Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-11 / 109. szám

out mut 1990. MÄJUS 11., PÉNTEK Ha este megkopasztják, reggelre kilollasodik Jászkarajenő szökni készül — Ne mentegessék magukat a késésért, tudjuk, hogy Pest­től a világ végén vagyunk — hárítja el elnézést kérésünket Heimann Gyula, Jászkarajenő és Kőröstetétlen Közös Taná­csának elnöke. — Az a fontos, hogy eljöttek. Bizony ritkán kapunk vendégeket, nem is egy megyei funkcionáriust em­líthetnénk, aki azt sem tudta, hogy mi Pest megyéhez tar­tozunk. Ez a törődésben is ér­ződött, holott éppolyan bá­násmódot vártunk volna, mint bármelyik agglomerációs tele­pülés. Jászkarajenő nevében is a Szolnok megyéhez tartozást sugallja, de a látszat néha csal. A végekre nem csak látogató érkezik ritkán. Pestről más­ként látszanak a dolgok, így eshetett meg, hogy a közös ta­nács egyik települését hátrá­nyos helyzetűnek minősítet­ték, a másikat viszont nem. Elképzelhető, miféle hangulat volt, amikor ebből az alapál­lásból szavaztak a testület tagjai mondjuk egy pályázat­ról. Sok víz lefolyt a Dunán, mi­re sikerült visszaadni az em­berek hitét abban; ez a köz- igazgatási forma nem elve­tendő, ha a képviselőtestület korrekt. A közös tanács min­den évben előre kiszámolta, melyik településnek mennyi pénz jár, és azt oda is adta. Mire másutt épp ennek hiá­nyából adódóan felbomlott a frigy, itt rendeződtek a dol­gok, mostanában már senki sem beszél a válásról. Eltűnt a tanya világ Hosszú évtizedek település­politikájának köszönhetően., eltűnt a környék tanyaviíága, az emberek Szolnokon, Ceglé­den helyezkedtek el az ipar­ban. — Hogyan maradtunk még­is talpon? A karai embert ha este megkopasztják, reggelre kitollasodi'k, így járja fe­lénk a mondás, sommáz a ta­nácselnök. — Aki azt akarta, hogy a gyereke vigye valami­re, kitaníttatta, de ezzel egy­ben útilaput is kötött a talpá­ra. Magunk is meglepődtünk, amikor egy találkozón kide­rült: az innen rövid idő alatt elszármazottak közül huszon­nyolcán lettek orvosok, s fel­tehetően ennél jóval maga­sabb a pedagógusók, agrár szakemberek, mérnökök szá­ma. Ugyanakkor a település értelmiségigárdája ma ide­gen, csak mostanában tud­tunk visszacsalogatni, letele­píteni helybeli pedagógust. Könnyű annak, aki a szíve egy darabját Kőröstetétlenben hagyta, hivatala viszont Jász­karaj enőhöz köti. Merthogy a nagykőrösi születésű Heimann Gyula pedagógusként Tetét- lenben kapott állást lakással, s tíz éve, amikor tanácselnök lett, már Karán állították meg az utcán, lévén, hogy közben odaköltözött családjával. És abban is felfedezek némi kö­tődést egykori hivatásához, ahogyan most az épülő iskola fölött bábáskodik. — Összefogott a lakosság, néhány nap alatt eltüntettük, az öreg, életveszélyessé vált vályogiskola nyomait, helyet­te küllemében a szomszédos templomhoz igazodó négy tan­termes iskolát építünk, ami az őszi becsengetésre elkészül. Van ott még egy kisebb he­lyiség, s a tetőtér bármikor beépíthető — mondja az el­nök. — Négy esztendeig gyűj­tögettük rá a pénzt, a beruhá­zás összege 18,5 millió forint, amiben benne van a helyi gaz­dálkodók támogatása és a tó­szegi tanács egymilliója is, hi­szen a Szolnok megyei község­ből 38 gyerek jár hozzánk is­kolába. Oda, ahonnan még az előző tanácsi vezetés idején öt esz­tendő alatt 28 pedagógus szö­kött meg, s ahol szinte fél­évenként új vezetője volt a művelődési háznak. Most az intézményrendszer tisztessé­gesen működik, minden terü­leten szakemberek dolgoznak. Az elnök sem volt rest: elvé­gezte az Államigazgatási Főis­kolát. Ügy tűnik, nagyjából fej fej mellett haladva fejlődött a két község. Tetétlenben 81- ben, Karán a következő évben vezették be a vizet. Az előbbi helyen a művelődési házat újí­tották fel, korszerűsítették az intézmények fűtési rendszerét, utat szélesítettek, ABC-t épí­tettek, míg Karán négy peda­góguslakás, fogorvosi rendelő, óvoda, öregek napközije ké-, szült, no és a két ikerház, amelyben négy cigánycsaládot helyeztek el. Senki sem fizet — Hagytak volna inkább a putriban! A villanyt a saját költségünkön vezettük be, a vizet ma is hordjuk, mesz- szebbről, mint annak előtte — méltatlankodik a Kanalasok egyike, merthogy itt minden­ki ezt a nevet viseli, vagy ro­kon. Maguk se tudják ponto­san, hányán élnek a két le­pusztult épületben. Ki-ki vér- mérséklete szerint követeli a segélyt Murányi Istvánné szo­ciálpolitikai előadón, akit kí­sérőül mellénk rendelt a ta­nácsi vezetés. Ordít a szegény­ség, kiabálnak, egymás szavá­ba vágnak ők is. A sok apró gyerek közül előrántják a leg­kisebbet, aki bár nyolceszten­dős, kétévesnyi termetű. Be­teg itt mindenki, azért nem dolgozhatnak ... Szidják a hi­vatalt, az előadót, mindenki sorolja a maga baját. Sem a hely, sem a körülmények nem alkalmasak az értelmes pár­beszédre. — A lakosság céltáblájává váltam, cigányvajdának titu­láltak, amikor felszámoltuk a telepet — mondja a tanácsel­nök. — Láthatta, tapasztalhat­ta, nem oldottuk meg a gon­dot. Mégis állítom, hogy aki akart, az boldogult. Telket vett, önálló házat épített, most is dolgozik. Abban a két épü­letben viszont senki sem fize­ti a lakbért, követhetetlen, kik és milyen minőségben él­nek ott. Az volt az egyezség, hogyha fizetnek, vizet is kap­nak, s csak a pontosítás ked­véért jegyzem meg, hogy nem ők állták a villany bevezeté­sének költségeit, csak az addig elmaradt lakbért térítették meg. — A gyerekek ingyen ét­keznek az iskolában, óvodá­ban, nem kell fizetni a tan­eszközökért — állítja Murá- nyiné. — A nevelési segély döntő többségét ők kapják, a szociális keretből érdem sze­rint juttatunk, de élnek a te­lepülésen önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került embe­rek, rájuk is gondolnunk kell... A visszasírt telep földbe vájt kunyhókból állt, a hajlékokra nem jutott cseréptető. Bizo­nyíthatóan innen indult ki egy komoly járványfertőzés még a 80-as évek elején, ezután köl­töztek el a cigánytelepről a családok a jobb napokat lá­tott kockaépületbe. Ismeri a problémát Jászkarajenő plé­bánosa, Szentirmay Endre is, aki mindig juttat pár falatot a betérőknek, s a maga sze­rény eszközeivel most is azon fáradozik, hogy valamit len­dítsen az ügyön. A jó szándék, az ima és az alamizsna azon­ban még a tanácsi segélyek­kel együtt is kevés a cigány­ság életfeltételeinek javításá­hoz, ha ezért maguk nem tesz­nek, nem fogadják el a tár­sadalmi lét alapvető normáit. Jászkarajenőn tekintélye van a papnak. Hívó szavára, pél­dájára a község lakossága ösz- szesen 4 millió forintot adott a szép neogót templom tataro­zására. Többek között így ke­rülhettek a helyükre a festett üvegablakok, amelyekből egy- egy darab 32 ezer forintba ke­Helybe jön a riporter Az újságíró számára meg­tiszteltetés, hogy egy-egy meghirdetett találkozón so­kan a bizalmukba fogadják. Így volt ez legutóbb Jászka- rajenőn is, amikor a helyie­ken kívül Törteiről és Nagy­kőrösről is felkerestek. Ez­úttal egy kivétellel személyes problémáikkal, szakállas bí­rósági ügyeikkel, az idegen számára tyúkpernek mondha­tó, ám elszenvedőjének igen fontos birtokvitákkal. A hoz­zám bizalommal, reménnyel forduló apának és nagyapá­nak például borzasztó volt azt mondanom, hogy tehetet­len vagyok, mert pusztán at­tól, hogy írok, az anya bizo­nyára tovább köti az ebet a karóhoz, s nem biztosítja az apa számára gyermekei látha­tását bírósági végzés birtoká­ban sem. Siposné Szóláth Irén közér­dekű témákkal keresett meg, hogy tudniillik Jászkarajenön is probléma van a buszjára­tokkal, s az emberek azt sze­retnék, ha a Volán hajlandó lenne a járatcserére. Elvették ugyanis a Ceglédről 20.40-kor induló buszt, ezt szeretnék visszakapni, valamelyik má­sik járat helyett, amelyik tényleg kihasználatlan. Ugyanő elmondta azt is, hogy sem Törteinek, sem Köröstetétlen- nek, sem pedig Jászkarajenő- nek nincs körzeti megbízottja, s hová, kihez fussanak, ha rendőr kell? A tanácselnöktől ez ügy kancsán azt tudtuk meg, hogy hiába írt levelet a megyei rendőrkapitánynak, még szolgálati lakás és egy gép­kocsi árának fele részben tör­ténő vállalásáért cserébe sem tud rendőrt munkába állítani a területen. Pedig valóban jo­gos a falvak ez irányú igénve. F. E. rült, s az összeg helyi családok adománya volt. Nem hagy nyugodni a bölcs mondás, amit a tanácselnök a karai emberekről mondott. Márpedig a kopasztás utáni tollasodáshoz most az kell, hogy megtalálják végre he­lyüket a régióban. Nos, Hei­mann Gyula nem rejti véka alá, hogy a megyehatár lét­ből származó eddigi hátrányu­kat előnyre akarják váltani. Régi vágyuk — A Szolnok megyei Tószeg ide hat kilométer, s régi vá­gya az embereknek, hogy az odavezető utat tisztességes mó­don járhatóvá tegyük. Ha ez megvalósul, onnan már csak újabb hat kilométer Szolnok. Tószegen jövőre lesz gáz, Ceg­léd felől erre, ki tudja, med­dig kell várjunk. Ha a megye fogad bennünket, s a telepü­lés a szomszédvár mellett dönt, azt hiszem, mi megszö­künk Pest megyéből. Fazekas Eszter Programok egész hétre Ezt látni, hallani kell Hosszú évek óta megszok­tuk, hogy ilyenkor a nyári szünet előtt már gyérül a kultúrházak programkínála­ta. Most változott a helyzet. Ezen a héten nyoma sincs en­nek. Megyeszerte mindenütt gazdag és változatos az aján­lat. A négy fal között, — az előadótermekben, a kiállító­helyiségekben — mindenütt sok vonzó eseményt találnak az érdeklődők, éppen úgy, mint azok, akik már'inkább a sza­badtéri programokat választ­ják. A válogatást kezdjük Nagy­kőrössel, ahol május 14-én es­te 7 órai kezdettel igazán különleges zenei esemény­nek ígérkezik Dávid István orgonaművész orgonahang­versenye. A programot gaz- . dagítja a kecskeméti GAMF Kamarazenekarának közre­működése. 1 A megyeszerte folyó nem­zetiségi napok legrangosabb e heti eseményeire Pomázon kerül sor. Május 12-én dél­előtt 10 órakor szerbhorvát nyelvű szavalóversennyel kez­dődik a program. Itt az ál­talános iskolások mutatják be tudományukat. Délután 3 óra­kor — ugyancsak a műve­lődési házban — a szerbhor- vát tánccsoportok, zenekarok és kórusok tartanak bemu­tatót. A nap fénypontjának ígérkezik az este 8 órakor kezdődő záróbál, amelynek keretében fellép az újvidéki Sonja Marinkovic tánccsoport és zenekar is. Szentendrén a helyi nyug­díjasklub megalakulásának 20. évfordulóját május 12-én a délután 5 órakor kezdődő mulatsággal ünnepelik meg. A Duna parti művelődési ház­ban vacsorával egybekötött műsor fogadja itt az érdek­lődőket. Vác is érdekes programokat ígér ezen a héten. 11-én, pén­teken délután 5 órakor kezdő­dik a színházteremben a peda­Mit kell tudni a szép terítésről? Terüij, asztalkám A szép terítéshez hozzá­tartozik a szép tálalás is. Né­hány gyakorlati ötlettel sze­retnénk segíteni, hogy kevés eszközzel miként tehetjük ét- vágygerjesztőbbé az ünnepi asztal kínálatát. A hangsúly nem a díszítésen, hanem az összhatáson van. Legfonto­sabb az egyszerű abrosz, melynek színe, mintája össz­hangban van az asztalra kerü­lő edénnyel. A tányérok le­gyenek egi'öntetűek, a csésze és a csészealj azonos, egymás­sal összetartozó. Repedezett edénynek nincs helye az asz­talon. A pohár is valamennyi lehetőleg egyforma. Az evő­eszköz is legyen egyöntetű. A hő- és vízálló asztallapon feleslegessé válik az abrosz. Ez esetben elegendő étkezés után az asztalt folyékony mo­sogatószeres ruhával letörölni. A hétköznapi terítésnél a tá­nyér lehet egyszerű kőedény. Hideg vacsorához az egyszerű teríték illik. A műanyag edények legin­kább kiegészítőként jöhetnek számításba. A kis tálkák, vaj-, só- és borstartók, salátáska- nalak a modern háztartásban igen jól beváltak. A korszerű terítéssel csök­ken a háziasszony munkája, mert feleslegessé válik a mo­sás, vasalás. Egyszerűbb a mosogatás is. Napjaink háziasszonyának bizony aligha jut ideje arra, hogy nagyanyáink terítési mintáit kövesse. A jó gazd- asszony címre azonban méltán tarthat igényt az, aki ötlete­sen, élve a korszerű, eszkö- : zökkel megteremti a kulturált ■ feltételeket a család közös , étkezéseihez. gógusklub és Madách Imre Művelődési Központ közös rendezésében az a műsoros est, amit a fiatalok az idősekért rendeznek. A műsorban — egyebek között — fellépnek a sződi, a vácrátóti általános iskolák tanulói, a Bartók Bé­la Zeneiskola növendékei, és a pedagógusklub tagjai. A rendezvény bevételét a nyug­díjas pedagógusok klubjának támogatására fordítják. Ugyancsak vonzó programot jelent 15-én. kedden este 7 órakor kezdődő Beatles-kon- cert, amelynek szereplői Kö­zött ott találjuk Mikó Istvánt, Forgács Pétert és Incze Jó­zsefet, valamint Győri Pé­tert. Cegléden két érdekes kiál­lítás is ígér látványosságot. A városi könyvtárban május 12- én délután fél 3-kor nyí­lik az az érdekes kamarakiál­lítás, ahol Markovics Ferenc mutatja be különlegesen szép fényképeit. Ezen a héten még megtekinthető mindennap 10 és 18 óra között a Kossuth Múzeumban Prohászka Jó­zsef festőművész tárlata is. A fővárosban a Néprajzi Múzeumban május 13-án dél­előtt 11 órakor az Egri Csil­lagok Mgtsz népdalköre tart­ja meg hagyományos vasár­napi hangversenyét, a mú­zeum dísztermében. A vásárnaptárban a május 13- i a dabasi országos állat- és kirakodóvásárról olvas­tunk. Ugyancsak országos ál­lat- és kirakodóvásárt rendez­nek május 12-én Nagybör­zsönyben is. Akik autót kí­vánnak vásárolni, május 13-án látogassanak Nagykőrösre. Ugyanezen a napon érdemes elmenni Sülysápra is, ahol országos állat- és kirakodóvá­sárt rendeznek. A próhatúrák Vízen és szárazon A budapesti természetbará­tok minden korosztálynak rendeznek különböző túrákat a hét végén. Az úgynevezett Aprókatúra azoknak a szülők­nek okoz örömet, akik 4—9 év közötti gyerekekkel indulnak útnak a természet megismeré­sére. A budai hegyekbe ve­zetett kirándulás résztvevői május 12-én reggel 9.30-kor az 56-os villamos hűvösvölgyi megállójánál találkoznak. Másnap — vasárnap — ugyan­csak a budai hegyekbe tinitú­rát vezetnek. Ennek útvonala: Virágosnyereg, Fagyöngye, Bánki-szikla, az út végcélja a 11-es busz végállomása. A résztvevők reggel 9 órakor az 56-os busz hűvösvölgyi végál­lomásánál találkoznak. A nyugdíjasok ugyancsak 13-án a pomáz—szentendrei útvonal­ra indulnak. A résztvevők reg­gel 8.50-kor a Batthyány téri HÉV pénztáránál találkoznak. Érdekes eseménynek ígérke­zik a vízi túrázók évadnyitó találkozója és versenye az Óbudai (Hajógyári)-szigetnél Mindkét napon délelőtt 10 órától délután 2-ig evezős szi­getkerülő versenyt rendez­nek. Motoros túrázók nemzetkö­zi pontszerző versenyét rende­zik meg május 11-én, 12-én és 13-án az Esztergom feletti Vaskapunál. A résztvevőket az esztergomi Gyopár Termé­szetbarát kemping fogadja. Budai 50 címmel teljesít­ménytúrát rendeznek a hét­végén, május 12-én. A budai hegyek legszebb útvonalán ve­zető 50 kilométeres út résztve­vőinek célpontja a budakeszi tanácsháza. A rajt reggel 6 és 8 óra között a gyermekvasút Ságvári-ligeti megállójánál lesz. Kasznár Zoltán ÜaE~Á'pfo F T G Y E i. Ofe-, CITERAZENEKAROK. Az írott források szerint Ázsiából származó, nálunk leginkább a stájerországi formájú citera az elmúlt évtize­dekben ismét reneszánszát élte. A fúró-faragó emberek által könnyen elkészíthet«» zeneszer- szám, legtöbbször a szegény nép vigasságain szólalt meg. A lúdtollal pengetett rezgő húro­kon zenei anyanyelvűnk sok, egy­szerű szépségű értéke született meg, A Kossuth rádióban szerdán megyénk hagyományőrző együtte­sei közül először a szadai asszony­kórus énekelte citeraszó mellett: „(A szadai kis templom tetejére,/ rászállott egy holló feketében.)” Az ócsai citerazenekar éneklő zenészeinek erőteljes férfihang­ja, a műsort lírai szépséggel szí­nező furulya, az asszonyok fel­csendülő nótája, szinte kedvet csinált a hallgatónak, hogy velük dúdoljon. (kti) Kevés a segély, sok az apró, beteg gyerek. Maguk éljenek ennyiből, ilyen körülmények között, reprikáznak Kanalasék (Vimola Károly felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom