Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

Nagy tavaszi politikai vakáció? Állítják: a nép lesz az alany Gödöllőn töltve a nappalokat, a pártokon kívüli szer­zőnek az az érzése, hogy április 8. után politikai vaká­ció kezdődött a városban. Furcsa a csend. A pártok ideiglenes irodáiban ritkábban van valaki, mint a vá­lasztások előtt. Igaz, nincs is sok teendő. A Parlament­ben eldöntik, milyen lesz az önkormányzati és a vá­lasztójogi törvény, utána kezdődhet a kampány. A ki­fakuló plakátokra majd ráragasztják az éppen a nyom­dából érkezőket. A városházán a bérből és fizetésből élő dolgozók vég­zik feladataikat. A társadalmi munkások, a nép képviselői inkább hűtlenek az épület­hez. Először végrehajtó bizott­sági ülés, majd tanácsülés ma­radt el határozatképtelenség miatt. A vb-t megismételték, a tanácstestületet e hét csü­törtökjére hívták újra össze. Meg kell jegyezni, a vendé­gek között a pártok már-már megszokott képviselői sem voltak jelen a május 10-i ülésen. A tanácstagok — hogy mi­nél nagyobb számban szánja­nak időt a 17-i összejövete­len való részvételre — külön levelet is kaptak Vass István tanácselnök-helyettestől, ön­ként vállalt kötelességünk, hogy a ránk háruló feladato­kat ellássuk, meghozzuk a te­lepülés érdekeinek megfelelő testületi döntéseket — írta. Hangsúlyozta: felelősségünk különösen nagy, hiszen az ön- kormányzati rendszerbe való átmenet időszakát éljük, fel­adatunk a leendő önkormány­zat eredményes működésének lelkiismeretes és alapos előké­szítése. A városatyák egy részének passzivitása — saját szem­szögükből — érthető. Posztjuk egykoron rangot jelentett, de azóta már sok támadás érte őket. A rendszerváltozástól függetlenül is, a mandátum lejárta felé haladva, megszo­kott jelenség az érdeklődés csökkenése a közügyek iránt. Az apparátusban némiképp másként látják a tanács hely­zetét. A testületek és a szak- alkalmazottak munkája meg­felel annak a feladatnak — és hatásköri rendszernek, me­lyet az érvényes jogszabályok a tanácsnak és szerveinek előírtak. A tanács februárban elfo­gadta a költségvetési tervet, amely tartalmazza a működési kiadásokat, a lehetséges fej­lesztési célokat, s az ezek megvalósításához felhasznál­ható forrásokat. A városházán akkor is tudnak dolgozni, s az intézmények képesek munká­jukat végezni, ha a tanács­testület a jövőben már nem ülésezik. A vb közben eleget tesz ellenőrző szerepének, be­számoltatja a szakosztályokat, Akadnak sebezhető pontok Nem elég a régi vagyon Ahogyan az várható volt, az országgyűlési képviselő-válasz­tások után a belpolitikai vita a helyhatósági önkormányzati szervek választására irányul. Az önkormányzat szót ma szé­lesebb körben használjuk. Ko­rábban csak a közigazgatási önkormányzat merítette ki e fogalmat, bár ismertek voltak az állami szervektől függetle­nül ' működő önkormányzatok, például a kamarák. Az önkormányzat nem más, mint a helyi szerveknek bizto­sított azon jog, hogy megha­tározott feladatokat önállóan, a központi kormányzati szervek­től függetlenül látnak el. Ha a települések önkormányzatáról beszélünk, célszerű helyhatósá­gi önkormányzati szerveket említeni, mert ezzel egyértel­mű lesz, hogy olyan önkor­mányzatról lesz szó, amely ha­tósági jogkört is ellát. Az önkormányzati szervek hatékonysága nagymértékben függ a jogszabályozástól, vagyis, hogy a helyhatósági önkormányzatokat milyen döntési joggal ruházzák fel, mely kérdések eldöntését utal­ják hatáskörükbe, milyen kö­rű helyi szabályrendeletek (ta­nácsrendeletek) alkotására kapnak feljogosítást. Ez utób­bi kérdésben alapvető válto­zás indokolt! A jelenleg ha­tályban lévő helyi tanácsi ren­deletek nem töltik be célju­kat, azok az esetek többségé­ben a központi jogi szabályo­zásokat ismétlik. Ettől még durvább eset, amikor felülről irányították, hogy helyileg mit és hogyan szabályozzanak, például adókivetéseknél. Ügy gondolom, hogy a helyhatósá­gi önkormányzati szervek ha­tósági, önkormányzati jogo­sultsága egy jogi aktussal ne­hezen oldható meg. A rend­szerváltozást kövesse a jog­rendszer változása is! Átolvasva mintegy negyven év képviselő-testületi jegyző­könyveit, egyértelműen meg­állapítható, hogy megfelelő anyagi háttér nélkül nincs ha­tékony önkormányzat. Ez az önkormányzati szervek legér­zékenyebb része. Az önkor­mányzatok hatékonyságát elő­segítő jogi szabályozást lehet alkotni, de az annak működé­séhez szükséges pénzügyi fede­zet megteremtése nehezebb feladat. A központi hatalom éppen ennél a pontnál tudja legjobban befolyásolni a he­lyi döntéseket! Itt szenvedheti o legnagyobb csorbát az ön- kormányzat. Sokféle javaslat hangzott már el, mint például a községek korábbi vagyoná­nak visszaállítása. Ezek a va­gyonok tartósan csak úgy se­gíthetik a helyi igények kielé­gítését, ha azok visszatérő jö­vedelmet hoznak. Bagón az idősebb korosztályhoz tarto­zók tudják, hogy az Aszódra vezető salakos út mellett bal oldalon elterülő 34 hold jó mi­nőségű föld Bag község tulaj­dona volt, melyet bérlet útján hasznosított. Másik ilyen je­lentősebb bevétel volt a va­dászati díj. Ma, ha akármilyen vastagon is számolnánk e dí­jakat — persze ha lenne bér­lő —, csak jelentéktelen fede­zetet jelentene napjaink köz­ségi költségvetésében! Nemcsak lehet, de kell is ésszerűsíteni, egyszerűsíteni az igazgatási munkát. Mindig hangoztattam és ma is vallom viszont, hogy a közigazgatási munka élethivatás, melyet csak magas szintű képzettség­gel lehet eredményesen foly­tatni. Aggódom viszont akkor, amikor mérlegelés nélkül tesz­nek összehasonlítást a mai ta­nácsi feladatok és a negyven évvel ezelőtti elöljárósági mun­ka között. A mai feladatokhoz a községi bevétel, ha mindent beszednek is, kevés. Lehet és kell is újabb bevételi forráso­kat felkutatni úgy, hogy az a lakossági terheket ne növelje. A kistelepülések többsége költségvetési támogatás nélkül akkor sem tud megbirkózni a felgyülemlett gondokkal. A bagi képviselő-testületi jegyzőkönyvek alapján nem kívánom és nem is lehet minő­síteni az elöljáróságok munká­ját. Még akkor sem, ha a dön­tések alapján nyomon követ­hető a község fejlődése. Bele­értve azt is, hogy Bagón a le­gelőn előbb készítettek mély­fúrású kutat az állatoknak, mint a község belterületén a la­kosságnak. Egyértelműen meg­állapítható viszont, hogy a képviselő-testületi tagoknak volt véleményük, pedig a szá­zad elején a jegyzőkönyvek hitelesítői az esetek többségé­ben a teljes név aláírása helyett, csak kézjegyükkel látták el a papírosokat. Hallom, hogy a társadalmi vitát megszüntették. Az igaz, hogy ez az intézmény formá­lis volt. Formális azért, mert a téma tervezetéhez csak igen szűk kör jutott hozzá (de ak­kor miért volt társadalmi vi­ta?). Ám azoknak is leszóltak fölülről, hogy milyen észre­vételeket tegyenek. Én nem töröltem volna el a társadalmi vitát, hanem alapvetően más formában tettem volna a nép véleményének megnyilvánulá­si fórumává. Dr. Balázs József iránymutatást ad egy-egy feladat végrehajtásához. • A rendszerváltozástól füg­getlen és folyamatos a ható­sági munka. Az építési enge­délyeket jogszabályi előírások szerint lehet kiadni, hasonló­képpen a nevelési segélyt megállapítani, a hagyatéki el­járást lefolytatni. Szakmai feladat a köztisztaság szerve­zése, a forgalomszabályozás, a rendezési tervek felülvizsgála­ta. Ám ezekben a testületek­nek kell dönteniük és ez az a terület, amelyre talán nem egyedül Gödöllőn jellemző az államigazgatás hallgatása. Ezekben döntsön már a leen­dő önkormányzat! Csak hát idő közben mú­lik, s jó lenne tudni, való­ban étterem lesz-e a tervezett új temetőből. Vannak kijelölt iparterületei Gödöllőnek, de lehet-e felelősen, illetve köny- nyű szívvel dönteni arról, hogy eladják-e azokat, vagy megőrizzék az önkormányzat vagyonának. Van-e kettős hatalom Gö­döllőn? A tanács már nem ne­vezi magát hatalmi központ­nak. És más? Kialakulnak ki- sebb-nagyobb hatóerejű társa­ságok, de egy politikai párt sem gyakorol hatalmat, lénye­gesen nem befolyásolják a városlakók életkörülményeit. Ma a jelenleg ismert önkor­mányzati elképzelés szerint az önkormányzat alanya a tele­pülés lakossága lesz, akkor a hatalmat is a lakosság gya­korolja majd. Az lenne a sze­rencsés, hallom, ha a települé­sen létező nem hat — ennyi párt működik az országház­ban —, hanem akár százhat­vanhat érdekből alakulna ki a többség által elfogadható, az önkormányzat döntését meg­határozó érdek. A városban működő pártok alkotta egyeztető fórum sem hatalmi pólus. Egyfajta meg­ítélés szerint eddig segítette a tanács működőképességének fennmaradását, de a hátralevő időben már aligha lesz ered­ményes a léte, hiszen a hely- hatósági választásra készülve, háttérbe szorulhatnak a város napi ügyei. . B. G. HÜLLŐI íiiqp Férjek, feleségek ötlete volt A Falukör a gyermekekért Galgamácsán néhány fiatal — 30—40 év közöttiek, férjek és feleségek — kezdeményezé­sére Falukör alakult. Éppen az a korosztály alkotott egy ele­ven közösséget, amelyet leg­többször illet joggal vagy jog­talanul az elmarasztaló ítélet: bezárkóznak, csak önmaguk­nak élnek, saját egzisztenciá­juk megteremtése önzővé te­szi őket. — Március elején jelentke­zett egy baráti társaság azzal az elképzeléssel, hogy szívesen segítenek a művelődési ház­nak különböző programok szervezésében. Olyan elképze­lésük fogalmazódott meg, hogy elsősorban családi prog­ramokat szerveznek, amelye­ken gyerekek és szülők — szinte valamennyien ifjú há­zasok, fiatal anyukák és apu­kák — együtt tölthetnék el a szabadidejüket. A nyilvánosság elé március 15-én léptek, amikor magukra vállalták az emlékünnepség megszervezésének nagyobbik részét. — Most éppen a május 20-i gyereknapra készülődünk — újságolta a Falukör vezetője, dr. Márton János állatorvos, aki egyben bemutatta társait is: Takács Istvánnét, Fekécs Rét emberöltő Gödöllő legidősebb asszonya, Molnár Imréné május 26-án tölti be életének százharmadik esztendejét. Fiával és egyik lányával lakik együtt a Beth­len Gábor utcában. Másik lá­nya Belgiumban, a harmadik az Egyesült Államokban él. Mivel a születésnap szom­batra esik, Molnár nénit pén­teken köszöntik a városi ta­nács illetékesei. Valóságos mű­vészeti csoport kívánja üdvö­zölni az ünnepeltet, aki év­tizedeken át bábaasszony volt, s mellesleg lapunknak alapításától kezdve olvasója. Új Mária az oszlopon Gödöllő értékes közterületi szobrai közé tartozik a Sza­badság téri Mária-oszlop, amely az útleírások szerint teljesen azonos az ausztriai hamburgi Mária-oszloppal. Mindkettőt Martin Vögerl al­kotta 1749-ben. Valószínűleg a pestisjárvány elleni véde­lemként állították fel. Az idő vasfoga ezt az emlé­ket sem kímélte. Tavaly tavasszal levettél: az oszlopról a mészkőből készült Mária- szobrot. Kiderült, hogy sajnor nem restaurálható. Újat kel­lett faragni — természetesen az eredeti mintájára speciális műkőből. Néhány napja csendben az oszlop tetejére helyezték az új szobrot. (A 420 ezer forintot .igénylő mun­kát a szentendrei Honéder Kft. végezte el.) Az eredeti a múzeumban vagy a kastély­ban fog pihenni. Az emlékmű alsóbb régióit is restaurálni szeretnék, ám ennek várható költsége hihetetlenül magas, egymillió forint körüli. (Balázs Gusztáv felvétele) Lászlót, Buth Józsefet, Cziko- ra Gábort. — Vasárnapra gazdag prog­ramot állítottunk össze, s azt reméljük, hogy gyerekek és szülők egyaránt jól érzik majd magukat. A napot csa­ládi sportvetélkedőkkel kezd­jük, lesznek egyéni versenyek is, és természetesen a labda­rúgás sem marad el. Fociz­hatnak a csapatokba tömörült gyerekek. A sport mellett szervezünk rajzversenyt, a táncos lábúaknak pedig aprók táncházát, amelyben a régi táncok mellett újakat is ta­nulhatnak. A délutáni gyer­mekbált — amit. a parkolóban rendezünk — este a szülők utcabálja zárja. Egész nap lesz zsákbamacs­ka, játékbörze, mindenki fagylaltozhat, és az étteremben ebédelhet is. — A rendezők legalább annyira szurkolnak a nap si­keréért, akár a gyerekek — mondta Márton János. — Mi felnőttek abban is reményke­dünk, hogy az 1990-es galga- mácsai gyereknap erősíti mun­kakedvünket, s képesek le­szünk hónapról hónapra töb­bet tenni lakóhelyünkért, az itt élő emberekért. F. M. Mit vegyek f A tinédzserlány félig még alva támolygott be a szobába és megkérdez­te; — Mit vegyek fel, anya? Jól akarok ma ki­nézni. A válasz sem volt kész, a ruha sem volt előkészít­ve, de a mama még a szá­ját sem tudta kinyitni, amikor a kisöcs bekiabált a szobába: — Kölcsönadjam talán az úttörőingem? Megfagyott a levegő. Csend honolt a reggeli fél­homályban. Aztán megol­dódott a dolog, a gyerekek elmentek. A téma csak a munkahelyen, az irodában került elő. A kolléganők először csak mosolyogtak, aztán szomorúan és máris anyagi oldaláról értékel­ték a dolgot. Bizony ki le­het dobni a két-háromszáz forintos fehér inget, az amúgy jó bőrből készült egyenövet, mert az egyik gyerek sem hajlandó fel­venni. — Az olyan cikis, no meg „lekommunistáznak". A, még farmerhoz, köpeny alá sem! Minek nézel, anyukám! — Ezek az ér­vek. A gond pedig az, hogy egy gyerek olyan érzések közepette nő fel, hogy egy ruhadarab is kompromit tálhatja és megsértheti a társa, ha ilyet lát rajta. Ebben a felnőttek is hibá­sak azt hiszem. Mert, mi­vel kompromittálóbb egy hófehér, tisztára mosott, csak éppen zászlós gombú ing, mint egy kilós, mosott külföldi segélyként érkezett lila vagy zöld trikó?! —i —a Zeneiskolával gazdagodik Pécel önállósodik Július elsejétől a péceli zeneiskola önállóvá válik a gödöllői anyaiskolától. Pécelen 1968 szeptemberétől oktatnak zenét. A környékbe­liek, a szülők és a gyerekek a megmondhatói, hogy sokszor igen mostoha körülmények között. Hosszú időn keresztül csak zongorázni tanulhattak a kisiskolások, aztán 1982-től megkezdődhetett a hegedűn való játék is. A körülmények azonban csak időnként javul­tak, de voltak időszakok, ami­kor a gyerekeket a kultúrház pincéjében helyezték el. Ez nem éppen ideális környezet. No de hála a természetes erőknek, a kitartásnak, a pé­celi szülők fáradhatatlanságá­nak, a zeneiskola növendékei­nek híre országosra nőtt. A gyerekek több helyen szere­peltek, és mostoha körülmé­nyeiket meghazudtolva léptek fel például Finnországban. Ma a tanulók létszáma nyolcvan feletti, és a kezdeti időszakok zongora- és hegedűoktatása mellé komoly szolfézsképzésre, valamint furulya és fuvola ta­nulására is nyílt lehetőségük. A tanulók és a szülők elbú­csúztatták a volt igazgatót, és hangsúlyozták a köszönő sza­vak között az igazgató kitar­tását, segítségét és mindenko­ri támogatását. Pálfalvi Fe­renc Pécelen tehát átadja a stafétabotot az új igazgatónak. Ugyanakkor lezárul egy olyan korszak, amikor a zene ifjú mestereinek nincs igazi ottho­nuk. A volt MSZMP-székház épülete Pécelen tágas és szép, ráadásul a falu központ! ré­szén helyezkedik el. Megkap­ták a gyerekek, a falu. örül­nek, hogy sikerült ezt a jórészt kihasználatlanul tátongó házat betölteni majdan olyasmivel, ami lelket építő, mostani ro­hanó világunkban a múltat, a jelent és jövőt átfogóan. A szülők összefogása párat­lan. Szinte mindenki köteles­ségének érzi Pécelen, hogy ki­vegye részét az új zeneiskola létrehozásában. Sok társadal­mi munkával átalakítják az épületet. Lesz mit csinálni, hiszen vannak olyan helyisé­gek, ahol rohad a parketta, másutt köves a burkolat, és ez hideg lenne a gyerekeknek. A település kisiparosai felaján­lották segítségüket, ki-ki a maga szakterületén vállal munkát. Elkezdődött Pécelen egy gyűjtés, számlát nyitottak az adományoknak, bárki, aki zenekedvelő, támogathatja ily módon is az új iskola ügyét. A tanácsnak 1,4 millió forint­ja van e célra. A munkák koordinálására, a pénz kezelésére bizottság alakult, melynek aktív tagjai Márkus János, Brányán Ilona, Fábián Lászióné, Bobály Vil- mosné. A falu vb-titkára és a tanácstagság, valamint mások is kiveszik részüket e munká­ból. A péceli zeneiskolának öt tanára lesz, és a tanulók lét­számát csaknem százra terve­zik. Megvan már az új igaz­gató, nevezetesen Bálint Jó­zsef, aki a szomszédos fővá­rosi kerületből vállalja a kijá­rást és az iskola vezetését. A. M. Nyári tábor a városban Tűzzománcok készítése Ismét bentlakásos tábort szervez a gödöllői művelődé­si központ. A június 11-től 22-ig tartó tűzzománctáborba mindenki jelentkezhet, aki a 14. életévét betöltötte és má­jus 25-ig bejelenti részvételi szándékát. A tábor résztvevői meg­ismerkedhetnek a tűzzománc­készítés alapjaival elmélet­ben és gyakorlatban. A tá­bor végén látogatási bizo­nyítványt kapnak. A művelődési központ szer­vezi a résztvevőknek a szak­mai irányítást, adja a nyers­anyagokat és igény szerint a szállást is. Étkezésről min­denki maga gondoskodik. Minden jelentkezőnek vinnie kell különböző vastagságú ecseteket, kúposfogót, csípő- és laposfogót, festékek táro­lására 12 darab záródó bébi- ételes üvegecskét és tíz da­rab orvosságosüveget. A részvételi díj szállással ötezer, anélkül háromezer-négyszáz forint. Az anyagköltség vár­hatóan másfélezerre rúg majd. A tábor vezetője Sika Jó­zsef iparművész lesz. Jelent­kezni Vértes Istvánné nép­művelőnél lehet személye­sen, vagy a 2/28/20-977-es tele­fonszámon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom