Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-20 / 143. szám
4 3*K6 » Et] 1990. JÚNIUS 20., SZERDA Ne korhítozza az önállóságot Pedagógusok az iskolaszékről A* iskolaszékek felállításával kapcsolatban megyénkben Igen sok a vita, félreértés az utóbbi időben. Ezekről több alkalommal a Pest Megyei Hírlap is beszámolt. Ügy gondoljuk, hogy a helyzet tisztázódásához és az iskolaszékek későbbi felállításához hozzájárulhat a Magyar Pedagógus Kamara állás- foglalása is, melyet a következőkben rövidítve közlünk. A Magyar Pedagógus Kamara Pest megyei tagozata egyetért és támogatja azokat az elképzeléseket, melyek szerint az iskolaszékre, mint egy- egy település oktatáspolitikai érdekegyeztető fórumára, a helyi oktatásügyi döntések le- gitimizálásának eszközére szükség van. Az iskolaszékek létrehozása azonban csak az önkormányzati választások után, megfelelő törvényi szabályozás alapján történjen, úgy, hogy az semmiképpen ne sértse az iskolák, intézmények szakmai, szervezeti és gazdasági autonómiáját, sőt inkább ennek tisztázásához, fejlesztéséhez járuljon hozzá. Ezért javasoljuk, hogy az iskolaszékek az iskola használói (szülők, gyermekek) az iskola fenntartói (a helyi közösségek, az önkormányzat) és a szakma, a pedagógia (iskola, nevelőtestület) oktatással, neveléssel, s annak feltételei biztosításával kapcsolatos érdekei feltárásának, megfogalmazásának, ütköztetésének és egyeztetésének fórumai legyenek. Iasztása, szakképzési vagy fakultációs irányok meghatározása. javaslatok a nemzeti alaptanterven belüli „szabad sáv” tartalmára, idegen nyelv választása stb.), és a célok eléréséhez szükséges feltételek (személyi, anyagi, tárgyi) biztosításában, az adott települések iskolái működése — szakértői vizsgálatokon, pedagógiai méréseken alapuló — eredményességének megítélésében, a szükséges javaslatok megfogalmazásában — az iskolák törvényeknek és jogszabályoknak megfelelő működésének ellenőrzésében, az esetleges szükséges intézkedések megtételében. Az iskolaszéknek ugyanakkor ne legyen joga és lehetősége korlátozni az iskolák szakmai, gazdasági és szervezeti önállóságát. A pedagógusi, intézményi, szakmai szabadság és autonómia terjedjen ki a stratégiai célok megfogalmazásától az e célok teljesítését jelző kimeneti eredményesség méréséig tartó oktató-, nevelöfolyamatokra, kivéve a törvényi vagy etikai vétséget. A Magyar Pedagógus Kamara Pest megyei tagozata úgy látja, hogy a fenti elvek igen sokféle konkrét formában valósíthatók meg. Ezért javasolja, hogy az iskolaszékekről olyan törvényi szabályozás szülessen, mely figyelembe veszi az egyes települések eltérő helyzetét, sajátosságait. Állást foglalunk amellett, hogy az önkormányzati törvény tegye lehetővé, hogy a helyi képviselő-testületi választásokon ne csak pártok, hanem a helyi közösségek, szervesetek, egyesületek, így a kamara jelöltjei is indulhassanak. Magyar Pedagógus Kamara Pest megyei tagozata Készség a békés életre Az ellenfélnek ez. már eredmény Ez az alapvető érdektagolt- ság jusson kifejezésre az iskolaszék összetételében és annak arányaiban is. A gyermekek, fiatalok érdekeinek közvetlen képviseletét a valóságosan működő diákönkormányzatok véleményének meghallgatásával, kikérésével látjuk megoldhatónak. Az iskolaszék számára olyan jogosultságokat és működési feltételeket szükséges biztosítani, melyek lehetővé teszik, hogy az iskolaszék véleménye döntő legyen, — az adott település iskolaszerkezetének meghatározásában, az oktatással, neveléssel kapcsolatos stratégiai célok kitűzésében (pl. alternatív programok váAz Kimúlt ívekben sokan és S sokféle módon formálissá tet- S ték, közhellyé silányították a S békéért folytatott küzdelem S gondolatát. Ennek ellenére az Î; ügy nemes céljait egyre többen ^ magukénak vallják. Így széle- sedik világméretűvé az a moz- ÿ galom is, amelyet a pedagógu- \ sok indítottak a békéért, ÿ Ezt igazolta az a nemzetközi á pcdagóguskongresszus. ame- $ lyet Budapesten tartottak jű- ^ nius 1. és 4. között. A harma- ^ dik alkalommal megrendezett ^ találkozón harmincöt ország i képviselői vettek részt, akik az oktatás és a béke kapcsolatát tárgyalták meg. A Pest Megyei Pedagógiai Intézet igen fontosnak tartot" A Dunakanyar tartja magát Nemcsak az illendőség kedvéért Huszonhatodik esztendejébe lépett a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság folyóirata, a Dunakanyar, amely szerényen csak tájékoztatónak nevezi önmagát. Akinek azonban már több ízben kezébe került ez a vaskos, nagyalakú füzet, alighanem másként vélekedik. A most megjelent idei első szám is jó példa arra, hogy a szerzők és a szerkesztőbizottság mennyire komolyan veszi az informálást. Elsősorban nem arra gondolok, hogy ismert és elismert írók és szakemberek tanulmányait, cikkeit olvashatjuk benne, hanem éppenséggel ezen anyagok tartalmára. Azért csak megemlítek néhány nevet: Balassa M. Iván muzeológus, dr. Jeszenszky Géza — még mint a közgazdasági egyetem dékánja —, Ordas Iván és Rédey Pál írók, Te- száry Károly erdőmérnök. S kedvenc témájával foglalkozik a zsámbéki főiskola pedagógus házaspárja: Kovácsné dr. Paulovits Teréz és dr. Kovács József László. Mátyás király emlékezete került az első oldalakra. Érdekes, izgalmas idézetek sorakoznak egymás után korabeli dokumentumokból. s mindezekhez összekötőként szolgálnak a közbeeső történelmi tények színes feldolgozásai. Mindezt nemcsak az illendőség kedvéért teszi a lap, hanem mert Mátyás életének sok k-dves órája kötődik Vi- segrádhoz és a Dunakanyarhoz. E témakörhöz kapcsolódik A kevi rácok Cor- vinus Mátyása című olvasmányos-tudományos tanulmány. Am, jut hely adatokkal telitűzdelt figyelemfelkeltő anyagnak a Dunakanyar vendégforgalmáról. Ugyanúgy, mint szubjektív hangú Duna menti emlékeknek. Néhány Áprily Lajossal kapcsolatos irodalomtörténeti mozzanat‘is bekerült a folyóiratba, éppenséggel feloldva a KDIB vízminőséggel és vízkészlet- védelemmel foglalkozó elnökségi ülésének komor hangulatát. / Programok, kis portrék, sport és természetvédelem, sajtószemle, reklámok szolgálnak olvasmányként mindazoknak, akik veszik a fáradságot, s megkeresik a tíz helyet, ahol a folyóirat megvásárolható. Jóllehet nincsenek pontos adataim számukról, de gondolom, hogy sokan veszik a Dunakanyart. Vonzereje alighanem abban rejlik, hogy tartja magát — megszokott színvonalához. ta ezt az eseményt, és úgy döntött, hogy ezzel kapcsolatban megbeszélésre hívja össze a megyei kollégákat, június 21- re. a PMPI székházába. A Pedagógusok a békéért mozgalom megyei koordinációs bizottsága ugyanis tovább viszi a nemzetközi konferencia gondolatait Az elkészült programtervezet nagy segítséget jelenthet a nevelési gyakorlatban. Ez a csütörtöki összejövetel kedvező lehetőséget kínál egymás jobb megismeréséhez és a nevelőmunka tartalmának gazdagításához. Erre pedig azért van szükség, hogy az ifjúságot is jobban tájékoztathassák és megnyerjék a béke ügyének. Igaz ugyan, hogy napjainkban általában javulónak ítélhetjük a világbéke megőrzésének esélyeit. Sajátos módon azonban ebben leginkább az emberiség jövőjét fenyegető belátható veszélyek játszanak szerepet. Nemcsak a termelési és életmódbeli, demográfiai problémák elhatalmasodása kényszerít bennünket ebbe az irányba, hanem az ökológiai, a környezetszennyezési gondok is. A Pest megyei pedagógusok szintén keresik annak útját- módját, miként építhetnék be az oktatásba, az iskolai életbe a mozgalom célkitűzéseit szolgáló tevékenységeket. Főképpen azt vizsgálják, mennyire jó gyakorlótere az iskola a békés életkészségek fejlesztéséhez? Próbálnak olyan lehetőségeket teremteni, amelyeknek során a diákok elsajátíthatják a vitakultúra alapjait, megtalálhatják az eltérő nézetekben rejlő közös vonásokat. Kérdésként vetik fel, hogy a szokásos játékok között milyen szerepe van — van-e egyátalán? — olyan játéknak, amelyben az ellenféllel közös érdekek, együttműködések hoznak mindkét félnek maximális eredményt. A rendkívül szerteágazó témakört összefoglaló megbeszélés célul tűzi azt is, hogy a különböző nemzetközi nevelési programok megismerésével, átültetésével gazdagítsák elképzeléseiket, gyakorlatukat. V. A. Posta BO N TÁS ■ VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.í 311 -1446 ■ s. o. s. VisegrécS! Június. Kezdődik a nyár. Növekszik a forgalom, a balesetveszély. Figyeljük csak! Szombat délelőtt. Hatalmas csattanás. A visegrádi Gizella- majornál dolgozó régészek lerohannak az országúthoz. Megdöbbentő a látvány: a keresztbefordult traktor szénaszállító pótkocsija alatt egy Dacia. A kocsi ajtói nem nyílnak, csákány kell. Két férfi szabadul ki, kiosit támolyognak, arcuk véres, ruhájukon vérfoltok. A bent ülő lánynak és a nagymamának látszólag nem esett baja. , Jó lenne mentő és rendőr. Az ásatáson dolgozó egyik diák édesapja kocsival már indul is segítségért. A traktor mellett csak egy sávon lehet közlekedni, régészek irányítják a forgalmat. Kövessük a segítőkész autóst! Első útja a gizellate- lepi szanatóriumhoz vezet, innen rövidesen indulnak az elsősegélynyújtók; saját autóval, minden tőlük telhetőt megtéve. A kórház telefon- vonala azonban rossz; mentőt, rendőrt hívni nem lehet.. Irány Visegrád. A rendőrség helyi megbízottja, ma szabadnapos. A feleség mégsem intézkedhet! Sebaj, itt egy telefonfülke. De vonal nincs. Talán a postán? A hivatal kivételesen nyitva van, de telefonálni nem lehet. Gyerünk a parkerdőgazdasághoz, biztosan van CB-rádiójuk! Van bizony, a budapesti központot lehet értesíteni. Tovább, keresztül Visegrádon. A hajóállomás? Próbáljuk meg! Igen, itt végre segítenek. Na, nem olyan egyszerűen; a szentendrei hajóállomás közbeiktatásával riadóztatnak. Már csak néhány pillanat, elindulnak mentők és rendőrök — Szentendréről. Közben eltelt egy óra. Kellett egy ráérő és talpraesett autós, és minden rendben. Nem történt tragédia. De mi lett volna, ha súlyos a baj? Ha buszok ütköznek, gyermekek sérülnek meg és hiába várnak segítségre? Ha perceken múlik az emberélet? Gróh Dániel Visegrád Most értjük igazán Már egy éve annak, hogy elhunyt Szirtes Ádám Kos- suth-díjas, kiváló művész, a Thália Színház tagja. Valószínűleg kevesen tudják, hogy ő Pest megyében, az akkori Tápiósápon született. A homokos faluszélről, falusi gyerekként indult, hogy megismerje, sőt meghódoltas- sa a világot. Mindig is büszke volt falujára, ahol tisztelték és szerették az emberek. Ha csak tehette, haza is látogatott, olvkor még élménybeszámolót is tartott. A halála előtti időszakban A Pest Megyei Hírlap április 3-i számában A BKV rossz szomszéd címmel megjelent panaszra az alábbi tájékoztatást adjuk: A bejelentést követően a lakásellétási csoport munkatársai megvizsgálták a helyszínt, s megállapították, hogy a kerítés bizony rossz állapotban van. Intézkedést kez- dezményeztünk, az építési főmérnökségen megrendeltük a javítást, illetve a szükség szerinti cserét. Szakembereink felmérése alapján körülbelül 150 méter hosszú kerítés helyreállítása szükséges. Terepkülönösen sokat mozgolódott a szülőhelyén. Minden vágya volt a korszerűtlen, düledező általános iskola helyett újat építeni, és az 1970-ben egyesült Tápiósápot leválasztani Tápiósülytől. Az új iskola felépítéséhez még a Művelődési Minisztérium segítségét is kérte. Kilincselt lent és fent, mindent és mindenkit megmozgatott. Azonban kezdeményezései, különösen a faluszétválasztás miatt, nem találtak rokonszenvre. A Süly- sápi Nagyközségi Tanács elnöke és a sápi részen élő tanácstagok többsége — érthetetlen módon — élesen szembehelyezkedett a művész elképzeléseivel. Szerencsére azért akadtak támogatói is, kik az általa elkezdetteket jelenleg is napirenden tartják. Most, hogy halálára emlékezünk, mind világosabban látjuk, a fejlődés és a jobb lakossági körülmények megteremtése érdekében tett erőfeszítései realitást tükröztek, de az azóta tovább romló körülmények miatt nagyon 'is indokoltak ma is. Faller Gyula Sülysáp Arínyos képviseletet! Az utóbbi időben naponta hallhatunk híreket, olvashatunk az önkormányzati választásokról, az önkormányzati törvénytervezetről, vagyis az előkészületekről. Mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy sajnálatosan törvény született — a demokrácia nevében — a társadalmi vita megszüntetéséről: a társadalmi vitát feleslegesnek ítélte az okos nép gyülé- 1 Elöljáróban el kívánom mondani, hogy sem egyetlen pártnak, sem egyetlen vezetőnek nem vagyok elkötelezettje. Értékmérőm kizárólag az emberi tisztesség és a becsületes munka volt és lesz. Nem vádolhat tehát elfogultsággal, amikor szót emelek az 1990. május 28-án a Pest Megyei Hírlap ötödik oldalán megjelent „Tilitoli a tanácson” című cikkének első harmadában leírtak ellen! Írásának ezen részéből nem derült ki, hogy az információkat kitől kapta, de úgy gondolom, az újságírói etika ezt is megkívánta volna, hallgattassák meg a másik fél is, pontosabban szólva azok, akikről írt A megfogalmazás hangneméért azonban ön a felelős, akár saját, akár mások gondolatát írta le a tanácsi dolgozókról. illetve azok munkahelyi szándékáról. A jó ízlés és az emberi méltóság tiltakozik bennem az olyan kifejezések ellen, noav: „itt a lapát, tessék ráülni !” „De pakol...”, az r „szökni rendezésre, támfalkészítésre, kertészeti és kőművesmunkára kerül sor. Ezért, az említett szakmák képviselőivel, május 29-én egyeztettük az elkészítés időpontját, s erről a panaszost is értesítettük. Az érvényes előírások értelmében az utca felőli, valamint a jobb oldali kerítés a tulajdonos hatáskörébe tartozik, tehát annak javítása öt terheli. Kiss József, a BKV sajtó-, propaganda-, nemzetközi és rendezvényi szolgálat vezetője kezete. Pedig éppen az önkormányzati kérdések megvitatása tartozhatott volna a szélesebb körű közvéleményre. Lehet, hogy a 386 tagú Parlamentnél, a képviselőknél több mondanivalót, tapasztalatot gyűjtöttek össze a tanácsok, ugyancsak sok tapasztalatot szereztek a népfrontszervek és -aktívák, de főként a közel nyolcmillió választópolgár. Társadalmi vita ide vagy oda: remélem, sokan mondanak véleményt, írnak a sajtóban az önkormányzati elgondolásokról — különösen azok tagjainak megválasztásáról —, és így azok eljutnak az illetékesekhez, akik közvetve képviselhetnek jó elgondolásokat. Tehát elsősorban a választásokra kell- gondolni. Kik és milyen arányban kerüljenek be a helyi parlamentbe? Semmiképpen se a vezető pártok képviselői, hanem az adott területen működő pártok jelöltjei, és a nagy többséget jelentő pártonkívüliek becsületes kiválasztottjai. Semmiképpen sem lenne helyénvaló, ha például a mi településünk helyhatóságában a 4600 választópolgárt az itt lévő négy párt mintegy 200 tagja közül választottak képviselnék csupán. Legyenek ott a testületijen a többi 4400 választó képviselői is! Vagyis pártállástól független, de arányos képviselet alakuljon ki. Egy-egy helyi testület a lakosságot arányosan képviselje. Kapjanak abban helyet a közösségért dolgozók; mindazok, akik a település minden gondját, baját átérzik, és a jövőért attól függetlenül tenni akarnak, hogyan :szerveződnek párttá,: egyesületté vagy baráti társasággá. Dr. Bíró Gábor Dömsöd készül..az y, z „is". Ezek az emberek éveken keresztül tették a dolgukat lelkiismeretűk szerint! Nem bűnözök, akiknek szökni kell!!! S ha munkájukkal nincs is mindenki megelégedve, megérdemlik, hogy tisztességes hangon írjunk róluk. Ha gondolkodtak is azon, hogy elmenjenek, ne csodálkozzon rajta, hiszen most a saját példáján tapasztalhatja — pedig feltételezem a jó szándékát —, hogy a közösségért dolgozni, szót emelni nem hálás feladat, és mm arat vele osztatlan sikert mindenki körében. Szabó Andrásné Páty, Széchenyi u. 23. ★ Elöljáróban levele itt nem idézett részére szeretnék reflektálni: a szerkesztőséget csak bírósági ítélet kötelezheti arra, hogy az ul- vasói levelet teljes terjedelmében, az eredeti írással megegyező oldalon közölje. Más: A „tanácsiak huncut gazemberek” kitételt — nem szabad kiragadni a'szöveg- környezetéből, így az is világossá válik, hogy magam is rákérdeztem a telepiiiésen többek szájából elhangzott minősítésre. Egyébként manapság a „gazember” szó a politikában nem jelent mást, vagy többet, mint hogy az adott kérdésben akad, akinek más a véleménye. An ön által kifogásolt „Itt a lapát, pakol, szökni készül” kifejezések mind-mind a munkaviszony megszüntetésének szándékára utalnak, de mint azt ön is tudja, egyetlen mondat már csak stilisztikai szempontból sem tűzdelhető tele azonos kifejezésekkel. A jő ízlés az emberi méltóságra hivatkozni inkább a Pátvi f órum című Időszakos kiadványnál kellene. hiszen például az általam is idézett cikkben az enyéimnél jóval vaskosobb megállapítások is olvashatók, párhuzamot vonni viszont nem nehéz. A tanácsi apparátus munkájáért a vb-titkár felelős, ezért természetesen öt kerestem fel. Mindemellett nem is az a fontos, hogy x vagy y megy vagy marad, pusztán a jelenségre kívántam rávilágítani, amely sajnos nem egyedi, s még szomorúbb, hogy a változásoknak erkölcsileg feddhetetlen. jó szakemberek is áldozatul esnek csak a^ért, mert az előző rendszerben is tanácsiak voltak. r. ». Válaszol ez illetékes Less kerítés Hozzászólás, vélemény NyíBf lavél Péfyr&S
