Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-07 / 132. szám
1990. JÚNIUS 7., CSÜTÖRTÖK O irta Jelleg Kedvencünk — többször leírtuk, fenntartjuk —> Tamás Gáspár Miklós. A Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselője most éppen a Beszélő hasábjain (90/21.) kápráztat el bennünket a privatizálásról kifejtett gondolataival. Ezeknek a gondolatoknak csupán csábos csomagolása az olyan, tagadhatatlanul eredeti képalkotás, mint például „harsog, trombitál, kukorékol az állami pátosz." Persze értjük mi, de még mennyire értjük a tréfát, a stílusparódiát is megtestesítő stílust, a kajánul előadott, nagyon is komoly tartalmat. Éppen mert értjük, mert vevők vagyunk rá, nehezen tudunk mit kezdeni azzal, amikor T. G. M. hirtelen, indokolatlanul átvált (stíl- ban maradva: kuplungolás nélkül) komolyba. Véresen komolyba. Mert bizony, véresen komoly terepre tévedt akkor, amikor leírta: ..A szocialista gyökerű gyűlölködés a gazdagokkal szemben mainapság éppen a szocialista vagyonosokat veszi célba. Ettől még nem kevésbé szocialista jellegű." Ha jól értjük, akkor ezek (illetve T. G. M.) szerint van szocialista gyökerű, meg kapitalista gyökerű, feudalista gyökerű stb. gyűlölködés a gazdagokkal szemben? S ha van ilyen lehetetlen lehetetlenség, akkor hogyan létezhet szocialista gyökerű gyűlölködés, amikor (T. G. M. ne tudná?) a névadó, a szocialista nem létezett? S ha gyökerű, akkor hogyan lesz e gyökérből jellegű? Gyökérből, jellegből (ha szocialista) csakis rossz teremhet : gyűlölködés .'..?! S ha gyökér meg jelleg összefog (miért ne, ha kukorékolhat fiz, 4llami pátosz?!), akkor hogyan lehet az: csak negyediknek futottak be ezek a fránya szocialisták a parlamenti választásokon?! Amikor olyan kevés a gazdag és olyan sok a szegény?! Arról nem kérdjük T. G. M.-et, vajon „a szocialista vagyonosokon” kívüli vagyonosokkal (mert vannak ilyenek!) mi lesz. Azt azonban kérdjük: csakis az állami pátosz harsog, trombitál? Ja igen, és ki-mi kukorékol? KLIENS Azon sem lepődtem volna meg, ha az új budaörsi boltban robot tessékel be és monoton gépi hangon kérdezi meg, mit parancsolok. A bolt ugyanis robottechnikához kínálja a hozzávalót. Ehhez képest furcsának hatott, hogy egy hölgy ült a bejárattal szembeni íróasztalnál, s egészen emberi, majdnem ijedt hangon kérdezte, mit keresek ott. Természetesen vásárlónak adtam ki magam, de hamar kiderült, rosszul döntöttem, mert ezzel még nagyobb riadalmat okoztam. Telefonálgatás kezdődött, megpróbáltak keríteni valakit, aki foglalkozik a vásárlóval. Az időközben előkerített -.mérnök, Sárvári Tibor, elnézést kárt, s az udvaron át bekísért egy másik helyiségbe, ami már sokkal inkább hasonlított az általam elképzelt üzlethez. Itt azt is megtudtam, a „zavart” az okozta, hogy még tulajdonképpen nem nyitották meg a boltot. Korábban csak állami vállalatok rendeléseivel foglalkoztak, s most kísérletképpen a maszek ügyfeleket is megpróbálják kiszolgálni. Mint ilyen, én voltam az első. Viszont, ha már így történt, azt javasoltam, játsszuk végig a játékot. Én vagyok a vásárló, mit tudnak ajánlani? Bármit, amit az Omron nevű nagy japán cég gyárt, lévén, hogy velük kötöttek szerződést. Az Omron pedig mindent gyárt, ami az automatizáláshoz kell. Megrendelhető tőlük kapcsolóóra, másodperces, perces, órás, napos kivitelben. A mérnök felvilágosít, ez nem is a jelen, hanem a jövő boltja. Vállalkozók, kisiparosok érdeklődésére számítanak, s a BNV-n kiderült, nem is hiába. A k érdezősködők 20 százaléka ugyanis ebből a körből került ki. A legvadabb elképzelésekhez keresték a hozzá való műszert. Akadt, aki kipufogócső-hajlító szerkezet konstruálásán fáradozik, mások esetleg csak a kazánjukat szeretnék automatizálni, ötletekből tehát nincs hiány, előfordulhat viszont, hogy a szakértelem hibádzik. A robotboltban ebben is segítenek majd, a műszerek mellé megfelelő tanácsokat is adnak. Gondolom, a reménybeli vásárlók most azt hiszik, eny- nyi „jót'’ forintért nem kaphatnak. Szó sem róla. A bolt ugyanis a magyar fizetőeszközért árusít. A japánok végül mégis kemény valutában kapfisei, vagy égjea porrá? Szegény ember ne oltson vízzel Alig van ma már olyan szakterület, ahonnan nem jelenthetnénk, hogy az utolsó perceit éli a cég. Mészáros József tűzoltó főhadnagy, a Pest Megyei Tűzoltóság ügyeletes tisztje azonban olyan dolgokról számolt be Lapunknak, amelyről tűzoltó stílusban csak annyit bocsáthatunk előre, hogy égés. — Szakmai berkekben és a lakosság körében egyaránt nagy felháborodást váltott ki az a bejelentés, hogy a vízművek be alkarja nyújtani nekünk a számlát. Arról van szó. hogy az általunk oltásra felhasznált víz díját térítsük meg. Sajnos azt is el kell mondanom, hogy ennek a nonszensz- nek jogi alapja is van, amelyre hivatkoznak. A 80-as évek második felében ugyanis törvénybe foglalták ezt a fizetési kötelezettségünket. Én azonban kíváncsi lennék annak a miniszternek az arcára, akivel az égő víkendháza előtt találkoznék, és megkérdezném, hogy fizeti-e a tűzoltás díját, vagy hagyjuk porrá égni a nyaralóját. A világon nincsen erre az abszurd helyzetre példa, csak nálunk. Ezzel nemcsak ; saját jogrendszerünket, hanem az egész életvédelmet csúfoljuk meg. A tűzoltóságot egyre inkább megalázó helyzetbe hozzák. A fizetések a megyében 6500-7000 forint körül vannak. Munkatársaim 35-40 százaléka a létminimum körül él. A megye 460 hivatásos tűzoltója közül alig találni olyat, aki ne lenne rákényszerülve arra, hogy a 24 órás stresszben, életveszélyben eltöltött szolgálat után ne kényszerüljön mellékállást vállalni. Képzeljen el egy olyan apparátust, amelynek tagjai a szolgálat alatt kivonulnak a tűzhöz, életeket mentenek, a halottakat húzzák ki a kútból, vagy vágják le a kötélről, majd otthon pihenésképpen két napig betont kevernek valamilyen építkezésen, hogy legyen miből élni! A múlt héten — mint különkiadásunkban megírtuk — Vácott meghalt két tűzoltónk. A hivatalos jelentés úgy szólt, hogy autóbaleset. Ez így igaz, csakhogy a jelentések azt nem tartalmazzák, milyen emberi megterhelés, fáradság után ültek ezek a:z emberek gépkocsiba. A Belügyminisztérium új vezetői nyilatkoztak arról, hogy emelni kell a rendőrök fizetését. Arról nem sokat lehet hallani, hogy mi lesz a mi bérünkkel. Ha egy vállalatnál épít- I kezésbe kezd a dolgozó, akkor 300-400 ezer forint vállalati támogatást kap. Nálunk egy otthonteremtő 60 ezer forintot kaphat, ami a mai árak mellett csak jatt. Emellett nehezítik a feladatainkat az olyan szakszerűtlen, meg nem alapozott nyilatkozatok, amelyek arról regélnek, hogy a tűzoltás mindinkább az önkéntesek feladata. Az, életmentés hivatás is, de szakma is. Az önkéntesekre szükség van, de szakemberekre és speciális gépekre is. Csak egyetlen példát hadd említsek. A megyei tűzoltóság nem rendelkezik egyetlen olyan . darus kocsival sem, amely kamiont vagy akár egy megrakott IFA-t is fel tudna emelni — mondta Mészáros főhadnagy. Valószínűleg sok általános, még több konkrét példával mutathatta volna be a megyei tűzoltás nehézségeit. Csakhogy az állandóan csörgő telefon most őt is a helyszínre rendelte. Legszívesebben vele tartottam volna, de a várható látvány miatt inkább kihagytam az alkalmat. Idős ember fulladt a kútba ... Radosza Sándor Persze, még az ósdi gépekkel is jól megy a bolt Ferihegyen. A tavalyit könyvelték el az eddig legeredményesebb évnek, másfél millió utast szállítottak a több mint 18 ezer járatukon. Az idén mgr 33 ország 47 városába röpítik az utasokat, most már közvetlen járatuk van Abu-Dhabiba, Dohába, Stockholmba, Tel-Aviv- ba, Triesztbe, Stuttgartba és Kölnbe. Űjabb járatok indítására is számíthatunk. Mindez nem olcsó mulatság, s forintért nem is álmodhatnak új szárnyakról Ferihegyen. A Légiközlekedési Vállalatnak is szüksége lesz külföldi tőke bevonására, amihez már megtették az első lépéseket; Az amerikai First Boston befektető bank megbízást kapott arra, hogy világítsa át a Malév vagyonát, továbbá vonja meg a mérleget, mert ennek alapján alakul majd egyszemélyes — az az egy személy a magyar állam lesz — részvénytársasággá. A részvényeket ezek után áruba bocsátják, de az állam fönntartja magának a többségi részesedést, mondván, a Malév maradjon továbbra is nemzeti légitársaság, „zászlóvivő”. Nem tudni, összefügg-e a repülőgépek selejtezésének mérsékelt tempójával, de tény, hogy több, új biztonsági lépést tettek a röpülötéren — egyelőre a földön, Budaörsről például Ferihegyre költöztették az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító egységét, mert így gyorsabban jutnak a nemzetközi járatokhoz a mentősök. Ugyancsak az ő igényeiknek megfelelően fölépítettek egy 600 négyzetméteres épületet a repülőtéren, amely alkalmas arra, hogy egy esetleges légi katasztrófánál egykét perc alatt a helyszínen teremjenek a mentőkocsik. J. A. ja is van az intézetnek. Pillanatra megáll, csak aztán folytatja, szinte suttogva: ők legalább még élnek. Hallgat megint egy kicsit. Tavaly hárman haltak meg, magyarázza. Egy 9, egy 16 és egy 20 éves. Egyikük még gyorsan konfirmált, az orvos szólt, hogy sietni kell, mert nem biztos, hogy megéri az újévet. Sajnos neki lett igaza. Újra csönd ült közénk. Elérkeztünk a kimondhatatlanhoz. Az élethez. Vagy inkább a halálhoz. Valami feléli őket, szólal meg végül Felső Aranka. A betegség elégeti a szervezetüket. Sokan tüdőgyulladást kapnak, és hiába az ültetés, mozgatás, ha nincs már erő élni. Igen, a tüdőgyulladás a legveszélyesebb. Pedig itt mindenki igyekszik. Mikor a múltkor 11 évesen meghalt egy vízfejű kisgyerek, mondták is a kórházban, hogy jóval túlhaladta az idejét. De a gondoskodás kevés. Isten akarata előtt meg kell hajolni. Van, aki megbékél... Aztán vannak itt más tragédiák is, folytatja, a szülőké. Válások tömkelegét okozza egy értelmi fogyatékos gyermek. Néhányan egyszerűen elfelejtik a csöppséget, beadják ide, az otthonba, azzal kész. Születik '-ét-három egészséges utódjuk, ezekről pedig nem akarnak hallani. Mégis, úgy . hetvenen rendszeresen eljönnek a hónap első vasárnapján látogatni. Kántorné csendesen megjegyzi, olykor nagy temetéseket, halotti torokat rendeznek a gyerekeknek. Mert sokféle család létezik. És sokféle ember. Van, aki megbékél, és van, aki idegenkedik. Sajnos ez ott is így van, ahol legkevésbé számítana rá a kívülálló, mondja Felső Aranka. A kórházban például. Kiderült, hogy az ápolónők sokszor lenézik, elkülönítik, nem fürdetik az itteni gyerekeket, akik nemegyszer piszkosan kerülnek vissza az otthonba. Inkább szomorúság bujkál a hangjában, mint felháborodás. A kicsik persze nem érzik mindezt, ök egy külön világban élnek. A sajátjukban. A fény szinte beomlik az ablakon, végignyalja az asztalt, a falakra kapaszkodik. Nyár van. Nyáron halt meg Pepe is, mutat egy fotóra a vezetőnő. A fényképen még mosolyog az a fiatalember a tolókocsiban, de már ki tudja mire gondol. Felső Aranka kér, ne nagyon írjak erről. Mert Pepe nem a saját világában élt, hanem a miénkben, egészségesekében. A mi szemünkkel látott mindent, önmagát is. Talán épp ezért nem volt idevaló. Ó felfogta, amit a többiek nem. Mit lehet még elmondani egy 28 éves fiúról, aki meghalt? Pa- ralízisben szenvedett. Két ujjal elzongorázott a Himnusztól kezdve mindent. Sokszor nevetett. Értelmes volt. Aztán öngyilkos lett. Forrasztóvizet ivott. Három hétig vívta a haláltusáját. Nyár volt akkor is. Meleg. Felső Aranka lehajtja a fejét. Talán a fényfoltokat nézi az ablak alatt. Tudja, hol a helye Szörnyű, töri meg a csendet Kántorné. Szörnyű. Meg- csuklik, aztán mintha ezzel próbálná tartani magát, úgy menekül a beszédhez. Ha meghal valaki, jelzik, hogy megüresedett egy hely, magyarázza. Rengeteg jelentkező van, a szülők látják, hogy kellemes a környezet, sokan a hitbéli neveléshez is ragaszkodnak. Nem mintha itt hívő lenne mindenki, teszi hozzá. Az édesanyák és édesapák viszont tudják, hogy Örbottyánban egyvalamit hittől függetlenül is biztosan megkap a gyerek: a szeretetet. A két nő most egymásra néz. Kezük megmozdul. Értik egymást. Mikor elmegyünk, Vöröske még mindig ugyanott ringatózik. Ránk pillant, torkából bugyborékolva tör fel valami szókezdemény. Talán 16 éves lehet. Isten teremthet ilyen embereket is, jegyzi meg szelíden Felső Aranka. A Bibliában ott a kérdés, ez vétkezett, vagy ennek szülei. Eltűnődik. Persze minek a teremtés titkait kutatni. Az a fontos, hogy mindenki tudja, hol a helye. Neki itt, Örbottyánban, a gyerekek mellett. Neki segítenie kell. Megérkezett, mondja. És csak lépkedünk a fák alatt, melyek mint egy különös templom boltívei hajolnak össze felettünk. Falusy Zsigmond A miniszter hazavihette filozófiáját Türeiemben nem volt hiány Csak a konyak, a szivar és a klubfotelok hiányoztak — mondta az egyik kormány- párti képviselő már a Parlament folyosóján, a kulturális albizottság ülését értékelve. Másképp kell majd csinálni, s ezt kritikaként is fölfoghatjuk, hiszen a képviselők az MDF kulturális miniszterét, Andrásfalvy Bertalant látták vendégül a T. Házban. A klubfoglalkozás napirendjén valóban beszélgetés szerepelt, de ezt mindkét fél másképp gondolta. A miniszter már a bevezetőjében elmondta, hogy intézménye még nem állt föl, hogy még nem találták meg azokat a szakembereket, akik a művelődési tárcát szakértelmükkel segíthetnék — így mindössze türelmet és megértést vár a törvényhozóktól, no és tanácsokat. A képviselők viszont arra gondoltak, s az egyik szabaddemokrata képviselő ezt szóvá is tette, hogy sem az Országgyűlés, sem annak bizottságai nem tanácsadó testület. Ellenben konkrét kérdéseik lennének a miniszter úrhoz, például, hogy milyen stádiumban van az oktatási törvény, hogy mikor vonják vissza azt a minisztertanácsi rendeletet, amely gátolja a felsőoktatási intézmények szervezeti reformját, hogy hogyan akarja a tárca biztosítani a nemzetiségiek esélyegyenlőségét a kultúra területén, hogy készülnek-e mozgóképtörvériyt előkészíteni, hogy mikor rendelnek el moratóriumot a mozik eladásáról, hogy a Kádár-korszaktól örökölt kőkemény értékválságot milyen módon lehetne leküzdeni, hogy a művészetekhez milyen kézzel akar nyúlni a tárca, s még sorolhatnánk. Sorolták volna a képviselők is tovább, de minek? Konkrét választ csak egy kérdésre kaptak. Nevezetesen: az oktatási törvény előkészítő munkája még nagyon az elején tart. A többi kérdésre Andrásfalvy Bertalan összefoglalóan válaszolt, bár több részletben. Fölhívta a jelenlévők figyelmét, hogy kultúrpolitikáját már tavaly kifejtette egy pécsi népművelői konferencián. A törvényhozók — egyébként Andrásfalvy Bertalan is képviselő —, úgy vélekedtek a dologról a tárca birtokosának összegyűjtött filozófiai téziseiről, hogy az nem tartozik szorosan a legfőbb hatalom munkabizottságára, ellenben élni szeretnének a végrehajtó hatalom ellenőrzésének jogával. A miniszter úr erre megint csak azt tudta válaszolni, amit manapság a legtöbbet hallani a kormány többi tagjától is: száznapos türelmet kér. Türelemben pedig nem volt hiány, csak a konyakban, a szivarban és a klubfotelokban. A már idézett kormánypárti képviselő folyosói megjegyzése azonban mégsem volt teljesen helytálló, hiszen a beszélgetés a miniszterrel nem volt eredmény nélküli. Ha mást nem is, Vitányi Iván kétségeit sikerült eloszlatni az ülés végére. ö azért aggódott még délután háromkor, nehogy a miniszter ugyanazokkal a javaslatokkal álljon elő a kúl- turális élet fogós kérdéseinek megoldására, mint a bizottság: öt órakor már senkiben nem volt kétség, hogy erről szó lehetne. — jakubovits — A jövő áruháza Budaörsön Robotho/t ják meg a pénzüket, mivel az üzlet egy bécsi cégen keresztül köttetett. A helyiségben, ahol ülünk, prospektusok tömkelegé található. Nincs egyetlen műszer sem. Érthető, az Omron termékskálája olyan széles, hogy ha mindenből csak egyet mutatnának be, már mozdulni sem lehetne a teremben. Sárvári Tibor mégsem szeretné, ha úgy hagynám el à Roböt- és Elektronikai Fejlesztő, Tervező és Gyártásszervező Kft.-t, hogy még robothoz hasonlót sem láttam, ezért bemutatja a BNV-n is kiállított szerkezetüket. Bonyolult gépi rendszer, csak a kart tudtam megkülönböztetni a sok furcsa alkatrésztől. Lehet, hogy ez nyitja majd az ajtót a leendő vásárlók előtt? FÖLKÉSZÜLTEK KATASZTRÓFÁRA IS A szárnyakhoz gépet is vesz a Malév Szárnyakat már kaptunk a Maiévtől, éppen ideje, hogy törzs is legyen hozzá — ugyanis nem árt, ha az ember bele tud ülni. Repülőgépeket beszerezni persze nem könnyű, azzal kezdődik, hogy meg kell szabadulni a helyettük közlekedő kávédarálóktól. Két évvel ezelőtt kezdte a Malév selejtezni a szovjet típusú gépeit, de még 1997-ig utazhatunk ilyeneken. A TU 134-est évekig röptetik, a flotta többi tagjával, a 12 darab TU 154B—2, a 6 darab TU 134A és a három darab 3B 737 200 rejtjelű gépmadarakkal együtt. A selejtezés után, illetve már közben olyan gé- ■ pékét akar vásárolni a Légiközlekedési Vállalat, amelyek egy típuscsaládba tartoznak. A Boeinget szemelték ki maguknak, amely hosszú távú járatokra alkalmas, s tervezik, hogy Airbusszal is bővítik a flottát, amely viszont a közelebbi célállomásokra szállíthat egyszerre több utast.
