Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
Holnap lesz a gyomról nagybúcsú, a képen látható református nagytemplommal szemközti füves területen. A gyönyörű műemlék épületre bizony ráférne már egy renoválás, ezért az egyházközség gyűjtési akciót indított a helybeliek körében. Amint hallottuk, máris sokan felajánlották segítségüket (Hancsovszki János felvétele) Önkormányzatok alakulnak: A helyi döntések fontossága Változatok az Bnkormányzatra — címmel Jelent meg a Magyar Hírlap idei február 6-1 egész oldalas előterjesztés, amely a települési önkormányzatokról szóló törvény szabályozási koncepcióját tartalmazta. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, lezajlottak az első honi szabad választások, következésképp ez a tervezet máris elavulttá vált. Az új Országgyűlés éppen e héten terjesztette elő a tanácsok megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, amely 1990. szeptember 23-ig szól. Mindez azt jelenti, hogy várhatóan ezen a napon tartják majd a helyhatósági választásokat. — Sok új törvényt kell megalkotnia a T. Háznak — s legkésőbb a jövő hónap elején az önkormányzatit is el kell fogadnunk — mondja dr. Török Gábor, a 7. számú választókerület MDF-es országgyűlési képviselője. — A tanácsok mandátuma tulajdonképpen június 8-án lejár, azért volt szükség ezek meg- hosszabítására. A választásokat ugyanis 90 nappal előbb ki kell írni, így három hónapot csúszik ez a fontos dolog. — Gondolom ez az átmeneti állapot senkinek sem jó. Így véli ugye, doktor úr is? — Valóban, jobb lett volna, ha időben kerül sor a hely- hatósági választásokra, de a június túl közel esik márciushoz, áprilishoz, amikor az országgyűlési képviselőválasztás két fordulója lezajlott. — Hogyan vélekedik ftn a helyhatóságé választásokról? A félelem béklyójában Teri néni holnap választ Első pillantásra drága jó édesanyámat juttatta eszembe, aki már több mint két éve örökre itthagyott bennünket, csendben pihen a gyömrői temetőben. Amikor megszólalt, megleptek szép ízes magyarsággal előadott mondatai. Csak pár napra érkezett hazánkba M. Terézia — ő kérte. hogy ne írjuk ki teljes nevét — egy orvos ismerőséhez a lábát gyógyítani. Barátoknál húzódott meg, akik szívesen vendégül látták. Járta az utcákat, gyönyörű térítőkét, poharakat kínált eladásra. De nem azért, hogy nyerészkedjen, hanem, hogy vihessen valami ajándékot az unokáknak. Tizennyolcán vannak, s már vá*úík a mami érkezését. Szerdán már otthon volt. Otthon kellett lennie, mert erre hangsúlyosan figyelmeztették őt a határátlépésnél. Alá kellett írnia egy papírt, hogy megérkezett, s elmegy a május 20-i választásra. Szinte dőlt belőle a szó, amikor a hét elején találkoztunk, örült, hogy végre kiöntheti a lelkét valakinek. — Én nem bízom a romániai változásokban. A múltkor két magyar asszonyt dobtak ki ' a vonatból... Egy szó sem jelent meg róla sem a román, se a magyar nyelvű újságokban. „Meg fogunk ölni benneteket, magyarokat!" — ilyen szövegű levelek kerültek a magyarok postaládáiba. — Kérdezem én, hát nem kell félnünk ezután? A zsarnok már meghalt, de szelleme ma is rettegésben tartja a magyar kisebbséget. Megfenyegettek bennünket, hogv el keli mennünk a május 20-i választásokra, mert különben retorzióknak leszünk kitéve. Elmegvek, de én azt sem tudom. kire, mire szavazzak. Majd ott megmagyarázzák ... Állítólag jönnek amerikai megfigyelők is a választásokra. Hát csak jöjjenek. Ha felülök az autóbuszra, román nyelvű újságot teszek magam elé, pedig egy szót sem értek belőle. De csak magunk között merünk magyarul beszélni. Félünk. A legszívesebben itt maradnék, de nem tehetem, mert várnak a gyerekeim, az unokáim. Szomszéd falunkból elmenekült a református lelkész, mert ő is kapott fenyegető levelet. Azt sem tudjuk, hová ment a tiszteletes úr ... Erdélyből jött M. Teréz, a majdnem 70 éves idős asszony. Sok mindent mesélt még ezen a nyárias délutánon. Láttam az igazi félelmet az arcán. Magával hozta, mert beidegződéseiből már nem tudja száműzni ezt. Nem bízik a jövőben sem, aggódik gyermekeiért, unokáiért, rokonságáért. Egyik fia katona, akivel nemrégiben — csak azért, mert magyar nemzetiségű — százszor súroltatták fel a WC-t. — Én már csak az Űrban bízom — mondta búcsúzóul a kedves asszony. Kívánom, hogy maguknak sikerüljön kilábalniuk a bajból. Mit is válaszolhattam volna neki: — Én ugyanezt óhajtom, hogy a Romániában élő magyarokból is tűnjön el örökre a félelem, szűnjön meg kisebbségi érzésük. Mert hiszem és vallom, a kisebbség kisemmizésével, állandó támadásával nem érhetnek el számottevő eredményeket Romániában. Velük együtt, egyenrangúságuk garantálásával lehet csak elindulniuk az Európához vezető úton. Mert — úgy hiszem — a józanabb, másként gondolkodók szintén ezt akarják. Megkérdezték — megkérdeztük Kinevezések nem lesznek Egyre többször hallani innen is, onnan is, hogy dr. Cser- nus J. Alán. a monori szakorvosi rendelőintézet igazgató főorvosa (58 éves) korkedvezménnyel nyugdíjba kíván menni. Nemcsak a város utcáin beszélnek erről, hanem az intézeten belül is. Kollégák, orvosok és asszisztensek is tudni vélik, hogy a főorvos úr valóban készül erre a lépésre. Megkérdeztük az üggyel kapcsolatban a Monori Városi Tanács vb-titkárát. dr. Tllanicz Györgyöt, hogy tudnak-e Cser— Ügy hiszem, sokkal fontosabb lesz még a képviselő- választásnál is. A rendszer- váltás utolsó, de legfontosabb mozzanata. Az emberek azt szeretnék, érdemben beleszólnának a helyi ügyekbe. Ezt eddig nem tehették, a régi diktatórikus rendszer ezt egyszerűen nem tette lehetővé. A tanácsok működése pedig formálissá vált, s ez sok rossz döntést vont maga után. — Fennáll-e a veszélye annak, hogy ismét pártcsaták színterévé válnak a helyhatósági választások? — Abban biztos vagyok, hogy a pártok fognak jelölteket állítani az önkormányzatokba, így a leendő — mondjuk polgármesteri posztokra is. S azt is gondolom, hogy az állampolgárok nagyon meggondolják, kire adják voksu- kat. Szerintem a kormányzó párt — a Magyar Demokrata Fórum — jelöltjei komoly eséllyel fognak indulni a helyhatósági választásokon. Addigra feláll az új kormány, és várhatóan sok változtatást fog bevezetni. — Mit szól ahhoz, hogy néhol 10-15 jelölt, önjelölt is van a polgármesteri címekre? — Ez természetes, hiszen ez a beosztás ezentúl egy valódi közjogi méltóság lesz. Azt azonban leszögezem, a régi rendszer kiszolgálói — a volt MSZMP-sek — nem számíthatnak sok sikerre, őket formálisan választották eddig. Ez többé nem ismétlődhet meg. Én tehát több esélyt adok azoknak, akik új arcok a politikai közéletben. Az agglomeráció (44 település) gondjai igencsak szorítóak. Tervezem — s már tárgyaltam is az érdekelt megyei képviselőikkel —, hogy a Parlamentben alakuljon egy agglomerációs csoport vagy frakció. amely aztán folyamatosan tárná fel ezen települések gondjait interpellációk formájában, vagy biztottsági üléseken. Dr. Illanicz György, a Monori Városi Tanács vb-titká- rának kalandos életútja sem tudja feledtetni, hogy a közigazgatás elkötelezettje. Volt adóügyi előadó, hivatali gondnoki'!), s most városi vb-tit- kár. — Véleményem szerint a helyhatósági választások sok mindent fognak tisztázni egy- egy településen. Azt például, hogy az elöljáró vagy polgár- mester — akár pártjelölt, akár nem — olyan ember legyen, aki élvezi az egész település lakosságának a bizalmát. Nehéz évek elé nézünk, ezért a hitelesség különösen fontos lesz a jövőben. Ügy hiszem, a településeknek teljes önállóságot kell adni, a megyei tanácsok szerepét pedig a minimálisra szükséges csökkenteni. A mostani felduzzasztott apparátus ugyanis éppen ezeket a jogosítványokat halványítja, csorbítja, amolyan elosztó szerep van, ami nagyon káros. Egyszerűen lehetetlen, hogy milliókról a megyeházán döntsenek, s ne helyben, a községekben, falvakban. Az önkormányzatok majd eldöntik, hol kell utat, járdát építeni. A helyben lakók tudják a legjobban, hol szorít a cipő. Az alulról való építkezéssel, a legszélesebb tömegek bevonásával lehet csak igazi népképviseleti rendszert kiépíteni. A valódi demokrácia csakis így valósítható meg. S ez most mindennél fontosabb. A rendszerváltás utolsó fázisa lesz a szeptemberi helyhatósági választás. Én úgy érzem, az emberek többsége átérzi ennek jelentőségét és elmennek majd szavazni, hiszen saját maguk jövőjét alapozzák. Egyetértek azzal, hogy addig a meghosz- szabbított mandátummal rendelkező tanácsok nem hozhatnak hosszú távú — évekre szóló — döntéseket. Mi tartjuk ehhez magunkat, mert ezzel kivívnánk a lakosság, a pártok ellenszenvét, ami még lehetetlenné tenné munkánkat az elkövetkezndő három hónapban. G. J. A lakótelepen Garázsokat építenek ŐRI Man Mindennapi ügyeink A gyűrűt is elvették S az ember egyszer csak elkezd félni. Nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy meg ne állítsa valaki. A valaki pedig új meg új hát- borzongatással szolgál. — Hallotta? Nem? Képzelje, most meg az F. Gábor ... Ment az utcán, odaléptek hozzá hárman, hogy adja oda az összes pénzt, ami nála van. Hagyjatok engem békén, nincs nekem pénzem, mondta, de abban a percben már ütötték is le. Szerencsétlen embernél éppen volt huszonnégyezer forint. Azt se látja többet... Aztán meg: — Hallotta? A ligetben csapták le... A gyűrűt úgy rángatták le róla, hogy eltört az ujja! És így tovább. S az ember egyszer csak elkezd félni. Akkor is, ha életében nem volt még huszonnégyezer forintja a zsebében, amikor az utcán járt-kelt, és nincs egy fia gyűrűje sem. Mert — tegyük fel — ő egy létminimumon vegetáló nyugdíjas, aki csak kisétál a temetőbe elhunyt szeretteihez egy csokor jázminnal. S akkor összefut egy korabélivel, aki megállítja, hogy elmesélhesse: az újságban olvasta: három suhanc épp a temetőben követelt pénzt egy öregasszonytól, s minthogy pénze nem volt — honnan lett volna, s miért épp a temetőben? — dühükben megerőszakolták a védtelent. Tizennégy, tizenöt évesek voltak. Az asszony nyolcvanöt. S míg ezen a felfoghatatlan barbárságon ször- nyűlködnek, melléjük is odacsapódik pár suhanc. Röhögnek. Röhögve mondják: — Hű, de bírnánk, öreglá- nyok, ha kifordulna a kezetek alól egy csontváz, amíg itt kapirgáltok! — ... miért? — kérdik könnytelen rettegéssel, már- már beletörődve az úgy látszik megváltoztathatatlanba az idős asszonyok. — Hát mert a frász jönne rátok! — szól a válasz. Mert a gonoszságnak olykor oka sincs. Azazhogy van — csak időben, helyben nem is az épp adott körülményekhez köthető-. Csak kibuggyan a gazdájából, mint a kénköves bűz. Ha viszont konkrét és kézzelfogható oka van, az leginkább a pénz. Amelynek ugyancsak szaga van. Szinte érzi is az ember, amikor azt a történetet hallja, hogy az eleddig büntetlen előéletű fiatalember egyszer csak elkezd bérrablók után kutatni. Talál is kettőt, mondja nekik: ide figyeljetek, én titeket megbízható embereknek ismerlek... S a két „megbízható” rááll, hogy látszatbetörést hajtson végre a megbízó üzletében, hogy az — minthogy épp pénzzavarban szenved — felvehesse á biztosítótól a kárértéket. Esetleg valódi értéken felül. A betörőket a rendőrök a helyszínen elcsípik — a megbízó utóbb váltig tagadja a megbízás tényét. Mit is kezdjen az ember ezzel a történettel? Már-már minden megeshet? Hát már sehol nem működik az erkölcsi fék? Valahogy rossz a közérzete. Egyre rosszabb. Hazavonulna, elefántcsonttornyába. Jön a gyerek az iskolából, épp csak beszól az ajtón: anya, itt egy osztálytársam, kint maradunk kicsit az utcán tollaslabdázni. A szülői éberség egy percre kikapcsol. Hiszen nem lehet örökké, szünet nélkül aggályok és félelmek készenléti állapotában élni. A vidéki utca délutáni napsütéses csendjében miért is ne tollaslabdázhatna két kisgyerek? Alig negyedóra múlva ijedt szemek, elpityeredő szájak: 0 0 — Letettük az iskolatáskát a kerítés mellé, és most nincs meg ... A tollasozó gyerekek mellől, azok önfeledtségét kihasználva, valaki elemelte az iskolatáskát. Benne matekfüzet, olvasókönyv. Kinek lehetett az érték?! Ki járt arra, aki már erre is képes? Kik élnek közöttünk, velünk? Akik a gyerekkocsiból képesek kiemelni a csörgőt, netán még a pelenkát is... ? S az ember egyre inkább fél. És nem érti. Egyre kevésbé érti. Koblencz Zsuzsa Azért kedves Teréz néni, üzenem innen messziről is, tessék elmenni vasárnap a választásra, adja le voksát családjával együtt. Hátha ezzel is jót tesznek az ottani magyarságnak ... Gér József nus főorvos szándékáról. A válasz: nem. — Hozzánk eddig semmiféle jelzés nem érkezett, így nem is foglalkozunk az üggyel. Ami az SZDSZ szamiz- dat lapját illeti, abban megjelent. hogy tanácsunk különböző posztokra kinevezni készül embereket. Erről szó sincs — mondta a vb-titkár. mert mi is azt tartjuk, hogy hosszú távú döntéseket az önkormányzatok megalakulásáig már nem szabad hoznunk. —ér Monor környékén egyre gyakrabban hallani: „elült” a gyömrői szociális otthonban történt bűncselekmények ügye. Sok kéz piszkos, sáros lett a dolgokban, s hiába szellőztette meg a tömegkommunikáció a visszaéléseket, a bűnösöknek még ma is vannak olyan kapcsolataik, amelyek segítségével eltussolhatják a történteket. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon a nyomozás vezetőjétől sikerült megtudnunk: a rendőrségi vizsgálat lezárult, az .anyagot a Pe$t Megyei Főügyészségre továbbították, ahol már a vádirat is megfogalmazódott — nincs tehát akadálya a bűnösök felelősségre vonásának. Hacsak... Igen: a közkegyelem nagy valószínűséggel egérutat ad majd a főszereplőknek, Füstös And- rásné főnővérnek és Rigó Mihálynénak, a szociális otthon volt vezetőjének. Hiszen a korábbi amnesztiarendelet is úgy szól, hogy ha a vádlott betöltötte ötvenötödik életévét, s a bíróság várhatóan nem ad három évnél több börtön- büntetést, a büntetés elengedhető. Nos: Füstösné betöltötte az ötvenötödik évét.. .) A nyomozást egyébként az otthon nővéAzt beszélik... reit illetően megszüntették. Bebizonyosodott ugyan, hogy felvettek 10— 20 ezer forintokat az idős lakóktól, de olyan adat nem merült fel, hogy ezt kicsalták, vagy elvették volna tőlük — hanem „hálapénznek” tekintették. S mint tudjuk, a hálapénz elfogadását nem lehet szankcionálni ... Azt beszélik, hogy a Hazafias Népfront — mint a régi pártállam hűséges kiszolgálója — az utolsókat rúgja. Az egy héttel ezelőtti X., rendkívüli HNF- kongresszuson részt vett Járadi László a monori HNF részéről. Hogy küldöttként, vagy csak érdeklődőként, arról nem tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy Járadi László 1989. december 31-én — korengedménnyel — nyugdíjba került. A volt monori HNF- titkár — aki egyébként 56 éves — azonban nem lett hűtlen a mozgalomhoz, mert immáron ötödik hónapja megbízott titkárként továbbra is dolgozik, igaz, csak tiszteletdíjért. Jól jön egy kis nyugdíj-kiegészítés neki is. Mindenesetre a június 30-ig összehívandó kongresszuson valószínűleg véglegesen eldől: lesz-e ezután népfront, kell-e a 2 millióért vásárolt városi székház a Kossuth Lajos utcában, egyáltalán, a tetszhalottat „igazi” halottá nyilvánítják-e. Mindenesetre, egyelőre a székházban a „stáb” működik. Bár legtöbbször csak az adminisztrátor tartózkodik az irodában ... Azt beszélik Sülysápon, hogy a falu szülöttének — u tavaly elhunyt —, Szirtes Ádám színművésznek mégsem lesz egyelőre méltó emléke. A sápi 2. Számú Általános Iskola kacérkodott ugyan azzal, hogy felveszi a neves Kossuth-dí- jas színművész nevét. A tanárok, diákok egyetértettek az ötlettel, de a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt helyi szervezetének tagsága nem fogadta el ezt az indítványt és így nem támogatja a javaslatot. A legfurcsább a dologban, hogy az FKgP sápi szervezetének tagjai között igen sokan rokonai voltak a megboldogult Szirtesnek. Azt beszélik, hogy a volt MSZMP volt funkcionáriusainak nem könnyű az elhelyezkedés. Tóthné Fiel Marianna egykori városi titkár május 1-jéig az üllői általános iskolában már tanított, azóta viszont gyesen van. Varga Jenőnek, az utódpárt MSZP monori elnökének viszont már lejárt a felmondási ideje is. A magyar—történelem szakos általános iskolai pedagógus szeretne szakmájában elhelyezkedni. Erre az új tanévben lesz lehetősége az egyik helyi oktatási intézményben — legalábbis erről beszélnek Monoron. Azt beszélik, hogy a megüresedett monori laktanya sorsa máig sincs eldöntve. Azt is beszélik, hogy Gyömrőn megszűnik a helyi laktanya, s — állítólag — a jelenleg a Teleki-kastélyban működő általános iskola és diákotthon költözik helyére. Ez azonban nem valószínű, mert — mint hallottuk — a Honvédelmi Minisztérium nem fog lemondani róla. Szó van yiszont „profilváltásról”, s egyéb variációkról. Mint hírlik, még „odafönn” az ügyben illetékes magas rangú tábornokok sem döntöttek a gyömrői laktanya ügyének további alakulásáról. A 128 lakásból álló monori Pozsonyi úti lakótelepen a személygépkocsi-tulajdonosok- nak elég nagy gondot okoz a garázshiány. Ezen próbálnak most enyhíteni az illetékesek, mert a gyömrői székhelyű Építőipari Szövetkezet Közös Vállalat a közelmúltban hozzáfogott 12 6X5 méteres alapterületű garázs építéséhez az OTP megrendelésére. Természetesen a pénzintézet további garázsok építését is szorgalmazza, bár ez a kereslettől is függ.
