Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-23 / 146. szám

4 1990. JÜNIUS 23., SZOMBAT REGGEL A NAP TÉVÉBEN Híreket mond a fogkefe Sehogy nem akar összejönni. A kávé a konyhában, a kád a fürdőszobában, a ruhák az előszobában, a gyerek mindenhol, de mindig máskor. Lehet így tévézni? Pláne, hogy a tévé a szo­bában. Ott kéne ülni előtte, és beköltöztetni a reggeli szertartá­sokat a készülék és a fotel közé: szemem a képernyőre tapad­na, szappan a bögrébe, putty, gyerek a vállfára, hopp, felke­verném a ruhákat, iitty-lötty, fincsi szendvicseket csinálnék a cipőinkből, nyamm-nyamm. Vagy egy garzonban kellene lak­ni, vagy húzni magam után a tévét, mint a gyermek a kislovát. Hogy csinálják ezt, a reggeli tévézést Európában? Még jó, hogy a tévéseknek összejön. Persze, a Nap Tévéről van szó, hiszen az államinak álmában sem jutna eszébe be­leavatkozni a szokásaimba. Na, nekik se könnyű, hajnalok haj­nalán kiráncigálni a riportala­nyokat az ágyikóból. Nem is sikerül mindig. Tegnap reggel például műsoron kívül futott be az a kereszténydemokrata párti képviselő, akit néhány nappal korábban vártak. El­aludt a honatya, de hát ez nem csoda. Amilyen hajszában él­nek manapság... Király Zol­tán az, aki bírja. A tempót is, a stúdióban honoló izzasztó hőséget, kifogástalan megjele­nésével, kifogástalan modor­ban társalog képviselőtársával, persze, pertuban vannak, a képernyőn is, nemcsak a Par­lament folyosóján. S amíg ők beszélgetnek, az egyszemélyes gyártásvezető és rendezőasz- szisztens kényelmes foteljá­ban átnézi a reklámozni ho­zott újságokat. A Nap Tévében ugyanis ér­demes hirdetni. Olyan olcsóak, mint a „nagy” tévé a délutáni holtidőben — másodpercen­ként 1500 forintért bárki, bár­mit reklámozhat. Jönnek is a cégek, a maszekok, a káefték. Tegnap igazi reklámcsemege is akadt: a csettintős Müszi két Singer varrógép közül ecsetelte a zsebkendővarrás programozásának előnyeit, közben jókat pattingatott az ujjával. Csemege vagy sem, a reklám kell. A Nap Tévének ez az egyetlen bevételi forrása. Nem úgy a kiadások, abból sokkal több van. Mindent bé­relnek, a Könyves Kálmán körúti stúdiót, a műszaki he­lyiséget, a szerkesztőség egyet­len szobáját, a kamerákat, a keverőpultot, az embereket. Akkor lesz igazán jó üzlet a Nap Tévé, mondja Tarján Mik­lós szerkesztő, ha állandó he­lyet kapnak az éterben. A kft. jelenlegi tagjai, a Mai Nap Rt., a Mozi és Video Vállalat, a Ribban Kft. és a Magyar Táv­irati Iroda néhány millióval megúszta a reggeli tévé alapí­tását, hiszen venniük szinte semmit nem kellett. viszont óriásit ugrik majd a nyereség, ha legalizálják a létezésüket. Addig is jó bolt s éppen ez a félillegális, félhivatalos jel­lege. Azt mondják, a legendák, az állami tévével való állandó konfliktusaik vonzzák a né­zőket. Nem a rossz kritika miatt, ha­nem mert nincs rá pénzük. Az egész éjszaka sugárzott műsort kétmillióból hozták össze, és hát nem olyan lett, mintha tíz­ből. A rendezőasszisztens elejti az újságot, visszatolja fejére a mikrofonos hallgatót, fölemeli a kezét, s amint utasítást kap a keverőszobából a rendezőtől, figyelj, utolsó reklám megy, a vitorláshajó az utolsó kép, fi­gyeli, hajszálpontosan a snitt végén beint. A monitoron Aig­ner Szilárd napbarnított arca jelenik meg. De nem azért van viszonyla­gos csönd. Amikor élőben megy a műsor, a súdióból. a rende­zőasszisztens is csak. suttog a mikrofonjába, a deszkából tá- kolt és olcsó vászonnal takart paravánok előtt-mögött vára­kozó interjúalanyok, reklámoz- ni-informálni akarók is abba­hagyják az ismerkedést, az is­merősök a beszélgetést. Az a kis fekete micsoda, ami növés­ben lévő szarvasbogárnak lát­szik a képernyőn, az egy érzé­keny mikrofon — mindent föl­vesz, s van, amit le. Hosszú zsinórban folytatódik ugyanis, a műsorvezető eleganciája há­tulról például már nem oly ki­fogástalan, s elég egy óvatlan lépés kevésbé gyakorlott de­likvensektől, s hónaljba ugrik a zakó, az operatőr nyakába pedig s „mikrofonvégre ka­pott” vendég. Ilyen zajokból áll a viszony­lagos csönd, s a stúdióban a tiltás is viszonylagos. Ég a pi­ros lámpa folyamatosan a stú­dió ajtaja fölött, de minek? Állandóan jön valaki, és állan­dóan elmegy valaki, aki még később visszajön. A riportala­nyokat jóval a tervezett idő­pont előtt hívják be, akire nyolc óra huszonhatkor kerül sor, az már fél nyolckor ott téblábol. Figyeli a többieket, izzad, szorongatja a puskáját, kimegy, iszik egy kávét, visz- szajön, az ügyelő a lelkére kö­ti, hogy most már ne tűnjön el, tudják, miért kell előbbre kér­ni őket, hiszen tegnap is ki­mentette rpagát Bayer József, az Axel Springer Budapest igazgatója, valaki mást előbb­re kellett hozni. Aztán jön va­laki egy mikrofonnal, behál- lózzák a delikvenst, a rendező- asszisztens hátraszól, hogy a divatfilm alatt ülhet be a he­lyére, most kezd csak igazán izzadni, aztán csönd lesz, az asszisztens keze a magasba, int s a delikvens előtt elsötétül a világ. A néző előtt pedig megvilá­gosodik a képernyő, s nézheti tovább a Nap Tévé műsorát. Ha már rájött arra, hogyan kell fogmosás közben kávét in­ni a szobában. J. A. jjjR~ÁT)TÖ F I G Y ELTS Fűtől fáig. Váci tények és remények. A címben szereplő sorozat tegnapi adásában újabb riasztó adatokat ismerhettünk meg Vácról. A város felelős gondolkodói egyre hangosab­ban követelik maguk és pol­gártársaik számára a normális életfeltételeket. Megdöbbentő, hogy 59 egész­ségre káros anyagot kibocsátó üzemet sorolhatnak fel, me­lyek cementporral, ólommal, nitrominoxiddal, szen-dioxid- dal, kén-dioxiddal, szénporral, kambiummal, báriummal, cink- oxidtlal, ammónium-kloriddal s más káros anyagokkal terhe­lik a lakosság szervezetét. Ez ellen védekezve akarnak meg­fogni minden segítő kezet — mondta dr. Bóth János ta­nácselnök, a műsorvezető szer­kesztő Balogh István kérdésé­re válaszolva, aki emlékezte­tett rá, hogy június 7-én 12 város képviselői közös nyilat­kozatban kérték az Ország- gyűlést új -környezetvédelmi- törvény megalkotására. A je­lenlegit egyformán bírálja a tanácselnök és Kiszel Viimos. a környezetvédelmi napok öt­letadó egyesületének, a köz­életben nagy tekintélyt szerzett Gönczöl-társaságnak az elnöke. Ez a társadalmi szervezet jo­gosan kifogásolja, hogy nehéz hozzájutni a Köjál adataihoz, noha állampolgári jogunk is­merni környezetünk állapotát. Szkeptikus a közös dokumen­tum sorsával kapcsolatban. Szeretné, ha a szerinte tétován lépegető kormány rácáfolna a pesszimizmusára. A rádióhallgató nem tud sza­badulni attól az aggodalmától, hogy ezeken a sűrűn lakott te­rületeken működő üzemekben, vajon mennyi károsodást szen­vednek az ott dolgozó munká­sok, és milyen prevenciókkal védik az egészségüket? K. T. I. Akik nem látszanak az adásban: munkában a stáb (Hancsovszki János felvétele) ZÍ N HÁZI LEVÉL „Minden országot bejártam...” — minden messzi tarto­mányt, / S aki álmaimban él, / A dicsőt, az égi szépet / Sem­mi földön nem találtam." így kezdi Csongor, az ifjú hős Vörösmarty Mihály költői játékát. Az 1830-ban írott s 1831-ben csak kinyomtatni engedélyezett verses darab, a Csongor és Tünde, különös műve a költőnek. Mesejáték is, az égi szépet kereső, Tün­dérhonba vágyó ifjú hősről és Tündérhon leányáról, Tündé­ről, s szolgáikról, Balgáról meg Ilmáról, a boszorka Mirigyről, az ördögfiakról. Filozófia is, az emberi lót hivságáról, a hír, vagyon, tudás múlékony voltáról, az elérhetetlen vá­gyaikról, amelyeket mégis meg kell próbálnunk elérni. És ke­serű drámai helyzetkép is a korrpl, amelyben — ahogy majd a játék zárósora mond­ja — „Ébren maga van csak az egy szerelem”, s legfeljebb az egyén boldogsága elérhető, ha az is meg nem keseredik közben, míg elérjük. Nagyon sokáig nem is tekintették a Csongor és Tündét színpadon eljátszható műnek. Szép, köl­tői könyvdrámaikén-t tartották számon, amiből a költőiség feltétlenül igaz is. A Csongor és Tünde minden színrevitele azóta is küzdel­met jelent a mű különböző rétegeivel, melyek között a színszerűség valóban nem a legerősebb. Vagy inkább a dra­maturgiai problémák zava- róak? Mindenesetre,' ahány előadás, elképzelés, annyi va­riáció. A Nemzeti Színház most a Várszínház karmelita udvarában eljátszott variáció­ja, Csiszár Imre rendezésében, nem tagadja meg a mesét, de nem feledkezik meg a mű fi­lozófiájáról sem. Az égi szere­lem — Csongor és Tünde —■ földi mását, Ilmát és Balgát nyomatékosan jeleníti meg, és különösen nagy nyomatékot kap a három ördögfióka, mint ösztöneink, vágyaink „föld­alatti”, gonosz rétegeinek meg­testesítői. Csiszárnál a szerel­mesek őszülő tincsekkel, meg­fáradva jutnak el a várt, kí­vánt, hajszolt boldog végig. Már nem tudnak igazán örül­ni. A rendezés ezt olvassa ki a műből. A szerepek közül most is in­kább a népi kettős, Bánsági Ildikó és Cseke Péter játéká­ban, s az ördöghármas ■— Nemcsak Károly, Hunyadkür- ti István, Szirtes Gábor — a hatásosabb. Mihályi Gábor Csongora töprengő, szenvedő hős, Ráckevei Anna Tündéje pedig kissé földibb, mint a korábbi tündérlányok. Az Éj királynőjeként Lukács Margit ismét (mint annyiszor már) el­bűvöl dikciója szépségével. Vörösmarty költészete az ő aj­kán izzik föl igazán az elő­adásban. Takács István A Várszínház karmelita udvarában június 21-én mutatták be Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. színjátékát Csi­szár Imre rendezésében. Képünkön: Ráckevei Anna SZOMBATI Negyedóra múlva, egy-egy kisebb bőrönddel óvatosam' le­mentek az utcára. Már sötétedett. Felgyúltak a .kirakatok fé­nyei, az utcai lámpák. Laura most megint reszketni kezdett. Peternek az a rengeteg krimifilm jutott eszébe, amit kora ifjúságától eddig látott. Nem véletlenül. Elhatározta, felhasz­nálja összes ott „szerzett” tapasztalatát. — Hová megyünk? — kérdezte Laura. — Sehová. Itt még biztonságban vagyunk. Addig állunk, míg jön egy szabad taxi, és majd figyelünk, nem követ-e valaki. Egészen olyan, mint egy filmben, gondolta Laura is ré­mülten. Emberek jártak-keltek körülöttük. Az asszony félve tapadt férjéhez. De alig ötperces várakozás után feltűnt egy taxi, intettek neki. Mikor beültek, Laura azonnal megfordult, hogy lássa, elindul-e mögöttük egy másik autó is. Hát bizony... elindult mögöttük egy fekete kocsi. Vagy az csak véletlen volt. Laura némán mutatta Peternek. A férfi bemondta a címet a sofőrnek és maga is hátranézett. Ész­revette: nem is egy, hanem két autó jár a nyomukban! — Ez már kicsit sok — mormolta. Taxijuk többször ka­nyarodott jobbra, balra, de a két reflektorpár mögöttük ma­radt. Aztán a hátsó kocsi egy sarkon lemaradt. A következő sarkon egy másik autó csatlakozott a menethez. Laura meg­könnyebbülten fellélegzett. Persze túl korai volt az öröm. Hiszen az üldözők nem maradtak el mögülük. A férfi magához vonta feleségét és a fülébe súgta: — Cselezni fogunk. A bőrönd nálam marad. Megállunk a nagynéni utcája sarkán, te gyorsan kiugrasz és eltűnsz a nagyáruházban. Ott várj rám, jó? — És te hová mégy? — Ne kérdezz semmit! A taxi fékezett a sarkon, megtorpant egy pillanatra, Laura kilépett. — Egyenesen tovább! — mondta Peter. A taxis gázt adott. — A hölgy férje üldöz bennünket? — érdeklődött jóked­vűen. Hosszas magyarázkodás helyett Peter inkább ráhagyta a dolgot. A sofőr a bajusza alatt somolygott. Peternek vi­szont egy csöppet sem volt jó kedve. Látta, ahogy az üldö­zők autója lemaradt egy piros lámpánál. Peter az elkészített pénzt gyorsan a taxisnak adta; Nemere István: A KINCS (4. rész) — Most álljon meg egy pillanatra, amíg kiugróm, aztán hajtson gyorsan tovább! Peter kiugrott a bőrönddel és beszaladt a kapu alá. Nem nézett hátra, hallotta, hogy a taxi elszáguldott. A férfi fel­rohant a nagynéni ajtajához, csöngetett. Az ősz hajú, idős hölgy bizalmatlanul, lassan nyitotta ki: — Te vagy az, Peter? — csivitelte madárhangon. — Gyere! — Hamarosan jövök Laurával. Fogd ezt! — és a bőrön­döt a küszöbre téve, lerohant a lépcsőn. A nagynéni béka­pislogással, döbbenten nézett utána: — De Peter, micsoda viselkedés ez...? A fiatalember máris az utcán volt. Az áruház felé sie­tett. Bármennyire is óvatos volt, nem vette észre azt a nyurga, széles vállú, fiatal férfit, aki hanyag testtartással, de jobb kezét állandóan a zsebében tartva, követte őt, kitartóan. 3. AZ ÜLDÖZÖTTEK Aznap este Peternek sikerült félrevezetnie üldözőit — legalábbis azt hitte —, és Laurával baj nélkül érkezett vissza a nagynénihez. Grácia néni kezdetben semmit sem értett a dologból. Miért költöztek be hozzá a „gyerekek”? A késői időpontra hivatkozva Peter másnapra halasztotta a magyarázatot. De mire Grácia néni felébredt, a fiatalok elmentek dol­gozni. A néni töprengve nézte a másik szoba bevetett ágyait, majd elment bevásárolni. Nem vette észre, hogy egész úton — még az áruház női koníekciós részlegében is — követi egy alacsony, jelentéktelen külsejű, bőrzakős férfi. Az asz- szony_ csak a „gyerekekre” gondolt egész idő alatt. „Majd délután beszélek a fejükkel!” — fogadkozott Grácia haza­térve. Hatvan éve minden fürgeségével tett-vett a lakásban. De tervét nem valósíthatta meg, mert ebédszünetben Peter hirtelen ötlettel felhívta a feleségét: — Figyelj rám, drágám. Tudod, mit találtam ki? Elin­tézem a főnökömmel, hogy elengedjen egy órával előbb. A jó öreg Mark biztosan megteszi ezt a szívességet nekem. Bé­relek egy kocsit, hogy szabadon mozoghassunk a városban, ne legyünk kénytelenek taxikra várni bizonyos ... hm ... kellemetlen és zavaros helyzetekben. Mire végzel a hivatal­ban, érted megyek, és elviszlek a közjegyzőhöz. — Gondolod, hogy tud valamit, amit nem mondott el nekünk? — Azt hiszem, igen. Legalábbis feltehetek neki néhány jól célzott kérdést. — Rendben van, Peter. ★ Peter egy csöppet sem feltűnő, sötétzöld kisautóval érke­zett Laura hivatala elé. A felesége alig ült be a kocsiba, a férfi azonnal indított. Laura is úgy viselkedett, mint egy vérbeli összeesküvő, legalábbis ezt hitte magáról — útköz­ben gyakran nézegetett hátra és oldalt, gyanús autókat keres­ve. De senki sem követte őket. A közjegyző háza előtt szerencsére találtak parkolóhe­lyet. A lépcsőn Laura Peterhez bújt: — Félek. — Itt is? Nincs mitől. Ez egy hivatal. A közjegyző már ismert irodájának előszobájában, a fa- borításos falak között, a vénlány titkárnő furcsa arckifejezés­sel fogadta őket. — A közjegyző úrral szeretnénk beszélni. — Hát nem tudják, mi történt? — nézett rájuk amaz szigorú, ugyanakkor kétségbeesett pillantással. — Nem tudjuk — Laura torkát már-már ismerős rettegés szorította el. ^ Vége a 4. résznek (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom