Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

2

1990. MÁJUS 28., SZOMBAT

'Hét végi világpolitikai kitekintési

Időt akarnak nyerni

Erőfeszítések a csúcstalálkozó eredményességének biztosítására Mérlegelik, hogy mi várható a romániai választások után Előtérbe került az utolsó kettéosztott ország ügye

Altalanos

PILLANATKÉP

Mához egy hétre már javában tart majd a washingtoni csúcsértekezlet, s Bush és Gorbacsov — ha az eredeti menetrend érvényesül — jövő szombaton már nemzetközi sajtóértekezleten számolhat be arról, hogy milyen előrehaladást sikerül elérni. Mindkét részről erőfeszítések egész sorát tették, hogy a két nagyhatalom vezetői elé olyan ter. vezetek kerüljenek, amelyeket aláírásukkal szentesíthetnek. Ahogy azonban az idő haladt, kitűnt, hogy ezek száma csak minimális lehet.

Először az vált világossá, hogy Baker múlt heti moszkvai tárgyalásain elért haladás ellenére, még mindig olyan nézeteltérések maradtak a hadászati támadó fegyverzet ötvenszázalékos csökkentése ügyében, hogy erről szerződést nem írhatnak alá a jövő héten Washingtonban, legfeljebb egy szándéknyilatkozatot parafáinak, s talán az év végére elkészülhet a megállapodás egyeztetett szövege is. Nem lesz szó arról sem, hogy a washingtoni csúcs nyomán a Szovjetunió megkapja a legnagyobb kedvezményt, s így külkereskedelmi forgalma elől elhárulnának a jelenlegi vámakadályok. A vegyi fegyverek megsemmisítésének ügyében viszont egyezmény aláírása várható a washingtoni csúcson. Bár megjegyzendő, hogy é kérdésben eddig is közel álltak egymáshoz az álláspontok. Ugyancsak minden bizonnyal felkerül az „i”-re a pont a nukleáris robbantások számának és hatóerejének korlátozásáról szóló 1970-es megállapodás ügyében is. Ez ugyanis eddig azért nem léphetett érvénybe, mert a washingtoni törvényhozás kételkedett a szerződés megtartásának ellenőrizhetőségében. Most viszont kiegészítő jegyzőkönyvbe foglalták az amerikai honatyák igényeinek is megfelelő rendelkezéseket, s a két elnök ezt fogadja majd el találkozóján.

FESZÜLTSÉGEK

ÉS KÉTSÉGEK

Néhány hónapja még mind Washingtonban, mind Moszkvában lényegesen többet vártak a két „első számú vezető” hivatalos tárgyalásától. Közbejött azonban a litván válság, s ez feszültséget teremtett a két főváros között. Folytatódtak a kelet-európai változások, s ezek nyomán gyengült a Varsói Szerződés pozíciója, sőt Gorbacsov belső helyzetét is nyugati hírmagyarázók egész sora tartja rendkívül ingatagnak és veszélyesnek. Jellemző, hogy a NATO védelmi minisztereinek e heti brüsszeli értekezletén egyetértés alakult ki abban, hogy a Varsói Szerződés immár nem jelent katonai fenyegetést, s megegyeztek abban. hogy az Atlanti Szövetség tagállamai ezután már nem folytatják azt az 1977 óta követett gyakorlatot, hogy évente reálértékben 3 százalékkal növelik nemzetvédelmi kiadásaikat. De hozzáfűzték, hogy „egyes veszélyforrások továbbra is fennmaradtak”, s a további követendő stratégiáról a NATO július 5-i csúcsértekezletén határoznak majd, miután megismerték a szovjet—amerikai legfelsőbb szintű tárgyalás eredményeit.

Vagyis a NATO egyelőre ki akarja várni a további eseményeket. Ebből viszont ellentmondásos helyzet keletkezik. A szovjet peresztrojka híveinek és kezdeményezőinek ugyanis rendkívüli módon szükségük volna külpolitikai sikerekre, azaz olyan új egyezményekre az Egyesült Államokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a szovjet hadiipari kiadások csökkentésével tőkéket szabadítsanak fel a gazdaság gigantikus átépítéséhez. A washingtoni vezetés viszont látva Gorbacsov gyengülő belső helyzetét és nemegyszer, az amerikai hírmagyarázók által kapkodásnak ítélt lépéseit, habozik abban, hogy milyen mértékű segítséget adjon a szovjet átalakításnak. Egyes nyersen fogalmazó amerikai kommentátorok nyíltan felvetik: vajon mennyit érne Gorbacsov aláírása bármilyen, az amerikai biztonsági rendszer alapját alkotó, hadászati támadófegyverzet-korlátozó egyezményen?

Ami a gorbacsovi vezetést illeti, a jelek szerint mindent megtesz, hogy kedvező feltételeket biztosítson a csúcstalálkozó eredményességéhez. Nem véletlen, hogy éppen egy héttel a washingtoni tárgyalások előtt vált kompromisszumra hajlamosabbá a moszkvai álláspont a litván ügyben. Először hangzott el ugyanis az államfő-pártfőtitkár szájából az a kulcsmondat, hogy két- három. éven belül elképzelhetőnek tartja Litvánia függetlenségét. Persze még fenntartják, hogy Vilnius vonja visz- sza a márciusi függetlenségi nyilatkozatot, de a párbeszéd az ügyben már megkezdődött.

A 23-AK

VAGY A 4+2?

E kérdés úgy vetődik fel, hogy melyik az elsődleges. Azaz, hogy a Németország egyesülésének biztonságpolitikai tárgyalásaira — amelyen a második világháborúban győztes négy nagyhatalom és a két Németország vesz részt — — helyezzék most a fő hangsúlyt, vagy a 23-ak hagyományos fegyverzetről vitatkozó bécsi tanácskozásait gyorsítsák fel? Moszkva állítólag az előbbire összpontosítja erőfeszítéseit, s mindennél fontosabbnak tartja, hogy az egyesült Németország haderejének felső határát már most rögzítsék együtt azzal, hogy meghatározzák a katonai szövetségekhez való viszonyát.

Az amerikai vezetésnek a hírek szerint az a törekvése, hogy o NATO és Varsói Szerződés, azaz a 23-ak tárgyalásain minél előbb szerződést érjen el a hagyományos fegyverzet és a haderők csökkentésében, azon az alapon, amelyen' eddig már megállapodásokat értek el. Szerintük, ha a szovjet és az amerikai erőket az érintett térségben 195— 195 ezerre csökkentenék, s további egyezségeket érnének el, új lendületet lehetne adni a leszerelésnek. Washington ragaszkodik az egyesült Németország NATO-tagságához és haderőinek kérdését nem akarja kiemelni a 23-ak bécsi értekezletén szereplő csomagból. Bush elnök ezt a problémakört fel kívánja vetni a washingtoni csúcstalálkozón, s most már ő sürgeti, hogy minél gyorsabban tartsák a hagyományos fegyverzet és haderők csökkentéséről az új Helsinki-típusú tárgyalást, amelyet eredetileg Mihail Gorbacsov javasolt.

Az események azonban sokszor meglepetést is okoznak. Sevardnadze váratlanul találkozott Genscherrel Genfben. Az ötórás megbeszélés után a szovjet diplomácia vezetője cáfolta, hogy Moszkva előzetes német haderőcsökkentést kívánna, és síkraszállt a bécsi konferencia felgyorsítása mellett. Ügy tűnik tehát, hogy Bush a csúcstalálkozón legalábbis ebben az ügyben „nyitott kapukat” döngethet majd ...

AZ RMDSZ MÁSODIK HELYE

A vasárnapi román választások eredményeként a Nemzeti Megmentési Frontnak kétharmados többsége lesz a parlamentben, s Iliescu, a Front elnökjelöltje még ennél is im- ponálóbb arányban diadalmaskodott riválisai, a liberális Campeanu és a parasztpárti Ratiu felett. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség egymilliónál valamivel több voksot szerzett meg, s így az ország második legnagyobb politikai erejeként került ki a választásokból.

Iliescunak és az NMF-nek elsöprő győzelmét, illetve a hagyományos polgári pártok kudarcát a világsajtó különbözőképpen magyarázza és értékeli. A legtöbb hírmagyarázó rámutat, hogyha voltak is szép számban visszaélések, a választási sikerben döntő szerepet játszott, hogy a Nemzeti Megmentési Front irányította a decemberi eseménysorozatot, amely megdöntötte a Ceausescu-diktatúrát, s azóta népszerű intézkedések egész sorát hozta. Például a szavazás előestéjén áruval töltötte fel az üzleteket. Csökkentették a munkaidőt, növelték a nyugdíjakat és a nehézipar legtöbb embert foglalkoztató ágazataiban emelték a béreket, liberalizálták a külföldi utazásokat. Az ellenzék főerőiként tetszelgő liberálisok és parasztpártiak képtelenek voltak olyan, a tömegek számára elfogadható programot adni, amely a rájuk való nagyszámú voksolásra ösztönzött volna. Emellett hiányzott irántuk a bizalom és mint magyarázzák, kevés idő állt rendelkezésükre, akadályozták kampányukat, nélkülözték a megfelelő hírközlő eszközöket.

Az RMDSZ ezzel szemben a kisebbségi jogok védelmére sikerrel mozgósította a romániai magyarságot. Vezetői most viszont kizárták, hogy koalícióra törekednének az NMF-fel. Ami Iliescut illeti, „politikai hibának” nevezte, hogy az RMDSZ — úgymond — eltávolodott az NMF-től, de úgy vélte, hogy rendezni lehet a problémákat, „Nincs más út, mint az együttélés az országban élő kisebbségekkel, valamint szomszédainkkal” — jelentette ki, s kifejezte reményét, hogy ehhez megtalálják a közös nyelvet.

A világsajtóban több negatív hangvételű kommentár is megjelent. A The Washington Post szerint Iliescu rendszere egypárti demokrácia esetén aligha kaphatja meg a nélkülözhetett ennek látszó nyugati támogatást.

RO TE VU

TOKIÖBAN

Miután Vietnam már korábban kivívta egységét, s az NDK és az NSZK elindult az egyesülés útján, s a két Jemen is egy állam lett, a két Korea maradt az utolsó kettéosztott ország. A héten két esemény is ráirányította a figyelmet e térségre. Phenjanban a 78 éves Kim ír Szent választották újra államelnökké. Az agg politikus, mint oly sokszor, újra a két Korea egyesítéséről beszélt, de az a kijelentése, hogy addig is, amíg ez bekövetkezik, mindkét Koreát vegyék fel tagnak az ENSZ-be, megfigyelők szerint visszalépést tükröz.

Ami a másik Koreát illeti, Ro Te Vu tokiói látogatása volt az esemény. Utazását történelmi gesztusnak szánták, hogy ezzel is kihangsúlyozzák a két nép megbékélésének szándékát. Harmincöt éven át, 1910-től 1945-ig az akkori japán vezetés ugyanis a koreai félszigetet megszállva tartotta és gyarmataként kezelte. Ro- Te Vu is beszélt a két Korea egyesüléséről, amely reménye szerint még ennek a századnak a vége előtt bekövetkezik.

Árkus István

Bukik vagy állva marad a kormány ?

Moszkvai felvásárlási láz

A Szovjetunióban tervezett nagyarányú áremelések bejelentésének máris érződik a hatása az élelmiszerüzletekben. Pénteken valóságos felvásárlási láz kezdődött. Az

emberek szinte minden kapható élelmiszerből a szokásos mennyiség többszörösét vásárolják. A felvásárlási láz

az amúgy is katasztrofális ellátási helyzet további élezésével még robbanasveszélyeseb- bé teheti a szovjet belpolitikai helyzetet.

Az átalakítás ügyét is jelentősen nehezítő felvásárlási láz hátterében az áll, hogy Nyikolaj Rizskov miniszter- elnök, a piacgazdaságra való áttérés programját kifejtve, csütörtökön jelentős áremeléseket helyezett kilátásba.

A moszkvai boltokban az emberek mindenből a szokásos mennyiség többszörösét vásárolták, így a lisztet, tésztaféleségeket, sót kilószámra vásárplták, s a jegyre árusított cukorból is jó előre „spájzolnak”. Így számos üzletei délre gyakorlatilag teljesen kifosztottak. Hasonló vásárlási pánik alakult ki az ország többi nagyvárosában is. A súlyosbodó ellátási helyzetet jelzi, hogy ezen a héten megszüntették a GUM áruSZOMJAS

ŰRLÉNYEK?

Nagy riadalmat keltett a minap az oroszországi Lipeck környéki falvakban egy ismeretlen eredetű fényes gömb felbukkanása. A Szelszkaja Zsizny című napilap beszámolója szerint a gömb egy éjjelen üldözőbe vette a közeli tehenészetbe tartó Vlagyimir Ahalcev tejesember teherautóját, s a sofőr minden igyekezete ellenére közel félóráig tartó hajsza után sem tágított a gépkocsi nyomából.

Három köaeli- ■"fahl - lakosai állítólag ugyancsak látták a fénylő gömböt, s nagy aggodalommal tölti el őket a gondolat: mi lesz, ha egy nap szomjas űrlények elrabolják a tejesembert, ki fogja akkor házhoz szállítani a tejet?

A szovjet lapok beszámolói szerint ősszel a közeli Voro- nyezsben jelentek meg háromszemű földönkívüli lények.

háznak azt a részlegét, amely a Moszkvában dolgozó keleteurópai kiküldötteket látta el élelmiszerekkel.

Az élelmiszerár-emeléseket Rizskov egyebek között azzal indokolta, hogy a Szovjetunió nem képes a jövőben a korábbi mennyiségű gabonát behozni, mivel nincs mivel fizetnie. Az. ország csak az idén 44 millió tonna gabonát kénytelen importálni. A hazai termelés ösztönzése érdekében mintegy ötven százalékkal emelték a felvásárlási árakat.

A felvásárlási láz tükrözi az emberek bizalmatlanságát a vezetés gazdasági irányvonala iránt, s jelentősen nehezíti az átalakítás helyzetét. A piacgazdaságra való áttérésről szóló programról népszavazást tartanak. Arra az esetre, ha a lakosság nem szavazza meg a programot, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök kilátásba helyezte a kormány lemondását.

Maros vásárhely

Sírgyaldzók

— öt sírkövet szétzúztak, huszonhármat pedig ledöntöttek a múlt héten a marosvásárhelyi zsidó temetőben — közölte csütörtökön a helyt rendőrség. Az ügyeletes rendőrtiszt telefonon közölte az AFP-vel: a helyi sajtó korábbi híradásai azt sugallták, hogy a május 17-én felfedezett sírgyalázás összefüggésben van Moses Rosen romániai főrabbinak a kisebbségi jogokat védelmező kijelentéseivel. A rendőrség vizsgálatot folytat a tettesek felderítésére.

A Rompre* hírügynökség szerint ezt „a barbár cselekedetet felelőtlen és gondolkodásra képtelen vandálok” követték el.

A román távirati iroda korábban hírül adta, hogy a galati — nem tudni, hogy zsidó vagy keresztény — temetőben is meggyaláztak, sőt szinte teljesen megsemmisítettek síremlékeket. A galati sírrombolás időpontjáról a Rompre* nem szólt.

HîàfifëleSi események egy mondáiban

Kommunistaellenes tüntetők csütörtökön Bukarest központjában követelték Iliescu elnök távozását, valamint azt, hogy a televízió mutasson be egy filmet, amely bizonyítja: az ország újonnan megválasztott irányítói már Ceausescu bukása előtt is vezető posztok megszerzésén mesterkedtek. A A lengyel katolikus egyház ellenzi, hogy népszavazást tartsanak a terhességmegszakítást megtiltó törvényről, mert attól tart, hogy az nem kapná meg a többség támogatását. A Az amerikai külügyminisztériumban csütörtökön ünnepélyesen aláírták az okmányokat a pénzügyi alapok átutalásáról az amerikai—magyar, illetve az amerikai—lengyel beruházási alapra. A A zágrábi Szent Katalin-templomban bemutatták II. János Pál pápa „Krisztusunk testvére” című drámáját, amely a múlt századi neves lengyel festőről, Adam Chmielowskiról szól. A Nyolc jelöltből mindössze hárman maradtak már versenyben az oroszországi parlament elnöki tisztségéért folyó küzdelemben, miután óriási meglepetésre a Kreml által favorizált és a legesélyesebbnek tartott pályázó, Alekszandr Vlaszov is visszalépett. A Huszonkilenc ember vesztette életét és többen megsebesültek péntekre virradóra a kolumbiai Medillinben egy pokolgépes merénylet következtében a kábítószer-kereskedelem központjaként ismert városban. A Jugoszláviában az egészségügyi intézmények nyilvántartása szerint eddig 129 személy betegedett meg AIDS-ben, közülük 76-an haltak meg, a vírussal fertőzöttek száma pedig eléri a kétezret.

Ismerjük őket?

Vallomások a felnőttvilágról

„Nálunk otthon mindenkinek vannak jogai és persze kötelességei. Az én jogaim: a szobámban azt csinálni, amit akarok, oda azt beengedni, akit akarok, saját véleményt alkotni bármiről vagy bárkiről, és azt elmondani bárkinek. Hogy magam választhassam meg a barátaimat. Jogom van bánatosnak lenni, nem szólni senkihez. Az én kötelességeim: megadni minden ismerősnek és ismeretlennek a kellő tiszteletet, megbecsülést, segíteni bárkinek, aki segítségre szorul, tanulni — még akkor is, ha ez nekem nem tetszik. Hallottam olyan családokról, ahol a gyereknek nincsenek jogai, csak kötelességei.

Testvér egyenjogúság

Boldog életem van, igaz, a városi családokhoz képest nem vagyunk se gazdagok, se szegények. Azt hiszem, a pénz nem minden, hiszen ha valakinek megvan mindene, még lehet szegény. Lelki szegényeknek mondják őket. azt hiszem." (K. A. nyolcadikos)

„A szerepem a családban, mint egyedüli gyereknek, azt hiszem, elég fontos. Szüleim egyetlen gyermeke vagyok, így nincs kivételezés, igazságtalan elbírálás, mármint a testvéregyenjogúság szempontjából. Az *■igazságszolgáltatás« valódi oldaláról azonban a szüleimmel is előfordul, hogy nem büntetnek meg kelÍ lóképpen, vagy nem a megfelelő esetben.” (S. B. nyolcadikos)

„Apukám nagyon rendes. Mindent megvesz. Anyukám is nagyon rendes. De ő nem vesz meg mindent. Ha valami rosszat csinálok, összeszidnak, de nem vernek meg, mint nagyon sok más gyereket. Bátyám, Zoli néha megver. Egy szobában lakunk és így előfordulnak nézeteltérések. A bátyám 22 éves.” (Z. M. hetedikes)

„Hárman vagyunk testvérek, a kishúgom negyedikes, Zoltán, a bátyám már 15 éves. Mindig mondom neki, hogy ő is végezzen valami házimunkát. De csak tanul és utána rögtön megy a barátaihoz. És persze nekünk, lányoknak kell megcsinálni otthon mindent.”

„Mivel én fiú vagyok, sok olyan feladatot el kell látnom a családban, amely már férfimunkának számít. Például az apróbb szerelések, a kerti munka, és a bevásárlás. Persze, elsődleges feladatom a tanulás.” (L. V. nyolcadikos)

„A mi családunk szerintem elég tipikus magyar család. Édesanyám egyedül nevel minket. A testvérem nálam idősebb, ráadásul fiú, így nekem kell segíteni otthon, és nélkülem anyu nem is bírná a házimunkát.” (V. R. hetedikes.)

Néha sírva fakadok

„Ha anyuék valami olyat mondanak, ami nekem nem tetszik, akkor bemegyek a szobámba és sírok. Ha valamelyikük utánam jön és megkérdezi, hogy most meg mi

bajom van, akkor gyorsan megtörtöm a szemem, és azt mondom, hogy semmi. Amíg a lakótelepen éltünk, jó volt, de most, hogy elköltöztünk Erzsébetre, nem ismerek senkit. Állandóan otthon vagyuk, csak a nagymamához megyek el. De őhozzá is csak azért, mert ötpercnyire lakik tőlünk. A szüleimmel semmit nem lehet megbeszélni, pedig én szeretném, de egyszerűen nem érdeklem őket. Tanácsot sem merek kérni tőlük, még a testvéremtől sem. ök pedig nem kérdezik, hogy szeretnék-e velük beszélni valamiről. Ezért néha sírva fakadok.” (K. E. nyolcadikos)

Ebben az országban

„Szüleim elváltak, édesanyámmal élek. Nem panasz- kodhatom, mindenem megvan. Anyukámmal sokat beszélgetünk. Újabban legtöbbet a továbbtanulásról és a szabadidőről.”

„Körülményeim jók. Szüleim mindent megvesznek, amit nagyon szeretnék, vagy amire szükségem van. Igaz, mostanában ők is ingerlékenyebbek, mert a munkahelyen nem megy minden a legjobban. Egyre többször hallom, hogy nagyon drága az élet, és a pénzt be kell osztani. Sokat beszélnek a munkanélküliségről és arra ösztökélnek, hogy tanuljak.” (N. Zs. hetedikes)

„Köztudott, hogy nehéz anyagi helyzetben van az ország és személy szerint az emberek is. A szüleim ennek el-