Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-16 / 113. szám

1999. MÁJUS 16., SZERDA Ismét az iskolaszékről Elébe megyünk a feladatoknak Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Véget ér cs háhtéTlánh László alapította apátság rom­jai közt újra szabad szellő jár! Mi több. Bodrogi úr^ mindezt dr. Kiss Róbertnek tulajdonítja, oedig ez a lelkes mogyoródi SZDSZ-csoport egy napig tartottak, jó szórakozást nyújtva az odalátogatóknak. Sotymosi László Dunakeszi $ Az utóbbi hónapokban erősen felborzolta a kedélyeket hogy § a megyében néhány község — Göd, Abony, Biatorbágy — is- S kolaszékek felállítását tervezi. A témával egyébként az Okta- S taskutató Intézet már régebben foglalkozik, s mostanra kidol- í; goztak a tudomány oldaláról is a koncepciókat. A kezdemé- ^ nyezéseket szintén rokonszenvvel kísérte a Pest Megyei Ta- N nács és a Művelődési Minisztérium, Ugyanakkor hihetetlen indu- latokat kavart a terv, hiszen az új konstrukció sokkal' szigo­rúbb ellenőrzést feltételez, és ez nem nyerte el a pedagógus- körökben mindenki tetszését. Kinek az oldalán van az igaz­ság, jogos-e a szülők és a tár­sadalom igénye, hogy jobban beleláthassanak az iskolák ku­lisszatitkaiba, sőt, horribile dictu, esetleg még bele is szól­janak saját gyerekeik nevelé­sébe. A Pest Megyei Pedagó­gus Kamara tagjai úgy vél­ték, valamiféle állásfoglalást mindenképpen ki kell dolgoz­niuk a kérdésről. Ezt a jövő hónapra terve­zik, megfogalmazásához azon­ban már hozzáláttak. A mun­ka egyik stádiuma volt az a kerekasztal-beszélgetés, ame­lyet a Pest Megyei Pedagógiai Intézet előadótermében tartot­tak, és amelyen részt vett a kamara tagsága, a pártok és a pedagógus-szakszervezetek képviselői, a Pest Megyei Ta­nács művelődési és sportosz­tályának munkatársa, az isko­laszéket felállítani szándékozó községek tanácsi vezetői, va­lamint iskoláinak pedagógusai. TÁVOL TARTANI? Mit is jelent ez a szó, isko­laszék? Magyarországon elő­ször Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter rendelte el a múlt század végén högy minden község hozzon létre egy bizottságot', • amely felelős az adott település iskoláinak irányításáért. A felszabadulá­sig működtek az iskolaszékek, igazi, napjainkig tartó karri­ert inkább csak az angolszász hagyományokkal rendelkezi) országokban futottak be. Most, midőn a közigazgatásban is megszűnőben van a központi irányítás és helyét az önkor­mányzati rendszer váltja fel, az oktatásügyben is megindult az érdeklődés a területi, he­lyi oktatásirányítási formák iránt. Az 1985-ös oktatási tör­vény kimondja, hogy az isko­láknak és a tantestületeknek nagyobb önállóságot kell kap­niuk, és be kell vezetni az al­ternatív tanterveket is. Ang­liában például egyáltalán nincs központilag előírt tan­terv, ám a jól kidolgozott szá­monkérési, vizsgáztatási rend­szer mégis egységes oktatást alakít ki az égész országban. A pedagógusok jobban sze­retik a központi oktatásirányí­tást. mivel ez a forma távol tartja a laikusok belelátását a szakmai titkokba, másrészt így a társadalom igényei egy köz­ponton, egy szakmai szűrőn keresztül érkeznek hozzájuk. Talán ezért is volt igen ro­konszenves a kamara hozzá­állása a problémához, hogy egyáltalán vették a fáradsá­got, s leültek megvitatni ezt a kérdést. A beszélgetés kezdetén Ha­lász Gábor oktatáskutató, az Oktatáskutató Intézet e témá­val foglalkozó munkatársa is­mertette, miért van manapság újra létjogosultsága az iskola­székeknek. — Az 1985-ös oktatási tör­vény útmutatása tartós ten­dencia, nem térhetünk többé vissza a centralizált oktatás- irányításhoz. Helyi szintű dön- tésket helyben kell legitimál­ni. Ennek eszköze egy olyan választott testület, mint az is­kolaszék, amelynek az össze­tétele — a nemzetközi trendek is erre mutatnak — három alapvető érdeket egyeztetne: a szakmáét, a pedagógusokét, a fenntartókét, az önkormány­zatét, a használókét, a szülö- •dtét és gyermekekét. Ezt a kombinációt harmonikusan kell alkalmazni, mert káros lehet a pedagógiai túlsúly, ugyanúgy, mint a szakma fi­gyelmen kívül hagyása. ÍGY SZÜLETETT Ezt követően dr. Horváth Antal, a Fazekas Mihály Gya­korló Iskola angol szakos ta­nára a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, Drahos Pé­ter a Fidesz, dr. Kemény Csa­ba a Munkástanácsok Orszá­gos Szövetsége, Dovala Márta a pedagógus-szakszervezet, Lukács Istvánné és Karvász Kálmánné a gödi Németh László Általános Iskola, Var­ga Sándor né az Abonyi Nagy­Nyilvdnos rádiófelvétel Táborfalván Népzenei hangverseny Meglepetés készül a népze­nét és a citeramuzsikát ked­velők számára. Az eddig szű­kösnek mondható kínálatot bővíti a táborfalvi népzenei együttes és a Csutorás együt­tes nagylemeze, amely az év második felében jelenik meg a MOVI-filmstúdió és a Tábor­falvi Közművelődési és Nép­zenei Egyesület közös kiadásá­ban, a Hungaroton térj észté-, sében. A táborfalvi népzenei együttes 1975-ben alakult a Birinyi család kezdeményezé­sére. Részben saját készítésű, részben vásárolt hangszerek­kel — citera, bőrduda, do­romb, nádsíp, furulya, bőgő, facimbalom, köcsögduda, ütő- gardon — játszanak az együt­tes tagjai. A hangszeres és (énekes re­pertoár a szűkebb haza, az Alföld hagyományain kívül kiegészül szinte az egész ma­gyar nyelvterület jellegzetes­ségeivel. A Csutorás együttes 1978- ban alakult a táborfalvi nép­zenei együttes gyermek-, majd ifjúsági csoportjaként. A zene­kar tagjai a felnőttekkel is muzsikálnak, de a Csutorás együttesnek ma már országo­san és nemzetközileg ismert önálló koncertprogramja van. A tv-, rádió-, lemezfelvéte­lek, filmszereplések, élő kon­certek, műsorok mellett a nép­zene tanítására is nagy hang­súlyt fektetnek az együttes ze­nekarvezetői engedéllyel ren­delkező tagjai. Patronálják, szervezik a szegedi nemzetkö­zi népzenei tábort, valamint a Csutorás népzenei tábort és a „C” kategóriás citerazenekar- és népdalkör-vezetői tábort. Az együttes vezetője: Biri­nyi József. Számos szép eredményt mondhatnak magukénak nem­csak a megyében, hanem or­szágos minősítéseken is. Elér­ték a Kiváló Együttes címet, két ízben nívódíjat kaptak, Birinyi Józsefen kívül Kovács László és Jóri Lajos szólis­ták, valamint a Csutorás együttes a Népművészet Ifjú Mestere cím tulajdonosai. Nemzetközi zenei versenyen két évvel ezelőtt második he­lyezést értek el. Most újabb szereplésre ke­rül sor: a Magyar Rádió és az Újvidéki Rádió közös hang­versenyt rendez május 19-én, szombaton este 7 órakor Tó- borfalván, a Jókai Mór Műve­lődési Házban. Ezt a műsort a rádió is felveszi. községi Tanács és Hatvani Ist­vánné a megyei tanács műve­lődési és sportosztálya nevé­ben mondták el véleményüket. Igen szép példája a hivatás- tudatnak, hogy a gödi általá­nos iskola pedagógusai már konkrét tervezetet is kidolgoz­tak. Elmondták, hogy kezdet­ben ők is a tantestület életébe való beavatkozásnak tekintet­ték a kezdeményezést, ezért szkeptikusan fogadták. Ké­sőbb azonban tanulmányoz­ták a kérdést és annak külön­böző alternatíváit, amelyek közül az egyik meg is tetszett nekik, és továbbgondolkodásra késztette őket. így született meg a tervezet. NÉZZÜNK MAGUNKBA Eszerint szeptemberben, az önkormányzati testületek meg­választása után önkormányza­ti bizottságok jönnének létre, amelyeknek egyike lenne az iskolaszék. Tagjai egy fő­gondnokból. egy titkárból, az iskolaigazgatókból, az óvoda vezetőiből, lelkészekből, a gyermekorvosból és egy vá­lasztott testületből — iskolán­ként, óvodánként tanárok és szülők — állna. Feladata az iskolák fenntartása, működte­tése, fejlesztése, alapítványok szervezése, tehetségkutatás lenne. Nem tartozhatna azon­ban hatáskörébe az igazgató és a kollégák kinevezése, a szakmai ügyeket pedig szak- felügyelővel kellene tisztázni­uk. — Azért készítettük a ter­vet — mondta Lukács István­né, az iskola igazgatója —, hogy az önkormányzatok meg­alakulása után rögtön benyújt­hassuk konkrét elképzelésein­ket. Jelenleg egy, a miniszté­rium által meghirdetett kísér­letben is részt veszünk. A felszólalók egyébként az iskolaszékek létrehozása mel­lett foglaltak állást annak el­lenére, hogy mint elmondták, „nézzünk magunkba, és lássuk be. hogy a jelenleg tanító pe­dagógusok egy része bizony nem fog megfelelni a szigorú szakmai elvárásoknak”. Nagy­ra értékelték a megjelentek azt is, hogy ennek a kérdés­nek elébe mentünk, hiszen az önkormányzati törvény jelen­leg még csak készülőben van. Félig-meddig ellenvéleményt egyedül a Baloldali Alternatív Egyesülés egy megjelent tagja képviselt. Elmondása szerint a Baloldali Alternatív Egyesü­lés a közvetlen demokrácia híve, és ezért az a vélemé­nyük, hogy az iskolának azok legyenek tulajdonosai, akik azt fenntartják. A hozzászóló egyébként utólag azt kérte, hogy neve ne jelenjen meg az újságban. Szegő Krisztina Hálás szívvel mondurtk kö­szönetét Önöknek, hogy kéré­sünkre felkeresték a ceglédi OTP-kirendeltséget, s végre, most már egy év lejártával befejeződött az ügy. De nem ment idegeskedés nélkül. A levelünk közlése után, április 26-án ismét kaptunk egy értesítést, amelyben ar­ról tájékoztattak, hogy a hite­lünk kiegyenlítést nyert, a földhivatalnál törlésre ke­rült. Azonban 30-án újabb felszólítás érkezett, hogy nyolc napon belül fizessünk be 469 forintot! Dg se csekk, se ma­gyarázat, hogy ez milyen tar­tozás. S a legérdekesebb, hogy március 31-én, keltezték a for­manyomtatványt, és aláírást sehol nem leltünk rajta. Any- nyira idegesek lettünk, hogy össze is vesztünk a férjem­mel. Gond nélkül vettük fel an­nak idején a hitelt, tizenhat évig semmi problémánk nem volt, sőt egy hónappal mindig előre fizettünk. De az utolsó fél évet, melyből — a ceglé­di fiók jóvoltából — egy esz­tendő lett, soha nem felejt­jük. Elkerülhetetlen volt ez a sok idegeskedés és bosszan- kodás? Reméljünk. Most már ke­zünkben van a földhivatal tör­lése: nem tartozunk. Talán már nem érkezik újabb, egé­szen másmilyen felszólítás ... N. S.-né Kiskunlacháza M®zzászúíás és véüsresésiy A Pest Megyei Hírlap áp­rilis 25-i Postabontásában Ébredő Mogyoród? címmel jelent meg Bodrogi Imre le­vele. Köszönet jár a szerző­nek, hogy széles nyilvánosság elé került Mogyoród elmúlt félévszázados története, még­is távol áll tőlem még a gon­dolata is annak, hogy Mogyo­ród népét Bodrogi úrral azo­nosítsam. Mivel én a falu nevében nem nyilatkozom — ellentétben a levélíróval —, csak a magam nevében mon­dom reménykedve, hogy egy­szer befejezi már a nagy művét. És engedtessék meg, hogy mások is írhassák — ki­csit másképp! Hogy a hír szent, a véle­mény szabad ne csak szlogen legyen, íme a leírt idézet: „Ébredj félévszazados ál­modból Mogyoród lakossága! Szent László kolostorának romjai között friss szellő jár­ja!” Ez a szöveg eredetiben így szól: Ébredj Mogyoród fél­évszázados álmodból! Szent Több évszázadosak a kapcsolatok Szentendrén éledt újjá A Magyar—Holland Kultu­rális Egyesület szervezését Hollandiában 1966-ban kezd­ték el. Nálunk ez év március­ban alakult meg az egyesület. Elnökük, Dékány Károly, a je­lenleg Szentendrén élő ma­gyar-holland állampolgársá­gú író. A. szervezés a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár munkáját dicséri. Az egyesület a két ország kultúrájának ápolását, nép­szerűsítését, az egyéni és csa­ládi kapcsolatok fejlesztését tűzte célul mindkét nyelvterü­leten. Ideiglenes ügyvezető titká­ruk, C. Tóth János elmondta, hogy 200 tagjuk van, közülük 120-an alapítók. Az eddig je­lentkezők között a legkülön­bözőbb szakmák művelőit ta­láljuk, de elsősorban értelmi­ségiek, írók, művészek, peda­gógusok az érdeklődők. Leg­többen Szabolcs-Szatmár me­gyeiek, ott ugyanis sokan ér­dekeltek a kapcsolatok felvé­telében. Magyarországnak Hollan­diával több évszázadra vissza- nyúlók kötődései. A 17. és 18. században számos magyar diák tanult a hágai protestáns egyetemeken, majd visszake­rülve, Erdélybe telepedtek le, ott tanítottak, illetve lelkész- kedtek. Jelenleg szerkesztés alatt áll egy kiadványuk,'amelynek Holland Fórum — Magyar Fó­rum lesz a címe, és holland illetve magyar nyelven jelenik meg. A jövőben talán folyó­irattá alakul majd át. Nyelv- tanfolyamok szervezésére szintén gondoltak. Programokat is terveznek, körülbelül két hónapon belül egy holland—magyar estet rendeznek nyitóként. Sz. K. részének az alkotása. Minden­esetre a fentiek nem akadá­lyozták meg a levélírót ab­ban, hogy hamis állítása mö­gé hasonló következtetést ad­jon. Megjegyzésként állíon itt a való élet: dr. Kiss Róbert került a Parlamentbe, és nem Bodrogi Imre úr! A tények, amelyeket leírt, önmagukban objektívek. Még akkor is, ha azok egy részét eddig Mogyoród egyik illuszt­ris tanácstagja szokta önér­zetesen felsorolni. A levélíró történelmet csinált Mogyoró­don. Tudnia kellett azt is, hogy az általa említett hata­lomnak kritikátlan végrehaj­tói is voltak', és ezeknek a falu népe ez idáig, de ezután sem ontja vérét. Emlékeztet­ném egy régi közmondásunk­ra, hogy ágyúval nem veréb­re kell lőni. Azután arra is, hogy eljárt az az idő, ami­kor Bodrogi úr Mogyoród ne­vében és érdekében, de meg­kérdezése nélkül megfelleb­bezhetetlenül szentenciákat mondjon. Elismeri, hogy a felsorolása hiányos. íme némi adalék ar­ról az időről, amiről fogalmam van: Miért nem tudta megaka­dályozni a község földjei egy részének belügyi dolgozók számára való kiárusítását? (Kaptak ugyan helybeliek is, de nem elsősorban a régi tu­lajdonosok vagy azok örökö­sei.) Egy világvárost is ellá­tó gázvezetékre csak Mogyo­ródon nem volt szükség? Ki­nek a területén van a Hun- garorinÿ? Ezek már nem bántják .Moavuród Ön-érze­tet?"” ~ P ' A lajstrom .hosszúra nyúl­hat, de fölösleges. Most, ami­kor együtt kellene cseleked­ni, Bodrogi úr az íróasztal mellett áskálódva keres nem létező csatabárdot. Nem le­het csak az én hibám, hogy önérzetességéhez méltó meg­közelítést kap, és nem csak tőlem ... Kónya Attila Mogyoród Jebban kell figyelnünk Dunavarsányban majd ké éve alakult meg az Életet a: éveknek nyugdíjasklub. Tag jai közül jelenleg közel ötve nen látogatják a helyi műve lődési házat. Jó lenne egy idősek nap' közi otthona, ahol az égés napos foglalkoztatás és az ét keztetés ugyancsak megold­ható. Addig is jobban odt kell figyelnünk idősebb lakó­társainkra, hisz a gazdasáj nehéz .helyzete a kisnyugdíja sokat (és nagycsaládosokat érinti legkedvezőtlenebbül. Törődéssel, gondoskodássá és pár jó szóval emberek éle­tét könnyíthetjük meg. í csak így remélhetjük, hogj unokáink is hasonlóan csele­kednek majd velünk. Venczel Éva népművelő Dunavarsány Szadai faGurcapok Általános iskolások vetélke­dőn adhattak számot tudásuk­ról. és videón egy közel negy­venperces filmet láthattak a falu életéről. A népművésze­ti kiállítás szebbnél szebb munkáka' mutatott be. a sport területén' pedig kosárlabda- és kispályás labdarúgó-mérkőzé­sek, valamint sakkcsaták zaj­lottak. Megnyílt Székely Ber­talan állandó kiállítása. A zá­róest műsorát a szadai népi­együttes és vendég hagyo­mányőrző csoportok adták. A szadai íalunapok három Találkozzunk • •• rr • _ I g ovos*© is: Aki részt vett április 30-án a gyömrői kultúrházban a nyugdíjasok által idén is nagy sikerrel megrendezett műso­ros esten, annak igazán fe­lejthetetlen élményben volt része. Az előadás első részében a János vitéz című daljáték leg­szebb részleteit adták elő: a díszlet, a ruhák igazán stílu­sosak, szépek voltak. Szívet- lelket melengető volt hallgat­ni lluska dalát, Kukorica Jan­csi belépőjét, s bizony fer­geteges tapsot váltott ki a „Megjöttek a szép huszárok” kezdetű toborzó is. De sorol­hatnám tovább ... A második részben sanzonokat, operett­részleteket, régi slágereket, magyar nótákat, népdalokat hallhattunk. Kár, hogy nem tudom fel­sorolni a szereplőket — nem ismerem őket. Csak egy né­ző voltam, aki meghatottan ült a nézőtéren, csodálkozva azon a töretlen akaraterőn, amely ezt a szép estét létre­hozta, már-már hagyomány- nyá emelte. Ráadásul az egész elődás azt tükrözte, hogy szív- vel-lélekkel csinálják, s nem­csak a maguk, de a közönség számára is sikerült egy picit visszalopni az ifjúságot s fe­ledtetni a napi gondokat. Én így ismeretlenül is azt kívánom az egész együttes­nek, hogy egészségben foly­tassák ezt a szép munkát a maguk, s a mi örömünkre. És találkozzunk jövőre is! Dr. Bcncsik Mihályné Monor Még gyíkot is gy üitonek? Budapest központjától alig 15, a határtól talán 3 kilo­méter távolságra, a pilisi hegyvidék lábánál fekszik Pomáz nagyközség. Kedvelt kirándulóhely, hétvégenként tízezrek járnak erre. Akad is bőven látnivaló: a Nagy-Csi- kóvár az 557 méjteres magas­ságával, a Kő-hegy a kő- gombjával vagy a Holdvilág- árok a maga hűvös komoly­ságával már önmagában meg­éri az ideutazás fáradalmait. De e vidéken olyan állat- és növényfajokkal is találkoz­hatunk, amelyek másutt csak elvétve, vagy egyáltalán ' nem fordulnak elő. Csodálatos él­mény például a Kő-hegy fenn­síkján gyönyörködni az ezer­színű virágszőnyegben, és a környék — innen jól látható — panorámájában. Nem vé­letlen, hogy az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal ezt a vidéket is be­vonta a pilisi tájvédelmi körzet területébe, és védelem alá helyezte az itt honos nö­vények, állatok számos faját. Az idelátogatók között azonban akadnak olyanok, akik semmibe veszik mindezt, és pusztítják az élővilágot: gyakran védett virágokból kötnek csokrokat, vagy töves növényritkaságokat visznek hazai Esetenként eldobált kosborok, harangvirágok he­vernek az úton, a leszagga­tott kerti virágok mellett, hi­szen olykor csupán az értel­metlen pusztítás a cél. Viszont elvétve látunk olyanokat is, akik igen ritka rézsiklót vagy pannon gyíkot ejtenek fog­lyul. Ha pedig valaki szóvá meri tenni vandalizmusukat, nyomdafestéket nem tűrő vá­laszt kap. és örülhet, ha ép bőrrel megússza ezt a találko­zást. Nem tudom, mit lehetne tenni, de valahogyan meg kell akadályozni a természet eme kártevőit. A meggyőzés, fel­világosítás sajnos nem elég. Balogh Gyula Pomáz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom