Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-11 / 109. szám
1990. MÁJUS 11., PÉNTEK A DILETTÁNSAKAT KELL KISÖPÖRM A rendszerváltás szimpláméi § A vidéken é!ő emberek számára a rendszerváltás valójában K csak a helyhatósági választások után fog bekövetkezni. Szél- e sóséges vélemények szerint semmi sem fog változni, az elit to- S vábbra is közel marad a húsosfazékhoz, csak a tanácselnököt ezentúl polgármesternek fogják titulálni, Más meg úgy vélekedik, hogy szeptemberben új vezetőt választ a falu népe, aki októberben már meg is kezdi bevezetni a gázt a faluba. Mi csak maradjunk a földön, ezen belül Tápióbicskén. S a szóbeszéd helyett egy szakembert, Láng Ferencet kérdeztem életútjáról és a tanácsi vezetés jelenéről, jövőjéről. — Tudja, engem annak idején azért nem akartak felvenni a pápai tanítóképzőbe, mert Hollósi tanár úr meglátta az anyám nyakában a keresztet. A jeles bizonyítványommal elmentünk a veszprémi megyei pártbizottságra. Ők megnézték a felvételimet, és úgy ítélték meg, hogy ott a helyem. Ettől a perctől azt tartották rólam, hogy protekciós vagyok, pedig csak az igazságomat védtem 56-ban meg találtam a Körúton egy orosz géppuskatöltényt. Falhoz akartak állítani miatta, kis híján az életemmel fizettem eme talált tárgyért. A képző elvégzése után Tápió- bicskére irányítottak, ott telepedtem le. Feleségemmel templomban esküdtünk, ezért fegyelmi bizottság elé állított az akkori iskolavezetés. Csak 1976-ban léptem be a pártba, mert úgy éreztem, nekünk is hadd legyen beleszólásunk saját sorsunk alakításába. Most meg azt hallom a rádióból, hogy a tanácsi apparátust „először a bolsevikoktól kell megszabadítani”. Néhány hete jutalmat osztottunk a munkatársaimnak. Másnap bejön hozzám az MDF egyik tagja és rákérdez, hogy az egyik kolléganőm miért kapott magasabb jutalmat, mint a másik, aki egyébként MDF-tag és aktívan részt vett a kampányban. Hát valahogy így éltem én át a politikai változásokat — mondja Láng Ferenc, Tápióbicske Községi Tanács elnöke. — Ami az őszi választásokat illeti, vegyes érzelmekkel gondolok rá. Az emberek egy része érthető módon kiábrándult. Szerencsédyégy ke zélés után átmérnii étikének Hajléktalanok háza Az ötlet nem új keletű, a megvalósuláshoz azonban még hátravan néhány hónap. Érden, a Fehérvári út 91. számú ház a hajléktalanok átmeneti otthona lesz. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen hallottunk már hasonló kísérletről, ami nem túl sok sikerrel járt. Az eredményhez bizony nem elég a jó szándék, összefogásra van szükség. A tanács, a családsegítő szolgálat, az egészségügyi szervek és az egyházak gyümölcsözően együttműködhetnek, ha akarnak. Érd éppen erre a példa, ahol is tavaly 2 millió forintot kapott pályázat útján az egyház ilyen célra, a tervezett otthont viszont nem tudta volna hivatásának megfelelően üzemeltetni, ezért a pénz átkerült a tanácshoz. Megvettek egy ingatlant, amelyet egy újabb pályázaton nyert pénzből bővítettek, s augusztus körül szeretnének benépesíteni. Csakhogy nem akárkikkel és akárhogyan. Az intézmény neve is sokat elárul: Mentálterápiás és Rehabilitációs Otthon. Hajléktalanok, valamint alkoholista és narkomániás betegek gyógykezelés utáni átmeneti otthona lesz tehát az intézmény. A kétszobás családi házat most kezdik átalakítani úgy, hogy alkalmas legyen várhatóan 20 ember számára lakhelyül, és bizonyos otthoni műhelymunkákra. Ami érdekesség és szomorú az ügyben; a környező házak lakói, hallván a tervekről, aláírást gyűjtöttek az intézmény megnyitása ellen. Sajnos a lakossági fórumra csupán a két közvetlen szomszéd jött el. őket sikerült megnyerni az emberiességi elveknek. Megértették, hogy mindenkinek joga van lakni valahol, s ha intézményes úton próbál ez a város megoldást találni, bizonyára kevesebb lesz a gond. re inkább csak a „nagypolitikában csalódottak”. Idáig a politikusokat a köznép egy láthatatlan hatalom képviselőjének tartotta, akinek nem volt egyénisége, alig voltak emberi megnyilvánulásai. De itt, falun, ahol mindenki ismer mindenkit, személy szerint fogják kiválasztani a leendő polgármestert. A szeptemberi választások szerintem először csak formális változásokat hoznak. Nem biztos, hogy tudja a jelölő párt vagy a jelölt, hogy mire vállalkozik. Tanácsi munkát képtelenség a hely és a lakosság ismerete nélkül végezni. Ezenkívül sokan megfeledkeznek arról, hogy ez szakma is. A kis települések vezetőinek „szervezésből is" vizsgázni kell, hiszen a falu fejlesztésénél a legnagyobb segítség mindig is maga a lakosság volt. Úgyhogy azok, akik azt kiabálják, hogy „kitakarítjuk a kommunistákat a hatalomból”, éppen azt felejtik el, hogy ez rákosista módszer. Annak a fajta káderpolitikának a változata, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ország idej ütött. Az őszi választások veszélyét abban látom, hogy a lakosság egy része a tanácsi apparátusban látja a múlt rendszer képviselőit. Azt hiszik sokan, hogy egy máspárti pénzügyi előadó majd több pénzt költhet a falura. Pedig attól, hogy lecserélik valahol az építésügyi előadót, az új pedig megmutatja a hóna alatt a horogkeresztet, még nem lesz olcsóbb a tégla, az ablak, a gerenda. Tanácsi ’vezető társaim körében nagyfokú elbizonytalanodást tapasztalok. Sokan már most állás után néznek vagy nyugdíjba vonulnak. Ügy érzik, hogy ez az újdonsült demokrácia éretlen még a nyugati típusú választásokra. Félnek, hogy a nép nem érti meg, hogy aki nem nyer. még nem biztos, hogy veszít. Félő, hogy ők nem vonulhatnak vissza eredeti szakmájukba, vagy rájuk sütik az ejtőernyős bélyeget. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az emberek mindenütt az eszükre, nem pedig a szívükre fognak hallgatni. Nem biztos, hogy tudják: a dilettánsokat kell kisöpörni minden szakterületről. Nehezebb lesz a jövőben polgár- mesternek lenni, mint a múltban tanácselnöknek. Radosza Sándor Avatás előtt. Az utolsó simításokat végzik az építők az őcsai szabadidőközponton, amelyet a falunapok rendezvénysorozatának részeként május 30-án avatnak. A festői szépségű település környezetébe harmonikusan illeszkedő, s a tájék építészeti stílusjegyeit magán viselő épület a helyi gazdálkodóegységek, a katonai alakulat jelentős anyagi támogatásával és a lakosság összefogásával készült el. Az új művelődési házban háromszáz személyes színházterem várja a vendégeket. A klubszobák a legkülönfélébb érdeklődési körű kis közösségeknek biztosítanak majd helyet. (Hancsovszki János felvétele) Szabad a hit Nincs tiltott vallás Az utóbbi idők parlamenti döntéseinek köszönhetően, a szabad vallásgyakorlat és lelkiismereti szabadság jegyében harmincötre szaporodott a magyarországi egyházak száma. A kis egyházak közül kilenc közös szervezetbe tömörült az elmúlt évtizedek alatt, ez volt a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa. Am ez a közösség december végére megszűnt, így e kis egyházak is önállóan működnek tovább. Tiltott vallás tehát már nem létezik Magyarországon, új egyházak létrejöttének pedig az a feltétele, hogy legalább 100 tagú legyen. Ami a pénztárcához közelebb áll Diplomával kényszerpályán Ha beülünk egy taxiba, ha tankolunk egy benzinkútnál, nemigen törődünk a sofőr, a kutas személyével, azzal, hogy milyen bizonyítvány lapulhat zsebében. Pedig gyakori jelenség, hogy a volánfőnöknek mérnöki diplomája van. Mondhatnánk azt is, teljesen mindegy, ki nyújtja a szolgáltatást, csak jó legyen. De vajon a mérnököknek is mindegy? Erről kérdeztem a Gödön élő gépészmérnököt, Deák Zoltánt, a nemrégiben poraiból föltámadt Mérnök és Technikus Szabad Szakszervezet egyik elnökségi tagját. — Aki elvégezte a műszaki egyetemet, annak mindig a mérnöki munka áll legközelebb a szivéhez, ám a pénztárcájához sajnos sokkal kevésbé. A kényszerpálya az ő esetükben egyfajta munka- nélküliség, hiszen a diplomások, ha nem kapnak méltó helyet és megbecsülést a társadalomban, munkát azért még találnak — legfeljebb nem a szakmájukban. □ Most. hogy külön szakszervezetet hoztak létre, az 1949-ben feloszlatott Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének jogutódjaként — elmondaná, hogy a SZOT miért nem felelt meg? — Azt hiszem, mindenki által ismert tény, hogy az elmúlt rendszerben a szakszervezet összefonódott a hatalommal, s így valójában senki sem képviselte a dolgozók érdekeit a munkáltatókkal szemben. A műszaki értelmiséget pedig csúfosan alábecsülték. Jómagam tavaly tavasszal kiléptem a vasasszakszervezetből, mert még a reményét sem láttam annak, hogy bármit is tennének az érdekvédelmünkért. Munkahelyemen már a felvételkor tapasztalhattam, hogy a bizalmi még a törvényesen előírt járandóság ügyében is inkább van ellenem, mint értem. A titkárnak pedig elég, ha az orrát megpöckölik, s már szalad az igazgatóhoz panaszkodni. Hogyne, hiszen tőle függ ö is, onnan kapja a fizetését, nem áll érdekében szembefordulni. □ Az most jobb, hogy a mérnökök és a munkások külön szakszervezetben vannak? — Nézze, a rétegszakszervezet nem akadálya annak, hogy adott vállalatnál a munkásokkal, s a köreikben szerveződő munkástanácsokkal szorosan együttműködve képviseljük érdekeinket. Nálunk, itt, az Elektromos Műveknél dolgozik például a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, Somlai Lajos, akivel közösen fáradozunk a szövetségi munka összehangolásán. □ Hány tagot számlál az önök szakszervezete, mit nyújtanak nekik, és mit várnak tőlük? — Az MTSZSZ a műszaki reálértelmiség érdekvédelmi és érdekképviseleti szerve. Az egyetemi hallgatóktól a nyugdíjasokig bárki tagja lehet, aki elfogadja az alapszabályt és befizeti a bruttó fizetésének 0,7 százalékát. Jelenleg 500 körüli létszámról beszélhetünk, de év végére minden bizonynyal sokkal többen leszünk, egyrészt, mert jogelődünknek is több tízezer tagja volt. másrészt a mai magyar reálértelmiség nem áll azon a szinten, hogy ne lenne ránk szükség. Biztosítani szeretnénk a munkanélküli mérnökök és technikusok részére a munkaalkalmak felkutatását, törekszünk a műszaki képzettségnek és gyakorlatnak megfelelő foglalkoztatottság elérésére, és arra, hogy a képzés meny- nyiségileg és minőségileg feleljen meg a valódi szükségletnek. □ Milyen esélyt lát minderre? Adottak-e a feltételek a vázolt tervek valóra váltásához? — Tudjuk, hogy egy csapásra nem változik meg minden, ezért nem is akarunk felelőtlenül és demagóg módon követelőzni. A munkát viszont meg kell kezdeni, még akkor is, ha so'k minden hiányzik a normális működéshez. Kellene számítógép (amiből most kevés van), alkalmas helyiség, mert jelenleg egy magánlakásban van az irodánk. Szeretnénk a jogelőd szakszervezet egykori székházát visz- szakapni, vagy egy azzal egyenértékű más székházat ígéreteket már kaptunk in- nen-onnan, így a MSZOSZ-tól is. a közös vagyonnak egy minimális részét. Erről azonbav nyugodt szívvel csak az év vége felé tárgyalhatunk. Biztos vagyok abban, hogy ha a „gazdaságunk motorja” beindul az szinte automatikusan magával hozza a műszaki alkotómunka méltóbb megbecsülését, és mi ezt kívánjuk elősegíteni. Reméljük, megszűnik az ok, amiért a mérnökök elmennek taxisnak, benzinkutasnak, ablaktisztítónak, friss diplomával a zsebükben. A meleg vizet nem mi találjuk föl, csak a valóság igazolhat minket, s az idő. Horváth R. Magdolna A gyerekeknek nem mindegy Nonstop egyezkedés A fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítésére, életkorukból és élethelyzetükből adódó hátrányaik csökkentésére, valamint a társadalmi folyamatokban való aktiv-,. részvételük támogatása érdekében Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt hozott létre a Minisztertanács. Konkrétabb célok: a Magyar Köztársaságban élő, önálló jövedelemmel nem rendelkező fiatalok támogatása, számukra kedvezményes turizmus ösztönzése és hozzájárulás a társadalom gyermek- és ifjúságismeretének, a fiatalok önismeretének fejlődéséhez. Az alapítvány politikamentes társadalmi-közösségi kezdeményezés; politikai tevékenységet nem támogathat, de feladata teljesítése közben kész együttműködni minden olyan szervezettel, közösséggel és személlyel, amely, illetőleg aki a közös célok elérésén akar munkálkodni. A Minisztertanács a Központi Ifjúsági Alap terhére, 1990. április 1-jétől a játék- és pénznyerő automaták adózott nyereségének, és az éves Idegenforgalmi Alapnak 50-50 százalékát biztosítja, továbbá a Demisz és a Magyar Úttörők Szövetségének kezelésében, illetve tulajdonában volt és a szervezetek által a kormánynak kötelezettségvállalás közérdekű célra felajánlott ingatlanokat adományozza az alapítványnak. Látszólag egyszerű a helyzet, hisz mindezt a Magyar Közlöny 37. száma mint a 81/1990. (IV. 27.) MT rendeletet, s annak mellékletét ismerteti. Az adományozás azonban nem ilyen egyszerű. A MUSZ Pest megyei elnökségének két vándortábor, a zamárdi és a kismarosi van a tulajdonában, és Bárdos István titkár elmondta, hogy ők- -ezeket nem ajánlották fel.. Még érdekesebb a sződligeti volt KISZ-tábor állapota; ma ez a Liget Club Kft. tulajdona, amiben csak 63,4 százalékos üzletrészt tudhat magáénak a Pest Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség. A kft. már be van jegyezve a cégbíróságon — ezzel talán nem árult el titkokat Derda Sándor, a PEDISZ titkára. A két szervezet vezetője láthatóan nem örült a rendeletnek, ugyanis már 1989. októberétől azért küzdenek, hogy külön Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alapítványt hozzanak létre, amiben a zamárdi és a kismarosi ingatlanok lennének táborozólehetőségek, míg azok üzemeltetésére fedezetet a sződligeti kft.-tői részarányában kapott pénz biztosítaná. És mindemellett az országos alapítványnak is felkínálnák a lehetőségeik és szolgáltatásaik 20 százalékát. A rendelet romba döntheti ezt az elképzelést; mert nem mindegy, hogy a táborokkal teljes egészükben a megye rendelkezik, vagy bekerülvén egy közös kalapba központi elosztással kerülhet azokba az ifjúság. Ez a gyerekeknek nem mindegy. Sokadszori átdolgozás után május 7-én készült el a megyei alapító okirat. A két tikár ezzel rövidesen fel fogja keresni az ifjúságpolitikai kormánybiztos jogtanácsosát, és folyik tovább az egyezkedés. K. M. Május, péntek, Visegrádi Középkori mesterségek Idén sem maradnak el a hagyományos múzeumpedagógiai foglalkozások Visegrádon. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, valamint a Mátyás király Múzeum mától ismét megrendezi a közkedvelt programsorozatot, amelynek irányítója Jékely Endre múzeumpedagógus. Ma ismét fölállítják sátraikat a visegrádi királyi palotában a középkori mesteremberek késői utódai: a gyertyaöntő, a kőfaragó és a fazekas. Bárki kipróbálhatja ügyességét a korabeli faeszterga pontos másán is. Igaz, ez annak idején aligha lett volna elképzelhető. Viszont ma már nehéz azt elképzelni, milyen pezsgő élet folyt a középkori királyi városban. Ezek a múzeumpedagógiai foglalkozások azonban némi ízelítőt nyújtanak ebből.
