Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

Nemzetköz! fesztivál Amatőr • filmeseknek Május 25-én és 26-án ke­rül sor a XI. vöröskeresztes, egészségügyi és környezetvé­delmi amatőr filmek nemzet­közi fesztiváljára — a nagy­kőrösi Arany János Művelő­dési Központban. A két na­pon bizonyára számtalan ér­dekes filmet tekinthet majd meg az érdeklődő közönség. AUTOSVERSENY Sokan segítettek Bár már lassan feledésbe merül, mégis szívesen adunk helyet a legutóbbi autós szla­lomversenyt rendezők azon kí­vánságának, hogy nyilvánosan is megköszönjék a szponzorok és a részvevők segítségét. A Balázs Gyula versenyvezető és Szabó Balázs szervezőbi­zottsági elnök által aláírt nyílt levél hangsúlyozza, hogy a MÉH, a Timea divatáru, az Andi ajándéküzlet, a Nívó vi­rágüzlet, a Kőrös-sport butik, a Marika divatáru, Berényi fotó, Puma-szaküzlet, a Bála butik, a Gerbera virágüzlet, s a Ceglédi Tejipar segítsége nélkül nem kerülhetett volna sor a sok száz embernek örö­met okozó versenyre, de kü­lön köszönik a városi rendőr- kapitányság munkáját is. NAemoRösi A keresztény erkölcs volt a mérvadó Anyának lenni a legszebb hivatás A kecses garnitúra, melynek foteljába süppedek, állítólag úgy járt, mint a hindu kése. Kétszer született. Vázának ma­radványaiból reparaît új bútort a kárpitos, így aztán a derék hindu módján felteszi talányát a háziasszony: En bútorom-e a bútorom? Szemben a faragott komódhoz nein fűződik elme­csiszoló anekdota, a maga eredetiségében prezentálja a ház lak­kéinak lelkületét, avagy inkább szépízlését biedermeier stílu­sában. Röviden így rajzolható le a szobai tágas tér, kellemmel öt­vözött, a szükségletekhez mért egyszerűség. Jobbra a kis szo­bában viszont nagy a gazdag­ság, házikönyvtár kincsei so­rolnak a polcon faltól falig. m Ahhoz képest, hogy a ház asszonya állítólag első ízben nyilatkozik újságnak, igazán kedélyesen vállalja a szituá­ciót. Igaz, előre megegyeztünk, amennyire lehetséges, elkerül­jük a politikát. A családról fo­gunk beszélgetni, amely dr. Kulin Sándoréknál a politikai karrier alapvetően fontos hát­tere. Így aztán egy egyszerű, inkább csak udvariassági kér­déssel kezdem: — Mit jelent az ön életében az, hogy férje a város legnép­szerűbb politikai személyisége lett? — Válaszom is szokványos, ml mást lehet erre mondani, mint azt, hogy végtelenül örü­lök férjem sikerének. — Hogyan vélekedett álta­lában férje közéletiségéről? — Én soha nem politizál­tam, de ez nem jelenti azt, hogy nincs meggyőződésem. Nézeteinkben nincs különb­ség, mindketten olyan család­ból származunk, ahol a ke­resztény erkölcs volt a mérv­adó. E szellemiségnek köszön­hetem, hogy a nő legszentebb hivatása, a családanya szere­pét betölthettem. Az emanci­pációt én nem ellenzem, de élni nem tudtam, nem is akar­tam vele. Elsősorban feleség, anya akartam lenni, otthont teremtő, hogy hozzátartozóim tehetségük szerint boldogul­hassanak. Nos, én ezt vállal­tam a politikából. — Mint orvos felesége, nyil­ván könnyebb helyzetben volt, mint mondjuk egy gyári mun­kás asszonya. — Ne értsen félre, nekem mindig is volt munkahelyem, csak a gyerekek születése után maradtam itthon egy-egy év­re. Műtősnőként kezdtem, majd orvosasszisztens lettem. Jóllehet, vezető nővéri állást is felajánlott a hajdani városi párttitkár, de erkölcstelennek tartottam elfogadni annak a hatalomnak a képviselőjétől, amelynek szellemiségével nem tudtam közösséget vállalni, noha a párttitkárt, mint em­bert, tiszteltem. — Gyerekeik milyen pályá­ra jutottak? — Tehetségük, hajlamaik szerint egyengettük útjukat. A legidősebb, Kati, hegedűta­nárnő. Sándor orvos lett, Ágo­ta szintén az egészségügyben dolgozik. El ne felejtsem, a két hónapos Sára nagymamája vagyok, a legszebb unokáé. — Mellékesnek tűnhet a kérdés, de Kulinék esetében nem kerülhető ki. A képvise­lő úrról köztudott, hogy ké­nyes az étrendjére. Háziasz- szonynak nem kis gond lehet az, ha a hét minden napja húshagyó ... '— Ne higgye. Férjem tányér­járól egyedül a hús hiányzik, azt pedig könnyen lehet he­lyettesíteni. Édesanyámnak is mindig könnyű ételeket kellett főzni, így nem volt gond a franciás konyhát bevezetni. A család többi tagja nem tartóz­kodik a hústól, igaz, nagyon keveset fogyasztunk. Jó lenne, ha mindenki eljutna odáig, hogy felismerné a táplálkozás és egészség közötti összefüg­géseket. Bizony, ha a test be­teg, sokszor azért van, mert a gondolkodásmód is olyan. — Ígértük, nem nagyon po­litizálunk. Mégis. Férje törek­vései között mit tart a legfon­tosabbnak? — Amit ő is elsődlegesen szívügyének tekint. Nagykőrös korszerű egészségügyi ellátá­sának megteremtését. My. J. A szomszéd rétje tán zöldebb A ceglédi kapcsolat vég napjai? Az önkormányzat léte, formája, lendö felépítése rengeteg találgatásra ad okot Naygkőrösön (is). Talán nincs egyetlen politikai szerveződés sem, amelyik ne foglalkozna ezzel. Sőt abban is nagy az egyetértés — programjaikat olvasva —, hogy egyfelől a mai, szovjet mintára felépített tanácsrendszer helyett korszerűsített, de mégis a hagyományokból Is építkező módozatot ta­lálnának szerencsésnek. Persze, önmagában a vál­toztatás helyi szinten elkép­zelhetetlen, hiszen a legutób­bi parlamenti döntés az úgy­nevezett társadalmi vitát is a múlt eszköztárába (lomtárá­ba?) száműzte. KÉSŐ BÁNAT Nagykőrösön ezek a viták úgy 40-60 ember részvételével zajlottak le, más kérdés, s so­kan állítják, hogy a mai több­pártrendszerű világban sin­csenek sokkal többen az iga­zán aktívan politizálok. Ami a fontosabb, az az, hogy a vá­rosi tanács testületé mellett hónapok óta működik egy törvényileg elő nem írt fórum, ahol a városban működő pár­tok első kézből kapnak infor­mációkat a legkülönbözőbb városfejlesztési kérdésekről, tárgyalásokról. Ez a fórum — nevezzük városi kerékasztal­nak — valahol a végrehajtó bizottság és a tanács között helyezkedik el. Teljesen bizo­nyos, hogy a pártok —általá­ban vett — egyetértése nél­kül nem kerül semmi sem a tanács elé. Ez a mai helyzet persze újólag felveti, hogy így a tanácstagok vannak — bizo­nyos értelemben — korlátoz­va döntéseikben, s bár késő bánat, mégis, újra le kell szö­gezni, sokkal, de sokkal sze­rencsésebb lelt volna az or­szággyűlési és a helyhatósági választásokat egyszerre tar­tani. A mai helyzetben a ta­nácstagok érzik, hogy dön­tési felelősségük — lehetősé­gük teljességgel formális. Nem véletlen, sőt, éppen ebből ere­deztethető az is, hogy testüle­ti üléseken a mëgjêîêriési arány egyre rosszabb. Jellem­ző, hogy újabban alig akarják a szünetet engedélyezni, ne­hogy elszökjön a városatyák egy része, így határozatképte­lenné váljék az ülés ... S az is sokat mondó tény, hogy legutóbb, amikor az utcane­vek megváltoztatása szerepeit napirenden, végeredményben alig másfél tucat ember sza­vazata döntött arról, legyen vagy ne legyen változás. (Miután akkor 38-an voltak jelen, s a fele kell az érvé­nyes döntéshez.) A valódi önkormányzat megteremtésében persze édes­mindegy, hogy a mai testület mit csinál, sőt, az sem lesz sokkal többre képes, aki a jö­vendő képviselőtanács? sze­nátus? — ki tudja — tagja Nem csak a diákoknak főznek lészen. Ugyanis az önkor­mányzat akkor lenne — lehet­ne az, ha lenne tulajdona, azokból származhatna — az államilag garantált juttatások mellé, mint amilyen a sze­mélyi jövedelemadó — bevéte­le, s azt felelősen tudná el­költeni, úgy városműködte­tésre, mind fejlesztésre. Igen ám, de a várost a megye egy­értelműen a sorsára hagyta. Pest megye amúgy is különc a maga székhelynélküliségé­vel, de Nagykőröst ráadásul egyfajta bűnös városként is kezelték a népi demokrácia évtizedeiben. Ennek oka még az 1949. május 15-i választás, ahol a nagykőrösiek tanköny­vekben emlegetett módon sza­vaztak a Magyar Függetlensé­gi Népfront jelöltjei — ellen. A megtorlás — hiszen a vá­rosbéliek ezt annak tartották és tartják a mai napig — nem maradt el. Elvitték a bankokat, bezárták a malmo­kat, később megszüntették a tanítóképzőt, a helyi állami gazdaságot Ceglédhez csatol­ták. Még 1982-re is maradt megszüntetendő: Cservenka Ferencné első titkársága alatt a várost megszabadították kórházától és szülőotthonától is. Magyarán, ha tulajdon nélkül marad a város, az ön­kormányzat — akárminek ne­vezzék is — egy fél fokkal sem lehet különb elődjénél, a tanácsnál. TISZTA LAPPAL' így aztán talán még az is érthetőnek tűnik, miért nincs egyértelmű jelöltje a polgár­mester-választásnak (túl azon, hogy annak feladata, megvá­lasztási metódusa teljességgel ismeretlen.) Igen sokan abban látnák a garanciát az önkormányzat megteremtésére, ha a város a szomszédos Bács-Kiskunba igazolna át. A nagykőrösiek- nek a kecskemétiekkel soha nem volt bajuk, a felülről erőltetett ceglédi kapcsolatot ellenben soha be nem vette az egyszerű polgár. (Többen úgy vélik, maga a kapcsolat­erőltetés is része volt az oszd meg és uralkodj ősi alapelv végrehajtásának.) Rengeteg minden szólna emellett, közülük is az első a tiszta lappal való kezdés, s rögtön utána — ha nem holt­versenyben — a gazdaságos­ság. Ma egy-egy akármilyen másodfokú ügyet Budapestre utazással lehet csak elintéz­ni, így legkevesebb egy nap kell rá. Kecskemétre egy­negyed óra alatt át lehet ér­ni, és bizony ez felsrófolná a kapcsolatot. TÖRVÉNY KELL Természetesen a városban működő politikai pártok vé­leményét is kikértük. A Ma­gyar Demokrata Fórum kép­viselője, dr. Kulin Sándor, hangsúlyozottan magánvéle­ményének adott hangot, ami­kor kifejtette, hogy megfelelő önkormányzati törvény ese­tén — például a megyeugrás — kérdésként nem is igen merülhet fel. A képviselő úgy vélekedett, a feladat lesz a lényeges, nem a leendő pol­gármester megválasztásának módja. A szabaddemokraták véle­ményét Tóth István ügyvivő fejtette ki. Húsz-negyven fő képviselő-testületet tartana szerencsésnek a polgármester­választásnál mind a közvetett, mind a közvetett vála sztárt elfogadhatóbbnak tartják, da szerencsésebbnek azt, ha a város egésze választana. A kisgazdák városi vezetője, Körtvélyesí László a képvi­selő-testület általi polgármes­ter-választást pártfogolta. Ax MSZP is hajlik arra, hogy a város egésze válasszá meg vezetőjét. Mindezekhez persze törvény kellene — minél előbb! Ballal Ottó A kezdő háziasszony Is tudja, ha vendég áll a házhoz, arányát tekintve olcsóbban jön ki a családi ebéd. A nagy konyhákban pedig fehéren-feketén be lehet bizonyítani e tételt. A Tol- di-iskola éttermét eredendően az intézmény dolgozóinak, tanulóinak ellátására létesítették, de gazdasági megfontolásokból ma már jelentős részt vállal a városi közétkeztetésből is. Nép­szerűségét — ahogy a vendégek beszélik — a szakácsnők ízletes főztjőnek, és nem utolsó sorban a figyelmes kiszolgálásnak köszönheti (Erdősi Ágnes felvétele) A Fradiból érkezett a hálóőr A kölcsönkapott portás A megyei első osztályú lab­darúgó-bajnokság tavaszi idényétől kezdve egy 185 cen­timéter magas, 80 kilogramm súlyú, 20 éves kapus őrzi a Nagykőrösi Kinizsi hálóját. Ki is ő valójában? Cser Tamás­nak hívják, Budapesten él. Vele beszélgettünk. — Mutasd be eddigi pálya­futásodat röviden! — 1978-ban kezdtem védeni az MTK-VM-ben. A serdülő korosztályokat végig ott ját­szottam le,majd ifista korom­ban kerültem a Ferencváros­ba és onnan vonultam be ka­tonának. — Mely országosan is híres játékosokkal és edzőkkel dol­goztál már együtt? — Az Újpesti Dózsa sztárjá­val, Bácsi Sándorral együtt kezdtem a futballt. Pesten hí­res edzőnek számít Maki György, akinek a keze alatt dolgoztam leszerelésem előtt. — Gondolom, több tornán és kupán szerepeltél már? — Igen. Főleg serdülő- és If­júsági tornákon. Volt köztük hazai és nemzetközi is. Itt, Nagykőrösön Is védtem. A legemlékezetesebb, azt hiszem, a Szegedi Fesztivál Kupa volt, ahol én lettem a torna leg­jobb kapusa. — Hogyan értékeled önma­gadat? Mik az erényeid és esetleg a hiányosságaid? — Sok hozzáértő ember vé­leménye szerint, az adottsá­gom megvan ahhoz, hogy bár- mit is elérjek, azt hiszem az akarati tényezőkön kell még erősödnöm. — Most az FTC kölcsönjáté- kosaként fél évig Nagykörö­sön védesz. Van-e különbség az NB I-es tartalékbajnokság és a megyei első osztály kö­zött? — Igen, sok különbség van. Előző bajnokságom sokkal gyorsabb, hajtósabb és tech­nikailag képzettebbek a játé­kosok. — Milyen csapatot ismertél meg a Kinizsiben? Hogyan fogadtak? — Nagyon rendes velem mindenki, a játékosok nagyon lelkesek, jól küzdenek. Ügy érzem, sokat várnak tőlem és én ennek megpróbálok eleget tenni. — Kiket tartasz a csapat hú­zóembereinek? — A Kinizsi tengelyét tar­tom erősnek, pontosabban a Virág, Csurka, Soós triót. — Hová várod a Kinizsit a bajnokság végén? — Mindenféleképpen az el­ső három hely valamelyike a cél. Nagyon erős csapat a Szigetújfalu és a Dány, de mö­göttük feltétlenül ott vagyunk mi. — Egy kicsit visszatérve rád, mit tartasz eddigi legna­gyobb sikerednek? — Feltétlenül a serdülő vá­logatottságot. — Van-e példaképed? — Szabó György, akinek szakmailag a legtöbbet kö­szönhettem, valamint az édes­anyám és a menyasszonyom. A világ legjobb kapusának Jean-Marie Pfaffot tartom. — Jövőd, célod? — Szeretnék biztos NB I-es kapus lenni. Persze ez egy ki­csit később várható még. — Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánunk céljaid valóra váltásához! Dér Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom