Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
1990. JCNIUS Z., SZOMBAT Rszódon csak iél gézzel... Veszélyes hulladékok és jelenségek A II. osztályba tartozó víztelenített hulladékokat 4 méter mély, 1 méter vastag agyagszigeteléssel és 2 mm vastag műanyag lemezzel védett földmedencékben gyűjtik (Erdősi Agnes felvételei) Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet — jutott eszembe a régi mondás, amikor hazafelé jöttünk Aszódról, ahol a veszélyeshulladéklerakó telepet néztük meg az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának tagjaival, s az üzemeltető vállalat szakembereivel. Az mindenképpen örvendetes, hogy az aszód—galga- mácsai létesítmény Közép- Európában első, a nemzetközi előírásoknak is megfelelő lerakótelepe. E gerszegi János, az üzemeltető Földgép Környezetvédő Szolgáltató Leány- vállalat fejlesztési igazgató- helyettese hozzátette, az sem mellékes, hogy Magyarországon ez az első veszélyeshul- ladék-kezeléssel kapcsolatos létesítmény, amely lakossági jóváhagyással kezdte meg működését. Természetesen itt sem repestek a boldogságtól a környékbeliek, amikor megtudták, hogy mi készül a közelükben. Emberi dolog, hogy elvben mindenki egyetért azzal, hogy az ártalmas hulladékokat semlegesíteni kell. csak akkor tiltakozik, ha az 6 kertje alatt kezdik meg az építkezést... Az egyéves jubileum alkalmából a Földgép igazgatója, Gilyén Elemér már elmondhatta; hála a nyilvánosságnak, ma már a környék lakói is elhiszik, hogy megfelelő biztonsági berendezésekkel építették meg a lerakótelepet. Az igazgató mesélte, hogy amikor a külföldi szakemberek megtekintették a létesítményt, azt mondták, gazdag ország lehet az, amelyik ötszörös túlbiztosítással épít meg egy hulladéklerakót. Néhány riasztó adat azt bizonyítja, hogy létesítése nem volt felesleges. Magyarországon az egy. esztendő jüajt keletkező termelési hulladék öl százaléka — öt millió tonna •— mérgező, fertőző. Csak Pest megyében négyszáz olyan gazdálkodó egység működik, ahol veszélyes melléktermék képződik. A harminc, évre tervezett telep egy év alatt 10 ezer köbméter anyagot képes ártalmatlanítani. A szomorú az, hogy az ötszázmilliós beruházás lehetőségei koránt sincsenek kihasználva. A Földgép igazgatója elmondta, tavaly csak ötezer köbméter veszélyes hulladék érkezett be hozzájuk. Magyarázat természetesen van, a mai gazdasági helyzetben a csőd szélén álló vállalatoknak mostanság nem az a legfontosabb, hogy a jövőre gondolva áldozzanak valamit a környezetvédelemre is. Sok helyen pedig a hulladékok előkezelése nem megoldott. Amíg az ember elégedetten szemlélte a valóban korszerű lerakóhelyet, nem lehetett nem gondolni arra, a veszélyes hulladékok nagy részétől még ma is illegális úton szabadulnak meg a cégek. Nem lehetünk nyugodtak, ha a jövőre gondolunk, 2 hiszen a szakemberek véleménye szerint a Monori-erdöben, Apaj- pusztán vagy Biatorbágyon feltárt hulladéktemetők csak a jéghegy csúcsát jelentik ... Hargitai Éva Sxájfáfva Unikum A menye írta a levelet. Segítsek. Mert „a Papa’» így meg úgy. Amikor mások ... ö meg nem. Holott... Végre, itt az ideje. Néz rám az idős férfi. Mit akarok? Igaz: elmozdították az állásából. Annak idején, Bebörtönözték. Annak idején Volt internálótáborban. Annak idején. Végre azután békén hagyták. Dolgozhatott. Dolgozott. Nyugdíjba ment. Amit kap, nem sok, nem kevés. Szól tak, persze, hogy szóltak neki: kérje . .. Mert ennyi meg ennyi Jár egy-egy börtönhónapért, internálásban töltött évért, mél tánytalanságért. Kártérítés, nyugdíjbeszámítás, az annyi mint... „Semennyi!” ö mondja, határozottan, ellenvéleményre nem várva. Neki ne adjanak. Ami annak idején volt, az annak idején volt. Ha azokkal lehetne megfizettetni, akik csinálták, de most...?! „Nekem nem tartozik a magyar nép semmivel!” Legyint, „A néppel fizettessem meg azt, amit maga is megszenvedett?” Szájtátva nézem, hallgatom. Most, amikor egyszeriben any- nyi számla került elő, amikor a valóban meghurcoltak, a jog talanul elítéltek elé annyi, de annyi önhős, gebines ellenálló, köztörvényesből politikai el ítéltté előléptetett lép, tülekedik, tolakodik, ilyen is van? Ilyen is lehet? Mosolyog az idős ember. Szomorúan. „Volt, aki azt mondta, hülye vagy te.” Még a családja sem értet te, érti. Hiszen . . . hiszen pénzt lehetne kapni. Egy összegben Még több nyugdíjat. S akkor „a Papa” nem és nem? Ki érti ezt? Vannak, akik értik. Akik tudják, mi a méltóság. Akik sejtik, a nagy melldöngetések mögött ott lapulnak a kicsinyes érdekek és hasznok, s a tényleges sebek, fájdalmak, veszteségek hallgataggá tették, teszik elszenvedőiket. Azokat, akik előre néznek. Akik nem markot nyitnak, hanem kezet nyújtanak. Akik érzik-értik, történelem nem szatócsüzlet, ahol vissza lehet menni a pénz tárhoz ... Kevesen vannak? Kevesen. Azokhoz képest keve sen, akik most a pénztárnál lökdösődnek. MOTTO Pedagógusnapi ünnepséget tartottak pénteken a Földművelésügyi Minisztériumban. Sárossy László politikai államtitkár átadta azokat a kitüntetéseket és emlékérmeket, amelyeket a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke, valamint a földművelésügyi miniszter eredményes munkájuk elismeréseként adományozott az agrároktatásban kiváló teljesítményt nyújtó tanároknak és szervezeteknek. A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke eredményes munkája elismeréséül a Magyar Köztársaság Csillagrendjét adományozta többek között dr. Petrasovits Imrének, a mezőgazdasági tudományok doktorának, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyetemi tanárának, rektornak. A földművelésügyi miniszter Nagyváthy János Emlékérmet adományozott a szakoktatásban nyújtott tevékenységéért Kovalszky Edének, a péceli Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatójának. A hét hír! APOTEKA Miskolc adott otthont a Gazdasági értékmérés: értékőrzés elnevezésű országos szemináriumnak. © Szarvas fogadta a népművelők településkutató tábora résztvevőit. ® Sárospatak látta vendégül a családtervezéséről rendezett nemzetközi szemináriumot. © Szolnokon került sor az országos gépesítési tanácskozásra. © Balatonszéplakon bonyolították le a kábeltévék országos találkozóját. © Magyar—finn bélyeg- és levelezőlap-kiállítás nyílt meg Győrött. © A hét híre az is, hogy Pécs volt a színhelye az ifjú gyógyszerészek országos konferenciájának. Ősünk az állatokat figyelve szerezte meg azt a tudományt, melyet ma is sok haszonnal kamatoztat. Leveleket, gyökereket rágva, szárak, gyümölcsök, virágok főzetét fogyasztva jött rá, az oktalan állat nagyon is okos: enyhülést talál bajaira, betegségeire a növények bizonyos csoportjainak felfalásával. A gyógynövénytermesztés, illetve a vadon termő, ún. természetes medicinák gyűjtése, feldolgozása a megyében nem tartozik a kicsiny üzletek közé. Vannak olyan füves emberek és asszonyok, akik tudása vetekszik a legképzettebb kémikusokéval, már ami a növényi hatóanyagok rejtekét, fű, fa, virág, gyökér kínálta felhasználási lehetőségeit illeti. S akad a füvesek között olyan is, aki a vadon termő gyógynövények — értő! — gyűjtésével, szakszerű előfeldolgozásával egymillió forintnál több jövedelemre tett szert tavaly. Régen épült gyógyszertárakon még látható a felirat: apotéka. Az ókor görögjei, római polgárai bizony már jártak patikába, azaz, ha úgy tetszik, nem sok új van a Nap alatt. Olyannyira nem, hogy Seneca, a filozófus, az államférfi — kétezer esztendőnél is régebben — a Luciliushoz intézett erkölcsi levelek egyikében már intést kényszerült megfogalmazni. Eszerint „Semmi sem akadályozza meg úgy a gyógyulást, mint a gyógyszerek gyakori változtatása." Talán-talán nem ártana figyelmeztető feliratként kihelyezni ezt a mondást lakásokban, orvosi rendelőkben, gyógyszertárakban, mindazon helyeken, ahol a gyógyszereket nyakló nélkül fogyasztók élnek, megfordulnak. A megye esetében százharminc helyen vásárolhatja meg a reményt tabletta, folyadék, kenőcs, por alakjában az, aki a természetes és mesterséges anyagokból gyárilag avagy helyben készített formákban óhajtja a gyógyulást. Azt persze nem tudhatni, bekövetkezik-e ‘a remélt gyógyulás, mert hiszen — főként a vény nélkül kapható medicinák esetében — gyakran a szomszédasszony, az ismerős adta a tippet: ezt szedje.., Viszonylag kicsi tábor — ezerháromszáz fő felett — szolgálja a megyében a gyógyszertárakba benyitókat. Áldozatos munka az övéké, mert gyakran mostohák a tárgyi feltételek, a munkaidő sem olyan, mint egy hivatalban, s az erkölcsi-anyagi megbecsülést sem nevezhetjük túlzottnak. Nincsen tehát semmi véletlen abban, ha falvak nehezen találnak rá arra a „patikusra”, aki hajlandó oda költözni, ott élni, gyakorlatilag éjjel-nappal szolgálatban állni. Mostanában akadnak, akik a gyógyszertárak magánkézbe adásától remélik a változásokat, ám talán ne,, tévedünk, ha mi, laikusok úgy gondoljuk: aligha a falvak kis patikáiért kapkodnak majd a vállalkozók. A végzett gyógyszerészeknek még a kétharmada sem vállalja az apotékában a munkát. Másutt keresik boldogulásukat, amin nem csodálkozhatunk, ha tudjuk: a legutóbbi évtizedben megkétszereződött az elfogyasztott gyógyszereknek a mennyisége. Ezt a rohamos növekedést nem követte a forgalmazási feltételek gyarapodása. A terhek java a személyzetre hárult, miközben nemcsak a forgalom bővült, hanem annak rendje is, adminisztratív kerete is sokszoros, és nem mindig szerencsés átalakításon jutott túl. Ma sem nevezhetjük megnyugtatónak mindazt, ami a gyógyszerellátást, -forgalmazást körülfogja, amint nyugtalanságra ad okot a lakosság egy részének magatartása is, o felesleges és káros gyógyszerhasználat divatjának a terjedése, főként ami a nyugtatókat illeti. Nem a tényleges árát, hanem csupán az ún. térítési díját fizetjük meg a gyógyszereknek — sok idős ember számára azonban ez is egyre keservesebb kiadás —, ám ebből is most már 400 millió forintnál nagyobb összeg kerekedik ki a megyében. A szakemberek sem vállalkoznak rá, hogy megbecsüljék: mennyi ebből a szükséges és mennyi a felesleges pénzköltés. Az ötmilliárd forint feletti országos gyógyszerértékesítés azonban azt mutatja, bajainkra gyakran formális medicinát keresünk, és nem kutatjuk a gyökereket. Mészáros Ottó A hulladékszállítmányokat adminisztrációs ellenőrzésnek és laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá A hazai Magzatvédő Társaság nem akar abortusztörvényt, nem harcol a másként gondolkodók, és egyáltalán senki ellen sem, nem kívánja az abortuszt végzők, illetve végeztetők megbüntetését. Csupán a felvilágosítás, a figyelemfelhívás eszközeivel kíván élni. Mégis, érdemes elgondolkozni azon, hogy miért érezte a nők többsége személyiségi jogaiba gázolónak, legszentebb magánügyükbe avatkozónak a magzatvédők puszta létét. Mert bizony az 1988 végén alakult társaság május közepén tartott kétnapos abortuszkonferenciája viharokat kavart, két táborra osztotta a közvéleményt. A felháborodás alapja nyilván az a jelszó; hogy az ember fogantatásának pillanatától kezdve emberi lény, akinek természetes joga van a méhen belüli fejlődéshez és a megszületéshez. Ezt minden várandós anya — aki meg akarja szülni gyermekét — meghatottságtól könnyes szemmel elfogadja, sőt vallja. Nem így az a kilencvenezer, aki mostanában évente az abortuszbizottságok elé járul, magzatelhajtást kérve. Nem hiszem, hogy sok nő volna napjainkban, aki meg Ki védi meg a magzatvédőket a nőktől? • © Önmegtartóztatás vagy kaparókanál sem próbálkozik valamilyen fogamzásgátlási formával, hanem a nem kívánt terhesség ellen egyedül üdvözítőnek a méhkaparást tartja. Ám az ugyancsak elgondolkodtató, amit a magzatvédők magyar holocaustnak neveznek : míg Magyarország lélekszáma 1950 és 1987 között egymillió-háromszázezerrel sem nőtt, addig több mint 4 millió 300 ezer potenciális élet lett a kaparókanalak áldozatává. A Magzatvédő Társaság nem akar mást, mint hogy a megfogant magzatok megszülethessenek. Ennek érdekében egyházi vezetők, genetikusok és orvosok jutottak konszenzusra abban, hogy „az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik; a művi abortusz nem kívánatos beavatkozás; hogy a nem kívánt terhességet megelőzni és nem megszakítani kell; hogy szociális okból művi abortuszt végezni nem megfelelő eszköz a problémák megoldására, és abban is, hogy a megfogant életnek emberi jogai vannak.” Talán az a Magzatvédő Társaság egyéni szerencsétlensége, hogy szervezetüket, nemes céljaikat a közvélemény összemosta azokéval, akik az abor- tuszrendeletek szigorítását tervezik. Holott a magzatvédők állítják, nem a törvény, hanem a felvilágosítás, a meggyőzés a megoldás. Ezt fejtegették azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap rendeztek az Élet napja alkalmából. Ez a kezdeményezés Nyugat-Euró- pából indult, és célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az emberi élet értékeire, védelmére. E célok közé szervesen illeszkedik a magzatvédelem is. Kismamaotthont szeretnének létesíteni, ahol menedéket találhatna minden olyan asszony vagy leány, aki meg akarja szülni gyermekét, de környezete vagy körülményei miatt krízishelyzetbe került. Ilyen otthonok működtek hazánkban, ám néhány éve megszűntek, s a közelmúltban a Szociális és Egészségügyi Minisztérium azzal utasította vissza a magzatvédők épületigényét — csupán ennyit kértek, nem pénzt —, hogy társadalmilag nincs igény ilyen intézetre. Talán az új minisztérium patro- nálásával a sok felszabaduló párt- vagy katonai objektumok közül nekik is jut egy. A sajtótájékoztatón feltett kérdésekből kitűnt, hogy él némi kétely a közvéleményben. (Számomra az is bizonyított valamit, hogy a megjelent újságírók szinte kivétel nélkül a gyengébb nemhez tartoztak.) Tehát olyan gyakorlati kérdéseket is feszegettek, mint a fogamzásgátlás ajánlott módjai. A válaszokból kiderült, hogy a társaság nem egyházi szervezet ugyan, de ebben a kérdésben valláserkölcsi alapon állnak. Légveszély telene'ob és legajánlot- tabb védekezési módnak az önmegtartóztatást, esetleg a természetes (naptár módszer) védekezést tartják. Céljuk minden eszközt megragadni, hogy minket, nőket rádöbbentsenek : testileg és lelkileg milyen káros és veszélyes beavatkozás a művi abortusz, és arra, hogy a fogamzásgátló tabletták ugyancsak számos betegség forrásai lehetnek. Kérdés persze, hogy mi marad akkor a nőknek: választani az önmegtartóztatás vagy a kaparókanál között? Móza Katalin Kitüntetett Dedaaóausok
