, akiknek megvan az elképzelésük, miként lehetne ezt a ragyogó tisztaságú homo­kot eliszaposítani, olyannyira vizenyőssé tenni, hogy ismét visszatelepüljenek a békák, a siklók, és egyéb vízi állatok. Ugyanis néhány évtizede ezen a területen, egy azóta kiszá­radt tóban fürödtek a gyere­kek. Állítólag háromméteres mélységben már jelentkezik a talajvíz. Tehát van fantázia a terv megvalósíthatóságában. Tucatnyi kutat fúrat, hogy a víz a kívánt mennyiségben a felszínre találjon. Azok a geo­lógusok, és biológus szakem­berek, akik szakmailag segítik terve valóra váltását, jutalom­ként számíthatnak arra, hogy támogatja őket különböző ex­pedíciók szervezésében és le­bonyolításában. Bálnabébi a ládában Gyűjteményének jelentékeny hányada a Fővárosi Állatkert­ben levő sziklabarlangban ta­lál menedéket. Az állatkert fő­igazgatójával és a Fővárosi Tanács illetékeseivel már biz­tató tárgyalásokat folytatott együtt a Szabadság Tsz elnö­kével. Dr. Nagy Gábor kerekpe­rec kijelentette, hogy nem önös érdekek késztették őket arra, hogy Hollósy János lete­lepedésének egyengetői legye­nek. Olyan honfitársunkon szeretnének segíteni, akinek életműve nemzeti kincsként kezelendő. Hollósy úr naponta nyitja ki a szinte szó szerint hét lakat alatt őrzött istálló ajtaját és barangolja be a helyiséget. Ellenőrzi a preparált állatok állapotát. Lehangoltan mond­ta, hogy volt időszak, amikor a patkányok majdnem befész­kelték magukat ebbe a zsúfolt raktárba, de szerencsére sike­rült kiszorítani őket. Az egyik ládikóban bálnabébi pihen tar­tósítóanyagba ágyazva. Félel­metes fogazató cápa és szelíd bálna lapulnak egymás mel­lett, s a társaságukban ott szo­rong egy rája is. Ebből a lim­lomraktárból érthetően sze­retné minél előbb illő környe­zetbe menekíteni az egyéb­ként általa preparált gyűjte­ményt. Gyócsi László megyében három AIDS-befeg- röl tudnak, ők a László Kór­házban fekszenek. A vírussal fertőzöttek im­munrendszerétől függ a beteg­ség kialakulása. Előre nem le­het tudni, mikor betegedik meg a fertőzött. Előfordul, hogy 10-15 év múlva jelentkeznek a súlyos tünetek, például erős fogyás, hasmenés. Nem jár gondozásra — kötelezik rá Dr. Bouquet Dezső el­mondta, hogy a Pest Me­gyei Köjálnak, mint ható­ságnak az a szerepe, ha a fer­tőzött személy nem jár gondo­zásra, akkor kötelezik rá. A Köjál feladata az is, hogy ér­tesítse a gondozóval egyetér­tésben a fertőzött felnőttek és gyerekek kezelő, körzeti orvo­sát. Természetesen a beteg, va­lamint a társadalom érdekeit figyelembe véve. A Pest Megyei Köjál buda­pesti III. Váradi út 35—41. szám alatti intézetében vérvé­telre lehet jelentkezni. A le­vett mintákat megfelelő mű­szerek és felszerelések hiányá­ban továbbítják az Országos Közegészségügyi Intézetbe. A fent említett címen minden szerdán délelőtt 9 órától déli 12 óráig lehet jelentkezni vér­vételre. Molnár Ildikó Kormányszóvivői nyilatkozat László Balázs kormányszó­vivő szombaton helyesbítette a pénteki kormányszóvivői saj­tótájékoztatón elhangzottakat. Többek között kijelentette: ,,A Hírlapkiadó Vállalatról az MSZP lemondott a kormány javára. Ennek nyomán a kor­mánynak csak arról kellett döntenie, hogy közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal vagy pedig valamelyik minisztérium államigazgatási felügyelete alá veszi-e a vállalatot. Egy ko­rábbi előterjesztéssel szemben — amely szerint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium lett volna kijelölve — a végső döntés szerint az államigazga­tási felügyeletet a Miniszterel­nöki Hivatal útján látja el a kormány.” Heti tizenötezer — csak olajra Milyen fülek hallják meg a káposztate rroelö panaszát? JJ A legjobb öröm a káröröm. Szomszédom, Béla, aki négy neveletlen gyerek nevelőapja s — s ebből következően nincs s autójuk — emigyen epéskedett ^ velem, amikor íiírét vette az ^ üzemanyagárak emelkedésé- ^ nck: Végre egy jó húzása a kormánynak. Aki luxust akar. ÿ az fizessen. — Bolond vagy te, S Béla — mondta a másik szom- S széd. — Azt hiszed, te nem S iszod meg a levét, csak a ko- v csitulajdonosok? Béla valóban ezt hitte. Az alábbiak viszont azt tanúsít­ják, nem neki, hanem a má­sik szomszédnak volt igaza. Mindnyájan inni fogjuk a le­vét a drága olajnak, ki direkt, ki indirekt, de senki sem ma­rad ki az „áldásból”. A némedi Áfor-kűtnál ti­zenöt kocsi áll sorba, többnyi­re utánfutóval. A máskor egy­fős töltőállomást most két sze­mély üzemelteti, de így is alig mozdul a sor. Ezerliteres té­telben viszik a gázolajat, 100- 200 litert a normál benzinből. — Egy hétre elég. És utána mi van? — mondja egy nagy­darab, idős ember, aki 8500 fo­rintot fizet ki az 500 liter ola­jért. — Magunkat ámítjuk. Ha nem hétfőtől, akkor péntektől, egyszer úgyis rákerül a sor a 22 forintos olajra. — A jó édesanyjukat! — fű­zi hozzá a fia dühösen, s bár „nevet’’ nem mond, a bolond is tudja, a kásás hangon szórt szitkok a kormányt méltatják. — Te csak hallgass, Lali — szól ki egy srác a mögöttük álló furgonból. — Amikor Né­meth volt a császár, azt szid­tad, most meg az Antalit. Em­lékszel, mit mondott apám? Az egyik kutya, a másik eb. Sz .. ,-ból nem lehet várat csi­nálni. Nyelvileg emigyen kikupá- lódva továbbmegyek Bugyiba, egy kertészkedő, magánterme­lő családdal beszéltem meg randevút a községen túli föld­jükön. A békés táj egyetlen motor­dübörgés, ahány gazda, any- nyi motoros pumpa, a júliusi kánikulában mindegyik műkö­dik. A sok száz lóerő hörögve szívja a vizet a kutakból, majd az ég felé lövelli. Fent, a ma­gasban, a szivárványszínű víz­pántlikák egymást átlózzák, s mielőtt lehullnak, a könnyű szél masnit köt belőlük. E a — számomra — kellemes látvány, háromszáz forintba kerül óránként. A Kránicz csa­ládnak. Igaz, ők nem a látvá­nyért üzemeltetik a jó étvágyú dízelszivattyút, hanem a ká­poszta kedvéért. Üdezöld palánták, amerre elnézek, mindenütt káposzta. Négy holdon ... — Igaz is, hány tő van itt összesen? — kérde­zem a gazdától. A négytagú család összenéz, s mint kide­rül, az még soha nem jutott eszükbe, hogy összeszámolják. — Eridj, fuss végig a szélső soron, és számold meg — mondja az anya a fiának. így tudjuk meg — én is, ők is —, hogy egy hold földbe 21 ezer palánta kerül, a négy holdról — ha nem üt be a ménkű — nyolcvanezer fej káposzta ke­rül a piacra, ami még szűk év­ben is 50 tonnát nyom. Mennyit ér mindez pénzben? Ma még nem lehet tudni. Majd amennyit a piac, illetve a piac királyai fognak diktálni. A ká­poszta árát éppúgy a Bosnyá- kon döntik el, mint minden más zöldség- és gyümölcsfé­léét. — Tavaly burgonyát termel­tünk. Hat forintért vették át kilóját. Ennyiért nem csinál­juk, s ha a káposztával is így járunk, inkább feladjuk. Nem nyűjük magunkat azért, hogy más meggazdagodjon. Kránicz Károly indulatos, van miért. A haszon valóban nincs arányban a befektetés­sel, a megtermelt áruhoz ta­padó üzemköltségek mind ma­gasabb összegre rúgnak. A négy holdból egy háztáji. A családfő sofőr a téesznél.-eaérl: kapja. A másik hármat bérlik, holdanként 8 ezer forintért. — Ha azt akarom, hogy te­remjen, holdanként 300 mázsa trágyát igényel. Egy mázsa trá­gya 30 forint, összesen 36 ez­ret fizettem csak ezért. Heten­te permetezünk, muszáj. A gombaölő Ridomilnak 1000 fo­rint kilója. Kránicz Károly — bár nyil­ván készült erre a beszélgetés­re — ide-oda szökdel a témák­ról, a vegyszerről áttér a pum­pára. — Tudja, mennyi az ára egy ilyen szerkentyűnek? 150 ezer. A 400 méter cső meg a szóró­fejek még ugyanennyi. No és az üzemeltetés? Szárazságban 40 órát is járatom, átlagban 10 ezer forint árú olajat pöfög el hetente. Mi lesz ezután? Kézbe vesz- szük a plajbászt és számolunk. Eddig, 17 forintos olajjal kal­kulálva, óránként 300 forint volt a cech. 22 forinttal 375 fo­rint lesz, hetente 15 ezret fi­zet majd Kránicz gazda az ola­jért. — És még hol van a gépi megmunkálás, a szállítás, a Barkas üzeméltetése? — néz rám kérdőn az asszony. A riadtság és bizonytalanság egy­re nő bennük. Ügy látszik, ilyen alaposan még nem mér­ték fel az olaj árváltozás követ­kezményeit. Egy biztos, s ehhez nem fér kétség: Krániczék, és minden magántermelő (de vajon a téeszek nem?) a plusz olaj- költséget hozzácsapják a ter­mék árához. Az más kérdés — és itt van a kétely —, vajon lesz-e elég vevő a drágább ter­mékre, nem rothad-e rájuk a káposzta egy része? — Ha nem tudná, még a tá­rolás is üzemanyag-igényes — mondja Kránicz, kínjában ne­vetve. — Amit ősszel nem tu­dok eladni, azt be kell szánta­ni, csak így lehet megőrizni tavaszig. Tavaszig? Hol van még a tavasz, gazduram?! Előbb át kell vészelni a telet, a káposz­tán kívül krumplival, babbal, hagymával —, hogy csak a fontosakat említsem. De vajon lesz-e miből spájzolni a kis- ..pcmzii, nagycsaládosoknak, 'aklIcneV nincs ugyan autójuk, ám mégis ők viszik el a bal­hét egy újabb kormánydönté­sért, a valóságtól elrugaszko­dott új olajárakért? v Ismerősöm, távolba szakadt S hazánkfia, így lelkendezett két- n hetes hazaruccanása végén: N — Nincs okotok panaszra. ^ Végre demokráciában éltek, ^ mindenki elmondhatja a pana- szát, bírálhat, kritizálhat, nem S bántja érte senki. ® Ez igaz. Elmondhatja. De k! hallja meg? Eljut-e a legfel­sőbb fórumig, teszem azt egy káposztatermelő panasza, vagy azé. aki a káposztához a húst is szeretné megvenni, de nincs miből? Matula Gy. Oszkár K orántsem nyelvészeti fejtegetések előkészí­tése, ha leírom a tényt. A kirúgni igét az ér­telmező szótár (emberre vo­natkoztatva, azaz valaki ki­rúgásáról beszélve, írva) a durva kifejezések közé so­rolja. S valóban az. Még akkor is az, ha feltételes módban használják. Még akkor is durva, ha ezit a ki­fejezést egy miniszter szá­jából halljuk, illetve leírva olvashatjuk. Horváth Ba­lázs, a belügyminiszter nyilatkozott úgy a Magyar Hírlapnak (jún. 28.), Túrós András főkapitány-helyet­tes ügyében, hogy „Engem nem lehet megzsarolni, s ha ezt bárki, akár Túrós András megtette volna, azonnal kirúgtam volna”. Zsarolás persze nem volt, így szerencsére kirúgás sem. A miniszter egyébként sem hagyott kétséget hatá­rozottsága felől. Az idézet­teket ugyanis így folytatta: „Minden további nélkül — egyik napról a másikra — nyugdíjaztam a határőrség parancsnokát, sőt, Ilcsik belügyminiszter-helyettest is eltávolítottam...” Tetszik nekem ez a gaz­datudat. Nem mások, nem többen, nem kollektiven, azaz megfoghatatlanul, ha­nem egyes szám első sze­mélyben, „'kirúgtam ... nyugdíjaztam . .. eltávolí­tottam ...” A stílus, s első­nek is ez a kirúgás, mégis kétségeket ébreszt bennem. A korábbi veszprémi ügy­véd mintha túlságosan is hamar váltott volna át KIRÚGNI?! (korábbi?) „belügyes” hangra, hangnemre. Lehet pc.-jze pusztán a több év­tizedes újságírói gyakorlat áldása-átka ez a stílusér­zékenység. S meglehet, szintén túlérzékenység, ha az ilyen stílus mögött óha­tatlanul tartalmi zavarokat sejtek. A miniszter ugyanis a „nyugdíjaztam” kifejezést használta, míg a Belügy­minisztérium közigazgatá­si államtitkára, Verebélyi Imre — Mai Map, júl. 1. — így nyilatkozott: „A mi­nisztérium vezetésének el­ve az, hogy a szakmai tu­dás és a korábbi tevékeny­ség alapján ítéli meg a munkatársait. Székely Já­nost (ti. a határőrség orszá­gos parancsnokát, akit a miniszter „nyugdíjaztam”- ként említett — a szerk.) is csak akikor kértük volna tá­vozásra, ha vezetőként po­litikai tevékenységet foly­tatott volna.” S még mindig nincsen vége! A nyilvánva­ló tartalmi zavart, ellent­mondást a Magyar Hírlap is szükségesnek tartotta ma­gyarázni. Ezt írta július 2-i számában: „Feloldjuk tehát az ellentmondást: Horváth Balázs múlt szerdán tudó­sítónk egy más irányú kér­désére azt is elmondta, mi a határőr-főparancsnok távo­zásának háttere. E szerint midőn Székely János elő­ször jelentkezett az új fő­nökénél, az rögtön azt a kérdést szegezte neki: be­adta már a nyugdíjazási ké­relmét? Ez másnap megtör­tént.” A feloldás persze semmi másra, kizárólag a nyugdí­jazás formai lezajlására érthető. Az ellentmondás a nyugdíjazás ténye és a mi­niszter, valamint a közigaz­gatási államtitkár mondan­dója között megmaradt, sőt: felerősödött. Nyilvánvaló­vá lett egy olyan tartalmi eltérés, amely már logikai kapcsot húz a „ ... kirúg­tam (volna) ... a nyugdíjaz­tam ... az eltávolítot­tam ...” stílus, és a magya­rázatok (az indokok) között. A stílus elfedi az indokok zavarosságát, esetlegessé­gét, tetszőleges megválasz­tását. Elfedi, mert határo­zottnak, magabiztosnak láttatja a hatalom adott képviselőit, holott... talán nem magabiztosságról, ha­tározottságról van szó. S ezt a sejtést az egyre inge­rültebb parlamenti szóvál­tások is erősítik bennem, nemcsak az említett mi­niszter úr némely reagálá­sa például interpellációkra, hanem a házelnöktől hall­ható kioktatások, a . kor­mánykoalíció néhány pro­minensének reagálása az ellenzéki — elsőként: a Fi­desz-frakciótól származó — véleményekre ... Ügy látszik, más volt hirdetni a demokráciát, s megint más állni azt. Bí­rálni a hatalmat, illetve most hatalomban levőként tűrni (holott óhajtani kelle­ne) a bírálatot. A Magyar Demokrata Fórum egyre nyilvánvalóbb belső bajai mintha a tűrhetőnél na­gyobb mértékben tükröződ­nének a Fórum állami tiszt­ségekbe emelkedett tagjai­nak magatartásában, illetve a parlamenti frakció tevé­kenységében, egyes képvi­selők megnyilatkozásaiban. T alálgathatok csupán, a hatalom mámorának (remélhetően múlan­dó) hatása-e ez, avagy va­lami egészen más, félelem­mel keveredett gőg, torzul­ni kezdő önértékelés, a mi- ezt-jobban-tudjuk hamis fölényérzete? S mert kicsi­ben, azaz a településeken szintén sorozatban találko­zom ennek a gőgnek, fö­lénynek, ennek a „kirú- gom”-nak a jeleivel, bizo­nyítókaival, talán nem árt, ha ide másolok egy mon­datot. Így hangzik: „A moz­galom elutasít minden ki­zárólagosságra való törek­vést, a magyarság sorsára, a humánumra vagy a de­mokratizálás folyamatára veszélyes agresszivitást, bármely oldalról induljon is ki." A mondat a Magyar Demokrata Fórum Alapító- leveléből való. Elfogadták az 1988. szeptember 3-án tartott lakitelki találkozón. Még két esztendeje sincsen ennek. Mészáros Otíó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom