Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
NAS VOROSI xScMa A várossal ismerkedtek Népes csoport Brémából Brémai delegáció járt a napokban Nagykőrösön. A református egyházközség meghívására érkezett harminctagú német csoportot — amely egyébként a tavalyi nagykőrösi látogatást viszonozta — fogadta Huszár Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese is. Szenczi Árpád, a művelődési osztály vezetője a vendégeket a város kulturális és oktatási életének múltjáról, jelenéről tájékoztatta. A vendégek meglátogattak több helyi oktatási intézményt, majd a hét folyamán több magyar várossal is ismerkedtek a vendégek. Trafópiac és a szakemberek Az idei évben várhatóan 70 százalékkal nő a Trakis nagykőrösi leányvállalatának nyugati exportja. Ez azt jelenti, hogy évente úgy 20 ezer hegesztő transzformátorra lesz odakint igény. A pluszfeladat nyilván több szakembert igényel, márpedig éppen a legfontosabb szakterület, az elektronika képviselőiből vannak kevesen. Jól felkészült mechanikai műszerészeket is szívesen látnak a korszerű védőgázas hegesztők gyártásához. Munkatársunk, Harsányi László ténykedését örökítette meg, aki a trafók induktivitását ellenőrzi összeszerelés előtt. (Erdősi Ágnes felvétele) Sok ma már a hűtlen ember Kik kapják az ősi vagyont? Bár divatos téma, egyelőre aligha lenne célszerű komolyabb következtetéseket levonni az egyéni földtulajdon irányában mostanában tapasztalt érdeklődésből. Sem az igénylők számából, még kevésbé a földművelés szándékával párosult földigény tekintetében. E két dolog egyébként nem feltétlenül fedi egymást, miután alapvetően a tulajdonviszonyok rendezése a cél, és csak másodsorban szólhat úgy a kérdés, vajon hányán képzelik el jövőjüket önálló gazdaként? A két helyi termelőszövetkezetben eddig nagyjából egyforma a földigénye'lők aránya; összesen valamivel többen, mint félszázan jelentkeztek mostanáig. A tapasztalatok szerint kevesebben vannak azok, akik jelenleg is a mezőgazdaságban dolgoznak, esetleg szövetkezeti tagok. Eddig csak egyetlen, a szó valódi értelmében vett gazdaemberrel találkoztam — idézem az egyik földügyi előadót. — Az igénylők többségének régen nem a föld a megélhetési forrásuk, családi, rokoni szálakon keresik jussukat, néha azt sem tudva, hogy a határ mely fertályán van a három évtizede elszármazott vagyon. NEM TAGADJÁK Némelyek nem is tagadják, hogy a termőföld hasznát nem saját művelésből, hanem haszonbérből, esetleg eladásból remélik. Egyelőre érdemi ügyintézésről sem nagyon beszélhetünk. — Azzal értek egyet, hogy azok jussanak elsősorban földhöz, akik hűek maradtak a mezőgazdasághoz. A minőség szerinti visszaigénylés során félő, hogy éppen ők kerülnek majd kedvezőtlenebb helyzetbe. Mi lesz a földtulajdon nélküliekkel, ,akik ugyanakkor a mezőgazdaságtól nem kívánnak elszakadni, és ki szolgáltat igazságot azoknak, akik 1947 után jöttek haza a hadifogságból? — teszi fel kérdéseit az egyik szövetkezeti tag, aki nem kívánta magát megnevezni. — Pártonkívüli vagyok, és most minden vélemény beleillik valamely párt képletébe, maradjon hát ez magánvélemény. Annak tűnik, de mégsem az. Olyasféle summázat kerekedik belőle, miszerint sérelmei csak annak lehetnek, akinek a tagosításkor minden termelőeszközét elvéve, be- kényszerítettek a tsz-be. A földről az iparba, szolgáltatásokba távozók igényei szerintük más kategória. Az Arany János Tsz-ben mezőgazdász, állatorvos, állattenyésztő és kétkezi dolgozók jó másfél órás vitára érdemesítik a fentieket. A föld hűtlen elhagyásáról alkotott kép aztán lassan a menekülés kényszerévé módosul. SZABAD MOZGÁS' — Az elvándorlás körzetünkben 60 százalékosra tehető, túl nagy szám ez ahhoz, hogy a tényleges kötődés szerint fogjuk fel a teendőket. A lényeg itt a magántulajdon szabad mozgása, enélkül fabatkát sem ér az egész földtörvény. A magántulajdon Praktikus a kisüzem Nosztalgia - hentesek ntán nemcsak gazdasági, de erkölcsi vonatkozásban is tisztázásra szorul, mert ha pozitív értelmet kap, mindjárt nem tűnik annyira idegesítőnek az például, hogy a tulajdonos által haszonbérbe adottan válik-e a föld az önkormányzat fenntartási forrásává. S itt kérdezhetjük: Erkölcsös volt-e vajon az örökáron való parcellázás hektárra vetítve százezer forintokért, amit lényegében a lehető legrosszabb területek után zsebelt be az állam ? AZ Á TMENET KÍNJA A fentiekre adott kontra érvek az aggodalom szüleményei. A mezőgazdasági termelés tulajdonjogi átalakulását a termelés nagymérvű vissza esése kíséri — vélik többen. A nagyüzemben kialakult rendszerek nem mindegyike alkalmas az 5—20, vagy 50 holdas területekre, gondoljunk 'csak á gabonatermesztésre. Nos, aki itt megreked, nem látja a lényeget — így a túliéiról. A tulajdonviszonyok tisztázása egyben feltétel a valódi szövetkezésekhez, amelyeknek alap bázisaként jelenhetnek meg a szövetkezeti gépparkok és gazdasági tapasztalatok. Az úgynevezett kisparcellás termelésnek a munkaigényesség kell hogy adja a jellegét. Hosszúra nyúlna írásunk ha az állattenyésztésről alko toit, szintúgy szögesen ellentétes nyilatkozatokat e hasábokon adnánk közre. Sajnos kevesebb az igazán letisztult gondolat, a többség bizonytalan. Nem csoda, hiszen írásunk készültekor még csak a jelenleg érvényes földtörvénynek a fő feladatokat előkészítő módosításáról is csak ezt kö vetően tárgyaltak a Parla mentben. így azután hivatalos termelőszövetkezeti álláspontot sem állt módunkban szerezni vezetőktől. • My. J. Az áfészeknek nagy szere-, pük van abban, hogy a környező országok között Magyarországon a legjobb az élelmiszer-ellátás. A 273 áfész az élelmiszer-kereskedelem 36 százalékát bonyolítja hazánkban. A Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ is jól döntött, amikor a padlóra feküdt húsüzemet megnyitotta, mert a hat húsboltjába (Nyársapát és Kőcser is) mindennap friss árut tud szállítani. Hajdan 37 hentes kínálta boltjában a húst városunk polgárainak addig, amíg a vágási engedély kiadása (1951) teljesen el nem szorította a vállalkozók lélegzetvételét. Ma a várost a töltelékáruval és tőkehússal a közeli nagyüzemek és a regionális kisüzemek látják el.. Mindkét áruféleségből 10—15 tonna fogy hetente. A friss tőkehús ellátásában igen nagy szerepe van az ÁFÉSZ húsüzemének, ahonnan 1—1,5 millió forint értékű hús kerül a fogyasztókhoz. (Csökkehtett áron.) A kisüzem praktikus volna a házias ízű termékek készítésére, hisz termékei mindig keresettek voltak. A jövőjét viszont meghatározza a fejlesztési költség felvállalása valaki részéről. Z. B. Olvasom az újságban, már tudniillik a Nagykőrösi Hírlapban, hogy a kisgazdák, helyesebben a Függésién Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt tagjai székház, ha lehetséges, akkor a régi székhazuk után vágyakoznak. Minthogy hét esztendeig együtt dolgoztam boldogult Kopa László szerkesztő úrral, aki átlagban hetenként fölemlegette nekem ennek a mai földhivatali épületnek eredeti Kisgazda-tulajdonú voltát, megértem a párt- beliek mostani igyekezetét. S bár az én szavamnak semmiféle súlya nincsen, azt mondom, üsse kavics, legyen az övék. Valójában azonban egyáltalán nem érdekel ez a páríház- dolog, annál inkább az a vita, melyet a Kisgazdapárt országos méretekben gerjesztett, nem az itteni pártház, hanem a föld tulajdona kérdésének feszegetésével. Érdekel ez az ügy, mert ahogy magam körül sem szeretem az elrendezetten dolgokat, úgy az országban sem. S ez a földkérdés tényleg megoldatlan, rendezetlen ügy. Minthogy én nem vagyok párt, nem is vagyok vitaképes ebben a nagy demokráciában. Felajánlhatom ugyan a lehetőséget bármelyik pártnak, hogy üljön le velem vitatkozni, de melyik párt kapna az alkalmon, s leülne tárgyalni szerénységemmel, ugyancsak lecsökkentené magát a világ szemében. „No nézd már! Egyetlen személy is akadék- ba van nekijek!" így aztán, még titokban sem spekulálva a vita lehetőségére, jegyzem meg. hogy semmiképpen nem értek egyet a Kisgazdapárttal az 1947-es birtokviszonyokon alapuló földrendezés dolgában, Mások itt a szokások Rendezetlen dolgaink S borzasztó szomorú vagyok, hogy az MDF felvállalta. a Kisgazdapárttal való együttműködést, s éppen emiatt számomra zavarosnak tűnő agrárprogramot tett az asztalra. Hagyjuk azonban az országos politikát. Hiszen éppen azt akarom szóvá tenni, hogy az agrárkérdésben különösen érdekelt helybeli pártok, a kisgazdák és a néppártiak, mindeddig csak országos szervezeteik szócsövei voltak, s helybeli ötlettel, néhány apróságot leszámítva, nem rukkoltak elő. Persze értem én a dolgot. Teljesen nyilvánvaló, hogy aki egy országos pártnak a tagja, annak nagyjából ugyanazt kell mondania, akár Nagykőrösön lakik, akár Csa- jágröcsögén. S hát semmi baj nem származik abból, ha vannak ilyen országos párttagok egy városban, s még attól sem omlik össze a világ, ha visszakapják, pontosabban: ha megkapják elődeik székházát. A baj az, hogy az agrárkérdésben, talán az egy baranyai faluszövetséget nem számítva, nem alakultak ki helyi álláspontok demokráciánk bimbózása során. Lám, a nagykőrösiek is országos platformokra helyezkedtek. Pedig a körösi föld merőben más, mint a karancslapujtői, vagy a zalako- mári. S mások a gazdálkodási hagyományok, mások a köz- gazdasági körülmények is itt, mint amott. Sőt, a tulajdonviszonyok története is egészen másként alakult Nagykőrösön, mint mondjuk Rácegresen. Egyetlen helytől független szabályt ismerek (el) földkérdésben, s ez pedig az. hogy a föld tulajdonosának és használójának lehetőleg azonosnak, nagyon közelesőnek kell lennie. Minthogy minden egyéb kérdést helyi kérdésnek tekintek ebben az ügyben, erősen csodálkozom azon, hogy nincsenek agrárpártok, hogy nincs nagykőrösi agrárpárt. Kétségbe vagyok esve e hiány miatt, mert ennek ,,köszönhetően” lesz országos földrendezés, birtokrendezés, s annak valamennyien megisszuk a levét. Akár van helyi agrárpárt, akár nincs, valamit tenni kellene. Legalább kijelenteni, hogy a nagykőrösi határ alapvetően a városé! A város dolgába pedig lehetőleg senki ne szóljon bele. Ha pedig ebben a városi határban birtokproblémáik vannak, azt oldja meg a város. Hogyan? Hát azt mindenképpen ki kellene jelenteni, hogy a nagykőrösi határban csak és csak nagykőrösi polgár, lakos lehessen birtokos. Tehát az államot is ki kell zárni a birtokosok közül. Aztán helyi törvényben kellene rögzíteni azt is, hogy a föld tényleg azé lehet csak, aki megműveli, függetlenül attól, hogy ezt magánalapon teszi-e, vagy közösségileg. Bejegyzett birtokos lehet maga a város, mint közösség, bármilyen típusú szövetkezet, s minden földet művelő nagykőrösi polgár Ha I ezeket a törvényeket meghoztuk, altkor neki lehet ülni a földhivatali kimutatásoknak, hogy egészen pontosan megismerjük a helyi tulajdonviszonyokat. Ha ez megvan, akkoi fel kell mérni valamennyi nagykőrösi polgár elképzelését, s mikor már ezt is tudjuk, akkor lehet gondolkodni azon. amin most töpreng a Parlament, a kormány, s persze valamennyi párt. De akkor már nem nekik kellene egymás haját tépniük, hanem nekünk. Mindezt azért mondtam el. mert valamelyest meg akartam világítani azt az álláspontomat, hogy az agrárpolitika speciálisan az a terület, melyen a helyi párthoz, szépen csak a helyi politika illik. Minthogy én, bár semmi közöm sincs hozzá, megszavaztam a pártházat a helyi Kisgazdapártnak, várom is ezt a helyi politizálást. Csakhogy akkor valamennyi kisgazdának ki kellene lépnie a FKGP-ből. Ez azonban már nem az én gondom. Farkas Péter Meglephetnek az időseket Nyoma veszett a kutaknak Annak idején, mikor elfoglaltuk fészkeinket a lakótelepen, gyakori volt a vízkimaradás. Morogtunk ugyan: minek a vízcsap, az összkomfort, ha nincs víz. Gondjainkat azonban megoldotta a Gyopár utcai és a Kárász úti régi típusú ivóvizes kút. De egyszer csak azt vettük észre, hogy nyoma veszett a két kútnak. Helyettük a városi vízhálózatra kapcsolt nyomós szerkezet került, de a jelen helyzetben azok sem használhatók. A legközelebbi iható víz messze van, azt sem tudni, merre. Annyi sok eltelt év után a régi lakók megöregedtek. Nekik nehéz már valahonnan messziről a vizet cipelni. Inkább isznak, főznek olyan vízzel, amilyet a vízcsap ad. A picigyerekes anyukáknak Is nagy feladat az ivóvíz beszerzése, különösen akkor, ha egyedül vannak otthon a picivel. Sajnos, már tavaly Is előfordult hasonló baj a vízzel, és úgy látszik, ezután is számíthatunk rá. Most, amikor a vissza a régit világában élünk, mert csak a régi a jó, nem lehetne ezt alkalmazni a régi kutakra Is? Legalább egyet állítsanak visz- sza az arra illetékesek! Jó, megnyugtató lenne a lakótelepen élőknek. A városunkban Is megalakult cserkészmozgalom tagjainak viszont itt a nagy alkalom az egyik legszebb cserkésztörvény, a jó cselekedetek gyakorlására és gyűjtésére. Bizonyára lakótelepi fiatalok is vannak közöttük. Míg a vízzel baj van, délutánonként tanulás után meglephetnék az időseket, a kisgyermekes anyukákat egy-egy kanna friss vízzel. Legfeljebb követnék példájukat az úttörők is. Ny. I. A pünkösd értelme J ézus Krisztus tanító J kőrútján megpróbálta megértetni — különösen apostolaival — a felfogha- tatlant, Istent és annak működését a világban. Beszélt az Atyáról, az Ember Fiáról, a Szentiélekről. Konkrétumokat mondott, de nem konkrét formában. Ezért használt példákat, amikor érzékeltetni akarta mondanivalójának lényegét, befejezve, hogy akinek füle van a hallásra, hallja meg. Csakhogy a hallással baj volt. Legközvetlenebb tanítványainak, az apostoloknak sem volt fülük a hallásra. Az egyik alkalommal, amikor Jézus arról beszélt, hogy az Ember Fiát elfogják, megkínozzák, meghal, de feltámad, az első apostol, Péter félrevonta: „Isten ments, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Azonnal meg is kapta a választ, amikor sátánnak nevezte Jézus, mert nem Isten tervei szerint, hanem emberi módon gondolkodott. Hányszor, de hányszor olvashatjuk a Szentírásban, amikor az apostolokat korholta: „Hát még mindig nem értitek.” Például a kenyérszaporítás után sem értették, hogy nem a kenyérről beszél nekik. A magvetőről szóló példabeszéd után az apostolok megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme. Mielőtt elkezdett volna magyarázni, a következőket mondta: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait.” Bizony megismerték, csak érteni nem nagyon értették. Az értetlenség csúcspontja az utolsó vacsora és Jézus elfogatása volt. Először úgy gondolták, hogy majd ők megvédik, harcolnak érte, aztán elfutottak, és reményüket vesztették. „Azt reméltük pedig, hogy meg fogja váltani Izraelt!” — mondták az emmauszi tanítványok. Jézus mindezt nemcsak hogy előre tudta, hanem figyelmeztette is őket számtalan esetben. Utoljára az utolsó vacsorán, amikor ígéretet adott nekik: „S a vigasztaló, a Szentlélek, akit a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Erről az ígéretről számol be az apostolok cselekedetei, amikor elmondja az első pünkösd történetét. Ettől a pillanattól kezdve az apostolok felfogták, mit is akart nekik mondani Jézus, amikor az Isten országának tanításáról beszélt. Jézus küldetése úgy lebegett előttük, mint saját küldetésük mintája. Felfogták a példabeszédek értelmét, a magvetőről, a magról és saját lelkűkről mint talajról szóló beszédet is. A tanítást, ami kibújt a talajból, elkezdett élni a világban, és él azóta is. Pünkösd a harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelének évenként ismétlődő ünnepe. l\/l inden egyes bérmálás- 1,1 nál a püspök azért imádkozik, hogy megismétlődjék az első pünkösd a bérmálkozók lelkében. Apostolok módjára értsék meg, mi életük értelme, mi a hivatásuk ebben a világban. Miután megértették életük értelmét, és célját, meg is tudják azt valósítani a szeretet Istenének akarata szerint a Szentlélek közreműködésével, ahogyan Suenens írja az Imádságban: „Hogy az Egyház legyen ma bizonyságtétel a világnak, és hogy ez a világ fölismerje a keresztényeket ragyogó, derűs tekintetükről, és törhetetlen optimizmusukról, amely örvendező reményük rejtett, változhatatlan forrásából fakad.” Dr. Nagy István katolikus plébános
