Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-01 / 127. szám
1990. JCNIUS 1., PÉNTEK 3 Géffgávai ellentétes rendelet Lavinaveszély a munkaerőpiacon lsen borúlátóak manapság azok, akik jól ismerik a munkaerőpiac farkastörvényeit és járatosak a foglalkoztatáspolitikában. A szakemberek szerint egyetlen jogszabály módosításával pillanatok alatt 800 ezer ember kerülhet az utcára, ha valóban becsukják a veszteséges vállalatokat, ha lehúzzák s. rolót a hadiüzemekben és a kizárólag a KGST-hez kapcsolódó gazdálkodóknál. — A fővárosban és Pest megyében mintegy 10 ezer cég tevékenykedik. Ha mindenhonnan csak 20 embert küldenek el, 200 ezer munkanélkülivel számolhatunk — fogalmazza meg a nagyon is kiszámítható jövőt dr. Szabó Ferenc, a Pest Megyei Munkaerő Szolgálati Iroda vezetője. — Mindazok, akik eddig nálunk, illetve a kirendeltségeinken megjelentek, még nem a kívánatos gazdasági szerkezetváltásból adódóan maradtak ideig-óráig kereset nélkül. A vállalatok mostani létszámleépítései csakis a tüneti kezelésekre elegendők. A piacgazdálkodásra való áttérés azonnal kikényszeríti az új foglalkoztatáspolitikai koncepciót, ami pillanatnyilag még nem ismert. Ma annyi bizonyos, hogy alapvető információk nélkül bajos a jövőt tervezni. Állástalan diplomásak A megye munkaerőpiaca elválaszthatatlan a fővárosétól, de Budapesttel ez ideig nem sikerült megteremteni a kívánatos együttműködést, sőt a megyei munkáltatókkal való partnerkapcsolatok is enyhén szólva kifogásolhatók. Nem tudni például, hogy az agglomerációból naponta ingázók mikor kerülnek egyik napról a másikra kapun kívülre a fővárosi üzemekből, mint ahogyan szűkebb pátriánk gazdálkodói is gyakorta megfeledkeznek leépítési szándékukat jelezni az irodánál. Rendet kellene teremteni abban is, hogy az irodát a megyei tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztálya felügyeli, amelyhez ezenkívül a vendéglátástól a kereskedelmen át a sűrűn szőtt, pelenkáig, az iparig — minden hozzá tartozik. Közel sem megnyugtató például a foglalkoztatáspolitikához rendelt finanszírozás, hiszen mondjuk az újrakezdési kölcsönhöz — a joghézagok következtében — indokolatlan esetekben is hozzá lehet jutni, s így a rendelet céljával ellentétesen a vállalkozói oldalt domborítja ki. — Az idén május végéig 26 munkáltató jelentett be leépítést, amely 554 ember munka- viszonyának megszüntetését takarja — mondja Váry Ti- borné irodavezető-helyettes. — A megszűnt álláshelyek 64 százaléka fizikai, 34 százaléka szellemi munkakör. Tapasztalataink mutatják: kivált az építőipari és vasipari szakmákkal rendelkező szakmunkások java részét elnyelik a munkáltatók, a többiek viszont munkanélküliekké válnak, amit a segélyen lévők számának rohamos növekedése bizonyít. Nagyon nehezen találnak munkát a növény- termesztők, az állattenyésztők s újabban az agrár- és vegyészmérnökök is. Lehet, hogy meglepő, de több hónapig volt segélyen nyelveket beszélő biológus, fizikus, robottechnikával foglalkozó szakember. — A fővárosi cégek lényegesen jobban fizetnek, ezért vonzóbbak — véli Mikula Gabriella, az iroda jogásza. — Ugyanakkor Budapest maga sem tud már mit kezdeni az állást kereső fővárosiakkal, akik hozzánk jönnek, tehát a korábbinál erőteljesebb mozgás figyelhető meg. Az is feltűnő, hogy a fővárostól távolodva olyan koncentrikus körrendszert kapunk, ahol egyre szakképzetlenebb a munkaerő. R szakképzeüenség ara — Különösen igaz ez a megállapítás Nagykáta és Dabas körzetében, de ide tartozik Ráckeve, Monor, Nagykőrös és Cegléd, illetve vonzáskörzetük. Ezekben a térségekben eleve kevesebb az olyan munkavállaló, aki átképzési tanfolyamainkon eséllyel indul, ugyanis esetükben inkább kiképzésről lehet szó. Különösen éles ez a probléma a nyolc általánost végzett, a 17. életévüket még be nem töltött fiataloknál, akik — a rendelet szerint —, ha kívül rekednek az állami oktatáson, más rendszerű képzésben a fenti korhatár betöltése előtt szakmunkás-bizonyítványt nem kaphatnak. Az idei tanévben az általános és középiskolákban 6355- en végeztek, ugyanakkor a pályakezdők részére felajánlott munkahelyek száma mindössze 1681. Ez az a réteg, amelyik nem kaphat munkanélküli-segélyt, mert azzal nem lehet életet kezdeni. Az iroda a fiatalok számára különféle tanfolyamokat indított, érettségizetteknek például nyelvtanulással egybekötött idegenforgalmi, áruforgalmi és külkereskedelmi levelező kurzust. A halmozottan hátrányos helyzetűéknek kő- műveaképzést, a váci kórházzal karöltve szakápolói, egy gödöllői céggel pedig nőiruha-készítő tanfolyamot. Érdekeltsége! teremteni ■— Külön gond a megváltozott munkaképességűek elhelyezése, akár felnőttekről, akár pályakezdőkről van szó — folytatja Váry Tiborné. — Számuk sajnos emelkedő tendenciát mutat, ebben a tanévben például 361 kisegítő iskolás végez. Feltétlenül szükséges a ma már működő, illetve létrejövő szociális foglalkoztatók érdekeltségét növelni, mivel e réteget más módon nem lehet munkába állítani. Az iroda ügyfélforgalma meglehetősen ingadozó. Amióta megnyitották a megyében működő kirendeltségeket — szám szerint 15-öt —, a fővárosba kevesebben jönnek. Bizonyos napok, mint a keddi is, amikor ott jártunk, csendesebbek, mert az állampolgárok valahogy itt is igazodnak a tanácsok ügyfélfogadási rendjéhez, noha a szolgálat mindennap a rendelkezésükre áll. Látogatásunk napján csak a törökbálinti B. Ë. keresett betanított és a budapesti F. L. segédmunkát. Ezek az esetek a legnehezebbek, hiszen nincs mögöttük konvertálható tudás. Nem kizárt, hogy számukra előbb-utóbb csak a közhasznú munka marad, amelyre megyeszerte rohamosan nő az igény. Fazekas Eszter Less-e még főié a törvényhez? Nem történt semmi, de az nagyon Tegnap az Országgyűlés a földtörvény módosításának szerdán félbeszakadt vitájával folytatta munkáját. Másfél nap elteltével sokkal inkább ügyrendi és politikai szócsatában, semmint a konkrét törvényjavaslatról vitázva, a plénum 260 igen szavazattal végül is elfogadta a két nappal ezelőtti eredeti javaslatot, az állami ingatlanok elkótyavetyélését megakadályozó tervezetet. A vita alaphangját a Fidesz, és elsősorban Orbán Viktor szerdán elhangzott hozzászólása adta meg. Ahogyan ők fogalmaztak: a képviselők ma inkább az ő nézeteiket minősítették, ahelyett, hogy érveiket ellenérvekkel cáfolták volna. A Fidesz következetesen kiállt amellett, hogy a törvénymódosításra szellemét tekintve szükség van, ám benyújtott formájában és a módosító javaslatokkal együtt kezelhetetlen. Ezért ismételten sürgette Rend a menetrendben Sikerült végre rendet tenni a T. Ház háza táján. Immár nemcsak a tévénézőknek oko- í zott gyötrelmes órákat a vérpezsdítő mongol tánczenével kitöltött parlamenti szünet hátán szünet, hanem a képviselők is egyre nehezebben bírták követni saját magukat. Tegnap reggel, mindenféle törvénykezési munkát félretéve, először a házrendet tették rendbe. Eszerint a jövő héttől a plenáris üléseket hétfőn és kedden tartják, délelőtt fél tizenegytől körülbelül este hatig, s ezenközben még szünetben sem tarthatnak bizottsági üléseket. (Ilyenkor szokott a tévé izgalmas zenei műsorokat adni.) A bizottsági ülések szerdán és csütörtökön lesznek ezentúl. Az ülésnapokon a reggel a frakcióüléseké, az interpellációkra pedig a kedd délután szolgál. A pénteket fönntartják a házon kívüli ügyek intézésére, például a választókkal való találkozásra. A katonás menetrend remélhetően alkalmas lesz a folyamatos törvényhozói munkára — a tévé pedig törheti a fejét, hogy ezentúl mikor süti el frenetikus műsorpótló műsorait. K atolikus vallású olvasóink a címre pillantva ösztönösen kiegészítik azt, húshagyókéddre, a hamvazószerda előtti napra gondolva. Sajnos, keserves tapasztalatok birtokában, a hírlapírónak másra, s s nem egy napra kell gondolnia. Napokra, hetekre, hónapokra... A házi szociális gondozásban résztvevőkkel beszélgetve ismétlődően azt hallhattam: szaporodik azoknak az idős embereknek a száma, akik gyakorlatilag nem esznek húst. Az évenkénti egy-két alkalmat ugyanis nem számíthatjuk fogyasztásnak. Az időseknek ez a csoportja persze nem azért hagyta el a húst. mert úgy vélte, sokkal egészségesebb, ha zöldfélét, tejterméket fogyaszt, hanem mert nem telik pénzéből a tápláléknak erre a fajtájára. Sokaknak az a választási lehetősége: vagy fűteni, vagy húst enni. Aligha kétséges, mire kényszerülnek. Mekkora ez a csoport? Óvatosan kell bánni a gondozók gyűjtötte ismeretekkel, mert hiszen a véletlennek is nagy szerepe van abban, kinek milyen körzet, az ott élőknek milyen összetételű csoportja jut, ám a visszafogottan értékelt helyzet szerint is ma már az időseknek a tizen- két-tizenöt százaléka sorolható ide, S ami még szomorúbb, ami már-már személyes szégyenként telepedik rá az emberre, az azoknak az időseknek a helyHÚSHAGYÓ zete, akiknek a napi háromszori, legegyszerűbb étkezésre sem telik, hanem csak kettőre, egyre ... Igen, olyanok is vannak, akik naponta egyszer esznek. Ilyen tényekben, tapasztalatokban is visszatükröződik az a gyarmati helyzet, amelyet a megye a főváros munkaerőalapjaként évtizedeken át betöltött — s amelyet a hírlapíró évtizedek óta kárhoztatott, kevés sikerrel, eredménynyel —, mert a nyomorgó, nemegyszer már éhező embereknek a döntő része ennek a helyzetnek az áldozata. Olyan nyugdíjasok, járadékosok ők, akik segéd vagy betanított munkásként, mezőgazdasági szakképzetlen munkaerőként becsülettel ledolgoztak egy életet, de mert „nem vitték többre”, nyugdíjuk, járadékuk annyi, amennyi. Jelentős részük az agglomerációs övezet településein él, ott tehát, aho1 a lehetséges pótlások, kiegészítő tevékenységek kínálata is minimális. Valami kicsi menekülési lehetőséget ugyanis még-még vélhetnek a magukénak azok az idősek, akik mezőgazdasági jellegű településeken élnek, s vagy maguknak van néhai kertjük, vagy az ilyen jellegű munkavállalással tudnak ideig-óráig nyugdíj-kiegészítéshez jutni. Látszatra ellentmond ezeknek az állapotoknak az a tapasztalat — ugyanakkor lélektanilag nincsen benne semmi érthetetlen —, hogy a gazdaságilag lehetetlen helyzetbe jutott időseknek csupán a két-három százaléka fordul saját kezdeményezésből rendkívüli szociális segélyért a tanácsokhoz. Ezek az emberek szégyellik helyzetüket! Nekik kel'l szégyellniük? A mögöttük álló évtizedben a megyében megkétszereződött azoknak az idős embereknek a száma, akik a házi szociális gondozással nélkülözhetetlen társadalmi segítséget kapnak. Ami eredmény. Az eredmény igazi értékét viszont csak akkor ítélhetjük meg, ha tudjuk: a megkétszereződés ellenére is csupán a rászorulóknak a harmada lehet részese gondjaik ilyen enyhítésének. Szeietnyi ez, nem több, az idősek súlyos bajaiból. Örömmel olvastam tehát az új kormány Nemzeti megújhodás címet viselő programjában azt a megfogalmazást, ami szerint „A piacgazdaságra való áttérés nem jelentheti szociális téren az állami felelősség csökkenését. A szociálpolitika nem alárendeltje, hanem egyenjogú partnere a gazdaságnak.” Fontos megállapítás ez, még akkor is, ha ma nem tudhatni, miként és hogyan érvényesül majd gazdaságilag ez az állami felelősség és egyenjogú partnerség. Le kell írni, mert ez az igazság: a társadalom most már hcsz- szú évek óta a legszegényebbeket szegény!tette tovább, a leginkább kiszolgáltatottakat tette még inkább kiszolgáltatottá. Ma ötször annyian részesülnek a megyében a tapintatosan szociális étkeztetésnek nevezett ingyenkonyhai ellátásban, mint a nyolcvanas évek elején, ám ez is csak jelzés, s nem megoldása a bajoknak. Amint már akadnak jelzések arra is, hogy a szerveződő helyi önkormányzatok aligha a szociális problémákban látják legfontosabb feladatukat. fi iralmas bizonyítványt j állít ki magáról az a ” társadalom, kisközösség, család, amely nem az első helyre sorolja az idősek ügyét, helyzetét. Ezeknek az embereknek ugyanis már nincsen mire várniuk, ha csak arra nem, hogy a végső nyugvóhely „oldja meg” a problémáikat... A húshagyók számának látványos növekedése a letűnt hatalomról állított ki bizonyítványt, s ha a pártok, a hatalmat most már gyakorló (rövidesen átvevő) testületek valóban bizonyítani akarják társadalmi érzékenységüket, akkor itt ezen a területen, ezekben az ügyekben kell lépniük. Mészáros OUó Király költözködött Csütörtökön Király Zoltán átült egy másik padsorba, új parlamenti széket foglalt el, az MDF soraiból a független képviselők mellé „költözött”. Ez nem volt véletlen: az MTI tudósítójának csupán annyit sikerült a bizottsági ülésre siető Király Zoltántól megtudnia, hogy a független képviselők csoportjához csatlakozott. a kormánytól a teljes tulajdonkoncepciót. Torgyán József, a Független Kisgazda- párt frakcióvezetője árra figyelmeztetett, hogy a közvélemény nem érti, hogy az Országgyűlés még nem a parasztság sok-sok sérelmét oris, köztük az alkotmány módosítását. Sikerült viszont rövid idő alatt megvitatni a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvénymódosítást. Fodor István független képviselő írásban beterjesztett indítványában azért kérte az említett törvény módosítását, mert az mindössze 30 napot biztosított arra, hogy kijelöljék azokat a személyeket, akik a kisebbségeket képviselik majd a Parlamentben. A terminus meghosszabbításával lehetőség nyílna az új jogi szabályozás átgondoltabb előkészítésére. Ugyanis Fodor István fölhívta az igazságügyi tárca figyelmét: a nemzetiségek képviseletének a megoldására a beterjesztett javaslat csak időbeli haladékot ad, de érdemben nem rendezi a kérdést. A vita meglehetősen eltért az A választók türelmetlenül várják az érdemi döntéseket, de a plénum főképp politikai szóesatákat vív vosló új földtörvényt tárgyalja. hanem olyan törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben a Parlamentnek még legyen miről tárgyalnia. A részletes vita és az ebédszünet végül is oda vezetett, hogy a módosító javaslatok többségét visszavonták, illetve elvetették a képviselők. Mindössze egyetlen módosító indítvánnyal egészült ki az eredeti javaslat. Ennek lényege, hogy az állam tulajdonában levő ingatlan tulajdon- illetve kezelői jogát átruházni vagy megterhelni, használati vagy bérleti jogát gazdasági társaságba bevinni csak a megyékben és a fővárosban létrehozandó vagyonellenőrzö bizottságok engedélyével lehet. A törvény kivételt tesz a lakóház építését szolgáló telkek magánszemélyek részére történő eladásakor, vagy ha a lakóházakat a bérlők kívánják megvásárolni. A törvény hatálya kiterjed a folyamatban levő ügyekre is. A közvéleményt leginkább foglalkoztató szövetkezeti földek tulajdon-átruházásának átmeneti tilalmáról szóló törvényjavaslat általános vitáját a Parlament tegnap már nem tudta megejteni, így ezt a hétfői ülésnapra halasztották. Ugyanakkor elnapolták a tegnapra szánt többi napirendet eredeti tárgytól, így az elnök határozathozatalt rendelt el, s a javaslatot 275 igen szavazattal elfogadták. I r I 'i BSCOZO Rejtélyes ajándékozó lepte meg: tegnap reggel az ülésszakra igyekvő honatyákat: kis csomagban tollat és oklevéltekercset kaptak. Hogy kitől? Az első tipp szerint a Fidesz újabb kedveskedéséről volt szó, de Fodor Gábor többször megcáfolta az egyébként csöppet sem kellemetlen gyanúsítást. Ok csak a narancsot vállalják, de azt már rég megették a mandarinok. Az ülésteremben viszont senki nem jelentkezett, hogy a toliakkal ékeskedjék. Nem tudott fölvilágosítást adni sem a Ház szervezési osztálya, sem a sajtóosztály, sem pedig a kormányőrség. Hogy a sajtóosztály nem osztogat tollakat, ezt kétség nélkül elhihetjük, hogy a szervezési osztály nem ér rá holmi apróságokra, az is érthető. De hogy a kormányőrség éberségét így ki lehet játszani — az gondolatébresztő. Csak nem arról van szó, hogy a titokzatos adakozó észrevétlenül surrant a T. Házba? Vagy éppenhogy ismerős volt, s azért jutott be? De ki lehet az, aki tollat ad a javarészt lollforgató képviselők kezébe? Talán új tollal szeretné az új történelmet megíratni?- ja
