Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

#g ■Mi Ezekben a napokban néhány perces késésekre számíthat­nak a nagykátai vasútvonalon közlekedő ingázók, mert pá­lyafelújítási munkálatokat vé­geznek a MÄV debreceni igaz­gatóságának emberei és gépei. Mende-Pusztaszentistván meg­állóhelyen a peront és a vas­úti átjárót újítják fel (Aszódi László felvétele) Üllői művelődési háa Hangversenyt adnak a gyerekek Az üllői általános iskola ze­ne tagozatos osztályai hang­versenyt adnak holnap, vasár­nap délután 3 órai kezdettel a helyi művelődési házban, amelyre szeretettel várnak mindenkit. OR1 Hol vannak a gépkocsik? A temetőket fosztogatták Néhány nappal ezelőtt szo­kásos rutinellenőrzést tartot­tak a gyömröi rendőrállomás dolgozói az éjszakai órákban. Egy megállított autóban fur­csa — temetőkből eltulajdoní­tott — tárgyakat találtak. Így kőből készült virágtartókat és vázákat, s még ki tudja, mi mindent. Igazoltatáskor igencsak meg­lepődött Bajor Anna 42 éves és Bajor György 32 éves gyöm­röi lakos. Az élettársi minő­ségben összetartozó párnál másnap házkutatást is tartot­tak a rendőrök. A Petőfi-tele- pi Toldi utcai lakásból előke­rültek a temetőkből két éve folyamatosan ellopott kegy­tárgyak (kőből készült galam­bok, krisztusok, művirágko­szorúk stb.). Még felsorolni is nehéz lenne mindazt, ami — ideiglenesen — a gyömrői rendőrállomás bűnjeltároló­jába került. Az időközben megkezdett nyomozás során fény derült arra, hogy Bajorék két év-óta folyamatosan dézsmálták a maglódi római katolikus és a Rákoskeresztúri új közteme­tőt, ezek értékesítéséből (is) tartották el magukat. Bűn­lajstromukon szerepel még épí­tőanyag-lopás, több vendéglá­tóhelyről kerti székeket és asz­talokat tulajdonítottak el. A két gyanúsítottat a rend­őrség előzetes letartóztatásba helyezte. Azt kérik a lakos­ságtól, hogy akiknek e két te­metőben hozzátartozóik sírjá­ról elloptak ilyen tárgyakat az utóbbi két évben, jelentkezze­nek a gyömrői rendőrállomá­son. A vizsgálatot folytatják a temetői lopások ügyében. Hallgatom a rádióban Né­meth Géza lelkészt, aki arra kéri a hallgatókat, hogy ne tüntetésekkel tiltakozzanak az erdélyi magyarok érdekében, hanem inkább tettekkel. No igen, még mindig elég kusza a helyzet Románia magyarlakta területein. Már hat hónapja annak, hogy győzött a forradalom. Sokan kihasználták a keletke­zett zűrzavart, s ebből anyagi előnyöket kovácsoltak maguk­nak. Mint például a három maglódi fiatalkorú fiú és a ro­mániai felnőtt menekült. Autók ellopására specializál­ták magukat, amelyeket aztán Nagyváradon és környékén értékesítettek. Az eddigi mérlegen 24 rend­beli gépkocsilopás szerepel, de valószínűleg újabbakra is fény derül. Hamis rendszámokat szereltek a gépkocsikra, s mi­vel a határon sem tartóztatták fel őket, így szabadon mehet­tek, jöhettek. A nyomozásba bekapcsoló­dott a romániai milícia is. A magyar rendőrökkel közösen igyekeznek utánajárni a gép- kocsilopás-sorozatnak. G. J. Azt beszél... Azt beszelik Monoton, hogy a néhány éve felava­tott szoborparknak — úgy tűnik — nincs felelős gaz­dája. Az egése.ségház mö­gött létesített állandó sza­badtéri tárlatot a pusztu­lás fenyegeti. A talapzatok­ról néhány alkotást már ledöntöttek, van olyan is, amely már az utcán hever. Jó lenne, ha a további pusztításnak elejét vennék az illetékesek, s megszűn­ne ez az áldatlan állapot a monori szabadtéri szobor­parkban. Azt beszélik Vecsésen, hogy a VIZÉP-nél, a Fer- roelektrikánál és más gaz­dálkodási szervezeteknél is alaposan felülvizsgálták a foglalkoztatottak létszá­mát. Azt is beszélik, hogy megkezdődtek az elbocsá­tások, főleg az adminiszt­ratív létszámot csökkentet­ték több üzemben. A Fer- roelektrikánál a vezetőség úgy döntött, az elnöknek nem kell külön gépkocsi és titkárnő. Őket is elküld­ték, pedig másfél évtizede dolgoznak ott. Azt beszélik, hogy Gyömrőn a múlt heti fel­hőszakadás során a helyi tanácsi vezetők a helyi honvédségi alakulat segít­ségét (is) kérték. A hely­színre érkezett kéttucat­nyi katona azonban csak pár óráig segített a félelme­tesen hömpölygő víz elve­zetésében, m,ert az ügye­letes tiszt. Bodnár Sándor százados délután három órakor visszarendelte őket a laktanyába. Azt is beszé­lik, hogy emiatt a vezetők panasszal fognak élni a felettes honvédségi szerv­nél. Azt beszélik, hogv a Penomah monori kiren­deltségén már csak heten­te egyszer van félfogadás. A piactér melletti épület ajtaja zárva van. A kiren­deltségvezetőt a ceglédi hússyárba helyezték át, ő jár be ügyeleti szolgálatra. A kirendeltség többi dol­gozóját azonban szélnek eresztették. Azt beszélik, hogy a volt Villám SC labdarúgócsa­patának egykori menedzse­re, Barta András tovább folytatja „sikeres” pálya­futását. Két hónappal ez­előtt megrendezte az I. Duna Tornádó nemzetkö­zi erőemelő-kupát, Ajkán. Üj egyesülete a Tornádó SK nevet viseli, amelyet egy kft. támogat, ennek igazgatója Barta András. Azt is beszélik, hogy az egykori gyömrői illetőségű férfi a szomszéd ország felé kacsingat. A tervek szerint a kft. Ausztriában is fog dolgozni, közel a határhoz, s ott egy város szállodájában lesz a kft. főhadiszállása, onnan in­tézik majd ügyeiket. Azt beszélik, hogy a mendei illetőségű Ozsváth János aligha részesülhet a közeljövőben tervezett am­nesztia áldásában, öt és társát ugyanis a közel­múltban 13-13 évi fegyház­büntetésre ítélték a boda- szőlősi postarablás miatt, amelynek során 300 ezer forint készpénzt vittek ma­gukkal. Ozsváthék felleb­beztek, így az ítélet még nem jogerős. Azt beszélik, hogy az ecseri Rákos Mezeje Tsz- ben az újonnan alakult kft.-k egyelőre nagy ne­hézségekkel küzdenek. A Tóbiás Kft.-ben, Gyömrőn például — amely közvet­ve szovjet exportra dolgo­zik — visszatértek a régi bérezési formára (órabér-f- darabbér), s ez a fizetések csökkenését eredményezte. Azt is beszélik, hogy part­nereik fizctésképetelensé- ge miatt alakult ki ez a vis maior helyzet. Azt is beszélik, felajánlották a dolgozóknak, hogy menje­nek egy hónap fizetetlen szabadságra. Egyelőre nem éltek ezzel a lehetőséggel az érintettek. Megyei rendezvények Ma délelőtt 10 órakor kez­dődik Monoron a megyei moz­gáskorlátozottak részére a köz­lekedésbiztonsági nap. A mű­velődési központbeli megnyi­tót követően, délelőtt tizen­egytől már a tesztlapokat kell kitölteniük a részvevőknek. Egy órakor autós ügyességi verseny kezdődik a városi ru­tinpályán. Délután négy óra­kor lesz az ünnepélyes ered- 'ményhirdetés. A díjakat dr. Török Gábor, a 7. számú vá­lasztókerület MDF-es ország- gyűlési képviselője adja át. Mához egy hétre újabb ne­ves rendezvény színhelye lesz körzetünk, Sülysápon tartják a nyugdíjasklubok Pest me­gyei találkozóját. A délelőtt 10 órától 16 óráig tartó prog­ramra várják a megyei nyug­díjasklubok művészeti cso­portjait s a vendégeket. Jó idő esetén a sülyi sportpályán, esőben, hidegben a művelődé­si házban lesznek a progra­mok. A hasznot a társadalom fogyasztotta el Nein akarnak hercegi birtokot A földkérdés létkérdés! Ezt alighanem (még azok is tudják, akiknek soha, még csak egy virágcserépnyi föld­jük sem volt. Ám ahány ember várja az új földosztást, szinte annyiféle módon képzelik el annak a megvalósí­tását. Vannak, akik a második világháború előtti, má­sok az 1947-es, és nem kevesen az 1960-as tulajdoni ál­lapotokat tekintik az új földtörvény megalkotásának kiindulópontjául. Ugyancsak jelentős azoknak a tábora, akik a mai termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat úgymond, mint bitorlókat, eleve vesztesekként tartják számon. Mi, ezúttal a leendő „vesz­tesek” véleményére voltunk kíváncsiak: mit várnak az új földtörvénytől; milyen követ­kezményekkel számolnak a megváltozó tulajdoni viszo­nyok hatására? Elsőként a Mo­nori Állami Gazdaság vezér­igazgató-helyettese, Székely Kázmér válaszolt kérdéseink­re. A vezérigazgató első számú helyettese elmondta, hogy sze­rinte tartósan fennmarad az állami gazdaság, mivel ők, ál­lami tulajdonú földek kezelői! A művelés alá vett területek jobbára 100 hektárnál na­gyobb birtokokból tevődtek össze. Ezek egykor a Cobourg hercegi család, illetve külön­féle bankok tulajdonában vol­tak, s azökait államosítot­ták. Tehát, ha a földtör­vény az 1947-es tulajdoni álla­potokat veszi alapul, akkor a gazdaság nagyjából megőriz­heti mai földterületét, mint továbbra is állami tulajdont. Még az sem okoz majd gon­dot, ha a korábbi téeszföld- cserék miatt hozzájuk került, csaknem ezerhéktárnyi terü­letet elveszítenék, amikor a földet visszakapják tulajdono­saik, mert a gazaságban a hangsúly nem az alaptevé­kenységen van. Székely Kázmér szerint nem lehetetlen, hogy az állami gaz­daságok szervezeti felépítését alapvetően meg kell majd vál­toztatni. ök, a maguk részéről, már tavaly megtették ebben az irányban az első lépéseket, amikor a központtal együtt nyolc önálló egységet alakítot­tak ki a mamutgazdaság­ból. A más típusú mezőgazda- sági vállalkozásoknak tehát már most sincs akadálya, oly­annyira, hogy mintegy 2000 hektárnyi földet bérbe adtak. Ha pedig az új kormány visz- szaadja majd a városoknak, a községeknek a közföldeket, akkor maga az állami gazda­ság veszi bérbe azokat a terü­leteket, amelyeken továbbra is termelni szeretnének. Elképzelései, persze zátony­ra futnak abban az esetben — mondta Székely Kázmér —, ha az Állami Vagyonkezelő Ügynökség mégis értékesíti majd az állami gazdaságok földjeit. De reméli, hogy erre nem kerül sor! A monori Kossuth Termelő- szövetkezet termelési főmérnö­ke, Szabó Rudolf pedig arra hívta fel a figyelmünket, hogy nagy különbség van a tulaj­donlás és a földhasznosítás között. Tart attól, hogy az em­berek kaszával, kapával men­nek majd egymásnak a föld tulajdonjogáért, s a tényleges megművelésre nagyon keve­sen gondolnak komolyan. Arra Szabó Rudolf is szá­mít, hogy a 2500 hektáros te­rületből néhány száz hektár­nyit elvisznek majd a régi-új tulajdonosok. Ettől azonban még nem omlik össze a szö­vetkezet. Bár szerinte a kol­hoz típusú szövetkezeteket fel kell majd számolni, ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a szövetkezeti vagyont szét le­het szórni. Ugyanis a földet „működtetni” egyszerűen nem lehet majd a szövetkezeti va­gyon meghagyása nélkül, hi­szen az új típusú vállalkozá­sok, szövetkezések induló fel­tételeit még jó ideig nem lesz miből megteremteni. A főmérnök szerint a téesz- vagyonnak semmi köze nincs a ’45-ös, a ‘47-es, vagy akár a ’60-as tulajdoni állapotokhoz. Igaz viszont, hogy a téeszva- gyon döntően a földművelés­ből jött létre, de ez nem an­nak a haszna. Ugyanis a föld- használatért járadékot fizetett a téesz. Ezt a pénzt persze ke- veselték az emberek. Ám, mint Szabó Rudolf mondta: a föld utáni hasznot maga a társa­dalom fogyasztotta el, tehát annak kell majd kártalaníta­nia az eredeti tulajdonosokat. Azok az emberek pedig, akik húsz-harminc éve dolgoztak ezeken a földeken, nem fele­lősek a kialakult állapotért! Az új szövetkezési formák­kal, ahol más típusú anyagi érdekeltséget kell majd meg­honosítani, maga Szabó Ru­dolf is számol. Ezért készül saját pénzén Ausztriába és Franciaországba, hogy a két­ezer hektárnál nem nagyobb területeken gazdálkodó mező- gazdasági üzemek anyagi ér­dekeltségi rendszerét tanul­mányozza. Végül határozottan kijelen­tette, hogy nem a földet, ha­nem a működőképességet kell átmenteni! Ennek még akkor is meg kell, s így kell történ­nie, ha a változásoknak áldo­zatul esik a téeszelnök, vagy ő, a helyettese is... Aszódi László Antal A többségi akarat után Pártház volt, mazeneiskola A volt MSZMP városi szék­házába pár hete beköltöztek a zeneiskolások. Tavaly novem­berben társadalmi bizottság alakult, hogyan hasznosítsa a városi tanács a helyiségeket. A február 22-i tanácsülés előtt ez a bizottság és a helyi pártok képviselői által közö­sen kialakított javaslat került a tanácsülés elé, amelyet el­fogadtak. Megkérdeztük Ko­vács Benő monori városi ta­nácselnököt, vajon jó döntés született-e? — Én úgy gondolom, igen, mert a többségi akarat érvé­nyesült. Az emeletre felköltö­zött a zeneiskola, az úgyneve­zett vb-teremben kapott he­lyett a szolfézsoktatás. Sze­rintem a zeneiskola ezután méltó körülmények között tud Cipzárat készít a földmérő Kalifornia messze van... Amerikából jött, mestersége címere: földmérő mér­nök. Itt ül velem szemben Tabányi Pál 36 éves maglódi fiatalember, aki elmondhatja magáról, hogy világot járt ember. Az Útépítési és Fenntartási Szakközépiskolában végzett 1973-ban. Utána — az azóta már elhunyt édes­apja munkahelyére — a Budapesti Geodéziai Intézetbe ment dolgozni, ahol figurálisként alkalmazták. Cipelte a léceket, ide tette, oda tette, s a végén megunta. Odébbállt. Aztán jött a kato­naság, majd a Budapesti Mű­szaki Egyetem levelező tagoza­tán tanult tovább. Először itt is kudarc érte. de másodszorra felvették a levelező tagozatra, az építőmérnöki kar földmérői szakára. Tanult és dolgozott, s ez bizony keservesen nehéz éveket jelentett számára. Amikor elvégezte az egyete­met, diplomával a zsebében új munkahelyen kopogtatott. A Budapesti Vízügyi Igazgatósá­gon, ahol szintén figuránsi munkát adtak neki. Hamar rá­unt a dologra, s inkább elment egy péceli fröccsöntőüzembe dolgozni, ahol azonnal ötven- forintos órabért kapott. Még az egyetemi évek alatt — meghívás útján — Ameri­kában járt. Los Angelesben, Kalifornia szívében a nagy­bátyjánál. Hat hetet töltött az óceánon túl. szinte megszédült az ottani ritmustól, a fényűző életmódtól. Ez az amerikai kirándulás — kinek nem? — aztán örök nyomot hagyott benne. Három éve ismét repülőre ült, irány a nagybácsi. Akkor már elhatá­rozta, hogy megpróbálja az ot­tani életformát, s véglegesen letelepedik Kaliforniában. Ám nem olyan könnyű a be­illeszkedés ott sem. Főleg a nyelvtanulás okozott sok gon­dot Tabányi Pálnak, hiszen közben elhelyezkedett egy te­tőfedő, szigetelő vállalkozónál. Később bekerült egy földmé­rő céghez, de a magyar diplo­mát nem fogadták el, ott is csak figuránsként alkalmazták Nehezen talált rá az amerikai műszaki nyelvre, nem akart örökké a nagybáty nyakán ma­radni. Az összegyűlomlett gondok, no meg bizonyára a honvágy miatt, gondolt egyet, s hazare­pült. Majdnem két évig élt Kaliforniában, hazafelé a ma­gyar—osztrák határon azt mondták neki: „jól kimaradt”. Az útlevele ugyanis csak hat hónapos kinn tartózkodásra jo­gosította volna őt. Időközben életbe lépett a törvény, amely szerint már nem disszidens, aki tovább marad külföldön. Mindez tavalyelőtt szeptem­berben történt. Tabányi Pál azóta cipzára­kat készít bátyja fővárosi bu­tikjában — napi 600 forintos gázsiért. Mert elhelyezkedni azóta sem tudott a szakmájá­ban. Mint mondja, csak hálá­val tartozik testvérének, aki munkát ad számára. De hát egyetemi diplomával egy 36 éves fiatalembernek ez nem lehet életcél. Amikor hazatért, vissza­ment régi vállalatához, ahol egy leromlott céget talált. Ezért vállalta inkább a cipzár- készítést. Valamiből csak meg kell élnie. Ráadásul most ház­építésbe fogott, szeretne mi­hamarabb megnősülni, csalá­dot alapítani. A helyi közéletbe a honi plu­rális változások után kapcsoló­dott csak be. Alapítója az MDF maglódi szervezetének. Azért még nem mondott le véglege­sen arról, hogy egyszer föld­mérő mérnökként kamatoztas­sa tudását. A maglódiak legalábbis er­ről beszélnek a faluban — sze­retnék, ha indulna a tervezett szeptemberi helyhatósági vá­lasztásokon. Lehet, hogy a be­vezetőben említetteket így kellene módosítani: Ameriká­ból jött, polgármesternek akarják. Gér József működni, garantáltak a felté­telek a nyugodt alkotómun­kához. — S mi lesz a földszinti he­lyiségekkel, illetve a féleme­leti nagyteremmel? — Oda a városi könyvtár fog költözni. Most várjuk a statikai vizsgálat ' eredmé­nyét, amely eldönti, a féleme­leti nagyterem milyen terhe­lést bír el. Ha jó eredményt kapunk, akkor nem lesz aka­dálya a gyermek- és felnőtt­könyvtár költözésének sem. — S mi lesz a mostani he­lyükön? — Eredetileg üzleti haszno­sításra gondoltunk, de egy évig felfüggesztjük ezt a ja­vaslatot. A Kossuth-iskolában ugyanis megvalósíthatnánk az egy műszakos oktatást, mert a könyvtárban két új tanter­met és egy tornaszobát lehet­ne kialakítani nagyon kicsi rá­fordítással. — A művelődési központ igazgatója máris protestált a könyvtár költözése ellen, ö levelet írt a tanácsnak és la­punknak is. — Nem tudom, mit kifogá­sol az igazgató, de a testületi döntés helyessége vitathatat­lan. hiszen az sok ember ja­vaslata nyomán született. Ter­mészetesen mindenkinek le­het magánvéleménye, de a döntés megváltoztatása, úgy hiszem, most nem aktuális. Mi a legjobb szándékú és leg­ésszerűbb döntésre töreked­tünk. Ezt — úgy érzem — si­került véghezvinnünk. (Gér) Kötődés a szülőfaluhoz Alkotóközösség alakult Egy hónappal ezelőtt meg­alakult Maglódon az Alkotó Művészeti Közösség, amely Poór Mária színművésznő ve­zetésével igyekszik színes programokat szervezni a hely­belieknek. A Fővárosi Népszínház mű­vésznője Maglódon született, s falujához való kötődését ez­zel ■ is igyekszik erősíteni. A nagyközségi tanács indulótő­kének 100 ezer forintot aján­lott. fel a közösségnek, amely máris megkezdte a felkészü­lést a Szent István-napi, au­gusztus 20-i ünnep méltó ke­retek között való megrendezé­sére. Az lesz első bemutatko­zásuk a nagyközönség előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom