Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-08 / 106. szám

1999. MÁJUS 8., KEDD 3 *È$£iEÏ€Bm Ő mondta Szemfényvesztés Igazán illetékes beszél a szociálaemokrácia jelené­ről és holnapjáról: a kor el­nök Révész András fia, Ré­vész T. Mihály. A Világban megjelent interjúban 130/ 18.) R. T. M. olyan, nyer- sen hangzó megállapítások­tól sem tartózkodik, mint például az: „Jól ismertein a nyugati szociáldemokrácia szándékait és lehetőségeit Magyarország felvirágoz­tatásában. Egyszerűen szemfényvesztés arra hivat­kozni, hogy milliárdokat küldenek nekünk. Velünk vannak, de nem küldenek milliárdokat." Az ELTE magyar allum­és jogtörténeti tanszékének a vezetője akkor sem jön zavarba, amikor az újság­író azt tudakolja, ha má­soknál is megvannak a szo­ciáldemokratáknak tulaj­donított emberi értékek, akkor azok is szocdemek? A válasz: „Nem. Az lehet kereszténydemokrata is, de liberális például nem, ra­dikális sem, kommunista sem, nyilas sem." Imponá­ló osztályozás! Kissé szo­katlan persze ez a liberá­lisoktól nyilasokig terjidő egy akolba zárás, de ma­napság már nem szabad semmin sem meglepődni. R. T. M.-nek mégis sike­rült bennünket meghök­kenteni. Egy költői hason­lattal. Az előbbieket ugyan­is így folytatta: „A gomba akkor hiteles, ha nemcsak a formája gomba, de belül is az. Ez a nép felnőtt már annyira, hogy meg tudja különböztetni a csiperkét a galócától." Tehát csiperke szocdemek (és esetleg ke­reszténydemokraták), s ga­lóca (de melyik a lemezes gombák családjába tarto­zó növénynemzetség tagjai közül? a gyilkos...?) libe­rálisok, radikálisok, kom­munisták, nyilasok... Éppen itt van már az ideje egy ilyen, megbízható növény ( gomba)-meghatá­rozó közzétételének! Nagy szüksége van ilyenre an­nak, aki a demokrácia és a szólásszabadság sűrűjébe igyekszik, azaz mindannyí- unknak. A félelem azért belénk nyilallt. Vajon nincs szemfényvesztés, mint a milliárdok esetében is, az ilyen gombameghatározás­ban? Mert ha már bolond- gombát ettünk, aligha lesz időnk reklamálni... KLIENS Megyei KDNP nagygyűlés Gödöllőn " ' V választásra készülve A gödöllői szervezet rendezte meg a Kereszténydemokrata Néppárt Pest megyei nagygyűlését a városi egészségház ta­nácstermében. A szép számban összegyűlt párttagok és ér­deklődők — saját újság híján — itt és közvetlenül a KDNP vezetőitől tájékozódhattak időszerű politikai kérdésekről. Kül­dötteket választottak az országos választmányba és elnökséget Pest megyében, valamint megyei szervezőtitkárt a gödöllői dr. Mészáros Gyula agrármérnök személyében. Mire voltak kíváncsiak a résztvevők? Miért kötöttek választási szövetséget a má­sodik fordulóban? Mi indokol­ja a kormánykoalícióban való részvételt? Hogyan működik majd a párt, amikor jelenlegi vezetői a Parlament munkájá­ban vesznek részt? Hogyan szervezzék tovább a pártot? A válaszadás előtt Keresz­tes Sándor pártelnök kifej­tette, hogy elérték céljukat, országos párt lettek. Ez nagy eredmény annak árnyéká­ban, hogy az elmúlt évtize­dekben a keresztény gondol­kodást és etikát háttérbe szo­rították, az egyházak műkö­dését a templomokra korlá­tozták, csak a kultuszt enge­délyezték. A KDNP a második fordu­lóban azért lépett koalícióra az MDF-fel és a Kisgazda- párttal, mert úgy vélték, ez­zel elősegítik a kialakuló de­mokráciában a keresztény nemzeti irányvonal vezető sze­rephez jutását. A későbbiek­ben ez a párt integrálhatja a kereszténydemokrata gondol­kodású rétegeket. A koalíció választási sikeré­ben a KDNP-nek is szerepe van, hangoztatta Keresztes Sándor, de hozzátette, mintha kezdenék elfelejteni ezt a hozzájárulást. Nem kívánnak statisztálni az MDF-nek, ön­állóságukat, függetlenségüket megőrzik. Amennyiben a po­litikai döntésekért vállalják a felelősséget, a döntésben is felelősséget kérnek! A kereszténydemokratáknak felnőttként kell részt venniük a politikában. Ezért újra kell szervezniük a pártot, ahogy tavaly ősszel meg is ígérték, hiszen azóta a pár száz tagú mozgalom több mint hétezer fős szervezetté változott. Már­is folytatni kell a párt szer­A Vöröskereszt boltot nyit Étkezési igazolványra ebéd A vöröskeresztes világna­pon a hazai szegénység meg­segítésére kívánja irányítani a figyelmet, s akcióival is a rá­szorulókat támogatja a Ma­gyar Vöröskereszt, május 8-án induló rendezvénysorozatával. A magyar segélyszervezet vál­tozatlanul 146 millió forint költségvetési támogatást kap a kormánytól, így a segélyező tevékenységéhez szükséges nö­vekvő anyagi alapot részben saját magának kell előterem­tenie. Ezért számítanak a tár­sadalom segítségére; a világ­napra például 30 ezer nyere­ménysorsjegyet bocsátott ki. A 30 forintos sorsjegyek el­adásából befolyt összegből a rászorulókat segítő akciót tá­mogatják. Ugyancsak az anya­gi alap gyarapítását célozza a Segíts, hogy segíthessünk a rá­szorulókon elnevezésű alapít­vány. Az OTP félmillió, és a Vöröskereszt használt ruha el­adásából származó 100 ezer forintjából induló alapítvány nyitott; az MNB-219-98007- 760-1721 csekkszámra bárki adományozhat. Az Orvosok Világszövetsége máris 7500 francia frankkal csatlakozott. E szervezet magyarországi képviselete segít a június ele­jén induló — egyelőre száz személyt ellátó — ingyenkony­ha felállításában is. A kísérlet egy hónapja alatt szeretnék eldönteni o segélykonyha mű­ködési formáját — közös ebédlő, az ágyhoz kötötteknél az étel házhoz vitele —, s fel­mérni az igényeket. A rászo­rultság eldöntésében a helyi szociálpolitikai szervezetek se­gítségére számítanak, a jogo­sultak étkezési igazolványra kapják meg az ételt. A kispénzű öregekért kíván­nak tenni ajándékcsomag-ak­ciójukkal, amely során lö ton­na élelmiszert — az NSZK Vöröskereszt ajándéka — osz­tanak szét az országban. A se­gíteni kívánók adományaikat elhelyezhetik az OTP-fiókok- ban található műanyag per­selyekbe. A világnapon nyí­lik meg a székház melletti Vö­röskereszt-bolt, amely egyelőre gyógyhatású szereket kínál. Május 10—11—12-én olcsó áruk vásárát tartják a szék­házban, 11—12-én pedig úgy­nevezett szociális nap lesz a budapesti Asztalos János parkban, egyebek mellett in­gyenes meleg étellel és egész­ségügyi felvilágosítással. vezését, a fehér foltokban is, mivel közeledik a hely hatósá­gi választás, ami szinte fon­tosabb a parlamenti válasz­tásnál, mert az csak a jég­hegy csúcsa volt. Űj szervezeti szabályzatot kell alkotni és új vezetést vá­lasztani, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet az elnök, hogy a képviselő vezetőkre is számítani kell, ez a gyakorlat Nyugaton is. Kamarás Ferenc intéző bizottsági tag a mon­dat első felével kapcsolatban kifejezte, hogy olyan alapsza­bályt kell alkotni, amely meg­engedi, amit a többség akar. A megyei nagygyűlés végül úgy döntött, hogy az országos választmányban Pest megyét a párt kerületi képviselője­löltjei, valamint a 20 főt el­érő szervezetek 1-1 tagja kép­viselje. Ezek után Pest megyei el­nökséget választottak, és dön­töttek a szervezőtitkár sze­mélyéről. Két jelölt volt, dr. Mészáros Gyula, a gödöllői és Szurdi Gábor, a kerepestarcsai szervezet tagja. A nagyobb tapasztalatokkal rendelkező dr. Mészáros Gyula javára' le­mondott a fiatalabb keresz­ténydemokrata. A megválasz­tott szervezőtitkár a Pest megyei 1. számú választóke­rületben a képviselőválasztá­son a második helyezést érte el, s véleménye szerint, ha erős megyei szervezete lett volna a KDNP-nek, akkor szűkebb pátriánkban másfél­szer annyi szavazatot gyűl­hettek volna. A nagygyűlés további részé­ben érdekes tapasztalatokat cseréltek a résztvevők a vá­lasztási küzdelem és a helyi politizálás tanulságaiból. Ar­ról is szó esett, hogy Gödöl­lő tipikusan olyan hely, ahol a KDNP szervezete többször ellentétes véleményen áll az MDF-fel, meg kívánják tehát őrizni helyi döntési, cselekvé­si önállóságukat. B. G. A DUNAKANYAR NEM CSAK AUTÓVAL JÁRHATÓ Keskeny úton, két keréken Valószínűleg nem csak az egészséges életmódra töres- szenek azok, akik most előve­szik, leporolják, megzsírozzák régi kerékpárjaikat. Mi taga­dás. megyeszerte ismét dívik a biciklizés. Drága a benzin. A buszok meg zsúfoltak és ritkán járnak. Pest megyében félmillió ke­rékpárról tanúskodnak a sta­tisztikák. Mindehhez a meg­lévő kerékpárutak hossza mindössze 25 kilométer, fő­ként emiatt van, hogy a me-, gyében évente két tucat bi­ciklista veszti életét. A köz­lekedési tárca illetékesei 1933- ban el is határozták, hogy nyugati mintára nálunk is felfuttatják a kerékpárutak építését. Ehhez azonban a ta­nácsok együttműködését és anyagi hozzájárulását kérték. A helyi megállapodások ér­telmében, amennyiben a kerékpárutak építése beleil­lik a kialakuló országos há­lózatba, akkor finanszíroz­zák az építést a helyi ható­ságok. Ezek a keskeny, de nagy biztonsággal használható utacskák eddig az úgyneve­zett hivatásforgalmat, azaz a munkába járást szolgáltál:. Manapság azonban egyre na­gyobb az idegenforgalmi je­lentőségük is. A Dunakanyar egy jelentős része már nem­csak gépkocsival, hanem két­kerekűvel is jól bejárható. A legújabb tervek szerint az Al­pok—Adria Bizottság foglal­kozik a Bodeni-tótól a Fertő­tóig készülő kerékpárutak építésével, amelyen a tervek szerint a világkiállítás évé­ben az Adriáig lehet majd el­jutni. —r. s.— À vagyonmegosztáson még vitatkoznak KIOSZ helyett IPOSZ Heves szócsaták, szenvedé­lyes hangú felszólalások jelle­mezték a KIOSZ kongresszu­sának második napját is. A tanácskozás szünetében sike­rült szót váltanom a Pest megyei elnökkel, Szikriszt Jó­építési vállal­&ekege&ÿ, s m&£égsesst feff&ontSK Tengeralattjáró a Dunán Igazság szerint nem is „víz­re”, hanem víz alá bocsátás­nak kellene titulálni a tegnapi ceremóniát, hiszen az ország egyetlen maszek tengeralatt­járója ért révbe azzal, hogy a flottilla a vízbe eresztette. Per­sze tegnap még nem voltak látványos merülések és fel­bukkanások, egyszerűen csak a víz színén lebegett a tenger­alattjáró, melyet Forintos Gyula, a Dunakeszin élő taxi­sofőr barkácsolt. Néhány nap­ja volt a „vízpróba”, akkor hamar partra húzták a jár­gányt, mert több tömítésnél eresztett. Azokat a leendő pa­rancsnok, a tengeralattjáró építője kijavította, s most jö­hetett a „tűzpróba”. Fotósok kameráinak „kereszttüzében” vizsgázott a cápaszájúra fes­tett allcalmatosság. Vizsga volt ez, és nem is akármilyen. Há­rom év rengeteg munkájáról dőlt el, hogy hiábavaló volt, vagy sem. A pezsgősüveggel Forintos Gyula felesége keresztelte meg a tengeralattjárót. Róla két dolgot lehet biztosan tudni. Nagyon türelmes — már ami a férje hobbiját illeti —-, s Ilonának hívják, hiszen tőle nyerte a tengeralattjáró a ne­vét: Helen’s Heart, vagyis Ilo­na szíve. A flottilla szállító járműve lassan eresztette a vízbe a szerkezetet. A fotósok fényké­peztek, s találgattak, vajon milyen mélyre merül, egyálta­lán felbukkan-e még egyszer a víz alatti alkalmatosság. Nem merült el, lebegett, majd las­san megdőlt, s egyre inkább az oldalára fordult. A rohamcsó­nakban ülő kiskatonák tartot­ták, amennyire lehetett, Fo­rintos Gyula pedig bemászott a fülkébe és — mint utóbb el­mondta — vizet eresztett a merülőtartályokba. Ezek hiva­tottak biztosítani a merülést és a víz kipumpálásakor az emelkedést. Ezúttal nem töl­tötte fel teljesen vízzel a tar­tályokat, csak annyira, hogy stabilizálódjon a víz alatti ha­jó. Ezzel vége is volt a látvá­nyosságnak, a tengeralattjárót „kipányvázták”. Hogy mikor lesz az első me­rülés? Azt még maga a pa­rancsnok sem tudja. Minde­nekelőtt rendesen ki kell ba­lanszírozni a járgányt, s fel kell szerelni a hiányzó új ha­jócsavart. A régi csavarnak története van: A műszaki is­kolával nem rendelkező fiatal­ember maga „búvárkodta” össze a tengeralattjáró-építés­hez szükséges ismereteket. A hajócsavarnál azonban meg­torpant, úgy gondolta, jobb, ha azt szakember választja ki. A megbízott szakértőnek két dologban kellett döntenie. Hány szárnya legyen a csa­varnak és milyen forgásirány­hoz passzoljon. Kétszárnyút választolt a szükséges három helyett, a forgásirányt sem ta­lálta el, a régi csavarral leg­feljebb hátrafelé tehette volna meg az utat a tengeralattjáró építője. A „balanszírozást” az is se­gíthetné, ha Forintos Gyula élelemmel, üzemanyaggal és az úthoz szükséges más kel­lékekkel tölthetné fel a ten­geralattjáróját. Ahhoz azon­ban még most is hiányzik a pénz. Nem akad szponzor, a vállalatok nem bíznak az őrült vállalkozásban. Nem hi­szik, hogy a maszek tenger­alattjáró a fél világ megkerü­lésével, az északi sarkkör érintésével visszatérhet Ma­gyarországra. A flottilla tisztjei viszont op­timistábbak. Pénzt ugyan nem adhatnak, annál többet segí­tenek. A jelen levő őrnagyot faggatták az újságírók: szak­értőként, a vízi járművek is- merőjeként, szerinte működ­het-e a tengeralattjáró? Azt válaszolta; azt nem tudja, de mindenképpen becsületre mél­tó, ha valaki ennyi munkát és energiát fordít az álma meg­valósítására. — M. T. — zsef visegrádi kozóval. — Voltak vitáink, de abban mindenki egyetértett, hogy a KlOSZ-t meg kell szüntetni, s létre kell hozni az iparos­testületek országos szövetsé­gét. 1948-ban alakították meg a KIOSZ-t, s az akkori po­litikai rendszernek megfele­lően formálták meg a felépí­tését is. Tudomásul kell ven­ni, hogy erre a felülről szer­vezett, hierarchikus testületre nincs szükség. A tagság meg­unta, hogy „az alapszervezetek­nek mindig az országos dön­téseket kellett végrehajtaniuk. Az IPOSZ alulról építkező szervezetekből áll majd, akik maguk döntik el, hogy a me­gyékben úgynevezett területi szövetséget, vagy koordiná­ciós központokat hoznak lét­re. Jó néhány helyen már — önkéntes alapon — alakultak iparostestületek. — Ügy hallottam, az át­alakulás nem megy majd egy­könnyen, a vagyonfelosztás nem lesz egy sima ügy... — 1943-ban a KIOSZ-é lett a háború előtt működő ipa- rostestületek vagyona, s ter­mészetesen a 42 év alatt épü­leteket, üdülőket, szociális otthonokat vásároltak, s kész­pénzzel is rendelkeznek, ame­lyet! bankba tettek, vagy be­fektettek. A kongi-esszus ha­tározatot hozott, hogy alakí­tani kell egy vagyonfelmérő- és kezelő bizottságot. A va­gyon nagyságának megállapí­tása után döntünk majd a fel­osztásról. A Pest megyei kül­döttek egy interpellációt nyújtottak be, melynek az a lényege, hogy az IPOSZ meg­alakulásáig a KIOSZ vagyo­nára elidegenítési tilalmat kell elrendelni. A vagyonke­zelői bizottságba javaslatunk szerint minden megye egy küldöttet delegálhat, s az érté­kelésbe igazságügyi szakértő­ket is szeretnének bevonni. A határidőben egyelőre nem tudtunk megegyezni. Mi úgy gondoltuk, hogy a felmérést, értékelést, s az átalakulást szeptember 30-ig le kellene bonyolítani. A küldöttek több­sége — az idő rövidsége miatt — december 31-ét javasol­ta. Azt fontosnak tartjuk, hogy a vagyont ne kótyave­tyéljék el, s a kívánt átalaku­lást még az idén hajtsák vég­re. Szeretnénk, ha az újon­nan alakuló kormány állás- foglalása segítene abban, hogy a régi iparostestületek va­gyonát — amelyet jogtalanul államosítottak — most visz- szakapjuk. A küldöttek abban meg­egyeztek, hogy az alakuló IPOSZ-tól várják, hogy valós érdekvédelmet nyújtson tag­jainak, s megfelelően képvi­selje őket a kormány, a par­lament előtt is. Hargitai Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom