Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
A Kossuth Múzeumban Kiállítás Május 20-án 11 órakor a Kossuth Múzeumban megnyílik Oltvainé Dancsó Ilona festőművész kiállítása. Megnyitja Bihari József, a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatója. A tárlat hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg. Közlekedésbiztonsági nap Ifjúsági tábor Országos ifjúsági tábort rendez a tatai Fényesfürdőn május 19. és 25. között a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei és Komá- rom-Esztergom Megyei Egyesülete — kaptuk a hírt Kósik Lajostól, a Pest megyei egyesület Cegléden élő információs titkárától. Közlekedésbiztonsági napot tart június 2-án a rnonori művelődési központban a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesülete. A programban szerepel: KRESZ-ismertető és vetélkedő, autós ügyességi verseny a rutinpályán. A 10 órakor kezdődő megnyitó után a programok 15.30 órától ünnepélyes eredményhirdetéssel és díjátadással fejeződnek be. Felhívjuk a Ceglédről és környékéről indulni kívánók figyelmét, hogy ebédet igényelni május 20-ig lehet az alábbi címen: Szabó Tibor, Gyömrő, Wekelre utca 42. Irányítószámt 2230. Nem a székhez ragaszkodik Komoly megmérettetés lesz ha a jövőben több önállóságot kap egy település — és a vezetés megszabadul a béklyóktól —, akkor ebből a városból fejlett települést lehet csinálni. Nekem vannak koncepcióim. Félreértés ne essék, én önmagában a székhez nem ragaszkodom. Viszont hiszek abban, hogy egy önkormányzati önállósággal, kellő anyagi feltételekkel, a lakosság segítségével szép eredményt lehetne elérni. S ebben szívesen részt vennék. Vállalom majd a megmérettetést, de csak akkor, ha a lakosság dönt efelől. Mert a tőle kapott négy évre szóló bizalom mellett lehet eredményesen tevékenykedni. Az ön- kormányzati törvény elképzeléseiben szerepel például az az alternatíva, hogy a testület választja meg a leendő polgár- mestert. Miután ez előbbi koalíció alapján jön létre, bizonytalanná tenné a tisztséget. Azt persze természetesnek tartom, hogyha a lakosság választ meg valakit négy évre, ne legyen köteles elviselni, ha közben rájön,, tévedett. Következésképpen a visszahívásra legyen lehetősége. Fehér Fereno Markovics tette csendben a dolgát Kikaparják a fotós szemét? A napokban nyílt meg a városi könyvtárban a Ceglédről elszármazott Mar- kovics Ferenc Balázs B’- la-díjas fotóművész kiállítása. Ebből az alkalomból beszélgettünk. — Gyerekként sokan elkat- tintják a fényképezőgépet, ám kevesen lesznek igazi fotográfusok. önnél milyen volt az indíttatás? — Biztos ismerős az, amikor a családban az apa toli- forgatással foglalkozik, és tilos az íróasztalhoz közel menni. A tollak és papírok szentek. Nálunk ez nem egészen így volt. Kerékbe tört sorsold — Ám apám tevékenységét némi misztikum övezte. Már kis kölyöfeként fényképezett bennünket. S ez engem roppant érdekelt. Persze a masinát nem vehettem a kezembe. Hosszasan ostromoltam őt. Előbb el kellett sajátítanom bizonyos ismereteket. Végül is tizennyolc éves koromban ajándékozott meg egy fényképezőgéppel. Az első filmtekercsemet megmutatta Tóth Istvánnak, aki rögtönzött képelemzést tartott a kis fotóimról. Meghívott a fotó szakkörbe. A házi kiállításunkra negyedévenként öű képpel illett készülni. Én nemhogy díjat nem nyertem az általam gyönyörűnek tartott naplementével, de a leggyengébb — harmadosztályú — minősítést kapta. Ezután jött a tanulás időszaka. — Hosszú, rögös út vezetett a művésszé válásig? — Fura dolog ez a fotózás. Számos megtanulható eleme van, és némi szépérzékkel párosulva ügyes felvételt lehet csinálni. Ami kiemelhet valakit a rengeteg fotográfus közül, hogy van koncepciója. A fotót ki kell találni. Azt nem lehet erőltetni. Az emberből kihozza valami belső igény, esetleg nem is jön létre. Érdekeltek az ötvenes évek hazai gyermekparalízis-járvány áldozatai. Faggattam önmagam: mi izgat engem a kerékbe tört sorsokból? A kuriózum? Egy év után tisztultak le bennem az elképzelések. Fényképezőgép nélkül látogattam el hozzájuk. Aztán sokszor fordultam meg náluk, s úgy született az ismert képanyag. — Fotóriporterként kezdte, majd 20 éven át a filmgyárban dolgozott. Ezek a pályája állomásai voltak? — Azt hiszem, nem. Amikor riporterkedtem, akkor is — a napi kötelező penzum mellett — sikeredett egy-egy felvétel, amely talán a szokvány újságképnél jobb lett. A kötelező munkát is teljes odaadással végeztem. — Szívesen ábrázol embert. Milyen módszerrel dolgozik? — Először is ismerni kell — legyen az festő, író vagy színész — az illető munkásságát. Hallatlanul fontos a személyes kontaktus megteremtése, amelynek végén a modell rám bízza magát. Ugyanis ez egy kölcsönös játék. Anna Muffo — aki a Csárdáskirálynőben játszott — eleinte szinte elutasítóan viselkedett velem. A propagandafőnökével iderendelt két német fotóst, ölt attól a perctől, hogy kiszállt a kocsiból, ontották minden lépéséről — nem tréfálok — a felvételeket. Közben persze én is tettem szép csendben a dolgom. Tíz nap eltelt. Kíváncsi lett a fényképekre. Meglepődött. Másnap a német fotósok eltűntek. Juliette Grecót a repülőtéren kaptam lencsevégre. Nem volt kisminkelve. Látszott rajta, hogy egy negyvenéves asszony, aki átélt már pár dolgot. Persze a koncerten is készítettem róla felvételeket. A sajtótájékoztatóra elvittem a fotókat. Várakoztunk. Az egyik jeles tévéoperatőr odaszólt : Nálad meg nincs fényképezőgép?_ Én képeket hoztam, és szeretném, ha a művésznő áldását adná rájuk — feleltem, s megmutattam őket a kollégának. Elképedt. Gyerekek, hamarosan filmezhetjük, amint kikaparják a fotós szemét. Barátsággal, Greco — A sajtóértekezlet után kezdődött a dedikálás, ő mindent aláírt — szalvétát, lemezborítót —, és fel sem nézett. Először a koncertfelvételt tettem elé, amelyen dekoratív volt. hatalmas mű- szempi'llákkal. Aztán a kendőzetlen kép következett. Kocsis Sándor operatőr rohant oda, hogy most jön a botrány. A művésznő megkeresett a tekintetével, elmosolyodott. Merci, monsieur. Aztán a saját arcára — ami egy nőnél csoda — azt írta: Barátsággal, Greco. — Munkássága másik fontos része az Országház értékeinek megörökítése. Ez mennyiben kívánt másfajta munkastílust? — Voltaképpen ez is egy belső igény, késztetés eredménye. Csak itt tárgyakhoz közelítettem, és szavak nélkül beszélgettem velük. Amikor lehetett, embereket is megörökítettem ezeken a felvételeken, ily módon váltak hitelessé a méretarányok. Egyelőre rejtély' — Hogyan tovább? Mira készül? — Elég nehezen hozok ösz- sze mostanság egy képet. Amit csinálok, az már nem a pillanat művészete. Előre kiterveltek a dolgaim. Egyre inkább helyszín-, kellék- és modelligényesek a fotóim, amelyek több ember munkájával készülnek. Ezért attól tartok, hogy a következő időszak nem lesz valami termékeny. Nagyon szeretném folytatni tíz év szünet után a mozgássérültek-anyagomat. Fájdalmas, sajnos már sokan nem élnek közülük. Az egyik legkedvesebb barátom. Szabó László — aki vastüdőben festett — is végleg eltávozott. Nos, újra elkezdem ezt az izgalmas témát. Hogy mi születik majd, az számomra is rejtély. F. F. Nem lehet más, csak holló Gonddal méri léptét Figyelmes szemű és kiváló hallású természetbúvárok jelezték a napokban, hogy egyre többször hallani klong, klong, és krug, krug hangokat hallató fekete madarakat mozogni Cegléd és Törtei között. Mivel e titokzatos „gyászmadarak” nagyobbak, mint a vetési varjak és természetesen felülmúlják a csókákat is — nem lehetnek mások, mint hollók. Az utóbbi években megfigyelték az ornitológusok, hogy a populáció növekedik hazánkban, az Északi-középhegységben, a Zalai- és Somogyi-dombságban, valamint a Duna—Tisza közén legalább száz pár fészkelt az elmúlt években. A holló sziklák közötti réseknél építi a fészkét. de ennek a hiányában megelégszik magas fák lombjával is, pl. a bükk és a tölgy lombsátra kellő védelmet nyújt a fészekaljaknak. Tizenöt-húsz méteres magasságban építi azt gallyakA helyhatósági választások és az önkormányzatok létrejöttének időpontja még bizonytalan. Olvasóinkat viszont egyre inkább foglalkoztatják ezek a dolgok. Ezért beszélgettünk Sós János tanácselnökkel. — Az elmúlt évtizedekben a megye gyakran saját szimpátiája alapián adott pénzt a településeknek — különösképpen Cservenka Ferencné vezetése Idején —, ez milyen hátrányt jelent az önkormányzat megvalósításában az igencsak mostohán kezelt Ceglédnek? — Talán azzal kezdeném, hogy az önkormányzatok létrejötte a helyi önállóság jelentős erősítése miatt igen fontos, ami az elmúlt évtizedekben formális volt. Ugyan a testületek bizonyos döntési jogokat és lehetőségeket kézhez kaptak, de a megvalósításhoz szükséges anyagi eszközök elosztása az alkumechanizmus útján történt. Túlságosan dominált a szubjektivitás, míg az egyenlő esélyeket kínáló nor- mativitásnak alig jutott szerep, vagy semmi. Ugyan a megye a VII. ötéves terv idején tett egyfajta kísérletet új finanszírozás megvalósítására — erre találta ki a céltámogatást —, ám a pénz jelentős része továbbra is a régi módon került le. Ez nemcsak Ceglédnek, a környező községeknek, még Nagykőrösnek is hátrányt jelentett. Mindenképpen azt várjuk az önkormányzattól, hogy normatív alapon — a település nagyságához mérten — anyagi önállóságot adjon. S a lakosságon és az általuk kiválasztott vezetőkön múlik, hogy mennyire képesek megtalálni azt a formát, amivel a továbbiakban a sorsukat irányítják. Ne képzelje senki, hogy az önkormányzat önmagában megoldja a gondokat. Kifejezetten veszélyes lenne ezt hinni. Tudniillik egy tiszta normativités konzerválja a fejlődési szintkülönbségeket — nem mindegy, hogy egy-egy várost vagy községet milyen pozícióban talál —, relatíve hátrányos helyzetbe sodorja a perifériára szorultakat. Ezeket a különbségeket folyamatosan korrigálni kell. — Miféle változások nélkülözhetetlenek? — Azt hiszem, hogy a lakosság arányában fejezik ki a támogatás mértékét. Ugyanakkor mérhető mutatószámok alapján — közmű-, telefonellátottság stb. — fontos az ösz- szehasonlítás. Figyelni kell az országos átlagot, ki van alatta és felette. Az előbbieknek a központilag szabályozható és ellenőrizhető normativltás mellé egy felzárkóztató, külön támogatási rendszert is fontos kidolgozni. — A lakosság érezhetl-e az önkormányzat előnyét? — Biztosan. Ez a város rangjához, méretéhez viszonyítva roppant alulfinanszírozott volt. Feltétlenül előnyt fog jelenteni ez a lépés. Egy dinamikusabb fejlődést látok — ameny- nyiben a meglevő pénzek elosztása igazságos lesz — még akkor is, ha az ország gazdasági helyzete nem változik erőteljesen. És persze hogyha a települések az általuk kemény munkával előteremtett többletbevétel sorsáról maguk dönthetnek — nem a megye külön engedélyével, és az nem üt vissza a következő évi finanszírozásnál —, érdekük, hogy szorgalmasak legyenek. Ettől függően jobban fejlődhetnek az átlagosnál, és el is maradhatnak. — Gondolom, a tisztségviselőknek magasabb mércének kell megfelelni. Várható-e jelentős személyi változás? — Feltétlenül. Nagyon komoly megmérettetés lesz. Elképzelhetetlen, hogy ugyanúgy épüljön fel az önkormányzat szervezetileg, mint a mai tanácsrendszer. Biztos, hogy csökkenni fog a testületi tagok száma. S a lakosság a sok induló közül pártállástól és vallási hovatartozástól függetlenül választja majd ki rátermettség és emberi értékek alapján a legmegfelelőbbeket. Lényeges, hogy egy szakmailag is ütőképes, szerényebb számú testület élvezze a bizalmat. Közülük senki sem nélkülözheti a választókerületében élők véleményét — fontos az állandó kontaktus a lakókkal —, mert akkor előbb- utóbb a testület bólogatóvá válik, és nem a város érdekeit szolgálja. Amennyiben az elvárásokhoz méltóan teszik dolgukat, a döntések demokratikusak lesznek, a végrehajtás pedig közös. — Nem titok, hogy a helyhatósági választások során indul a küzdelmekben az elnöki székért. Nem fél-e a megmérettetéstől, hogy esetleg akad majd. aki azért lesz ön iránt bizalmatlan, mert az előző rendszerben is vezetőként tevékenykedett? — Tudom, a vállamon van az a kereszt, hogy a régi pártállamban előbb a pártbizottságon, a 85-ös választások után pedig a tanácsházán dolgoztam. Hiszek abban, hogy nem követtem el semmi olyat, ami miatt a múltamat szégyellni kellene. És azt is tudom, hogyAz abonyi városháza épülete (Archív felvétel) ból, s fűvel béleli ki a fészket a hím holló. A Cegléd környékén fészkelő telepét még nem sikerült megtalálni. Valószínűleg átrepülő egyé- dekkel lehet találkozni itt, ugyanis a hollók hatalmas területet fésülnek át táplálék- szerzési céllal. A holló dögevő madár, a ragadozó madarak által elejtett hulladékot is szívesen megeszi, de szükségből a növényeket sem kerüli el. Főleg a kelést követő héttől kíván sok táplálékot a hollófióka, 5-6 hetes etetés után repülnek ki azok. Négyhat tojásból általában három-négy repül ki. Május végén láthatók a fiatal madarak. Jellemző a hollóra, hogy családszerető. Együtt maradnak a szülők a fiatal egyedekkel, s csak a teljes tréning után „önállósulnak”. A holló fontos hulladéktakarító, tehát szükség van rá. A varjak ellen alkalmazott mérgezett tojástól a hollók is elhulltak, így a sztrichnines tojás használatát szükséges lesz korlátozni. A holló értelmes is; nem véletlen, hogy a legendák épp a hollókkal foglalkoznak szívesen. Ez a madár képes levelet is vinni, de számos babona miatt inkább bajhozónak tartották. A keleti népek szerint éppen ezért tisztátalan, tehát emberi fogyasztásra alkalmatlan. Bizonyára ebben a dögevésen kívül a rovarok, gyíkok és apró rágcsálók fogyasztásának is szerepe lehet. A rituális tilalmak sokszor egyszerű természeti megfigyeléseken alapultak. „Fehér mező. Koromból sűrűsült fekete holló / leszáll Látod-e, Anna leányom? / Az ősszel itt kihunyt aranylegendánk, / gesztenye hullt, rítt a mókus az ágon. / A holló gonddal méri léptét: ír a hóba / új testamentumot, tán mennyei jelnek, / valakihez, aki áthalad e tájon / s olvasni még végkép el nem felejtett. / Mi elfeledtünk, emberek!” E verset Lucian Blaga írta, s nem kevésbé filozofikus mű, mint Edgar Allan Poe Holló című verse. Ilyen madár ez a holló, okos és cselekvőképes, így védelme feltétlen indokolt, mert szép látványán túl — hasznossága is bizonyított. (Burányi)