Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-31 / 126. szám
4 1990. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK A KÖLCSÖNÖSSÉG KÉM ÉRVÉNYESÜL Lojalitás fent és lent A Parlament a mandátum meghosszabbításáról szóló döntésével megerősítette a tanácsok legitimitását. Előre látható volt, hogy így lesz, hiszen az élet nem állhat meg. Még a szeptemberi dátum is túl korainak látszik a helyhatósági választásokra, annyi a jogilag tisztázatlan kérdés. Térjünk vissza a jelenre, a továbbélésre felszólított (felkért, felhatalmazott?) tanácsok helyzetére! Mert ha az ember a kérdésről megnyilatkozó miniszterelnököt hallgatja. minden rendben lévőnek tűnik. Hiszen csupán azt kérte, dolgozzanak a tanácsiak tovább a választásokig, megfelelő lojalitással a kormány iránt. Ha csak ezen múlna?! Mert ugyan ki „vitte" eddig is az ügyeket a falvakban, a városokban? Ki bonyolította le a népszavazást, majd a rendkívül bonyolulttá szabályozott országgyűlési képviselő-választásokat? S nem valószínű, hogy közben arra gondoltak, most ők lojálisak a születendő új rendszerrel, illetve kormánya iránt. Egyszerűen tudták, ez az ő dolguk, s csinálták. (A Pest Megyei Tanács elnöke is tudta: nem pusztába kiált, amikor a legutóbbi tanácsülésen arra kérte a testületet és közvetítésükkel a helyi tanácsok tagjait, hogy tartsanak ki, maradjanak a helyükön, mert ezt kívánja az ország érdeke, a lakossággal, a választókkal szembeni kötelesség, az emberi tisztesség. Akik még ma is a helyükön vannak, végigviszik azt, amit vállaltak. Éppen azon a legutóbbi megyei tanácsülésen hallhattunk szenvedélyes hangú interpellációt az Aszódhoz tartozó Domonyvölgy ügyében. Ha nem viseli szívén a megyei tanácstag az ott élők sorsát, megtehette volna, hogy ülve marad — mit számít néhány hónap! —, s rábízza a közbenjárást az „utókorra”. De vitáznak, érvelnek, előkészítenek és döntenek — legyen az megyei vagy helyi tanácsi testületi ülés. Mert iskola nem jövőre, hanem már az idén kell. A gyarapodó munkanélküliek se várhatnak, hogy majd ősszel foglalkozik valaki az ügyükkel. Az ifjúsági alapítvány dolga ugyancsak sürget, mert ha ölbe tett kézzel várnak, kihúzzák a megye alól azt is, amit maga épített. A készülő orvosi rendelőt szintén nem hagyhatják félbe, de a csatornatársulat szervezése sem halasztható, mert jövőre sokkal drágább lesz a hozzá való építőanyag. Sorolhatnánk vég nélkül..., mindenütt van sürgős tennivaló. Csak alaptalan szóbeszéd, hogy a tanácsok — a testületek és az apparátusok — mái semmit sem csinálnak, csak kivárnak. Jól néznénk ki! Annyi bizonyos, hogy sok helyen keserű szájízzel, gyakran — az egymással sem egyező — pártok támadásainak kereszttüzében kell elvégezniük, ami még rájuk vár —. most már a Parlament által meghosszabbított mandátumuk kötelezvényével. Sok köszönet nincs érte. El kell hinni, hogy mind az Országgyűlés, mind a miniszterelnök komolyan gondolta a további megbízatást. De ez a legitimitás így igencsak formális. Fent elismerik, lent naponta megkérdőjelezik. Nagy kérdés: lehet-e igy, kölcsönösség nélkül, érdemi munkát és lojalitást kérni? Mert a kölcsönösség hiányzik. Annyira, hogy amikor a hitelesség okán — meg az általánosítást kerülve — megkíséreltük szólásra bírni néhány településünk tanácselnökét, mondja el, hogy megy a munka a meghosszabbított mandátummal, sorra azt kérték, ők hadd maradjanak ki az interjúból. Gondjaikról beszéltek, de hozzátették: nekik továbbra is együtt kell dolgozniuk — hadakozniuk — a pártok helyi képviselőivel —, s nemcsak együttműködni, hanem együtt is élni a községben, városban, családostól. Olaj lenne a tűzre, bármit is mondanának. És mire lenne jó újabb ütközésekre okot adni? Legyen. Elfelejtettük, kikkel beszéltünk. Ne nehezítsük a helyzetüket. Nem szeretnénk, ha a megkérdezettek megkérdőjeleznék a lojalitásunkat. Személyi hírek PROGRAM A TÉRSÉG FEJLESZTÉSÉRE A Pest Megyei Tanács V. B. június 15-évei felmentette dr. Andráskóné dr. Horváth Olga pátyi vb-titkárt, kérésére, a Frutta Kereskedelmi Rt.-hez történő áthelyezése miatt. Felmentésével a helyi tanács elnöke egyetértett. Menedzserterv a Ealga-vidékre Pest megye elmaradott települései helyzetének elemző vizsgálatakor fogalmazódott meg ; célszerűbb volna egységes egészként kezelni, vizsgálni egy tájegységet, egy-egy térség terület- fejlesztési programjának elkészítésekor. Minden korábbi hasonló tervezésnél megmerevedtek a programok a megyehatároknál, még ekkor is, ha az adott térség jellemzői azon túl hatottak. Bizonyára emlékeznek az ott élők — éppen a most ismét tervezőasztalra kerülő — Galga-vidék üdülő-idegenforgalmi koncepciója kidolgozásánál sem vették figyelembe, hogy a térség nem ér véget a megyehatárnál, hanem jócskán átnyúlik Nógrádba. A közelmúltban a BM terület- és településfejlesztési főosztálya újszerű módon kezdeményezte — a térség fejlődésének elősegítése érdekében — a Galga-völgy egészét érintő fejlesztési program kidolgozását. S minthogy erre mindkét megye „vevő volt”, a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat megbízást kapott a terv elkészítésére, 1990. december 20-i határidővel. Tökölön e hét elején befejeződött a gázprogram. Az alig másfél év alatt elvégzett munka végére a HÉV-állomás épületének bekötése jutott, felvételünk ott készült. A sziget legkomfortosabb községében — ahol elsőként volt vezetékes víz, jó az úthálózat, s ezután gázzal fűtenek, főznek —, most a csatornaépítéshez szervezik a társulatot. A feladat egyedi jellegét az határozza meg, hogy megyehatárokat átlépő kis térségek együttes vizsgálatára eddig nem volt példa. Most majd az adatgyűjtés során egyenként és térségi összefüggésben is vizsgálják a települések adottságait, s a tervezésnél tekintettel lesznek nem csupán az önkormányzatok, hanem a települések lakóinak egymás közötti kapcsolatára is. A vizsgálat — többek között — foglalkozik a falvak, valamint a kis térségen belüli területi egységek önkormányzatainak és vállalkozásainak gazdasági lehetőségeivel, a termelés területi és gazdasági adottságaival, a társadalmi folyamatokkal és a helyi megújulás lehetőségeivel. Azt követően kerül sor a térségmenedzselési javaslatok, illetőleg cselekvési programok kidolgozására. S ebben van a lényeg. A számunkra ebben a megközelítésben még szokatlan kifejezés, a menedzserterv — a helyi sajátosságokra és adottságokra építve — egyszerre átfogó és egyedi fejlesztési irányokat vázol az önkormányzatok elé. A javaslatok, az ötletek segítik majd a döntést, hogy például iparral (és milyennel), vagy mezőgazdasággal (és milyen ágazattal), esetleg feldolgozással vagy netán szolgáltatásokkal érdemes, gazdaságos az adott helyen a továbbfejlődés útjára lépni. Akár egyedül, akár a szomszéddal társulva. A kész program elejét veheti a tétova útkeresésnek, vagy éppen az egymás ellen (azonos célú) fejlesztéseknek. A Galga-völgyi térség 17 Pest megyei és 11 Nógrád megyei települést foglal magába. A tájegység hozzánk tartozó falvainak többsége ráadásul „infrastrukturális szempontból hátrányos helyzetű" kategóriába sorolt. A nem közéjük tartozó Aszód, Iklad, Domony, Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz és Túra mellett a következő tíz; Ácsa, Csővár, Püspökhatvan, Galgagyörk, Kisnémedi, Püspökszilágy, Galgamácsa, Vác- ldsújfalu, Vácegres és Kartal majdani önkormányzatait különösen kedvező helyzetbe hozza a ménedzserprogram, ha élnek vele. Hiszen mint elmaradott térségiek többféleképpen „címkézett” — munkahelyteremtő beruházás, célpályázat, adókedvezmény stb. — központi támogatásokkal is számolhatnak fejlesztéseikhez. Szekérmarasztaló országutak Egy-egy keményebb tél, esős tavasz rendszerint alaposan helybenhagyja országút- jaink bitumenszőnyegét, helyenként rázós szekérúttá csúfítva azt. Az idén csupán azért tehetett nagybb kárt az utak burkolatában az enyhe tél, s a nem túlzottan csapadékos tavasz, mert az előző években Kerülve a részletekbe menő, túlzott elméletieskedést, any- nyi az eddigi tapasztalatok alapján is megállapítható, hogy az elmúlt 40 évben a köz szolgálata egy sajátos és egyoldalú áldozatvállalást kívánt a munkavállalótól. Egyrészt meg kellett felelnie egy misztifikált erkölcsi-politikai feddhetetlenségnek, másrészt le kellett mondania a munkavállalót megillető egyes jogosítványainak gyakorlásáról, továbbá készenlétben kellett állnia a közösség megnyilvánulásainak munkaidőn túli és ingyenes szervezésére, végezetül pedig elvárták tőle, hogy ködös ideológiákhoz igazítva magánéletét, egyfajta aszketiz- must tanítson. Mindezzel szemben fordított arányosságot mutatott a másik oldal. A szolgálatot teljesítők erkölcsi és anyagi megbecsültsége egyre jobban — a társadalom más dolgozó rétegeihez viszonyítva — az átlagos szint alá' süllyedt. Bár a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a tágan értelmezett közszolgálat egyes területein a politikai megbízhatósággal szemben felértékelődtek a szakmai kvalitások, de ez — egyes szakmákat kivéve — mégsem bizonyult elégségesnek a jó értelemben vett szakmai karrierpálya meghonosításához, az adott tevékenység élethivatásként! választásához és gyakorlásához. Különösen igaz ez a megállapítás a tanácsi közszolgálatra. E területen volt ugyanis a leginkább tetten érhető a politikai elem túlsúlya, és itt volt a legerősebb a párt- és az állami tisztségek, funkciók egy- befonódása. Ennek következtében a tanácsi keretek nem is igen kedveztek a szakmai karriernek. A szakmai előbbre jutást — elsősorban anyagi vonatkozásban — egyedül a Közszolgálat és karrier?! vezetővé válás jelentette. Ennek azonban politikai előfeltételei voltak, különösen egyes (pl. személyzeti, titkársági) posztokon. További akadályként említhető meg a nomenklatúrarendszer szubjektív elemekkel átitatott érvényesülése is. A vb-titkári tisztség is csak a kötelező pályázati eljárás bevezetése során szabadult fel e nyomás alól. Így aztán gyakran nem volt más lehetősége a szakmai ambíciókkal rendelkező dolgozónak, mint szakmai karrierjének megvalósításához más, szabadabb szakmai mozgásteret biztosító munkahelyet keresni, illetőleg állást változtatni. A tanácsi fluktuációelemzések arra is felhívták a figyelmet, hogy a nagyfokú munkaerőmozgás másik oka az alulfizetettség, a szakmai, társadalmi presztízs elégtelensége. Sajnos annak ellenére, hogv az utóbbi években jelentősen emelkedett a tanácsi dolgozók szakmai végzettsége és műveltsége, a személyi állomány kellő stabilitását továbbra is akadályozza e tevékenység — sajátosan önálló — szakmakénti társadalmi elismertségének hiánya. Mindezek hatására részesítik előnyben napjainkban is a legjobb szakemberek az azonos szakértelmet igénvlő, de azt jobban megbecsülő más társadalmi-gazdasági szférában működő munkahelyeket. Ezzel szemben a munkahelyükön maradók egv része kora, egészségi állapota vagy lakóhelyi tényezők miatt már képtelen a változtatásra: mig másik — kisebbik — része viszont szinte menszállottként, élethivatásnak tekintve a lakosság szolgálatát, vállalja erején felül a tanácsi tevékenységben a szakszerűség biztosítását és szinten tartását. Természetesen az sem titkolható el, hogy a tanácsi köz- igazgatásban is vannak néhá- nyan, akik nem értenek e szakmához; munkájukat alacsony hatásfokon és gyakran kritizálható emberi hozzáállással végzik. Az eddig leírtakra tekintettel, az ott vázolt problémákra ma — megítélésünk szerint — az egyetlen lehetséges megoldás a már említett két fogalom egységkénti értelmezése és kezelése: azaz a közszolgálati karrierrendszer bevezetése és társadalmi elfogadtatása. Ezt megelőzően viszont sürgősen tisztázni kell néhány előfeltételt. Az első azzal függ össze, hogy a valódi önkormányzat megteremtése és működtetése nem képzelhető el művelt, szakmailag magasan képzett, viszonylag stabil személyi állomány nélkül. Ez a tény viszont egyrészt igényli a köz- igazgatás valamennyi szintjén a politikai és a szakmai funkciók egyértelmű jogi elhatárolását: másrészt azt is feltételezi, hogy a jelenlegi apparátus tagjai az úi körülmények által támasztott követelményeknek már, vagy rövid átállási idő alatt képesek lesznek megfelelni. E feladatok végrehajtásának mindenki által elfogadható biztosítékát képezné — az önkormányzati törvénnyel összhangban és ecv időben — megalkotandó közszolgálati törvény, amelynek feladata lenne a közszolgálati közigazgatási alkalmazottak jogainak és kötelességeinek, valamint a közigazgatási státust védő és biztosító garanciarendszernek a meghatározása. A második feltétel — amely az előzővel ugyan szervesen összefügg, de összetettsége miatt indokolt külön tárgyalni — a közszolgálat tartalmának az értelmezése. Ma szokás — a különböző megközelítés ellenére is — szűkébb vagy tá- gabb értelemben vett közszolgálatról beszélni. Ezzel is magyarázható, hogy a közigazgatás, illetve az államigazgatás definiálásában sincs konszenzus az értelmezők között. Pedig ezek tisztázása nélkül elképzelhetetlen az egységes közszolgálati státus kialakítása. Az említett tények, valamint a jelen gazdasági-pénzügyi körülmények egyhamar nem is teszik lehetővé az egész közszolgálatra kiterjesztett karrierrendszer gyors és egyszerre történő bevezetését. Minderre tekintettel egyelőre indokolt lenne a szőkébb értelemben vett fogalomból kiindulni, és csak a központi, állami, a megyei (dekoncentrált), valamint a helyi önkormányzati közigazgatásra kiterjesztve bevezetni a karrierrendszert. Ezt a szűkítő egységesítést indokolná a fenti értelemben körvonalazott személyi állomány egységes elvek szerinti továbbképzése is. A harmadik problémakör a közszolgálat irányításával kapcsolatos. Nevezetesen: mely szervezet fogja irányítani a közszolgálat egészét. Tradicionálisan ez történhet egyfelől a különböző állam- igazgatási ágak saját személyzeti apparátusai, másfelől az előbbiek koordinációját ellátó központi szerv által. Ez a központi szerv lehet maga a kormány, vagy más, általa kijelölt, esetleg erre a célra létrehozott és működtetett önálló szerv. A jelenlegi körülmények között úgy tűnik, ilyen központi szerepkörrel felhatalmazott egyedüli szerv a mindenkori belügyminiszter. Kérdés, hogy ezen feladat- és hatásköre a rendszerváltást követően kiterjeszthető lesz-e — a központi állami és az önkormányzati közigazgatáson túl — az egész közszolgálatra. Attól tartunk, hogy a mai jogállása alapján a válasz egyértelműen nem. A negyedik — és egyben legbonyolultabb — előfeltétel a közszolgálat belső struktúrájának a kérdésköre. Ez foglalja magában a karrierrendszer osztályait, csoportjait, valamint a hozzájuk kapcsolódó rangokat és fizetési fokozatokat, illetőleg az egész mechanizmus horizontális és vertikális működését. Az összes előfeltétel közül ez a legpénz- inényesebb is. hiszen jól megfizetett állások és beosztások nélkül nem biztosítható a tényleges létszámszükségletet meghaladó pályázói érdeklődés, ennek hiányában pedig nem valósítható meg a pályázók versenyeztetésén alaouló kiválasztás. A karrierrendszer bevezetésére kitűzött idő rövidsége miatt úgy tűnik, ez a feltételegyüttes a legproblémásabb. és tálán — az ismert többféle vsráció ellenére is — a legkevésbé kidolgozott. Dr. Fogarasi József közszolgálati szakértő keletkezett burkolathibák kijavítása anyagi fedezet hiányában elmaradt. A megyei tanács műszaki osztályának útfél ügyelete a közelmúltban felmérte a megyei tanácsi úthálózat állapotát, s valószínűleg nem találta azt megnyugtatónak. Hivatkozva, a balesetveszélyre, a romlási folyamat megállításának és az útfelületek megerősítésének szükségességére, javasolta a megyei tanácsnak, hogy — a költségek részbeni fedezésére — összesen 40 millió forinttal járuljon hozzá a helyreállításhoz. A jóváhagyott összeget a megyeközponti útelőirányzat tartalékából utalják át az érintett 79 helyi tanácsnak. Budnon-Bretífeld BT Rziparo szekcióval is Mind több szállal erősödnek városaink külhoni testvér- kapcsolatai. Erről a legfrissebb hirt Budaörsről kaptuk, amelynek, mint már köztudott, az NSZK Baden-tWürttemberg tartományában levő Bretzfeld- del született testvérvárosi kapcsolata. Mégpedig rokoni-baráti szálakon, az ott élő, kitelepített budaörsiek révén. Most arról tudósítottak, hogy a Budaörs—Bretifeld Baráti Társaság iparosszekciójának delegációja a közelmúltban kinti barátaiknál vendégeskedett, hogy felvegye a kapcsolatot az ottani kisiparosokkal és érdekvédelmi szervezetükkel. Elkalauzolták őket iparosműhelyekbe, megismerkedtek munkájukkal, felszereltségükkel. Tárgyaltak esetleges gazdasági kapcsolatok lehetőségeiről a Heilbronni Iparkamara vezetőivel is. A baráti társaság a jövőt nézve hasznosnak minősítette küldöttsége látogatását. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Irta: Kádár Edit Fotó: Erdősi Ágnes
