Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

2 ^fúfap 1950. JÚNIUS C., SZERDA Külföldi események - egy mondatban Jeszenszky Géza külügyminiszter kedden délután a koppenhá­gai emberi dimenziós értekezlet színhelyén találkozott Se- vardnadze szovjet külügyminiszterrel. AESy héten belül har­madik alkalommal léptek sztrájkba a brnói Zborjovka fegy­vergyár számítástechnikai üzemének dolgozói. A A PFSZ két illetékese is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Izrael megtá­madja Jordániát, Szíriát és Irakot. A Japán kész a legrövi­debb időn belül diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, amennyiben Phenjan ré­széről ilyen igény merül fel. A Lengyelország és Hollandia védelmi minisztere megállapodott abban, hogy kölcsönös el­lenőrzéseket hajtanak végre egymás hadseregeinél. A Ismert londoni politikai és közéleti személyiségek töltötték a szóra­koztatóipar megannyi hírességének társaságában a brit fővá­ros utcáin hálózsákokba burkolózva, kartonpapírokon elnyúl­va, mondván: tettek valamit a közjóért, a 800 ezer dollárnyi angol font összegyűjtéséért. A A Szovjetunió és a Koreai Köz­társaság megállapodott, hogy a közeli jövőben felveszi a dip­lomáciai kapcsolatot, jelentette be Mihail Gorbacsov. A Joszip Broz Tito özvegyének azért nem jár nyugdíj, mert Tito 43 évig a JKP s 35 évig az állam élén minden javadalmazás nélkül állt. A A japán védelmi minisztérium illetékesei sze­rint a Szovjetunió csökkentette a távol-keleti térségben állo­másozó hadihajói és harci repülőgépei számát. A A trianoni szerződés a jog erejével megtámadhatatlanul szentesítette a román nemzet igényét Erdélyre — hangoztatták a román tele­vízióban. YUT VÁLTOZÓ VILÁGKÉP A TUDÓSÍTÓKAT feltű­nően nem érdekelték az aláírt egyezmények. Legalábbis ez tűnt ki a csúcsértekezlet eredményeiről számot adó sajtóértekezleten. Egyetlen kérdés sem hangzott el a ha­dászati támadó fegyverzet csökkentéséről vagy a vegyi- íegyver-'készletek megsemmisí­tésének ügyében létrejött meg­állapodásokról. Annál többen firtatták, milyen előrehaladást értek el az elnökök az egyesí­tendő Németországgal össze­függő biztonsági problémák­ban. kérdések záporoztak a litván ügyről, s azt próbál­ták kipuhatolni, hogy a wa­shingtoni találkozó jelem-e Gorbacsov számára olyan kül­politikai sikert, amely meg­erősíti hazai, gyengülőben le­vő pozícióit. Mindez sokféle változásnak tükrözője. Egyrészt a lesze­relési egyezmények iránti tu­dósítói érdektelenségben kife­jeződik az, hogy a veszélyér­zet amiatt, hogy ezek a föld­részközi nukleáris rakéták bármelyik percben útnak in­dulhatnak, hogy tömeghalált és pusztulást idézzenek elő, alaposan lecsökkent. A londo­ni rádió jegyezte meg a mi­nap egyik kommentárjában, hogy tulajdonképpen az egy­szerű embert nem túlságosan érdekli, hogy az idén vagy jö­vőre avagy pedig két-három éven belül írják alá a szovjet —amerikai szerződést meg­semmisítésükre. Ez a két nagyhatalom ügye, s mivel a korábbi hidegháborús szelle­met az együttműködésre való törekvés váltotta fel, a koráb­bi ellenségkép elenyészőben van, előbb-utóbb úgyis meg­egyeznek majd abban, hogy az értelmetlenné vált tömegpusz­tító eszközöket, amelyek a kölcsönös elrettentést szolgál­ták a váratlan támadástól, kiiktassák a katonai arzenál­ból. De van egy másik ok is. Az, hogy például a litvánok, vagy a németek ügyeiről, — de folytathatnánk tovább a sort —, Moszkva és Washington legmagasabb szintű vezetői nem hozhatnak kötelező dön­téseket. Nem elsősorban azért, mert a Szovjetunió egykori világhatalmi szerepe — amellyel nemcsak a Varsói Fegyverszünet Símbe hsában Tokióban megegyezés jött létre a kambodzsai fegyver- szünetről Norodom Szihanuk herceg, az ellenzéki koalíció vezetője és Hun Sen Phnom Penh-i miniszterelnök között. A két fél megállapodott ab­ban, hogy az ideiglenes kor­mányban egyenlő arányban, hat-hat fővel képviselteti ma­gát az ellenzéki koalíció és a jelenleg hivatalban lévő kor­mány. A megállapodásról szóló egyezmény aláírására rövidesen sor kerül. Szerződés politikájának alap­hangját adta meg, hanem a fejlődő országok közül is sok­ban meghatározó volt szán­déka — immár nem érvénye­sülhet. Bush elnöknek is hosz- szas telefonbeszélgetést kellett folytatnia Kohl kancellárral, mielőtt leült Gorbacsovval a tárgyalóasztalhoz, s az első a bonni vezető lesz, aki Wa­shingtonban személyes tájé­koztatót kap mindarról, ami a csúcson történt. Az egykori szu­perhatalmaknak alaposan konzultálniok kell az érdekel­tekkel, s cselekedeteiket mind gyakrabban a velük való kompromisszumok alakítják ki, nemcsak a Varsói Szerző­dés, hanem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete vonatko­zásában is. A ,.két nagy” megbeszélését követi a héten a VSZ orszá­gainak moszkvai legmagasabb- szintű testületi tanácskozása, majd a NATO júliusi csúcs- értekezlete következik. Ezek az angol sajtó szerint egye­nes folytatásai a washingtoni szovjet—amerikai tárgyalások­nak, s így a Gorbacsov—Bush eszmecsere is tulajdonképpen csak része egy diplomáciai fo­lyamatnak, amelynek során a kormányok vezetői alkalmaz­kodni igyekeznek az új világ­képhez, s a változásoknak megfelelő gondolkodásmódot alakítanak ki. Ebben az ügyben Bush és Gorbacsov nagy lépéseket tett Washingtonban és Camp Da- vidben. S talán ez az új együttműködési szellem, amely az egykori hidegháborús el­lenfeleket ma annyira jellem­zi, lesz az egyik garancia ar­ra, hogy létrehozzák majd közös erőfeszítésekkel azt az új biztonsági rendszert, amely megfelel ennek az új világ­képnek. Árkus István Landshsrgis—Jelcin egyezmény Sértheti ez alkotmányt Vytautas Landsbergis litván elnök Moszkvában egyórás, nem hivatalos véleménycserét folytatott Borisz Jelcinnel, az Oroszországi Föderáció par­lamentjének elnökével arról, hogy miként lehetne Litvánia és Oroszország között keres­kedelmi, illetve politikai egyezményt kötni — jelentet­te az APN szovjet sajtóügy­nökség. A megbeszélés részletei egyelőre nem ismeretesek, de várható, hogy Vytautas Lands­bergis a litván parlament ked­di ülésén tájékoztatást ad a találkozóról. Az interjú után Mihail Gor­bacsov egyik tanácsadója úgy vélekedett, hogy lehetetlen­nek tartja egy ilyen megálla­podás aláírását, s Borisz Jel­cinnek „bizonyos problémák­kal” kellene szembenéznie, ha a szerződéskötéssel meg­sértené a szovjet alkotmányt. A NATO és a szovjet lépés Az igényektől elmered? A NATO nem tulajdonít nagy jelentőséget a nukleáris fegyverek csökkentéséről tett keddi szovjet bejelentésnek és úgy véli, hogy a szovjet lépés ..messze elmarad” a nyugati igényektől. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Koppenhágá­ban jelentette be. hogy Moszk­va 60 harcászatirakéta-indító állással, 250 nukleáris tüzérsé­gi egységgel csökkenti közép­európai nukleáris ütőerejét és a térségből 1500 nukieális rob­banótöltetet eltávolít. A 16 nyugati országot tömö­rítő NATO szóvivője Brüsszel­ben kedden emlékeztetett ar­ra, hogy a NATO már több­ször felszólította a Szovjet­uniót: csökkentse jelentősen az Európában felhalmozott ha­talmas nukleáris fegyvertárát. ..A mostáni bejelentés csak kis lépés ebben az irányban és azt várjuk, hogy a mostani intéz­kedést újabbak kövessék” — hangoztatta a NATO szóvivő­je. Rendkívüli állapot Kirgíziában Földfoglelék csatája Az első hivatalos adatok szerint hat ember meghalt, több mint kétszáz megsebe­sült a hétfő esti kirgíziai za­vargások során. Egyes moszk­vai sajtóértesülések szerint a halottak száma viszont meg­haladja a tízet. A dél-kirgí- ziai Os városban és környé­kén rendkívüli állapotot ve­zettek be. A hétfői zavargások közvet­len oka az volt, hogy kirgizek egy csoportja önkényesen megpróbálta a város környé­kén fekvő mezőgazdasági mű­velés alatt álló területek egy részét házépítés céljára lefog­lalni. miközben az ott élő üz- bégek egy csoportja is igényt tartott a földre. Az érintett területen hétfőn este mintegy tízezer üzbég és ezerötszáz kirgiz gyűlt össze. A felkorbácsolt indulatokat a helyszínre érkezett köztársa­sági kormányfő és a helyi ve­zetők megpróbálták lecsillapí­tani. A kivezényelt belügyi alakulatoknak egy darabig si­került ugyan meggátolni az összecsapást, azonban egy újabb kirgiz csoport érkezté- vel elszabadult a pokol. A feldühödött tömeg a város központja felé vonult, fegy­verszerzés céljából több rend­őrségi épületet is megtámad­tak, azonban az akciókat a belügyi alakulatok visszaver­ték. A szovjet hírügynökség kedd esti közlése szerint fel­gyújtottak hét lakóházat, nyolc gépkocsit és több üzle­tet is kifosztottak. Az össze­csapásban a rendfenntartó erők 21 embere megsebesült, s a zavargások 51 résztvevő­jét letartóztatták. A zavargások hátterében el­sősorban szociális okok áll­nak. A többi közép-ázsiai köztársasághoz hasonlóan Kirgíziában is súlyos gondot jelent a lakáshiány, s a jelek szerint elsősorban ez állt az építési terület körül kirob bánt vita hátterében. Megüresedő szovjot laktanyák sorsa Megnézik, ni mu o kerítés monot! Pest megyében 12 telepü­lést érint a szovjet csapatok kivonulása után a laktanya­hasznosítási kérdés. A több­ség terveiről már hírt adtunk két korábbi tudósításunkban. Ezúttal Nagykörös, Kiskunlac- háza, Csévharaszt és Tököl ta­nácsainak elképzeléseiről ér­deklődtünk a helyi vezetők­től. Nagykőrösön, a hónap kö­zepén tartott tanácsülésnek ez volt az első napirendi pontja. Több felszólaló tett javaslatot a két szakaszban megüresedő laktanyák jövőjével kapcsolat­ban. Szóba került a kórház visszaállításának terve, amit azonban a temető és a szemét­telep közelsége miatt elvetet­tek. Ajánlották azt is, hogy versenytárgyaláson dőljön el a kérdés, de végül is amellett döntöttek, hogy az épületek kerüljenek tanácsi kezelésbe. Annyi bizonyos, hogy ha a szovjetek hozzáépítettek a haj­dani ingatlanokhoz, akkor azt a városnak ki kell fizetnie. A külső laktanyát ez év decem­ber 31-ig, a belsőt jövő év feb­ruár 9-ig hagyják el a csapa­tok. A nagyerdei lőszerbázis kiürítéséről nincs pontos in­formációjuk. Kiskunlacházán azt tervezik, hogy a Honvédelmi Miniszté­rium és a pártok helyi képvi­selőivel bejárják a laktanya területét, mert ma még nem lehet tudni, hány lakásról, mi­lyen épületekről van szó. Csak annyi ismert, hogy a lakóte­lephez tartozik valamiféle áru­ház és egy alsó tagozatos is­kola. Ezekre az ingatlanokra a tanács benyújtotta igényét, az­zal az elképzeléssel, hogy eny­hítsenek a térség lakás- és más gondjain. Egyes csapatok júniusban vonulnak ki innen, másik századuk a tervek sze­rint jövő év június 10-ig. A laktanyához tartozó repülőtér, polgári repülési célokat szol­gál majd Kiskunlacházán. Csévharaszton a következő hetekben tervezik a laktanya­bejárást. Egyelőre annyit tud­nak, hogy lőszerraktár és va­lamiféle hizlalda van ott. Ez utóbbiról a község semmi szín alatt nem akar lemondani. Ám hírlik, hogy óriási összeget kellene rákölteni, s ez esetben ugyancsak gondban volnának. Lehet, hogy érdemes lenne a szomszédos községekkel tár­sulni? A Tököli Tanács elnöke rend­kívül óvatosan fogalmaz. Nem szeret úgymond habókra ter­vezni. Nem látja értelmét an­nak, hogy pontos információk hiányában fölöslegesen tervez­gessen a falu népe. Természe­tesen azért volna miről álmo­dozni, hiszen például a műve­lődési házban jut csak hely négy iskolai osztálynak. De ér­demes mérlegelni a térség egészségügyi vagy lakáshely­zetét is, sőt a rendőrőrstől a szállodáig, sok mindenről szó lehet még. Egyelőre azonban csak az igényt jelentették be, majd kiderül, mennyiért és milyen állapotban lehet itt bár­mihez hozzájutni. —hrm— Intézetben (I.) Tisztelt Vásárló! Várjuk az ercsi Tiizép-telepen! Nagy választékban, kedvező áron kaphatók és megrendelhetők műanyag termékek: esőcsatornák, vízszerelési csövek, csatlakozóidomok, redőnyök, lambériák, egyéb háztartási használati tárgyak, eszközök. Kérjük, tekintse meg a választékunkat! Közép-magyarországi I Jüzép 1106. sz. telep Ercsi, Bajcsy-Zsilinszky utca. Díszpinty a kastélyban Jól ment hajdanán a Serényi grófoknak. Tulajdonképpen akkoriban általában jól ment a grófoknak, ez már benne voit a korban két évszázad előtt, úgyhogy nincs semmi meglepd ebben. Igaz, egy Serényiből soha nem lett Esterházy — a csa­lád legnevezetesebbje, Béla gróf is csupán a miniszterségig vitte a századelőn —, de azért nem kellett félteni őket. Tudtak élni. Nagyon tudtak. Ez a birtok itt, Vác du kán például 12 hol­don fekszik. Szinte elvész a fák között a kastély, ahová egy­koron pihenni jártak az urak. Keskeny út fut az épülethez, kétoldalt bokrok hangsúlyozzák az emelkedőt, valósággal vár­ja a látogató, hogy mikor lép elő csizmásán, pipázva a ház régi gazdája. De nem lép. új gazdákból viszont hárman is közelednek, három srác, fejükön sapka, kicsit ki­lógnak így a vázolt történelmi tablóból. Bizony, változnak az idők, szajkózhatnánk a sza­kállas bölcsességet. Az ódon falakon belül ugyanis már há­rom évtizede azok laknak, akikkel legfeljebb ha Dickens úr regényeit olvasva találkoz­hattak a Serényiek. Teréz a falon Igen, a lelencek. Illetve az állami gondozottak, sőt, he­lyesbít immár saját magán Molnárné Berkó Márta, az állami gondozásban részesü­lők. Hiába, magyarázza, az elnevezések változnak olykor, csak a feladat marad, ami volt; időszakosan pótolni kelle 78 fiú számára a családi hát­teret. Igen, időszakosan. Szó sincs ugyanis arról, hogy a gyerekek árvák lennének, előz meg az igazgatónő. Persze még 57-ben, a kezdetkor ár­vaháznak indult az intézet, je­lenleg viszont csupán két nö­vendéknek nincsenek szülei. Rámnéz, szinte megsajnál, amiért néhány szívbemarkoló történettől fosztott így meg. Valóban, valami súlyosat vár­tam, szülőszobán hagyott csöppségeket, szégyenlősen bujkáló leányanyákat, nagy szerelmeket és nagy tragédiá­kat, talán egy magyar Copper­field Dávidot, egyszóval min­dent, ami az ember fejében megfordulhat ilyenkor. Mind­egy, néhány pillanatig saj­náljuk magunkat, ö, mert ud­varias, én, mert csalódott va­gyok kissé. Ki hinné, szólal meg aztán Molnárné, hogy ez az arc ré­gen még a nagy Beethoven szívét is összezavarta. Hát az jó régen lehetett. Főkötös, he­gyes orrú asszony tekint le rank szigorúan egy képről, száját összeszorítja, vonásai semmitmondóak. Pedig kide­rül, épp az otthon névadójá­val, Brunszvik Terézzel né­zünk farkasszemet. Három éve, amikor már mindenki betegre unta, mondja Molnár­né, hogy József Attilára ke­resztelték az intézeteket szer­te az országban, kapóra jött Teréz asszony. Ö ugyanis túl azon, hogy a német géniusz szerelme volt, megalapította az első hazai kisdedóvót, rá­adásul rokoni szálak fűzték a grófékhoz is. Állítólag két évet töltött a birtokon, ami helyi aktualitásnak sem utol­só. Az igazgatónő folytatná a mesét, hogy úgy tudja, Vác- dukán halt meg Brunszvik mama, majd mégis inkább a gyerekekről kezd beszélni. Hisz valószínűleg ezért jöt­tem ide, találja fején a szö­get. Gyerekek ...? ízlelgeti Mol- nérné a kérdést, mintha csak a levegőbe eresztené a szót. Gyerekek ...? Hát vannak itt gyerekek is. Háromtól 18 évig tart a korhatár, abba sok min­den belefér. Es sok mindenki. Néhányan családi körülmé­nyeik miatt kerülnek ide, me­séli, isznak a szülők, elváltak, ilyesmi. Van egy hivatalos ki­fejezés erre, hogy nem tudják a folyamatos, kiegyensúlyozott nevelést biztosítani. De sokan azért megérik a pénzüket. A kisebb betöréseken, lopásokon már túlvannak, csavarognak, a gyámhatóság pedig otthonba utalja őket. Páran közülük betöltötték a tizenhatot, még­sem végezték el a nyolc osz­tályt. Hát ez van. A gyengéb­bek. kijárnak Vácra, a dolgo­zók iskolájába, a többiek meg ide, Vácdukára, az óvodába vagy a helyi általánosba. Megvonható kimono Szabadi József lép be, az igazgatóhelyettes, kérdi, meg- nézzük-e a kastélyt. Most van idő bőven, mondja, nincs itt senki, csak azok, akik, már le­vizsgáztak. Megyünk hát vé­gig a parkon, fel a régi épü­lethez. Az igazgatóhelyettes vezet, látszik, ő ismeri legjob­ban a terepet. Hajdan nevelő­tanárként kezdte, majd egyre előrébb jutott. Feltörtem mint a kőolaj, toldja meg, és már nyitja is a szobákat. A bolt­ívek alatt függönnyel elvá­lasztott kuckók sorakoznak, egy-egy asztal, székek, tévé. Molnárné csak annyit jegyez meg, ezek a termek sem inté­zetnek épültek. Itt mindent a szükség alakított át. ők nem is nagyon bánthatták a kastélyt. Védett a hely, műemlék jel­legű. Sokan így is a megszo­kottnál jobb környezetbe ke­rülnek, magyarázza. Vácdu- kán megszokják a hideg-me­leg vizet, az önállóságot, aztán kilépnek az életbe, és jönnek a csalódások. Szóval egyálta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom