Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-25 / 147. szám
1990. JÚNIUS 23., HÉTFŐ Pkst . MEGYEI 3 Marosi Izidor vád megyés püspök az üzemavatón Malomszentelés Lajosmizsén A nagyérdemű kapkodta a fejét A Csudálatos Mari néni és egyéb röpülő tárgyak Fogad jisten! Ml tagadás, eszünkbe sem jutott volna egy újdonsült lajosml- zsei müzlitermelő üzemről tudósítani, ha a ceremónia nem zajlik a szokásostól eltérő módon. Eddig ugyanis azt szoktuk meg, hogy az állampolgárt napjai, vagy a partállam kiválóságai emelték az efféle ünnepség fényét. Most nem ez történt. Nincs pártállam, nincs állampárt, valakinek a rendszerváltás után is el kell indítani a gépsorokat. Erre a tisztre kérték fel Marosi Izidor váci megyés püspököt, aki szívesen vállalkozott Is a feladatra. Jókedvét szegte azonban, hogy egyik országos napilapunk jegyzetírója elcsudálkozott a vállalkozáson. így aztán az Istenről, a búzáról és a müzliről szóló kenetteljes szavak mellé egészen másfélék is párosultak. Püspök urat ugyanis felháborították a vélelme szerint az egyházat sértő szavak, s ezért nemcsak a glosszaírót, nemcsak a szóban forgó lapot illette felebarátinak aligha nevezhető szavakkal, hanem az egész magyar sajtó megkapta a magáét. Püspök úr nemcsak hívei között, de szerkesztőségünkben Is igen nagy tiszteletnek örvend. Annál is inkább, mert valameny- nyl megnyilatkozása a megértést, a békét, a toleranciát sugallja. Talán a sajtó munkatársai sem méltatlanok a megbocsátásra, ha tévedtek. S akkor se kellene nagyon haragudni rájuk, ha igazuk van. —radosza — Egyházi áldással kezdi meg termelését hazánk legújabb malomipari üzeme. A lajosmi- zsei zabpelyhesítőt vasárnap Marosi Izidor váci megyés püspök szentelte fel. Szentbe- ezédében elmondta, hogy az utóbbi évtizedekben csak egy maroknyi búzát szentelhettek meg a templomokban. Külön örömére szolgál, hogy Lajosmizsén. ahol egyházi pályafutását elkezdte, elevenen él ma is ez az ezeréves hagyomány, amely szerint nemcsak a gabonaföldekre, hanem a malmokra is kérik Isten áldását. Az üzemszentelést követően a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat képviselői sajtótájékoztatót tartottak. Itt elhangzott, hogy ez az ország első olyan zabpelyhesítő üzeme, amelynek terméke minőség és eltarthatóság szempontjából megfelel a nemzetközi követelményeknek. A már nálunk is igen keresett müzli főalapanyagát, a zabpelyhet eddig importáltuk. A lajosmizsei üzem képes lesz a teljes belföldi szükségletet fedezni, az eddigieknél valamivel alacsonyabb, olcsóbb áron, sőt exportra is gondolnak. A későbbiek során valószínűleg müzlit is készítenek majd az üzemben, de a zabpehelyre alapozott újabb termékek gyártásához jelenleg még keresik a tökével rendelkező társakat. Az egészséges táplálkozást szolgáló létesítmény egy századfordulón épült malom felújításával, átalakításával, mintegy 100 millió forintos költséggel készült el. Kapacitása egy műszakban évi ezer tonna. Ha a kereslet nő. több műszak beállításával ez a mennyiség megháromszorozható, annál is inkább, mivel a megye déli részén megterem az ehhez szükséges zab. A zabpe- hely kedvező élettani hatását egyébként már az orvostudomány is igazolta. Fokozottabb megkedveltetése érdekében a gabonaforgalmi vállalat receptekkel egészíti ki a napokon belül kapható terméket. Élnek, mint potyka a vizben Halorzó bandák ellen gáz Magyarországon minden fo- lyónak, tónak van gazdája, horgászni és halászni tehát csak a szigorú szabályok betartásával lehet. Orvhalászok azonban mindig is voltak, napjaink pedig érdekes pletykákat szülnek róluk. Vagy nem is csak szóbeszéd? A Magyar Országos Horgász Szövetség társadalmi ellenőreinek vezetője, Veres György elmondta, hogy mint az életben bárhol, úgy a horgászatban is szaporodnak a szabály- sértések. Mit jelent ez? Tiltott területeken. módszerekkel, eszközökkel vagy tilalmi időben fogják a halat, hogy csak a leggyakoribbakat említsük. Ezek ellen védekezni igazán hatékonyan nagyon nehéz. Az ellenőrzésre jogosult személy a halorzó felszerelését csak akkor veheti el, ha az az elkövetett szabálytalanság tárgyi bizonyítékául szolgál. Az elkobzott eszközökről átvételi elismervényt kell adni, majd megy a feljelentés — és a cájg — a szabálysértő lakhelyére a tanácshoz. A szakigazgatás azután beidézgeti a bepanaszol- tat, fizetve az útiköltséget. Szerencsére a társadalmi ellenőrök többsége ugyan civilben járja a partokat, de hivatásos rendőr. Ha szükséges, határozottan fel tudnak lépni. Hogy magyarok szovjet egyenruhában garázdálkodnak, vagy hogy a halőrök súlyos fenyegetéseket kapnának — ezekről Veres György is csak hallott, hivatalos bejelentés nem érkezett. Pest megyében a Ráckevei- Duna-ág — mint mondják — a legjobb halas víz. Az országban ide telepítik a legtöbb halat, innen a legjobb a visszafogás átlaga. Ezt nemcsak a tavalyi fogási eredmények igazolják. A Ráokevei-Duna-ági halgazdálkodási bizottság könyvelője, Páli Istvánné tájékoztat: Saját halastavakból, saját nevelésből 21 vagon halat telepítettek októberben ide. Az éves területi engedélyekből és a napijegyekből befolyt összeg 75 százalékát erre fordították. Nem véletlen, hogy három éve a vízirendészekkel együtt ellenőriznek, mégpedig elég hatékonyan. Főfoglalkozású hal- őröket alkalmaznak, de sajnos ők sem tudnak megoldani minden gondot. Ha éjszaka például egy nyolcfős csapat garázdálkodik — manapság előfordul ilyen —, akkor jobban teszi a két cirkáló ellenőr, ha inkább elfordul, sőt arra sem megy. Mindenesetre a halőröket nemrég gázspray-vel is felszerelték. Olyat, hogy szovjet katonai gúnyába bújt civilek orvhalásznának, még nem is hallott Páliné. Egyébként szovjet katonák vehetnek engedélyt, és horgászhatnak is. Nem egy még itt lévő baka tölti ezzel a szabad idejét. —kántorben készült reaktorában is természetes uránt és grafitmoderátort használtak (a grafit — a vízhez képest — kis neutronelnyelésű anyag). Az első reaktor körülbelül 1 watt teljesítménnyel működött, az erőművi reaktorok azonban sok megawattosak. Aktív zónájukból a hőt többnyire víz, ritkábban valamilyen gáz, például szén-dioxid szállítja el. A grafitos reaktor sokkal nagyobb, mint köny- nyűvizes társa, ezenfelül tűzveszélyes is (a grafit az angliai Windscale-ban és Cserno- bilban is meggyulladt). Moderátorként és hűtőközegként még egy anyag iöhet számításba: a nehézvíz. Ez azonban meglehetősen drága. A háború előtt csak a norvé- giai Ryukan városában állítottak elő nehézvizet ipari meny- nyiségben. A háború idején az USA, majd más országok is elkezdtek nehézvizet gyártani. A nehézvizes reaktor felépítése lényegében ugyanolyan, mint a könnyűvizes reaktoré. Semmire sem hasonlít Nézzük ezek után, milyen rendszerű reaktort építettek Szlovákiában. Először is: maguk tervezték és építették, s különbözött minden eddig ismert és bevált reaktortípustól. De vajon miért? — kérdezhetjük okkal, hiszen a fejlesztés, hát még egy gyökeres új koncepció kimunkálása drága és időrabló munka. Még tovább fokozhatja meglepetésünket az a körülmény, hogy Csehszlovákia ipara messze elmaradt az erőművi reaktorokat kidolgozó ipari nagyhatalmakétól (reaktorfejlesztésre addig csak az USA, Anglia, Franciaország, Kanada és a Szovjetunió vállalkozott). Meglepő, vagy nem meglepő a dolog, a vállalkozás célja az atomhatalmaktól való függetlenség lehetett. Ha Csehszlovákia nem akar függeni a dúsított uránt előállító hatalmaktól. akkor reaktora csak természetes uránnal működhet (Jachimovban van uránbányájuk). Moderátorként a nehézvizet, hűtőközegként a szén-dioxidot használják. De ha már a moderátor nehézvíz, miért nem ezt használják hűtőközegként is? Feltehetően azért nem. mert a nehézvizet is csak külföldről szerezhették be, s mert ennek az anyagnak a beszerzése is bizonyos korlátokba ütközhet. De azért a nehézvízhez könnyebb hozzájutni, mint a dúsított uránhoz. Végül is olyan megoldást választottak, amely párját ritkítja: az urán fűtőelemeket ugyan nehézvíz vette körül, de az nem áramlott, a reaktorban termelődött hőt nem szállította el. e célra szén-dioxid szolgált. Így kevesebb nehézvízre volt szükség. Egy erőművi reaktor gyártásakor egész sor bonyolult feladatot kell megoldani. Ilyen mindenekelőtt az urán tokozása. Ha a tok nem elég megbízható. akkor fennáll annak a veszélye, hogy a benne keletkező radioaktív hasadványok kiszabadulnak, elszennyezik a reaktort és a hűtőközeget. így is történt. Hasonlóképp igen nehéz a nagy nyomásnak ellenálló reaktortartály elkészítése is. (Ezt a feladatot — igaz, a tervezettnél sokkal később — a Skoda gyár jól megoldotta.) Nem csoda, hogy az építkezés nagyon elhúzódott. Az eredeti tervek szerint az erőmű 1965-ben kezdett volna működni (ez szerepelt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tájékoztatójában is annak idején), ám számos műszaki kérdés még a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején is tisztázatlan volt. Az erőmű 1972-ben elkészült, üzembe állították, erről azonban a közvélemény lényegében semmit nem tudott. Tcvúbbi sorsa ismeretlen Az erőműben 1976. január 5- én történtekről — némi késedelemmel — beszámolt a világsajtó. Ám a két halálos áldozatot követelő balesetről — kell-e mondani? — a csehszlovák és a magyar hírközlő szervák egyaránt hallgattak. Hogy mi történt? A nyomásálló rendszerből radioaktív sz.n- dioxid szabadult ki, s a gázban két személy megfulladt. A gáz kiszabadulását minden valószínűség szerint emberi mulasztás okozta. A tragédia- elkerülhető lett volna, de az érintett személyek nem tudtak elmenekülni, mert a vészkijárat le volt lakatolva. (A lakat állítólag azért kellett, mert a reaktorcsarnokból egyre-más. ra lopkodták a szerszámokat.) A második s immár végzetes baleset 1977. február 24-én Ikarosznak nem sikerült ragasztott szárnyakkal, de Csu- ládatos Mary, a szigorú vénkisasszony, unalmas angol úricsemeték kedvence, egy öreg esernyővel beutazta az egész világot. Persze, a mesék világát. Futóműve magas szárú fűzős cipő volt, üzemanyaga a képzelet, felségterülete a gyermekek álma, sebessége a gondolatéval vetekedett. És amit produkált ezen képességeivel, azt egyetlen szuperszonikus sem csinálja utána. Elkápráztatni szándékoztak pedig Budaörsön a tegnapi repülősnap főszereplői: a helikopterek, a vitorlázó, a motoros, a személyszállító, a sétarepülők. A saját kategóriájukban ez sikerült is nekik, ámult a nagyérdemű, kapkodta a fejét, a nyakát pedig behúzta, mikor túl közel jöttek a repülő tárgyak, és lélegzetfojt- va figyelték, amikor egy légi- daráló repülni tanította a jobb sorsra érdemes kis Polskit. Aztán jöttek égből az ejtőernyősök — Csudálatos Mary nem volt közöttük. Persze, hogy nem, hiszen következett be. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a reaktor fűtőelemkötegeit üzem közben is cserélhették. A friss fűtőelemeket műanyag fóliába csomagolva tárolták, s a csomagokban a nedvesség megkötésére szilikagéles zacskókat helyeztek el. A baleset napján a reaktorba behelyezendő fű- tőelemkötegről eltávolították a védőfóliát, de egy zacskó szili- kagélt rajta felejtettek. Ez eltömte a fűtőelemköteg hűtőcsatornáját, aminek következtében a fűtőelem hőmérséklete egyre emelkedett. A műszerek jelezték a túlmelege- dést, majd azt is, hogy a fűtőelemek burkolata egyre kevésbé képes ellenállni a keletkező gázok fokozódó nyomásának. A katasztrófát egyetlen gomb megnyomásával el lehetett volna kerülni. Ez azonban nem történt meg. Úgy tűnik, az operátorok nem akartak hinni a műszereknek. Végül is, amikor a reaktort leállították, már az egész létesítmény el volt szennyeződve, oly mértékig, hogy sugármentesítésére nem is gondolhattak. A végzetes bajesetet a töltőürítő géppel üzem közben végzett művelet okozta. Más szemszögből nézve az esetet, az o.v: az emberi hanyagság ha úgy tetszik, butaság, ugyanúgy mint majd két évtizeddel korábban Angliában vagy érv évtized múlva Csernobilban. A reaktort ma sem használják. Azt, hogy mi lesz a további sorsa, legfeljebb találgathatjuk. Dr. Makra Zsigmond Mari néni álnéven éppen sétarepülésre indult. Kicsit meghízott ugyan, viszont megtanult magyarul közben, de jóságán nem fogott a gyerekkorunk óta eltelt iiő. Dicsérte a pilótát, dicsérte járművét, ámult-bámult, sose gondolta, hogy így is lehet. Amikor lelohadt a mosoly az arcáról, az nem azért volt, mert a képzelet szárnya helyett alumínium röpítette. Hanem hát félt egy kicsit. Csudálatos Mari néni mégiscsak egy öregasszony- Ha gépre száll, hiányzik a lába alól a poros udvar, meg a szomszéd tehene is nevetségesen picike, pedig mennyit bajlódnak vele. Kell ez neki, vénségére a felhőkkel kacérkodni? A Józsit is elzavarta negyven évvel ezelőtt, jóvá lehet ezt még tenni, s éppen így? Reszket Mari néni keze-lába, de nem bolond kiszállni. Hálát ad az Istennek, hogy ismét talaj van a lába alatt, s megköszöni, hogy ebben a csodában is része lehetett. Talán az utolsóban, de nem a legnagyobbak közül valóban. Jó, jó, mondta Mari néni, s fölkereste molyette esernyőjét a kamra mélyén. J. A. (Hancsovszkl János felvételei)
