Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-16 / 140. szám
Uurrá(?), nyaralunk! Ki a Riviérán, ki otthon Sohasem felejtem azt a pillanatot, amikor életemben először találkoztam a tengerrel. A szálloda halijában gyorsan ledobtuk a sporttáskákat, s rohantunk a hullámzó víztükör irányába. Csodálatos látvány, amikor a nap éppen lebukóban van, és sugarai ott tükröd zödnek a hullámok tetején. Én felnőtt fejjel, 35-ön túl, láttam először a Fekete-tengert. Az a monori kislány, aki most készül oda, viszont örülhet, mert még csak 10 éves múlt, s máris láthatja. Szüleivel és testvérével ugyanis szintén Bulgáriában fognak nyaralni, három héten keresztül. Hosszú hónapokig gyűjtöttek erre a háromhetes családi útra. Oda-vissza repülővel utaznak, hogy minél több idejük jusson a tengerparton fürdésre és napozásra. Napjainkban azonban koránt sincs mindenkinek alkalma ezen a nyáron a kellemes időtöltésre. Még az úttörőtáborok. viszonylag a legolosób- bak, de ott is növelni kellett a tarifákat a folyamatos élelmiszer-áremelések miatt. áSk w A családoknak csak elenyésző része engedheti meg magának, hogy egy vagy két hétre elmenjen valahová nyaralni. Kell a pénz a mindennapi megélhetéshez, nemhogy esetleg a Balatonnal ismerkedjenek. Azért vannak, akiknek nem- esak a Balatonra telik. Tudok olyanokról, akik télen a forró égövi Karib-tengerrel ismerkedtek két teljes hétig. Ott nyár volt télen is, vidáman sütkérezhettek a 30—35 fokos kánikulában. Egy-egy SZDSZ-eseknek Juniális Június 23-án, jövö szombaton megyei juniálist rendez az SZDSZ monori szervezete a Katalin csárda környékén. Mindenkit szeretettel várnak. Vidám műsorokkal szórakoztatják vendégeiket, délelőtt 10 órától. A gyermekeknek játékos sportvetélkedők lesznek, 14 órakor megalakítják a helyi SZDSZ Ifjúsági csoportját, 18 év alatti fiatalok, gyerekek érdeklődését, jelentkezését várják. A helyszín távolabbról megközelíthető a 4-es főúton, a 39-es kilométerkőnél kell balra, illetve jobbra elfordulni. ilyen kubai út belekerül majd 100 ezer forintba személyenként. Van, akinek futja erre is meg Mallorcára vagy krétai utazásra. Vannak, akik beérik a honi tájakkal, de ma már ezek sem olcsó mulatságok. A Volánbusz monori utazási irodájában Pécsi Antalné vezető tud viszonylag olcsó és drágább utakat is ajánlani a hozzájuk fordulóknak. Kedvelt például a gyulai SZOT- szálló, ahol egy hetet — igaz ellátás nélkül — 3-4 ezer forintból megúszhat az ember. Sokan mennek Gyulára, ami népszerűbb a Balatonnál. ü Mások a hegyvidéket szeretik. Nekik az egynapos Tátra—Poprád utat ajánlják. Ugyancsak kedvelt az egynapos ismerkedés Velencével, a lagúnák városával. Ez mindössze 1 ezer 65 forintba és 9 nyugatnémet márkába kerül. Most már Jugoszláviám keresztül — a rövidebb úton — utazhatnak, mert megszűnt a 200 dolláros vízumkényszer. Münchenbe, a bajor fővárosba is sokan utaznak egy napra, akárcsak a dobsinai jégbarlangba, amely Csehszlovákiában található. Ez utóbbit meg lehet úszni félezer forintból — igaz, étkezés nélkül. Nem is gondolná az ember, hogy az olasz Riviera apartmanjai iránt milyen nagy az érdeklődés szűkebb pátriánkban. Ott nyolc napért Azt beszélik... Azt beszélik Monoron, hogy egyes hírlapkézbesítők kényük-kedvük szerint helyezik el az újságokat a portákon. Sípos Béla monori olvasónk, aki a Pósa Lajos utca 4. szám alatt lakik, már két postaládát is felrakott, az arra járó kézbesítő mégis következetesen a kapu tetejére teszi a címére érkező küldeményeket. Azt kérdezi; hány postaládát szereljen még fel, hogy ne ázzanak el az újságjai, levelei. Azt beszélik Gyömrőn, hogy a telepi temetőben megszűnt a díszsírhely-kijelölés. Néhány évvel ezelőtt a lakosság nem valami jó néven vette a tanácsnak ezt az intézkedését, amiben az úgynevezett „kivételezettek” részesültek. Ma már érdemre való tekintet nélkül temetnek embereket a régi díszsírhely sorába is. Természetesen fizetniük is kell a hozzátartozóknak, nem úgy mint régebben, amikor ingyen juttatták sírhelyhez az „arra érdemes”, elhunyt helyi állampolgárokat. Azt 'beszélik, hogy soha nem tapasztalt valutapanamák zajlanak Monoron és környékén. A városban, de más településeken is az utcán történnek ezek a pénzcsereakciók külföldiek és magyarok között. Azt is beszélik, hogy a lakosságot nagyon irritálja, hogy a Budapest Bank Rt. monori fiókjában máig sincs valutabeváltás. ezért a fővárosba kell utaznia mindenkinek. Azt beszélik, hogy hamarosan jobb soruk lesz a Monori Rendőrkapitányság fogdájában tartózkodóknak. Megkezdődött ugyanis a szűk helyiségek modernizálása, bővítése. Eddig gyakran volt „telt ház” a fogdában, ilyenkor a letartóztatott személyeket Da- basra kellett átszállítani a rendőrségi autóval. Azt is beszélik, hogy a gyömröi új rendőrállomáson (a régi úttörőházban) már szinte „komfortos” körülmények várják majd a leendő fogdalakókat. Azt beszélik, hogy Mag- lód-nyaralón a már jelképpé vált nyárfasort ki kell irtani, mert az 1906-ban telepített fák életveszélyesekké váltak. Viharban, szélben többmázsás ágak zuhannak az útra, veszélyeztetve a gyerekek, felnőttek testi épségét. Azt beszélik, hogy a fakivágások után előnevelt platánokat fognak a nyárfák helyére ültetni, s tervpályázat után döntenek a terület további hasznosításáról. Azt beszélik, hogy a néhány héttel ezelőtti felhő- szakadás során támadt égi- háború gyermekáldozatot is követelt Maglódon. Egy kisfiú — társával együtt — a kertjükben levő gyümölcsfán tartózkodott, ott érte őt a halálos villám- csapás. Azt beszélik — ember- emlékezet óta —, hogy a víz nem folyik felfelé. Meg azt is, hogy a vér nem válik vízzé. Mindkét állítás igazságtartalma eszükbe jutott a bényei állampolgároknak, amikor válogatás nélkül — még a lakatlan házakban is — egy fenyegető hangú felszólítást kaptak a Gombai Közös Tanács vb-titkárától, miszerint ha nem takarítják ki az árkokat, átereszeket, szabálysértési eljárást kezdeményez ellenük. Az állampolgárok most azt kérdezik: a tanácsi vezető ugyan hol tartott helyszíni szemlét, s nem a tanácsi intézményeknek kellett volna címezni sorait? S vajon a változások szele — az ön- kormányzati választások előtt — még mindig nem érintette meg a parancso- lókat? — négyágyas szobákban — 25- 30 ezer forintot kell leszurkolni, de ez csak a szállás- költség. Ehhez még az utazási dijat és az étkezést keli hozzászámítani. Legalább ugyanennyi, tehát 50-60 ezer forintot kóstál egy nyolcnapos üdülés a Cote d’Azúron. Pécsi Antalné szerint az emberek vékony pénztárcájára is gondolnak, amikor olcsóbb utakat ajánlanak ügyfeleiknek. A híres ausztriai szafariparkba például 403 forintért és 9 schillingért szervezik az utatzásakat. Igaz, a belépőjegy felnőtteknek 104, gyerekeknek 60 schilling- be kerül. Sokan kedvelik, viszonylag sokan felkeresik, mert közel van a határhoz, és valóban maradandó élményt nyújt mindenkinek. Amikor azt kérdezem az irodavezetőtől, ő hol tölti a nyarat, lakonikusan így válaszol: — Itt az irodában. — Én ugyanis nyáron nem mehetek szabadságra. ősszel azért egy napra, talán elutazhatok Velencébe az egyik csoporttal. Azt a szép és különleges várost ugyanis nem lehet megunni. Gér József Belvízveszély Sf” TI"? Az utóbbi hetekben többször volt felhőszakadás körzetünkben, amely több helyen a lakóházakat is veszélybe sodorta. Sajnos nyáron is számíthatunk hasonlókra. Képünk Maglódon készült, ahol a legutóbbi hömpölygő áradat elsodort szinte mindent (Hancsovszki János felvétele) Nyelvelés Kutyahús is kapható A vecsési MAVAD-nál jártunk riporton. Korszerű exportüzem ez, állítólag Európában nincs is hasonlóan modernül felszerelt párja. Gusz- táljuk a feldolgozóban a vaddisznócombokat, őzgerinceket, s csak nem tudom magamban tartani a kérdést: ha egyszerű honpolgár kívánja meg a nem mindennapi falatokat, vajon hozzájuthat? Persze — nyugtatnak meg — a hét bizonyos napjain bárki mehet a szatyorjával és a pénzével, vehet C-ragut és B-ragut, kilóját 140—160 forintért. Ez persze nem a java, nem színhús. De amúgy bármilyen itt „termelt” áru megvásárolható. Még kutyahús is — mondja egy hölgy, az üzem alkalmazottja. Kutyahús?! — akadnak fel a szemeim. Persze, kutyahús — válaszolják. Atyavilág — morfondírozok magamban, de kérdezni tovább nem merek. Vajon ki vesz kutyahúst? Az ínyencek? Vagy azok, akiknek már nyesedékre sem futja, mert a kutyahús esetleg mindennél olcsóbb? S vajon létezik-e ember, aki képes megenni a kutya húsát? Ö, a mindenségit, hogy milyen dolgokkal össze nem fut az ember jártában-keltében... Már rég kint vagyunk az üzemből, már Vecsés is mögöttünk marad, mire belénk- hasít a felismerés: félreértés az egész. Ez a kutyahús nem olyan kutyahús! Nem a kutya húsa — hanem hús, amit a kutyának adnak ... Szép — és gyakran rosszul alkalmazott — magyar nyelvünk így csalja csapdába a gyanútlant... ŐRI Man Valóban önálló iparosok Nem csak a cégér ^ Az elmúlt évtizedekben a í kisiparosok sohasem vol- tak elégedettek. Akadtak ^ közöttük ugyan, akik meg- ^ gazdagodtak, de a többség maradt az átlagszinten. So- ^ kalifák az adót, az SZTK-t ^ és a tagdíjat. A rendszer- ^ váltás szele elérte a ^ (vIOSZ-alapszervezeteket is, $ mivel a május 6-i, 7-i or- ^ szágos kongresszuson elha- ^ tározták, hogy visszatérnek ^ a régi formához, ipartes- ^ tületekké alakulnak. Amint Mészáros Károlytól, a monorl KlOSZ-alapszerve- zet titkárától megtudtuk, eddig a felülről jött direkt irányítás hatalmas rombolást végzett az iparosok soraiban. A május elején rendezett kongresszus — bár sokan remélték — nem mondhatta ki a szövetséggé való átalakulást. Csak a változást határozhatták el, az új szövetséget csak a majdani ipartestületek hozhatják létre. — Hogyan értékeli az átalakulási folyamatot? — Ez azt jelenti, hogy az átalakulás után helyi — újonnan létrejövő — ipartestületekben fog eldőlni. Ezért ahol lehet, az iparosoknak és vállalkozóknak be kell kapcsolódniuk a helyi közigazgatásba, így kedvezően befolyásolhatják a velük kapcsolatos helyi döntések meghozatalát. — Ezek szerint nem egyszerű cégtáblaátfestés lesz a mostani átalakulás? — Nem, erről szó sincs. Eddig fentről irányítottak bennünket, most ez szerencsére megváltozik. Itt helyben fog eldőlni minden lényeges kérdés. Teljesen függetlenek és önállóak leszünk minden vonatkozásban. Az országban megalakuló ipartestületek fogják létrehozni az Ipartestületek Országos Szövetségét, az IPOSZ-t. A jelenlegi szervezet és szövetség között lényeges különbség lesz, hogy még a KIOSZ-nak az iparosok közvetlenül lehetnek tagjai, addig az IPOSZ-tagságát az ipartestületek alkotják. A mostani átmeneti időszakban a jelenlegi alapszabály szerint működik alapszervezetünk azért, hogy ezzel is képviselhető maradjon az iparosok nagy tábora. — Mikorra tervezik a taggyűlést? — Június 27-én, amikor is döntenünk kell minden lényeges kérdésben. Bizonyára örömmel veszik tudomásul iparostársaink, hogy ezentúl a tagdíjak összegének nagyobb része itt marad nálunk. Augusztus 31-én lesz az országos kongresszus, tehát szeptember elsejétől már IPOSZ-ként fognak jegyezni bennünket. ' — Volt-e elszakadási kísérlet a korábban említett településeken? — Üllőn és Pilisen próbálkoztak ezzel, de az iparoslétszám miatt valószínűleg nem valósulhat meg. Egyik köt- ségben sincsenek meg ugyanis azok a feltételek, amelyek lehetővé tennék, hogy főállású függetlenített titkárt és adminisztrátort alkalmazzanak. Mi igyekszünk a rendelkezésünkre álló nagyobb autonómiával jól sáfárkodni. Továbbra is kiemelt feladatunknak tekintjük a kisiparosok érdekvédelmét, az oktatások, továbbképzések folyamatos megszervezését. A gazdaságszervezői tevékenység során a munka nélkül maradt iparostársainkon is szeretnénk segíteni. Én úgy érzem, a leendő ipartestület jobban fogja szolgálni tagtársaink érdekeit. S ez nem csak nekik, hanem az egész országnak hasznára válhat. G. J. Töprengés a vandalizmusról Rekviem egy szoborparkért „Áll ércnél maradóbb művem emelkedett / emlékem, s magasabb, mint a királyi sír, / és sem kapzsi, vihar, sem dühös északi / Szél nem döntheti már földre, se számtalan / évek hosszú sora, sem rohanó idő. / Meg nem halhatok én teljesen” (Horatius: Melpome- néhez, Devecseri Gábor fordítása). Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy derék, monori kőfaragó mester, aki sokat tett azért, hogy az élők „örök” emléket állíthassanak a holtaknak. Született ennek a mesternek két szép szál fia. Mindketten hamar szerelmesei lettek a kőnek, amikor rájöttek, a kemény, időt álló anyag hogyan válik engedelmes eszközzé kezükben. A fiatalabb — apjához hasonlóan — ma is készíti a szebbnél szebb sírköveket. Az idősebb viszont elindult szerencsét próbálni. Azt vette a fejébe, hogy ő az élőknek szeretne örömet szerezni szobraival. Nekivágott a nagyvilágnak, s számtalan külföldi és hazai kiállításon szerepeltek sikerrel munkái. Közei harminc alkotását fogadták és őrzik szeretettel az ország különböző helységeiben: Tokajtól kezdve — Kalocsán és Szegeden át — a Margitszigetig. Szülőföldje polgárai — a műveiből készült itthoni szoborparkban — törve-zúzva földig rombolták valamennyi ottani plasztikáját. A brutalitás halálra ítélte az élet szobrait ... Nem mese ez, gyermek. Sajnos: valóság. Szegény kőfaragók! A szobordöntések és a slrgyalázások korát éljük. 11 Az alkotásra született ember változó világunkban sem nyugodhat bele a rombolásba .., Amikor — néhány éve — szoborpark létesült a monori szakorvosi rendelőintézet mögötti kis parkban, a jó szándékú létrehozók nem gondolhattak arra, hogy „ércnél maradóbb” lesz, hiszen e szobormásolatok — egyetlent kivéve — lécekre, drótokra, vászonra mintázott, merevített festett gipszből készültek. Mégis jólesett a szemnek, hogy valamivel csinosodott településünk. És rokonszenves volt az elképzelés is, hogy a Mo- norról induló Kampfl József szobrászművész életművéből szülőhelyén is láthassunk ízelítőt. Nincs olyan sok dolog, amivel büszkélkedhetünk ... Igaz, hogy az eredeti szobrok és szökőkutak kőből, bronzból, pyrogránitból készültek, de a monori Jótündér csak ötletet adott — pénzt hozzá nem... —, így maradt a régi megoldás: szegény ember vízzel főz... A szándék szépsége így is megajándékozta a drukkoló érdeklődőket a harmonikus formák örömével. Először a teknősbékákon ülő fiúcska karcsú karját törte szét valaki... Ezt azonban gondos kezek még hamar kijavították. Utána következtek a kedves, játékos fókák. A gyerekek csak csúszdának használták napközben. Mások — éjszaka — ledöntötték ... Az időjárás is „besegített”. Volt, amikor sikerült időben fóliába burkolni télre e szobrokat, de volt, amikor a gipsz- repesztő fagy volt a gyorsabb. Politikai okokból legfeljebb egy alkotás — Vági István mellszobra — ítéltethetett volna megsemmisítésre, de az már jóval annak divatja előtt (valószínűleg nem is ilyen megfontolásból, sokkal inkább megfontolás nélkül) nyomtalanul eltűnt. Móra Ferenc portréjának a ripityára töréséhez már nehéz bármi magyarázatot találni. Napirendre térhetnénk persze úgy is az ügy fölött, hogy nincs értelme maradandónak szánt alkotásokról gipszmásolatot készíteni, mert — a természet törvényei szerint — ezek előbb-utóbb (viszonylag hamar) tönkremennek. Akik nap mint nap arra járunk, most viszont azon a módon háborodunk föl, ahogyan, amilyen tudatos módszerességgel — egy éjszaka alatt — az utolsó szobrokat tönkretették. Rákóczi mellszobrát csak megbillenteni sikerült (időt álló történelmi személyiség?), Ybl Miklós fejét úgy operálták le” gondos aprólékossággal — szinte szilánkonként —, hogy gallérja épségben maradjon a tátongó lyuk körül. Az egyetlen kőszobrot pedig szintén nem a „dühös északi szél” döntötte le, hanem — Kosztolányi talán találóbb Horatius- f ordításával fogalmazva — „bomba-dühös vihar”. Vad indulat kellhetett ahhoz, hogy ezt a nehéz tömböt leteríthessék. És miosoda dühöt érezhették, hogy ezt nem sikerült összetörni !... Még csak meg sem sérült. A „Fiatal pár” — a földre döntve is — mintha az együvé tartozás és egymásra utaltság szép törvényét, a szerelem örök igazságát sugalla- ná ... Mégiscsak lenne valami igazság abban, hogy „Az élet rövid, a művészet örök”? Már két hete megtörtént ez az utolsó kegyelemdöfés — rombolás —, és azóta nap mint nap nagyobb szomorúságot érzünk a változatlanul ott heverő roncsok láttán. Június 2-án — a Monori Hírlapban — megjelent egy rövid utalás a történtekre, az ,,Azt beszélik” rovatban. Arról ír a szerző, hogy „nincs felelős gazdája” a parknak, és hogy jó lenne, ha az „illetékesek” elejét vennék a további pusztításnak. Az a legfájdalmasabb, hogy az utóbbi időben — drága pénzen — megterveztettünk olyan létesítményeket (uszoda, új művelődési központ), amik nem valósultak meg, és hagytunk elpusztulni, az enyészet sorsára jutni olyanokat (nem is messze a szoborparktól: például a fajátékokból készült játszóteret, vagy a szabadtéri mozit), amit nem könnyen(!) sikerült létrehozni.., Ügy érzem, csak ha a Hivatal és a Magánember egyaránt „gazdá”-nak, „illetékes”- nek érzi magát, és csak közösen foghatjuk le a gonosz kezét. Addig pedig a szoborparkban történtek a monori kulturálatlanságnak állítanak valamennyiünkben „ércnél maradandóbb” emlékművet... Bölcső Gusztáv A Monori Városi Tanácstól nyert legfrissebb értesülésünk szerint a napokban feljelentést tettek a Monori Rendőrkapitányságon a szoborpark — egyelőre ismeretlen — vandál rongálól ellen.
