Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-23 / 146. szám

1990. JÜNIUS 23., SZOMBAT 3 TÁRSADALMI VITÁK ELŐTT Még gumiból van az MO-s szíjtátva Óradíj Gyarapodunk. Van már olyan helye a megyének, ahol — ha erre támad kedve a pol­gárnak — akár este tíz órakor is megnyitják (és kivilágítják) előtte a pályát. A teniszpályát. Jöhetnek, jönnek is az iitöge- tők, akik nagy lelkesedésük­ben olykor a békát utánoz­zák . .. Jönnek a proccok, akik­nek tudása-Ieíkescdése fordí­tott arányban áll a szuper és még szuperebb felszereléssel, cipőtől az ütőtartóig. S jönnek a menők. Akik tudnak, akik lelkesek, akiknek a felszerelé­se is ehhez igazodó. Vegyes társaság. Azonosak abban, hogy egyformán két­száz forintos óradíjat kell le­fizetniük nappal, s nem sok­kal többet. 260-at este. A díj méltányos a kiadásokhoz mér­ten, a bérbe adó nem ezen gazdagodik meg. A lehetőség is hasznos. Utögessen, proccos- kodjon, menösködjön ki-ki te­hetsége, kedve, pénztárcája szerint. Na persze, van, aki hetente háromszor is kijön, két-két órára. Az annyi, mint.. . Az ő dolga. Meg a partneréé, miként osztják meg, ha megosztják, a költségeket. Csinos summa azért havi át­lagban. Van, aki örömmel el­fogadná nyugdíjként, járadék­ként, de így számolni nem il­lendő, s különben is: a piac- gazdaság ennél sokkal, de sokkal, nagyobb jövedelmi kü­lönbségeket hoz (ott) létre. Mert nem csak mai gazdagok vannak. Tegnapiak is. Tegnap előttiek ... Mi akkor a baj? Semmi. Illetve .. • Szájtátva hallom az Ide Já­róktól. hogy akad néhány fura fazon. Mint például . . . Igen. X. Azt fontolgatja, hogy ma­gának és vendégelnek egy tel­jes hónapra, minden estére elő­re lefoglalja a pályát. Kerül, amibe kerül, nem érdekes . .. Micsoda közösségellenes maga­tartást Képes lenne a többie­ket elütni a lehetőségtől! „Az anyagi része a legkevésbé ér­dekes”, ezt mondja valaki. Tényleg, ml az a napi, esti négy-négy óra?! 1040 froncsi. Na és? Harmincszor. . . Na és?! De a stílus! Az, hogy a többieknek coki! Tesz Ilyet úriember? Miért nem építtet magának saját pályát az ilyen? MOTTO Gumiból van az MO-s autó­pálya-körgyűrű északnyugati szakasza. Ezt a már elfogadott pályaművek alapos ismerője közölte, aki cserébe azt kérte: ne hozzuk nevét nyilvánosság­ra. Hogyne: félő, hogy az az össztűz, amit most fiatal de­mokrata s öreg állampárti egy­aránt az M0-sra zúdít, talán rá s intézményére irányulna. A félelem tehát nem alaptalan, míg beszélgettünk, e sorok író­ja többször összerezzent, mert akárhányszor pukkant egy ócska Lada kipufogója, azt hit­te, lövik az irodát. — Eddig Magyarországon, ha utat építettek, kevesebb időt fordíthattak az előkészí­tésre a mérnökök, máris jöt­tek a dömperek — mondja a szakember. — Angliában vi­szont a tervezés szakasza két­szer olyan hosszú, mint maga az út építése. Most végre ml magyarok is eljuthatunk oda, ahová Anglia: amíg minden vitás kérdést nem tisztázunk az érintett községek lakosaival, nem véglegesíthetjük az autó­pálya-körgyűrű nyomvonalát. Az aszfaltcsík északnyugati, az Ml-es autópályától a Szent­endrei útig tartó szakaszának megvalósítási menete a követ­kező: a tizenegy elfogadott pá­lyaművet (melyekről lapunk már korábban beszámolt) ösz- szegzik, s ezek alapján tanul­mánytervezetet készítenek, merre is tekeregjen az aszfalt­kígyó. Ezt a tanulmányt azon­ban — az eddigi szokástól el­térően — több menetben is társadalmi vitára bocsátják. A környező települések lakói, az önkormányzatok, a terület or­szággyűlési képviselői mind elmondhatják róla véleményü­ket, s ami a legfontosabb: amíg meg nem születik az egyetértés, nem is indulnak az aszfaltozó masinák. — Előbb-utób b azonban megindulnak. Nem arról van itt szó, hogy már megint a megyében élők húzzák a rövi- debbet a fővárosban élőkkel szemben? Hiszen a körgyűrű révén azok az autók, amik ed­dig Budapest levegőjét pöfög­ték teli, most majd a megyé­ben eregetik mérgeiket! A közlekedési szakember szerint következtetésem nem egészen helyes, mert a körgyű­rű építése a megyében, az agg­lomerációban élőknek is javá­ra válik. Könnyebben közleked­hetnek majd, ha például az ürömi polgár Érdre autózik, nem kell a fővároson keresztül töfögnie, odasuhanhat az autópálya gyűrűjén. Azonkívül az új út feltehetően vonzza majd azokat a beruházásokat, melyek hiányától szenved az agglomeráció: nyugati példák alapján valószínűsíthető, hogy áruházak, szolgáltató közpon­tok jelennek meg az eddig el­hanyagolt megyében. Amit még az MO-sról tudni kell: budai szakasza jó hu­szonkét kilométer hosszú lesz, építési költsége ma — a meg­valósítástól függően — húsz— negyven milliárd forintot ten­ne ki. Elkészülte után viszont az észak-déli irányban közle­kedők évente — mai árakon számolva — három—hatmil- liárd forinttal kevesebb üzem­anyagot füstölögnének a leve­gőbe, tehát az építés költsége igen hamar megtérülne. A menü: alma, sajt és kifli gyertyával Asszonyok is értik a borok titkát Oláh Lászlóné ár., aki a zsűribe a Kertészeti Egyetemről érke­zett, a pohárból „olvas” Az asztalokon hófehér ab­rosz. hat pohár, gyertya, kancsó, valamint apró táncéi­ban szelétkékre vágott alma, sajt és kifli. Az ablakokon be­szökő napfény sugara megtö­rik az üvegtárgyakon. Fehér köpenyes tinédzserlányok sür­gölődnek a népi motívumok­kal pingált, ízlésesen dekorált étteremben. Budafokon, a Promontorvin Borgazdasági Rt. éttermében a beszélgetők és jövő-menők sokaságából többen is kivál­nak, s helyet foglalnak a lát­szatra szegényesen terített asztaloknál. Az urak között akad két hölgy is. Az asztal­sorral szemben, akár egy egye­temi katedrán, ott ül a tanári kar. No nem holmi vizsganap ez, hanem vetélkedő a javá­ból. Borok versenyeznek bo­rokkal és a mélyen tisztelt zsűri dönt. A már említett és természe­tesen jelképes katedrán foglal helyet a bírálóbizottság, amely­nek elnöki tisztét a nagy te­kintélyű dr. Kádár Gyula r>ro- fesszor, a Kertészeti Egyetem tanára tölti be. Ezen a napon — melyről már röviden hírt adtunk — közel kilencven borfélét vetet­tek a szigorú bírálók tartalmas tortúra alá. Éshogy az íz, a zamat, a szín, a küllem meg­ítélésében egyre kisebb legyen a közösen megállapított hiba­százalék, nos, mindenki meg­Illatvallatás poharazás közben kapta az úgynevezett belövő- italt, amely történetesen esy egyszerű, színre tetszetős nedű volt. Kérem, már ennél az egyetlen kortynál sejteni lehe­tett, hogy itt bizony nem pac­káznak a zsűrizők. A megyei versenyre beküldött borok minden cseppje egyetlen rá­gás. a szájban való összevissza forgatás után, bizony a jókora vödrökben kötött ki. Nesze neked, te áldott nedű! Érde­mes volt idekerülnöd!? És ez még semmi. A Kertészeti (Erdőst Ágnes felvételei) Egyetemről érkezett Oláh Lászlóné dr. hosszú évek óta vesz részt hasonló szakmai rendezvényeken. Ezen a júniu­si napfényes délelőttön szem­mel láthatóan kiegyensúlyo­zottan és jókedvűen így szólt: kissé poros, színe zavaros, de íze azért élvezhető! Rövid vita az adható pon­tokról, aztán valóban kezde: tét vehette a szakmai kontroll. Fehér-, vörös-, fűszerezett és muzeális borok kerültek terí­tékre, pontosabban a poharak­ba. Különösen nagy rutinnal mustrálta a hozzá került min­tákat Béky Zoltán és a köze­lében ülő Szőke János, akik az Országos Borellenőrző Ál­lomástól érkeztek. A kortyok szünetében Béky úr, az asztaltársaság szóvivő­je rávilágított, hogy sok év­nek kell eltelnie, amíg valaki elmondhatja magáról azt, hogy profi a borok világában. Van úgy az ember — említette —, hogy már az illat után legyint- het: kérem, ennek egérszaga van. a kőbánvai világos sörre emlékeztető. És ez a bor már valóban gyanús! Volt, aki olyan észrevételt tett, hogy túl langyosak a bo­rok. nem ártott volna hűteni. Az ízre jobban lehet koncent­rálni, ha hideg. A bírálók között ott voltak Salgótarján fogadta a szenvedélybetegségek meg­előzéséről rendezett nemzetközi konferencia résztve­vőit. Cl Megalakult a budapesti értéktőzsde. Cl Nem­zetközi szocioterápiás alkotótábor kezdte meg munká­ját Esztergomban. @ Zalaegerszeg adott otthont a művelődési központok vezetői IV. országos konferen­ciájának. Q A hét híre az is, hogy fővárosunk volt a színhelye a nemzetközi toxikológiai fórumnak. — A nyomvonal lelke az a három darab, együttesen majd nyolc kilométer hosszú alagút, mely a budai erdők alatt hú­zódna. Félelmem az, hogy ha majd elkezdik az út építését, éppen ezek az alagutak marad­nak le a tervrajzról, mint a költséget alaposan megnövelő tényezők — aggódom. — Alagút nélkül pedig egy­szerűen nem épülhet meg az út — mondja a tervező. — Hiszen ekkor már nem felelne meg a környezetvédelmi előírások­nak. A körgyűrű budai részének építése valószínűleg csak a jö­vő évezredben kezdődhet el. Miért akkor ez a sietség, hogy máris a nyomvonaláról vitáz­zunk? Szakemberek szerint ép­pen azért, hogy legyen elegen­dő idő a vitás kérdések tisztá­zására, a lakossággal történő egyeztetésre. Azonban ezzel sem szabad a végtelenségig várni, mert ha a tanácsok, le­endő önkormányzatok a kör­gyűrű nyomvonalán kívánnak parcellázni, az MO-s szakasz költségei az egekig rúgnának. S az sem érdeke senkinek, hogy autópálya szomszédságá­ban lakjon. Vitázni, dönteni kell tehát gyorsan, hogy az ön- kormányzatok beiktathassák településfejlesztési program­jukba a körgyűrűt, s a hozzá kapcsolódó létesítményeket. Az pedig már rajtunk, a me­gyében lakókon múlik, hogy saját javukra tudjuk-e majd fordítani a leendő aszfaltkígyó előnyeit. Vitatkozni, érvelni már szabad. Tóth Béla Endre a Promontorvin szakemberei is, köztük az rt. kereskedelmi igazgatója. Gyarmati Rudolf. Közel ült az ablakhoz, ezért nemigen szorítkozott a gyer­tyafényre. A természetes vilá­gosság, tudtuk meg, kevésbé lehet Csalóka. Ami feltűnő volt, hogy a már említett egy tál étel nemigen fogyott. Talán a sajt volt az, amely úgy-ahogy a közízléssel talál­kozott. Órák elteltével, aztán kez­dett kialakulni a díjazott bo­rok kategóriák szerinti helye­zési sorrendje. A mintából végül is huszonkettő arany-, negyvenegy ezüst- és huszon­három bronzérmet kapott. Az eredményértékeléskor Kádár professzor megjegyez­te, hogy a szektorsemlegesség jótékonyan hatott a verseny­re. Három olyan kistermelő is akadt a zömében gazdaságok­ból érkezők mezőnyében, akik bizonyították, hogy Pest me­gyében az egyénileg termelő borosgazdák a jövőben nagy vetélvtársak lehetnek, s ter­mékeikkel gazdagítani tudják az egészséges, a minőségi kí­nálatot. Gyócsi László Dtlliäm van azokban az el­nevezésekben, amelyekkel a múlt század végén a kémia dolgozott. Gadinin, putreszcin, hullamuszkarin, tifotoxin, te- tanin... A dallamos nevek veszedelmes mérgeket jelöl­nek! Köbért, a méregtan ki­emelkedő tudósa írta le, hogy mérgek nélkül semmi sincs a világon. A tapasztalat tétette papírra a megállapítást. Ásvá­nyokban, növényekben, álla­tokban és az emberben is va­lóban ott a méreg. Csak ép- pep ... Giordano Bruno meg arra figyelmeztetett Az okról, az elvről, az egyről című mun­kájában, hogy „a legerősebb mérgekben rejlik a legna­gyobb gyógyerő”. Azaz az ada­golásban, a felhasználás mód­jában, magyarán a hozzáér­tésben a titok. Ez, a hozzáértés az, ami leg­többször hiányzik. Ä megyé­ben évente 5600—5800 foglal­kozási balesetet jelentenek be, s ezeknek a tíz százaléka tar­tozik valami módon a mérge- zéses esetekhez. Hol vannak ugyanakkor a háztartásokban, a kiskertekben bekövetkezett ilyen jellegű bajok?! Egyre je­lentősebb szerepet játszanak tehát veszedelmeink sorában a néma gyilkosok. Szerepük mindig is volt. Plinius hosszú bekezdéseket szentelt mun­káiban a mérgeknek — s nem kevésbé: felhasználásuknak —, Petrus de Crestenciis pe­dig Opus ruralium commodo- rum című művében — a 13. század végén — oly pontos le­írását adta a mérgekkel tör­ténő halászatnak, hogy ez a módi sikeresen elterjedt Eu­rópa nagy részén ... Talán nemcsak a halászok kaptak a nagy lehetőség után, hanem... A veneficium, a méreggel elkövetett szándé­kos emberölés oly divatban volt, hogy kolerajárványok idején sorozatban hajtották végre az arzénes gyilkosságo­kat némely településen, lévén mindkettő esetében hasonlóak a tünetek. S ez csak egy a le­hetséges ötletek közül! A kö- zépkorban\Kínában sokan kö­vettek el öngyilkosságot — konyhasóval. Nagy mennyi­ségben ugyanis valóban mér­gező! Aligha véletlen tehát, hogy hazánkban olyan igaz­ságügy-miniszteri rendeletet hoztak 1872-ben — a 15 933. számút —, amely első ízben mondta ki a mérgezésgyanús emberi tetemeknek „a buda­pesti országos művegyészeti hivatalban történő, külön er­re a célra alkalmazott hivata­los szakértők általi vizsgála­tát”, kötelezőként. Claude Bemard 1857-ben Párizsban kiadott könyve te­kinthető az első korszerű to­xikológiai munkának. Bemard először drámaíróként próbál­kozott, de szerencsénkre, nem volt szerencséje, sikere. Pá­lyát változtatott... így lett a 19. század legnagyobb orvos­tudósainak egyike. Igaz, a toxin kifejezést nem ő, hanem Brieger használta 1879-től folytatott kutatásai nyomán, s azt követően már gyorsan tért hódítottak az új és még újabb kifejezések, a toxieitás, azaz a mérgezőképesség, a toxiko- mánia, tehát a mérgek (kábí­tószerek) utáni kóros vágy, a toxikózis, a,mérgezéses álla­pot, a terhességi toxaemia, ez a súlyos szövődmény ... Elkü­lönítették az exo-, illetve az endotoxinokat, előbbieket a baktériumok által kiválasztott veszedelmes anyagokként, utóbbiakat a baktériumtest szétesése után felszabaduló méregként... A megyében az állami Ipar­ban évente ezer fizikai foglal­kozásúra 32-33 baleset jut, ami kedvezőbb az országos átlag­nál. Életkor, szakképzettség szerint azonban rendkívül na­gyok az eltérések, s talán le sem kellene írni külön: a fia­talok, a szakképzetlenek a leg­inkább érintettjei a bajnak. S külön igaz ez a mérgező anya­gok felhasználásakor! Ha van­nak, akik a mérges gombáktól nem tartanak, ha a maszlag, a gyűszűvirág, az ebfojtófű ve­szedelmeit nem ismerik, miért is tartanának attól a „kis por­tól”, attól a litty-lötty vegy­szertől? Kígyók, pókok, skorpiók, veszett állatok mérgét meg­tanultuk félni. A népgazda­ságban egy év alatt 470 ezer tonna kénsavat, 60 ezer tonna metilalkoholt használnak fel, s a példaként említettek ér­zékeltethetik: mérgek fognak körül bennünket. A mérgezési baleseteknek — legfőbb terü­let: a mezőgazdaság! — 96 százalékban fizikai foglalkozá­súak a szenvedő alanyai. Ami fényt vet a felhasznált anya­gok és az azokhoz szükséges képzettség közötti viszonyra. A morfinisták az. átlagember számára halálos adag öt-tíz­szeresét is képesek bevenni, mert megszokták a mérget. Az emberre erősen mérgező bürök a kecskének közönséges táplálék ... de egészséges félel­meinket elaltathatják-e az ilyen esetek, példák?! Mészáros Ottó Az árjegyzék is „elkelt" Tudták, mi kell a magyarnak Vállalkozásra akartak rá­bírni, de nem sikerült. Egyál­talán nem azzal az elhatáro­zással csuktam be magam mö­gött az ajtót, hogy már holnap valamilyen üzletbe fogok. Pe­dig a termékbemutatót vállal­kozásösztönzőnek szánták, s a meghívó szerint a Magyar Vál­lalkozásfejlesztési Alapítvány elnöke, Zwack Péter nyitotta volna meg, sajnos nem ért rá. Nem hozott lázba a kiállított két kisbusz, igaz, reményem sincs, hogy valaha összeszed­jem a rá való tizennyolc-, illet­ve huszonegyezer dollárt. Az automata ajtónyitóval sem igen tudnék mit kezdeni, ezzel legfeljebb egy portás könnyít- hetné munkáját. Ugyancsak nem túlzottan vállalkozásösz­tönző termékek a riasztórend­szerek. Néhány nyugati cég azonban tudta, mi kell az üzlethez. A Toyota például varró- és kötő­gépek, valamint interlockok széles választékát vonultatta fel. Sajnos egyetlen szerkeze­ten sem szerepelt az ára, így csak sejthető, hogy nem tar­toznak az olcsó jószágok közé. A bécsi Stöhner cég is tudta, mi kell a magyarnak. Fagy­laltgépeik, szörp- és kávéauto­matáik bizonyára kelendőek lesznek a vendéglátósok, presszósok között. A várható sikert jól érzékelteti, hogy az árjegyzékük is „elkelt” már az első nap, valamelyik látogató eltette. Pedig ugrásra készen ott volt az OTP Pest-Buda Igaz­gatóság vállalkozási irodája is, s szívesen nyújtottak ... Nem! Nem kölcsönt, hanem felvilá­gosítást. Ebből az derült ki, hi­telképesnek csak azokat a vál­lalkozásokat tekintik, melyek jövedelmezően gazdálkodnak, termékeiket rendszeresen érté­kesítik, teljesítik fizetési köte­lezettségeiket és amelyeknek gazdálkodása jól szervezett, a vezetése pedig magas színvo­nalú. További tizenegy pont­ban sorolják fel a hitelkérelem általános tartalmi követelmé­nyeit ... Nem tolongtak előt­tük. Tudom, kajánkodni könnyű, sokkal nehezebb támogatni a még gyerekcipőben járó vál­lalkozást, s ösztönözni a kez­dőket. Lehet, hogy ez a kiál­lítás most nem volt tökéletes, de legalább megpróbálták, s ezért mindenképpen elismerést érdemel hárpm rendező: a Konsumex, a TV-képújság és a Vállalkozók Országos Szövet­sége. Annál is inkább, mert a leendő farmerek dolgát való­ban megkönnyítik, kisgépek sorát állították ki. Még a na­gyon ügyes és sokoldalú ju­goszláv kistraktort is bemutat­ják a kiállítás épülete előtti szabad területen. A vállalkozásösztönző ter­mékbemutató tegnap nyílt és június 29-ig tekinthető meg Budapesten, a XI. kerületben, a Hadak útja 11.-ben. — mt —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom