Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-16 / 140. szám

Ébred a gödöllői Alpok? A táj paradicsoma lehet A Gödölloi-dombságr állatvilága is Igen gazdag. Képünk az agráregyetem babatal vadbiológiai kísérleti állomásán készült­A gödöllői dombvidéken élő természetbarát úgy érzi, hogy a gólya a világ közepén pottyantotta le, amikor ott­hont nézett ki számára. Hi­szen itt minden megtalálha­tó! Egy kicsit az Alföld, egy kicsit az Északi-középhegy­ség ... És amikor erről be­szél átszellemült arccal, nem elfogult, nem mond nagyot. Mivel bizonyíthatom ezt? A KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesülete ki­adta A gödöllői dombvidék turistaútjai című hatvanolda­las füzetét. Az előszóban ír­ják: „A télutó és az enyhülő kora tavasz nyitott tájakra hív, tágas mezőkre, füves dombtetőkre, szőlős-gyümöl­csös halmok vonulatára, oda, ahol szabadon árad a napfény”, így hívnak „boldog barango­lásra” a fenti sorok a gö­döllői dombvidékre, ahogy mi tréfás-kedvesen magunk kö­zött nevezni szoktuk, a „gö­döllői Alpok"-ba. Lám a fővárosi turisták még tőlünk is nagyobbra be­csülik vidékünket. Ök már tudják — bár szintén meg­lepődtek —, hogy csak a jel­zett utak hossza megközelíti a 320 kilométert! Immár szabad képzeletünk­kel leírhatjuk: sokkal, de sok­(A szerző felvétele) kai több van a Gödöllői-domb- ságban, idegenforgalmi, tu­risztikai lehetőségekből, mint amit ma ismerünk s kihasz­nálhatunk. Hiszen ahová bete- hetjük a lábunkat, oda sem megyünk elég gyakran! Per­sze a turistautak mellett a kerítések is kitehetnek jó né­hány kilométert. Vadaspar­kok, vadászterületek, zárt ta­vak — mind-mind keserítik ma még a szánk ízét. Köny- nyebb eljutni a Magas-Tátrá- ba, mint egynémely települé­sünk határába, itt a Rákos és a Galga mentén. Mivel azon­ban a Magas-Tátrában ép- penhogy csökkenteni szeret­nék a táj idegenforgalmi ter­helését, nekünk is cseleked­ni kell. Ez persze részben már tréfás megjegyzés volt, de ta­gadhatatlan, az önkormányzó településeknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy minél több természeti kinccsel ma­guk gazdálkodjanak, minden­ki javára, miközben védik is azt. Ha további erdők mellett néhány tó is felszabadul, ez a táj ' paradicsoma lehet a ki­kapcsolódni vágyóknak. Hi­szen nemcsak természeti szépségei hívogatnak, hanem műemlékei, kulturális érté­kei is. Balázs Gusztáv % olcsóbb Van, aki megy, van, aki marad Akikre (nem) süt a nap Itt a nyár, az utazások, nyaralások Ideje. Hogy ki ho­vá és mennyiből utazik, érdekes téma. A városban és körzetében több tízezer ember él, s ma sajnos jó részük kénytelen otthon maradni és munkával tölteni a sza­badságát. Mi arra voltunk kíváncsiak, az utazási irodák hogyan látják, milyen az utazási kedv és milyenek az anyagi lehetőségek? Az irodák véleménye mellé az ut­ca emberének a hozzászólását is csokorba szedtük. A városi ember általában osak a piaci árusoknál talál­kozik a ropogós cseresznyé­vel, míg vannak, akik jobban szeretik a fák lombjai között megkeresni a legszebb gyü­mölcsöket. (Erdőst Ágnes felvétele) A legrégebbi, utazásokkal foglalkozó iroda Gödöllőn az IBUSZ-é. Vezetője, Illés Er­zsébet elmondta, náluk egyál­talán nincs visszaesés. Ugyan­úgy, mint korábban, tízezrek fordulnak meg a modern és sokféle feladattal foglalkozó üzletükben. Gondolkodás nélkül — Legkedveltebbek a csa­ládos üdülések. Az IBUSZ-nál a 3-4 ezer forintos belföldi utaktól a több százezeres ten­gerentúli utakig mindenből adtunk el. Külföldi útjaink közül igen népszerűek a görög és olasz appartmanos, csalá­dok számára kellemes pihe­nést biztosító tengerparti üdü­lések. Ezek árai, ma, úgy ér­zem, a még elérhető 15—20 ezer Gáliét menti népművészeti találkozó Kartal várja a vendégeket A Galga menti népmű­vészeti találkozó rendezvé­nyeinek sorában vasárnap délután négy órakor a kör­zet népdalköreinek hang­versenyét rendezik meg Kartalon, a felső tagozatos iskola udvarán. A hangver­senyen bemutatja műsorát a galgahévízi, galgamácsai, hévízgyörki, túrái, szadai, valkói, vácszentlászlói, vác- egresi és természetesen a házigazda kartall népdal­kor. Ezen a rendezvényem nem lesz zsűrizés, sem pedig rang­sorolás. — Azt «zeretnénk elérni, hogy akik összejönnek, azok felszabadultan, minden szo­rongás nélkül mutathassák be énekkultúrájukat és felké­szültségüket az együttlét, a közös éneklésben rejlő öröm felismerésével — mondta Dinnyés László, a szervező- bizottság titkára. A kartaliak jó házigazdák és vendéglátók kívánnak len­ni. — Számunkra megtisztelte­tés, hogy helyet adhatunk a rendezvénynek — hallottuk Sőregi János tanácselnöktől. — Ügy gondoljuk, a kartali hangverseny jó alkalom lesz arra, hogy a mindennapok ál­landóan Ismétlődő munkájá­nak perceiben megálljunk egy rövid időre, és köszöntsük, ünnepeljük azokat az asszo­nyokat, férfiakat, akik a nép­dal őrzésére és terjesztésére vállalkoznak. Sőregi János tanácselnök egyébként is örül, hogy ez a minden bizonnyal látványos és gazdag élményeket nyújtó rendezvény Kartalon lesz, mert — mint elmondta — meggyőződése, hogy kultúrát meg közéletet osak közössé­gek teremthetnek, és a nép- dalkört meleg emberi össze­tartozás jellemzi. — Szerettük volna, ha ez a találkozó egybeesik a párt­házból kialakított művelődési házunk avatásával. Sajnos sok váratlan akadály miatt ez a szándékunk nem telje­sülhetett, de azt reméljük, hogy a később sorra kerülő ünnepélyes avatásra is eljön hozzánk néhány csoport. Hévízgyörkön az aranyat érő eső megzavarta a szabad­téri programot. Reméljük, hogy Kartalon igazi nyári napsütésben léphetnek a nép­dalkörök a közönség elé. A rendezvényre a helybeliek mellett szeretettel várják a közeli és távoli községek nép­dalt szerető érdeklődőit is. F. M. forint között mozognak. Ad­tunk el kubai, vietnami uta­kat. A legdrágább lefoglalt utunk csaknem százötvenezer forintos, ez az Egyesült Álla­mokba vezet — tájékoztatott. A volt Omnibusz irodának utódja a különjárati. Itt Csi- tári Istvánnétól megtudtuk, hogy ők bizony érzik, az em­berek rosszabb anyagi hely­zetbe kerültek. Útjaik szeré­nyebbek. de az érdeklődés észrevehetően csökkent. Sze­rintük sok ember nem utazik sehová, még egy-két napra sem, mert egyszerűen nem enged­hetik meg maguknak. A kü­lönjárati iroda szép számmal utaztat nyugdíjasokat Cseh­szlovákiába, s keresettek a bécsi bevásárlóutalk is. A Top Travel gödöllői ki- rendeltsége is megszűnt, he­lyette ma a Minaret Kft. utaz­tat, kínálva az országos Top Travel-utakat is. Aufmuth Évától a következő tájékozta­tást kaptuk: — Érezhető, hogy az igények csökkentek, de fogalmazhat­nám úgy is, hogy kialakult egy másik utazó réteg. Az em­berek egyik csoportja csak a forintos utakat veszi igénybe, míg vannak, akiknek nem szá­mít a valuta, és bármekkora is a márkában vagy más va­lutában fizetendő összeg, gon­dolkodás nélkül leszámolják. Népszerűek a görög utak és a párizsi kirándulások, ugyan­akkor haldoklik a bécsi bevá­sárlás. Divat a velencei város­nézés, aminek az ára is ked­vező, s az utazó elmondhatja, megnézett egy olasz várost. A nagymama sem Ab utcán megszólított em­berek reakciója a kérdésre,— hol nyaral ön és a családja az idén ? — változó volt. Akadtak, akik már a kérdéstől idegesek lettek. Visszakérdeztek, ugyan miből nyaralnánk, elég eltar­tani a gyerekeket, és enni ven­ni egyik fizetéstől a másikig. Nevet nem vállalva mondta el egy fiatalember, ő az idén már hétszer volt Nyugaton, no nem 1-2 napig, de hát ő ész­szel csinál mindent, így nem gond. Hatgyerekes gödöllői édesanya szinte sírva mesélt arról, hogy a két kicsit még a vidéki nagymama sem tudja nyaraltatni, a nagyobbak pe­dig az iskola által szervezett táborokba mennek, bár ezek árának egy részét is kölcsön­ből fizették. Panaszaiból nem fogy ki, de sajnálja hátrányos helyzetű gyermekeit, és éjt nappallá téve dolgozik, ne so­kat érezzen a hat csemete a szülők gondjaiból. Többen elmondták, a sza­badságot pluszpénz előterem­tésével kell tölteni, hiszen ha jön a szeptember, a gyerekek újra sokba lesznek, a szabad­ság alatt talán egyenesbe sem lehet jönni. — Nyaralni? Aranyoskám, hova gondol? Hatezer forint nyugdíjból csak nyögni lehet. Nézzen a kezeimre, nyomorék minden ujjam, de állandóan kötök, hogy meg tudjak élni — mondta egy hatvankét éves nyugdíjas néni. Csodás kaland A tanács vezetőit is meg­kérdeztük, mit csinálnak a szabadságuk alatt, hol pihen­nek. A vb-titkár felkészül az új munkahelyére, a tanácsel­nök-helyettes pedig csak szep­temberben megy szabadságra. Akkor sem nyaralni, hanem második csemetéje születését várni és gondoskodni a nyila­dozó értelmű nagyobbról. Volt munkatársunk fólia alatt tölti a nyarat, vagy ép­pen gyümölcsfáról szedi a ter­mést, hogy aztán a piacon pár forinton alkudozva kiegészítse jövedelmét. Akadnak, akik már elhasználták egész évi szabadságukat, és dolgoznak. Öröm és gond is egyben a nyár. A szülők szeretnének a gyerekeknek és önmaguknak is felhőtlen pihenést. Ma ez sajnos keveseknek adatik meg. Akiknek viszont szerencséjük van, nem árulják el a titkot, hogyan csinálják. Az IBUSZ- nál még nem érzik az érdek­lődés csökkenését, az egysze­rű emberek viszont fájón nyugtázzák: az idén már Lévá­ra sem tudnak átugrani né­hány olcsó pár cipőért. Más pedig nevetve mondja, csodás a Riviéra, a bikaviadalról, az aréna hangulatáról nem is be­szélek, mert azt látni kell ! Igenám, de miből? Tesszük fel egyre többen és egyre gyakrabban a kérdést. Árvái Magdolna Szerváciusz tanítványa Pototczky Ödön Alajos Csíkszereda! népművész járt a közel­múltban Gödöllőn, s az általa faragott bútorokat árusította a művelődési központban. Autodidaktaként kezdte munkásságát 1941-ben, majd a csíksomlyói Kálót keretében a Szerváciusz Jenő által szervezett oktatásokon Ismerkedett a faragóművé­szettel. A hetvenes évek végén Varga Károly néprajzkutató tanítványaiként népművészeti diplomát szerzett. Varga Károly, mint a népművész kiemelte, a nehéz időkbem a székely fara- gászati hagyományok őrzésében és átadásában vállalt orosz­lánrészt (Erdősi Agnes fevétele) GIMNAZISTAKÉNT olvas­tam Illyés Gyula versét a Ba- laton-partot birtokba vevő népről, a sokat gürcölő kétke­zi emberekről, akik végre az ősi jusst magukénak mond­hatták, s élvezhették a ma­gyar tenger selymes vizét, szikrázó parti homokját, pihe­nést, nyugalmat kínáló szép­ségét. A minap Dolámyi Sán­dortól, Sára Ferenc tanácsel­nöktől hallottam Túrán, ami­kor Kovács László Kossuth- díjas népművelőre emlékez­tünk, hogy Laci bácsi feülön- vonatot indított a Galga men­ti községek: Túra, Galgahé- víz. Hévízgyörk, Bag, Aszód, Domony, Iklad lakosai részé­re a Balatonhoz, s bizony sok olyan idős ember volt az uta­sok között, aki akkor — hat­van-, hetvenévesen — látta elő­ször a Balatont. Ennek a vonatnak én is uta­sa voltam, s mai is emlék­szem a szárazföldi emberekre — vidékünknek nincs tava, fürdésre alkalmas folyója —. milyen riadtan ültek a hajón, hogyan markolták a hajó kor­látját, amint Siófokról Bala- tonfüredre vitt bennünket a vízi jármű. Emlékszem a meg­hatottságukra, a vízre csodál­kozásukra, rejtett büszkesé­gükre, ami abból a felisme­résből fakadt: ezt is megér­tük! Lám, ez is a miénk lett végre ! Nem tudom, hányán élnek még a nagy kirándulás részt­Az új nép megfogyatkozott Tóparti szerelem vevői közül, s akik élnek, azoknak időnként eszükbe jut-e vajon az a régi vasár­nap? Az elmúlt években termé­szetes volt, hogy miénk a Ba­laton. Természetes volt, hogy nyaranként felkerestük, meg­mártóztunk az algádtól zöldü­lő vizében. Természetes volt az is, hogy gyerekeink ott nya­raltak. Két esztendővel ezelőtt ci­gány tanulók olvasótáborát vezettem Zamárdiban. A do- monyi Józsika kivételével minden gyerek látta már a tavat. Egyik este, amikor a tábor lakói takarodó után le­feküdtek, az ügyeletes tanár­ra bíztam a felügyeletet, s mi kiültünk a vízpartra. A hold­világ ragyogott, s csillagok sokasága figyelte csendes be­szélgetésünket. Ebben a cso­dálatos tengerben, fényben és vízben egyszerre fürödhet az ember, hajózhat, boldogan megfeszítheti izmait, dacolhat a viharokkal, győzhet az elemek felett. A Balatonba bele lehet fulladni, meg lehet halni az ölelésében... Szelíd partján állva ámulni lehet a hegyek, vulkánkúpok kék gyöngysorán. — A messziről jött emberek birtoklási vágyával vallottunk szerelmet a tónak. Ma a tó a kispénzű embe­rek hűségét visszautasítja. Ha­todik éve minden nyaramból három hetet töltök a partjai­nál, s megtanították velem — különösen az utóbbi években —, hogy a Balaton nevének említésére ne a szélzúgás, ne a két partot összekötő arany- híd, ne a víz türkizkék színe jusson eszünkbe, hanem egyet­len szó: a pénz. Kezdjük a vendéglátóipar­ral. A nyári idényben napon­ta kétszázezer ember tartóz­kodik a Balatonnál. Hétvégén százezerrel több. Állítólag százezer ember kap enni. A többi örülhet, ha hosszas vá­rakozás után — megfelelő borravaló ígéretével — asz­talhoz jut. Nem csoda, hogy minden vizsgálat minden esz­tendőben a visszaélések, hami­sítások százait deríti ki: súly­csonkítás, túlszámlázás. Hoz­záértők kiszámították, hogy a Balaton mellett minden negye­dik vendéget becsapnak ... Saját tapasztalataim alapján kijelenthetem, vannak napok, amikor kivétel nélkül minden vendéget becsapnak. Akik a vendéglők ajtaján kívül re­kednek, vagy az első osztályú éttermek elképesztően magas árait nem tudják megfizetni, azok a kifőzdékben próbálkoz­nak. Aki onnan is kiszorul, az az utcán kísérletezik. Mindenütt működnek a lángossütők. A jobb helyeken halsütő. pecse- nyesütögeíő. Ötven forintért már kaphat a vendég tíz de­ka meleg kolbászt. De mit le­het tenni? A nagy nyári csúcs gátlás­talan vámszedői a cukrászok is. Aztán ott vannak a fodrá­szok, a fényképészek, a hatá­rosok. A valutázók, akik min­den kempingben, szállodahall- ban megtalálhatók. Ugyanezek a jól fésült úriemberek reg­gel beváltják a lányok dollár­jait is forintra. Amit a pillan­gók éjszaka kerestek. Jól megy az autószerelők­nek, a gumijavítóknak, a vil­lanyszerelőknek, de minden­kinél jobban a kőművesek­nek. És a nyaraltatok sem pa­naszkodhatnak. MENNYI MINDENRŐL be­szélhetnénk még. Egy biztos. Az Illyés Gyula által megéne­kelt új nép megfogyatkozott a partokon. Tudom, sokan nya­ralnak. De azok nem töltik itt a szezont, akik a legtöbbet dol­goznak Ök nem érnek rá. őket várja a munkahely és amellett gyereket nevelnek, lakásra gyűjtenek, küzdenek éjjel-nappal a mindennapiért. Tercsik Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom