Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

PEST MEG XXXIV. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM Ára: 5,SO forint 1990. JÜNÏUS 6., SZERDA AZ ÁR ELLER ÚSZVA LEPSÉNY-MOHÁCS? Nem kellett hozzá még egy esztendő sem. Mennyi örökkön örökké akkor! Mennyi soha nem feledjük! Akkor: 1989. június 16-án. Nagy Imre és társai teme­tésekor. És most? Az Országgyűlés alakuló ülésén — bevallottan jelképpé tett aktus — törvénybe foglal­ta „az 1956-os forradalom és szabadságharc” emlékét. A napilapok, a rádió, a televízió érthetően nem ad­hatták közre a törvény szövegét. Ez a Magyar Köz­löny feladata. Ott olvasható is most már a szöveg. Elolvassa egy­szer, kétszer, háromszor a hírlapíró. Nem és nem akar hinni a szemének. Olvasott ugyanis korábban egy törvény tervezetet ugyanerről. S abban a tervezet­ben a történelmi valóságnak megfelelően ott szere­pelt a legkiemelkedőbb szereplő, Nagy Imre neve. Mire a tervezetből törvény lett, mire a javasolt szö­vegből végleges lett, eltűnt a név. Valaki(k)nek nem tetszett ez az utalás. Ez a való­ságdarab. Valaki(k)nek már nem szalonképes egy mártír, ha kommunista, ha a szocializmus híveként reformer, ha halála pillanatáig vállalja meggyőződé­sét. Valaki(k)nek már nem kell Nagy Imre, most már nem kell, most már nem fontos, most már talán nem is úgy volt az, ahogyan volt 1956-ban meg 1989- ben a temetéskor... A történelem tetszés szerint új­raírható, a szelektív memória sem újdonság Európá­nak ezen a részén; van gyakorlatunk mindkettő ka­matoztatásában. Mi illik ehhez a helyzethez? Ehhez a feledékeny- séghez? A Nóti Károly féle bohózat Tenyér ura, aki szűnni nem akarón sápítozza az eltűnt nagyságos asz- szonyról, hogy hiszen „Lepsénynél még megvolt”, avagy Ady Endre jajdulása, „Nekünk Mohács kell”?! S nem tudhatni, nem késő-é, ha csupán Mohácsnál döbbenünk rá, ami még megvolt Lepsénynél, az mind-mind elveszett? Holott állítólag közös kincs volt, a nemzet büszkesége, „örök emlékezetre érde­Tüntetés a természet kiárusítása miatt Buldózerprogram az oxigén ellen Környezetvédelmi tüntetés tervezetéről tájékoztatták a sajtó képviselőit a Bajcsy- Zsilinszky Társaság környe­zetvédelmi szakosztályának vezetői. Az előadók beszá­moltak arról, hogy a nagy­gyűlést június 7-ére, csütör­tökre szervezik 18 órai kez­dettel a budai Szenthárom­ság térre. A tömegdemonst­rációra azért kerül sor, mert ebben az anarchikus átme­netben az ország kiárusítása mellett gátlástalanul elher­dálják a főváros és vonzás- körzetének zöldterületeit is. Páska Csaba szerint a tár­saságnak tudomása van ar­ról, hogy csupán a főváros­ban 1069 hektárt akarnak beépíteni. Egyes vállalatok, szervezetek súlyos anyagi gondjaikon úgy kívánnak se­gíteni, hogy — többnyire nyugati vásárlóknak — elad­ják be nem épített területei­ket. Mindez ellenőrizhetetle­nül, jogilag gyakran kifogá­solható módon bonyolódik. Félő, hogy a főváros és kör­nyékének légszennyezettsé­gét a természet további pusz­títása még inkább fokozza. Dr. Varga Miklós Budake­szi védelméhez kért sürgős segítséget. Mint beszámolt erről, Korányi professzor be­járta egész Európát, s an­nak tüdőszanatóriumait, mi­előtt Magyarországon is lét­rehozott volna ilyen intéz­ményt. Az alpesi gyógyin­tézetek láttán úgy döntött, hogy hazánkban Budakeszi klímája felel meg ennek a legjobban. Ezt azonban ma már figyelmen kívül hagyva, bútorüzemet építettek a nagyközségben. Tudomása van arról is, hogy tervezik egy kőporelőállító üzem építését is. Budakeszin a sza­bad területek egy hányada a Kertészeti Egyetem Tangaz­daságáé, nagy része pedig a Pilisi Parkerdőgazdaság tu­lajdonában van. Mindkét cég anyagi problémákkal küzd, ezen könnyen tudnának se­gíteni, ha a zöldterületeket kiárusítanák. Érthetetlen, hogy miért terveznek ide két golfpályát (60 hektár kiirtan­dó erdő rovására), arpikor a közelben van még két másik. Ráadásul az eladott földek, erdők után járó pénzből nem is Budakeszi, hanem Viseg- rád és Soroksár részesülne, mivel e településeken van a két gazdaság központja. Dr. Radó Dezső elmondta, hogy a tervezett buldózer­program évi tízezer tonna oxigéntől fosztaná meg a me­gye és a főváros lakóit. Ez 50 ezer ember oxigénellátá­sának felel meg. A szakértő a megye veszélyeztetett te­rületei közé sorolta Budaka­lászi, Budakeszit és Ürömöt is. K. S. TE JÓ SZAGÚ MÁLNABOKOR! Csak a bogyós hamadára van vevő Ügy tűnik, az ideiglenes fegyverszünet után ismét ki- líjul a harc a málnafronton. A felvásárlók nem sok jóval tudják biztatni a termelőket: az átvételi árak az idén sem lesznek magasabbak a tavalyiaknál. Az árakat a gazdák már a múlt évben is alacsonynak tartották. Sokuk szerint a bevétel még a költségeket sem fedezi, s nem egy termelő elkeseredésében már azt tervezi, hogy kivágja a málnabok­rokat. Az alacsony átvételi ár azonban csak az egyik gond. Nagy problémát jelent az is, hogy a málna egy része elad­hatatlan: becslések szerint a Dunakanyarban termő mál­nának mindössze egyharma- dára van vevő. A környék­beli feldolgozóüzemeknek nincs szükségük ekkora mennyiségre, s gyümölcsöt külföldön sem könnyű elhe­lyezni. A nyugat-európai piacokat elöntötte a lengyel, a jugoszláv és az utóbbi he­tekben a chilei málna, így a világpiaci ár hónapról hó­napra zuhan. À fóti Vörösmarty Tsz fő­kertésze, Mészáros Emil el­mondta, hogy januárban 80 vagon málnát kívántak fel­vásárolni. Azóta egyes — meg nem nevezett — feldol­gozóüzemek visszamondták a rendelést, így jelenleg ösz- szesen 48 vagon gyümölcsöt tudnak továbbadni. Március­ban 300 kistermelővel kö­töttek megállapodást. Idén kevesebb gazda volt hajlan­dó szerződni velük, mint ta­valy, de a dolgok pillanatnyi állása szerint nem is nagyon van szükségük több gyü­mölcsre, mint amennyit a fentebb említett 300 kister­melő szállítani fog. A szer­ződött gazdáktól viszont természetesen átveszik a gyümölcsöt, s biztosítják a megfelelő számú ládát is. Egyelőre csak irányárakat tudtunk meg: a rekeszes málna kilójáért 33 forint kö­rüli, a gurulósért pedig 40-45 forint közötti összeget adnak. A szobi gyümölcsfeldolgo­zó sem kíván többet felvásá­rolni 40 vagon málnánál, s erre a mennyiségre már szer­ződésük is van. A gurulós málna kilójáért itt 45 forin­tot adnak. A környékbeli termelők gazdakörökbe tömörülve próbálják érdekeiket meg­védeni, előnyösebb feltétele­ket kiharcolni, s jobb piacot találni termékeiknek. A hí­rek szerint a gazdák mind­ehhez segítséget kértek az új kormánytól. Bogárdi Zoltántól, a Pest megyei 1. sz. választókörzet országgyűlési képviselőjétől — aki maga is gyümölcster­melő — annyit tudtunk meg, hogy szerdán jelentős kor­mányzati döntés várható málnaügyben. E döntésről, s a további fejleményekről hírt adunk majd lapunkban. K. A. Intézeti gyerekek Folyosók. Termek. Parkok. A szagok már ismerő­sek, lassan az élet is az lesz. A reggeli kelés, a rend, a többiek. Néha azért még hazavágyódsz, ilyenkor rossz egy kicsit. De telik-múlik az idő, napra nap és hétre hét. Aztán rájössz, hogy közben ez lett az otthonod. Ezek a folyosók, parkok, termek. Ezek a zajok, az éjszakai szuszogás, az utcai kandeláber zümmögése. A kerítés. A játszótér. Az intézet. Az intézetek. Ma induló sorozatunk azokról szól, akikről alig tudunk valamit: az intézeti gyerekekről. (2. oldal) Joseph Nitti, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott a rezi­denciáján. Az eseményen a kormány több tagja is részt vett. & Májusban felére, kétezerre csökkent a Romániá­ból érkezettek száma, így enyhült a zsúfoltság a hajdú- szoboszlói és a békéscsabai befogadóállomáson. © Az ipari és kereskedelmi miniszter személyesen is támogat­ja a vállalkozásokat, és arra törekszik, hogy az új tárca ne a nagyvállalatok, hanem valamennyi gazdálkodó minisz­tériuma legyen, hangzott el a Kisvállalkozók és a magyar gazdaság címmel rendezett szakmai tanácskozáson Bőd Péter Ákos miniszter megnyitójában. © Nemet mondott a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár a Ramovill ár­emelési javaslataira, s a gyár úgy döntött, hogy ezentúl a kereskedelmi vállalat helyett maga végzi termékeinek garanciális szervizelését. @ A római katolikus, a refor­mátus, az evangélikus és a baptista egyház, valamint az izraelita felekezet képviselői kedden megalakították a Magyar Keresztény—Zsic(ó Tanácsot, amely folytatni kí­vánja a korábban megkezdett, felekezetek közötti párbe­szédet. ' Kigyulladt Veszprémben a Felszabadulás úti 20-as szá­mú óvoda. Keddre virradó éjszaka egy, a közelből kilőtt jelzőrakéta szakította át az épület tetejét, majd kiégette az egyik foglalkoztatqtermet. A tűzoltóság és a rendőrség együttesen vizsgálja az ügyet: Annyi már kiderült, hogy a rakéta valamelyik katonai alakulattól származ­hatott. Az üggyel foglalkozó szakemberek elmondták, hogy magyar alakulatoknál hasonló eszközzel még nem találkoztak. Kém rájuk céloztak Gyermekek géppuskatűzben Tegnap hozták nyilvános­ságra, hogy pénteken súlyos baleset történt a szovjet Déli Hadseregcsoport kunszent- miklósi helikopterlőterén. Az eddigi vizsgálat szerint a lő­tér területén négy gyerek lő­szerhüvelyt gyűjtött a cél­pontul elhelyezett roncs gép­kocsi környékén. A helikop­terről tüzet nyitottak a roncsra, s a repeszek megse­besítették Dezső Tibor és Tö­rök Gergely 13 éves kun- szentmiklósi tanulókat. A Belügyminisztérium cá­folja azt a híresztelést, hogy a gyerekek sérülését szándé­kosság, illetve célzott lövés okozta, ugyanis a lövés előtt fotóautomata rögzíti a cél­pontot, s a felvételeken ők nem láthatók. A lövészetet vezető szovjet tiszt helikop­terről is ellenőrizte a kör­nyéket, de rendellenességet nem tapasztalt. A két gyereket Kecskemé­ten, a megyei kórház baleseti sebészeti osztályán ápolják. Sebesülésükhöz képest vi­szonylag jól vannak. Dezső Tibor sérülése különösen sú­lyos, mert a repeszdarabok mélyen átszakitották izmait; a kisfiút valószínűleg több­ször meg kell műteni. Menedzselő irodák Klubszerűén működő, a munkanélkülieket menedzse­lő munkaerő-szolgálati iro­dákat is létrehoznak — angol mintára — kísérletképpen Magyarországon — többek között ez is szerepel abban a megállapodásban, amelyet kedden írt alá a Munkaügyi Minisztériumban Győrivá- nyi Sándor munkaügyi mi­niszter és Michael Howard, a brit foglalkoztatási minisz­ter. Negyven éve kocsigyártó Szinte hihetetlen, de Tóth János kovácsmester az egyetlen Budapesten, aki lo­vas kocsikat készít, immár negyven éve gyakorolva szakmáját. A kocsigyártáson kívül lópatkókat, kocsialkat­részeket kovácsol, lovas ko­csikat javít angyalföldi mű­helyében. Az általa készített kocsikból több fut az NSZK- ban, Olaszországban, Svájc­ban is, amelyeket elsősor­ban vadászok, fogathajtók használhatnak. Ez a vadász­kocsi, melyen most dolgozik, talán megállná a helyét a Stefánián is... , ■ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom