Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám

\ ersr^UTH I m*:g i’í/W£// 1990. JÚNIUS 7., CSÜTÖRTÖK Nyitott kapuk, elérhető létesítmények ií pénznem old meg mindent Gazdám talált több mint 6,6 millió forint a megyei egészségvédelmialap-pályázat zat eredményhirdetésén. A „gondozó”, a megyei egész­ségvédelmi tanács tagjai egyenként és tételesen áttekin­tették a pályázatokat, majd a bírálóbizottság javaslatát, s csak ezután döntötték a nyil­vános ülésen. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy kizárólag Pest megyei és helyi kezdemé­nyezéseket támogatnak, s olyan intézményi, egyesületi és klubtörekvéseket, amelyek célja a lakosság egészségvé­delme. Konkrétabban mentál­higiénés, a káros szenvedé­lyek elsődleges és másodlagos prevencióját, a korszerű táp­lálkozásra, a rendszeres test­mozgásra szoktatást, az egész­séges életmódra nevelést, il­letve a szűrővizsgálatokat szolgáló programokat. A legtöbb pályázat Vácról, Gödöllőről és a Buda környé­ki térségből érkezett; Érdről, Budakesziről, Budaörsről. Po- mázról, Zsámbékról, Csobán- kéról és a Pilisekről. Általá­ban jellemző, hogy mindenütt fel tudnak mutatni saját anyagi forrást, nem egy he­lyen igen tekintélyeset, sőt jelentős értékű társadalmi összefogást is. A legtöbb már élő, működő program tovább­viteléhez, fejlesztéséhez igé­nyeltek megyei segítséget. A beérkezett 76 pályamunka kö­zül mindössze 15 volt az, ame­lyet nem támogattak, mert vagy témájuk nem tartozik az alap közvetlen céljai közé, vagy — egyedi megítélés sze­rint — a hatékonyság vitatha­tó. Helyes volt felülvizsgálat alá venni a zsűri, a szakem­berek javaslatát, hiszen több szem többet lát. S nagyon ne­héz egy végül is nem túl nagy összeg igazságos elosztása a rendkívül változatos témákat felvonultató pályázat értékelé­sénél. Lehet, a 25-100 ezer fo­rint közötti összegek szerény­nek tűnhetnek, de ahol már végképp kiürült a kassza, ott ennyi is nagy segítség. Nem is szólva az erkölcsi hatásáról, biztató erejéről: csináljátok tovább! Gondoljunk csak be­le, ezek a fajta kezdeménye­zések általában a semmiből indulnak, s anyagi nehézsé­gekké! küszködve élnek meg a szó szoros értelmében a sa­ját lábukon. (Bizonyítva, hogy egészségünk védelme nem ki­zárólag pénzkérdés.) S akkor jön, s milyen jól jön ez a szerény támogatás. Természetesen csak kevesen — a szerényebb igényűek — kaphattak akkora összeget, amennyit pályázatukban kér­tek. Általában a többszörösé­re lett volna szükségük, így aztán kellett volna még lega­lább 20 millió forint ahhoz, hogy minden pályázónak jus­son a megfelelő summa. Ám alig valamivel több mint 6,6 millió forint állt a MET ren­delkezésére, s az összeg na­gyobb részét egyszeri támoga­tásként, 2,7 millió forintot pe­dig kölcsönként osztott el. Ez utóbbi címen lehetett hozzá­jutni nagyobb összegekhez, például a Pilisszentiváni Köz­ségi Tanács kapott 1,1 milliót kölcsönbe az ősszel már üze­melésre tervezett tornacsarnok befejezéséhez. Meg az Abonyi Nagyközségi Tanács az egész­ségmegőrző központ — sport-, szabadidős centrum — befeje­zéséhez 1,5 millió forintot. Jóval kisebb összeget igényelt és kapott kölcsön Zsámbék is hasonló célra, teniszpálya fel­újítására. De kaptak egyszeri juttatást a Buda vidéki tér­ségben, de másutt, mások is sportlétesítmények, meg klu­bok kialakításához. E hasznos cél meg is érdemli a segítsé­get. De! A MET ülésén több­ször is hangsúlyozták, az alap támogatásával létrejött bár­milyen létesítménynek nyi­tottnak, mindenki számára el­érhetőnek kell lennie. Életmódi nevelőprogramok, tanfolyamok, táborok rendezé­séhez, klubok technikai felsze­reltsége gazdagításához, az alkohol, a dohányzás elleni küzdelemhez, iskolák az egész­ségtan oktatásához... és ki tudná valamennyit felsorolni, mi minden kezdeményezés kaphatott támogatást az idén a megyei tanács 3,5 milliós alapítványából. Ezt az elmúlt két évben a Duna-Füszért, a Megyei Gyógyszertári Köz­pont, a Megyei Ifjúsági Alap és az Országos Egészségneve­lési Tanács hozzájárulása nö­velte csaknem duplájára. A városvédő Rádaynak is tetszeni fog Megújul a megyeháza Reméljük, egyszer megírják az újjászületés történetét is. Mint ahogy illusztrált kötetbe foglalták megszületése — meg­alkotása? — történetét, ame­lyet — korszerűsített válto­zatban — most készül kiadni a megye. Mert a ház, a me­gyeháza — vármegyeháza — klasszicista épülete gyönyörű. Még így, kicsit viharverten, beállványozottan is az. S cso­da, hogy nem tündököl? Több mint másfél száz éves történe­tében nem érintette átfogó, alapos felújítás. Viszont több mint százévesen — a história szerint 1841-ben nyerte el végleges formáját — érte ször­nyű sokk, a II. világháború pusztítása. Átvészelte, s — mentve, ami menthető az enyészettől kevés pénzzel — ú gy-ahogy helyreállították. Ezzel a „tűzoltással” bizony helyenként több kárt okoztak, mint azt a jó szándék vezé­relte. Végül is az épületet át­menetileg megmentették, s most tegyük szóvá a stílus­töréseket? Most, amikor azo­kat is helyreállítják? Évek óta tart már a szép műemlék épület — mindeddig alig lát­ható — felújítása. A nagy munka gesztora a gesz, amelynek igazgatója Fecske Károly minden sza­vából érezhetően különös odafigyeléssel és szeretettel ügyel a részletekre is. S nemcsak a gesz, a megyei tanács gazdasági ellátó szer­vezete munkatársai, a ház minden dolgozója szereti s vigyázza az épület valameny- nyi helyreállított és régi szögletét. Ezért tűrik zokszó nélkül az évek óta tartó fel­fordulást; a zajt, a port, a költözködések kényelmetlen­ségeit, miközben ellátják min­dennapi tennivalóikat. A hi­vatali munka egy pillanatra se állt meg a felújítás ideje alatt. — A megyei tanács minden­kori vezetése gondot fordított az épület karbantartására, is­merve annak nemzeti értékét. A háborús károk rendbetétele, kijavítása óta szinte állan­dóan dolgoznak az épületen, úgy és annyira, amennyire a pénzügyek engedték — ma­gyarázta Fecske Károly. — Egy ideig csupán az állag- megóvás lehetett a fő cél. Az elmúlt évek építőipari mun­káinak azonban új koncep­ciója van; az eredeti, klasszi­cista stílusú állapot helyre- állítása. Ennek érdekében egy gmk tervezőgárdája dolgozik — az eredeti dokumentumok felhasználásával — a munkák megtervezésén, s ebbe bele­vonjuk a fővárosi tanács mű­emlékekért felelős egyik mun­katársát, Bende Csabát, sőt az ismert város-, illetve mű­emlékvédőt, Ráday Mihályt is. A munka rendkívül bonyo­lult és drága, lévén szó mű­emlékről. Az épületegyüttes több szakaszban, a múlt szá­zad első felében készült, régi építmények felhasználásával, s a hátsó front eredetileg más célokra. A jelenlegi Sem-, melweis utcai szárnyban volt börtön meg bíróság, és lakások, ahogy az annak ide­jén dukált egy vármegyehá­zán. A megyei levéltár kuta­tóterme például egykoron bör­tönkápolna volt. Csak később alakították át irodákká. Az épületegyüttes felépítésén, ki­alakításán olyan tervezők dol­goztak, mint ifj. Zitterbarth Mihály, Hofrichter József, Pollack Mihály és Hild János, az utóbbi a zárt tömbű kö­zépső szárnyat, az úgyneve­zett Gyűlési Palotát — a fe­szített mennyezetű dísztermet — építette. Apropó díszterem. A háború során több díszítő­eleme is megrongálódott, il­letve megsemmisült. így a reformkor nagy szereplőinek, Széchenyi Istvánnak és Fáy Andrásnak az egész alakos képmása meg a Petőfit ábrá­zoló festmény. A helyreállítás­hoz tartozik, hogy ismét tel­jes szépségükben láthatók a nagyterem falán. Akárcsak a 150 éves mahagóni lábas óra AZ OHKORMUNYZATi TÖRVÉNYTERVEZETRŐL (I.) Nem csak a név változik Az újságokban egyre többet lehet olvasni a készülő új ön- kormányzati törvényről, s az erőteljes lakossági kezdemé­nyezések is gyakran ebbe a bűvös mondatba ütköznek: „Majd a választások után tér­jünk vissza rá!” Bizonyára érdeklődésre tarthat számot tehát az a né­hány gondolat, amelyet ugyan nem társadalmi vita kezde­ményezése céljából adunk közre, de az ennek nyomán ki­alakuló lakossági vélemények talán még segítséget jelent­hetnek a képviselőknek a par­lamenti szavazás előtt. Az új önkormányzati rend­szer sarkalatos pontja, alap­eleme — sok más vélemény­nyel ellentétben — a telepü­lési önkormányzat. amely minden községben, városban, a fővárosban és kerületeiben működik majd a tervezet sze­rint. Az önkormányzat fő fel­adata a helyi közszolgáltatá­sok biztosítása, a település feljesztése, valamint helyi ügyekben a közhatalom gya­korlása. Ezeket a feladatokat a lakosság által szabadon vá­lasztott képviselőtestület és annak szervei látják el. Az anyagi feltételek biztosításá­ról az eddigieknél kedvezőbb elképzelést tartalmaz a tör­vényjavaslat. Eszerint az ön- kormányzat számára kötele­zően ellátandó feladatot csak törvény állapíthat meg, és min­den új feladat megállapítása esetén az Országgyűlés egyide­jűleg gondoskodik az ellátá­sához szükséges pénzügyi fe­dezetről. Mindemellett azon­ban az önkormányzat saját bevételei terhére önként fel­vállalhat minden olyan helyi érdekű közügyet, amelyet jog­szabály nem utal más szerv kizárólagos hatáskörébe. Ezek fedezetét a saját bevételekből kell majd biztosítani, ame­lyek például a következő for­rásokból keletkezhetnek: a helyi adók, illetékek; a saját tevékenységből, vállalkozás­ból, illetve az önkormányzati vagyon hozadékából származó bevételek; nemzetközi vállal­kozásból származó valutabevé­telek; átvett pénzeszközök és egyéb bevételek. Az önkormányzati tulajdon fogalma számunkra eddig is­meretlen. Az egyértelműnek látszik, hogy a jelenleg taná­csi kezelésben lévő intézmé­nyek, közművek és a belterü­leti földek automatikusan az önkormányzat tulajdonává válnak. A viták középpontjá­ban a külterületi állami föl­dek állnak, hiszen a kis lélek­számú falvak nemigen ren­delkeznek más tulajdonnal. Ugyanakkor gondolni kell ar­ra is, hogy az önkormányza­toknak nem tipikus feladata a mezőgazdasági rendeltetésű földek megművelése vagy megműveltetése, ezért a ja­vaslat ebben a kérdésben al­ternatív megoldást tartalmaz. Az önkormányzat vezetőjét ezentúl valószínűleg polgár- mesternek fogjuk hívni, akit vagy közvetlenül választ a la­kosság, vagy a képviselőtestü­let dönt személyéről. A kis lélekszámú településeken nem­igen képzelhető el más, mint a közvetlen választás, hiszen a pártok szervezettsége és be­folyása nem olyan mértékű, amelynek alapján képesek le­hetnének alkut kötni erről a fontos kérdésről. A nagyváro­sokban viszont mindkét alter­natíva védhető. Vita folyik arról is, hogy ez a választott vezető legyen-e a megalakítandó hivatal vezető­je, vagy pedig ezt meghatáro­zott képesítéssel rendelkező szakemberre, a jegyzőre bíz­zuk. Utóbbi esetben a polgár- mester jobban kötődhetne a testülethez és a lakossághoz, inkább az önkormányzat me­nedzsere lenne, mintsem ügy­intéző hivatalnok. A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre az önkor­mányzati feladatok ellátására. Ez a hivatal egyben elintézi a jogszabályban megállapított államigazgatási ügyeket is. Mivel azonban ehhez megfele­lő szakképesítés szükséges, és ez a kis falvakban nehezen biztosítható, a tervezet sze­rint az ezer lakosnál kevesebb népességű, egymással határos községek az igazgatási felada­taik többségének ellátására körjegyzőséget tartanak fenn, amelyhez nagyobb községek is csatlakozhatnak. Persze nem lesz akadálya » saját hivatal­nak akkor, ha a képviselő-tes­tület a képesítési követelmé­nyeknek megfelelő jegyzőt ne­vez ki, és ezt anyagilag is ké­pes elviselni. Végül meg kell említeni azt. is, hogy a különböző feladatok ellátására a községek önként társulhatnak, erre a törvény többféle lehetőséget kínál majd. Attól remélhetőleg nem kell tartani, hogy a lehető­ségként megfogalmazott for­mák egyszer majd kényszer­ré válhatnak, de talán nem ártana erre valamiféle garan­ciát beépíteni a törvénybe. Az biztos, hogy előbb minden település megválasztja önálló képviselő-testületét, és a társu­lásról csak azután, az ő dön­tésük alapján eshet szó. Dr. Erdélyi László Pest Megyei Tanács V. B. szervezési és jogi osztály mb. osztályvezetője is, amelyik egyik legszebb éke a díszteremnek. Az iga­zán eredeti állapot teljes visz- szaállítása azonban még ott is várat magára — ahogy a gesz igazg tója ezt jelezte. A még mindig tartó — és remélhetőleg folytatódó — fel­újító helyreállítás évekkel ez­előtt a födém teljes kicseré­lésével kezdődött. Amikor a statikusok meghúzták a vész­harangot a facsapos gerenda­szerkezet fölött. A boltíves földszintet kivéve ezt minden szinten kicserélték. Szükség lenne a tetőszerkezet teljes felújítására, de ez is csak sza­kaszosan készülhet el, hiszen, ha egyszerre történnék, úgy hozzávetőleg 200 millió forin­tot kellene rákölteni. Ezzel szemben az elmúlt 8 évben — közelítő becsléssel — 140 mil­lió forintot fordítottak — for­díthattak — az épületre. A főépület, az első udvar homlokzatfelújítását hamaro­san befejezik. Az oszlopos nyitott körfolyosók párkány­zatára visszakerülnek a mus­kátlis ládák. A boltívek alá „visszavarázsolják” az erede­ti láncfüggesztéses kovácsolt­vas kosaras világítótesteket. A jövő hónapban működnek már a díszkutak is, amelyek akárcsak a szobrok, nem ere­dendő díszei a megyeházának. A háborús pusztítások helyre- állítása során építészek „lop­ták be” a házba a más épü­letek romjaiból kimentett épületdíszeket. Együttműködés Bajorországtól Moldaváig Protokoll, ceremónia nélkül Az Alpok és az Adria elnevezés az e térségben lévő országok közötti együttműködést hívatott szimbolizálni. Ezután a Duna is hasonló szerepet tölt be. mint összekötő kapocs az érdek- közösségek között itt Közép- és Közép-Kelet-Euröpában. Mint már korábban beszámoltunk róla, tavaly ősszel az osztrák Al- só-Ausztria tartomány kezdeményezte a Duna menti régiók szo­rosabb kapcsolatteremtését. Mégpedig Bajorországtól egészen Moldaváig meghívtak minden érdekeltet a Duna menti „szö­vetségbe”. A kezdeményezők részéről Alsó- és Felső-Ausztria tarto­mány, Bécs és Burgenland, az NSZK-ból Bajorország, Ma­gyarországról Pest megyén kí­vül további hat Duna menti megye, Csehszlovákiából a dél-morva térség és Nyugat- Szlovákia, Jugoszláviából és a Szovjetunióból egy-egy na­gyobb közigazgatási egység: a Szerb Szocialista Köztársaság, illetve a Moldovai SZSZK ma­gas szintű képviselői vettek részt az azóta megrendezett találkozókon. (Az első találko­zóra Románia nem küldött delegátust, majd később is csupán megfigyelőként vett részt az előkészítő munká­ban.) A -kezdeményezés tiszta és világos alapgondolata, hogy elősegítse a békés egymás mellett élést, a népek közötti jobb megértést a közelebbi megismeréssel s a kapcsola­tok lehetséges legszélesebb közvetlen kiépítésével. Hosz- szabb távon pedig hozzásegí­teni e térségek fejlődését az egységes Európa kialakításá­hoz. A kezdeményezés nyo­mán összehívott két találko­zón kitűnt, sok az azonosság, a közös gond. probléma, tehát nem csupán a Duna az ösz- szekötő kapocs e térségek né­pei között, hanem érdekeik egy részének azonossága is. Gazdasági, tájvédelmi és ren­dezési, közlekedési, idegen- forgalmi, környezetvédelmi, kulturális és tudományos együttműködés lehetőségeit és szükségességét vázolták fel a résztvevők. Ennek megfelelő­en az érdekelt régiók szakér­tőiből álló munkacsoportokra bízták a kapcsolatok progra­mozását és közvetítését. A munkabizottságok sorá­ból kiemelnénk egyet, éppen a Pest megyei kezdeménye­zésre életre hívottat, amely­nek a feltételezett Bécs—Bu­dapest világkiállításon való részvétel előkészítése lesz a dolga. Ez iránt azonnal külö­nös érdeklődést tanúsított a többi magyar megye és Jugo­szlávia, hiszen már korábban kinyilvánították, szeretnének részt kérni a világesemény megrendezéséből. Szintén ma­gyar javaslatra a gazdasági kapcsolatok bizottsága elnöki tisztét magyar képviselő látja el, s a Bécs—Budapest bizott­ságban évenként felváltva ma­gyar, illetve osztrák szakem­ber elnököl. (Felvetődött, hogy Budapest mint érintett önálló közigazgatási egység miért nem reagált a meghívásra, s miért nincs ott az alakuló „szövetségben”, mint ahogy ott van Bécs?) Két találkozó után a közelmúlt napokban egy újabb Bécs környéki összejövetelen aláírták az együttműködési egyez­ményt. Ezen a találkozón valamennyi még vitatott kérdésben megegyezésre jutottak a felek, s érdekes módon az együttmű­ködési okmányt a korábban óvatosságot, mutató Románia tel­jes jogú tagként írta alá, míg a csehszlovákok ..visszakoztak”, s csak megfigyelőként vesznek részt a további munkában. Mert most. már az következik. Minden protokolláris ceremó­nia nélkül a bizottságokban, a szakértőké a szó, a kezdemé­nyezés. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Irta; Kádár Edit Fotó: Erdősi Ágnes I

Next

/
Oldalképek
Tartalom