Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
Mint a mesében' lámpással lámpát A napokban sétálni indultam a városból elszármazott régi cimborámmal. S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, előjött a múlt, a jelen és a jövő. Kihunyt szerelmek, közös barátok, régvolt tanárok. Éppen a múltnál tartottunk, amikor pirosat kaptunk, így meg kellett állnunk a lámpánál. Hirtelen témát váltva kérdezte a cimbora: Minek nektek a lámpa? S valóban, minek nekünk? 5 hogy lett a miénk? Bizonyosan valaki mondta: Légyen lámpa! Azóta van. Többször úgy van, hogy még sincs, mivel nem működik. Vagy csak sárgán villog. De sokszor így a legjobb. Nem zavarja a közlekedést. A kereszteződés átbocsátó képességét nem lassítja le az irányváltilsakkal együtt járó időkiesés. Nincs torlódás, nincs felesleges várakozás. A gyalogos is békében mehet a zebrán, mert türelmesen átengedik. Nem úgy, mint most — szombat délután —: forgalom alig, és pirosat kaptunk. Pont akkor, amikor a múlt végén tartunk már, és a jelenről is szót kellene még váltanunk. Na de mit okoskodom én. amikor éppen ez a legjelenebb jelen: a lámpa. Hát kellett ez nekünk? Pont most, pont itt? (Hát persze hogy itt, ha már van!) Menynyi minden hiányzik még a meglévőink rendbehozatalához is. A régi Postapalota (hol Van már a Palota!) tetőzetét helyre kellene állítani, eredeti szépségére. Hogy néz ki a Tanáry-kúria? Milyen a Cifrákért, a Csónakázó, az Aréna a Pálfájában. Mellékutcáink zöme burkolatlan. Nem beszélve a szennyvíztisztítás megoldatlanságáról vagy a kórházról. Hogy is írta Mikszáth tekintetes úr: „Fenn az ernyő, nincsen kas." Lehet, hogy az történt a lámpával, mint a fiam Matchboxával. Hiába szeretnék én egy BMW-t, ha csak ez utóbbira telik. —tóba— Egy zenészé volt az első név Kik pottyannak a hálóba? Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda kirendeltségének nyilvántartása szerint Nagykőrösnek 30 munkanélküli polgára van. Elenyésző szám, szinte nincs is jelentősége, hacsak az új körülmények nem teszik különössé azáltal, hogy a munkahelyhez és munkához való jog különböző értelmezést kapott. A korábbi erőszakos és káros foglalkoztatáspolitika, valamint ama tény ismerete, hogy ezelőtt is szép számmal akadtak szűkebb pátriánkban munka nélkül éldegélők, óhatatlanul fölvetődik az emberben az a kérdés, vajon az új rendszer produkálta-e a munkanélküliséget, vagy csak az adminisztráció? Erősen hajlok arra, hogy nálunk jórészt az utóbbiról van inkább szó, mert olykor szemmel látható, csak éppen közvetlenül nem bizonyítható, hogy a segélynek nevezett védőhálóba gyakran nem önhibájukon kívül, hanem készakarva poty- tyannak bele életerős emberek. Nemegyszer rövid idő alatt a sokadikként betöltött, és elfogadhatónak ítélhető állás feladása után szakítja meg az immár értelmetlenné vált kapcsolatot ügyfelével a hivatal. Ne higgye azért senki, hogy helyzeti előnyünkkel akarván visszaélni, a munkát keresők előéletét, magatartását abbéli konzekvencia levonására használjuk, hogy munka csak annak nem jut, aki elkerüli. A munkát keresők listájára a múlt év december 1-jén bejegyzett első név — egy zenészé — után több más szakma jóhiszemű képviselője is beállt nem kis lelki vívódással a sorba. Tudunk ma már állás nélküli mérnökről, mező- gazdasági szakemberről is, ám mint kiderült, az ő munkaerejük sem Nagykőrösön maradt ^fölöslegben. — Elsősorban a kecskeméti cégek, valamint a különböző termelési rendszerek átalakulása, létszámcsökkentése érintette a helybeli lakosokat, nyilván mindenütt a bejáróktól válnak meg legelőbb — mondja Kakuk Jánosné, a munkaügyi iroda vezetője. — Tavaly még tudtunk Kecskeméten ajánlatokkal szolgálni — folytatja —, s helyben a szakképzetlenek a Nef ágnál, a Konzervgyárban jártak szerencsével, ám a lehetőségek köre egyre szűkül. Ahol pedig felvétel van, ott elsősorban szakmával rendelkezőkre számítanak. — Kikre például? — Ügy hiszem, nem lenne különösebb fontossága a felsorolásnak, az igények állandóan változnak, másrészt a dolgok logikája szerint a keresettebb szakmák — kőműves, lakatos, hogy példát is mondjak — képviselői éppenséggel nem tartanak igényt a kiközvetítésre. — Az állás nélkül maradt szakképzettek általában hogyan próbálnak boldogulni? — Nálunk havonta 50-60 személyre tehető az ügyfélforgalom. Sok érdeklődő, akik a lehetséges keresetekre kíváncsiak, vagy egészségi állapot miatt szeretnének máshol munkát találni, illetve a ténylegesen munka nélkül maradtak. A szakmával is rendelkezők inkább az önállósodást fontolgatják, és miután újrakezdési kölcsönt kaphatnak, többségük vállalkozásba kezd. — Városunkban hol labilis leginkább a munkavállalók helyzete? — Most, helyi viszonylatban az Információtechnikai Vállalatot leszámítva, ahol már volt nagyobb léptékű leépítés, és még szó van további 10-12 ember elküldéséről, gyakorlatilag nincs mozgás. Tényleg azt lehet mondani, hogy a cégek csak a legvégső esetben folyamodnak az elbocsátáshoz, amikor már az átszervezés elkerülhetetlen, vagy egyszerűen a munkavállaló morális magatartása kényszeríti rá őket. — Hadd mondjam el akkor azt is, hogy a munkáltatókkal napi kapcsolata van irodánknak, és kivétel nélkül jó az együttműködésünk velük. Egy ilyen jellegű szolgáltatás nem is képzelhető el másképpen, kiváltképpen, hogy mi kínálunk és ők válogathatnak. Az iroda tevékenységének eredményessége a cégektől függ, amelyek mondhatom, általában pozitívan reagálnak egy- egy személyes problémára. Miklay Jenő nagykőrösi Aktív tagok és pártolók Önálló madarászok A nagykőrösi díszmadártenyésztők úgy ítélték meg, hogy klubjuknak az országos szervezethez való kötődésével többet vesztettek, mint nyertek. (Jóval kisebb mértékű támogatást kaptak a rendszeresen fizetett, az arányában nem kis summára rúgó tagdíj fejében. A minap deklarálták fügMichelangelo is pornográf.. » A topless és a szex A minap rendkívül érdekes tanácskozást tartottak a szomszédos Kecskeméten, amelyet Szocialista Párt fogyasztói érdekvédelmi szervezete rendezett. A téma a pornográfia volt, illetve az, mit lehet tekinteni annak, mit nem, s hogyan kell az egész kérdéskörben valamiféle közös nevezőre jutni. A vitavezető Szabó- né Mikus Edit volt, a Hétköznapi szexológia című tanulmánykötet szerzője. Vele beszélgettünk. — Azzal kezdődik a történet, hogy az Igen című lap egy népi kezdeményezést bocsátott útjára, a pornográfia ellen. A Parlament a 23/1990. (III. 12.) OGY határozatában a pornográfia és a szennyirodalom nyilvános terjesztésének tiltására irányuló népi kezdeményezésről szól. Ebben az Országgyűlés kijelentette, hogy maga is aggodalommal szemléli a pornográfia és az erőszak kultuszának egyre nagyobb térhódítását, nem osztja ugyanakkor azt a véleményt, hogy e káros társadalmi jelenségek feltartóztatása szigorúbb büntetőjogi fellépéssel megoldható lenne. Ismét támadták — Azt is megállapították, hogy nem célszerű a feltétlen tiltás álláspontjára helyezkedni. Ezt a határozatot az Igen újra megtámadta, és végeredményben volt még egy jogszabály, amit a kereskedelmi miniszter adott ki, s ebben azt szabályozta, hogy erotikus árukat, szexuális eszközöket, alsó- és középfokú oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint gyermekintézmény vagy vallásgyakorlásra szolgáló intézmény 200 méteres körzetében forgalmazni tilos. Ugyanez a jogszabály azt is kimondja, hogy pornográf termékek forgalmazása tilos. — Ügy gondolom, hogy a vita is innen kezdődhetett. — Így történt. Hiszen már ez a jogszabály is megkü- lönböztéti ugyan az erotikus jellegű vagy pornográf termékeket, de nem határozza meg, hogy melyik, miért az. S a vita is pontosan ezért történt. A katolikus egyház jelenlévő képviselője a semmiből se engedő véleményét hangoztatta. ők a pornó minden ágát, vállfáját tiltják, hiszen a VI. parancsolat — Ne paráználkodj ! — ebben számukra az útmutató. Megjegyzem, hogy a szex is ebből a hatos számból eredeteztethe- tő. Nem a kirakatban — Arra a kérdésre, hogy mi a paráználkodás? — azt már nem tudták konkrét definícióba tölteni. A jelenlévő orvos úgy vélekedett, hogy a pornográfiából a nemi betegek ötleteket merítenek és minden közhiedelemmel ellentétben, ahogy terjedt a pornó. úgy csökkent a nemi betegek száma. Az is megfigyelés, hogy az AIDS-betegség által legjobban veszélyeztetett csoportok kezdik betartani a szabályokat. — A venerológus úgy vélekedett: a végleteket — tehát a brutalitást, animálszexet — tiltani kellene, a többit pedig nem. Valahogy úgy kellene megoldást találni, hogy tudná az ember, vannak olyan helyek, ahol ilyesfajta termékeket lehet kapni, de ezek a termékek nem lennének a kirakatban. Itt is megfogalmazódott azonban, hogy rendkívül nagy hangsúlyt kellene kapnia a nevelésnek, a szisztematikus felvilágosításnak. Rendkívül érdekes fejtegetést tett a jelenlévő büntető- jogász. A közszemérem fogalmát Magyarországon 1923- ban határozták meg, egy nemzetközi szerződéshez csatlakozva. A büntetőjogász azonban elmondta, hogy eddigi gyakorlata alatt önmagában ezért még nem büntetett, csak járulékos esetként. Egyébként a törvény alapján egy pornográf tárgy vásárlása egy évig terjedő szabadságvesztéssel járna annak is aki árulja, de annak is aki vásárolja. Hozzáteszem, hogy Budapesten már működik szex-shop. A vitában megszólalt két kiskereskedő is, akik pont egy ilyen üzletet akarnak nyitni Kecskeméten. Érvelésük úgy szólt; valós igény van erre, ■hiszen a dolgok az üzletekből elfogynak. Ha meg az a baj, hogy kiteszik a kirakatba, vagy akár csak egy újságos standra, akkor miért nem nyílhat olyan bolt, ahol ez zárt formában történne? A vitában egészen extrém vélemények is elhangzottak. A többi között az, hogy a legszűkebb értelmezés szerint egy Michelangelo-galéria megtekintése i^ büntetendő cselekmény lenne, illetve az, hogy személyiségi jogot sértő, ha valaki nem óhajtja, s mégis akarata ellenére, topless öltözetű hölggyel találkozik. Felül kell vizsgálni — Milyen megállapodás született? — Megállapodásról nemigen beszélhetünk, legfeljebb arról, hogy itt kiderült, hogy az alaptörvényt felül kell vizsgálni. Mintha abban is kialakult volna az egyetértés, hogy valamiféle korlátozásra szükség van, de tiltásra ezzel szemben nincs: ezt kívánja a fogyasztói érdek. B. O getlenségüket, és az Arany János művelődési központtal léptek szövetségre, amely ezentúl ellátja jogi képviseletüket, és fedelet ad a klubnak. A jelenleg 39 tagot számláló körben abonyi, nyársapáti, csemői és kecskeméti illetőségi tenyésztők is vannak a szépszámú körösieken túl. Továbbra is várják a belépni szándékozókat, sőt a pártoló tagság intézményét is létrehozták azok számára, akik segíteni szeretnék e szervezetet. Az érdeklődők a művelődési központ címén vehetik fel a kapcsolatot a díszmadarászokkal, vagy személyesen a kör vezetőjével, Köházi Pállal a Dévai utca 9. szám alatt. Férfi varrta női ruhák Egy : ' ” ” az egyetlen Amikor Gyurkó László életében is eljött az ideje, hogy kenyérkereső foglalkozást válasszon magának, a jelentkezési íven első helyen a szabóvarró szakmát jelölte meg. A második eshetőségként ugyancsak a szabó-varró mesterségre gondolt, és ha lett volna egy harmadik rubrika is, abba minden bizonnyal ugyanezt írja. Gondolván; majdcsak bejön az egyetlen szakmából az az egyetlen. Egy napon aztán jött az értesítő az egyik cégtől, miszerint ha szabni-varrni nem is, de lábbelifelsőrész-készí- tőnek kitanítják a fiatalembert, aki roppant elkeseredett a hír miatt. Bánatát elpanaszolta a Nívóban, hogy a végén suszter lesz belőle. Vigasztalták, ők már tudják, a címzetthez ért végre a jelentkezési lap, fel Is vették a szabóiskolába. Nos, a pályaválasztás e fura közjátéka óta bizony már 9 év telt el, a vékony gyerekből megbecsült szabómester lett. Mostanában mit írna vajon a jelentkezési lapra? — Amit régen és megint csak kétszer, nem érzem magam pályát tévesztettnek. — Igen-igen, csak hát ritkaság, hogy férfiember varrógéphez ül. Nőknek való az inkább... — Tévedés, a szakma nőie(Erdősl Ágnes felvétele) sedett el. Az igaz, hogy ebben a műhelyben nők dolgoznak többségben, de férfi főnök volt itt mindig, most is. Korántsem volt szenzáció, hogy ide pályáztam, bár ezen a varrósoron csak egy éva vagyok. — Előtte? — A méretesben egyenruhákat varrtunk. Valójában ez áll közelebb a végzettségemhez, de szívesebben készítek női ruhákat. — Hogyhogy? — Talán mert bonyolultabbak, örökké változnak, rengeteg ötletet, fantáziát elbírnak, egy-egy anyagból sok mindent ki lehet hozni. — Otthon is varr? — A jó ismerősöket csak nem küldöm el máshová, pedig a 8 óra ebből a munkából sok. A kereset se valami vastag, 34 forint az órabérem. Van kertem, fél hold, annak művelése se álom, da odakint legalább feloldódik a zsibbadtság. Örömei jöttem ide, de azt azért nem gondo. lom, hogy Innen Is megyek nyugdíjba. — Mihez kezdene másutt? — Nem kezdeném, folytatnám, de már a magam szakállára. Tudom, pénz is kellene ahhoz. Sok pénz. Így tehát egyelőre csak fontolgatom a dolgot. My. J. Váci diák a körösi focista Csak a gól nyugtatta meg „Nagyon gyors, erőszakos, jól fejelő és a kapu előtt életveszélyes. Minden mérkőzésen benne van a gól.” — Ezeket a mondatokat Karakas Ferenc, a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi SE ifjúsági labdarúgócsapatának edzője mondta egyik játékosáról, a tizenhét eves Ugi-Uácz Tiborról. Vele beszélgettem. — Hogyan kerültél a Kinizsibe és mikor? — kérdeztük a tehetséges fiatal játékost. — A tavaszi idény ötödik fordulójában mutatkoztam be először a csapatban. Pilisen játszottunk, ha jól emlékszem, 3-1-re nyertünk, és én rúgtam a második gólt. Arra viszont nagyon jól emlékszem, hogy sokat idegeskedtem a meccs előtt, elvégre életem első bajnokija volt, de a gól megnyugtatott. — Olyannyira, hogy most már elmondhatod: kilenc mérkőzésen kilenc gólt rúgtál. — Igen. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen sorozat előtt állok. Nagyon boldog vagyok, hogy így alakultak a dolgok. — Emlékszel még a találatokra? — A pilisi egy gól után fogadtuk a gödi csapatot, itt nem rúgtam gólt, ez azért is sajnálatos, mert 3-2-re kikaptunk. Ezután T ápió szent már - ionban kettőt is elértem, itt fejeltem a gólvonalról az üres kapuba. Életem legemlékezetesebb találata volt ez. Majd jött egy ragyogó eredmény, Dunavarsány ellen nyertünk 11-0-ra, s ebből a szép sikerből háromszor vettem ki a részem. Az SZTK ellen következett egy gólom, itt 5-0-ra nyertünk, majd az Aszód elleni 1-0-ás győzelmünk az én találatom eredménye. Ezután döntetlen a Sülysáp ellen, 2-2, itt a másodikat lőttem. Bugyi és Her- nád ellen nem találtam be a hálóba. — A téli szünetben a Kinizsi a tizedik helyen szerénykedett, most viszont, a tavaszi idényben 12 mérkőzésből 16 pontot gyűjtött. A bajnokság végén hová várod a Kinizsi ificsapatát? — A bajnoki címért a Bugyi és a Főt csatározik, nekünk megvan az esélyünk és a lehetőségünk a harmadik helyre. De nem leszek elkeseredve akkor sem, ha a negyedik-ötödik hely valamelyikét szerezzük is meg. — Beszéljünk egy kicsit másról. Hol tanulsz? — Vácott, a Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskolában. Átlagom négy egész felett van. Testnevelő tanár szeretnék majd lenni. — Akkor nyilván tovább akarsz tanulni? — Igen, Szegedre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára jelentkezem majd. — Mist sportolsz-e a focin kívül? — Atletizálok, távolurgó vagyok. Most voltam nemrég Pesten a Tüzér utcai Honvédtelepen, megyei döntőn. Első lettem 6,35 méteres ugrással. Ez mindössze 25 centivel marad el az aranyjelvénytől. — Visszatérve a labdarúgáshoz, van-e példaképed? — Igen, a holland Marco van Basten. — Edződ csupa jót mondott rólad. Mi a te véleményed, vannak hiányosságaid? — Természetesen. Technikámon sokat lehet még javítani, és sokszor higgadtabbnak kell lennem. Akkor majd még több gólt rúghatok. — Hogyan képzeled el a jövődet? — Itt szeretnék élni Nagykőrösön, focizni pedig továbbra is a Kinizsiben. Dér Tamás
