Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
Ha valaki menedzselné a varost... Még a szcljárás is kedvező Me? kellene születnie az új földtörvénynek, alakítani kellene egy városi marketingirodát — legrosszabb esetben alkalmazni egy menedzsert a városi tanácson —, és néhány ház lakójáról kellene gondoskodni. Tulajdonképpen csak e három dologra lenne szükség ahhoz, hogy egy tervből valóság legyen: létrejöjjön — így, csupa nagy kezdőbetűvel — a Vác Déli Iparterület. A közelmúltban hagyta jóvá a városi tanács testületé az 1985-ben ,elfogadott, majd évente aktualizált általános rendezési terv módosítását. A módosított ÁRT második fejezetének egyik pontjában szerepel: A környezetzavaró ipar szamára hosszú és nagy távon a déli iparterületen jelöl ki területet az elkészült Vác Déli Iparterület részletes rendezési terv. — Ideális hely a 2-es út, a temető, a vasút és a Chinoin- telep közötti hatvanhektáros terület — véli Philipp Frigyes városi főépítész. — Elsősorban a közlekedés szempontjából ideális: mind közúton, mind vasúton jól megközelíthető, nincs messze a Dunától, s a 2-es út elkerülő szakaszának megépülésével tovább javulnak a közlekedési feltételek. Kihasználatlan — És itt van a déli ipari vízbázis is ... — Amely szinte teljesen kihasználatlan. Az idetelepülő cégek olyan olcsón juthatnának ipari vízhez, hogy ez már versenyképessé tehetné őket bármilyen piacon. De kedvező itt az uralkodó széljárás is, és tulajdonképpen mindenféle közmű érinti ezt a területet. — Kiknek szánták ezt a leendő ipari bázist? — Az ÁRT foglalkozik a környezetet zavaró üzemekkel, és ezen belül azokkal, amelyek áttelepítéséről gondoskodni kell. Ilyen például az Erdei Termék Vállalat Sebes Imre utcai üdítőital-üzeme, vagy a szobi elágazásnál lévő aszfaltkeverő telep, a Tüzép-telep, a MÉH-telep, összesen tíz üzem, telep. Ezeken kívül kis- és középvállalatok, magánszemélyek számára is rendelkezésre áll terület az ipartelepítésre. Vállalkozók — De nem jönnek. Mi ennek az oka? — Egyrészt a föld tisztázatlan tulajdonjoga, tehát meg kell várnunk a földtörvény életbelépését. Másrészt valakinek szervezni, menedzselni kellene az egészet. Én főépítészként és megbízott műszaki osztályvezetőként még a vállalkozásokkal is foglalkozom, de ennek a szervezése már meghaladja a teherbíró képességemet. És harmadrészt, gondoskodni kellene az itt lakók elhelyezéséről is. Jelentkező persze már lenne. Például a világkiállítás kapcsán remélt üzlet miatt egy német cég szerelőcsarnokot építene itt... — Ha megszületik az új földtörvény, akkor megkezA türelem — csődöt terem... Csak járvány ne jöjjön ! A sokat emlegetett új finanszírozási rendszer újabb és újabb konfliktusokat produkál. Kétségbeesett szülők futkosnak fűhöz-fá- hoz, hogy gyereküket ne tegyék ki a városi óvodából vagy tagozatos iskolából, mert községük tanácsa nem hajlandó vagy nem tud fizetni a városnak. Persze ez jelentéktelen dologgá válna, ha például — ne adj’ isten ! — járvány ütné fel a fejét. Ugyanis pillanatnyilag úgy látszik, nem lenne, aki finanszírozza a Köjálnak a védőoltásokat ... Rendkívül kellemetlen lenne. ha finanszírozási problémák miatt elmaradnának például a védőoltások vagy a fertőző betegek utáni fertőtlenítések stb. és ennek következtében járványok és egyéb egészségkárosodások lépnének fel... — írta május 12-én kelt levelében dr. Bouquet Dezső, a Pest Megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás igazgató főorvosa, a városi tanács elnökének küldött válaszlevelében. A városi tanács és feltehetően a lakosság sem csupán „rendkívül kellemetlennek” találná, ha ilyen esetek előfordulnának. Ezért is írt még áprilisban levelet az igazgató főorvosnak dr. Bóth János. Ebben közölte, hogy az új finanszírozási rendszerben sem a város, sem a községek nem kaptak pénzt a helyi Köjál fenntartására. Véleménye szerint, mivel az állomás megyeközpontú intézmény, ezt a megyei normatívából kellene finanszírozni. Mivel a februári megyei tanácsülésen a városi tanács elnöke már felvetette a problémát, és választ nem kapott, levele ultimátum: „Június elseje után a helyi finanszírozást beszüntetjük, és a visz- szamenöleges költségek visszatérítését természetesen igényeljük'.” Erre válaszolt már idézett levelében dr. Bouquet Dezső, leírva azt is. hogy a megyében lévő Köjál-szolgálatok fenntartója nem a megyei Köjál. Ígéretet tett arra, hogy a tanácselnök levelét továbbítja az összes illetékesnek: a megyei tanács egészségügyi, valamint közgazdasági osztálya vezetőjének és az illetékes minisztériumnak. Mint írja: reméli, hogy az esedékes önkormányzati választásokig vállalja a városi tanács a finanszírozást, és erre befolyásolja a községek tanácsainak vezetőit is. Valószínű, hogy az igazgató főorvosnak valóban nincs más eszköze, csak a remény. A városnak viszont valamit tenni kell. Egyelőre csak annyit tehet a vezetés, hogy a költségvetési tartalékból fedezi a városi Köjál fenntartását. De csak a városhoz kötődő tevékenységét tudja finanszírozni. Hogy mi lesz a községekkel, azt egyelőre senki sem tudja... Feltehetően igaza van Bóth Jánosnak: az új finanszírozási rendszerben a türelem — csődöt terem. B. J. dődhetnek a terület-előkészítési munkák? Honnan lesznek milliók erre? — A terület-előkészítés vagyis a közművesítés körülbelül kétszázötven-háromszáz millió forintba kerülne. Erre a tanácsnak nincs pénze, ehhez is vállalkozókra lenne szükség. És persze arra a bizonyos marketingirodára, amelynek nem is biztos, hogy a tanácson belül kell lennie. — Nem tart attól, hogy az ipari terület ügye is hasonló lesz, mint a Vörös házé vagy a szállodáé, amelynek megvalósulásában már egyre kevesebben hisznek? — Vállalkozók már lennének, a vízmű, a kommunális üzem, a Tigáz, az elektromos művek mind szívesen részt vállalna a közművek, utak kiépítésében, sőt, már egy mélyépítő cég is jelentkezett Pestről, pedig még nyilvánosságra sem hoztuk ezt a tervünket. Tehát vannak vállalkozók, vannak jó vállalataink, lenne kezdeményezés is, csak éppen párhuzamosan futnak a dolgok, nem kerülnek egy kézbe, és így sok hasznos terv, elképzelés nem valósul meg. Fe lérté ke ladik — Annak idején sok szó esett arról, hogy a csúcstechnológiát, a korszerű ipart ide kellene csalogatni. Azt hiszem, most szerényebbeknek kell lennünk: egyelőre az a kérdés, hogy lesz-e különálló iparterülete Vácnak? — A tervek és az adottságok megvannak hozzá. A világkiállítás lehetősége felértékeli a főváros agglomerációját, különösen a Dunakanyar jelentősége nő meg. Ezt az egyre nagyobb, főleg külföldi érdeklődés is bizonyítja. Ezt kellene kihasználnunk, de ez egy olyan szervezet nélkül, amely menedzseli a várost, nem fog könnyen menni. Borgó János VÁCI xMítian Napi koccanásaink Az irányítás nélküli csomópont madártávlatból, ahogy a közeiben lakók is látják (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) Ügy néz ki, mégiscsak van pénz a Vácot átszelő 2-es főút bizonyos csomópontjainak korszerűsítésére. A városban, a Sebes Imre utcánál módosítják a jelzőrendszert annak érdekében, hogy gyorsabban áteressze a forgalmat. KisegíIsmeretlen kórokozó Elszárad a levél Ismeretlen betegség támadta meg a perőcsényi termelő- szövetkezet meggyesét. A meggyfákon elszárad, megsárgul a levél, majd lehull. Már több vizsgálatot is végeztek, de egyelőre nem tudnak rájönni a kórokozóra, s így védekezni sem tudnak ellene. Vannak, akik egy korábbi savas esőre gyanakszanak, ám ez sem bizonyítható. Péter Ferenc ágazatvezető szerint komoly veszély fenyegeti a . termelőszövetkezet gyümölcstermését. Megkérdezték — megkérdeztük Hol vannak a szobrok? Meglehetősen hosszú ideje nélkülözi a Gombás-patak hídja a kőszenteket. S nélkülözik a váciak is — erről tanúskodnak a szerkesztőséghez intézett kérdések is: mi lesz a szobrokkal, csak nem ..mentették át” azokat valamelyik magánház kertjébe? — Szó sincs erről — válaszolta kérdésünkre Philipp Frigyes városi főépítész. — A szobroknak valóban vissza kellett volna már kerülniük régi helyükre, a hídra, de a tervezett javítási munkák elhúzódtak. Ugyanis, csak tisztítás közben vették észre, hogy a valamelyik háborúból származó sérüléseket hajdan idegen színű kőanyaggal pótolták, s most ezeket a részeket újra kellett faragni. — Mikor lesznek készen? — A helyszínen még egy hónapos munka van hátra, de ehhez tíz fok feletti hőmérséklet kell, éjjel is. Ezután már újra gyönyörködhetünk a kőszentes hídban... B. az idén víz is lesz benne Már 1988 ban elkészültek azok a tervek, amelyek a gödi szabadidőközpont távlati terveit tartalmazzák. A tanács anyagi helyzete csak most engedte meg, hogy az első ütemben elkészüljön a 25 méteres úszómedence, a hozzá kapcsolódó pancsolóval. A község határában feltörő termálvízzel augusztus közepén töltik fel a 30 millió forintba került medencét, amelynek a kivitelezője a budapesti Mélyépítő Vállalat (Vimola Károly felvétele) tő lámpák — ideiglenesen — máris működnek, és szemmel láthatóan jó szolgálatot is tesznek. Ezzel szemben mindennaposak a koccanások a Földváry térnél, s bár kevesebben élnek a kereszteződés közvetlen közelében, mégis panaszkodnak az elviselhetetlen fiist- felhöre. Itt egyáltalán nincs forgalomirányító lámpa ... De ezt minden itt élő tudja, s a lakótelep, vagy a Burgundia felől érkezők örülnek, ha minden baj nélkül átjutnak és némi bosszankodással megússzák a dolgot. Igazságos A címben szereplő két szó gyakran szerepel egymás mellett, holott nem is illik össze. Ha elosztás, eleve félő, hogy nem jut mindenkinek, vagy legalábbis nem egyenlően, nemhogy igazságosan. Igazságos az volna, ha korlátozás nélkül mindenkinek jutna. Hogy mi? Bánni! Például telefon. Vácott most van is néhány elosztani való vonal. Nem fejlesztés, csupán a tartalékot csökkentik kb. 150-nel. A posta a város rendelkezésére bocsátotta, de az elosztás ..., az a leghálátlanabb feladat. Az „igazságosságot” számos dolog kisebbségbe kényszeríti. Például a műszaki feltételek, csakhogy ehhez nem ért más, csak a technikusok, mérnökök. Nekünk bármit beadhatnak. Nem tételezem föl, hogy meg is teszik. De mégis, hogyan lehet, hogy részletes felmérés nélkül „eldőlt” melyik városrész, utca lakói pályázhatnak legalább önerősen az áhí tott ötjegyű számra? Megmondom. Ügy, hogy azok, akikre tartozik, a rö- videbb utat választották. Legalábbis azt hiszik, mert két pont közé egyenest húztak, vagyis megmondták, hogy az adott vonalakat ide és ide a legcélszerűbb elszórni. Azt mondják, a rest kétszer fárad. Ez most is igaz lesz, ugyanis azt beszélik, hogy egy tanácstag a fél- százból föl akar borítani mindent, interpellációra készül a soron következő tanácsülésen. D. Z. Kismros története A visegrádi uradalom bir- tokai, bár egymással szomszédosak voltak, mégis három vármegye területén feküdtek: Pest megyéhez tartor zott a birtokközpont, Visegrád városa, Nógrád megyéhez a Szentehdrei-skiget csúcsán épült Kisoroszi község, Hont vármegyéhez pedig Maros mezőváros és Zebegény község. A török megszállás, a felszabadító háborúk, majd a Rá- kóczi-szabadságharc következtében az uradalom területén lakók száma is jelentősen csökkent. Nerc) volt elég munkaerő a szántóföldek megműveléséhez, sem az erdők kitermeléséhez. Pedig a fa iránti kereslet ekkor kezdett emelkedni Európa-szerte. A török hódoltság megszűnte utáni évtizedekben a háborúktól kevésbé szenvedő északi országrészből tömegesen vándoroltak dél felé a föld nélküli vagy a földesurakkal elégedetlen jobbágyok, abban bízva, hogy kedvezőbb körülmények közé kerülnek. Ezek a tömegek azonban a jobb termőképességű, könnyebben művelhető síkságok felé vándoroltak, ahol nagyobb jobbágytelek juttatására is számíthattak. A visegrádi uradalmat ez a népvándorlás elkerülte, csak Zebegénybe érkezett 1720 körül néhány szlovák favágócsalád. Időközben tulajdonos- változás is történt. Lipót császár a hajdani királyi birtokot még 1702-ben Starhemberg Rüdiger generálisnak adományozta, akinek leszármazottjától, Guidaker Thomas Star- hembergtől a királyi kamara 1737-ben visszaváltotta. A királyi kamara mesterséges telepítéssel igyekezett megoldani a munkaerőhiányt. A kihirdetett kedvezmények csábítására egy-két év alatt benépesültek az elhagyott jobbágytelkek, sőt a telepesek nagy száma miatt új községek létesítésére is lehetőség nyílt. A kamara mérnökei két új falu helyét jelölték ki az uradalom területén. Az egyik falut Maros és Verőce között, a Szokolya mellett elfolyó Taksz-patak közelében tervezték meg. A házhelyeket a Vác felé menő országút mellett, annak Duna felőli oldalán mérték ki. Az út másik oldalán levő sziklás domboldalt akkor még erdő borította. A letelepítés azonban nem egy időben történt, hanem fokozatosan, éveken keresztül tartott. Az új község a Kis-Ma- ros nevet kapta, Maros nevét pedig Nagy-Marosra változtatták. Az első kismarost lakosok letelepítésének időpontjára a nagymarosi katolikus plébánia anyakönyvébe tett korabeli bejegyzések alapján következtethetünk. Az első, Kismarosra vonatkozó bejegyzés 1738. május 16-án szerepel, amikor is Tress Ádám és felesége, Erzsébet, újszülött gyermeküket, Jánost keresz- teltették a nagymarosi templomban. A keresztszülők Geiger József és felesége, Mária Anna voltak. Ezután 1740-ben Vaítz János és Diller András, 1741-ben Mathias János és Lang Melhior, 1743-ban Eber- le János, 1744-ben Sebold András, 1745-ben Liebhart József, 1746-ban Veller János, 1747-ben Morr József, 1748- ban Pirer György, 1751-ben Stom Jakab, 1752-ben Genze- mann György és Viesner Gáspár, 1754-ben pedig Herlin- ger János neve került be az anyakönyvbe. Kerpe Mihály uradalmi földmérő 1756-ban készített tér-képén Kismaros részletes helyszinrajza is szerepel. A patak melletti, a többinél jóval nagyobb telek az uradalomé volt, rajta a közösségi épületek álltak. Ez a telek valószínűleg azonos a mai községi telekkel, ahol a ta- nácsháza is áll. Az uradalmi telektől nyugatra sorakoztak a jobbágyok egyenlő nagyságú házhelyei és a Duna felé nyúló kertjei. Tizenhárom jobbágytelket számolhatunk meg az út mellett. Az út másik oldalán, ugyancsak a patak mellett öt apró zsellértelket alakítottak ki. Szerencsés véletlen folytán előkerült egy 1755-ben készült összeírás, melyben a kismarosi jobbágyok névsora is szerepel. Az összeírásból megismerhetjük a Kerpe Mihály térképén feltüntetett 13 jobbágytelek akkori birtokosát. A község ebben az időben ** meglehetősen szegény volt. összesen 6 ökrük, 2 lovuk és 14 tehenük volt. A házak körüli szántóföldjük 14 3/4 hold, az erdőből irtással elfoglalt földjük 21 hold, szőlőjük 4 hold, rétjük pedig 18 hold volt. így kezdődött Kismaros története. A másik falu, melynek helyét a mérnökök a Börzsöny belsejében jelölték ki, Kóspallag volt, de ez már egy másik história. Dr. Erdész Mihály
