Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-28 / 150. szám
4 1990. JŰNITJS 28., CSÜTÖRTÖK ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA EMBERILEG ERTHETO LEP ESEK Búcsút mondanak a kapufélfának Igaz, ami igaz, nem nyugdíjas állás mostanában tanácselnöknek lenni. A jelenlegi átmeneti időszak zökkenőit jelzi, hogy a vb-titkárok — és általában a tanácsi dolgozók — szintén féltik az állásukat. A hírek szerint aki teheti, a biztosabb jövő érdekében új munkahely után néz. A „menekülés” emberi szempontból érthető, de az is tény, hogy a tanácsok működését igen nehézzé teszi a vezetők elvándorlása. Ráadásul a legjobb, legtapasztaltabb szakemberek mennek el — természetesen ők kapnak a legkönnyebben állást máshol. A megyei tanács személyzeti osztálya éppen egy évvel ezelőtt készített egy igen érdekes kimutatást. Ebből kiderül, hogy a tanácsok élén már az 1985—89 közötti időszakban is meglehetősen nagy volt a mozgás. A megye 14 városában és városi jogú nagyközségében az eredetileg megválasztott tanácselnökök közül tavaly nyáron már csak hárman voltak funkcióban ! Ugyanezen időszakban a nagyközségek éléről — 60 körül van a számuk — 22, az alig 70 községből pedig 17 tanácselnök távozott. Elvándorlók tehát már korábban is szép számmal akadtak, most azonban még tovább nőtt az arányuk. Míg az elmúlt időszakban egy év alatt 10-12 tanácselnök változtatott munkát, addig idén már hat hónap alatt tízen kérték felmentésüket. A távozás okai viszont most mások, mint a korábbiakban. Az előző években inkább a tanácsi munka alacsony presztízse és a nem túl magas fizetések miatt döntöttek úgy a tanácsi vezetők, hogy állást változtatnak. Ma a távozás legfőbb oka a bizonytalan helyzet. Mert mi is történik egy tanácselnökkel, ha nem kíván részt venni az őszi választásokon, vagy indul ugyan, de nem győz? Régebben a tanács vezetőinek hat hónapi felmondási idejük volt, tehát szükség esetén fél évük jutott arra, hogy új állás után nézzenek. Most a meg nem választott tanácselnökök méltányosságból megkapják majd egyhavi bérüket, de munkaviszonyuk egyik napról a másikra megszűnik. Pest megyében pillanatnyilag 20 olyan tanács van, amelynek nincsen elnöke. Ahogy a leköszönő vezetőt a tanácstestület menti fel, ugyanúgy dönt arról is, hogy választ-e új elnököt vagy sem. Budaörsön és Gödöllőn például a függetlenített elnökhelyettes látja el az elnöki munkát, míg Nagykörösön, Péce- len vagy Gödön a társadalmi elnökhelyettes. Nem érzik biztosabbnak helyüket a vb-titkárok sem. Többségük jól képzett, jogi egyetemet vagy államigazgatási főiskolát végzett szakember. Ők viszonylag könnyen találhatnak új, a tanácsinál jobban fizető munkát is. Jelenleg a megye két városában és tíz községében betöltetlen a titkári állás, de még a nyár folyamán újabb három községben, valamint egy városban is megüresedik hely. Ezzel szemben mindössze két településen — Kisorosziban és KAMATOZIK A TARTALÉK Harc az infláció ellen Furcsa helyzetet teremtett a tanácsok gazdálkodásában a jelenlegi átmeneti állapot. Feszült várakozás előzi meg a szeptemberi választásokat, az önkormányzatok létrejöttét. A pillanatnyilag még működő testületek már nem szívesen döntenek fontos ügyekben, anyagi kérdésekben pedig főleg nem. A beruházások szinte mindenhol leálltak, pedig a késlekedés miatt minden többe kerül majd. A tanácsok és a költségvetési intézmények egy részének vannak szabad pénzeszközei. Az utóbbi években — az áremelkedésekkel párhuzamosan — a szervezetek igyekeztek növelni bevételeiket. Vállalkozásba kezdtek, lakossági szolgáltatásokat vállaltak, hogy az intézményeket fenntarthassák, és esetleg fejlesztésre is jusson. Természetesen mindenhol arra törekszenek, hogy a meglévő pénz minél kevesebbet veszítsen értékéből, ezért lekötik különböző bankoknál. A rendelet előírása szerint a tanácsok és költségvetési intézmények pénzét csak az OTP kezelheti. Bár a jogszabály fölött eljárt az idő — az önkormányzati törvény ebben is változást hoz majd —, a tartalékkal rendelkező Pest megyei települések 90 százaléka az OTP-nél nyitott betétet. Kevesen mentek más bankhoz, pedig a többiek 24—26, míg a takarékpénztár csak 20—23 százalékos kamatot fizet. A „hűség” oka az, hogy szükség esetén az OTP 25—26, míg a többi kereskedelmi bank minimum 30 százalékos kamatra ad hitelt. A kimutatások szerint megyei szinten összesen másfél milliárd forint van a bankszámlákon. Az inflációtól való félelmet jelzi, hogy az összeg nem egészen egy év alatt nőtt ekkorára. 1989 végén még csak 300 millió forint volt tartósan lekötve, 1990 első negyedévében ez 500 millió forinttal, míg a második negyedévben újabb 700 millió forinttal gyarapodott. A betétek többségét csak három hónapra kötötték le, hiszen ezek az összegek csak átmenetileg „szabadok”. Kötvényre és letéti jegyre egyelőre még csak 10 millió forintot költöttek a tanácsok. Valószínű, hogy a választások után hamarosan kiveszik majd a pénzt az ön- kormányzatok, ho^y új beruházásokhoz, fejlesztésekhez kezdjenek. Még mielőtt bárki csodálkozni kezdene azon, hogy a pénzgondokkal küzdő tanácsoknak feleslegeik vannak, elárulhatjuk, hogy csak egy szűk réteg ilyen szerencsés. A megyében körülbelül 400 öná! lóan gazdálkodó kölségvetési szerv létezik, ám csak tíz— húsz százalékuknak van bankbetétje. Szokolyán — állnak munkába a közeljövőben új szakemberek. A legrosszabb a helyzet a budaörsi körzetben, ahol nyolc tanácsnak nincs vb-titkára. Minthogy a körzethez 14 település tartozik, ez azt jelenti, hogy a titkári állások több mint ötven százaléka üres! A magyarázat egyébként kézenfekvő: a budaörsiek könnyűszerrel járhatnak dolgozni a fővárosba, amely még mindig számtalan munkalehetőséget kínál. Nincs viszont szabjad vb-titkári hely Nagykáta vágy Nagykörös térségében, ami jelzi, hogy a Budapesttől távolabb fekvő vidékeken nehezebb új munkahelyet találni. Bizonytalan" jövő ide, betöltetlen állás oda, az élet nem állhat meg, a hiányzó titkárokat valahogy helyettesíteni kell. A tanácsok többsége meg tudja ezt oldani saját hatáskörén belül, néhány helyen azonban külső segítségre van szükség. A leggyakoribb megoldás az, hogy a szomszéd falu titkára jár át helyettesíteni. A Pest Megyei Tanács a közelmúltban szerződést kötött egy nyugdíjas szakemberrel, s hosszabb-rövidebb ideig ő viszi az ügyeket ott, ahol ez másképp nem oldható meg. Mindezek után nem csoda, hogy a megyei tanács apparátusában is nőttön nő a feszültség, a munkaerőmozgás itt szintén meglehetősen nagy. Korábban körülbelül 400-an dolgoztak a megyei tanácsnál, s évente úgy 30-35-en mentek el. A múlt év közepén történt átszervezés óta 290-en végzik az államigazgatási feladatokat. Ebből a lecsökkenteti apparátusból az idén — tehát hat hónap alatt — már 25-en mondtak búcsút a kapufélfának. A távozók többsége felsőfokú végzettségű szakember. S hogy mi várható a közeljövőben? Az biztos, hogy képzett államigazgatási dolgozókra a választások után is szükség lesz, csakhogy ez a kijelentés úgy általánosságban senkit nem nyugtat meg. Minden jel arra mutat, hogy a tanácsi dolgozók „menekülése” a továbbiakban is folytatódik majd. Nyilvános tanácsülés pénteken ülést tart június 29-én, pénteken 9 órakor a Pest Megyei Tanács testületé. A résztvevők tájékoztatást kapnak az előző ülés óta történt fontosabb eseményekről, és előterjesztést hallgatnak meg többek között a megyei tanács határozatainak felülvizsgálatáról. Sor kerül több tanácsrendelet tervezetének megvitatására és személyi ügyek tárgyalására is. Az illetékes szak- igazgatási szervek vezetői válaszolnak a felmerülő kérdésekre, bejelentésekre. A,z ülés nyilvános. A tanács végrehajtó bizottsága szívesen látná az érdeklődőket, elsősorban a pártok képviselőit. Természetesen számítanak a testület minden tagjára is, hiszen nem hozhatnak döntéseket, ha nem határozatképes a testület. Új lakások Gödöllőn Folyamatosan épülnek g lakóházak Gödöllőn a Kossuth Lajos utcában. A Pest Megyei Építőipari Vállalat kivitelezésében épülő OTP-öröklakások egy részébe hamarosan beköltözhetnek majd a lakók GAZDAG VÁROS HONOR? Megmaradtak a segélyek Gazdagok-e a monoriak? És a dunakesziek? Nem vagyok benne biztos, hogy ezekben a városokban csupa-csupa jómódú ember él. Talán akadnak olyan családok is — mint mindenhol az országban —, amelyek nehéz körülmények közé kerültek. Annyi mindenesetre biztos, hogy tavaly Mono- ron kétmillió forint, Dunakeszin pedig több mint egymillió megmaradt a kiskorúak rendkívüli segélyezésére költhető pénzből. Monor és Dunakeszi mellett még hat településen — többek között Vecsésen, Budakeszin, Halásztelken — nem osztották ki a felhasználható összeg egészét. Annál is érthetetlenebb ez, minthogy a megyei tanács igazgatási osztályának adatai szerint a veszélyeztetett gyerekek aránya egyre nő. Számuk néhány év alatt 9000-ről 15 000-re emelkedett. S míg korábban a környezeti és egészségügyi ártalmak jelentették a fő veszélyt, az utóbbi egy-másfél évben a családok anyagi nehézségei okozzák a legnagyobb gondot. Míg 1988-ban alig 2008, addig 1989- ben már 7700 anyagi okok miatt veszélyeztetett gyereket tartottak nyilván a megyében, s ez az arány tavaly óta csak tovább emelkedett. MEGLEPETÉS Az életszínvonal romlását jelzi, hogy a családok kiveszik megtakarított pénzűiket a TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET Találkoztak a Állítólag valamikor a hatvanas években voltak Pest megyében nemzetiségi napok, ám később — ki tudhatja, miért? — abbahagyták szervezésüket. A megyei tanács 1985-ben megalakult nemzetiségi albizottsága már hosszabb ideje fontolgatta egy reprezentatív találkozó rendezését. Tavaly erre nem jutott pénz, de az idén — hosszú előkészítés után — sikerült összehozni a dolgot. Május 4. és június 24. között öt helyszínen kilenc programot láthattak az érdeklődök. A szervezők célja egyrészt természetesen az volt, hogy- a megye hagyományőrző együttesei, énekkarai, tánccsoportjai találkozhassanak, bemutatkozhassanak egymásnak és a közönségnek. Mindezek mellett sor került több megbeszélésre, tudományos tanácskozásra is. Szó esett a nemzetiségek helyi érdekképviseletéről, a nemzetiségi nyelvek oktatásáról, használatáról, és a kisebbségi törvény tervezetéről. A rendezvénysorozat érdekessége — sokak szerint előnye — az volt, hogy több helyszínen zajlott. Az együttesek saját nemzetiségük lakta településeken adhattak műsort. A legnépesebb találkozó házigazdája Pilisvörösvár volt. Ez nem véletlen, hiszen az év elején létrejött itt egy kulturális egyesület, amely a német nemzetiségi csoportok közötti kapcsolatok erősítését, változatos programok létrehozását tűzte ki célul. Igen hangulatos volt a pilisszántói szlováktalálkozó is, amely leginkább egy egész napos népünnepélyre hasonlított. A Pest megyei, szlovák nemzetiség egyébként szintén az önszerveződés útját kívánja járni, több helyen tervezik érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetek létrehozását. Az ideihez hasonló nemzetiségi napok megrendezésére valószínűleg nem jut majd minden évben pénz, de a nemzetiségi albizottság rendszeressé szeretné tenni a találkozót, míg a kisebb ünnepségek szervezői valószínűleg a megélénkülő és a megalakuló helyi csoportok lesznek. bankból. Két évvel ezelőtt a megyében élő kiskorúak bankszámláin összesen 96 millió forint volt, ez az ösz- szeg 1989 végére leolvadt 50 millió forintra. A rossz életkörülmények némi ellensúlyozására szolgálnak a rendszeres és rendkívüli segélyek. Pest megyében 1988- ban 28 millió forint jutott rendkívüli nevelési segélyekre, amit 1989-ben 60 millió forintra emeltek. A rendszeres segélyek keretösz- szege 1988-ban 33 millió volt, 1989- re 58 millióra gyarapodott. Tavaly nyáron a megyei tanács állami póthitelekkel emelte a szétosztható nevelési segélyek összegét. A helyi tanácsok igényeinek összesítése után kiderült, hogy 8 millióval többre lenne szükség, mint amennyit biztosítani tudnak e célra. A pénzt a megye megpróbálta igazságosan szétosztani, úgy, hogy a rászorulókon mindenhol tudjanak segíteni. Az idei év elején aztán nagy volt a tanács gyámügyi szakembereinek meglepetése, mikor észrevették, hogy a megye nyolc településén jelentős összegek maradtak meg! KIMÚLT Mindezeket először hallva, kézenfekvőnek tűnik a megoldás: ahol nincs szükség a pénzre, onnan el kell venni, és olyan településnek adni, ahol fel is használják. Igen ám, csakhogy mindenhol élnek rászoruló családok, amelyek nem tehetnek arról, hogy a helyi tanácsoknál valami nem működött (működik?). I A megyei tanács igazgatási osztálya összehívta a fentebb említett nyolc település gyámhatósági dolgozóit, s kiderültek felettébb különös dolgok ' is. Az egyik helyen például a gyámügyes nem tudott arról, hogy 1989 nyarán kaptak egy segélyezésre fordítható nagyobb pénzösszeget, a szomszéd szobában dolgozó pénz- ügyis előadó ugyanis elfelejtette megmondani neki ! Szó sincs azonban arról, hogy a megye 173 gyámügyes szakembere — közülük csak 80 főállású — lelkiismeretlen vagy nemtörődöm lenne. Kiss György, az igazgatási osztály vezetője számos adatot tud mondani arról, hogy az utóbbi években mennyivel több munka terheli az előadókat, mint korábban. A tanácsokra beérkező iratok fele gyámügyekkel kapcsolatos! Pest megyében tavaly a kilencven- ezret is meghaladta az elintézendő esetek száma. KIGAZEálKOSSJÁK? A rengeteg papírmunka mellett gyakorlatilag nem is marad idő arra, hogy a tanácsi dolgozók meg is ismerjék a segítséget kérő családokat. Emberközpontú munka helyett , hatósági feladatokat kell ellátniuk. S épp itt van a másik nehézség! A gyermekekkel kapcsolatos ügyek — például gyermekelhelyezési perek — megértése komoly jogi felkészültséget igényel, a 174 gyámügyes közül azonban csak tíz jogász. Valószínűleg sokkal jobb megoldás lenne, ha a különleges szakértelmet kívánó feladatok intézésére területi szervezetet hoznának létre — ezeket hívták régen árvaszéknek —, a gyámügyeseknek pedig a munka gyakorlati része maradna. Talán nem tőlem tudják meg a fentebb említett szakemberek, hogy július 1-jétől változik a jogszabály, a nevelési segélyeket a családi pótlék összegéhez, igazították. Számítások szerint ezzel körülbelül 40 százalékkal nő a segélyezésre fordítandó összeg. Mindezt a tanácsoknak, illetve az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk, ám kérdés, hogy meg tudják-e tenni. Az oldal a Pest Magyei Tanács támogatásával készült írta: Kecskés Ágnes Fotó: Erdősi Ágnes
